Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Esroniel von Himmelreich

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 44


[Magánjáték] Madárlesen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

[Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Wilhelmina von Nachtraben on Hétf. Jan. 18, 2016 6:56 pm

Távolról úgy festenek, akár egy sakktábla egy apró szegmense. Egy fehér ruhás, feketehajú, és egy fekete ruhás fehérhajú alak botladoznak a hóban, az elfek területén, ahová nyilvánvalóan egyikük se nagyon illik, mert bár a kettős egyik tagjának füle hegyes, egyben sötét is, másikuknak viszont köze sincs ehhez a fajtához. Hogy mit keresnek hát itt? Az ok egy bizonyos szárnyasban keresendő, ki kedves a vámpírlány szívének, s kinek lába kélt... vagy legalábbis szárnya... És hiába hajszolták napokon keresztül, nem akadtak a nyomára. Pedig asötét tünde kiváló nyomkereső. Éveket töltött azzal, hogy a legapróbb jelekből állapította meg bizonyos élőlények tartózkodási helyét. Most is többször végigment minden egyes letört ágon... ha nem is a szó szoros érelmében... de a madárnak se híre, se hamva, se tolla sehol. (Ez utóbbira persze Minának van egy meglehetősen elmés magyarázata, miszerint, ahogy azt gyakran hangoztatja igencsak felháborodott tónusban: - Ő még nem olyan öreg, hogy hullassa a tollát!)
És hogy e két alak miért botladozik épp? Hát, mert az eget vizslatják, nem pedig a földet. Ami mondjuk logikátlan, elvégre hollót lehet lelni a földön is, miért ne lehetne, hát miféle sztereotípia az, hogy a madár csak az égben van? Nem mind a fán alszanak, attól, hogy valami tud repülni, ez rögtön azt is jelenti, hogy állandóan ezt is kell tennie? Ugyan már, akkor soha nem lenne nyugtuk. Viszont, jobb ötletük nem lévén, kénytelenek arra hagyatkozni, hogy átfésülik a környéket...
Mina megpillant egy jókora sziklát. Egy nagyon jellegzetes sziklát, amelynek olyasfajta formája van, mintha egy hullócsillag lenne... kivéve, hogyha egy hullócsillag csapódott volna bele a földbe, az valamivel nagyobb lyukat üt. Egy sziklát, amelyet ma már vagy harmadszorra lát. Zaklatott sóhaj szakad fel a tüdejéből.
-Nem ismerős? - kérdi ironikusan, a szemtelenül mozdulatlan kőtömbre mutatva. Szemhéja csak félig van nyitva, másik fele leeresztve, mint egy félig leengedett függöny.
- De igen... Nincs a vámpíroknak valami nyomkereső varázslatuk? Különleges szaglás? Emlegettél élesebb érzékeket, nem igaz?
A félig leeresztett függönynézés megmarad. Csak most alóla már vasvillák szegeződnek a kormosképűre, aki erre átvált megszeppent kiskutyanézésbe. Nem jó ötlet egy vámpírt megsérteni, még ha az a legjobb barátja is... És éppenséggel ténylegesen megijedhetne, ha nem tudná, hogy ez az egész csak játék. Leszámítva, hogy tényleg nagyon megtalálhatnák már azt a madarat. Azt már fel se meri hozni, hogy esetleg feladhatnák a keresést, majd hazajön Hedwig magától... mert akkor már a nyaki artériáit kellene féltenie. De a csuklóját legalábbis biztosan. Még mindig megvan az a heg...
- Először is. - Ajjaj. Rosszul kezdődik. - Olyan általánosítást, mint "a vámpíroknak", ne használj. Sokan vagyunk, sokfélék. Egyébként pedig. Élesebb érzékek? Egy embernél a te érzékeid is sokkal élesebbek.
- Élesebbek, de valljuk be, a szaglásom nem terjed ki egy egész kontinensre...
- Miért kell mindennek bonyolultabbnak lennie, mint amennyire kellene lennie?... Ez értelmes mondat volt?
Végül Mina úgy dönt, rájött, mire alkalmas leginkább az a bizonyos szikla: búsan odasétál hozzá, kezével felhúzza magát, majd a fenekével ráhuppan, és kényelmes ülésben elhelyezkedik rajta. Rögtön elkezdi lóbálni a lábát ösztönösen, és a normálisnál kicsit magasabbról néz vissza Damienre.
- Te aztán mindig kiszúrod a jó sziklákat, nem igaz? - kérdezi amaz, mosolyogva sétálva közelebb, majd csatlakozik a vámpírhoz az ücsörgésben. A karjuk összeér, miután mindketten normálisan elhelyezkedtek.
- Te aztán ne szólj semmit...
Igaz, erről a szikláról nincs kilátás egy szembeni domboldalra, de egyelőre talán beérik ennyivel is... A képzelet meg csodákra képes.
Csak egy nyavalyás hollót nem hoz vissza!... Esküszi, ha szembejön vele valaki most - legyen az akármiféle szerzet -, kifaggatja, hogy nem látott-e egy különösen jellegzetes, éjfekete tollú, a fején egy szürke folttal rendelkező, sötét szemű, sötétszürke csőrű... hollót. És reménykedik benne, hogy nem azt a választ kapja, hogy minden holló ilyen....*
avatar
Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 5.
Tapasztalat:
4270/5000  (4270/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Brienne Cronefield on Pént. Jan. 22, 2016 2:15 pm

*Más normális elfnek eszébe nem jutna ilyen farkasordító hidegben, hóban kint mászkálni az erdőben, ő pedig most pontosan azt teszi, amit éppen nem kéne..de ki mondott rá valaha is olyat, hogy ő normális lenne? Remélhetőleg senki, mert akkor az nagy valószínűséggel élete nagy hülyeségét ejtette volna ki a száján. Ilyet még ő se mondott magára, legalábbis nem igazán emlékszik, hogy mondott volna, de nem is lényeges. Néma csendben rója a havas tájat, csak az erdő mindennapos neszei hallhatóak, na meg a hó ropogása léptei nyomán. Úgy dönt, hogy meglátogatja az egyik kedvelt gondolkozóhelyét, és már éppen oda is érne, amikor észreveszi, hogy azt bizony már két ismeretlen elfoglalta. Vagyis nem, nem teljesen ismeretlenek, mert ahogy még közelebb lépdel a sziklához és közelebbről is szemügyre veheti őket úgy rémlik neki, mintha már találkoztak volna, vagy legalábbis látta volna őket valahol, a fehér ruhás nőszemélyt egészen biztos, a férfira nem tudna teljes bizonyossággal rábólintani, de annyi baj legyen, ha nem is találkoztak még ezelőtt hát most már egyikük se mondhatja majd, hogy nem ismeri a másikat.*
- Üdv! Szabad tudnom, hogy mit keresnek itt?*érdeklődik kíváncsian, mégis kissé összhúzott szemöldökkel, mert hát az még rendben is lenne, ha egy sötét tünde errefelé kóborol, de egy vámpír? Na, ezt végképp nem igazán tudja mire vélni, de ezt nem közli a párossal, annyira nem modortalan, helyette csak felajánlja a segítségét, hogy ahogy tud segít, feltéve persze, ha nem túl veszélyes a helyzet, mert akkor még átgondolja, nem szeret elhamarkodottan dönteni.*
- Nem tudom, hogy mi járatban vannak, vagytok itt, de ha elmondjátok, akkor talán segíteni is tudok. Nos? Ki vele, csak nyugodtan, én ráérek.
avatar
Brienne Cronefield
Tünde Druida
Tünde Druida

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2015. Dec. 30.
Age : 24

Karakter információ
Kaszt:
Szint:
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Wilhelmina von Nachtraben on Szer. Feb. 03, 2016 5:16 pm

Hosszú ideig katatón nyugalomban ücsörögnek azon a sziklán. Miután egy páros eléggé összeszokott már, az ilyen helyzetekben nemáll fenn a kínos csönd jelenléte. Ami roppantmód nagy megkönnyebbülés. Amikor csak így... léteznek, szimbiózisban egymással és a természettel, s egyikük sem érzi az igényt, hogy valami értelmetlen, térkitöltő csacsogással elűzze a csendet. Ami egyébként nem is teljesen csend, a természet zajait nemigen lehet csendnek mondani... Végtére is a tündék felségterületén vannak. Mina rengeteg könyvet olvasott róluk, s nem kevésszer irigyelte is őket. Igen, már kiskorában is kivágyott néha abból a kastélyból... mert az erdő az... jó. Illatos. Tele van állatokkal. Virágokkal. Gyógynövényekkel. És elrejt. És különben is. Mindenhol fák, bokrok, sziklák, mélyedések, dombok... nem a legtökéletesebb terep egy gyereknek, hogy játszadozzon, és... szépen eltévedjen, és... megegye a medve, és akkor véget is ért kisgyermek története... De legalább addig boldogan élt.
Meg persze az erdő ezen tulajdonságainak következtében ha egyszer valami eltűnik benne, azt utána elég nehéz előkeríteni. Még vámpír- és sötét tündeszemekkel is. Mert hát azért át nem látnak a tájelemeken, a legközelebbi fáig való ellátás pedig vajmi kevés nyomot biztosít.
Hirtelen Damien egy kétlábú közeledését véli hallani; nem oly nehéz meghallani, ha valaki a hóban közelít, de még így is hamarabb tűnik fel neki, mint egy embernek tűnt volna fel. - Társaságunk van. - Hm? Hol? Látod Hedwiget? - kapja föl Mina a fejét, egy hirtelen támadt, csalfa reményre. Már, mikor kimondta a kérdést, tudta, hogy nem igaz... - Neem... Nem szárnyas.
Nos, nem, egy határozottan nem szárnyas illető közeledik feléjük, hanem egy, a területet nézve nem meglepően, tünde fajba tartozó leányzó... a kettős elméje pedig azon jár, hogy vajon lehuppanjanak-e a szikláról, hogy ne tűnjenek úgy, mint két eltévedt gyerek, akik jól elvannak... és ez esetben a szikla előtt állnának várakozó tekintettel... ami valószínűleg még furcsábbnak hatna, így a maraás mellett döntenek, és nyugodtan lóbálják a lábukat. Mindez a megbeszélés szavak nélkül és pillanatok alatt zajlik le. igazából össze se kellett nézniük, már szinte gondolatok terén működik a kommunikáció...
Az izgalom mellett, hogy most vajon mit fognak velük tenni, esetleg kipaterolják őket, hogy mégis mit keresnek itt, azért ott van az öröm is, mert hátha az illető látott valamit, ami segíthet megtalálniuk azt az átkozott madarat...
- Szép napot... - Hát, szebbet, mint a mienk... mert, szóval... az a helyzet, hogy mi keresünk valakit, és nem találtuk, így aztán úgy döntöttünk, mérgünkben pihenünk egy kicsit, meg mert itt volt ez a szép szikla, és...
- Egy madarat keresünk. - vág közbe Damien, majd elmosolyodik, azzal az udvarias mosollyal, amiben kevésbé van érzelem, sokkal inkább azt jelenti, hogy "Igen, Mina nem tudja befogni a száját, elnézést érte..."
- Igen! - veszi is vissza a szót lelkesen a vérszomjas nőszemély. - Nem akármilyen madarat. Az én hollómat. Olyannak néz ki, mint bármelyik holló, de többet tud ám. Különleges állat, és nagyon fontos nekem... Éppen úton voltunk, mikor úgy döntött, hogy ő szépen elrepül... Követtük a fél világon át, majd itt kötöttünk ki, de most már fogalmunk sincs, mit tegyünk.
- Makacs egy jószág - egészíti ki a sötét tünde bólogatva, arcán együttérző szánalommal. Azt várhatnánk, hogy igazából elege legyen az egészből, s bosszúsan álljon hozzá az egész keresőexpedícióhoz, de nem így van. Tényleg szeretné megtalálni azt a madarat. Azon egyszerű okból, mert Minának fontos. Meg aztán... hozzá is hozzánőtt már a szárnyas...
avatar
Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 5.
Tapasztalat:
4270/5000  (4270/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Brienne Cronefield on Hétf. Feb. 08, 2016 1:39 am

*Na ezt aztán tényleg nem érti. Azazhogy sok minden nem fér a fejébe, főleg mostanában, de ez aztán főleg nem, nevezetesen azt, hogy hogy van az, hogy ezek csak úgy lehuppantak, mert ott volt a szikla, és méghozzá mérgükben tették ezt...ezek szerint van, hogy minden ok nélkül is erre kóborolnak? Minden lehet, de úgy dönt, hogy ezt inkább nem kérdezi meg tőlük, így is elég furcsa a kialakulni látszó helyzet, nem akar még rontani rajta. Mikor a sötét elfnek kinéző férfi közli vele, hogy egy madarat keresnek még inkább eluralkodik rajta az értetlenség és összehúzza szépen ívelt szemöldökét.*
- Egy madarat? Tényleg? Minő meglepetés..abból aztán van bőven az erdőben, úgyhogy jobb lesz, ha normálisan elmondjátok, hogy hogy néz ki, mert különben nem fogok tudni segíteni...és nem, annyi nem elég, hogy neked fontos, mert ha úgy néz ki, mint az összes többi holló, és csak annyi ismertetőjegye van, hogy neked fontos, és úgy döntött, hogy csak úgy elrepül, akkor ez olyan, mintha egy szalmaszálat próbálnánk meg megtalálni rengeteg másik között, mert madár, az ég szerelmére, mit csináljon, ugráljon?*kérdezi fejét csóválva, még mindig értetlenkedve pillantva a kettősre. Nem, egyáltalán nem fér a fejébe, hogy egyáltalán mit akarnak tőle, vagy bárki mástól aki az erdő ezen részébe téved, nekik is sokkal jobb lenne, ha hazamennének, akárhol is van az otthonuk...ha van egyáltalán. Ha nincs, akkor majd talál nekik, de ezt egyelőre nem meri felajánlani, mert nem akar se tolakodónak tűnni, se azt nem szeretné, hogy a végén még a szokásosnál is hülyébbnek titulálják, mert akkor aztán megnézheti magát.*
- Nos, rendben. Szóval mitől is olyan különleges ez a madár? Mondjátok el, és segítek megkeresni, de jobb lenne, ha nem a hidegben álldogálnánk meg üldögélnétek, mert a végén megfáztok, vagy egyéb bajotok lesz, szóval álljatok fel és menjünk, közben hallgatlak titeket.*ajánlja fel kedvesen mosolyogva a vámpír és sötét-elf kettősére, majd csak érdeklődve várja a reakciót, valamint hogy elfogadják-e a segítségét és ajánlatát. Ha nem, neki úgy is jó, csak akkor sokkal több idejükbe fog kerülni kézre keríteni az elkóborolt szárnyast.*
avatar
Brienne Cronefield
Tünde Druida
Tünde Druida

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2015. Dec. 30.
Age : 24

Karakter információ
Kaszt:
Szint:
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Wilhelmina von Nachtraben on Szer. Feb. 17, 2016 7:44 pm

Az elf lány stílusa, mondjuk úgy, bár elég finom kifejezés ez, váratlanul éri. Ezt kifejezvén - mert nem szokása érzéseit titkolni semennyire sem -, bal szemöldöke fel is kúszik, még nagyobb rálátást engedve rózsaszínű szemére, arckifejezése pedig értetlenkedés. Na meg enyhe zavar.
most őt azzal vádolják, hogy csak úgy, madarászás céljából, hobbiból, jókedvéből rohanta át a fél világot? Hiszen épp az imént magyarázta el, hogy a saját, személyes társáról van szó, aki nem csak egyszerűen egy az erdő vadjai közül... szent egek, ennek a lánynak vagy nehéz a felfogása, vagy annyira magára figyel, hogy észre sem veszi, miről jártatta eddig Mina a száját. (Arra Mina nem is gondol, hogy talán ő jártatta annyira sokat a száját, hogy abból már nem is olyan egyszerű kiszűrni a lényeges információkat.)
Úgy körülbelül ötször próbál megszólalni, de mindig csak odáig jut, hogy résnyire nyílnak az ajkai, ám hamarost kénytelenek is ismét becsukódni, mert a hegyesfülű nem hagyja ám abba a beszédet.
Damien halványan érzékeli a vámpírlány bosszúságát, s arcán afféle izgatottan várakozó kifejezés foglal helyet, olyasfajta, ami még nem mer mosoly lenni, de mindenki tudja: az lenne, hogyha szabad lenne teret engedni neki.
- Nem... nem, ő nem... egyszerűen csak egy holló!... - Nagyot sóhajt. Gyűlöli, mikor a számára egyértelmű dolgok ennyire nehéznek tűnnek elmagyarázni... - Ő az... az én hollóm. - Mintha ez mindent megmagyarázna. És számára így is van, bár egy idegennek azért furcsa lehet... Ráadásul neki sem mondhatja el, hogy Nachtraben, s maga ez a tény mindent megváltoztat a hollókhoz fűzött viszonyát illetően. Remek. Imádja, mikor a titkok között kell alagutat ásnia magának, vagy épp kiutat keresnie a labirintusból, hogy elérhessen valami olyasmit, amit értelmes, tartalmas és sikeres kommunikációnak neveznek az emberek. - Hedwignek hívják. Persze, külsőre olyan sok furcsaság nincs benne. De... De szerintem látszik rajta, hogy nem idetartozik. - Na, most gyors nekifutás, Mina, menni fog, ez összeszeded magad, és előállsz egy normális magyarázattal... - Szóóval, ő... hát... mi... úton voltunk... - Kezdi a jellemző "az úgy volt"/"ez egy hosszú történet"-hangsúllyal -, és őt is magunkkal hoztuk, szokás szerint, mindig a vállamon szokott csücsülni, ha megyünk valahová, szóval egyszer csak, ki tudja, talán meghallott valamit, és huss, felröppent, és eltűnt, s mi rögtön utánamentünk, de aztán kiértünk egy tisztásra, de mire a tisztás egyik széléhez értünk, ő már a másik szélén voit... - Hirtelen megérez az arcán egy jelzésértékű zöld pillantást. - És... Most itt vagyunk. Már egy jó ideje járunk körbe-körbe, de semmi... Úgy értem, nem pontosan körbe-körbe, nyilván előre-hátra is, meg... lényegtelen. És nem értem. Nem értem, hogy miért lépett le, hogy mit követett, vagy mit akart megkeresni, és legfőképp, hogy miért kellett ilyen messzire jönnie...
Tanácstalanul széttárja a karjait, és... ekkor csap csak belé a felismerés, hogy mekkora lelki áradatot zúdított rá az egyébként teljesen idegen lányra, aki most valószínűleg teljesen félkegyelműnek fogja nézni... Soha, senki nem értette meg teljesen, miért szereti Hedwiget, és miért szerette az elődeit annyira, amennyire, e belsőséges kapcsolat felismerésének képességét egyedül családtagjai tarthatták magukénak, bár talán át nem érezték teljesen, hiszen nem voltak a lány bőrében...
A szégyentől nyomban elvörösödik az arca, és várakozóan bámul a másik arcára, vajon az mit reagál, kineveti-e őket vagy segít nekik. A nagyobb probléma az, hogy a kétségbeesés egyre inkább erősödik benne. Ha örökre elvesztette Hedwiget... Azt nagyon nehezen fogja feldolgozni... erre még csak gondolni sem mer, valahányzor megpróbálja, olyan érzés, mintha egy feneketlen, sötét verembe, magába a semmibe nézne, így aztán rögtön abbahagyja, menekül e pánik elől.
avatar
Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 5.
Tapasztalat:
4270/5000  (4270/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Brienne Cronefield on Pént. Feb. 26, 2016 2:53 pm

*Nem igazán érti, hogy mi baja a vámpír nőszemélynek, annyi viszont bizonyos, hogy valami van, és neki pedig nem szokása akár csak egy valamit is szó nélkül hagyni, az nem is ő lenne.*
- Mi a gond, átmentél blugyblugyba? Csukd be a szád, mert különben meg fogsz fázni, és berepül a sült galamb, aztán az is meg fog fázni.*igen, megint nagyon értelmeseket tud mondani, mint ahogy azt elég gyakran meg is teszi, szinte minden ok nélkül, csak mert neki úgy esik jól, ha meg szakad akkor méginkább hülyeséget beszél, azonban szerencséjére, vagy éppen balszerencséjére most megpróbálja megemberelni, vagyis pontosabban megelfelni magát, és remélhetőleg normálisan kérdez vissza, így nem ad majd újabb okot a vámpír nőszemélynek, hogy blugyblugynak képzelhesse magát, ha meg mégis, akkor majd segít rajta és becsukja a száját. Na persze nem a sajátját, nincs olyan szerencséje a másiknak, bármennyire is örülne neki.*
- Szóval? Értem én, hogy Hedwig nem egy egyszerű holló, hanem a te hollód, de akkor mitől olyan különleges, hm? Ha nem adsz értelmes választ, akkor mégis hogy várod el, hogy segítsek nektek? Persze így is segítek, de jobban örülnék neki, ha tudnám, hogy van-e valami különleges ismertetőjegye a madaradnak azon kívül, hogy a tied. Te tudsz valamit?*kérdezi a sötét-elfhez fordulva, akitől remélhetőleg több információhoz juthat, mint hegyesfogú társnőjétől, azonban ha itt se jár sikerrel akkor a maga módján folytatja az akciót, ami abban merül ki, hogy nekiáll és megpróbálja átfésülni az erdőt, persze ezzel valószínűleg azt fogja elérni, hogy hülyének nézik, de nem igazán érdekli, legfeljebb eltereli a lány gondolatait a madara eltűnése körülről.*
avatar
Brienne Cronefield
Tünde Druida
Tünde Druida

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2015. Dec. 30.
Age : 24

Karakter információ
Kaszt:
Szint:
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Wilhelmina von Nachtraben on Szer. Márc. 02, 2016 7:38 pm

Nem igazán érti, mire gondol a másik; mire a nála megszokott furcsálló reakciót alkalmazza: felvonja egyik szemöldökét. Így az egyik szeme még nagyobbra nyílik, mint a másik, pedig alapvetően nem mondhatók kicsinek lélektükrei. Grimaszolás közben egyre próbálja felfogni az imént hallott mondatot, s kitalálni értelmét.
- Blugyblugy...? Nem, nem tervezek megfulladni... - rázza a fejét csodálkozva, és arra gondol, hogy ez a szituáció nagyon nincs benne a jónéhány megszokott találkozás-bemutatkozás-típusban. Sőt, egyáltalán protokollpéldában sincs benne. Ez a helyzet egyszerűen kívül esik mindenen, amit eddig tapasztalt, ennélfogva kissé lefagy, és egyre vörösödő arccal csak áll egy helyben. Persze egy előnye van a megrökönyödöttségének: így legalább nem minden gondolata hollója elvesztésén jár; már ez is valami.
Berepül a sült galamb? Leragadt itt. Elméjében keres az ismerős nyomok után, mert valahogy ez a mondat birizgálja a tudatát... Igen, van egy ilyen mondás! Persze főleg angol nyelvterületen alkalmazzák. A Nachtrabeneknél egyértelműen nem hallott ilyesmit. Mikor is mondják ezt a sült galambot? Talán, mikor valakit megtéveszthetőnek találnak? Vagy aki néma? Vagy aki...
Megvan! Aki tátja a száját.
Hoppá.
És megtalálta a kapcsolatot. Na, erről csak még jobban elvörösödik. De legalább a válasz megvan. - Ööö... - nyöszörgi értetlenül. - Rendben, most már csak azt nem értem, hogy tudna megfázni. - Valahogy úgy érzi, ennek a részletnek nincs szignifikanciája. Csak az nem fér a fejébe, hogy akkor miért kellett ily élesen a fejéhez vágni? Ettől a stílustól kicsit úgy érzi magát, mintha valami rosszat tett volna, pedig pusztán magyarázott és segítséget kért...
...ám úgy tűnik, azt megkapni korántsem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolta. Ismét résnyire nyitja a száját, hogy megszólaljon, ám ekkor, nagy bosszúságára, rájön, hogy nem nagyon tud semmiféle ismertetőjegyet mondani Hedwigről. Persze, ha elé raknának ezer hollót, ki tudná választani közülük. Akármennyi közül felismerné. Külsejének minden négyzetcentiméterét ismeri, benne van az elméjében... De mindezt szavakba foglalni.. azt már nem megy. Hogy is fejezhetné ki, hogyan néz ki a tollai fémes csillanása, mikor éppen kikecmereg egy tócsából, akár egy kisveréb, s megrázza magát a hűsítő fürdő után? Vagy azoknak a sötét, fekete bogyószemeknek az érdeklődő felpislantását, amikor Mina a kezébe vesz egy adag fenyőmagot, és azzal csalogatja az állatot játékosan?
Mindez teljesen egyértelmű számára, egy idegennek viszont nem mondana semmit...
A lassan felépülő keserűség egyre mélyebben elfoglalja helyét az arcán. Szemöldöke szomorkás ívbe fordul, szemeit lesüti, a vállai is elernyednek enyhén.
Damien meg egyenesen felháborodik, mikor hozzá fordulnak, amolyan Ha nincs ló, szamár is jó alapon... Na tessék, még egy mondás. Jönnek ezek sorjában, ha egyszer megindulnak...
- Há...t, én... Ha nem láttál errefelé egy hollót sem, akkor hiába sorolnám az ismertetőjegyeket. Hisz úgysem láttad. Nincs igazam? - hárít, nem akarván udvariatlanul hozzávágni valami nem túl szépet a másikhoz, ugyanakkor lázasan keresve a megoldást. Mina nagyon rosszkedvű lesz, ha nem találják meg ezt a madarat. De ez a tünde lány nem úgy tűnik, hogy túlzottan nagy segítségükre lesz...
avatar
Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 5.
Tapasztalat:
4270/5000  (4270/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Brienne Cronefield on Hétf. Ápr. 04, 2016 11:00 am

- Megfulladni? Először is, a megfulladást senki nem tervezi, legfeljebb ha tényleg valami iszonyúan nagy gondja van, csak megtörténik, másodszor pedig...ki beszélt itt megfulladásról, megmondanád? Nem igazán értem.*teszi hozzá, majd csak érttenkedve pislog...nem érti, nagyon nem érti..egyrészt azt, hogy a másik mit nem ért azon, hogy blugyblugy, merthát szerinte teljesen logikus és érthető, másrészt azt nem érti, hogy mit vörösödik a vámpír nőszemély, hiszen legjobb tudomása szerint semmi olyat nem mondott, ami miatt ilyen arcszínt kellene magára öltenie...persze az is lehet, hogy ő mindig ezt csinálja, akkor viszont csak egy meglehetősen rossz szokás, amiből ki kell gyógyítani...Briet meg abból kellene, hogy ne akarjon mindent megmagyarázni, ráadásul a lehető legrészletesebben. Na igen, ez is egy rossz szokás.*
- Ha sokat van nyitva a szád, vagy túl sokat beszélsz, akkor kihűl a gyomrod, és az időközben oda bekerült sült galamb szépen megfázik, és majd ott fog neked prüszkölni a gyomrodban...nem hinném, hogy olyan nagyon kellemes érzés lehet.*megpróbálja a lehető legkomolyabb arckifejezését fenntartani, de közben alig tudja visszatartani a kitörni készülő nevetést, s ez valószínűleg meg is látszik rajta...nem baj, már megszokta, hogy néhanapján hülyének nézik.*
- Figyeljetek. Tudjátok ti, hogy mennyi holló van itt? Végtére is ez egy erdő, a madarak, és egyéb állatok otthona, így nem olyan fura, hogy nem láttam...lehet, hogy láttam, csak nem figyeltem eléggé...szóval akkor most újra megkérdezem: mégis mitől olyan különeges az a holló? Segítek nektek, de csak úgy tudok segíteni, ha legalább ennyit tudok, semmiből még én sem tudok kiindulni...*pedig ez nagy szó, hiszen ideje nagy részét az erdőben, állatok és növények között tölti, így aztán viszonylag jól megy neki a nyomkövetés, meg tudná taláni az elveszett szárnyast, de ahhoz tényleg nem ártana, ha birtokában lenne egy pontosabb leírás, mint ami most van...az nagyjából egyenlő a semmivel. Viszont csak most jön rá, hogy itt magyaráz az ismeretlen párosnak, de még ő sem mondta el nekik, hogy hogy hívják...úgy érzi, ezen sürgősen változtatni kell, még mielőtt azt hiszik, hogy nem ismeri az illemet.*
- Bocs a kései bemutatkozásért...Briennek hívnak, de szólítsatok csak Brienek.*fogalma sincs, hogy mit kellene még mondania, úgyhogy inkább nem mond semmit, csak várja a páros, főleg a vámpír lány reakcióját.*
avatar
Brienne Cronefield
Tünde Druida
Tünde Druida

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2015. Dec. 30.
Age : 24

Karakter információ
Kaszt:
Szint:
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Wilhelmina von Nachtraben on Csüt. Júl. 07, 2016 12:54 pm

- Hát te. Tudod... blugy... blugy... - kezeivel imitálja, hogy valami hullámzó dolog egyre süllyed lefelé. Bár, nem hiszi, hogy ez segít. De egy próbát mindenképp megért.
A sült galambos okfejtésen egyre magasabbra szökik a szemöldöke, majd pedig nevetni kezd. Igen jóízűen. Fene az élénk fantáziájába. Komolyan, a csuda gondolta volna, hogy ilyen jót fog szórakozni... Na, persze, annak még mindig örülne, ha a holló meglenne. Megnyugtató dolog, hogy már a lányon is látja, hogy kis híján elneveti magát. Pedig már épp megfordult a fejében, hogy a másik... nos... igen érdekes gondolkodásmóddal rendelkezik.
Bár ez ilyen formában még mindig igaznak bizonyul.
- Nincs is sokat nyitva a szám. Csak akkor, amikor beszélek.
- Khm. Ez nem olyan ritkán esik meg.
Damien kap oldalról egy szúrós pillantást, de csak huncutul somolyog rá.
Sokkal előrébb nem jutottak a kereséshez. Ismertetőjel? Hogyan tudná egy idegennek, aki még sosem látta, megmagyarázni az ismeretőjeleit? Idegeneknek még Damient se tudná leírni. Sötét bőr, gyönyörű, hófehér haj, zöld szemek... mi ez, kielégítő leírás? Nem hinné. Hedwigről mit tud mondani? Okos, csillogó szemek, pernyeszínűen csillogó tollak, kecses, vékony test, masszív csőr... Egy laikus egyből rámondaná, hogy ez igaz lehet egymillió hollóra.
Nagyban gondolkozik, mi lehet benne a különleges. És csak egy dolog jut eszébe.
- Nos... Talán attól, hogy... elveszett. Nem is tudom. Lehet, hogy úgy viselkedett, mint aki keres valamit. S nem találja. Lehet, hogy összevissza repkedett, bizonytalanul, egyik fáról a másikra... - gesztikulál közben, és erősen töri a fejét, logikus magyarázatot keresve.
- Esetleg talált valamiféle szőlőlében gazdag területet, elkezdett lakmározni, aztán túl jól érezte magát, és ottmaradt. - mosolyog a sötét tünde. De valójában csak félig viccel.
- Óh. Üdv. Én meg Mina vagyok.
- Damien. De most komolyan, Mina, ha ennyire közel nőtt hozzád ez a madár, miért nincs valami képesség, amivel megérzed a jelenlétét?
- Érzem is én!.. Valamilyen szinten... csak... Épp ez az. Általában. Most meg nem.
- Akkor miért vagyunk itt, ha pont itt nem érzed? - kezdi úgy érezni magát, mintha egy jósnőnek próbálna segíteni a jövőbe látásban...
- Nem az, hogy nem érzem... - Nagyon próbálja kifejezni magát. - Olyan, mintha itt összevissza érezném. Mint egy elromlot iránytű. Épp ez az, fogalmam sincs, ezen a területen belül melyik irányba menjünk...
Tétlenül visszanézne Brienne-re, azaz Brie-re, lévén az egyetlen élőlény a közelben, aki tudhat bármit is. Ha nem, ismét magukra vannak utalva...
avatar
Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 5.
Tapasztalat:
4270/5000  (4270/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Brienne Cronefield on Vas. Okt. 09, 2016 7:21 pm

*Először nem igazán érti, hogy mit mutogat a Mina névre keresztelt vámpír leányzó, már ha egyáltalán meg van keresztelve, mert halvány lila segédfogalma sincs, hogy a vámpíroknál, illetve a sötételfeknél hogyan is működik ez a vallásnak nevezett dolog, de mindegy is, hiszen a lényeg az, hogy a leányzó becses neve Mina, és ez Brienek történetesen több, mint elegendő.*
- Szerintem te egy kicsit félreértettél valamit, vagy nem tudom, de nem, nem a megfulladásról beszéltem az előbb, hanem a halakról, mert hát a halak is azt mondják, hogy blugyblugy, de valószínűleg ezt már te is tudtad, nem igaz?*néz kíváncsian a vámpír leányzóra, úgy várja a választ, ami remélhetőleg igenlő lesz, különben megnézheti magát, mert csak még több dolgot kell elmagyaráznia, azt meg nem igazán szereti...mármint nem magyarázni nem szeret, hanem amikor nem értik. Az okosodó párost hallva inkább csak megcsóválja a fejét, szólni nem szól, legalábbis egyelőre, aztán persze őt ismerve nem fogja sokáig bírni, és megszólal..*
- Na jó, tubicák, ne itt veszekedjetek, jó? Jelen esetben teljesen mindegy, hogy ki mennyit beszél, ha meg akarjátok találni a madarat, akkor tessék szépen együttműködni...egymással is, meg velem is, és akkor talán van némi esélyünk, hogy megtaláljuk. Na, mit szóltok?
*Nem igazán hiszi, hogy a másik kettő hallgat rá, de azért azt nem mondhatja senki, hogy nem próbálta meg...úgyhogy csak figyeli az egymással civakodó párost, és várja a végkimenetelt, azaz hogy indulnak-e végre, vagy esetleg ott akarnak éjszakázni az erdőben.*
avatar
Brienne Cronefield
Tünde Druida
Tünde Druida

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2015. Dec. 30.
Age : 24

Karakter információ
Kaszt:
Szint:
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Wilhelmina von Nachtraben on Csüt. Okt. 13, 2016 6:12 pm

Damien kissé frusztráltan felsóhajt egyet. A sötételf türelme egészen felér odáig, mint ami jóval magasabban van Hedwig repülési képességeitől ezen a földön, ám azért néhány óra józan Minanyugtatás és a világ másik végére utazás egy tollas miatt, akivel soha sem képes olyan mértékű lelki harmóniába kerülni, mint társa, eléri, hogy a szokásosnál csak egy lepkeszárnyvastagságnyit türelmetlenebb legyen. Ami történetesen egy sóhajban merül ki mindössze...
- Mi... mi együttműködünk... igazán... - Mina érzi a tehetetlen fájdalom és felháborodás érzetét sűrűsödni a gyomrában, ám a zöldszemű még idejében kezeli a helyzetet.
- Jó. Rendben. Semmi gond, hárman vagyunk, hárman csak megtalálunk egy szem madarat. - Legjobb racionális érv, tényleg. - Kezdjük azzal, hogy Minának egész különleges kapcsolata van a madárral. És ezt nem úgy kell elképzelni, mint amikor egy emberkislány két éves korában kapott kutyáját simogatja, mikor az állat már tizenhét évet megélt, és a halálán van, és annyira szeretik egymást... - Hm. Irónia. Még egy jele a frusztrációnak. Talán ideje lenne összeszednie magát... - Tényleg. Egyet int, hogy Hedwig, hozd már ide légy szíves azt az ágat... mért... nézel így rám?
- Mégis mért akarnék vele elhozatni egy... ágat?
- Ajh... muszáj belekötni? Jó, rendben, akkor a ruháidat is ő cipelte a karmai közt, nem?
Erre még csúnyább nézést kap. És hirtelen kedve támad megkóstolni az alsó ajkát.
Mert az akkor volt. Minánál nincs olyan, hogy valamiről nem szabad beszélni, ám olyan van, hogy nagyon, nagyon, nagyon nem kellemes beszélni. Ennélfogva ha nem találnák előremozdítónak, nem is szoktak.
- Szóóval... fogalma sincs, mi üthetett belé. Valami komoly dolognak kellett lennie, ami kizökkentette. És rá kéne jönnünk, mi az, ami itt van a Tünde erdőben, és fontos neki. De Mina. Tényleg itt van? - Mintha csak egy látóhoz folyamodna, és megérdeklődné tőle, valóban érzékeli-e jelen pillanatban is elhunyt nagyapja szellemét... Körülbelül ennyire bírja megérteni azt a kapcsot, ami a lány és az állat között van, ám ettől még csodálja és értékeli, csak... nem érti, és néha előbukkannak ennek a hátulütői is.
Mina lehunyja a szemeit. Tényleg, mintha egy látó lenne. Damien nem tudja nem elnevetni magát, és hirtelen tizenévesnek érzi magát. Kap egy oldalbabökést. - Éles hanghatásokkal nem tudok koncentrálni. - Damien ezentúl alsó ajkát ténylegesen harapdálva bámul elfojtott vigyorgással Brienne-re és lassan kezd egyfajta bordóbb árnyalatot fölvenni az arca. - Ajh, ez így nem megy! - ereszkednek le Mina vállai egy ideges sóhajjal. Nem tudok koncentrálni, miközben egy szép tündelánnyal szemezel - üzeni tekintetével a sötét tündének.
- Jó, de tényleg... tényleg nem láttál semmilyen madarat ma? Várjunk, még meg sem kérdeztük, mi járatban vagy errefel. Vagy megkérdeztük? - néz Damienre, aki zavartan csóválja a fejét. Nem éppen ezen járt az esze, be kell vallania, hogy kicsikét eltért gondolkozása a feladattól... nem is kicsit...
Olyan jó volt pár pillanatig megint tizenévesnek éreznie magát. Minával elég sokszor érzi így. S talán mindig érezheti. Jó lenne.
Furcsa erre úgy gondolni, hogy pár évvel még fiatalabb is Minánál...
avatar
Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 5.
Tapasztalat:
4270/5000  (4270/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Madárlesen

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.