Magánjáték: For Science!

Már másfél órája ült egy fotelben és hallgatta, hogy Armin lelkesen értekezik az egyik Blutstern építésszel, hogyha a Köderdő mocsaras talajára akar égigérő tornyokat építeni, akkor ahhoz mégis milyen előkészületek szükségesek, és egyáltalán lehetséges-e. Tíz perc után rájött, hogy az egész társalgásból a kötőszavakat értette csak meg, minden más pedig úgy tűnt, mintha a két férfi valamilyen ismeretlen nyelven társalgott volna.
Miután végleg feladta az ambícióit a konyhában, és letett a háziasszonyok csodálatos karrierjéről igyekezett inkább a társaságával hasznára lenni a férjének, hogy meg lehessen vitatni vele a hadászaton kívül más dolgokat is. A dolgozószoba kezdett könyvtárra emlékeztetni, ahogyan először a történelmi írásokat halmozta fel (ezeknek a felfogása jelentette a legkisebb munkát, a lovagok között ugyanis bőven kellett régi eseteket elemeznie), utána áttért az irodalomra, hogy ha kellett el tudjon csevegni a sötét tündék arrogáns, porcelán-nemességével is. Amikor azonban a tudományokra került a sor, előkerültek a számok elméletek és erők teljesen elveszettnek érezte magát. Minden bekezdésen háromszor kellett átrágnia magát, mire legalább a koncepciót megértette, de a lényeget akkor sem tudta igazán megragadni sehol. Fizikai ismeretei három hét után is odáig terjedtek, mint korábban: hogy tudta a szél irányával és erősségével korrigálni, hogy hova kell céloznia az íjjal, hogy a nyíl oda érkezzen be ahová szerette volna. Ám ez is inkább volt egy húsz év alatt berögzült ösztön, semmint valódi tudás. Még egy hét kellett mire rájött, hogy ez egyedül nem fog működni, de az, hogy feladja nem szerepelt a lehetőségei között.
Óvatosan környékezte meg Sir Alister tanácsost, akivel viszonylag jó kapcsolatban volt, hogy keressen neki egy tanárt, aki járatos a természettudományokban, és ha már ott tartottak, akkor a legjobb lett volna, hogyha valaki a mágia természetéről és a benne rejlő lehetőségekről is képes volt okítani a hercegnét. Kézenfekvő lett volna megkérni egy holdpapot, de a vallás belekeverése nem tűnt jó ötletnek, a sötét tünde tudósok pedig bár semmiben sem maradtak el külhoni társaiktól, egyszerűen tartottak attól, hogy a még mindig sértett holdcsókolt elit az ő ostobaságán fog csámcsogni. A kör gyorsan szűkült le az emberekre, és mivel a déliekkel még mindig nem volt hajlandó szóba állni Freyr von Himmelreich miatt, ezért egyedül az Északi Királyság mágusai maradtak játékban.
Végül a különböző értesülések alapján egy bizonyos Felix Schmidt nevű arkánmágus mellett döntött, aki amellett hogy jártasnak tűnt a neki fontos kérdésekben tanulmányozta az angyalromokat is, amik szintén felkeltették Loreena érdeklődését. Főleg Blighted Falls óta szeretett volna többet megtudni az egészről, de óvatosnak kellett lennie. Az a kaland még mindig a kettejük titka volt, az övé és Andromédáé, és szerette volna, ha ez így is marad, legalábbis ameddig volt választásuk. Alister tanácsos felajánlotta, hogy ír Herr Schmidtnek a korona nevében, de a hercegné ezt udvariasan visszautasította. Ha jó kapcsolatot akart teremteni a mágusnak, talán jobb volt hogyha ő maga írja meg a levelet, amiben tiszteletteljesen meghívja néhány hétre Elathába. Lendületes betűkkel rajzolta fel a szöveget a sárgás pergamenre. Az írásképe nem volt szép, de rendezett, katonás betűi olvashatóak voltak, és nem vétett helyesírási hibát még németül sem. Eléggé lerombolta volna a jóhírét. Kék viaszt csepegtetett rá, és lepecsételte az egyik uralkodói pecsételővel. Lovasfutárral küldette el a mágus egyetlen ismert állandó tartózkodási helyére, reménykedve, hogy nem kerüli el, vagy nem csak hónapok múltán tér majd haza az öreg ember.

Tisztelt Herr Felix Schmidt!

Mestermágusként szerzett híre és a korábbi megjelent értekezései felkeltették a figyelmemet, így amennyiben bokros teendői megengedik, szeretném meghívni önt néhány hétre Elathába, Nebelwald fővárosába. A város szépsége és kiépítettsége nem marad el az északi településektől és kiterjedt könyvtárral is rendelkezünk olyan kötetekkel, amik sehol máshol nem találhatóak meg, és talán az angyalromok maradványait is érdekesnek találhatja majd, amire Elatha épült.
A korona biztosítaná a teljes ellátását és a szabad mozgást, cserébe annyira szeretném megkérni, hogy napi néhány órában oktasson természettudományra (különös tekintettel a fizikára) illetve mágiaelméletre. Természetesen anyagi kompenzációban is meg tudunk egyezni.

Várom mielőbbi válaszát,
Lady L. W.- Fairlight, a tünde királyság lovagja és nebelwald hercegnéje


Nem lett hosszú levél, és egyáltalán nem tartalmazott kifinomult udvariassági formulákat, de minden lényegre törő információ benne volt. Mit akart és mit ajánlott. Kék viaszt csepegtetett rá, és lepecsételte az egyik uralkodói pecsételővel. Lovasfutárral küldette el a mágus egyetlen ismert állandó tartózkodási helyére, reménykedve, hogy nem kerüli el, vagy nem csak hónapok múltán tér majd haza az öreg ember.

Éppen egy utazás után értem haza, mikor is a ház elött egy futár állt. Ahogy közeledtem a házhoz, nem lehetett nem szemkontaktusba kerülni vele. Ahogy már közel értem hozzá meg is szólított.
- Hé te! Itt lakik Felix Schmidt? Vagy van akármilyen közöd hozzá?
- I-igen a tanítványa vagyok Theo Wagner. Mégis miért kérdezi ezeket tőlem?
- Levelet hoztam őfelségétől, de ha a tanítványa vagy akkor te is át tudod adni neki. – Nyújtotta felém a gyönyörű perdamen lapot, rajta a királyi család pecsétjével.

Amíg a levelet tüzetesebben megvizsgáltam, addigra a futár már eltűnt a ház elől. Valamelyest örültem is neki, mivel már a hosszú út után szükségem volt egy hosszú forró fürdőre. Bementem lepakoltam a holmijaimat, forraltam egy kis vizet, és vettem egy jó forró fürdőt. Míg áztattam magam, addig átolvastam a levelet.

Ha még élnél Felix milyen kalandokon vehetnél részt. Nem kis megtiszteltetés a királyi család anyakirálynőjét tanítani.

Ahogy végeztem a fürdéssel, átöltöztem az éjszakai gúnyámba, gyertyát gyújtva adtam magamnak egy kis fényt a vak sötét éjszakában, hogy a dolgozó asztalomról a halmokban álló könyveket elpakoljam. Ahogy helyet szorítottam a levél megírásának, úgy le is ültem és neki is álltam.
Próbálkoztam a legjobb tudásom szerint megírni a levelet, a lehető legszebben, és legmegfelelőbben ahogy a felsőbb nemesi körökben szokták.

Mélyen tisztelt Frau Wildwind kisasszony!
A levele sikeresen megérkezett céljához, Felix Schmidt házához. Ezen okokból szeretném önnel tudatni a szomorú hírt a nagy becsben álló, és nagy tudású varázsló haláláról. Az észak és dél konfliktusban, az egyik összetűzés sorozat a kis falunkig is elért, majd a csata hevében, orvgyilkosság áldozata lett.

Az író ki most önnek levelet ír, Felix Schmidt egyetlen tanítványa, Theo Wagner lennék én. A levele elolvasásáért előre is elnézését, és bocsánatát kérem, de sajnos eme szomorú esemény következtében a címzett nem vehette át a levelét, és úgy találtam illőnek, ha valakitől választ kap írására, melybe az értékes idejét ölte. Az, amit leírt erre a papírra, és amire megkérte Felixet, az nagyon kedves magától, és örülök, hogy a mesterem ilyen megtiszteltetésekben részesülhetett volna a jövőben.

Ha a taníttatása nagyon sürgős, és méltónak talál engem erre a nemes feladatra, hogy egy még tanoncsorban álló arkán mágus tanítsa meg önnek a világunk alapjait, és törvényeit, akkor én Theo Wagner szívesen elvállalnám kegyed tanítását.

Az idő nekem nem meghatározó tényező, ezért ha kegyed szólít, én sietve indulok, hogy a palotához érjek.
Várom az ön mielőbbi válaszát!
Tisztelettel!
Theo Wagner arkán mágus és archeológus tanonc

Na, ezt is csak megírtam.
– Szerinted így jó lesz Riel?- Kérdeztem tőle kételkedve, hogy vajon formailag megfelelek e a felsőbb körök követelményeinek a levelemben.
- Ejj fiú ne aggódj már e miatt. Legrosszabb esetben felkötnek.- Nevette el magát miközben az idegeimmel játszott. De se baj, legalább kicsit oldja a feszültségem az ő lenge modora.

Tűkön ülve várta a választ még úgy is, hogy tudta a futárok nem két nap alatt járják meg az Északi Királyság- Elatha távot. Konkrétan az ismert világ két átellenes csücskében voltak, de ő tehetett róla, hogy nem volt jó neki egy közelebbi, déli mágus.
Reggeli teáját szürcsölgette épp, mikor a futár lihegve beesett az ajtón és csak szó nélkül felnyújtott a fehér papírra írt levelet. Loreena pár váltót pottyantott a futár tenyerébe, majd bevonult a nappaliba. Angus szinte rögtön felugrott mellé a kanapéra, poros tappancsnyomokat hagyva maga után, hatalmas barna szemekkel bámulta a papírost.
- Nem, ez nem ehető. Így is folyton zabálsz. - feddte meg nő messzire tartva tőle a levelet. Türelmetlenül törte fel a pecsétet, bár sejtette, hogy mi fog állni benne. „Nagy megtiszteltetés”, „természetesen elfogadom” és a többi. Ezzel szemben, amikor elkezdte olvasni az első sorokat, már látta, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszer. Felix Schmidt halott? És erről miért nem tudott a tanács, amikor ajánlottál? Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy egy rossz vicc áldozata lett, vagy csupán egy szomorú véletlené. Az emberek értelmetlen vallásháborúja nem kímélt senkit, és különösen dühítette, hogy bár közvetett módon, de a déliek megint keresztbe tettek neki.
De legalább kapott választ. Theo Wagner ugyan rögtön elrontotta a megszólítást is, de egy fiatal mágustanoncnak nem is kellett eligazodnia a politika és az etikett rögös, tövislénnyel benőtt útvesztőjében. Bár neki se kellett volna!
Letette a levelet az alacsony asztalra. Ha nem Herr Schmidt lesz a tanára, akkor meg kellett néznie a következő neves mágust a listán. Persze számba vehetette volna ezt a tanítványt, de ha alább adja egy mesternél és ez kiderül, akkor közröhely tárgyává is teheti magát is és a fiút is. Ezt mindenképp el akarta kerülni.
- Nem lehet az élet egyszerű, igaz, Angus? - a kiskutya vakkantott egyet, majd csóválni kezdte a farkát.
Játék?

Visszatért hát a listához. Újra és újra átfutotta a neveket a listán, mellette a rövid összefoglalóval, hogy ki mivel foglalkozott eddig, de már senki sem volt elég jó. Neki az kellett, akit már nem kaphatott meg, mindenki más pedig csak nyűgös kompromisszum lett volna. Zöld tekintete időről időre visszatért a még mindig az asztalon heverő levélhez. Nagyjából egy hét telt el így, amikor egyik reggelinél elbúcsúzott a hercegtől, a férje pedig még visszaszaladt, hogy Loreena reggelis tányérja mellé tegye a mágustanonc levelét, és minden további kommentár nélkül egy utolsó búcsúcsók után siessen a dolgára.
Még elfogyasztotta a gyümölcssalátája maradékát, majd a villát a levélre cserélte. Igaza volt Arminnak. Nem kellett volna olyasmivel foglalkoznia, hogy ki mit mond, ezt már igazán megtanulhatta volna a Lázadó Éjszaka feleségeként. Nem szerződtethetett le egy olyan tanárt, akit utána már csak dacból is utált volna, mert akkor semmi értelme nincs ennek az egésznek. Végül leült az íróasztalhoz és elővette a papírt és a tintát. Még nem döntött véglegesen, de úgy döntött ad egy esélyt a fiúnak, hogy legalább leírja mihez is ért pontosan. Három szemetesbe dobott piszokaz után pedig megszületett a válasz:


Rövid lett, de úgy érezte ennyi is elég ahhoz, hogy a fiú érezze, kapott egy esélyt, de még semmi sincs igazából eldöntve. A következő futárral elküldte a levelet a korábbi címre.

Kicsit borús napon, de meg is érkezett a válaszlevél. Esteledett már, és a felhők is igen gyorsan közeledtek. A levél tartalma meglepett. Tényleg elfogadnának engem Felix helyett? A reakcióm igen vegyes érzelmeket kavart magában. Egy részről örültem, hogy ilyen lehetőséget kaptam az élettől, mely lehetőség a jövőmet is megpecsételheti, nagyon pozitívan, de akár nagyon negatívan is. Másrészről a gyász és a szomorúság vette át rajtam a hatalmát, mivel tudtam, hogyha Felix még élne, akkor biztosan nagyon fontos pillanat lett volna az életében ez az alkalom, és hogy ő biztosan ezerszer jobban tudta volna ezt megtenni, mint én. A borús nap nem tett jót a kedvemnek, leginkább kicsit szomorkásra húzta a kedvemet. Ahogy helyet szorítottam az íróasztalomon, és egy újabb gyertyát gyújtottam, az első esőcseppek koppantak az ablakom alján, majd esni kezdett.
A levél írása közben voltak kétségeim, mivel ez a levél, mely Elathából jött, még nem tartalmaz biztos invitálást, és még teljességgel lehetséges, hogy elutasítsanak utána. De úgy éreztem őszintén kell fogalmaznom, mivel szívemhez, és világnézetemhez közel álló témáról volt szó.
A levél megírása közben mintha a kezem magától járt volna. A gondolatok csak cikáztak a fejemben, miközben a kezem csak magától járt. Néha az írás közben kinéztem az ablakon, és láttam, ahogy Riel éppen az esőben játszik Unkával. Legalább őket nem nyomja el ez a szürke borús idő.
Ahogy a levél végére értem, az eső is elállt. Talán csak egy gyors zivatar volt. A hold sugarai, elkezdtek a felszakadozott felhő repedésein átragyogni, egy ezüstös függönyt alkotva. Hallottam olyanokról, akik képesek az időjárásból jósolni, és ez vajon mit jelenthet? Netalántán a szűrke borús, szomorkás időből átérkezek valami ezüstös csillogóba? Egy esélyt, mely megváltoztat sok mindent? Majd csak kiderül, nem értek én ehhez a fajta tudományhoz.
Ahogy a levél megíródott, másnap reggel már adtam is fel, hogy minél kevesebbet várjon rá az átvevője.

Nem kellett sokat várnia a válaszra. Szórakozottan bontotta fel, hogy elolvassa a mágusfiú szép, kerek betűkkel írt levelét, de ahogy malachitzöld szemei végigfutottak a sorokon, úgy komorodott el az arca.
Ez a néhány mondat meglehetősen sokat árult el már most a mágustanoncról, és ahogyan a világot látta. Néha még meg tudták lepni az emberek, főleg azt nem értette bennük, hogyha ennyire nem akarnak háborút, akkor miért van mégis.
Szerencsére nincs igazad, Theo Wagner.
Lehetségesnek tartotta a békét, hiszen kicsiben már létrehozták. Egyetlen város volt, de mégis magja lehetett egy új világnak, amire mind vágytak. Lightleaf ugyan nem volt tökéletes, de az egymás mellé költöző katolikusok és protestánsok szépen lassan megismerték egymást, és bár nem lettek puszipajtások, a tömegverekedések szépen ritkultak, és a tünde őrségnek sem volt már annyi dolga.
A levél többi része sem volt kevésbé érdekes. Vallásos volt, de a Természetben hitt és abban, hogy a benne feloldódó isten a természet rendjén át mutatkozik meg. Nem hitt a sorsban, eleve elrendeltségben pedig még annyira sem, mégis kezdte úgy érezni, hogy már-már túlságosan is kezdi azt kapni, amire szüksége van. Nem ezért keresett magának tanárt, de mégis kapott egy angyalromszakértőt… Fáradtan masszírozta meg a homlokát. Minden összefüggött minden mással, és az egész világ, életek és sorsok fonala olyannak tűnt, mint egy gombolyag, amit egy játékos kedvű macska már teljesen összecsomózott miközben hempergett vele.
Biztos volt benne, hogy ezzel a fiúval elég sok közös témájuk lenne.

Nem hitte, hogy a fiú elutasítaná az ajánlatát. Minden szemszögből jó ajánlat volt, és hogyha valaki egy hercegné ajánlólevelével rendelkezik, akkor kinyílnak előtte a kapuk. A pénzen kívül talán ez volt az, amit a leginkább adni tudott azoknak, akik segítették. Remélte, hogy Eiryn Nebelturm is hasznát vette a kis közbenjárásának, és ki tudja, ha jól kijönnek talán Theo Wagner is kaphat hasonlót.

Egy meleg nyári nap volt, és a nap csak úgy perzselt az árnyékot fedezékként nyújtó ház ajtaján kívül. Sariel kifejezetten élvezte ezt az időjárást, kő gólemként ignorálhatja a hideget, a meleget. Lehet hogy érzi, de sokkalta ellenállóbb mint a normális emberek, és állatok. Még Unka is a kis vizes terráriumában hűsöl a szobában.

De Sariel… Ő nagyon élvezi ezt az időt. Amióta először bejött a napról, és mikor hozzám ért megégetett, rájött ő is hogy milyen ellenálló a hővel szemben, és ez mennyi szórakozást nyújthat neki. Akkor még viccesnek találta a piszkálgatásomat, hogy a kis kézlenyomatokat égette a bőrömbe, de a méretek közötti különbségekkel nem számolt.

Fogtam egy rongyot, jól belecsavartam, majd egy dézsa szobahőmérsékletű vízbe dobtam. Ahogy a vízbe csobbant, hangos sercegés kísérte a hűlési folyamatot. Azóta azzal játszik, hogy kifekszik a napra, és egy egy csepp vizet rácsöppent a kis kőpáncéljára, és figyeli ahogy az forrva elpárolog rajta.

Mire nem jó a tudomány, legalább képes lekötni az embereket, és egy pár egyszerűbb jelenséggel, kísérlettel igen szórakoztatóvá is válhat. De a legfontosabb dolog, amit ebben a nyári melegben megtehet, az az édes bosszú állása.

Amióta felkapta a faluban élő juhász kutyája, azóta az egyik kedvenc hobbija szegény eb életének a gyötrése. Most hogy a forró kőteste védi, a kutya a szájába se tudja venni, mert megégetné.

Bezzeg unka és én, lassan már megsülünk a házban, és még hol van a nap vége. Unka a kis vizében hűsöl, míg én vizes ruhadarabokkal próbálom hűteni magam. A könyv, amit el akartam olvasni, mire feleszméltem a legyező szerepét töltötte be. Ez a nagy meleg rövid időn belül az álomvilágba kényszerített. Majd pedig Riel ébresztett.

-Héj fiúú… Fiú!... Theo!... - Keltegetett harmadszorra már hangos szóval.

Ahogy szépen lassan kinyitottam a szemeimet, láttam, hogy a kis gólem egy nála nagyobb levelet fog a vállára támasztva, mint jó kézműves ember a fa deszkát.

Szépen rutinosan kitöröltem az álmot a szememből, majd ahogy szemem világa kinyílott, és a képek kiélesedtek, megpillantottam a címert a levélen.

Szürkületkor félálomba, kicsit alvós hangon, de benne az örömmel, csak annyit tudtam kinyögni, hogy – Végre!- Ekkor kikaptam a levelet Riel kezéből, és olvasni kezdtem. A levél tartalmának nagyon megörültem, mely hévben neki is álltam a válasz írásának.

Már megint esteledett, és a sötétben újra egy kis pislákoló gyertya fényénél kellett megírnom a levelemet. Leültem a kis asztalomhoz, ahol már volt hely szorítva az előző levelek írása miatt, fogtam a legszebben író tollamat, melyet a kis késemmel kihegyeztem, majd egy friss üvegcse tintát kinyitva, nekikezdtem a levelem írásának a gyertya pislákoló lángja mellett.



És most itt vagyok, fetrengek az ágyban és nem tudok aludni. Rettegek, hogy valamit elrontottam, netalántán túl rövid lett a levelem vagy sértő lenne. Félek attól, hogy még a pár nap alatt megjön az elutasító levél. De valahogy sikerül elaludnom.

A következő három napban, minden fontos ismeretet, és kutatást összeszedtem, amit bírtam, azon szempontok szerint, melyeket őfelsége felállított. A napok gyorsan teltek, melyek nekem sebesen szálltak, fárasztóak voltak, és izgalommal telítődtek.

Persze kívülről Riel, és unka biztosan jól szórakozott, ahogy fel alá rohangálok a házban, ilyen és amolyan könyv után kutatva, ezt a kutatást nem találva, vagy amazt keresve.

De valahogy mindent megtaláltam, majd megindultam Elathába, és reméltem a legjobbakat.

Egy biztos pontom volt, hogy nem jött elutasító levél a három nap alatt.

Irány hát Elatha, ifjú mágusnövendék, addig is azonban eleget leveleztetek ahhoz, hogy egy távoli, testetlen hang csillogjon fel és a szemetek sarkából mintha látnátok egy kék csíkot feljebb kúszni.

A játék 100 TP-t ért mindkettőtöknek.