Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Vámpír frakció külkdetés] Az éjszaka szárnyai

Hétf. Szept. 02, 2019 7:13 pm by Hannes von Rotmantel

A partvidéki vámpírcsaládok ostrom alatt állnak. Hoshek elfajzott katonái elfoglalták a …

Comments: 9

Küldetés: A ház padlója recseg

Szomb. Szept. 14, 2019 8:15 pm by Sötét Apostol

A ház padlója recseg


Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) …

Comments: 4

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 112


You are not connected. Please login or register

Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) Empty Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) on Kedd Aug. 27, 2019 8:53 pm

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Nebelturm tüze nem mindig fűti eléggé lelkemet, kérlek titeket, hogy segytsetek fellángoltatni azt ami csak parázslik.

Felhasználó profiljának megtekintése

2Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) Empty Re: Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) on Kedd Aug. 27, 2019 9:01 pm

Admin

Admin
az Isten Lángja
az Isten Lángja
Kezdjünk egy kicsit extrémebb csavarral. Mi lett volna Johann, ha vámpír helyett tündének születik? Ugyanaz a múlt, ugyanaz a történet, csak vámpírok helyett hegyesfülű tündékkel van tele. Változtatott volna-e ez a viselkedésén? Esetleg még sem lenne ugyanaz a történet?
Hajrá!


_________________
"Én vagyok Abaddón, e földnek bírája. Az Úr megítélt titeket és konkolynak találtattatok. Negyven és még annyi napotok van, hogy bűnbánatot gyakoroljatok, utána az élő Isten szent tüzében vesztek el mindahányan. Ez volt az első és utolsó szózat, melyet hozzátok intéztem."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

3Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) Empty Re: Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) on Szer. Aug. 28, 2019 3:35 pm

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Hideg, ködös reggelre ébredt a tündék erdeje. A főváros szélén egy öreg tölgyfa mocsaras területe adott otthont a legbűnösebb és alávalóbb tündéknek, akik a Veronián éltek. Az egész városrész szivarfüstben és sörszagban tenyészett, nem volt egyetlen híd vagy utca sem, ami friss, illatos, kellemes szellővel hívogatta volna az éppen lelkükön könnyíteni akarókat, ahogyan az olcsó prostituáltak hívogatják sáros utcáikon az arra tévedő részeg kuncsaftokat. De ezt a lebegő mérget nem csupán a halmozott élvezetek adják, hanem az ármánykodók mérgező lehelete is megtoldja, ezt a keringő borzalmat. Ha valaki belép ide, az első gondolata, hogy el is menjen, de ez persze nem változtatja meg azt a tényt, hogy be kell mennie. Ugyan is aki ide keveredik, nem saját akaratából, vagy saját lábán kerül ide. Van persze aki itt született, sokakat ide hurcolnak, vagy finom jutalmakat ígérve ide édesgetik őket, de olyan aki csak úgy idejött volna és független vagy főnöki szerepbe került volna nem volt.

De volt egy kivétel ezen a reggelen. Hátizsákja tele tervrajzokkal, csizmáján ezer földnek sara, szájából pedig kilógott egy pimaszul füstölgő pipa. Mosolyogva nézte a várost, ahogyan éppen halkan a színfalak mögött zsong.  Léptei óvatosan vezettek a kocsma ajtajához, ahol egyelőre csak benézett, hogy nincs-e bent régi ismerős, aztán be is nyitott. Bizony, le is ült a pulthoz:
- Mit kér uram? – kérdezte a kocsmáros unott képpel, majd jó nagyot köpött egy pohárba, amit éppen törölgetett.
- Mézsört kérnék és némi ételt. – Közelebb hajolt – És persze némi információt. – mondta csuhája alól.
- Mézsört… - nevetett. - Hát fizetni tudsz-e? – az idegen a zsebéből előhúzott egy zsákot. Olyan pénzes zsák szerűséget. A kocsmáros letette a poharat, ledobta a rongyot, szépen lassan átvette a zsákot és óvatosan bele kukkantott. Amikor meglátta a csillogó követ, majdnem elejtette. Először megszólalni sem tudott csak liftezett alsó álkapcsával. Remegő kézzel tette el a zsebébe a zsákot. Körbe nézett, hogy senki nem figyeli-e. – Ezért fejedelmi lakoma jár – mondta halkan. – Hozom. Egyen aztán kérdezzen. – azzal elment és kisvártatva frissen sült báránnyal, friss zöldséggel és csodálatosan csordogáló mártásokkal tért vissza. Mindezt olyan mennyiségben prezentálta, hogy a vándor alig tudta megenni. Miután az utolsó korsó sört is ki kortyolta, feltette kérdését:
- Két embert keresek. Egy számkivetett druidát és egy természetet nem kímélő kovácsot. – a kocsmáros halkan a fülébe súgott valamit, mire a furcsa idegen összerezzent, majd elment.

Egy hatalmas ajtajú épület előtt állt. Az eső kopogott a nagykapun. A kovácsműhelyből nem jött ki hang, bent minden pihent. A kopogtatásra hamar jött a válasz. Egy magas, púpos alak nyitotta ki. Arca kedves volt, de szeme vad gonoszt rejtettek el. Miután a kapu ismét zárt állapotban volt, a csuhás levette a kapucniját.
- Hozzád jöttem jó kovács. Nagyszabású tervekkel készültem. Bejártam a világot hogy el tudjam készíteni a fegyvert ami, felvirágoztatja nemzetünk és ezt a koszfészket felszámolja. De kell hozzá egy nagy és jól felszerelt műhely. Tudnál ebben segíteni, öreg barátom.
- Igen. Magam is ezért hoztam létre a műhelyt. De végül nem jutottam semmire. Segítek persze. Őt nem akarod bevonni?
- De! Éppen azon vagyok, hogy megtaláljam. Már régen öleltem kedvesem. Most végre újra megtehetem.
- Én addig felfűtöm a kemencéket és előkészítem az érceket.
- Várj még vele. Még egy két csinosítás kell, mert nem minden részét sikerült kidolgoznom. Ha majd ő is itt lesz, akkor neki foghatunk.

A vendég ámult a sok bájital láttán. Szerelmi italok, szörnyű kínzó és halált hozó italok és természetesen az is a polcon volt, ami miatt számkivetetté vált a druida, egy fiola a szeretők könnyéből. Ennek az bájitalnak az elkészítése nagyon nehéz és bizarr volt, ezért csak a nagyon gazdagok tudták megfizetni. Levett egyet a polcról és egy másikat a másikról.
- Csak ezeket kérném. – mondta és letette a pénzt az asztalra.
- Csak így alkudozás nélkül? – kérdezte a boltos.
- Minél előbb vissza szeretném kapni kedvesem.
- Jó, hát legyen. – azzal elvette a pénzt a vendég pedig kiment az ajtón.

Egy csuklyás alak lépett be az ajtón, és ahogyan belépett, kirakta a zárt táblát. A boltos hölgy rögtön a nyakába ugrott.
- Végre, hogy újra látlak.
- Viktória drágám. Végre itthon vagyok. – Így álltak egymás karjában hosszú ideig, aztán John Viktória szemébe nézett és azt mondta. – Végre látlak… De egyet se búsulj, a terv megvan. De kell a segítséged, hogy befejezzem.
- Bánom már hogy haza jöttem. Nem kellett volna. Ez a sok botrány…
- Az én hibám volt teljesen. – vágott a szavába. - De most már itt vagyok.

A kopogó eső és a mennydörgés nagyon jól megadta a hangulatot. Az ajtó picit zörgött az ablakok pedig még így is stabilan ültek be résükbe. A nagy kovács terem pihent, de benne nagy tanácskozás folyt a három jómadár által. Miután a tökéletes tervrajzot megalkották, Philipp tette föl kérdését:
- Na jó elkészítjük és utána?
- Utána? Elvisszük technológiát Hellenburgba. Ezen a helyen fogjuk demonstrálni az erejét. A levegőbe repítjük, talán az egész várost. Aztán Északnak ellen viszik a technológiát és végre vége lesz ennek a borzalmas háborúnak. Hogy aztán mi lesz? Addigra kiépítünk egy titkos szövetséget és megölünk mindenkit, aki ért ezekhez a gépekhez. És nem áruljuk el, hogy ezt meglehet csinálni kicsiben is. Így mire végeznek, a háborúval mi leszünk a tündék vezetői illetve el is készítjük ennek a szerkezetnek a következő változatát. Csak nekünk lesz ilyen technológiánk. De előtte itt kell elhallgattatni azokat akik veszélyesek. Mint például a kocsmárost.
- Hmmm… Nem gondolod, hogy kicsit optimista vagy?
- Meglehet, de ha így végre elérhető a béke és az, hogy tisztelet. Félni fognak tőlünk és végre nem egy kis megalázott senki nép leszünk. – valami megmoccant. Oda siettek és megnézték. Egy szegény és sovány kisfiú kucorgott ott.
- Hát te ki vagy és mit keresel itt? – förmedt rá Philipp
- Én csak… betévedtem ide! Ne bántsanak... Engedjenek el… Kérem! Könyörgött
- Álj fel! Ide nem téved be csak úgy senki! A kocsmárosnak dolgozol mi? Kihallgatsz bennünket! – Erre a kölyök sírva fakadt.
- Hagyd. Amúgy is kell egy szárnysegéd. A problémát amúgy sem oldanád meg. Hé kölyök!
- I-igen…? - szipogott.
- Akarsz jó kosztot kvártélyt és jó fizetést?
- Igen.
- Akkor állj be hozzánk. A főnököd nem sokára meg fog halni. Túl sokat tud. Sajnálom.
- Nem gond úgy is egy szemétláda. Alig kapok tőle valamit. – kicsit szipogott még.
- Akkor lássunk hozzá. Fiú neked most az lesz a feladatod, hogy megöld a kocsmárost, a 6-os utcasarki bordélyház Madamját és a Fekete kéz vezetőjét. Aztán meglátjuk még, hogy hogyan tovább.
- Értettem! –azzal ment is a dolgára.
- Nos, akkor ideje figyelni őt.
- Freia! – kiáltott Philipp, mire egy aranyos szőke kislány lépett elő a sötétből. – Lenne egy kis feladatunk. –  a lány szája a füléig ért.[/color][/color]

Felhasználó profiljának megtekintése

4Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) Empty Re: Johann von Nebelturm Helyzetjátéka(i) on Szer. Szept. 11, 2019 5:12 pm

Aztanekifáját, ez aztán érdekesre sikeredett! Szeretem látni, amikor egy játékos elengedi a fantáziáját és tesz valami egyéb mellékszálat, színesítő elemet, vagy csavaros elemet a történetbe. Ez a szuperfegyver koncepció nagyon tetszett. Komolyan elkezdtem rajta gondolkodni, hogy vajon hogyan végződne a történet, ha ténylegesen így alakultak volna a dolgok

No de érkezik a következő helyzet. A következő történetben már újra vámpír leszel, mert hát minek kerekítsük le azokat a szép hegyes fogakat. A helyzeted a következő: az egyik kovácsolt holmid életre kel. De nem ám csak beszélni kezd el, vagy mozogni. Egyik napról a másikra emberi testet kap. Hogy ez a tárgy pontosan micsoda és hogy néz ki, azt rád bízom, mindössze annyi van megszabva, hogy humanizáld egy mestermunkádat.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.