[Magánjáték] Első találkozás: sötét tünde

- Értem, sajnos a gyermekek nem válogathatják meg a szüleiket és az alfa hím, csak azt jelenti te vagy az erősebb, de nem egyenértékű azzal, hogy ő is szeret téged. Egyszerűen csak téged ismer születése óta és mivel te vagy az erősebb, melletted van. Szúrom oda kedvesen neki, mert így biztos jobban idegesíti majd a válaszom. Nagyon sokat tud beszélni, ám attól még, hogy nem minden részletre válaszolok egyből, még az apró részletekre is odafigyelek. Egy vámpírt ismerek én is, aki ilyesmivel foglalkozik, vesztenivalóm nincs, ha rákérdezek.
- Csak nem Laetitia Rotmantelről beszéltél? teszem fel a kérdést és közben szegény Draconra pillantok, aki még vidáman szálldos az égen, talán jobb is, hogy nem hallja milyen sületlenségeket hord össze a gazdája. Ő még kicsi, de mire megnő, nem lesz olyan könnyű a tollait megszerezni, még apucinak sem, hogy eladhassa. A párnákba és paplanokba amúgy is sokkalta jobb a libatoll és libapehely, annál jobb nincs is, ezt még ő is tudja.
- Azért sokat már rég kihoztál volna a sodrából ne aggódj. Engem nehéz kihozni, még egyszer sem sikerült, sohasem ordibáltam senkivel és a hangom sem emeltem mikor megvitattunk valamit valakivel, mondhatni veszekedésig még el sem fajultak ezek a dolgok.
- Ne aggódj, nem te leszel az első, aki eszembe jut a városból, akit bármire is megkérnék. A fürdő említésétől kicsit el is kalandozok oldalra pillantva. Arra, hogy a nevünk maradjon egymás előtt titok, csak bólintottam, annyira nem lényeges amúgy sem, most az átkozott fajokat tanulmányozom úgyis. Amúgy sem lesz nehéz megtudnom, ki is ő, elvégre nem sok holdcsókolt tünde élhet a városban egy kis sárkánygyíkkal, de ezt inkább nem említettem meg neki.
- További minden jót! köszöntem el tőle és mikor elkurjantotta magát, alig láthatóan megingattam a fejem, hogy ez annyira válható volt. Az utam a piac felé vezet, hogy vegyek magamnak valami gyümölcsöt, valahogy a nagy melegben megkívántam és most azt szeretnék enni.