[Magánjáték] Nessa és Noira találkozása

Teljesen szokatlan számára az új életvitele, amiben már nincs jelen a családja. A bátyja Kirion hiányzik a legjobban neki, az együtt töltött reggeli és esti edzések, a sok nevetés és hülyéskedés, amikor fáradtak és nem megy olyan jól a harc. A kovácsműhelyben kellemesen fárasztó a napja, azonban korábban van takarodó itt. Most este nincs kivel kijárnia, így mindig csak a szobájába megy és a plafont bámulva unatkozik, elmélkedik és gyászol. Próbálja nem az élőholtak által meggyalázott képekre emlékezni, hanem a szép még élő alakokra. Az apja jó kiállású tünde volt, aki fajának izmosabb képviselője volt. Édesanyja a törékeny alkat, de olyan meseszép volt, mindig befonta a haját minden reggel és virágot helyezett be vagy masnikat. A bátyám maga volt a tökéletesség és rajongtak érte a nők, de őt nem érdekelték az emberek. Itt a katonaságnál néha mesélt valakiről, aki tetszik neki, de még nem sikerül összebarátkoznia vele, de ami késik nem múlik. ~Vagy mégis, elmúlt szó szerint.~ Noira ezzel a gondolattal zárja is inkább a sort és kikel az ágyból és a lehető leghalkabban felöltözzön és magához vegye fegyverét is, ezt követően pedig kimászik az ablakon. Este még úgysem járt a városban úgy, hogy egyedül lett volna és a kaszárnyába ne tartott volna, hát itt a nagy lehetősége, hogy felfedezze a többi részét is. Hellenburg elég nagy, teljesen más, mint falun volt, a csillagokat se látja innen olyan fényesnek. A fejébe fekete csuklyát húz, hogy a füleit eltakarja, nem hiányzik neki a sok kötekedős alak, még a végén bajba sodorja magát, ami nem lenne jó, lévén, hogy titkon szökött ki Freiától, aki megbízik benne és befogadta őt. Nem tudja a mai napig, hogy puszta fajtársiasság vagy más vezette eme tettét a nőnek.

Még csak nem rég hagytam ott az örömlány szakmát, de máris kisebb-nagyobb akadályokba ütköztem vándorlásom során. Pontosabban néha nehéz volt találni magamnak partnert, és arra sem sikerült rájönnöm, hogy hogy sikerülhet gyorsan meggazdagodnom. A fejemben valahogy ez az egész sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt. Azt még nem próbáltam ki, hogy valamilyen nagy úr ágyába valahogy beférkőzzek, de nem is akarom. Nem lennék a magam ura, márpedig én az akarok maradni. Esetleg egy idő után megölhetném, és kifoszthatnám, de félek, hogy hamar bajba kerülnék e miatt, meg aztán... nem is igazán szeretnék végezni senkivel. A legjobb talán az lenne, ha sikerülne felszednem egy jó harcost, akivel aztán mindenfelé mehetek olyan problémákat megoldani, amire kevesen képesek, vagy életveszélyes. Úgy hallottam ezért elég jól fizetnek, és még némi hírnevet is szerezhetnék magamnak, hogy talán nem néznének ki maguk közül, és egy idő után esetleg még az átlagember által kedvelttől nyíltabb öltözködésemet is elnéznék nekem. Ehhez persze nekem sem kéne meghalni, úgyhogy mindenek előtt egy erős férfit kell találnom magamnak, amihez a legjobb ötletem Hellenburg utcáin, kocsmáiban való keresgélés volt. Ezért vagyok most itt.
Késő este van, én pedig érzem magamon, hogy túlzott bátorsággal sétálok a főváros belsejében. Ilyenkor már többnyire csak zsebmetszőkkel, és részeg fegyveresek egy-egy csoportjával lehet találkozni. Ezt leszámítva szép felhőtlen, újholdas éjszaka van, a főút cipők csiszolta kövein pedig csillog a lámpások fénye. A távolból kiabálások és kutyaugatás hallatszik. Elszalad előttem egy macska, és leül egy sötét sikátor sarkán, mintha csak hívogatna. Ahogy közelebb megyek hozzá, beljebb szalad, és egy szemétkupac tetejére ül, tovább csalogatva. Tudom, hogy nem lehet jó vége, ha követem, úgyhogy inkább tovább megyek az egyik kedvenc ivóm felé, amikor megpillantok egy másik magányos lelket is az utcán. Csuklya van a fején, de valamiért (talán a mozgásából?) úgy gondolom, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, úgyhogy odamegyek hozzá egy kicsit ismerkedni.
-Üdvözletem. Mi járatban ilyen későn egyes egyedül? - Szökkenek mellé, hogy vele tarthassak legalább egy darabon, és közben belesek a csuklya alá is, hogy lássam, mégis kivel futottam össze.

Nem túl biztonságos egyedül sétálni este a városban, ezért hegyezi a füleit Noira, ahogy csak lehet, nem szeretne a hátába egy hirtelen támadást. Bár nem néz ki úgy, mint aki jólétben él, mégis mindig van, aki szegényebb vagy elkeseredettebb és emiatt lép a bűnözés útjára. Nem tudja merre tart és mit is akar ettől az egész kiszökéstől, de nem tud csak egy helyben feküdni és bámulni a plafont.
Valaki közeledik felé és a kardja markolatára helyezi lassan a kezét, valószínűleg a mögé osonónak fel sem fog tűnni ez a mozdulat vagy ha mégis, akkor biztos tudja, hogy mire számítson, ha támadni akar. A kérdése elég baljós számára, minden rossz ember így kezdi a beszélgetést. Így kirántja a kardját és felé szegezi. Összevont szemöldökkel néz felé, hogy mégis mit akarhat tőle. Külső szemlélőként talán úgy tűnhet, mintha durcás lenne Noira, de hát ez van. Tündeként úgy született, hogy szép és nem tud nagyon csúnyán nézni, mert még az is jól áll neki. Kirion legalábbis mindig ezt mondta, ő pedig elhitt neki mindent, egyszer sem kételkedett benne.
- Ezt én is megkérdezhetném tőled! Természetesen csak sétálok egy kicsit és te idegen? Méregeti, valahogy furcsa neki, de nem tud rájönni miért. Nem sokkal magasabb a tündénél, de sokkalta... hát mondjuk úgy gömbölyűbb testben. ~Nekem sose lesz ekkora dekoltázsom.~ Persze gondolatai közben azért éber is marad és ha nincs semmi támadó mozdulat, akkor lassan le is engedi a pengéjét.

Azt hiszem kettőnk közül én vagyok az, akinek jobban kellene vigyáznia magára, bár ez csak a második gondolatom, miután meglátom a fegyvert. Az első az, hogy kezeket fel, és állj, egy lépést vissza.
-Áhh, természetesen, mit is gondoltam... Én, már ilyen sötét volt, amikor ide értem. Az éjszakára keresnék magamnak valami ágy félét. Vagy valakit, akinek van ágya. Meg el is vagyok fáradva, nem ártana valami étel, ital. Arra van az egyik kedvenc helyem. Biccentek az úton előre, arra, amerre eredetileg is mentem. -Hát te mi célból csak egy kicsit sétálgatsz?
Ahogy leteszi a fegyverét, én is leteszem a kezemet, de azért inkább óvatos maradok, és tartok némi távolságot. Ha csak úgy céltalanul sétál, mert kilométer hiányos, vagy esetleg valami olyasmit tervez mint én is, akkor elhívom, hogy jöjjön velem. Amennyit látok belőle a csuklya alatt, ezek mellett a halványan pislákoló lámpások mellett, szép arca van, de az alakja, hát, elég kis vézna, nem hiszem, hogy túl sok pasit nyúlna le előlem.

A nő hamar kihátrál és felemeli a kezeit, mikor a kardot kirántja Noira felé, de hát ez van, amikor valaki este közel jön és olyan kérdést tesz fel, amit a legtöbb bűnöző is szokott. Mikor beszélni kezd, akkor úgy véli a tünde talán nem kellene tőle tartania, elvégre ő is csak egy eltévedt lélek, az érdekesebb fajtából. Valamiért embernek tűnik, de úgy érzi, mintha mégsem lenne az. Érdekes a szeme színe, a szeme melletti pikkelyszerű dolgokról nem is beszélve.
- Én csak ismerkedem a környékkel. Mesélj a kedvenc helyedről, amerre tartottál! Fejével int, hogy induljon meg én egy lépéssel mellette és mögötte követi a nőt, nem bízik benne és jobb szeretné, ha előtte szem előtt haladna, mint a háta mögött. Talán még elviszi valami jobb szórakozóhelyre vagy kocsmába, ahol eltölthetik az idő nagy részét.

-Hát, akkor az első amit tudnod kell, hogy ez nem a legjobb környék, bár látom azért fel vagy fegyverkezve, de ez nem ér túl sokat, hidd el. Ha valaki tényleg akar tőled valamit, észre sem veszed, hogy hova lett a pénzed, vagy hogy mikor került egy penge a torkodhoz. Aztán ahogy lemaradozik kissé, két okból is magam mellé hívom, az egyik, hogy nem túlságosan szeretem, ha egy fegyveres ismeretlen sétál mögöttem, persze vele csak a másikat osztom meg. Maradj mellettem, és akkor nem kell félned, nagyon ritkán hallani csoportos támadásról. Mármint hogy az áldozatok voltak csoportosan. A liliomok háza vonzotta sok pénzes vendég miatt erre több a tolvaj, meg ilyenek. Hogy a kérdésedre is válaszoljak, egy elég jó hely, rendes a tulaj is, és viszonylag olcsón adnak finom ételeket, egész éjszaka. Ja, meg ha ételt kérsz, akkor mellé az első kupa bort ingyen adják. Ugye milyen jó? Sokat jártam oda, amikor még itt dolgoztam a környéken. Mondok pár szót a helyről is, egészen fellelkesülve, talán még emlékezhetnek rám az ottaniak. Áhh, azok a "régi" (néhány héttel korábbi) szép idők...

​Csúnyán néz a nőre, az előbb bizonyította be neki, hogy nem okos döntés a közelébe jönni, mert jól hall és a kardját is hamar kirántja ha kell.
- Ugyan, több odafigyelés kellett, hogy ne vágjam el a torkod egyből, mint előrántani a fegyverem. A lépteid már jó ideje hallom, szóval engem te ne félts, csak magadat! Elneveti magát Noira kissé gonoszan és ki is húzza magát. A veszély távol van tőlük és annyi igaz, hogy ha többen vannak, kisebb eséllyel éri őket támadás.
- Én nem félek, neked kellene félned tőlem! Szögezi le gyorsan, nehogy tévhitben éljen a nő, itt most ő a főnök és azt csinálják, amit ő akar. Persze fiatalabbnak néz ki, de ha túlélte a csillagtalan éjt, akkor ez a nőt semmiségnek tartja ahhoz képest. Túl sokat tőle aztán lopni nem tudnak, így annyira nem izgatja a dolog, hogy itt több a tolvaj, amúgy is a csuklyás alakok a legveszélyesebbek általában.​ Nem véletlen van ő is abban. A hely, amiről mesél annyira nem nyűgözi le Noirát, de talán nem árt meg némi ital.
- Annyira nem, de lehet még a végén tetszeni fog... Mit dolgoztál itt a közelben? Érdeklődik és amíg haladnak kicsit felzárkózik, de csak a beszélgetés miatt.

Úgy tűnik, mintha valamiért kicsit felkapta volna a vizet, és most fenyegetne. Enyhe meglepetésemet inkább csak egy mosollyal leplezem, és belekarolok a kezébe, ha engedi.
-Ha tényleg ennyire jó vagy, akkor nem kell félnem hogy megtámadnak, ugye? De ne engem vegyél alapul, és azt jól is látod, hogy nem kell félned tőlem. Nem én vagyok az, aki néha kirabol egy-egy nőt, utána megerőszakolja őket, és másnap csak egy ilyen csinos kis pofit találnak az egyik sikátorban a földön, mint a tiéd. -Megsimítom az állát, próbálok kicsit rá is ijeszteni, miközben reményeim szerint tisztázom a helyzetet, hogy nem vicceltem az együtt sétálással, és az ártalmatlanságommal kapcsolatban sem.
-Másrészt viszont nem mondtam el a másik okát, amiért nem tetszett, hogy csak mögöttem követtél. Próbálom kihangsúlyozni a mögöttem szót, hogy biztos értse, hogy azért tartok tőle. Ha ezt szeretné...
-Nos, hát... ami azt illeti, én is ott dolgoztam abban a nagy bíbor épületben a legősibb mesterséget űzve. Bököm ki némi habozás után. Vannak, akik ennek a gondolatára is máglyára akarnának vetni, úgyhogy a farkammal készenlétben állok, hogy a tőrömet bármikor előránthassam vele, megvédeni magamat. -Többen is ide jártunk, egy elég jó, hangulatos hely, főleg amikor egy ügyes muzsikus is ide jön koldulni. És te mivel foglalkozol? Valami zsoldos vagy?

- Nem, nem kell félned, hogy megtámadnak mellettem, megtudok védeni másokat is, ahogy tettem azt a csillagtalan éjszakán is. A kezét elhúzza, mert nem akarja, hogy belé karoljon, az annyira gyerekes. Kiskorába engedte meg magának ezt utoljára másoknak. A bátyjába igaz néha belekarolt, de csak egy két pillanatig és csak akkor, amikor hülyéskedtek vagy valaki olyan jött szembe velük, aki szerelmes volt belé és nem tudta, hogy van egy húga, akivel jóban van.
- Ne simogass már, fúj. Még a hideg is kirázza és elfintorodik, talán tényleg jobban járna, egy eltűnnének egy sikátorban és otthagyná ezt a nőt, hogy az ő csinos kis pofikáját találják meg ott. Ám Noira nem ilyen vérszomjas, így csak egy sóhajjal elengedi a dolgot.
- Na ne kímélj, mondd el mi volt a másik ok. Bár sejti Noira, hogy valószínűleg zavarta a háta mögötti harcos tünde. Figyelme nem lankad és fülel minden másra is, amellett, hogy hallgatja a mellé szegődött nőt.
- Hogy lehet azt munkának nevezni? Vagy ami még jobb kérdés, hogy veszed rá magad, hogy bárkivel is űzd azt a mesterséget? Vannak nagyon rusnya emberek sok pénzzel, akiket leginkább elkerülnék, nem hogy ki is kelljen szolgálni őt úgy. Elfintorodik, persze fogalma sincs, hogy amúgy milyen is űzni bármi ilyesmit, mert soha nem volt senkije, valahogy nem is hiányzott az életéből az ilyesmi, bár azért néha már megnéz egy két férfit, főleg ha tünde.
- Én harcos vagyok, de még túl fiatal, hogy beálljak a seregbe vagy zsoldosnak, pedig az ügyességem már meglenne hozzá. Persze a függetlenség jobb és az is, hogy Freiánál besegít, onnan van elég váltója, még nem tudja merre tovább. Meg igazság szerint túl nagy felelősség a döntést meghozni, szóval csak halogatja ameddig lehet. De ha már tapasztal hölgy társaságát élvezi, lehet tőle kérdezhet olyan, amit senki másnak fel sem merne tenni.
- Na és, hogyan csábítottad el a férfiakat magadhoz?

Továbbra is elég távolságtartó a lány.
-A másik ok, hogy nem szeretem, ha túl sok ismeretlen fegyveres járkál mögöttem, akik bármikor egyszerűen leszúrhatnak. Ez pedig szerintem egyáltalán nem rossz munka. Sokan lenéznek miatta, és erkölcstelennek tartják, nem hibáztatlak ezért téged sem. Hagy kérdezzek vissza. Voltál már férfival? Jó volt? Ugyanígy lehet élvezni ezt, ha jó ügyfelet fogsz ki, és mellé még pénzt is kapsz ráadásul! Egyébként nem kötelező mindenkinek igent mondanod. De nekem is voltak olyanok, akiket legszívesebben elkerülnék, meg olyan is akit átugranék, mert azt könnyebb... csak... a pénz nagy úr. Válaszolom meg a kérdéseget egy nagy sóhajjal befejezve. Visszaemlékszek pár kuncsaftra, félig-meddig impotens, és erősen túlsúlyos férfiakra, páruk méreteire... Volt azért egy néhány, amit hiába próbáltam, sehogy sem tudtam élvezni. Igen, még egy csábdémon sem. Nem csodálom, hogy nincs feleségük (tudtommal).
-És akkor most mivel tengeted üres napjaidat, ha még nem csinálhatod, amit akarsz?
Lehet, hogy el kéne hívnom magammal, deeee.... nem tudom, nem egy jó képű férfi, akiről álmodtam, és igazság szerint nem is tudom miért tartana velem, én gyakorlatilag semmit nem tudok neki adni, csak ő nekem. Nagyon nem tetszett neki a simításom sem, úgyhogy az is kizárva... Hmmm... Közben viszont megtörni látszik a jéghercegnő, és egy olyan kérdést tesz fel, amit kicsit furcsállok, miért is kérdez ilyet... illetve, nem egyértelmű?
-Hát, tudod, akik olyan helyekre mennek, azokat nem igazán kell már csábítani. Azért mennek, hogy nőt kerítsenek maguknak, és nagyon sokszor az első pár pillantásban kiderül, hogy ki tetszik nekik, kit visznek ágyba, teljesen a kinézet alapján.

-Ezzel mindenki így van, de már melletted vagyok, nem kell tőlem tartanod. Lehet, hogy fiatal és lehet hogy alacsony és gyengének tűnik, de ez a legjobb része annak, hogy valójában ez nem így van. A meglepetés ereje is vele van.
- Persze hogy voltam, nem fogadtam cölibátust! Nem volt nagy dolog, de kétlem, hogy mással élveztem volna, tudod kell a szerelem is, hogy jó legyen! Legyint is egyet a kezével, csak reméli, hogy beveszi a nő, mert valójában azt sem tudja pontosan hogyan képzelje el bármit is és nem is nagyon akarja. Fiatalnak tartja magát hozzá, pedig valójában már nem is az.
- Ennyire szegény vagy? Tudod lehet máshogyan is pénz keresni. Jegyzi meg Noira, elvégre neki nincs ilyesmi gondja, meg amikor nem volt keresete, mindent kitermeltek ugyebár. Munka meg mindig akad valami, akár a kovácsműhelyben, akár a piacon.
- Azt csinálok, amit akarok. Azt nem tudom, mit is szeretnék majd csinálni, hosszabb távon, ugye ahhoz kellene valami elköteleződés, ami egyelőre nem vonz. Megvonja a vállát és a kezét oldalra tartja, hogy álljon meg a társa. Körülnéz és lát egy árnyat elsuhanni nem messze tőlük. Szerencsére másfelé távozott, így folytathatják is az útjukat.
- Attól még, hogy nem kell csábítanod, még tudhatod, miként kell elcsavarni egy férfi fejét. Tegyük fel tetszik neked egy ember, hogy mész oda hozzá és hogy mutatkozol be úgy, hogy ne essen le neki egyből, hogy mennyire tetszik? Próbálgatná a szárnyait ilyen téren, mert egy kis flörtölés nem árthatna meg, legalább ha meglátja az igazit, akkor nem lesz zavarba. Vannak dolgok, amiknél nem elég magabiztos és nem szeretne félénknek tűnni.

-Szerelem... Idővel rá fogsz jönni, hogy nem kell szerelem egy jó éjszakához, csak egy kedves, jó képű férfi. Elsőre nem árt, ha ismerős, és gyengéd, figyelmes, de nem kell félned másoktól sem. Ezt igazából csak költői kérdésnek szántam, lehet hogy fiatal, de nem tíz éves már, hogy szűz legyen...
Az voltam... Most már kevésbé, de jobb a több, és van az a pénz, amiért megteszem. Igen, tudom, és ott is hagytam már, szerencsét próbálni, de nem igazán jött össze. Ha nincsen semmi dolgod, mit szólnál, ha együtt megpróbálnánk valamit? Hangzik el a fogalmam sincs mennyire jó ötlet. Pasit akartam volna fogni, akivel együtt csinálhatok ilyet, de ezzel is jól járhatok. Pénz és hírnév jönne így is, pasit meg fogok másikat, nem egy bányarémmel sétálgatnék, aki elijesztené az összeset. Közben megálltunk egy pillanatra egy másik eltévedt lelket elengedni.
-Hát, ezt bonyolult elmagyarázni. Illetve én csak a rövid kalandokról tudok mesélni, bár ha jó vagy az ágyban, akkor vissza fog jönni valószínűleg. A legfontosabb az, hogy kit nézel ki magadnak. Ne legyen az ujján gyűrű, sem házassági, sem egyházi, sem pecsétgyűrű, ezek általában nehezen megszerezhető embereket jelölnek. A többi meg... nagyon sok minden van, de például ha látsz egy jó pasit egy csajra hajtani, akinek ez láthatóan nem igazán tetszik, akkor rá máris lecsaphatsz, jó esélyed lesz. A másik fontos dolog, hogy ha látod, hogy nem fog összejönni, akkor ne félj keresni mást, ne pazarold az idődet. Az pedig hogy hogy mész oda, megint nagyon helyzet függő. A piacon adhatsz neki tanácsot, hogy mire figyeljen vásárláskor, kocsmában pedig akár egyszerűen le is ülhetsz mellé minden további nélkül. Mire vagy még kíváncsi?

- Ó, persze, ha te mondod, csak elég egy jóképű férfi és minden remek lesz. Cinkos mosolyt villant, ám valahogy nehéz elképzelni, hogy ő valaha is talál bárkit, aki elég jó lesz neki ahhoz, hogy átadja az ártatlanságát. Még legyint is a kezével, bár ez már kicsit erőltetettebb mozdulat részéről.
- Nem lehet rossz így, hogy ha megválogathatod kivel és úgy szerzel több betevőt, de ez mennyire legális? Kérdezi, majd az utána következő kérdésen kissé furán pillant rá. Ő most vele együtt akar felszedni valakiket vagy Noirától akar valamit? Egyik lehetőség sem tetszik a tündének, nem ma fogja bárkinek is átadni magát az is biztos, főleg nem egy nőnek.
- Ő... Szerintem egy nő maradjon a férfiaknál. Bökte ki végül, hogy válaszoljon valamit.
- Mitől leszel jó az ágyban? Honnan lehet ezt tudni? Nem fog addig várni, amíg valaki visszajön, ő egyből szeretné tudni, hogy tudja miként tervezzen. Bár még mindig a szerelmet preferálja ilyen téren, ott meg csak nem menekül el az illető tőle, mert béna vagy rossz. Kicsit szorong és jobbját a fegyvere markolatára teszi és rámarkol.
- Hűha! ki gondolta volna, hogy ennyire helyzet függő! Viszont ha látják, hogy úgy sétálok a férfiállományon végig, mint gyűjtögető méhecske a virágokon, akkor az elég gyanús nem? Nem szeretne rossz hírű lenni, nem egy utcalány, aki a legősibb művészetet űzni, mint egyesek. Lehet nem a legjobbtól kér tanácsot, viszont már kirajzolódik előttük az említett hely, ahová enni és inni jár a nő. Noira még nem járt ott, így alig várja, hogy betérjen és körülnézzen. Kocsmában sem volt eddig, így számára ez egy különleges alkalom lesz az is biztos.

Kezd kicsit feltűnően sokat legyintgetni. Azt hiszem, bár ő kérdezget, mégis szokatlan neki, és kissé feszélyezi a téma. Legalábbis ez a lehetséges magyarázat jut csak eszembe, nem mintha túl sokat gondolkoztam volna másikon. Pedig lehet, hogy kellene, vannak fura emberek... Legközelebb jobban odafigyelek a testbeszédére meg a részletekre is.
-Már... miért ne lenne legális? Tudtommal le szabad feküdni egymással. Meg pénzt adni a másiknak is. Meg egyébként tudnak róla, jó erősen meg is adóztatják az iparágat.
Közben azt hiszem valamit félreértett a lány. Magam elé tartom a két kezemet, miközben magyarázkodok neki.
-Jaj, nem, nem úgy értettem, bocsi. Arra gondolkoztam, hogy kalandozni... Na! Szóval hogy együtt szerencsét próbálni valami mással. Például nem régiben hallottam egy elátkozott bányáról, ahol szét kéne nézni jó pénzért cserébe természetesen, csak egyedül, mindenféle tapasztalat nélkül nem mertem belevágni. Szóval, valami ilyesmire gondoltam. Mit szólnál hozzá?
A kérdésére, hogy honnan tudja, hogy jó-e, elgondolkozok egy kicsit. Amit korábban mondott, az alapján úgy tippelném, hogy csak egyszer feküdt le a pasijával, vagy legalábbis már nincsenek együtt, talán ez az oka annak is, hogy olyanokat kérdezget, hogy hogy lehet felszedni valakit.
-Hát, alapvetően elég ha az arcukra nézel, elég nehéz nem észrevenni. Viszont van egy rossz hírem. Ezek szerint gyakorolnod kéne. Szerintem ezért nincs már meg a szerelmed, mert ugye jól gondolom, hogy most nincs senkid? Én is a férfiakra szavaznék, ha választani kell, de ha esetleg meggondolnád magadat egy édes-hármassal kapcsolatban, akkor mutathatok egy-két dolgot. Biztos nem bánnád meg, tudom hogy kell bánni a lányokkal. Kacsintok rá bátorítólag. Ki tudja, még az is lehet, hogy a végén belemegy. Hmm, fincsi kis édes-hármas.
-Hát figyelj, ha rájönnek, hogy mit akarsz, akkor csak könnyebb dolgod lesz a válogatásban. Egyébként, ha ügyesen csinálod, akkor nem olyan feltűnő, főleg egy ilyen nagy városban. Tudod, vannak akik nem is a szexért csinálják, hanem csak be akarnak cserkészni. Nagyon nem foghatsz mellé, ha miután odamentél valakihez, utána csak kéreted magad, hogy azt higgyék, övék az érdem. Na, de közben lassan megérkezünk, oda megyünk. Biccentek egy nagyobb épület elé. Kint az ajtó mellett állok meg a barátnőmmel, úgy érzem van, amit még kint kellene megbeszélnünk.

- De ha megadóztatják és te titokban teszed, akkor az már nem túl legális úgy nem? Hiszen nem adózol, csak műveled a dolgot néha. Értetlenkedik kicsit Noira, elvégre mindig is a logikát kereste és nem szeretne belefutni semmi olyanba, amiért megbüntethetik. Bele sem akar gondolni, hogy mit tesznek egy magafajta tündével, aki nem köteleződik el a légióhoz, hanem maradna független egyelőre. Nem tudja mi haszna lehet ebből vagy abból, úgy meg minek ugorjon bele.
- Elátkozott bánya? Elég ijesztőnek tűnik, nem hinném, hogy ott sokra mennék a harcos tudásommal, az az okoskáknak van. De, ha mennék kalandozni, akkor Freiával az oldalamon tenném. Ha őt nem zavarod, tőlem jöhetsz. Minél többen, annál jobb elvégre, de nem biztos benne, hogy pont egy ilyen nő társaságára vágyik tündetársa. Sőt, nem lenne jó, ha lebukna, hogy este kiszökött és ilyenekkel barátkozik, mit gondolna róla.
- Gyakorolni? Ugyan már, ez nem olyan, mint a kardvívás, hogy gyakoroljam és ha úgy is lenne, csak férfival. Jobb is, ha leszögezi, ő nem fog mást is beengedni az ágyába az már biztos. Elképesztő, hogy minden csak arról szól ennek a nőnek, kicsit fura, de legalább nincs egyedül.
- Mit jelent az, hogy becserkészni? Fogalma sincs Noirának, hogy mire gondolhat itt, ami kivételesen nem a szex. Azt sem tudja, hogy miért érdekli őt ez az egész ennyire, hiszen nagyon jól megvolt eddig is egyedül, férfi társ nélkül. Most viszont úgy érzi, hogy belülről piszkálja valami.
- Remek, akkor be is mehetünk... Mit is mondtál, hogy hívnak? Eddig még nem mutatkoztak be egymásnak, vagy csak nem figyelt, jó lenne túlesni ezen a kis formaságon végre. Persze nem tudja, hogy milyen néven mutatkozzon be, lehet nem ártana álnéven, viszont ha arra nem figyel oda, akkor az később gond lehet.

-Sokan azt hiszik, hogy ami a bordélyban történik, az ott is marad, és mi is ezt mondjuk természetesen, de hidd el, ez koránt sem igaz. Tudják ki mit és mennyiért. Egyébként... titokban nem csinálok ilyet. Mármint nem kérek pénzt sexért cserébe. Ha valaki nagyra értékeli, és meghív egy vacsorára, vagy egy teli pénztárcára, az ettől teljesen független dolog, és ha már ilyen kedvesek, csak nem utasíthatom vissza. Forgatom ki mosolyogva a törvény szavait.
-Freia? Ő ki? Ha nem nem bánjátok, akkor szívesen csatlakoznék. Meg sem próbálom leplezni az izgatottsággal vegyes örömömet.
-Dehogy nem! Ez pont olyan mint a kardvívás, vagy bármi más. Van aki tehetséges, van aki sokat gyakorol, hogy jó legyen, és van, aki hiába erőlködik, sohasem lesz ügyes. És persze, férfival kell gyakorolni, én úgy értettem, hogy vele lennél, én csak súgnék, hogy mit kéne máshogy, hogy ne csak a saját károdon tanulj. Meg... előtte lefárasztanám, szóval finomabb lenne veled, és láthatnád is, hogy hogy kell, hogy hogy néz ki amikor élvezik. Duzzogva kissé elfordítom a fejemet. Még a legkisebb jelét sem adta, hogy hálás lenne, amiért a segítségemet felajánlottam neki, csak folyamatosan mintha el akarna lökni magától.
Zavartságomban pislogok párat. -Becserkészni, felszedni, tudod... Becsajozni. Elcsábítani! A nevemet még nem mondtam, Nessaris Maera, de te sem a tiédet. Megvárom, hogy megmondja ő is a sajátját, utána még egy fontos kérdést tisztázni kell, mielőtt bemegyünk. Legalábbis jó lenne még előtte.
-Szóval, akkor. Szeretnél leckét venni? Ha nem akarsz, nem kell osztoznunk közben. Vagy csak segítsek felszedni valakit?
Bár kétlem, hogy igennel válaszolna, de ha mégis, úgy a fülébe súgom: -Nyugi, jó kezekben vagy, csábdémon vagyok. Majd gyorsan be is lépek az ajtón, még mielőtt ideje lenne erre reagálni. Általában nem szeretik a démonokat, még akkor sem, ha kedves velük, sosem lehet tudni, mi sül ki belőle.

- Aha, szóval ami ajándék, az már nem számít fizetségnek, mert a ki hogyan nevezi szabály szerint kijátszod a rendszert. Állapítja meg semlegesen, mert ítélkezni nem fog ezért, viszont nem is fogja használni ezt az ideát az is biztos. Őt nem ilyennek nevelték, az egész ennyire egyszerű.
- Ő nála lakom és ő vigyáz rám, amíg felnőtt nem leszek, bár utána is biztos egymás mellett maradunk. Már csak abból kiindulva, amit a temetésen ígért a halott szüleinek a tünde nő. Noira félmosolyra húzza a száját, nem gondolta volna, hogy valaki ennyire örülni fog egy kis kalandozásnak, na de rajta nem múlik, minél többen vannak, annál veszélyesebbnek tűnnek majd.
- Szerintem nem fogja bánni, bár jó lenne tudni, hogy miben leszel hasznunkra ott majd, mihez értesz a legősibb szakmán kívül. Ami ez a kis beszélgetés után következik, az egy kicsit lesápasztja Noirát. Nem akar senkin sem gyakorolni és pláne úgy, hogy előtte valaki lefárasztja ugyanazt a férfit. Ha valakivel lesz, nem szeretné tudni, hogy előtte kiben vagy kikben járt már. Valahogy nincs elég bátorsága másokat megnézni sem, amúgy is milyen hülyén venné ki magát a dolog, az a bizonyos dolog közben, hogy ott van és bámul. Még a hideg is végigfut rajta.
- Oké, értem, de most még nem élnék ilyesmivel, de tudom kit keressek, ha mégis. Azért nyitva hagyná a kaput, csak bemenni nem akar még rajta. Nem is ismeri, szóval ezt kicsit még hanyagolná.
- Floinn vagyok. Mutatkozik be a családnevén, mert az is megállja a helyét rendes tünde névnek és mégsem azt közli vele, amit mindenki ismer. Idővel talán bemutatkozik rendesen is, de egyelőre még meghagyná maga körül a vékony falat.
- Nem tudom, ha megtetszik valaki, akkor segíthetsz, de ha nincs bent egy olyan sem, akkor hagyjuk, annyira nem vagyok hangulatban. Be is nyit Noira és pár lépés után megáll körbenézni. Magában megnyugszik, amikor nem lát egy tünde férfit sem, így megússza a flörtölést.

-Mondhatod így is, de ennél azért kicsit bonyolultabb...
Hmm, mihez is értek még ezen kívül? Az előjáték gondolom nem számít külön. Hmm...
-Ami azt illeti, fiatalabb vagyok, mint ahogy látszik, és elég sok ideje űzöm az ipart, másra nem igazán jutott időm. Az én alkatommal harcolni nem is igazán lehet, bár az íjászat kitanulásán már korábban is gondolkoztam. Ezen kívül, attól tartok, csak a férfiakhoz értek. Meg jó, azért a nőkhöz is egy kicsit, de... ennyi... Így belegondolva elég nagy ostobaságnak hangzik mindenfélén törni a fejemet. Bár az biztos, hogy nem véletlen kerestem magam mellé egy jó izmos pasit. Azt hiszem, azért így is egész jó társaságba kerülhettem, bár még csak az egyiküket ismerem, és őt sem láttam harcolni, de bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban, még ha a saját képességeim hiánya el is szomorít kissé.
-Hát jó, ha nem, hát nem. Örülök, hogy találkoztunk, Floinn. Nyújtom neki a kezemet, majd bemegyek vele. Ez a "nem vagyok olyan hangulatban" egy elég olcsó kifogás, de ráhagyom, az ő dolga, ha nem akarja.
Ahogy belépünk az egyszerű kőépület faajtaján, egyetlen jól kivilágított, méretes szoba tárul elénk több asztallal. A helyek körülbelül harmada lehet foglalt. A vendégek többsége férfi, és elég jól mulatnak az italnak hála, de vannak vegyes asztaltársaságok is, és az egyik sarokban egy komor férfi pedig egyedül iszogat. Én egyből a csaposhoz megyek vacsorát kérni, miközben a barátnőm úgy tűnik még nézelődik egy kicsit.
-Üdvözletem. Van-e valamilyen kész sült?
-Szia. Készen csak pörkölt van, de ha vársz egy kicsit, akkor lesz az is. E...
-Akkor pörköltet kérek, mindjárt éhen halok. Te kérsz valamit? Fordulok Floinnhoz a kérdésemmel. Miközben kihozzák az ételeket, kinézek gyorsan egy asztalt magunknak, ahonnan aztán majd a pasikat is jól meg tudjuk nézni. Legalábbis én. Nem tettel le róla, hogy másnak az ágyában aludjak. Amikor megkapjuk az étel(eke)t, még kérek egy kis bort is, amivel aztán leülhetünk, végre enni egy jó.

- A kalandok veszélyesek lehetnek, mi van ha nem tudod megvédeni magadat? Persze mellettem nem kell aggódni, de azért egyedül sokak ellen én sem érek túl sokat. Csapatnak nagy haszna nem lesz belőle, de talán ha jobban megismeri, akkor rájön, miben lehet a segítségére. Mondjuk, ha találkoznak valami jóképű tündével, segíthetne felszedni neki.
- Ha magammal vagy magunkkal viszünk, akkor egyet ígérj meg nekem, ha valaki megtetszik nekem, azzal nem fekszel le meg ilyenek. Jobb biztosra menni, mint később megbánni, hogy megvédi az életét és cserébe ilyesmit kap csak. Nem lenne szép húzás, lehet akkor már ő sem lenne ennyire barátságos.
A kézfogás után bemennek és Noira követi Nessarist a csaposhoz menet, miközben körülnéz. Érdekes hely és jó sokan vannak itt, tisztára mint a közösségi házban a faluban, amikor valami nagy ünnepséget tartottak.
- Ugyanazt amit te. Válaszolja kurtán, majd helyet foglal a kinézett asztalnál és követi a nő tekintetét. Meg sem lepődik, hogy pasikat néz, csak sóhajt egyet és várja az ételt, ami meg is érkezik hamar.
- Jó étvágyat! Nekilát az evésnek, majd mikor megszomjazik pár falat után, jó nagyokat kortyol a borból. Egyből érzi is, hogy valami erősebb dolog, mint a megszokott gyümölcslevek. Még nem ivott bort, de hát valamikor el kell kezdeni. Ízre legalább elég jó.*
- Rendelsz még italt majd, mert azt hiszem ez kevés lesz. Ha a bátyjának és apjának meg sem kottyant, akkor neki se fog, gondolja legalábbis.
- Na látsz jó pasit? Kérdezi egyszer csak mikor a kupa bor már majdnem elfogyott.

-Igen, tudom hogy veszélyesek, ezért is akartam valakit akivel nekivághatok. Ha sokan vannak, akkor valószínűleg lesz köztük férfi, ami már az én pályám. Kacsintok rá, és ezt így ennyiben is hagynám, értse ahogy akarja. Talán azért is fogalmazok ilyen titokzatosan, mert én sem igazán tudom, hogy mit is csinálnék, bár lehet, hogy csak azt akarom titkolni, hogy milyen könnyen befolyásolni tudom valakinek az érzelmeit, főleg egy csók után, a varázserőmet használva.
Egy elég érdekes kérést fogalmaz meg közben a lány, amire hirtelen nem nagyon tudok mit felelni. Nem nagyon szeretek hazudni, és átverni mindenkit, legalábbis azokat nem, akikkel valamilyen módon együtt tervezek működni hosszú távon. Végül egy rövid szünet után a következő feleletet adom:
-Háááát. Ha jut nekem másik jó pasi, akkor megpróbálom türtőztetni magam. Ezt így fairnek érzem. Végül is megérdemli, hogy megtartson magának valakit, ha már ilyen kedves, és vigyáz majd rám. De ha csak egy pasi van, arról nem mondok le csak úgy a kedvéért.

-Jó étvágyat! -felelem Floinnak már teli szájjal. Egész nap semmit sem ettem, az udvariaskodásról teljesen megfeledkeztem... Ő is kér még, és nekem is kevés ez az egy kupa ital a vacsora mellé, úgyhogy hozok egy kancsó bort ugyanebből a fajtából.
-Akad egy néhány. Neked? Megvárom a válaszát, mielőtt folytatnám. Van ott egy magányosan iszogató férfi, egész jó képű. Vagy ott abban a nagyobb társaságban is akad pár ígéretes. Ez utóbbi mondjuk jobb is, mert ja valaki mégsem akarna ágyba vinni, akkor odébb sem kell állni, a következő virágra repülni tovább, hanem van más. - utalok vissza a korábbi méhecskés hasonlatára, biztatgatva, hátha tetszene neki egyikük.

- Aha. mit csinálsz ha valami nagydarab férfi az életedre akar törni? Szerintem nem fogja meghatni semmit, hogy megváltozzon a harci kedve. Rendben van, hogy a férfiak az ő pályája, de nem mindenhol vannak férfiak és ha csak azért akar jönni, akár itt is maradhat, csak menjen a város gyűrűjén beljebb és még változatosabb is lesz.
- Talán a férfiak nem járnak együtt, ám ha mégis és az az egy engem választ és te ráteszed a mancsod, akkor onnantól kezdve nem leszel a védencem. Teszi hozzá a nő válasza után, mert nem úgy tűnt, mint aki belemenne, inkább terelte a dolgot kicsit. Noira meg nem fogja hagyni, hogy keresztbe tegyen neki.
- Nekem egyik sem tetszik. Meg is vonja a vállát, ő nem fog egy férfi karjaiba sem beleájulni itt. Neki tünde kell és abból is azért megválogatja, hogy ki. Fontos a személyisége és sok más is. Mondjuk legyen erősebb vagy legyen jó mágus. Közben megérkezik egy kancsó bor, így meg is issza, ami a poharába volt és tölt magának. Ha már meghívta Nessaris, akkor kiélvezi a dolgot. Megforgatja a szemét azon, hogy a nagyobb társaságba menni miért is jobb. Inkább nem foglalkozik ezzel, csak eszik és mikor végez, akkor iszik ismét a borból. Kicsit nehéznek érzi a fejét és nehezebben is koncentrál, de betudja a kajakóma és esti ébrenlétnek.
- Nos, oda akarsz menni hozzájuk? Dől előre az asztalon kicsit a kezén megtámaszkodva, talán még tanulhat valamit, amivel felszedhet majd valami igencsak jó pasit később.

Pár rám törő rossz emlék miatt nyelek egy nagyot, de megpróbálom nem mutatni az érzéseimet, úgyhogy gyorsan válaszolok valamit, mindegy mit. -Hát, nem is tudom. Elfutok. - felelem egy mosolyt erőltetve az arcomra. Remélem nem vette észre előtte a félelmemet. Egyébként megpróbálhatom megcsókolni, akár őt, akár egy másik férfit mellette, vagy legrosszabb esetben, van egy kis tőröm, meg egy farkam, amiről ha nem tud, talán eléggé meg tudom lepni az első támadásommal.
-Hát, csapj le rá gyorsan, és akkor biztos nem lesz belőle probléma! kacsintok Floinnra.
-Á, nem akarlak itt hagyni egyedül. Jobb ötletem van. Mosolygok egy széleset a lányra, utána odamegyek a már említett csapat pasihoz, és megtámaszkodok az egyiknek a vállán, mintha többet ittam volna már, mint amennyit valójában.
-Sziasztok. Bocsi, ne haragudjatok, hogy megzavarom a mulatozásotokat, de kellene egy kis segítség. A barátnőmmel egy egész kancsó bort kértünk, és azt hiszem ketten kevesen leszünk hozzá. - mutatok az asztalunk felé. -Nincs köztetek pár önként jelentkező mondjuk úgy a felére?

- A futás hasznos tud lenni, én is szoktam, mert a túlerővel szemben nincs esélyed. Persze kettővel is lehet elbírnék egyedül, de azért milyen gyáva férgek már néha az emberek, hogy többen jönnek rám. Nem verték még meg, mert fürge és találékony általában, meg kerüli is a bajt, de hát vannak, akik direkt kötnek bele bárkibe, ezekkel a legnehezebb számolni.
- Ne aggódj, ha olyan lesz lecsapok rá és onnantól az enyém lesz! Persze az a személy lehet nem is létezik, mert átment a tündékkel egy másik világba és az ő tragikus sorsa.
- Jobb? Neked vagy nekem? Néz kérdőn Nessarisra, aki már egy másik asztalhoz ment. A homlokát a tenyerébe temeti az asztalon, nem hiszi el, hogy képes lesz társaságot hozni ide. Magamban csak remélem, hogy nem lesz egy önkéntes sem, nem hogy kettő vagy több. Persze a bor lehet vonzó dolog számukra. Noira számára valami borzalom, mert lelassultnak érzi magát és nagyon nehéz koncentrálnia, hogy ne mozogjon körülötte a fogadó. Még nem ivott ilyesmit, a franc gondolta, hogy így megcsapja majd. Látott már részegeket, sosem értette, hogy itták le magukat, most már kezdi sejteni. ~Ki kell józanodnom!~

Először nem akarnak mind rám figyelni, talán csak azt hiszik, hogy megbotlottam, vagy csak éppen annyira belefeledkeztek a saját kis vitájukba. De ahogy megszólalok, és elpusztítandó alkoholról esik szó, mindegyikük felfigyel rám. Kicsit elgondolkoznak, amit nem igazán értek, két csinos lény társaságában iszogatás... nem egyértelmű hogy igen? De legalább ahogy páran igent mondanak, a többiek is gyorsan csatlakoznak hozzájuk, úgyhogy az egész banda követ vissza az asztalunkig, ahol a felkínált bor vár rájuk. Ez nem olyan nagy asztal, ülőhely csak páruknak jut, meg természetesen nekem is. Ahogy egyikük megfogja a kancsót, először nekem és Floinnak önt, csak azután maguknak, mondván:
-Ez a tiétek, tessék legalább egy pohárral meginni velünk, ha már a többi nem is kell. Amit én nem is bánok, egy vállrándítás után felemelem a poharamat, hogy koccintsunk, és a barátnőmre nézek, akin közben már látszik, hogy nem biztos, hogy sokkal több kellene neki.

Lassan fordul meg Noira, hogy megnézze Nessaris hogy halad a fiúkkal. Kicsit győzködnie kell magát, hogy nincs semmi baj, mert megszédült még a mozdulat elején. Mikor lassabban csinálja a fordulást, akkor nem volt olyan vészes. Küld egy teljes fogsoros vigyort a fiúk felé, majd lassan visszafordul az asztalhoz. Úgy érzi, teljesen rendben ment és nem szólhatják meg a bájos mosolya végett. Minden foga megvan és szép fehérek is ráadásul.
Hamarosan társaság is veszi körül, ami beletelik egy kis időbe, mire tudatosul benne. Nem érti mi ez a lassúság, lehet jobb lenne, ha enne még valamit, szerencséjére a tányérján még van egy kevéske étel, amit belapátol gyorsan, legalábbis szerinte gyorsan tette. A szája felé kicsit játszadozott a kanállal, hogy betaláljon, de amint meg van, csak rágni és nyelni kellett, az ment szerencsére.
- Rendben, csak még egy pohárral! Ujjong és belebokszol a levegőbe felfelé, mintha ez olyan jó dolog lenne. Lehet hamarosan a nyelve is összeakad majd, de amíg még megy a beszélgetés, addig miért is ne tenné, hogy jártatja a száját.
- Nagyon rendes tőletek, hogy segítetek rajtunk! Bele is kortyol a piába, de csak egy nagyon aprót, elvégre tudja, hogy annyira nem kellene, még vár vele, mielőtt nagyobb mennyiséget magába öntene.