Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges...

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Pént. Nov. 29, 2019 12:30 pm

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Sok mindenki megfordult már a műhelyembe, voltak füstösek, fúrcsák, búsak, bíborak, de olyan szenvedéllyel, mint most nem találkoztam. Kevés hölgy vendégem volt, de akik igazán foglalkoztak a kovács személyével, itthagytak valamit. Mind a varjú, amely kiterjesztette hatalmas szárnyát, mind az őz, ki menedéket keresett. Még talán a Démon is , aki mint egy fény tűnt elő és mint a tűz ha leöntik vízzel tűnt el. Mostani vevőmön igazán éreztem a túlélés gyötrelmeit. Kíváncsivá tett, vajon mi olyan különleges benne. És persze kiváncsi voltam, hogy  mit fog itt hagyni, mire fog késztetni, hogy felülmúljam magam. Vajon miben tudok neki segíteni?

Egyszerű kovácsként, de nem egyszerű vámpírként néztem a dolgokat. Kíváncsi voltam. Minden érdekelt, de legfőképpen a találkozás pillanata. Egy fegyver a mesterét szolgálja éppen ezért a legmegfelelőbb fegyvert kell elkészíteni. Nincs nagyobb dicsőség egy kovácsnak, minthogy a legjobb fegyvert készítheti személyre szabottan
- Nos, miben segíthetek? - kérdeztem élénk szemeibe nézve.



A hozzászólást Johann von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 04, 2019 8:18 pm-kor.

2[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Szomb. Nov. 30, 2019 11:56 pm

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Kastiana elment a nővéreinek gyertyát gyújtani az emléktáblájukhoz, melyet nem régiben adott át a Protestáns Egyház, megbecsüléssel és tisztelettel adózva az áldozatuk előtt, amikor életüket vesztették Cinderweald erdőségnél.
Tiana lehunyt szemekkel, fél térdre ereszkedve, szorítja egyik kezében a kulcs-medalionos nyakláncát és halk kimondatlan szavakkal emlékezik meg testvéreiről; csak én maradtam, utjaink mindörökre elváltak a tér-idő mindenségben, de sose felejtelek el benneteket, és tudom most mit fogok tenni. Keresztet vet, szájához érinti a medaliont, tekintetét a táblára emeli, felkel, majd kisétál a temetőből. Tia csörrenve veszi elő erszényét, hogy érezze a súlyát, de nem számolja át, csak visszasüllyeszti a zsebébe. Az üzletsorokon futtatja végig a szemeit, a kirakatokra nem figyel, csak a cégéreket olvassa el, abból már tudja, hogy melyikben mivel foglakoznak, és mit kínálnak eladásra. Egyik-másik bolt tulajdonosát is ismeri és tudja, hogy milyen úton-módon és honnan szerzik be a portékáikhoz szükséges árut, nyersanyagot. Az alantasabbakat ezek közül mind megveti, de most nincs szolgálatban, és nem azért van most itt, hogy ezeknek a zugárusoknak a körmére nézzen. Személyes ügyben jár el, amit Mekla és Lira emléke inspirált most benne.
Az utcán nagyon sokan járnak-kelnek. Közeledik a karácsony vagy nevezzük téli napfordulónak, de ahány faj, vallás, hit és szokás annyiféleképpen nevezik ezt az ünnepet és tartják világszerte. Több üzlet előtt hosszú sorok kígyóznak, egyikből-másikból nagy dobozokkal, zsákokkal jönnek ki a vevők, vagy szinte lökdösődve ölik egymást, hogy ki volt ott előbb és ki akar előbb vásárolni, vagy csak ácsorognak kiscsoportokban a járdán és beszélgetnek a teendőkről, hogy mennyi mindent kell még elintézniük s az ünnepi menüről. Bár, Kastianának egy szemernyi ünneplős hangulata sincs, egyszerűen nincs mit ünnepelnie, mondjuk már nincsen egy élő családtagja sem. Az embereket kerülgetve halad lassan a kereskedősoron, amikor megpillant egy vasműves boltot, melynek cégére hirdeti: Johann von Nebelturm kovács. Tia egyenesen a kovácsműhelyhez sétál, benyit s lép a helyiségbe.
- Üdvözlet kovács uram! – Johann tárgyra törő megszólalására egy pillantra elhallgat. – Igen, segíthet bizony! Nos, egy kardot szeretnék készíttetni, egy emlékkardot. – Néz a férfi barna szemeibe. – Két testvérem emlékére. – Tia kabátjába nyúl és noteszét felcsapva lapoz benne, majd leteszi Johann elé az asztalra. – Készítettem egy vázlatot a kardról, hogy lássa, mire gondolok. – A lapokra tussal, elnagyoltan megrajzolt, kissé hajlított penge van lerajzolva, de a szakértő kovács szemének csak a képzelete szab határt és látja, a vágóélét, az edzésvonalát, a vércsatornát, a kényelmes fogású markolatot, a díszes markolatvédőt s tokot hozzá.

[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Fegyver-41

A rajzhoz az alábbi szót írta alá: Katanna. Tiana végigsimít a kinyitott könyvecskén, majd a pulton megtámaszkodva néz Johann kovácsra.
- Nos, mi a véleménye? El tudja készíteni? Ha igen mennyiért? Kérnék egy árajánlatot. – Kérdezi érdeklődve, miközben szája barátságos mosolyra húzódik. – Amúgy ha megkérdezhetem, foglalkozik még mással is kovácsoláson kívül? – Tia miközben hallgatja Johannt, körbepillant a műhelyben. – Megengedi, hogy szétnézzek itt? – Pillant a falakon kiakasztott kovácsmunkákra, a nagy üllőre, a kemencére és a műhely többi berendezésére.


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Egy ideig nézegettem a képet, de természetesen megengedtem, hogy szétnézzen. Elmerültem a képben és nézegettem más kardokhoz méregettem, de mindig arra az elhatározásra jutottam, hogy nem igazán lenne sem szép sem érdekes sem pedig nem értené senki, hogy mi is ez.
- Hát elsőre egy elég labutított kardnak tűnik. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen kard hasznosabb és szebb lenne, mint egy dicsőséges ezek közül. Azok kardok, amik itt vannak egyszerűen, de természetesen még mindíg díszíthetően és szebbé tehetőek. Esetleg, ha fontos a ferde penge, akkor Elhajlíthatjuk. De pontosan ilyet egy Nebelturm nem készíthet, az íratlan kovács etiket miatt. - mondtam - esetleg ha emlék, készíthetek egy szép virágot, amely örökké díszeleg nekik. - Elkezdtem elő ásni egy papírt és egy szén darabot, amellyel rajzolni lehet.



A hozzászólást Johann von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 04, 2019 8:16 pm-kor.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Kastiana áll az asztalnál és hallgatja Johann véleményét, miközben szétnéz a műhelyben.
A tűzhely előtt a nagy üllőn pihen a kalapács. Kemencénél a fújtatónak támasztva az öles fogó. Tia odasétál, a falnak támasztja a fogót, egyszer csak lenyomja a fújtatót. Aztán bejárja a kovácsműhelyet. Körben a fiókos pultokon, szerszámok; reszelők, vésők, harapófogók. A fiókokban ki tudja még mi minden. Az üllő mellett, egy olajos hordó áll, melyben az izzó pengét meríti a kovács, mikor a sokszor hajtogatott acélból kikalapálta a szennyeződéseket, hiszen vízben csak megreped, törik vagy görbül a fém. A résnyire nyitott szellőzőnél egy szélcsengő éppen hogy lengedezik hangtalan, míg Tiana kezét felemelve meg nem szólaltatja egy csilingelő pillanatra, ahogy elhalad alatta. Aztán a kirakat falhoz lép, melyen zömmel mindenféle kardok, tőrök, vértek, kovácsolt kerítések, csillárok, kovácspuskák és pisztolyok, s még számos holmi, közöttük egy bekeretezett rejtélyes irat, melyet Kastiana nem tud elolvasni. Körbe érve visszasétál az asztalhoz. Johann szavaira bólint, figyelt és jól hallotta, amit mondott. Bár ez a fejmozdulat csak az elhangzottak elfogadásának a jele. Fel volt rá készülve, hogy ilyen választ is kaphat a kovács vámpírtól; ez is valami, több a semminél.
- Semmi baj Johann. Nem ismerte személyesen a testvéreimet. – Válaszolja miközben ismét körbe pillant a helyiségben. – Ezt a kardot magamnak készíttettem volna, de természetesen nem kell elkészítenie, sem értenije. Hiszen ez itt a maga műhelye. – Int körbe, de tekintetét Johannon tartja. Tiana nem kérdőjelezi meg a vámpír kovács-etikettet, bár nem ért vele egyet, mivel nem érti, hogy beszélhet egy vámpír etikettről, míg létét csak mások véréből nyeri, akárhogy is, de ezt mindenképpen ellentmondásosnak érzi. Közben a vámpírmester papírt és szén darabkát vesz elő. Kastiana összecsukja a könyvecskét és elteszi a zubbonya belső zsebébe, majd egyik kezét maga előtt feltartva:
- Nem kovács uram! Én most nem alkothatok, valami bennem egyszerűen nem engedi, de érdekkel, hogy Ön, mit javasol, mi az elképzelése. – Kezét az asztalra letéve, egy fémszilánk darabkával kezd babrálni, miközben figyeli, hogy Johann milyen rajzot vet a lapra.



A hozzászólást Kastiana összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 03, 2019 10:34 pm-kor. (Reason for editing : Kastiana)


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Kicsit meglepődtem a lány közvetlenségén, de valójában tetszett a dolog, sajnis viszont nem engedhettem meg magamnak, hogy egy jötment így beszéljen velem, pláne ha ember. Szerencsére a folyosón nem voltak sokan és akik voltak  dolgukkal törődteka, ezért elég volt szúrós szemekkel néznem a lányra. Viszont választ nem ezért nem adtam neki, hanem mert felesleges volt. Elővettem egy gyertyát, amit óvatosan a kovácstűzből meg gyújtottam. Természetesen a fénye másképpen játszott mint egy normális gyertya, fényesebben, de egy kicsit misztikusabb fénnyel. Persze ez egy egyszerű gyertya mellett is alig észrevehető volt. Így hát szavakra nem is fecsérelve a szót, neki álltam rajzolni.

Mint mindig kizártam mindent, ami zavart és csak a rajzra koncentráltam. Védtelen volt a helyzetem, de szerencsére voltunk annyian a teremben, hogy bármit csinál a vevő, valamelyikünk gyorsan közbelép. Ha más nem akkor Philipp jön, hogy elcsábítsa vendégemet. És még a Démon sem volt annyira bolond, hogy megtegye... Így hát nem féltem, csak rajzolni kezdtem. Műszerpontossággal próbáltam egymás után illeszteni a vonalakat. Más kovácsok csak összecsapják a tervrajzokat és nem kívánják őket kidolgozni. De én erről másképpen vélekedem. Minden rajz művészi értékű és úgy kell megrajzolni, mintha azt később a vendég a falra akarná akasztani. Egy kardvirág képe rajzolódott ki vonalaimból. Acélt és rezet akartam felhasználni benne, olyan formákban, mintha ténylegesen maga a virág lenne, de olyan jó eltúlzottan díszesen, mint ahogyan Nebelturm falain ábrázolva látszik. Az asztalon való görnyedés után nagy nehezen kiegyenesedtem.
- Ez lenne a virág. Egy kardvirág. Rézből és acélból. Vagy ha van valamilyen más érce, lehet abból is. De ennek a kettőnek a kombinációja szép és ha egy gyertyát meggyújt mellé, annak fénye szépen látszik rajta. Nos, mit szól hozzá? - természetesen kiemelve, hogy magáztam.



A hozzászólást Johann von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 04, 2019 8:16 pm-kor.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Kastiana érdeklődve elnézi, ahogy Johann a papírra szótlanul rajzolni kezdi a vonalakat. Ő sem szól, nem akarja zavarni a kovácsot, meghagyja neki az alkotás folyamatát, hogy kibontakoztathassa elképzelését.
Figyeli, ahogy egy kardos virágforma jelenik meg a lapon, majd mikor Johann elkészült vele, így szól:
- "Ez lenne a virág. Egy kardvirág. Rézből és acélból. Vagy ha van valamilyen más érce, lehet abból is. De ennek a kettőnek a kombinációja szép és ha egy gyertyát meggyújt mellé, annak fénye szépen látszik rajta. Nos, mit szól hozzá?"
Tia magához húzza és fordítja a papírt és elnézi a vázlatot.
- Hmm. Hát, nem is tudom. – Kastiana szinte a fülében hallja csengeni, hogy mit szólna Lira, és, mit szólna Mekla a virágötvözetre. – Tudja Johann, hobbi szinten foglalkozom ékszerkészítéssel, atyámtól örököltem, aki egyébként patkolókovács volt. Szóval, értek valamennyit az ötvös munkákhoz. – Visszatolja Johann elé a papírt. – Hogy képzeli? Asztali dísztárgynak vagy felakaszthatónak? És mennyit kérne érte? – A kirakat fal felé fordítja élénk barna tekintetét. – Bevallom, ha már a Katannát nem is készíti el, de nagyon érdekelnek a lőfegyverek is. A kardvirághoz vásárolnék, egy kovácspisztolyt is.


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Egy picit elgondolkodtam.
- Ahogyan magának jó. De ha kötetlenebbül szeretne beszélget, jöjjön velem egyet ebédelni. Van egy nagyon jó étterem a tornyon belül. Egy régi vámpír kovács süt főz. Néha kovácsol egészen jó dolgokat...  Ami a piszolyt illeti, sajnos nem rendelkezem tudással... alig fél esztendeje vagyok a szakmában. De igyekszem fejlődni. Viszont a pisztoly egy nehéz eset... - kicsit megsímogattam a szakállamat. - Mert azt bizony talán csak a trony nagyura láthatott legfeljebb egyet messzíről és hunyorítva. Talán a legfelsőbb körökben van aki tud készíteni, de... mint látja eléggé átlagos vagyok... és olcsó - nevettem egy kicsit. - Az árban több féle képpen is megegyezhetünk... Ha nincs pénze, de tud tenni értem valamit és megteszi, akkor nekem az is elég. Úgy gondolom, hogy nem jó, ha a pénz határt szab a dolgoknak. - mondtam neki.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Pár pillanatig mindketten hallgatnak. Látja, ahogy Johann elgondolkozik, de a válaszára, ami lényegében egy burkolt nem, de mégis furcsán több annál. Kastiana felvonva finoman ívelt szemöldökeit szólal meg:
- Hogy micsoda?! – Miközben hallgatja tovább a vámpír kovács szóáradatát, kicsit előredől és két kézzel támaszkodva meg az asztalon szól:
- Már megbocsátson Johann! Ha rosszhiszemű lennék, azt hinném, hogy csak kifogásokat keres; két dolgot kértem, se kard, se pisztoly; és most meg ez az ebéd meghívás… – Tia elmosolyodik. – még a végén azt hiszem, hogy csak le akar fektetni, hogy elkészítsen egy kardot, vagy, hogy vásárolhassak egy pisztolyt. – Hangjában némi kritikus, gúnyos felhang cseng. Felegyenesedik és elkezdi körbesétálni az asztalt. – De legyen, azzal szemben részemről nincs kifogás, hogy beszélgessünk ebéd közben. – Megáll és barna szemeivel Johannra pillant. – Mesélhet, beszélhet még magáról. Jaj, és ha már meghívott ebédelni, hát az a legkevesebb, hogy bemutatkozom: Kastiana, hollódoktor. – Mondja, természetesen mosolyogva. – Mint említettem apám is kovács volt és érdekkel ennek a mesterségnek minden ága, nekem is volt érzékem hozzá, de apám azt mondta, hogy túl izzadtság szagú munka lenne egy nőnek. Hát, azt hiszem igaza volt.


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Türelmesen hallgattam a válaszát, de amikor meghallottam, hogy hátra akarnám dönteni, gyorsan körülnéztem. Szerencsére Viktória nem volt a közelben. Nem állítom, hogy a hölgy nem tetszett nekem, mi több igen szimpatikus volt, de erre az eshetőségre nem számítottam. Egy pillanatra elvörösödtem és meg is fordult fejemben a dolog, de a gondolatot, hamar el is hesegettem. Viszont nem tehettem meg, hogy elutasítom, ha már elmosolyodott rá, nem szeretem ezeket a praktikáákat, de az üzlet megköveteli. Gyorsan magamhoz vettem a tervrajzokat. A kifakadására nem reagáltam, nem lett volna helyes. Kicsit elmosolyodtam.
- Örvendek Frau Kastiana! A nevemet már tudja. Johann von Nebeltum. - de a kezemet még szándékosan nem nyújtottam - Akkor hát ne késlekedjünk. - Azzal ki függesztettem az "Ebédelni vagyok!" táblát és elindultam a lánnyal a folyosón, végig a nagy lépcsőig, ott egy szintel lejjeb emntem, a használaton kívüli belső istálló mellett bementünk a folyosóra végig arra a helyre, ahol ki volt írva: "Kovács faloda". Nagyobb terem volt mint az enyém, ezért elfért egy pár asztal a műhelyen kívül is, de én bentre ültettem le vendégemet. Már csak azért is, hogy ha Viktória véletlen erre tévednem meg ne láthasson minket. Jóbarátom, rögvest oda is lépett hozzánk.
- Johann von Nebelturm, a vérbeli kovácsok kovácsa! Örvendek, hogy ismét meglátogattál. - mosolygott, de aztán furcsán nézett csak énrám - Nem hoztál még ide hölgy vendéget...
- De biztosan! Üzletelni nálad a legjobb. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Na jól van! Neked szokásosat gondolom... - csak bólintottam - És a hölgynek mit hozhatok? - kérdezte Frau Kastianahoz fordulva

10[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Szomb. Dec. 07, 2019 9:07 pm

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Kastiana észreveszi, hogy a nyers stílusával kellemetlen helyzetbe hozta Johannt.
- Jaj, nyers vagyok, de úgy vélem ez tisztázni kellett.
Azonban, az elvörösödés után a vámpírkovács nem visszakozott, készséges udvariassággal hagyta helyben Tiana szavait, és a tábla kiakasztása után, mutatta az irányt az étterembe.
- Elismerésre méltó a vámpírok építészete, ahogy ennyi mindent képesek beépíteni egy toronyba. – Jegyzi meg rövid kis sétájuk közben a folyóson, ahogy elhaladnak egy istálló mellett.
- Megkérdezhetem, hogy mi inspirálta a torony-építészetüket? Mármint, ha maguk nem bírják a napfényt, akkor miért nem a föld alá építkeztek?
Mikor megérkeznek a falodába; milyen frappáns neve van; gondolja elolvasva a hely nevét. Ahogy Johann egy benti asztalhoz vezeti, Kastiana szétnéz az étkezdében, ami pont úgy fest, ahogyan elképzelt egy helyet, ahova a munkától megfáradt vámpírok betérhetnek elkölteni egy ebédet: piros-kockás terítős asztalok, egy-egy gyertyával, rusztikusan megfaragott székek, gótikus-barokk stílust ötvöző beltéri kovácsoltvas elemek, gyertyával körberakott csillárok, cirádás fémveretes ajtók s kilincsek. Az ablakok helyett pedig az egész tornyot keresztbe-kasul körbefutó szellőzőrendszer.
Tia, ahogy leül az asztalukhoz, szinte abban a minutumban ott terem a felszolgáló, akivel alighanem régebbi ismeretségben van Johann. Tia az elhangzott dialógusra nem reagál szóban, csak egy pillantással és egy gondolattal nyugtázza; nyilván törzsvendég. Aztán a vendéglátós megkérdezi, hogy mit fogyasztana. Kastiana nem tudja, hogy a vámpírok mivel táplálkoznak a véren kívül, felveszi az asztalon lévő menükínálatot.
- Hmm! Kérnék egy 38-asat az ’A’ menüből, ’B’ körettel, ha lehet rósejbnire karikázva. A húst nem kell átsütni, legyen kelta módra. Italnak hozzá kérnék egy kupa Hellenburgi Weisse-t. Köszönöm. – Letéve a menülapot, Johannra pillant.
- Nos, akkor addig átbeszélhetjük a kovács terveket? Ha tudás hiányában vagy más miatt egyiket se vállalná el, nem terhelném. – Elvigyorodik. – Magam is, sokszor vagyok Hellenburgtól távol különböző külszolgálatokon.


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Amikor megemlítette, hogy talán nyers volt a szám elé tartottam hirtelen a kezemet, hogy ne beszéljen erről többet. A többi kérdésre kitérő választ tettem, de felajánlottam egy könyvtárat neki.

- Már is hozom! - mondta Gordon. Egy ideig nem válaszoltam csak csendben ültem, amíg nem kihoztak két boros poharat és egy vörös boros üveget.
- Valóban nem tudok sok mindennel szolgálni, ami érdekes lehet. De úgy vélem, ha mind a ketten követjük utunkat, akkor jobban kijöhetünk a dologból, mint most vagyunk. Én támogatom magát, maga engem. És készítünk egymásnak jó dolgokat. Természetesen ha az egyik bajban van segít a másiknak. Így gyorsabban fejlődik a kovács illetve az ékszerész műhely is. Persze nem kell igent mondania, megértem, ha nem szeretné. Ez csak egy lehetőség. - megemeltem a poharamat, de nem ittam bele az italba.



A hozzászólást Johann von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 15, 2019 5:19 am-kor.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
A könyvtár említése  egy vámpírkovácstól meglepetésként érte, de a beszélgetésük fényében nem helyénvalónak vélte. Természetesen Kastiana maga is tudja, hogy hol van a Hellenburgi Nagykönyvtár és Levéltár. A kadét vizsgák előtt elég sokat járt és görnyedt a vastag kötetek fölött, de véleménye szerint egy beszélgetés kiváló alkalom, hogy az ember tájékozódjon, bővítse ismereteit és fejlessze tudását. Mindenképpen jobb, mint különböző találgatásokba bocsátkozni. Tianával sűrűn előfordul, hogy beszélgetés közben az emberek kitérnek a válaszadás elől. Nyilván szakmai ártalom, hogy a kérdéseitől van, hogy a beszélgetőpartnerei úgy érzik, mintha vallatnák őket. Ennek viselkedésbeli jegyeit Johannon is észrevette, szóval egyelőre úgy döntött inkább nem kérdez a vámpírokról és elengedi a témát.
Gordon a rendelésfelvétel és a konyhában való eltűnése után nem sokra rá megjelenik Johann „szokásosával”. A vendéglátós vörösbort szolgál fel. Tiana csak szótlanul nézi, ahogy eléjük kerülnek a poharak és ahogy színültig töltődnek borral. Aztán Johann veszi fel a beszélgetés fonalát, amit ő csendesen hallgat, csak a kezeit fűzi össze és támasztja meg a szája előtt. Amikor a kovács megemeli a poharát, Kastiana csak néhány ujját eltartva a szájától szólal meg:
- Oh, nekem nagyon felnyomja a savamat. Esetleg majd az ebéd után. – Ezzel a borivást részéről elnapolva, folytatja a témát, amit Johann vetett fel.
- Értem. Ez valahogy nem lepett meg, de ha már ilyen nagy felhajtást, kritikát és akadékoskodást adott elő a műhelyében, gondoltam, hogy talán én állok valahol naivan a témához; reménykedtem benne.
Az étel minden bizonnyal még készül, mert Gordon ekkor a frissen csapolt Hellenburgi Weisset teszi le elé. Tiana köszönettel biccent a felszolgálónak, majd megemelve a kupát oltja pár kottyal a szomját, aztán válaszol a továbbiakra is Johannak.
- Nem tudja, hogy én milyen úton járok. Más dolog ismerni az utat és más járni rajta.  Persze, nem akarom, hogy fellengzősen nagyképűnek tartson, csupán egészséges realista nézeteimet foglaltam össze. – Persze, Kastiana tudja, hogy az igazán bölcsek mások hibáiból, tetteiből is képesek tanulni, de azt is tudja, hogy gyakorlat teszi a mestert. Visszateszi az asztalra a frissítő gyümölcsös sört és folytatja tovább a beszélgetést.
- Nem tudom Ön milyen helyzetben van, de én egy krízis helyzetem után igyekszem kialakítani magamnak egy működő életvitelt.
A kovács további szavaira felvonja a szemöldökeit és kissé el is mosolyodik.
- Ez nagyon kedvesen hangzik magától, de honnan tudja, hogy ennyire megbízhat bennem? Honnan tudja, hogy szavatartó ember vagyok? A bajtársisság is egy igen ritka kincs a mai világban.
Amikor a műhelyekre terelődik a szó, Tia csak szabadkozni tud és elismerni jelenlegi helyzetét.
- Nekem még nincs műhelyem, jobban mondva ékszerész üzletem. Mint említettem ezt csak hobbi szinten mívelem. Eddig csak magamnak és néhány családtagomnak készítettem ékszereket. Ezt is én készítettem. – Kicsit elhúzza a ruhája magas nyakát és előveszi a nyakláncát, hogy lássa Johann is. A medalionnál fogva leveszi a nyakából, és adja oda a kovácsnak, hogy megnézhesse.
- Tudja, elég rögtelen életet élek. Ezért még nem volt időm és az igazat megvallva értelmét, se igényt nem láttam az embereknél rá, hogy ékszerészetet nyissak. Szóval, csak végzem a munkám és teszem a feladataimat, ott ahol a kiküldetések során küldenek. Ne értsen félre. Szeretem a munkámat, jobb, mint tétlenül ülni és unatkozni, kiváltképpen, akkor szeretem, ha megoldandó kihívások kerülnek elém a küldetések során. – Néhány pillanatra elhallgat, nehogy azt gondolja róla Johann, hogy szájmenése van, vagy, hogy belé akarná fojtani a szót.
- Persze, tervezgettem egy bolt kialakítását; ahj, Lira mennyit rágta a fülemet érte, de sajnos a jelenlegi bevételeim mellett és a kvalitásaimat, lehetőségeimet tekintve nincs kapacitásom egy üzlethelyiségre.– Megemelve a kupát iszik a Weisseből, aztán mondja tovább.
- De valamennyire érdekesen hangzik, amit mond, bár kicsit érdek kapcsolatnak tűnik, ahogy felvázolta, de nem örülnék, ha azt gondolná, hogy ki akarom használni. Szóval, egyelőre nem mondok Önnek se igent, se nemet, csak egy talán-t. – Kastiana elhallgatva támasztja vissza állát a kezeire és villanó élénk barna szemekkel várja, hogy vajon a vámpírkovács hogyan válaszol, mindezekre.


_________________
https://www.youtube.com/

13[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Hétf. Dec. 09, 2019 2:08 pm

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Megforgattam a bort a pohárban, elterítettem a pohárban, bele szimatoltam, majd egy korty borocskát a számba engedtem. Amikor a hölgynek kihozták a sört, megfogtam a pincér ruha ujját és halkan kértem egy korsó méhsert. Csendben és türelmesen hallgattam végig amit a lány mondott. Közben előételnek kihoztak egy kis tál kenyeset rajta sajttal és fűszerekkel. Óvatosan átvettem a nyakéket, hogy jól megvizsgáljam. Valóban szép darab volt, a Nebelturmi ékszerészek tudásához messze nem ért fel, de talán éppen ezért is tetszett nekem annyira, a kellemes egyszerűsége miatt. Nem vágtam a szavába, lényegében üzletről volt szó. Inkább csak a boromat kortyolgattam és az előételt falatoztam. Miután beszédét befejezte és megkaptam a mézsörömet, de nem szólaltam me. Úgy tettem, mintha kissé csalódottan forgatnám magamban az elhangzottakat. Belekortyoltam a méhserbe, aztán megszólaltam. Közelhajoltam hozzá.
- Nos. Nemrégiben majdnem, hogy fealánlotta magát. Ez egy igen közvetlen gesztus. De erről szót se többet, mert mind a ketten bajba kerülünk - visszadőlve folytattam - Más választ el sem fogadnék. Ha átgondolta, megbeszélhetjük a részleteket - mondtam sokat sejtetően, aztán csak kortyoltam egyet az italomból. Lassan kihozták a rendelésünket.
- Jó étvágyat! - mondta Gordon. Én sendesen falatozgattam, de azért még előtte megkérdeztem.
- Jó étvágyat! Maga szokott irodalmi műveket olvasni, vagy zenészeket hallgatni?



A hozzászólást Johann von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 15, 2019 5:20 am-kor.

14[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Csüt. Dec. 12, 2019 12:15 am

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Elnézi, ahogy Johann a bort ízlelgetve kortyolgatja, olyan szórakozottan, de mégis valahogy csalódottan; biztos rossz évjárat, de hát ő tudja, hogy mit rendelt és miért ezt a bort fogyasztja; gondolja Kastiana magában, de nem teszi szóvá a dolgot.
Miközben beszél és átadja a vámpírkovácsnak a kulcs medalionos nyakéket, figyeli, hogyan vizsgálja meg. Bár nem szól semmit, de Tia látja rajta, hogy tetszik neki az ékszer.
- Nyugodtan szóljon, ha untatom. – Mondja Johannak, az elhangzottak kapcsán.
Ekkor jelenik meg Gordon az ételekkel, sörrel megrakott tálcával, Tiana pedig segít, helyet csinál a tányéroknak az asztalon. A kovács elé az előétele kerül, valami fűszersajtos szendvics, Kastiana elé a rósejbnis sült marha.
Ekkor hajol hozzá közel Johann és mond félhangosan véleményt, közben Tia elveszi tőle az ékszerét és visszaakasztja a nyakába.
- Tényleg? – Kissé felnevet, és hátradől a széken. – Erre máshogy emlékszem, szerintem teljesen mást mondtam a műhelyében. – Néz értetlenül és kissé sértve a kovácsra. Ekkor a pincértől elhangzik a jó étvágyat kívánság, ahogy Johanntól is, Kastiana biccentve:
- Jó étvágyat! Hát, akkor együnk, igyunk, egy új barátság kezdetére! – Emeli a kupáját, majd felhajtja a maradék weisset, aztán hozzáfog az ételhez. Felvágja a húst, mely puha, szaftos, halvány rózsaszín, ahogy kérte.
Johann ekkor kezdeményez maga is beszélgetést, amit egész meglepetten hall.
- Olvasni? Én, szép irodalmat? – Még a húsfalatkás, krumplis villa is megáll a kezében a kérdésre. Tia kissé halkabban szólal meg. – Nem, nem mondhatnám. Zenét pedig, hát van egy furulyám, néha szoktam rajta játszani. Na, és Ön? – Kastiana elhallgat és figyelmesen néz Johannra, szájába véve a falatot és tovább vágva a sült húst.



A hozzászólást Kastiana összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 13, 2019 12:21 am-kor. (Reason for editing : Kastiana)


_________________
https://www.youtube.com/

15[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Csüt. Dec. 12, 2019 9:47 am

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Nekem is megjött a szokásos rendelésem. A vadas. Neki is láttam. A lány nem sokat mesélt, de amikor megemlítette a hangszert felcsillant a szemem. Én is ittam barátságunk egészségére.
- Nem sok barátom van Hellenburgban, de ismerek egy zenész templomost. Wilfrednek hívják, talán találkozott vele. Érdekes egy teremtés... - elgondolkodtam. A vele való találkozásom igen érdekes volt és ami utána következett, talán még furcsább. Jó nagy adagot kaptunk enni, de én szokásos módon elég gyorsan elpusztítottam ami a tányérmon volt. Lekortyoltam hozzá a maradék mézsörömet, aztán jó ízűen sóhajtottam egyet. Jól esett volna rágyújtani, de úgy gondoltam, hogy most nincs itt az ideje.
- Én szoktam néha verseket olvasni, zenéket hallgatni, főleg ha Wilfred barátom küld néhányat. Természetesen olvasni még nem tudok, de szeretnék megtanulni. Mással szoktam felolvastatni. De szeretem a költészetet. - egy pillanatra elgondolkodtam és kicsit felkuncogtam - főleg az üllő dalát szeretem nagyon.



A hozzászólást Johann von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 15, 2019 5:20 am-kor.

16[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Pént. Dec. 13, 2019 12:03 am

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Johann is nekilát az ételnek, és hát így ebédelnek, viszonylag szótlanul. Csak az evőeszközök csörgése és a tányérokon való koccanása hallatszik, amit olykor-olykor megszakít egy-egy dialógus közöttük.
- Jaj, ezt most én is elmondhatnám, de szerintem ne versenyezzük azon, hogy kinek hány barátja van. Mondjuk, a barátokból nem is az számít. – Fűzi hozzá Kastiana is a véleményét, miközben tovább fogyasztja a sült marhát. Aztán, megfogva vörösboros poharát, öblíti le néhány korttyal az ételt és hallgatja Johannt.
- Wilfred… Wilfred… hmm. Zenész templomos. Nem, nem ismerem, nem találkoztam még vele. – Lögybölgeti meg körkörösen, elgondolkozva a poharát. – Tudja, egy kicsit más szekcióban mozgok, működök, mint a templomosok. Valahogy a munkák során mindig elkerüljük egymást az egyházi deszantosokkal, és ritkán tartózkodom Hellenburgban. Wilfred cimborája is minden bizonnyal ilyen, hogy csapatostul dolgozik. Én általában, csak magamra utalva végzem a feladataimat. – Leteszi Tiana a poharat és eszik tovább, egy újabb falatka marhát és néhány karika krumplit szúr a villára. Majd hallva a kovács válaszát a szépirodalomról és a zenéről, hát lenyelvén a falatot, egyszerűen nevetnie kell.
- Nos, akkor jól megbeszéltük, hogy milyen műveletlenek vagyunk. Mondjuk, ha már Ön hozta szóba az olvasottságot, azt hittem maga nem annyira. Bár, én, ha akarnék, tudnék olvasni ilyeneket, de eddig főleg katonai kézikönyveket, szabályzatot, törvényeket és egyéb ilyen hadászati műveket kellett forgatnom, de nem igazán szeretek olvasni.
Amikor a vámpírkovács kuncogva, jegyzi meg, hogy ő az üllő dalát mennyire szereti, hát Tianának is kacaghatnékja támad, de csak egy félmosollyal komolytalanul fűzi hozzá:
- Hát, most is ülök, muzsikálhatok a furulyámon... áh, dehogy az előbb találtam ki, nincs hangszerem, csak kíváncsi voltam, hogy mit szól.



A hozzászólást Kastiana összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 13, 2019 12:33 am-kor.


_________________
https://www.youtube.com/

17[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Pént. Dec. 13, 2019 9:37 am

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Amikor Kastiana a bort kortyolgatta egy kicsit belémszált a kisördög. Az első kortyja után meg is szólaltam.
- Ha egy kicsit vér íze van ne lepődjön meg, ez itt szokás. - mondtam neki vissza folytva mosolyomat.

- Vesrengeni? A barátokon? - néztem rá meglepődve. Sosem hallottam ilyesmiről, legfeljebb hasonlóról, de arra is csak halványan emlékszem. - Csak abban reménykedtem, hogy talán ismeri és hallhatok róla egy keveset. De ha nem hát nem... - kicsit csalódott voltam, de nem mutattam ki, nagyon szórakoztatott a lány társasága.
- Kár... - mondtam, most ténylegesen csalódottan - Szívesen meghallgattam volna. - szépen elrendeztem a tányéromat és ittam még egy kis bort.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
Amikor Johann fojtott vigyorral közli vele, hogy vérrel van keverve a bor, Kastiana csak belemosolyog a poharába; vámpírok, csak velük ne kezdjen az ember; de nem ütközik meg a hallottakon, bár nem egy ínyenc, de kiérezte a vér ízét a borból, elég sokat nyelte saját vérét a kiképzések során a gyakorlótéren. Mikor Tia leteszi a poharat, szenvtelen arccal szólal meg:
- Valóban… ne aggódjon, nem zavar. Ízlések és pofonok… de hát maguk vámpírok, ezt tiszteletben tartom. – Hangja egy kissé szarkasztikusan cseng. – Vannak furcsa szokások… a démonoknál például a fülnyalogatás szokás, olyan, mint nálunk embereknél az arcra puszi. – Közli Tiana már elmosolyodva, aztán elfogyasztva a tányérján lévő sült marha maradékát és felhajtva a véres bort, fejezi be az ebédjét, két ujjal megtörli a száját és dől hátra a székben.
- Hát, köszönöm, hogy meghívott ebédre, pazar volt.
Johann visszakérdezésére s Willfreddel kapcsolatban, legyint.
- Sajnos, nem ismerem a cimboráját. Akinek vannak barátai, azok bármilyen körülmények között megtalálják egymást, ha igazán akarják. Miért nem találkozik ezzel a Wilfreddel, keresi fel Hellenburgban? Minthogy velem, lényegében egy idegennel akar beszélgetni róla.
Gordon megjelenik, amint látja, hogy végeztek az ebéddel. Összeszedi a tányérokat, közben felváltva rájuk pillant, de Kastiana csak felemeli a kezét:
- Nem, köszönöm, semmit nem kérek már. – Tia a vámpírkovácsra néz, hogy ő rendel-e még valamit. Miután a felszolgáló elment az asztaluktól, Kastiana még megjegyzi az előbbiekhez:
- De ha gondolja, akkor mesélhet Willfred barátjáról; madarat tolláról, embert barátjáról; gondolja magában Kastiana.
- Egyébként tudja, hogy mi jutott eszembe az üzletünk kapcsán és az új barátságunkra nézve? Mi lenne, ha én készítenék egy ékszert, egy nyakláncot Önnek, maga pedig egy kardot nekem? Mindenki amilyet gondol, hogy illene a másikhoz, olyan tárgyat készít. Mit gondol?


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Ahogyan befejezik az evést és Gordon elviszi Johann egy kis erszényt tesz az asztalra, majd betolja a székét és elindulnak.
- Ja nem... Néha találkozom vele csak. Nem is igazán ismerjük egymást. Egyszer harcoltunk és azóta tiszteljük egymást. Érdekes egy figura. Érdekes volt látni, ahogyan hozzá áll a halálhoz... - gondolkodtam el.

- Tetszik az ötlet. Nagyon is. Sőt mi több, már pattognak a kovács bolhák a fejemben. - mondtam hirtelen fölpörögve, mint egy gyerek.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
- Szóval, csak néha.; Nem igazán ismerik egymást… akkor minek hozta volna szóba. Pedig milyen lelkesen beszélt erről a Willfredről.; Gondolja magában Kastiana. Az étkezés végeztével feláll az asztaltól, szintén beteszi maga után a széket. Biccent egyet Gordonnak. Aztán elindulnak kifelé az étteremből.
- Harcoltak, mitől olyan érdekes figura? Hogy áll hozzá a halálhoz? – Tiana tudja, hogy mindenki másképpen áll a halálhoz, ki így, ki úgy dolgozza fel. Vannak akik ritkábban találkoznak vele, de vannak, mint Kastiana is, hogy az életének a szerves részét képezi és lassan érzéketlenebbé is válnak tőle az ilyen emberek. Mint, ahogy mondás is tartja: Ami nem öl meg az megerősít. Persze, egy vámpírnak a halál egészen mást jelenthet, hiszen nekik az idő is egészen más távlat.
- Remek… ennyire nem kell lelkesednie. – Gondolja Tiana, hiszen, ha valóban tetszene a vámpírkovácsnak az ötlet, akkor hozzáfűzött volna még valamit. – Kovács bolhák?... micsoda hasonlat. Egyébként, most már akár tegeződhetnénk is. – Egy pillanatra elhallgat. – Nem tudom Johann mennyire származol arisztokratikus családfából, vagy hogy a vámpíroknál ez, hogy szokás.
Ahogy lassan a kovácsműhely elé érnek.
-Nos, minden bizonnyal bokros kovács teendőidhez látnál, így ebéd után. Rám is vár egy adag papírmunka, le kell adnom még néhány jelentést a feletteseimnek.


_________________
https://www.youtube.com/

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Felidéztem Wilfreddel való fantasztikus és hősies harcomat.
- Amikor le akartam sújtani rá a kalapácsommal, nem ellenkezett, nyugodt volt, mintha az egész harc nem lett volna. Nehéz megmagyarázni. Úgy küzdött, mint akinek nincs más élvezet az életében. Furcsa volt. Nem esett kétségbe.
A tegeződés felvetésére kicsit körbe néztem. Nem bántam, de azért egy kicsit úgy tettem, mintha fontos kérdésről lenne szó. Kicsit kőrbe is néztem.
- Nos, nem lehetek túl könnyed a kapcsolatok terén és a vámpírok néha így is szeretnek pletykálkodni. De részemről rendben.
A műhelyben gyorsan elpakoltam a papírokat.
- Bizony sok a munka. De megígérem elkészítem a kardot. És alig várom, hogy viszont lássam. - a kezemet nyújtottam neki, hogy megrázhassa. - A viszont látásra.

22[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Hétf. Dec. 16, 2019 12:58 am

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
- Valóban különösnek hangzik. A templomos kiképzés része lehet. És mi lett a harc vége? – Kastiana tudja, hogy van olyan, hogy csak úgy derülhet ki az igazság és dőlhet el egy harc, ha az egyik fél passzívan ellenáll. A harc tétje ilyenkor nem is a tényleges győzelem, hanem a tartás, kiállás próbája, hogy a jelen pillanatának egyszerű tettei formálják a feleket. A helyzet adja, hogy ki a csata vesztese és mi is veszik akkor el. Ha egyáltalán harc az, ahol az egyik részvevő passzív. Hiszen, mindennel, amit az aktív fél tesz, lényegében csak saját magát minősíti, ha még a passzív esélytelen bukik is el éppen.
- Rendben. Én is elkészítem az ékszert neked. Amelyikünk előbb elkészül vele, az felkeresi a másikat. Persze, egy kardot több idő elkészíteni, de én szeretek aprólékos, gondos munkát végezni. És nem baj, ha valamelyikünk később adja át.
Tia kotorászni kezd a zsebeiben.
- Engem mondjuk nehezebb megtalálnod. Ha éppen nem is vagyok a környéken, mert kiküldetésen vagyok. Te viszont egy toronyban élsz.
Kiszakít a noteszéből egy lapot. Húz egy vonalat, a mellé felrajzol párhuzamosan egy háromszöget, abba egy kört, abba pedig függőlegesen egy vonalat.
- Ha ezt átadod bármelyik hellenburgi kapuőrnek, és megmondod a neved, akkor értesíteni fognak róla, hogy kerestél és eljövök.
Megérkeznek a kovácsműhely elé.
- Nos, akkor Isten áldjon a legközelebbi találkozásunkig. – Lepillant Johann felé nyújtott kezére.
- Ugyan, barátok között nincs szükség ilyen, hivatalos formaságokra. – Kézrázás helyett az összehajtott papírt adja a kezébe.


_________________
https://www.youtube.com/

23[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Hétf. Dec. 16, 2019 12:02 pm

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
- Megkíméltem az életét. Lehet. A templomosok Isten útjá követik, vagy is a halál számukra megtérés hozzá így nincs mitől félniük. - gondolkodtam el rajta hangosan.

Elmosolyodtam, de nem mondtam semmit. A papírt elvettem és egy kis fémládikóba helyeztem.
- Tudod mit? A legegyszerűb, ha én kereslek meg téged. Valószínűleg el fogok közltözni. Hogy hova azt nem tudom, de el innen. Szóval így lesz az egyszerűbb... - kicsit szomorkásan mondtam ezt. - Vigyázzon magára a hazafele úton.

Kastiana von Britol

Kastiana von Britol
Déli Ügynök
Déli Ügynök
- Gondoltam, hogy nem végzett a barátjával. Hiszen, akkor most nem mesélne róla. – Johann szavaira a halálról, bólintott. – A halálnak rengeteg aspektusa van, de az élet sokszor nem ilyen kegyes. – Mondta ki Kastiana részben a gondolatát, mert a testvéreire is gondolt.
Besétáltak a kovácsműhelyre.
- Elköltözöl… a senki földjére? – Kérdezett vissza, miközben csendesen elnézte, ahogy Johann egy fémládikóba helyezi a szimbólumos lapot. – Nem baj. Boldog lehetsz, világot láthatsz. – Tia hangjából áthatott a búcsú felhangja. – Ezek fényében, egyszerűen nem hiszem, hogy képesek lennénk megtalálni egymást. – Mondta Tiana belátóan. – Haza? Régen volt nekem olyanom. Neked viszont jó utat és viszlát! – Mondta végül, aztán nem szólt többet, egyet intett és kisétált a műhelyből, le a körkörös folyósokon, le a csigalépcsőkön, ki a vámpírtoronyból és be a járókelők tömegébe. Kastiana feje tiszta volt, a szíve nehéz s csak ment amerre a lábai vitték.


_________________
https://www.youtube.com/

25[Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... Empty Re: [Magánjáték Johann&Kastiana] - Lehetséges... on Pént. Dec. 20, 2019 11:51 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Lássuk hát, miből élünk.

Ez egy nagyon érdekes első találkozás volt. "A kard és kő fogadalma", ez jutott először eszembe. Kíváncsi leszek rá, vajon Johann és Tia mikor váltja ígéretét valóra. Ez azok közé a fogadalmaz közé tartozik, amit talán csak évek múltán, megannyi kalandot követően tudtok majd beteljesíteni...miután vért és verítéket nem kímélve alkottátok meg a mestermunkát, melyet a másiknak adtok.
Noha ahogy éreztem mind Johann, mint pedig Tia elég hűvösen állt hozzá az első találkozáshoz, talán inkább csak próbálták a kellő tiszteletet megadva tartani a távolságot...legalábbis így éreztem. Egyikük sem az a fajta, aki könnyen nyílik meg másoknak. Ez egy remek kis alap volt, egy jó kezdet, amiből később még ki tudja mi fog kerekedni. Kíváncsian várom hát, hogy alakul a kis páros sorsa, s miféle kardot, miféle ékszert adnak majd a másiknak.

Ami a jutalmakat illeti, mindketten 100-100 TP-vel gazdagodtok. Kastiana ezen felül egy darab Gyönggyel lesz gazdagabb, Johann pedig egy Gárnittal.

Név: Gyöngy
Leírás: Ritka, különösen szép, állati eredetű kő. A legértékesebb darabok a tökéletesen gömbölyű, borsószemnyi darabok, mivel ezekből lehet a legszebb gyöngysorokat készíteni.
Fellelhetőség: sekély tengerekben, a kagylók héja alatt

Név: Gránit
Ár: 250 váltó
Leírás: A gránit a leggyakoribb mélységi kőzet, a gyémánt után a legkeményebb anyagként van számon tartva. Kedvező tulajdonságai miatt az építkezésekhez használják gyakran, illetve a bájolók is kedvelik.
Fellelhetőség: Boltban vásárolható, hegységi gránitfejtőkben


Illetve a végére két apró megjegyzést szeretnék még fűzni. Ezek egyike sem olyan hű de nagy hiba, csupán apró részletek, amiket érdemes szem előtt tartani. Az első, hogy egy étteremben aligha talál az ember étlapot. Ennek oka az, hogy a lakosság jelentős hányada, még a nemesek körében is, nem tud olvasni. Általában szóban szokták egyeztetni, mi a kínálatuk. A másik, hogy Veronia lakói még hírből sem hallottak sohasem a földi Távol-Keletről, vagy annak bármely országáról. Így nemcsak hogy a Távol-Kelet kovácsolási technikái és stílusai ismeretlenek számukra, de még a katana szónak sincs számukra jelentése. Jelentés híján a "katana" egy rakás halandzsának hangzik csupán. Azonban, ha ívelt pengéjű, gyors vágásokra alkalmas kétkezes kardot kerestek, ne tovább, mert bizony van egy kard itt Veronián, ami tökéletesen illik a képbe: a tünde csatapenge. Ez a kard (ami bár, fontos ismét kihangsúlyoznom, nem japán, hanem európai kovácsolási technikával készült, mint minden más fegyver Veronián, így nincs neki például edzésvonala sem) hasonlít a leginkább a rajzhoz, amit Kastiana Johannak adott.

Tünde Csatapenge:
Név: Tünde csatapenge
Alapanyag: fém(2), hosszú markolat
Tanulás: tünde mester
Típus: Kétkezes
Leírás: A tündék által kifejlesztett speciális, különlegesen ívelt penge, mely igen gyors támadásokra képes széles ívekben, ám nem túl masszív, így jól páncélozott ellenfelek ellen nem ér sokat.
Kritérium: Csak tünde és sötét tünde karakterek kezdhetnek vele


Gratulálok még egyszer a játékhoz, és kíváncsian várom, hol sodorja ismét egymás mellé a szél a két lókötőt.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.