Küldetés - Becsületes munkáért becsületes fizetség!

Ha magáért nem is aggódik már az öreg könyvkötő, abban biztos vagyok a látottak és hallottak alapján, hogy az unokájáért mindent megtenni, így nem nagyon kell magyaráznom neki, hogy miért is lenne egészségesebb más vidékre költözni.
Az, hogy ehhez össze tud-e szedni elég pénzt, már nem az én dolgom, már így is többet tettem, mint kellett volna, hiszen ha elterjed a híre, hogy nem végeztem el a munkát, akkor azt az én zsebem is megérzi.
~ Szóval ez a szál sem vezet sehová! ~ veszem tudomásul kissé rezignáltam a hírt a szülők haláláról, akiket nem valami banda vagy más rejtélyes dolog vitt el, hanem a háború.
- Akkor vigyázzon rá, én itt végeztem! – lestem felfelé, ahol megláthatom a feljutás lehetőségét. – Ne aggódjon, nem először fogok ott fogócskázni. – vonom meg a vállam a figyelmeztetésére. – Azért én megpróbálkozom a dologgal.
Ha én lennék annyi idős, mint ő én sem ezt az útvonalat választanám, de most kockáztatnom kell, ha nem akarok még pénz is bukni a dolgon.
Az asztal a felfedezett padlásfeljáró alá húzom, hogy onnan húzzam fel magam, mikor Orleon egy könyvvel jelenik meg mellettem, amit a kezembe nyom, egyúttal meg is szorítja jobbomat.
A szemébe nézve szorítom vissza pergamenszáraz kezét és ránézve az ajándékára egy pillanatig azon gondolkozom, hogy nem fogadom el, de azt hiszem akkor örökre adósnak érezné magát az életéért cserébe. Ezért aztán komoly képpel bólintok és az ingembe rejtem a kötetet.
- Ne sokat időzzenek itt, holnap délutánra legkésőbb kiderül, hogy nem halt meg. – szólalok meg még utoljára mielőtt fellököm magam a padlásra, hogy egy pár törött cserép résein kilesve, megnézzem merre szabad az út.
Okulva a bandával való találkozásból, most nem csak a sötét utcákat, a tetőket is alaposan szemrevételezem.

Elbúcsúzol hát az öregtől, ki tudja mi lesz a sorsa neki és a gyereknek, nagy város ez, de fenemód terjednek a hírek. Tudni fogod, hogy el tudtak-e még szökni, vagy már késő volt nekik. Akárhogyan is, utad a padlásra vezet, ami egy nyirkos s egészen poros "raktáracska " akarhat lenni, ahol többnyire ázott kötetek, s szétfolyt papírhalmok találhatóak. Nem egy jó hely iratok tárolására, a dolog láttán egy leltáros valószínűleg torkaszakadtából ordítana. Emellett persze fenemód sötét is van, szerencsére viszont kicsi a légtér, s hamar meglátod azon fénysugarakat melyeken keresztül ki tudsz lesni. Elsőre nem tűnik fel semmi, már majdnem mozdíthatnád is a cserepeket arrébb, hogy távozz, ám hirtelen halk ropogás csapja meg a füled, s mellé egy még halkabb fütyörészés. Jó eséllyel pont most mászott valaki fel a tetőre. Ha vársz pár pillanatot ( S ismét kilesel), az is egészen egyértelművé válhat, hogy nem más a delikvens mint a fiatal számszeríjász, akit jó eséllyel a főnök azért küldött fel, hogy figyelje a terepet, hogy jár-e őrség vagy valami hasonló netalán az utcán. Elég problémás a helyzet amibe vagy, de találékony lányka vagy, s elég csúszós tud lenni a cserép az efféle takony időben. Mit kívánsz tenni hát?

Bár azért érkeztem, hogy elvegyem egy ember életét, most mégis megkönnyebbült szívvel távoztam és nagyon reménykedtem abban is, hogy elég idejük lesz a távozáshoz is, hiszen még éjszaka volt és nekem meg csak holnap után a találkozóm, ahol számon kérhetik a munkát.
Most azonban már azon törhettem a fejem, miként léphetek le anélkül, hogy belefutnék a bandába, akik nem nagyon örülnének neki, ha üres kézzel jelennék meg előttük.
Hiába nem voltam könnyű préda, a társaság elég felkészülnek és tapasztaltnak tűnt, ráadásul sokan voltak ahhoz, hogy érdemben felvehessem velük a harcot.
Na meg, semmi kedvem nem volt ezek után felhívnom magamra a figyelmet, ha a városőrök megneszelnének a csetepaté miatt valamit.
A padlásra könnyen feljutottam, de ott kicsit meg kellett állnom, míg szemem alkalmazkodott a sötéthez, mert nem szerettem volna belebotlani semmibe, ami zajt üthetett volna.
Mint kiderült jól tettem, hogy vártam, mert az öreg szemmel láthatóan raktárnak, lomtárnak használta a helyet, így elég óvatosan kellett közlekednem.
Az egyik sarkot szemeltem ki magamnak, ahol felhúzva a cserepet, majd kimászom, de előtte feszülten hallgatóztam. Ennek meg is lett az eredménye, mert sikerült meghallanom a halk neszezést és aztán az alig halható fütyörészést is.
~ A jó rossebbe! ~ káromkodtam magamban, ahogy egy lyukon kilesve, megpillantottam a már ismerős arcot, az íjászt, aki pont ezt a tetőt szemelte ki magának, hogy figyelje a környéket.
Egy szerencsém volt, hogy nem nagyon mert helyet változtatni, mert ős is hallotta a cserép recsegését és gondolom félt, hogy egy rossz lépéssel beszakadhat, így egy helyben ácsorgott.
Átgondolva a helyzetet úgy döntöttem, a gyors cselekvés a legmegfelelőbb, mielőtt még fel foghatná mi történik vele.
Jól megnéztem hol áll, aztán a mögötte lévő cserepet hirtelen félre rántva, hogy kiférjen a kezem, már taszítottam is a csizma sarkán egyet lefelé. Ha szerencsém kitartott, olyan gyorsan történt mindez, hogy könnyen azt hihette a lába alatti tetőrész magától indult meg és még ha kisebb sérüléssel is ér földet, nem gyanakszik semmire, jobbik esetben viszont a nyakát szegi. Érte biztos nem hullattam volna könnyeket, hiszen ő is minden további nélkül nyilat engedett volna a hátamba.
Az esése minden bizonnyal oda csalja a többieket, így az alkalmam is megteremtődött arra, hogy észrevétlen kimásszak és a ház másik, néptelenebb oldalán lejutva a távozás mezejére lépjek.

Fenemód csúszós az a istenadta tető, egy gyors mozdulattal megrántod a szerencsétlen lábát, aki szinte alig kapcsol hogy mi is történt, már zuhan is egyenest a földre, ahol egy hatalmasat nyekkenve kiterül mint egy liszteszsák. Szerencséjére nem túlzottan veszélyes a sérülés, de pár bordája biztosan becsületesen elreccsen s emellett jó eséllyel a lába is eltört. Mindez persze szép és jó dolog, de a kiáltásra azonnal előjönnek az árnyékokból bandatagok, s azonnal a földre esett alakhoz lépnek, hogy megtudják mégis mi van vele. Itt a lehetőséged a menekülésre, kicsusszansz a tetőre, majd azonnal átsuhansz a másik oldalra s le is jutsz. Talán indulhatnál is tovább azonnal, ám hirtelen sietve a kezed után kap egy vaskos kéz, s azonnal fejbe talál egy fabunkó, amitől egy pillanatra azt hiszed le fog szakadni a tök a nyakadról. Szerencsére csak egy pillanat kell ahhoz, hogy összeszedd magad, pokolian lüktet az agyad, s kissé meg is szédültél, de fel tudod mérni kellőképpen a helyzetet. Az ostoba áll előtted, s igen széles vigyor pihen a képén, miközben éppen kipasszíroz minden vért alkarodból. 
- Höhöh, úgy megtömlek majd mint egy pulykát höhöhöhö. 
Kezével nagyot taszít rajtad, egy pillanat alatt a földön találod magad, s menten rád is veti magát, szinte összenyomva a téged. Marka oly erővel szorít, hogy szinte hihetetlen, bár ettől függetlenül máshogy nem bánt egyenlőre. Eléggé rossz a szituáció amibe kerültél, de talán némi női fortéllyal, vagy egy jó bögre erőszakkal megoldható, hogy ne legyen ilyen csúnya véged. 

/ Bocsánat hogy késtem. Csak hogy tudjak konkrét példát kapcsolni a " Nem írom le, nem történik meg " dologhoz, amennyiben körbenéztél volna mielőtt leugrassz, megláttad volna a falnak dőlve álldogáló banditát, s nemtudott volna meglepni. /

Mikor gyors mozdulattal elrántom az íjász bandatag lábát egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásom, hogy vajon, ha leesik mi történik vele. Neki se lenne velem szemben hasonló, így csak annyi időre nézek utána, amíg meggyőződöm róla, hogy a puffanás és a jajkiáltása odacsalja a többieket és így nekem szabaddá válik az utam a ház másik oldalán.
Én már számítok rá, hogy a tető mennyire csúszós, ezért fürgén, de kellő óvatossággal vetem meg rajta a lábam, majd szaladok halk, könnyű léptekkel arra a helyre, amit kinéztem már magamnak és ahol minden gond nélkül le is ugrom.
Elégedetten rohannék is tovább, hogy minél hamarabb magam mögött hagyjam a bandát és a nyomornegyed bűzét, amikor egészen más bűz csapja meg az orrom, de ekkor már késő.
Satuként kulcsolódik karomra egy kéz és mielőtt még ösztönösen reagálhatnék rá, valami nagyot csattan a fejemen, amitől keményen megszédülök és talán ha nem markolna erősen az ismeretlen, el is esnék, de így csak teszek pár bizonytalan lépést.
Megrázom a fejem, hogy múljon a szédülés, miközben beúszik a látóterembe egy bambán vigyorgó arc és már tudom, hogy kibe botlottam bele szerencsétlenségembe.
~ Hogy pont a leghülyébb ölébe kellett pottyannom! Biztos itt volt a legkevésbé útban, én meg egyenesen beleszaladtam! ~
Felszisszenek, ahogy még jobban rászorít a kezemre, mert kis híja, hogy el nem töri, de szerencsére egészen más jár az eszében, mint, hogy hívja a többieket és ezzel nyitva hagyja előttem a lehetőséget.
Már, ha egyáltalán addig nem szorítja ki belőlem a szuszt is, mert a következő pillanatban úgy a földre teremt, hogy csak úgy nyekkenek és már rajta is van a kövér disznó. Komolyan azt éreztem, mintha egy ház omlott volna rám.
Így aztán nem az aggaszt elsősorban, hogy a szavai alapján milyen erőszakos tervei vannak velem, hanem, hogy míg eljutna a tettek mezejére, ne fulladjak meg.
- Milyen határozott, kemény legény vagy ….te! – nyögöm ki erőt véve magamon, megpróbálva aprókat lélegezni, mert a szaga sem mindennapi, majd igyekszem valami csábos pillantást kipréselni magamból, rámosolygok. – Talán még csókot is adnál?
Így elterelve a figyelmét – mivel sejtésem szerint egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, ha nagyon igyekszik, - nem fogva tartott kezemet lassan emelem fel, aztán villámgyorsan csapok le megfeszített középső és a mutató ujjammal a gégéjére.
Ezzel remélem, hogy eltörve azt fulladást idézek elő nála és ráadásul hangjával már nem riaszthatja a többieket sem. Ha sikerül nyögve lehengerítem magamról és még a biztonság kedvéért fejbe is rúgom, aztán felmérve magam körül a környéket, a legnéptelenebb utat választva próbálok olajra lépni.

Szerencsédre az ellenfeled nem a legnagyobb észkombájn a városban, ajánlatodra pont arra a félpillanatra hezitál csak, amennyire szükséged van. Szinte érzed magadon penetráns borszagú leheletét, ahogyan megfeszített ujjaiddal nagyot szúrsz gigájába. 
- Ögh... ghhhhh.... grrrrr.
Ujjaid alatt undorítóan hangos reccsenés hangzik, ez lehet mind a gége, mind pedig a porcok a te testrészedben, a hirtelen támadás hatására kiugrik mindkét ujjad ( Ami persze pokolian fájdalmas!), de nem nagy ár azért, hogy ügyesen betörted az ostoba gégéjét. A szerencsétlen torkához kapva próbál valahogy levegőért harcolni, kaparva jobbról, kaparva balról a ádámcsutkáját. Szeme egyre véreresebb, képe egyre kékül, rettenetes haláltusájával ide-oda mozog feletted, össze vissza vérezve téged a saját kaparásából származó sebekből patakozó vér miatt. Így műveli ezt még talán egy két percig, mire végül teste egy utolsót összerándul, majd mázsás súlyként melléd dőlve nagyot puffan a földön, felverve azt a jelentős mennyiségű port ami felgyülemlett az utca koszos döngölt földjén. Eggyel kevesebb mocsok a világ képén, lerendeztél egy egészen veszélyes embert, gyors felállsz, s biztosra mész egy gyors rúgással, hogy kimúlt a beste. Ahogy ezt teszed, hirtelen valami halk csengés veri meg a füled, áldozatod zsebéből egy gyűrű esik ki...Érdemes lenne azt eltenni, de rád van hagyva mit teszel vele. Fel a nyúlcipőt hát, sebesen körbepillantasz, s meggyőződöl arról, hogy merre is tiszta az út, majd gyors és sebes léptekkel elhagyod a nyomornegyedet. Pokoli szar egy éjszaka volt ez! 

Mindent meg kellett próbálnom, hogy kiszabaduljak ez alól a hegyomlás alól, aki úgy préselt a földhöz, hogy alig jutott a tüdőmbe levegő, ráadásul azt is éreztem, hogy a tisztálkodás nem az erőssége, valamint, hogy a bor mellé valami igen csak fokhagymásat evett.
Nem elég, hogy belepaszírozott a földbe, még a gyomrom is felkavarta.
~ Gondolom azt is elhiszi magáról, hogy legalább akkora a férfiúi kisugárzása, mint a súlya! ~
Sikerült az ostobát kizökkentenem egy pillanatra és ez pont elég volt hozzá, hogy megtegyem azt a mozdulatot, amivel reményeim szerint megszabadulhatok tőle.
Nagyon hatásos tudott lenni ez a támadás, de még nem alkalmaztam soha ilyen közelről.
Beleharaptam a számba, ahogy az ujjaimba hasított a fájdalom és tudtam, hogy még egy támadásra már nem lennék képes a kiugrott ízületekkel, viszont hallhatóan nem is volt rá szükségem, elértem a célomat, a rabló torkára mért csapás eltörte a légcsövét és lehet, hogy a nyelőcsövét is, így percei meg voltak számlálva.
Azonban ezek a percek nekem is egy örökké valóságnak bizonyultak, mert haláltusájában még jobban beledöngölt a földbe, vérével is bőségesen megöntözött, ahogy próbálta feltépni saját torkát a levegőhöz jutás hiú reményében.
Csak a legvégén sikerült legördítenem magamról, de akkor alig bírtam megmozdulni, de muszáj volt erőt vennem magamon. Csorgott rólam az izzadtság a férfi vérével keveredve és mikor végül feltápászkodtam bordáimba is fájdalom sikoltott.
~ Remélem csak megzúzódott és nem tört el. ~ nyögtem fel halkan.
Ujjaim máris dagadni kezdtek és heves szívverésemmel összhangban lüktettek. Azt hiszem meg kell látogatnom a felcsert, akit a magmafajták titokban igénybe szoktak venni.
- Megkaptad nyomorult szarzsák!
Dühösen rúgok bele a már mozdulatlan testbe, meggyőződve róla, hogy végképp elszállt belőle az élet és ekkor hallom meg a csilingelő hangot. Éles fülem van és hamar meglelem a fickó zsebéből kiesett kis ékszert: egy gyűrű az.
Nem nagyon van időm jobban megszemlélni, ezért gyorsan zsebre dugom, majd az egyik biztonságosnak ítélt sikátoron keresztül elhúzok a környékről.
Elgyötörten vágok át a városon, hogy szállásomra térjek, levonva a tanulságot a ma éjszakáról: ennél rosszabb már nem igen lehetett volna. Nagyon úgy néz ki, hogy se pénz, se posztó!
Csak egy használt könyvem és talán egy valamire való csecsebecsém van, mert nem igen bíztam benne, hogy értékes dolog lehetett annál a pokolra való zsiványnál.

Ma esti kalandod hát ezzel véget is ért, ugyan nem sikerült növelned bérgyilkosi elismertséged az esettel, sőt ha lehet csökkentetted is, de az este végére megkérdőjelezhetetlenül biztos, hogy morálisan komoly győzelmet arattál. Pletykákból sikeresen meghallottad valahol, hogy a öreg és a gyermeke el tudott menekülni a városból, s nem kellett a vérüknek folynia. Ha meglátogatod Hermannt, láthatóan igazán idegesen üdvözöl téged, s nem csodálkozol azon sem, hogy véletlenül se kerül hozzád a megígért korábbi fizetség, az elrontott munka ára, közli veled. Persze nincs minden veszve, ugyanis a kliens kérése végül mégis sikerült ha nem is az öreg halálával, de a konkurenciája eképpen megszűnt, s nem kell majd a jóval olcsóbb kézzel másolt könyvek miatt romolnia az üzletének. Kemény feladat volt, egy pár napnyi pihenő már piszkos módon kijárna neked, ám kedves kerítőd máris új ajánlattal állt eléd, ahol is egy gazdag festő torkát kell elvágnod. Potya meló, pokoli potya. Múltkor is ezt mondta, nem? 

Köszönöm szépen a játékot, remélem élvezted. Jutalmaid a következőek: 
- 0 Váltó
- 250 Tapasztalati pont
- Egy 1500 váltó értékű könyv, melyet pályázatban/élményben eladhatsz.
- Egy gyűrű, mely lehetővé teszi, hogy belépj a fekete piacra, ahol minden használati tárgyat 5%-al kevesebb pénzért vásárolhatsz meg.