Ingrid von Rotmantel

Név: Ingrid von Rotmantel
Faj: Vámpír
Frakció: Nincs
Kaszt: Rotmantel vámpír
Nem: Nő
Kor: 23 év

Kinézet: Világos mézhez hasonlatos szőke hajzuhataggal rendelkezik. Barnás-kék lélektükrei hűvösen tekintenek maga elé, hogy a környezetét figyelemmel kísérje. Olyan mintha azt mondaná: jól fontold meg hogyan beszélsz? Fakó bőrű, ami csupán a faját árulja el, de arról akkor bizonyosodhatsz meg igazán, mikor megpillantod a szemfogait. Alacsony teremtés, egészen pontosan 163 centiméter, de ez cseppet sem izgatja. Ami igazán egyedivé teszi őt, az a orra bal felén található anyajegy, mert elég ritka, hogy valakinek ott legyen egy ilyen szép foltja. Másik különlegessége a művészi kezei, aminek segítségével egy hangszeren játszik, a hegedűn. Ruhatára mindenképpen tele van polgárokat pukkasztó, nemesi, szép szabású öltözékekkel. Előszeretettel szeret finomabb anyagokban járni, ami nem olyan nagy hangsúllyal, de engedi láttatni a nőies részeit. Amalgán nyaklánca kinézete egyedi, főleg a szimbólum rajta. Három láng található rajta, amiknek nagysága eltér egymástól.


Jellem: Vér szerető, mint bármelyik más vámpír, ám olykor néha túlmutat rajta. Ragaszkodik a legfinomabb vérű egyénhez, akit finoman megkörnyékez és mindaddig marad vele, míg örömét leli benne. Hűvös és távolságtartó viselkedése miatt kevés barátja van, ami egyáltalán nem nyugtalanítja. A kínokozás beleégett a lényébe, ami szoros kapcsolatban áll a kísérletező kedvével. Tetszik neki a helyzet, ha van akin gyakorolhatja a orvoslás tudományát, ami nagyon bizarr, de szinte már művészet, ahol tökéletesen kiélheti magát. Nem kifejezetten harcos, ezért gyakran tűnik el a megfelelő másodpercben, hogy távolról szemlélődjön és élvezze a előadást, amiben szerepet kap a vér is. Cselszövő fajta, aki sosem nyugszik, míg a visszavágást el nem végzi. Amivel igazán le lehet őt nyűgözni, ha vérfoltos gyönyörű hímzésű kendőt kap. Óvatos nő, aki ügyel magára, hogy lehetőleg ne érje őt meglepetés.



Előtörténet

Ingrid 23 évvel ezelőtt született Hellenburg városában. Holdfényes éjszaka volt akkor, s a családi kúria a világra jöttének helyszíne. Kevés súllyal és átlagosnál kisebb termettel látta meg a hálószobát. A bába következőképpen szólt a babát látva:” Még sosem találkoztam ennyire törékeny lénnyel, ez tényleg vámpír lenne?”. A kicsi élet gyorsan kijött édesanyjából, azonban az belehalt a szülésbe. A kicsi Ingrid jó darabig azt mutatta a környezete felé, hogy a halállal táncol és minden egyes nap küzd az életéért. Apja egy jelentéktelen nemesi családból származó férfi volt, míg anyja oldalági Rotmantel. A megmaradt szülője végül feleségét követte a másik világba, miközben gyermeke nevelőinek meghagyta utolsó feladatként, hogy az életük árán is vigyék el a főághoz. Azok ketten, uruk utolsó végakaratát természetesen teljesítették. Az apró teremtéssel megtervezték az utat a távoli rokonokhoz, ami aztán egy lelket rázó, göröngyös út volt. Nem egyenes úton jutottak el a céljukhoz, mert a dadusokkal együtt egy bandita táborban raboskodott, s a jólelkű emberek szeszélyének volt kitéve. A két nő közül végül az egyiknek sikerült elmenekülnie a babával együtt, majd egy távolabb fekvő faluban talált menedéket. A falusi tápláléktól a baba elkezdett nőni és erősödni. Egy hónapot eltöltöttek ezen a helyen, aztán indult tovább a gyermek őrzője és annak védelmezettje. Három éves korában érkeztek meg a torony közeli településhez, de csak azért, mert a felügyelője nem igazán ismerte a nagy világot, így útba igazításig ismeretlen helyekre keveredtek el. A falu egyik romos épületében vészelték át a telet, majd mikor 4 éves lett Ingrid, akkor kerekedtek fel megint, hogy a hosszúra nyúlt út végére érjenek. A Rotmanteleknél nem fogadták őket tárt karokkal, de mikor a nevelője elővette a családi pecséttel lezárt levelet, akkor beengedték őket. Várakozniuk kellett a családfő szavára, hogy befogadják e a soraik közé, vagy sem?. A bölcs vezetőhöz hamar eljutott a hír a mellékági kislányról, aztán csak akkor döntött véglegesen, mikor kezében fogta az ismerős kézvonásokkal teli levelet. A dadust kifizették a páratlan szolgálatáért, aztán elküldték, míg Ingrid mellé beosztottak egy új felügyelőt. Az új szabályokat nehezen fogadta el az oldalági lány, sőt öt éves korában vétett egy hibát, amit kíváncsiságának róható fel. Egy tiszta holdfényes este kiszökött a saját szobájából, majd egyedül tiltott területen bóklászott. Olyan szobába botlott bele, ahol jól láthatta a kísérletezést az emberi hullán, amin rokonai munkálkodtak. Rövid ideig tartott ezen kalandozása, mert mikor észrevették, akkor  elvitték a boncszobából. Kislányként ez megrázó élményt volt Ingridnek, főleg mert kisebb betekintést nyert az itt folyó eseménybe. Másik részről érdekesnek találta, ahogy ott dolgoztak előtte. Itt látott  először vért, egyben teljesen véres köpenyt. A büntetését megkapta, ami teljesen világoson hangzott: Szobafogság! Ez azzal járt együtt, hogy nem mászkálhatott össze-vissza, mikor odakinn dolga akadt, hanem 1-2 férfi nézte lépteit, hogy ne tévedjen el. Aki akkor ügyelt rá azt szintén megfedték, hogy ne kövessen el több hibát. Hét éves koráig hagyták Ingridet, hogy a gyermekkorát megélje, majd különböző szigorú tanítókat küldtek hozzá, hogy megneveljék és nemest faragjanak belőle. Kezdetben úgy vélte Ingrid, hogy ki tud azokkal tolni, azonban mikor büntetést részesült, akkor rájött, hogy neki annál rosszabb a helyzete Hamarosan megjött az esze, sőt a tanuláshoz a kedve. Természetesen nem volt egy minta tanuló, hiszen azelőtt nem volt senki, aki ezekre rendesen megtanította volna. A bezártságát tanulással és tanárjai kérdezgetésével próbálta elfelejteni.  Személyeken keresztül látta a világot, ami ellen nem volt szavuk az oktatóknak sem. 14 éves korára egészen megváltozott a jelleme, de még bőven kiforratlan maradt. A születésnapja után teliholdkor beavatták őt a főági Rotmantelek a féltve őrzött titokba, amit már egyszer látott kicsiként. Azon éjjelen végig kellett néznie azt, hogy miként zajlik egy élet mentése. Alaposan megfigyelte azokat a fogásokat és műveleteket, amit egy halál mezsgyéjén egyensúlyozóért szükséges megtenni. A végére rosszul lett, sőt émelygett is, de szerencsére átvészelte az előadást. Elsősorban elméletet kellett tanulnia, hogy egyre több tudást tudjon magába szívni. A különböző fajok teste minden egyes alkalomkor,  a vámpír lánynak feltárt egyet a megszámlálhatatlan rejtélyek közül. Ingrid ekkor értette meg a veteránok azon mondását, hogy egy Rotmantel a halála pillanatáig tanul. Párszor akadt gondja a tananyaggal, de szerencsére másodjára mindig sikerült az akadályokon túllépnie. Nem sokkal utána beledobták a mély vízbe. Először csak Rotmantel berkeken belül kellett sebeket összevarrnia, ám idővel elküldték dél Veronián belül bárhová, ráadásul más felcser munkát is végzett. Egy tapasztalt rokona mindig vele tartott, mikor ispotályos feladatait kellett ellátnia. Számos hibát vétett, mint például nem sikerült időre elkészülnie a varrással, így elvérzett a páciens, vagy bizonyos tárgyakról megfeledkezve azokat az illetőben hagyta. Számos esetben okozott csalódást, vagy szomorúságot a hozzátartozóknak. A felügyelője egyes helyzetekben meghagyta neki, hogy bizonyos eszközöket tilos használni, ezáltal ellenőrizte Ingrid talpraesettségét és feladat megoldó készségét. Mikor kezdett felülkerekedni a kudarcain, akkor kíváncsi természet lévén elkezdett kísérletezgetni azokon, akik a keze alá kerültek. Egyes esetekben kifejezetten arra kérték, hogy kínozza meg az illetőt. A patyolatfehér köpenye, amit kapott, az a gyakorlati időszak végére vérvörössé vált, amit bűn volt kimosni. Három nap múlva hívatta a családfő, s egy tea mellett elbeszélgettek Ingrid múltjáról és jelenéről. Élete leghosszabb vizsgája, ami egészen öt óráig tartott. A férfi első sorban arról kérdezte, hogy egyes helyzetekben nemesként mit tenne? Később egyre több szakmai kérdést kapott, amire Ingrid a legjobb tudása szerint válaszolt. Hannes ügyes kérdéseivel egyre jobban kiismerte a vizsgázóját, aztán kerek perec elmondta Ingridnek, hogy nem maradhat többé a Főágnál, mert vannak nála jobban teljesítő mellékági Rotmantelek. Szóval selejtesnek tekintette a férfi Ingridet, ezért száműzte őt onnan, hogy távol tartsa magától; pedig a rokon itt nevelkedett fel, s sajátított el egy foglalkozást . Kitaszítottsága ugyan egy időre nyomott hagyott rajta, azonban a kemény tanítása győzedelmeskedett felette, mert tovább lépett és bízott a sikerében. Nem tagadhatta le a vérét, hiszen ő Ingrid von Rotmantel, egy olyan vámpír, akit nem ingathatnak meg ilyen beszédek. Folyamatosan egyre közelebb vándorolt Hellenburghoz, abban reménykedve, hogy valakinek szüksége van egy Rotmantelre. Az ő híre hamar eljutott egyes helyekre, mert a fajtája nem harcosokból állt, hanem orvosokból, akiktől azért tartottak, mert tudták az alakok, hogy egyszer szükség lesz a segítségükre. Sokat éhezett és szomjazott, míg egyszer megérkezett Dél központjába. Egyik kocsmában hallott először Azrael kardjáról, azonban tökéletesen hidegen hagyta annak léte, hiszen őt sokkal inkább a vér mozgatta, mint egy fegyver.

No, egyenlőre vissza kell utasítanom a történetet, nem azért, mert nem fogadhatnám el, hanem mert egy f*s vagyok. Nézz a szemembe, s mondd azt, hogy ez minden ami benned van. Nem ment, ugye?

Tudod miért? Mert ennél sokkal többre vagy képes. Ezt nem gondolom, ez így van. Helyenként néhány mondatnak nincs alanya, állítmánya, e-s kérdések kötőjelek nélkül vannak feltéve, hasonló dolgok. Tudom, hogy átnézted kétszer, de erre vess még egy pillantást kérlek. Emellett néha van valami kuszaság, amit könnyen eszközölni lehet.

Jöjjenek a technikai fontosságú cuccok, amiket érdekes átírni egy picit.

1) Én úgy gondolom, hogy talán egy kicsit túl szépnek van megírva a karakter, ha leírod egy karakterről, hogy szép, akkor az a karakter nem szép. Próbálj meg úgy utalni a szépségre, hogy az ne adja magát. Valakinek lehet attól még formás keble, hogy az nincs leírva. Emellett, szerintem ne mozgásban elemezd. Ez egy sima leírás. Ha egy könyvet írnál, ez lenne a jó technika (Már, hogy dinamikusan van mutatva), de ez csak egy adatlap. Ide nekünk a feketén-fehéren írt tények kellenek. Ezeket a tényeket is le lehet írni persze szépen, de szerintem ez nem a legszerencsésebb.

2) Úgy érzem, kicsit ellentmondásos az, hogy nem együtt érző, de sajnál valakit. Emellett a történetben erre sok utalás van, s szerintem ott is eléggé megkérőjelezhető a párhuzam. Szerintem azt a tesztelgetős részt is vedd ki, ehelyett betehetnéd, hogy számító, s kíváncsi teremtés. A félelemkeltésnél inkább úgy képzeld el a dolgot, hogy a Rotmantelek nem jó harcosok, azért félnek tőlük az emberek meg a vámpírok, mert tudják, hogy szükségük van a segítségükre.

Etben lévő dolgok (Ide nem teszek helyesírást, azt kinézheted te is)
1) Nem értek ehhez technikaiag, holnap felhívhatom anyát (Szülész nővér volt sokáig), de szerintem az eret nem nagyon tépik fel a gyerekek, inkább elpattannak szülés közben. Ezt persze ne vedd készpénznek, de most így gondolom.
2) Én nem nagyon látom a szerepét a barlangnak és a druidának, szerintem nem ad a történethez, úgy gondolom inkább vedd ki. Emellett egy kétéves gyereknek szerintem nincs annyi értelme, hogy úgy igazán érdekes dolgokat lehessen mutatni neki. Szerintem erőszakoskodás megjegyzése se olyan fontos, elvégre nem lehetett az olyan nagy erőszak, egy gyerekről van szó.
3) Szegény dadus! Azért nem kísérleteznének a daduson csak úgy. A vámpír városokban is élnek azért emberek, s a Rotmanteleknél nyilván keményebb a sorsuk, mint mondjuk a Nebelturmoknál, de lényegében annyi becsületük van, hogy ne bántsák ezt a szegény nőt, aki elhozta a levelet. Indítsák útjára, úgy, hogy kifizetik, vagy valami hasonló.
4) " Mert látták tud változni, ráadásul benne is ugyanaz a vér csörgedezett, mint bennük " Ezt nem értem, szerintem szinte minden orvosnak tanított Rotmantelt beavatnak
5) " Másnap érkezett a kérdés a családfőtől, hogy van e hajlandó megtanulni a Rotmanetelek ezen tudományát? " Ezt ki kell emelnem, mert nagyon nincs rendben.
6) A rotmantelek életük végéig tanulmányozzák a testet, sosem kapnak pihenést a tanulásban. A legnagyobb mesterek is minden nap úgy fedezik fel a testek rejtélyét, mint ahogy első tanításukon. Emellett sok gyakorlati tanítást is kapnál, úgy képzeld el, mint a Reneszánsz boncolásokat. Felnyitnak egy hullát-élőt, s megnézik mi van benne, melyik szerv mire jó. Erről nyilván vannak anatómia könyvek, de nem elég pontosak, s emellett ezek nem juthatnak ki az emberekhez.
7) Ennyire talán azért mégse dobjanak a mélybe, talán inkább dobjanak a mély vízbe úgy, hogy varrj sebeket, gyógyíts az alap képességgel, s hasonlók. Mondjuk küldjenek el felcserkedni valahova? Érdekes rész lenne, amikor ispotályos vagy.
Nagyon tetszik, hogy megemlítetted a köpenyt
9) Esetleg a vizsgáról mondhatnál egy picit többet, kíváncsi vagyok, miért száműzhették a karaktert, mi okozhatta ezt? Nem sok Rotmantelnek van ki minden kereke.

Ennyi dolgot tudtam felhozni, remélem nem szontyolódsz el nagyon, mert nem szeretném, hogy elszomorodj. Ha kérdésed van, mindig felkereshetsz engem, s segítek, ahogy tudok. Sok sikert a javításhoz, s olyan legyen, ami igazi, Tyr minőségben van

Nagyon örülök, hogy sikerült kijavítanod a dolgokat, így most már elfogadom szívesen. Irány játszani, írd majd be a Tp-váltót annak rendje és módja szerint. 

Személyes passzív: 
Név: Mindent a tudományért
Leírás: Ingrid nagyon nagy örömet lel a másokon való kísérletezésben, s éppen emiatt nem csak vérszívással képes manát tölteni, hanem egy ellenfél testének felboncolásával is. Naponta maximum az összes manájának felét képes így tölteni, s a töltés sebessége megegyezik a vérszívással. Ki mondta azt, hogy nem éri meg tudálékosnak lenni, eh?! 

Tárgy: Gyógyításhoz szükséges felszerelés, Tőr