Amikor a gigászok összecsapnak... Karthágóban.

Enyhe fejfájással ébredtem. Nem tudtam, hol vagyok épp, de arra se emlékeztem, hogy az előző estém valami nagyon durva ivásban végződött volna. Lehet, hogy legurítottam egy sört... vagy kettőt, de csak ennyi volt! Odakint egyre hangosabb zűrzavart hallottam, ekkor pedig körülnéztem. Egy hideg kőcellában voltam, amit ráccsal zártak le, ez vágódott ki abban a pillanatban, hogy megláttam. Berontott két marcona úriember, és a hónom alatt megfogtak, majd se szó, se beszéd kiráncigáltak. A megdöbbenéstől szólni se tudtam. A ruhám a szokványos volt, de a kardomat nem láttam. Másodpercekkel később kidobtak egy napfényes, homokos térre, aminek a túloldalán árnyék volt, meg még egy ajtó. Egyelőre zárva tartották, én pedig körülnéztem. Egy csomó ember éljenzett egy nézőtérhez hasonlatos dolgon, ahogy megláttak. Ez... ez egy aréna? Tudatosult bennem. Nem sokkal később a másik ajtó is kinyílt, az árnyékban pedig kitettek egy ismerős arcot. Crispin? Ekkor megszólalt egy hang.
- Figyelmezzetek, népeim! Azért gyűltünk itt össze, hogy a Veronia nevű világ legjobb szóviccelőit hallgassuk, és az ebben kiteljesedő küzdelmükön szórakozzunk! Induljon hát a csata! A kezdő szó: áll!
Majd elhallgatott, vele együtt pedig a nézőtér is. Feszülten figyeltek, és mind rám nézett. Szóvicc, szóvicc... teljesen leblokkoltam, végül egy nagyon egyszerűt szóltam oda újdonsült ellenfelemnek:
- Te mit csináltáll, mióta legutóbb találkoztunk?

Crispin válasza mintha elzsibbasztotta volna a karomat egy kicsit. Pedig... meg se mozdult! Lenéztem a kérdéses testrészemre, és egy halvány zöld foltot láttam. Mi a... Értetlenül néztem vissza újdonsült ellenfelemre, majd elvigyorodtam.
- Szerintem kihágás lenne, ha rájuk mennénk most egymás helyett, de talán, ha ötnél eggyel többször döfhetünk beléjük, meghág-hat-lyuk őket később. - Mondtam, majd figyeltem a reakcióját.

- Azt nem tudom, kiket hágnak meg, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül keletkeznek a földrengések... - Gondolkoztam el. - Szerintem lyuktól függően valamilyen oromben részesül! - Mondtam, majd ráharaptam az ajkamra. Megérte ez?

- Le ne ültesd őket, még jó párat el kell sütnünk, mielőtt abbahagyjuk. - Vigyorogtam, mikor enyhe fájdalmat éreztem a vállamban. Óvatosan megmozgattam, mintha enyhén meghúzódott volna. Mi a halál folyik itt?
- Szerintem ne ker-ül-gessük a forró főt, ha már állításod szerint megfőtt. Az a fő, hogy most szórakoztassuk az itteni, úgy tűnik, fővezért. Egyébként szerintem mire a végére érünk ennek, a közösség semelyik része se ül majd. - Pillantottam fel a közösségre. Úgy tűnt, tetszett nekik.- Ha meg pihenőt akarsz, fogj pár tollat, aztán igazgasd, amíg lesz két melle, meg egy szép csípője. Lehet, hogy az nem túl odaillő, de attól még nevezheted majd Ernőnek.

Diadalmasan elmosolyodtam, ahogy még Crispin is megdicsért a pihenőért, azonban mintha hátulról megtaszítottak volna, elvesztettem az egyensúlyomat, majdnem el is estem, de állva maradtam.
- A hágást itt már elkezdték! - Nevettem kínomban, majd az újabb sorozat mintha arcul ütött volna, a következő mondatát viszont nem értettem.
- Úgy van, egy mellre, hogy értelmesebb legyen, kelbimbó is! - Bólogattam. - Melletted nem tudom, hogy milyen könnyű kivirágozni, de ha harang vagy, és szépeket mondasz nekik, néhány bimmbók még jól is sikerülhet. Ab-bamm-ár megállapodhatunk viszont, hogy ez nem lesz egy rövid küzdelem, ha izzasztod magad, a hajadra ne tegyél pozitív megjegyzéseket, lehet, hogy néhány csimbók ott marad. - Válaszoltam aztán. Magamban örültem, kezdtem belejönni.

- Szerintem ahhoz késő! - Nevettem, ahogy mintha sípcsonton rúgtak volna közepesen erősen, de nem hagyhattam válasz nélkül. Azt hiszem, kezdtem érteni, minél jobb a viccünk, annál nagyobbat ártunk a másiknak.
- Áh, fuck, már megint csak azon jár az eszed! - Méltatlankodtam. - Akkor gyógyulj meg gyorsan, nem árt megkitegedni se! - Vetettem oda hetykén, akárcsak egy könnyed kardcsapást. - Ne tévesszen meg, hogy ilyen félvállról veszem, bevállalok sokkal erősebbeket is, csak nehogy agyi elválltozást okozzon nálad.

Örültem annak, hogy úgy tűnt, én vagyok fölényben, de nem hamarkodhattam el semmit. Letámasztottam volna a lábamat, aztán fájdalmasan felszisszenve kellett tudomásul vennem, hogy az a fájós. Éppen helyezkedtem volna rá a másikra, mikor ott a combomra érkezett valami rúgás. Még nem veszíthetek! Azonban a harci állásról le kellett mondanom, így óvatosan helyezgettem csak egyik lábról a másikra a testsúlyomat.- It doesn't occur often that one mentions this. - Dohogtam, ahogy az örökségemet említette fel. Ugyan kitől örökölhetnék? - El akarsz szomorítani? A bábú helyett inkább báörömöt csinálj! Egyébként is, mi az a gybafő? - Szóltam rá.

- Nem csak játszadoznék vele, játmazozás is lenne benne, kikérem magamnak! - Válaszoltam, de aztán éreztem, hogy folyamatosan ütéseket kapok, hol erősebbeket, hol gyengébbeket, de mind eltalál. Itt nem lesz feltétlenül könnyű a győzelem. Hmm...
- Látom számomra nehéz lesz téged legyőzni. Illetve nehéz lenne, de nem is kaptam számot, pedig néha jó lenne nyerni, nem mindig csak nyelni. Szívesen felkerekednék, hogy föléd kerekedjek, de nem vagyok elég kerek, de ha kitekerek pár nyakat, talán jönnek a hullaszállító szekerek.

Hátraestem a viccektől, amikkel meg lettem sorozva, és még mintha a földön is rugdostak volna, de nagy nehezen felálltam, és elmosolyodtam.
- Poénsorozat az volt. Csak be ne sorozzanak a végén! De várj, most én vagyok a soros. Az előző rohamod során sorban soroztál szóviccekkel, azonban ez nem lesz elég. Max akkor, ha meggyújtjuk, de a fölöttünk lévő kék tömegnek akkor se mondhatod, hogy el-ég! Felajzásról kérdezel? Íj... Legyen inkább nyíl, ha már újból lehetőségem nyílt támadni. Pedig nincs is nálam ritmushangszer, nem adok se támot, se titimet! Titty-t ha akarnék se tudnék adni, mert nincs.. And I'm not training with sit-ups, I'm not ab-using! By the way, how do you call the smell that is not present but is usually around your stomach? An Ab-Scent! But don't go too scentimental! You are mental already, but I prefer you not reek of anything. Be se büdösíts semmit, nem jó, ha egy hozzád hasonló ríkít akármit! Amúgyse szeretem az élénk színeket. Nem, az olyan jeleneteket se! A tompaénk színek szintén nem játszanak, bár azok nem vágnak szembe annyira. - Lihegtem, reméltem, hogy ezzel találok rajta fogást.

Ezaz... sikerült... lihegtem. Térdre kényszerült! Csak néhány utolsó csapásra futotta az erejéből, megtántorodtam, de minden erőmet összeszedve talpon maradtam. Odalépdeltem hozzá.
- Adó mák, azt mondod? Lehetne vevő mák is, bár a napoknak általában nincs pénzük, szóval se egy ma, se mák nem lehetnek vevők, ellenben lehetnek adók, bár olyanról még nem hallottam, hogy valaki a bevételei után a saját napjával fizetett. És ez a tett tényleg fizz, ez a kis idő csak úgy pezsgett a viccektől. De nem olyan siralmas ez, vagy ha mégis, majd együtt megvigasztaljuk, és akkor majd nevetalmas. Vagy temetnéd rögtön, és már megástad a sir-almast? Mondjuk ez milyen név már egy lovagnak, Sir Almas... és ha én a Körtéset jobban szeretem, akkor mi van? - Tartottam egy rövid szünetet, majd nyújtottam neki a kezem. - Gyere, állj fel. If you can't stand on your own leg, Cris-pin yourself on the wall. Egyébként meg van, ki vicc nélkül is derűre tud fakadni, bár van, aki jobban szeret vaskadni. De figyelj, mi is fuckadtunk egész végig, hiszen egymást baszogattuk szóviccekkel, nem? Some people wouldn't give a fuck tho... - Mosolyogtam, majd felnéztem. Ez a vége?

Nem is tudtam, hogy Lance Kalver, első ismerősöm ezen a néven, és remélhetőleg az utolsó is, ilyen kegyetlen egy alak, hogy még a megadásom után is folyamatosan "ütlegel". Csak grimaszoltam a hosszú monológjára, és ha nem fájtak volna annyira a zúzódásaim, biztos, hogy kacagtam volna egyet - így viszont csak hisztérikus röhejre futotta tőlem. Megjegyeztem ezt neked, Lánycida...nagyon is megjegyeztem. Még bőven vissza fogod ezt kapni tőlem.
- Földön fetrengő ellenfélre támadni aljas és komisz dolog, azt ugye tudod? Most komolyan át kell élnem még ezt a Kalveriát is? Shove up a freaking lance up your ass...
Szűrtem a szavakat a fogaim között. A nézőközönség elkussolt, és végül egy igen csak hájas egyénke emelkedett fel a sorok közül - egy személyben elfoglalt három helyet - és a tenyerét dörzsölve emelkedett röfö...szólásra.
- Hát így zárul le vala az Első Veroniai Pun Háború. Voltak itt szép adok-kapok pillanatok, utolsó pillanatban elkövetett válasz csapások és egyéb aljasságok. Drága barátaim, ezennel Lance Kalver-nek nyújtom át a Master of Pun kitüntetést. Élje életét továbbra is dicsőségben és szóviccekben gazdagon! Crispin Shadowbane, ne csüggedj, egyszer majd el jön a Te időd is, jobb poénokkal. Köszönjük, hogy ilyen jól elszórakoztattatok minket! És most..akár távozhattok is, mi még iszunk és eszünk és mulatunk.
- Fulladnátok meg az utolsó falaton...
Dörmögtem az orrom elé, majd ideges és dühös pillantások közepette sétáltam ki az arénából, hogy minél messzebb kerüljek innen. Elegem van ebből az egészből. Lánycibát meg sem várva, megmaradt önbecsülésem darabkáit összekaparva sietősre fogom lépteimet...

[ Köszönöm a játékot Láncika, egy élmény volt ]

A győzelem mámorában mintha meg se éreztem volna az ütéseket. Talán csak túl gyengék voltak, talán csak az én fejemet töltötte be minden más... de vége volt. Úgy döntöttem, kegyes leszek, és nem rúgok bele a földön fekvőbe még egyszer, szavakkal se, csak mosolyogtam.
- Hát így zárul le vala az Első Veroniai Pun Háború. Voltak itt szép adok-kapok pillanatok, utolsó pillanatban elkövetett válasz csapások és egyéb aljasságok. Drága barátaim, ezennel Lance Kalver-nek nyújtom át a Master of Pun kitüntetést. Élje életét továbbra is dicsőségben és szóviccekben gazdagon! Crispin Shadowbane, ne csüggedj, egyszer majd el jön a Te időd is, jobb poénokkal. Köszönjük, hogy ilyen jól elszórakoztattatok minket! És most..akár távozhattok is, mi még iszunk és eszünk és mulatunk. - Ragadott ki végül merengésemből egy hatalmasra hízott egyén, akinek a hangja pont olyan volt, mint aki megnyitotta ezt a harcot. Cyne dühösen elcsörtetett, én pedig követtem példáját. A hátam közepére se kívántam ezt az egészet, se a címet, fájtam mindenhol, pihenni akartam... várjunk, ha van hátam, vajon gétam is akad valamerre? NA JÓ, ELÉG!

[én is köszöntem, a legközelebbi találkozásig ]

God... Mire végigolvastam úgy éreztem kifolyik az agyam a fülemen. Kemény menet volt fiúk, néhány helyen volt hogy nem esett le először a vicc, de jóval több hely volt, ahol valóban felnevettem.
Gratulálok a győzelmedhez Lance.

Egy apróságot jegyeznék meg, ami engem zavart. Mivel az egész játék gyakorlatilag a nyelvi poénokra épült, ha lesz még ilyen, tegyétek le a voksotokat egyetlen nyelv mellett. Tudom, hogy mindketten tündék vagytok így a sztoriba belefért, hogy néha áttértek angolra, de engem azért zavart, mert ettől olyan hatása volt, mintha magyarul már kifogytatok volna az ötletekből. Megnéznék viszont egy full-angol kört is valamikor.

Addig is jár nektek a 100 tp