[Magánjáték] - Meglepetés (Sieg&Ger)

Egyáltalán nem tetszik, hogy a másik úgy nyúl a mágiához, mint ha csak vizet inna. Nem tudom, hogy mi jó dolog van az egészben. Azonban egyáltalán nem lopta be magát az előbbi tettével a szívembe. Fogalma sincs arról, hogy csak azok koccintanak egymással, akiknél alkohol van.
- Vízzel nem szokás koccintani, ezt jól vésd az agyadba – mondom ingerülten, mire a benn levők egy része szintén felfigyel. Gert nézik, míg engem csak futólag. Jól látható rajtuk, hogy megrémíti őket elsősorban a heges arcom.

Neki más véleménye volt az italokról. A forrás vize ugyanolyan ritkaságszámba menő érték volt, akár a bor. Tiszta, üdítő, nem úgy mint az, amit a kutakból mernek fel. Gerard lakhelyétől a legközelebbi hegy, vagy bármi más egyéb forrás sok-sok mérföldre van, így ha nagyritkán ilyen vízhez jut, azt nagyon megbecsüli, meg is őrzi, ha tudja.
- Ezt megjegyzem. - mondta neki még mindig barátságosan vigyorogva.
Tudta, úgyse tudna másokat az igazáról meggyőzni. Ezután fogta a kulacsot és visszaadta a különös harcosnak, akivel találkozott.
- Azért erre még szükséged lehet. - tette hozzá futólag.

Mikor visszakapom a kulacsot, akkor bólintok neki. Mikor sikerül meginnom a söröm, akkor a kulacsommal a kezemben távozom. Fura egy szerzet, s merem remélni, hogy nem találkozok vele egy ideig. Mikor kiérek a Mosolygó Árvalányból, akkor felszállok Lángvetőre, s keresek valami normálisabb helyet.

Ahogy a másik a lovon ülve elvágtatott, Gerard vidáman integetett neki. Remélte, hogy még egyfelé sodorja őket valamikor a sors folyama. Aztán a nagy vidámságát rögvest félbe is szakította egy élénk, sopánkodó, ámde ismerős hang.
- Á, hát itt vagy! Már megijedtem, hogy csak úgy eltűntél. - mondta a korábban látott lány.
~ Bakker, az Illúzió hatása elmúlt...mi...mit csináljak? - Gerardnak nem volt szíve elutasítani a lányt.
~ Fuss haver! Fuss! - nevetett a lány a fejében, miközben az illúziója a hasát fogta.
Nem is kellett kétszer mondani, a fiú a nykaába kapta a lábát és elkezdett loholni a kikötő felé...

Nagyon kiszámoltátok azért hogy pont meglegyen a szólimit, és úgy döntöttem elhiszem nektek. Aranyos kis slice of life szösszenet volt, jár nektek a 100 tp