Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Gregor Schottenstein
Faj: ember
Frakció: Protestáns egyház
Kaszt: lelkész
Nem: Férfi
Kor: 19
Kinézet: 168 cm magas, sovány alkatú szőke hajú és kék szemű fiú. Látszik rajta a viking vér csak az ősök daliás termetét nem sikerült örökölnie. Koránál fiatalabbnak látszik és egész lényéből valami gyermeki ártatlanság árad. Ruházatára a puritanizmus jellemző. Kerüli a túldíszített színes viseleteket és az ékszereket is.
Jellem: Gregor elhivatott az egyháza felé. Őszintén hisz benne, hogy az úr igazát leginkább ők képviselik. Szerinte a papság legfőbb dolga a nép védelme és vezetése. Ő a szeretet egyházában hisz és nem a megfélemlítésében. A mindennapi életben egy naiv papocska, aki mindenkiben a jót igyekszik meglátni és mindenkin segíteni szeretne. A női nem közelében zavarban szokott lenni. Általában hebeg-habog és elég ügyetlenné és figyelmetlenné válik. Ezért inkább a férfiak társaságát szokta keresni, mert köztük kényelmesebben érzi magát.
Előtörténet: Gregor délen született egy kis faluban. Az családja halászatból élt meg viszont elég sokan voltak. Gregornak három testvére volt ebből két fiú és egy lány. Az egyik bátyja öt évvel volt nála idősebb, a másik kettővel. Születése óta a protestáns egyház elvei szerint nevelték a szülei és ezért a tanítások Gregor-ra is átragadtak. Apja és bátyjai le sem tagadhatnák a viking vérüket mivel mind magas, vállas férfiaknak születtek. Gregor pusztán haj és szemszínét örökölte. Nem is csak ebben különbözött apjától és bátyjaitól, hanem a jelleme is más volt. Ő igyekezett a szépet látni a világban és sokkal magába fordulóbb és vissza fogottabb is volt. Még az állatok szenvedését is nehezen viselte. Ezen kívül gyakran elmélkedett olyan dolgokon, amik a földön két lábbal álló testvéreit nem érdekelték. Egyszóval elvont gyerek volt. Ennek ellenére elfogadta őt a család és szerető közösségben élt.
Már öt éves volt mikor megszületett a húga. Ez azzal járt, hogy már nem ő volt a legkisebb. Viszont a legkisebb fiú továbbra is ő maradt. A korral jelleme nem változott csak annyit, hogy még elvontabb lett és szép lassan meglátszott rajta, hogy nagyon intelligens. Ügyesen olvasott és érdekelték is a könyvek. Viszont magassága és testi ereje meg sem közelítette sem a bátyjaiét és sem apjáét. Hamar elfáradt és a munkát is nehezen bírta. A szülei tudták, hogy a halász élet nem neki való ugyanis nem bírná. Viszont, hogy akkor mi lehetne belőle és, hogy taníttassák azt már nem tudták. A helyi lelkészhez mentek el a problémájukkal. Paulus atya mindig komolyan vette a hívatását és igyekezett alaposan ismerni a környéken élőket. Nagyon figyelmes volt és elképesztő memóriával áldották meg. Ha csak pár percre találkozott valakivel, aki egy félmondatban mellékesen megemlítette neki, hogy másnap meglátogatja az anyja akkor az atya egy hét múlva mikor ismét találkoztak az illetővel nem felejtette el megkérdezte, hogy miként szolgál a mama egészsége. Ismerte hát a Schottenstein családot is alaposan. Meghallgatva a problémájukat elő is állt egy megoldással. Maga mellé fogadta a fiút, hogy lássa elég elkötelezett-e, hogy lelkész legyen belőle. Az atya mellett Gregor jól érezte magát. A munkáját mindig becsületesen végezte és a lelkésznek sikerült a gyerekkel meg szerettetni saját hivatását és közelebb hozni őt az úrhoz. El is lett döntve, hogy Gregor Hellenburg-ba lesz, küldve ahol lelkészt képeznek belőle. A család nagy reményeket fűztek Gregor-hoz. Úgy vélték, hogy ő különleges és az eszével sokra viheti. Ezzel a szerény fiút zavarba is hozták és komoly felelősséget tettek a vállára, hogy teljesítsen. A húga is felnézett rá. Ennek az oka persze az is volt, hogy ritkán látta Gregort, aki különbözött a bátyjaitól és az apjától. Gregor egy másmilyen férfikép volt számára. A bátyjai a kisöccsüket látták benne, akit meg kellett védeni és akinek mindig segíteni kellett. A fiatalabb bátyjának nem is tetszett az ötlet, hogy Gregor egyedül egy idegen helyre kerüljön. Tartott attól, hogy valami baj éri az öccsét és a család nem lesz neki ott. A szülei jobban megbíztak a fiukban és a lelkészben, aki hitt benne, hogy jó helye lesz ott Gregor-nak. A fővárosban megnyílnak a lehetőségek a fiú előtt. Aztán eljött az idő és Gregor-nak útra kellett indulnia a lelkésszel Hellenburg-ba. Ez az egész az anyját viselte meg a legjobban. Bár igyekezett nem mutatni a jelét és minden gyerekével hasonlóképp bánni, de a kedvence mindig is Gregor volt. Megviselte hát mikor el kellett engednie. Paulus atyával többször is megígértette, hogy vigyázni fog a fiára.
Maga az utazás megviselte a gyenge fizikumú Gregor-t, de élvezte, hogy új helyeket láthat és kikerül a falujából ahol az addigi életét töltötte. Volt egy kis honvágya, de az izgalmak és hogy új embereket ismerhetett meg segítettek enyhíteni azt. Hellenburg pedig egyenesen lenyűgözte őt. Az épületek és a kultúra fellegvárának látta. A leggyönyörűbb templom, amit életében látott itt volt. Az épület hangulata a maga letisztult és egyszerű stílusával egyből elragadta őt, de nem ez volt, ami a legnagyobb hatást tette rá. Az ugyanis a könyvtár volt. El sem tudta képzelni, hogy ennyi könyvet össze lehet, gyűjteni vagy ki lehet olvasni. Ez persze nem akadályozta meg abban soha, hogy ne próbálja meg. A leginkább két dologra van, amire szívesen visszaemlékszik tanulása folyamán. Az egyik azok a csendes magányos pillanatok, amikor nem volt semmi dolga és elzárkózva imádkozott vagy olvasott. A kedvenc helyei a saját szobája volt és a könyvtár. Ha az időjárás engedte, akkor a szabadba is kiment, hogy egy a temető szélén nőtt tölgyfa alatt olvasgathasson. A másik dolog, amire örömmel emlékszik vissza az-az ottani mentorával Adalger atyával folytatott beszélgetések sora. Az öreg lelkész sokat látott már életében és kora ellenére tele volt életerővel. Sok időt töltött az emberek között. Meghallgatta őket, tanácsokat adott, de mikor nem kellett akkor remek humorérzékkel megnevettette őket. Nem is véletlen, hogy hamar ő lett Gregor példaképe. Mindig sokra tartotta a tőle érkező tanácsokat, még ha nem is tudott mindig megfelelni nekik. Ez az atya volt az is, aki felismerte Gregor-nak azt a gyengéjét, hogy nem tud beszélni a gyengébbik nemmel. Azt javasolta, hogy ezen próbáljon meg változtatni, de a szégyenlős lelkésznövendék inkább a lányok előli elbújással próbálta orvosolni a problémát. Az öreg pedig nem erőltette a dolgot, de azért mindig tréfálkozott mikor a fiatal lelkésznövendék egy hölggyel beszélve fülig vörös lett és elejtette a bibliáját is zavarában. Ezen kívül egy másik nagy problémája volt Gregor-nak. Az elméje és a lelke erős volt, ahogy a hite is, de a testi edzések nagyon megviselték. Márpedig voltak edzések, hogy a híveknek védelmet nyújthasson mikor szükséges. Sosem az ereje, hanem inkább az állóképessége és a makacssága volt kiemelkedő ilyenkor. Nekifeszült és teljes testtel ellenállt a támadásoknak, és ha elesett, akkor újra fölkelt mindegy hányszor került a földre. Az oktatóinak is be kellett látniuk, hogy a fiú tényleg teljes erejéből csinálja a gyakorlatot és ha úgy adódna akkor éles helyzetben is ilyen erővel állna azok elé akik az ártatlanokat veszélyeztethetik. Egy papnak pedig ez az elsődleges dolga, hogy ne féljen és erőt adjon az embereknek mikor kell. Összességében elmondható, hogy megtalálta a számára tökéletes helyet ahol fontosnak és hasznosnak érzi magát és élvezi is, amit csinál. Sajnos nemrégiben ez a kellemes élete kicsit megromlott mivel az egyházalapítója eltűnt. Ezzel űr támadt a rendszerben és a feladatok megnőttek. Gregor-nak is megnőttek a kötelezettségei. Olyan feladatokat kap, amelyekben az önállóságát és rátermettségét kell bizonyítania. Pletykákat is hallott már, hogy elküldik valahová. Igyekszik úgy végezni a munkáját, hogy megbízzanak benne, de kicsit ideges is. Ebben az új helyzetben más kihívásokkal kerül szembe és csak reménykedhet, hogy az a bizonyos éles helyzet váratni fog magára.
Faj: ember
Frakció: Protestáns egyház
Kaszt: lelkész
Nem: Férfi
Kor: 19
Kinézet: 168 cm magas, sovány alkatú szőke hajú és kék szemű fiú. Látszik rajta a viking vér csak az ősök daliás termetét nem sikerült örökölnie. Koránál fiatalabbnak látszik és egész lényéből valami gyermeki ártatlanság árad. Ruházatára a puritanizmus jellemző. Kerüli a túldíszített színes viseleteket és az ékszereket is.
Jellem: Gregor elhivatott az egyháza felé. Őszintén hisz benne, hogy az úr igazát leginkább ők képviselik. Szerinte a papság legfőbb dolga a nép védelme és vezetése. Ő a szeretet egyházában hisz és nem a megfélemlítésében. A mindennapi életben egy naiv papocska, aki mindenkiben a jót igyekszik meglátni és mindenkin segíteni szeretne. A női nem közelében zavarban szokott lenni. Általában hebeg-habog és elég ügyetlenné és figyelmetlenné válik. Ezért inkább a férfiak társaságát szokta keresni, mert köztük kényelmesebben érzi magát.
Előtörténet: Gregor délen született egy kis faluban. Az családja halászatból élt meg viszont elég sokan voltak. Gregornak három testvére volt ebből két fiú és egy lány. Az egyik bátyja öt évvel volt nála idősebb, a másik kettővel. Születése óta a protestáns egyház elvei szerint nevelték a szülei és ezért a tanítások Gregor-ra is átragadtak. Apja és bátyjai le sem tagadhatnák a viking vérüket mivel mind magas, vállas férfiaknak születtek. Gregor pusztán haj és szemszínét örökölte. Nem is csak ebben különbözött apjától és bátyjaitól, hanem a jelleme is más volt. Ő igyekezett a szépet látni a világban és sokkal magába fordulóbb és vissza fogottabb is volt. Még az állatok szenvedését is nehezen viselte. Ezen kívül gyakran elmélkedett olyan dolgokon, amik a földön két lábbal álló testvéreit nem érdekelték. Egyszóval elvont gyerek volt. Ennek ellenére elfogadta őt a család és szerető közösségben élt.
Már öt éves volt mikor megszületett a húga. Ez azzal járt, hogy már nem ő volt a legkisebb. Viszont a legkisebb fiú továbbra is ő maradt. A korral jelleme nem változott csak annyit, hogy még elvontabb lett és szép lassan meglátszott rajta, hogy nagyon intelligens. Ügyesen olvasott és érdekelték is a könyvek. Viszont magassága és testi ereje meg sem közelítette sem a bátyjaiét és sem apjáét. Hamar elfáradt és a munkát is nehezen bírta. A szülei tudták, hogy a halász élet nem neki való ugyanis nem bírná. Viszont, hogy akkor mi lehetne belőle és, hogy taníttassák azt már nem tudták. A helyi lelkészhez mentek el a problémájukkal. Paulus atya mindig komolyan vette a hívatását és igyekezett alaposan ismerni a környéken élőket. Nagyon figyelmes volt és elképesztő memóriával áldották meg. Ha csak pár percre találkozott valakivel, aki egy félmondatban mellékesen megemlítette neki, hogy másnap meglátogatja az anyja akkor az atya egy hét múlva mikor ismét találkoztak az illetővel nem felejtette el megkérdezte, hogy miként szolgál a mama egészsége. Ismerte hát a Schottenstein családot is alaposan. Meghallgatva a problémájukat elő is állt egy megoldással. Maga mellé fogadta a fiút, hogy lássa elég elkötelezett-e, hogy lelkész legyen belőle. Az atya mellett Gregor jól érezte magát. A munkáját mindig becsületesen végezte és a lelkésznek sikerült a gyerekkel meg szerettetni saját hivatását és közelebb hozni őt az úrhoz. El is lett döntve, hogy Gregor Hellenburg-ba lesz, küldve ahol lelkészt képeznek belőle. A család nagy reményeket fűztek Gregor-hoz. Úgy vélték, hogy ő különleges és az eszével sokra viheti. Ezzel a szerény fiút zavarba is hozták és komoly felelősséget tettek a vállára, hogy teljesítsen. A húga is felnézett rá. Ennek az oka persze az is volt, hogy ritkán látta Gregort, aki különbözött a bátyjaitól és az apjától. Gregor egy másmilyen férfikép volt számára. A bátyjai a kisöccsüket látták benne, akit meg kellett védeni és akinek mindig segíteni kellett. A fiatalabb bátyjának nem is tetszett az ötlet, hogy Gregor egyedül egy idegen helyre kerüljön. Tartott attól, hogy valami baj éri az öccsét és a család nem lesz neki ott. A szülei jobban megbíztak a fiukban és a lelkészben, aki hitt benne, hogy jó helye lesz ott Gregor-nak. A fővárosban megnyílnak a lehetőségek a fiú előtt. Aztán eljött az idő és Gregor-nak útra kellett indulnia a lelkésszel Hellenburg-ba. Ez az egész az anyját viselte meg a legjobban. Bár igyekezett nem mutatni a jelét és minden gyerekével hasonlóképp bánni, de a kedvence mindig is Gregor volt. Megviselte hát mikor el kellett engednie. Paulus atyával többször is megígértette, hogy vigyázni fog a fiára.
Maga az utazás megviselte a gyenge fizikumú Gregor-t, de élvezte, hogy új helyeket láthat és kikerül a falujából ahol az addigi életét töltötte. Volt egy kis honvágya, de az izgalmak és hogy új embereket ismerhetett meg segítettek enyhíteni azt. Hellenburg pedig egyenesen lenyűgözte őt. Az épületek és a kultúra fellegvárának látta. A leggyönyörűbb templom, amit életében látott itt volt. Az épület hangulata a maga letisztult és egyszerű stílusával egyből elragadta őt, de nem ez volt, ami a legnagyobb hatást tette rá. Az ugyanis a könyvtár volt. El sem tudta képzelni, hogy ennyi könyvet össze lehet, gyűjteni vagy ki lehet olvasni. Ez persze nem akadályozta meg abban soha, hogy ne próbálja meg. A leginkább két dologra van, amire szívesen visszaemlékszik tanulása folyamán. Az egyik azok a csendes magányos pillanatok, amikor nem volt semmi dolga és elzárkózva imádkozott vagy olvasott. A kedvenc helyei a saját szobája volt és a könyvtár. Ha az időjárás engedte, akkor a szabadba is kiment, hogy egy a temető szélén nőtt tölgyfa alatt olvasgathasson. A másik dolog, amire örömmel emlékszik vissza az-az ottani mentorával Adalger atyával folytatott beszélgetések sora. Az öreg lelkész sokat látott már életében és kora ellenére tele volt életerővel. Sok időt töltött az emberek között. Meghallgatta őket, tanácsokat adott, de mikor nem kellett akkor remek humorérzékkel megnevettette őket. Nem is véletlen, hogy hamar ő lett Gregor példaképe. Mindig sokra tartotta a tőle érkező tanácsokat, még ha nem is tudott mindig megfelelni nekik. Ez az atya volt az is, aki felismerte Gregor-nak azt a gyengéjét, hogy nem tud beszélni a gyengébbik nemmel. Azt javasolta, hogy ezen próbáljon meg változtatni, de a szégyenlős lelkésznövendék inkább a lányok előli elbújással próbálta orvosolni a problémát. Az öreg pedig nem erőltette a dolgot, de azért mindig tréfálkozott mikor a fiatal lelkésznövendék egy hölggyel beszélve fülig vörös lett és elejtette a bibliáját is zavarában. Ezen kívül egy másik nagy problémája volt Gregor-nak. Az elméje és a lelke erős volt, ahogy a hite is, de a testi edzések nagyon megviselték. Márpedig voltak edzések, hogy a híveknek védelmet nyújthasson mikor szükséges. Sosem az ereje, hanem inkább az állóképessége és a makacssága volt kiemelkedő ilyenkor. Nekifeszült és teljes testtel ellenállt a támadásoknak, és ha elesett, akkor újra fölkelt mindegy hányszor került a földre. Az oktatóinak is be kellett látniuk, hogy a fiú tényleg teljes erejéből csinálja a gyakorlatot és ha úgy adódna akkor éles helyzetben is ilyen erővel állna azok elé akik az ártatlanokat veszélyeztethetik. Egy papnak pedig ez az elsődleges dolga, hogy ne féljen és erőt adjon az embereknek mikor kell. Összességében elmondható, hogy megtalálta a számára tökéletes helyet ahol fontosnak és hasznosnak érzi magát és élvezi is, amit csinál. Sajnos nemrégiben ez a kellemes élete kicsit megromlott mivel az egyházalapítója eltűnt. Ezzel űr támadt a rendszerben és a feladatok megnőttek. Gregor-nak is megnőttek a kötelezettségei. Olyan feladatokat kap, amelyekben az önállóságát és rátermettségét kell bizonyítania. Pletykákat is hallott már, hogy elküldik valahová. Igyekszik úgy végezni a munkáját, hogy megbízzanak benne, de kicsit ideges is. Ebben az új helyzetben más kihívásokkal kerül szembe és csak reménykedhet, hogy az a bizonyos éles helyzet váratni fog magára.
A hozzászólást Gregor Schottenstein összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 21, 2017 2:52 am-kor.
