Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Thomas Nebelturm , de inkább csak Tom.
Faj: Vámpír.
Frakció: Nebelturm család.
Kaszt: Nebelturm vámpír.
Nem: Férfi
Kor: 25
Kinézet: Egy 185 centiméteres személy akinek azért van tartása. Nem a legizmosabb és legfittebb vámpír, mi tagadás de azért meg tudja állni a helyét ha erről van szó. És elég gyakran erről van szó. Egyedi, sötétbarna, már-már mondhatni fekete haja, középen meghagyva egy nagyobb rétegben, a többi pedig jobbra lóg le, bár a sisaktól javarészt sosem látszik. Gesztenyebarna szemei vannak, amelyek inkább kerülik a nap visszaverését, vámpír létére. Egy közepes páncélzatot hord, alatta pedig láncinget. Szürke, ezüst kar és lábszárvédőket visel, amelyek kisebb-nagyobb sikerrel ki is védik ellenfelei támadásait. Bőrcsizmát és bőrkesztyűt visel amik segítenek jobb fogásban tartani a kardot, vagy bármit ami keze ügyébe kerül. Bőrövén hat kés található jobb és baloldalt amiket közelharcra vagy ritkább esetben távharcra is használhat. Jobb kezessége révén vaskardja bal oldalán lóg, miközben jobb oldalát üresen hagyja. Pajzsot sosem hord magánál, bal kezében pusztító mágiát használ amit vámpír létének köszönhet. Amikor nincs rajta páncél, egy egyszerű inget visel és vászonnadrágot, egy szokványos cipővel. Kardját még akkor is magánál tartja, miközben nincs rajta páncél, hisz nem árt az óvatosság.
Jellem: Nem az a kegyetlen vámpír féle aki minden ártatlan embert legyilkol, aki csúnyán "mert" rá nézni. Először a szavak erejében hisz és már csak legvégsőbb esetben ragad kardot, illetve mágiát. Viszont, ha egyszer valaki hadat üzent neki akkor addig nem nyugszik amíg ő maga nem teszi el láb alól az illetőt. Néha szokott zsoldosokat illetve orgyilkosokat is felfogadni, ha esetleg a célpont túl messze szökött és nincs ideje őt kergetni. Szabad idejében szeret a torony fala között járkálni és ellenőrizni a dolgokat. Szeret a világban kalandozni, vagy éppen csak lóháton, fáklyával a kezében az utakat járni. Persze, mikor már nagyon koplal a vér íze utáni éhségre akkor nem utasít vissza egy jó vadászatot. Általában kedves,vicces ember tud lenni azzal aki megérdemli vagy annyira közvetett a kapcsolatuk, hogy már barátnak is mondhatja az illetőt, bár ez ritka egy vámpírnál. Dehát ugye az idő pénz..nála egy ez nem számít. Amennyire csak lehet eltengeti az időt. Ha nincs semmi izgalmas egy nap akkor egésznap csak pihen és nem csinál semmi érdemlegeset. Ha egyik ellenfele egy csatában valami véletlen folytán túlélné a küzdelmet akkor sem adja meg neki a kegyelem jogát, csak, ha nagyon megérdemli. A legtöbb ellenfelét tiszteli akit lehet. Egy naplopó banditának persze nincs kegyelem, de egy nemes lovag kivégzését azért megfontolja. Ha esetleg ellenfele egy orgyilkos, esetleg egy pénzért gyilkoló zsoldos túlságosan megsérül harc közben akkor csillapítja vámpír készségeit egy kis vérszívással. Persze, hogy a szerencsétlen áldozat utolsó pillanatait megbánással töltse, akkor vetemedik szomjúsága csillapítására amíg az áldozat még él. Egyszóval nem feltétlen kegyetlen vámpír, csak azzal aki megérdemli a halált...néha vannak kivételek.
Előtörténet:
V.I.SZ 791-ben jött a világra Tom, a Nebelturm vámpír torony falai között. Fiatal kora ellenére nagyon is érdekli a történelem és, hogy mik történtek akkor amikor ő még nem élt. Legfőbb ismerete a V.I.SZ. 0-ban történt szakadás aminek hatására ma is a vámpirizmusban szenved, ő és még sokan mások. Gyerekkorában sok időt töltött a könyvek bújásával és a harci technikák elsajátításával. A legtöbb dologgal megpróbálkozott ami a torony tulajdonában állt, szóval tényleg elég sok mindennel. Íjászattól kezdve a tőrharcig. De végül aztán az egykezes kardnál maradt, mert ez állt legjobban az ínyére. Mikor idősebb lett elkezdett a mágiával is foglalkozni mert ez is érdekelte. Tekintve, hogy nem abból a vámpír családból származik ami kifejezetten a mágiára összpontosít, hanem csak mellékesen van benne, így nem sikerült a legfelsőbb fokra emelni a képességeit. Ez persze nem tántorította vissza a küzdelmektől hiszen, egy kard és mágia használata a legveszélyesebb harcpárosítás lehet. Sokat hallott azokról a vámpírokról akik ártatlan házakat vagy falvakat pusztítanak el csak azért, hogy csillapítsák szomjúságukat a vér iránt vagy, csak úgy feszültség levezetés képen. Ő már akkor tudta, hogy csak azt fogja elpusztítani akik méltók rá.
V.I.SZ 806Tizenöt évesen a mocsártól nem messze lévő erdőben erdőben kóborolt elég távol a toronytól, amikor néhány bandita vetette oda magát hozzá. Gyorsan felmérte a helyzetet, hogy csak hárman vannak és bűzlenek az alkoholtól. Normális felszerelés híján csak egy bőrkabát volt rajtuk és egy vastőr. Szerencsétlenségükre nem tudták, hogy Tom egy jól képzett gyermek és csak egy szokványos gyereknek hitték aki eltévedt az erdőben.. Az egyik, alkoholtól tévelygő bandita megindult Tom felé aki csak egy laza balra lépéssel félreállt a felé megindult ember elől, aki elesett a földre. Előrántotta kardját és egy gyors mozdulattal a háta közepébe szúrta azt. A másik kettő csavargó tőrt rántott és sietős léptekkel ők is megindultak a "fiú" felé. Az egyiket egy gyengébb tőrrel intézte el, miközben a másik már szúrásra emelte tőrének végét. A bandita teljes súlyával ugrott neki Tomnak ezért ismét csak egy balra biccentéssel oldotta meg a problémát. Ez a bandita volt talán akinek még nem vette el annyira az eszét az alkohol. Amint hasra esett megfordult a hátára és kegyelemért esedezett. Kardját maga mellé szegezte és végigmérte a szerencsétlen. Könnyes arccal, alkoholtól bűzölögve, rongyos ruhákban könyörgött szánalmas életéért. Tom felemelte kardját és egyenesen a bandita szívébe döfte azt, aki nyögött még párat és elernyedt teste a földre terült. Tom elindult egy kis tóhoz ami nem volt olyan messze a három hullától. Leült a tó szélére és lemosta pengéjéről a még friss vért. Napnyugta tájt volt az idő és nagyon gyorsan be fog sötétedni. Tom ücsörgött még egy kicsit a tó mellett, nézte a halakat, ahogy szabadon úszkálnak a vízben mindenféle átok nélkül. Mikor már korom feketeség volt felállt és elindult haza. Miközben hazafelé tartott egy "lerobbant" szekeret látott aminek eltört az egyik kereke. Két nemesi származású kereskedő vitatkozott, hogy kinek a hibája ez a "tragédia". Mikor jobban megszemlélte a szekeret látta, hogy a rakomány egy csomó vadonból elfogott állat amiknek jogos helye a vadonban van. Közelebb ment a két flótáshoz, pont az út közepére velük szembe és kérdőn odaszólt nekik.
Ezek az állatok hova fognak kerülni? -Kérdezte érzelem mentes hangon. Persze tudta, hogy valószínűleg meg fogják őket nyúzni, de azt nem hagyhatta, hogy egy egész szekrényi állatot lemészároljanak.
Neked ahhoz semmi közöd! Most pedig eredj innen ostoba gyermek! -Szólt oda neki visszautasítóan majd egy nagyobb darab követ hajtott Tom felé ami éppen csak súrolta a füle hegyét. Tom egy tőrt dobott a kereskedő felé, amelyik megpróbálta őt egy kővel eltalálni. A tapasztalatlan dobás technika miatt a kereskedő nem halt meg de nem kellett hozzá sok. Térde rogyott a földön és előreborult. Tom maga mellé rántotta kardját és megindult a földön lévő kereskedő felé. Nem szólt semmit csak csak megállt előtte és várta a reakciót. A kereskedő felemelte bal kezét és kegyelemért esedezett. Tom ránézett a másik kereskedőre is aki már-már a menekülésen gondolkozott.
Nyisd ki a ketreceket. Az összeset. -Szólt határozottan Tom, a félelemtől remegő kereskedő odaadta Tomnak a kulcsokat, amelyek mindegyik ketrecet ki is nyitották. Mindegyik állat szerte-szét futott amerre látott. Tom visszatért a kereskedőkhöz.
Amelyik a kulcsot adta elfutott és már csak nyoma látszódott a sárban. A másik pedig még mindig a földön vergődött. Tom a maroklatba tette a kardját, lehajolt a kereskedőhöz és egy földön talált, erősebb kötelet kötött a lábára és a szekérre. Beleütött a ló hátsójába ami ezáltal elindult a kereskedővel. Mikor Tom hazaért a toronyba már semmi nem számított. Befeküdt az ágyba és elfelejtette a világ problémáit.
V.I.SZ 816 Sok minden megváltozott az eltelt években. Tom harc és mágia tudása fejlődött és már igazi páncélja is lett. A toronyban elég nagy tiszteletnek örvendett fiatal kora ellenére, amit bizonyára a Nebelturm névnek is köszönhet. Sokat járt kiképző trénerhez aki felkészítette őt az igazi csatákra amik várni fogják őt élete során. Segített neki egy kicsit felülkerekedni a vér iránti szomjúságán így kordában tudja tartani veszedelmét amikor egy vérző testet lát. Elindult hát világot látni és belekóstolni az igazi életbe, nem pedig a torony falai között meghalni. Felvette magára közepes páncélját, felült lovára és elindult az úton melyen egykor a kereskedőkkel találkozott. Mikor már közel nyolc órája rótta az utakat és besötétedett, a lónak pihennie kellett. Szerencsére pont ott volt egy fogadó amiben megtudott szállni éjszakára. A pultos egy fiatalasszony volt akinek körülbelül egy hat éves gyermeke lehetett. Nem is lehetett volna könnyebb célpont a banditáknak vagy fosztogatóknak. Csoda, hogy eddig kihúzták sértetlenül. 5 váltópénz volt egy éjszaka szóval annyit még bőven megengedhetett magának. Az éjszaka közepén hangos lármára ébredt fel. Két katona volt az akik a bajt keresték maguknak. Tom gyorsan és csendben felszerelkezett és kilépett az ajtón. Keze szorosan kardján volt, de még nem rántotta elő.
A katonák először nem mondtak semmit, de után az egyik megindult Tom felé. Meglökte őt és nem kellett hozzá sok, hogy elessen. Kardját kirántotta hüvelyéből és maga elé szegezte azt. Nem szólt semmit, megvárta, hogy ők támadjanak. A másik katona is megindult Tomnak de ezt már nem hagyta. Amikor a közelébe ért, Tom leszúrta. Erre a másik katona kiszaladt az ajtón és erősítésért ment. A fogadó előtt még kettő katona lovas állt. Azonnal lepattantak a lóról és rohantak be a fogadóba. Az egyiket Tom egy egyszerű vágással intézte el, a másikat a torkánál fogva az asztal tetejére vágta ahol egy kicsit kába lett. A harmadik katona éppen, hogy de súrolta Tom páncélját a lábánál ahol felszakadt a kilógó láncing. Egy erős tőr dobással elintézte a meghátrált támadót és az asztalon fekvő sérülthöz fordult aki már kezdett magához térni. Kardhüvelyébe dugta kardját és az övéről levett egy kést, majd lassan belenyomta torkába. Amikor megfordult, furcsán látta, hogy az elsőnek levágott katona még él és az ajtó felé kúszik. Nyakánál fogva felemelte és neki nyomta a falnak.
Kik vagytok ti? -Kérdezte Tom erőteljes, határozott hangon.
Senkik... -Felelte küszködő hangon, miközben vér folyt ki a szájából. Tom csak hátranézett a nőre és gyermekére akik a sarokba bújtak rémületükben. A nő könnyes szemmel meg sem mert szólalni, de a fiú csak bólintott egyet. Mintha tudta volna, hogy Tom mit akar. Tom egy egyszerű mozdulattal kitörte a katona nyakát ami rángott párat és a földre zuhant. Tom elindult a kijárat felé, ránézett még egyszer a kis családra és kiment az ajtón. Felült megpihent lovára és tovább folytatta útját. Már több mérföldre lehet a toronytól ahol eddig egész életében volt. Innen már nincs vissza út...az élet elkezdődött és most már nincs megállás. Amikor lekeveredett az útról egy zöld mezőn sétált lovával amikor a közeli erdőből íjvesszőket látott maga felé suhanni. Leugrott lováról a fűbe és csak reménykedhetett, hogy nem találják el az íjvesszők. Mikor mindegyik becsapódott akkor sajnálatosan látta, hogy lova nem élte túl a rajtaütést. Viszont a földről azt is látta, hogy a támadók kijönnek az erdőből, hogy megnézzék mire csaptak le. Rengeteg katona volt akiket már nem tudott egyszerre legyőzni. Ugyanolyanok voltak mint a fogadó támadói. Nem annyira feltűnően elkezdett kúszni a fűben amit szemmel láthatólag nem vett észre a távoli ellenség. Amikor ő is elért a szemközti erdőbe egy lejtőn találta magát amin legurult egyenesen egy patakba. Azonnal felpattant és sietősre fogta dolgát. Pár órányi járás után besötétedett és egy kisebb tábort kellett vernie. Sátoranyagok híján egy fa alatt "rendezkedett" be. Páncélját és egyéb dolgait nem vette le a biztonság kedvéért. Hosszú figyelések után sikerült álomra hajtania a fejét. Az éjszaka közepén arra ébredt fel, hogy valaki motoszkál az öve körül. Egy barna csuklyás tolvaj próbálta álmában kifosztani és részben sikerült is. Mikor hirtelenjében felpattant, a tolvaj megijedt és elkezdett szaladni, Tom övével a kezében. Azon az övön hordozta a tőreit és az erszényét. A közepes páncél nem lassította le annyira de nem tudta utolérni a tolvajt, akin csak ruhadarabok voltak. Keserves fél napi séta után visszakeveredett az útra ahonnan tovább folytatta útját, szinte már nincstelenül...jobban nem is indulhatna a kaland.
Faj: Vámpír.
Frakció: Nebelturm család.
Kaszt: Nebelturm vámpír.
Nem: Férfi
Kor: 25
Kinézet: Egy 185 centiméteres személy akinek azért van tartása. Nem a legizmosabb és legfittebb vámpír, mi tagadás de azért meg tudja állni a helyét ha erről van szó. És elég gyakran erről van szó. Egyedi, sötétbarna, már-már mondhatni fekete haja, középen meghagyva egy nagyobb rétegben, a többi pedig jobbra lóg le, bár a sisaktól javarészt sosem látszik. Gesztenyebarna szemei vannak, amelyek inkább kerülik a nap visszaverését, vámpír létére. Egy közepes páncélzatot hord, alatta pedig láncinget. Szürke, ezüst kar és lábszárvédőket visel, amelyek kisebb-nagyobb sikerrel ki is védik ellenfelei támadásait. Bőrcsizmát és bőrkesztyűt visel amik segítenek jobb fogásban tartani a kardot, vagy bármit ami keze ügyébe kerül. Bőrövén hat kés található jobb és baloldalt amiket közelharcra vagy ritkább esetben távharcra is használhat. Jobb kezessége révén vaskardja bal oldalán lóg, miközben jobb oldalát üresen hagyja. Pajzsot sosem hord magánál, bal kezében pusztító mágiát használ amit vámpír létének köszönhet. Amikor nincs rajta páncél, egy egyszerű inget visel és vászonnadrágot, egy szokványos cipővel. Kardját még akkor is magánál tartja, miközben nincs rajta páncél, hisz nem árt az óvatosság.
Jellem: Nem az a kegyetlen vámpír féle aki minden ártatlan embert legyilkol, aki csúnyán "mert" rá nézni. Először a szavak erejében hisz és már csak legvégsőbb esetben ragad kardot, illetve mágiát. Viszont, ha egyszer valaki hadat üzent neki akkor addig nem nyugszik amíg ő maga nem teszi el láb alól az illetőt. Néha szokott zsoldosokat illetve orgyilkosokat is felfogadni, ha esetleg a célpont túl messze szökött és nincs ideje őt kergetni. Szabad idejében szeret a torony fala között járkálni és ellenőrizni a dolgokat. Szeret a világban kalandozni, vagy éppen csak lóháton, fáklyával a kezében az utakat járni. Persze, mikor már nagyon koplal a vér íze utáni éhségre akkor nem utasít vissza egy jó vadászatot. Általában kedves,vicces ember tud lenni azzal aki megérdemli vagy annyira közvetett a kapcsolatuk, hogy már barátnak is mondhatja az illetőt, bár ez ritka egy vámpírnál. Dehát ugye az idő pénz..nála egy ez nem számít. Amennyire csak lehet eltengeti az időt. Ha nincs semmi izgalmas egy nap akkor egésznap csak pihen és nem csinál semmi érdemlegeset. Ha egyik ellenfele egy csatában valami véletlen folytán túlélné a küzdelmet akkor sem adja meg neki a kegyelem jogát, csak, ha nagyon megérdemli. A legtöbb ellenfelét tiszteli akit lehet. Egy naplopó banditának persze nincs kegyelem, de egy nemes lovag kivégzését azért megfontolja. Ha esetleg ellenfele egy orgyilkos, esetleg egy pénzért gyilkoló zsoldos túlságosan megsérül harc közben akkor csillapítja vámpír készségeit egy kis vérszívással. Persze, hogy a szerencsétlen áldozat utolsó pillanatait megbánással töltse, akkor vetemedik szomjúsága csillapítására amíg az áldozat még él. Egyszóval nem feltétlen kegyetlen vámpír, csak azzal aki megérdemli a halált...néha vannak kivételek.
Előtörténet:
V.I.SZ 791-ben jött a világra Tom, a Nebelturm vámpír torony falai között. Fiatal kora ellenére nagyon is érdekli a történelem és, hogy mik történtek akkor amikor ő még nem élt. Legfőbb ismerete a V.I.SZ. 0-ban történt szakadás aminek hatására ma is a vámpirizmusban szenved, ő és még sokan mások. Gyerekkorában sok időt töltött a könyvek bújásával és a harci technikák elsajátításával. A legtöbb dologgal megpróbálkozott ami a torony tulajdonában állt, szóval tényleg elég sok mindennel. Íjászattól kezdve a tőrharcig. De végül aztán az egykezes kardnál maradt, mert ez állt legjobban az ínyére. Mikor idősebb lett elkezdett a mágiával is foglalkozni mert ez is érdekelte. Tekintve, hogy nem abból a vámpír családból származik ami kifejezetten a mágiára összpontosít, hanem csak mellékesen van benne, így nem sikerült a legfelsőbb fokra emelni a képességeit. Ez persze nem tántorította vissza a küzdelmektől hiszen, egy kard és mágia használata a legveszélyesebb harcpárosítás lehet. Sokat hallott azokról a vámpírokról akik ártatlan házakat vagy falvakat pusztítanak el csak azért, hogy csillapítsák szomjúságukat a vér iránt vagy, csak úgy feszültség levezetés képen. Ő már akkor tudta, hogy csak azt fogja elpusztítani akik méltók rá.
V.I.SZ 806Tizenöt évesen a mocsártól nem messze lévő erdőben erdőben kóborolt elég távol a toronytól, amikor néhány bandita vetette oda magát hozzá. Gyorsan felmérte a helyzetet, hogy csak hárman vannak és bűzlenek az alkoholtól. Normális felszerelés híján csak egy bőrkabát volt rajtuk és egy vastőr. Szerencsétlenségükre nem tudták, hogy Tom egy jól képzett gyermek és csak egy szokványos gyereknek hitték aki eltévedt az erdőben.. Az egyik, alkoholtól tévelygő bandita megindult Tom felé aki csak egy laza balra lépéssel félreállt a felé megindult ember elől, aki elesett a földre. Előrántotta kardját és egy gyors mozdulattal a háta közepébe szúrta azt. A másik kettő csavargó tőrt rántott és sietős léptekkel ők is megindultak a "fiú" felé. Az egyiket egy gyengébb tőrrel intézte el, miközben a másik már szúrásra emelte tőrének végét. A bandita teljes súlyával ugrott neki Tomnak ezért ismét csak egy balra biccentéssel oldotta meg a problémát. Ez a bandita volt talán akinek még nem vette el annyira az eszét az alkohol. Amint hasra esett megfordult a hátára és kegyelemért esedezett. Kardját maga mellé szegezte és végigmérte a szerencsétlen. Könnyes arccal, alkoholtól bűzölögve, rongyos ruhákban könyörgött szánalmas életéért. Tom felemelte kardját és egyenesen a bandita szívébe döfte azt, aki nyögött még párat és elernyedt teste a földre terült. Tom elindult egy kis tóhoz ami nem volt olyan messze a három hullától. Leült a tó szélére és lemosta pengéjéről a még friss vért. Napnyugta tájt volt az idő és nagyon gyorsan be fog sötétedni. Tom ücsörgött még egy kicsit a tó mellett, nézte a halakat, ahogy szabadon úszkálnak a vízben mindenféle átok nélkül. Mikor már korom feketeség volt felállt és elindult haza. Miközben hazafelé tartott egy "lerobbant" szekeret látott aminek eltört az egyik kereke. Két nemesi származású kereskedő vitatkozott, hogy kinek a hibája ez a "tragédia". Mikor jobban megszemlélte a szekeret látta, hogy a rakomány egy csomó vadonból elfogott állat amiknek jogos helye a vadonban van. Közelebb ment a két flótáshoz, pont az út közepére velük szembe és kérdőn odaszólt nekik.
Ezek az állatok hova fognak kerülni? -Kérdezte érzelem mentes hangon. Persze tudta, hogy valószínűleg meg fogják őket nyúzni, de azt nem hagyhatta, hogy egy egész szekrényi állatot lemészároljanak.
Neked ahhoz semmi közöd! Most pedig eredj innen ostoba gyermek! -Szólt oda neki visszautasítóan majd egy nagyobb darab követ hajtott Tom felé ami éppen csak súrolta a füle hegyét. Tom egy tőrt dobott a kereskedő felé, amelyik megpróbálta őt egy kővel eltalálni. A tapasztalatlan dobás technika miatt a kereskedő nem halt meg de nem kellett hozzá sok. Térde rogyott a földön és előreborult. Tom maga mellé rántotta kardját és megindult a földön lévő kereskedő felé. Nem szólt semmit csak csak megállt előtte és várta a reakciót. A kereskedő felemelte bal kezét és kegyelemért esedezett. Tom ránézett a másik kereskedőre is aki már-már a menekülésen gondolkozott.
Nyisd ki a ketreceket. Az összeset. -Szólt határozottan Tom, a félelemtől remegő kereskedő odaadta Tomnak a kulcsokat, amelyek mindegyik ketrecet ki is nyitották. Mindegyik állat szerte-szét futott amerre látott. Tom visszatért a kereskedőkhöz.
Amelyik a kulcsot adta elfutott és már csak nyoma látszódott a sárban. A másik pedig még mindig a földön vergődött. Tom a maroklatba tette a kardját, lehajolt a kereskedőhöz és egy földön talált, erősebb kötelet kötött a lábára és a szekérre. Beleütött a ló hátsójába ami ezáltal elindult a kereskedővel. Mikor Tom hazaért a toronyba már semmi nem számított. Befeküdt az ágyba és elfelejtette a világ problémáit.
V.I.SZ 816 Sok minden megváltozott az eltelt években. Tom harc és mágia tudása fejlődött és már igazi páncélja is lett. A toronyban elég nagy tiszteletnek örvendett fiatal kora ellenére, amit bizonyára a Nebelturm névnek is köszönhet. Sokat járt kiképző trénerhez aki felkészítette őt az igazi csatákra amik várni fogják őt élete során. Segített neki egy kicsit felülkerekedni a vér iránti szomjúságán így kordában tudja tartani veszedelmét amikor egy vérző testet lát. Elindult hát világot látni és belekóstolni az igazi életbe, nem pedig a torony falai között meghalni. Felvette magára közepes páncélját, felült lovára és elindult az úton melyen egykor a kereskedőkkel találkozott. Mikor már közel nyolc órája rótta az utakat és besötétedett, a lónak pihennie kellett. Szerencsére pont ott volt egy fogadó amiben megtudott szállni éjszakára. A pultos egy fiatalasszony volt akinek körülbelül egy hat éves gyermeke lehetett. Nem is lehetett volna könnyebb célpont a banditáknak vagy fosztogatóknak. Csoda, hogy eddig kihúzták sértetlenül. 5 váltópénz volt egy éjszaka szóval annyit még bőven megengedhetett magának. Az éjszaka közepén hangos lármára ébredt fel. Két katona volt az akik a bajt keresték maguknak. Tom gyorsan és csendben felszerelkezett és kilépett az ajtón. Keze szorosan kardján volt, de még nem rántotta elő.
A katonák először nem mondtak semmit, de után az egyik megindult Tom felé. Meglökte őt és nem kellett hozzá sok, hogy elessen. Kardját kirántotta hüvelyéből és maga elé szegezte azt. Nem szólt semmit, megvárta, hogy ők támadjanak. A másik katona is megindult Tomnak de ezt már nem hagyta. Amikor a közelébe ért, Tom leszúrta. Erre a másik katona kiszaladt az ajtón és erősítésért ment. A fogadó előtt még kettő katona lovas állt. Azonnal lepattantak a lóról és rohantak be a fogadóba. Az egyiket Tom egy egyszerű vágással intézte el, a másikat a torkánál fogva az asztal tetejére vágta ahol egy kicsit kába lett. A harmadik katona éppen, hogy de súrolta Tom páncélját a lábánál ahol felszakadt a kilógó láncing. Egy erős tőr dobással elintézte a meghátrált támadót és az asztalon fekvő sérülthöz fordult aki már kezdett magához térni. Kardhüvelyébe dugta kardját és az övéről levett egy kést, majd lassan belenyomta torkába. Amikor megfordult, furcsán látta, hogy az elsőnek levágott katona még él és az ajtó felé kúszik. Nyakánál fogva felemelte és neki nyomta a falnak.
Kik vagytok ti? -Kérdezte Tom erőteljes, határozott hangon.
Senkik... -Felelte küszködő hangon, miközben vér folyt ki a szájából. Tom csak hátranézett a nőre és gyermekére akik a sarokba bújtak rémületükben. A nő könnyes szemmel meg sem mert szólalni, de a fiú csak bólintott egyet. Mintha tudta volna, hogy Tom mit akar. Tom egy egyszerű mozdulattal kitörte a katona nyakát ami rángott párat és a földre zuhant. Tom elindult a kijárat felé, ránézett még egyszer a kis családra és kiment az ajtón. Felült megpihent lovára és tovább folytatta útját. Már több mérföldre lehet a toronytól ahol eddig egész életében volt. Innen már nincs vissza út...az élet elkezdődött és most már nincs megállás. Amikor lekeveredett az útról egy zöld mezőn sétált lovával amikor a közeli erdőből íjvesszőket látott maga felé suhanni. Leugrott lováról a fűbe és csak reménykedhetett, hogy nem találják el az íjvesszők. Mikor mindegyik becsapódott akkor sajnálatosan látta, hogy lova nem élte túl a rajtaütést. Viszont a földről azt is látta, hogy a támadók kijönnek az erdőből, hogy megnézzék mire csaptak le. Rengeteg katona volt akiket már nem tudott egyszerre legyőzni. Ugyanolyanok voltak mint a fogadó támadói. Nem annyira feltűnően elkezdett kúszni a fűben amit szemmel láthatólag nem vett észre a távoli ellenség. Amikor ő is elért a szemközti erdőbe egy lejtőn találta magát amin legurult egyenesen egy patakba. Azonnal felpattant és sietősre fogta dolgát. Pár órányi járás után besötétedett és egy kisebb tábort kellett vernie. Sátoranyagok híján egy fa alatt "rendezkedett" be. Páncélját és egyéb dolgait nem vette le a biztonság kedvéért. Hosszú figyelések után sikerült álomra hajtania a fejét. Az éjszaka közepén arra ébredt fel, hogy valaki motoszkál az öve körül. Egy barna csuklyás tolvaj próbálta álmában kifosztani és részben sikerült is. Mikor hirtelenjében felpattant, a tolvaj megijedt és elkezdett szaladni, Tom övével a kezében. Azon az övön hordozta a tőreit és az erszényét. A közepes páncél nem lassította le annyira de nem tudta utolérni a tolvajt, akin csak ruhadarabok voltak. Keserves fél napi séta után visszakeveredett az útra ahonnan tovább folytatta útját, szinte már nincstelenül...jobban nem is indulhatna a kaland.
A hozzászólást Thomas Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 11, 2016 5:01 pm-kor.
Nem egy bútor vagy, hogy 10 centi nem számít, egy élő lélegző vámpír lennél mégis.
