Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek

Latest topics

» Wilhelmina von Nachtraben
by Serene Nightbough Yesterday at 10:08 pm

» Aktuális azonnalik
by Serene Nightbough Yesterday at 9:25 pm

» Azonnali: A kémek krémje
by Serene Nightbough Yesterday at 9:25 pm

» [Küldetés: Sunset at Nordenmouth]
by Lance Kalver Yesterday at 4:32 pm

» Küldetés: Ludum finita est...
by Gloria Yesterday at 3:33 pm

» Hannes von Rotmantel avagy a napfényben csillogva el!
by Hannes von Rotmantel Kedd Júl. 17, 2018 8:09 pm

» [Ostromjáték]Folyó
by Siegbald Esser Kedd Júl. 17, 2018 8:03 pm

» [Ostromjáték]Temető
by Tessa Hendriks Kedd Júl. 17, 2018 5:54 pm

» Gerard D. Lawrenz
by Gerard D. Lawrenz Kedd Júl. 17, 2018 4:49 pm

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 37

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 58

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 3


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Non est discipulus super magistrum

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Magánjáték] Non est discipulus super magistrum on Vas. Júl. 01, 2018 11:11 pm

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Szép idő volt – annyira szép, hogy még egy fa árnykában ülve is kénytelen voltam levetni sötétzöld utazóköpenyemet. Hátamat a fatörzsének döntve, térdemet felhúzva élveztem nem csak a tájat, de azt is, hogy végre pihenhetek kicsit. No nem mintha a szabadidőmet tölteném itt, mindössze a mostani feladatom kicsit könnyebb volt, mint az átlag: küldöncöt kellett játszanom – dicső inkvizítori feladat.
A mai délután folyamán bármikor érkezhetett egy személy, lepecsételt papírral a kezében, amivel amilyen gyorsan csak lehet el kellett jutnom a Katedrálisba. Nem mondták, hogy néz ki az illető, sem azt, hogy ő miről ismer fel engem, de ilyen apróságokkal általában amúgysem szoktak törődni.
Jó pár órája vártam már, mikor erőt vett rajtam az unalom. Zsebemből fadarabot veszek elő, köpenyem egyik rejtett zugából pedig a kést húzok ki. Faragni kezdek, modellé a falu határában játszó két gyermek válik – merthogy az erdő széléről ahol helyet foglaltam még pont rálátok a falura.
Meg kell hagyni elevenek, mozgásuknak hála alig tudom kivenni az alakjukat, az idő elteltével azonban kialakulnak a vonásaik. Vajon mennyit élnek majd? Elviszi őket egy betegség? A lány csinos, és az is marad, ha szerencséje van, még valami gazdagabb kereskedő is kinézheti magának. A fiúból nagy valószínűséggel paraszt lesz, akárcsak az apjából. Így ahogy nézem akár még katonának is elmehet, ha ügyes akár tizedesig is elviheti.
Nagyon elkalandoztam. Nem mintha lenne jobb témám, kezem pedig szinte önmagát irányítja a fán – az nem nyújt sok ellenállást, esélye sincs az éles késsel szemben. Lenne azonban oka panaszkodni? Alaktalan darabból, már-már műalkotás készül belőle. Szerintem ez egy jutányos üzlet volt, még ha önmagából adott is érte egy kicsi, hiszen egy hasztalan ágból, amit elégettek vagy eltaposnak majd, valaki gyönyörködhet benne, sőt, kitudja milyen értéket képvisel majd egy-egy gazdagabb vásárló számára. Ki utasítana egy ilyet vissza?

Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Kell egy ötlet...
Ezen törtem a fejem, nagyjából azóta, amióta úton voltam Északra, hogy megnézzem magamnak azt a helyet. Nem tudtam, mire számítsak, még úgy sem, hogy valamelyest tisztában voltam az ott - itt - zajló dolgokkal, azért, mert szemmel láthatólag és tapasztalataim szerint jócskán változtak az állapotok azóta, hogy az erről szóló könyveket megírták. Illetve ha jobban belegondolok, már akkor foglalkoztatni kezdett a kérdés, hogy egyáltalán mibe fogjak, amikor rászoktam, hogy magammal hordom a Crispin által faragott szobrocskát. Pontosabban hogy mibe fogjak, amit cserébe adhatok, mikor legközelebb meglátom. Ráértem ilyesmin töprengeni a hosszú gyaloglás alatt, és szerettem is, a csendet pedig, amelyet a kétlábúak haszontalan fecsegésének hiánya okozott, egyenesen imádtam. Most mégis, valamilyen oknál fogva úgy éreztem, meg kel tennem, fel kell keresnem Északot, és nem az erdőit. Illetve... természetesen, előbb azokat, aztán egy fáról keresni egy kisebb falut, ahol anélkül tevékenykedhetek, hogy valaki, aki nem szívleli a sötét tündéket, megszóljon. Habár azt hiszem, megpróbáltam volna elbánni vele, még ha veszítek is, ahogyan azzal is tisztában voltam, hogy egy apró településen is lehetnek olyanok, akiknek a fejében agy helyett megerjedt nebelwaldi bor lötykölődött.
Nos igen. Az eszetlenség ragályosan terjed Veroniaszerte.
Szinte éreztem, ahogyan a lelkem fellélegzik, amint belépek a fák közé. Otthon voltam, ahol erdő nőtt, igazán otthon, és semmi másra nem volt szükségem egy dús lombú, magas fán kívül ahhoz, hogy kényelembe helyezzem magam, amikor pihenni kívánok. Egyetlen hatalmas gond nyomta a vállamat ilyenkor, amikor sokáig voltam úton, a családom konyhájának főtt ételei nélkül: nem tudtam főzni. Még mindig. Pedig a bérgyilkos megmondta, hogy szükségem lesz rá, ha vándorolni fogok, ahogyan kíséretre is, bár utóbbival még nem igazán értettem egyet. Minek kellett az nekem? Corlievával csak a baj volt, mást pedig nem kényszeríthettem ilyesmire, főleg, hogy alig ismertem valakit rajta kívül. És egyébként is, olyasvalakivel utazni sem voltam hajlandó, aki nem ismeri el azt, amiben hiszek és amik szokásaimmá váltak.

~::0::~

Fogalmam sincs, hogy nem vettem észre azt az alakot, de már késő volt, túl késő ahhoz, hogy elkerüljem. És jobban belegondolva annyira nem is állt szándékomban, ugyanis lenyűgözően faragott. Gyors volt, precíz és a mesteremre emlékeztetett, Basilra, akinek annyi ideje sem volt, hogy tisztességes druidát faragjon belőlem. Szinte ámultam rajta, bár igyekeztem elnyomni, igaz, rendkívül nehezemre esett. Még az idő is lelassult, ahogyan a szerteszét repülő szilánkokat és forgácsot figyeltem, s mire észbe kaptam, a lépéseim is megszűntek. Tehát, mint említettem, már túl késő volt. Ahhoz pedig túl korán, hogy megszólaljak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Similar topics

-

» Part 14 / 7
» Part 14 / 12
» Magánszoba

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.