Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

Portya: Bolhából óriást

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

1Portya: Bolhából óriást Empty Portya: Bolhából óriást on Csüt. Jan. 16, 2020 8:29 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Portya: Bolhából óriást Hermit-hut

Melissa von Swartzjeagert jól ismerik a helyiek. A különc vámpír, akinek beszédét alig érti az egyszerű ember, ki még életében nem tette be lábát a nagy, sötét erdőbe. Ott vert tábort, valahol az erdő szélén, mert a helyiek nem tűrték meg maguk között. Ilyen ez, ha az ember alkalomadtán ki akarja szívni a vérüket. Az erdő mellett, egy kis dombon vert tanyát, kissé rozoga fából eszkábált kalyibájában. Nem egy úri lak, ám nem folyik be rajta az eső, kint reked a hó, s nem kúszik oda be a fagy. A távolból könnyen megtalálható, az égre kúszó füstcsík ellátszik a környékbéli falvakig is.
Az első körében mindenki írja le, honnan értesült a hírekről, hogyan készült fel az útra és utazott az erdő szélére. Fontos, hogy a Melissa von Swartzjeagerről terjengő pletykák nem jutottak túl messzire, s csak a környékbéli megyékben ismeretesek. Az első hozzászólásába mindenki gyűjtse össze a karaktere által viselt páncélokat (ha van) és a küldetésre választott kiegészítő tárgyait is, valamint minden passzív képességet és passzív hatással rendelkező képzettséget is. A karakterek a hozzászólás megírásának sorrendjében érkeznek meg a helyszínre. Utazni lehet közösen is, előre összebeszélve egymással.


Határidő: 2020.01.21.

2Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Kedd Jan. 21, 2020 1:42 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató
//Megkésve bár, de nem elfelejtve!//

Folyamatosan rajta tartotta a kezét a kardjának markolatán, egy röpke pillanatig nem engedte el. Az erdő maga árasztott valamiféle ellenséges aurát magából amit ki nem álhatott, valahogy még a környékbeliek is valami hasonlóról suttogtak. Noha, azt mondták, hogy egy, a világ pusztulását és a halálhírt hozó flagellánsnak ez nem fog sok bonyodalmat okozni.

Egy héttel ezelőtt érkezett a környékre, egy közeli kocsmában szállt meg. A lehető legutolsó szobát adták ki neki, lehetőleg olyat amit a legkönnyebb kifosztani és senki sem bánja ha hirtelen leég vagy összeomlik. Egyedül a szobájában vehette le a maskaráját, az eddigi pusztító téli hideg miatt mindenki bő és vastag ruhákban járt, egyszerűbb volt neki beolvadni és eladnia magát mint flagelláns.
Ugyan lent állt szóba senkivel a kocsmároson kívül, az eddigi utazásai sorn nagyon sokat tudott meg abból, hogy csak hallgatta a körülötte ülők beszélgetéseit a többi asztalnál. A kovácsnak félkarú gyereke született, a szomszédjának pedig meghalt a kutyája, a lovász szerelmes lett egy lányba a szomszédfaluból, a közeli nagyerdőben vasfát emlegetnek, Hellenburg megint hadjáratot indít, a tenger felől kalózok tűntek fel..
És hasonló mintásan érdekes pletykák. Azonban, ahogy haladt tovább faluról falura, egyre többet hallotta a szót, hogy "vasfa". Eddig nem tudott sokat erről az anyagról, így az egyik nap elhatározta, hogy egy félrészeg fajankót faggatta ki arról, hogy mi is az. Sokat nem kellett győzködnie, így a következő nap már utazott is abba az irányba amerre mondták neki. Talán nem kellene egy félrészegre hallgatni, ám egy szúrás a job combba az néha kicsikarja az igazságot bárkiből.

Nem volt nála semmi új. Bő ruhákban járt, egy hatalmas, sötét színű csuha volt rajta amit egy vastag övvel fogott össze, baloldalán a karja csüngött a hüvelyben, jobb oldalán pedig a tarisznyája nyomta. Ruhája alatt bélelt kabátot (talán fegyverkabátnak is elment volna..) hordott, nadrágja hosszú volt, a vége pedig a bakancsába volt betűrve. Fején egy nagy kámzsa volt, ám a maszkot már nem tette fel: egy ilyen helyen akármi megtámadhatja, szüksége volt arra, hogy normálisan lásson. Második ok pedig, itt aztán nem járnak emberek sehol sem, senkinek nem kell tettetnie a valódi énjét.

3Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szer. Jan. 22, 2020 2:04 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Egyre gyakoribbak lesznek az olyan dolgok, amik az én fülembe eljutnak, azokéba azonban akik feladatot bíznának rám, nem. Persze, nagyon sokszor ezek lényegtelen információk, amiknél nagyon nehéz megtalálni az összefüggést, amin keresztül hasznomra lehetnének – ám nem lehetetlen -, ám néha-néha megakad egy nagyobb falat is, hála a kocsmáknak.
A mostani se tűnt elsőre túlságosan érdekesnek. Valami vámpír nem bírt magával, és mindenképp vadászni akart egy ritka dögöt, ritka alapanyagért. Furcsállottam is, hogy egyáltalán eljutott hozzám a hír – ám mindig akadt egy utazó, aki tovább adta valakinek. Valakinek, aki épp a határ mellett kötött ki.
Finsterwald. Mi hasznom lehetett volna abból, hogy ilyen messzire megyek, ráadásul egy puszta vadászatért? Egy vámpírt lekötelezni, sosem jön rosszul – ám hazudnék magamnak, ha nem vallanám be, hogy ez csak féligazság. Izgalomra vágytam, és valami messzire. Valamire, ami nem emlékeztet folyamatosan arra a kudarcra, amit a palotánál szenvedtünk el.
Nem tartott hát sok időbe, míg eldöntöttem, hogy elindulok erre a különös pletykára. Egyedül indultam útnak, így nem okozott problémát a határon való átjutás se, vagy a szörnyek elkerülése. Még a lóháton való utazást is képes voltam vállalni. Ezután néhány parasztól érdeklődtem az útirány után, akik készségesen ki is segítettek – még ha néha a másiknak is mondtak ellent, hogy hová menjek, mígnem az utolsó órában már a kunyhó füstjele is segített.
Így érkeztem meg az aprócska tisztásra, az erdő szélén. A kalyiba kellően elhagyatott, ám mégis megfelelő védelmet nyújtó volt, még ilyen időben is. Más is érkezett ám rajtam kívül. Démon volt, azt megéreztem, ráadásul ahogyan megpróbáltam végignézni rajta, az is feltűnt, hogy nem az emberibb fajtából. Ám ez most nem érdekelt. Vadászni jöttünk.
Leszálltam a lovamról, odaléptem hozzá, és kezet nyújtottam. Szerencsére elég időt töltöttem démonokkal, hogy se a fejfájás, se a ronda pofájuk ne zavarjon.
- Viktor.  – mutatkoztam be, attól függetlenül, hogy elfogadja e a kézfogásomat vagy sem. – Vadászni jött? – kérdezem, miközben kikötöm a lovamat.
Képességek és tárgyak:

Mesterképzettség: Kardok
A játékos mesteri szinten képes lesz bármilyen, harminc centiméternél hosszabb pengéjű, egy és kétkezes karddal bánni. Az így képzett karakter ügyesebb lesz mind a támadásban, mind a védekezésben, és akár nagyobb fegyverek csapásait is képes lesz hárítani könnyedebben. A kardforgató mesterek használhatják a Lefegyverzés képességet (ami nem egyezik a Zsoldos lefegyverzésével.):
Lefegyverzés
Szükséges: Kard, Buzogány, Fejsze, Szálfegyver
Leírás: A használó egy erőteljes csapással kiüti ellenfele kezéből a fegyverét vagy pajzsát.

Szerencse fia
Vannak emberek, akik egyszerűen csak szerencsések lesznek egyik napról a másikra. Legyen az pár extra váltó a földön, talán egy szerencsés találkozás, vagy pusztán csak valami banális mindennapi áldás. Minden kalandban, ha a karakter sorsáról a kocka negatívan döntene, a játékos a mesélő irányába jelezve újradobathatja azt három körönként egyszer.

Szilárd elhatározás
Sokan megriadnak egy-egy nehéz döntés, vagy egy kriptai lény látványától... Megint mások csak erőt merítenek belőle. Az Akaraterős karakterre gyengébben hat minden olyan képesség, mely az elmét befolyásolja valamilyen módon. Ez működik a csábdémonok hatására, illetve a mélységiekre is (természetesen relatívan).

Möwenauge / Sirályszem (Faji képesség)
Típus: Passzív
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: 5. szinttől az emberek képesek akadályozott látási viszonyok mellett (köd, füst) is tájékozódni. Mágiával alakjukat elmosódottá tevő ellenfeleket is könnyedén szemmel tartják, füst, por, vagy egyéb anyagok segítségével pedig akár a teljesen láthatatlanokat is. Az emberek szeme különösen éles.

Fjordisch Hartnäckigkeit / Fjordi szívósság (Faji képesség)
Típus: Passzív
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A veroniai emberek a viking hajósok leszármazottai, állóképességük és tűréshatáruk együtt zordult az ismeretlen tájjal. 1. szinttől az emberek képesek fokozatosan növelni az ellenállásukat az őket ért hatásokkal szemben. Hatások amikre ellenállást lehet kifejleszteni: Fagy (jeges alapú támadások ellen is), Hő (Tűz alapú támadások), Zúzás (ennek növelésével ütések esése hatására kevésbé fog megsérülni) Őrület (minden féle elmére ható képesség ellen).
Hogy pontosan hány százalékkal nőtt egy karakter ellenállása és pontosan mi ellen fejlődött, azt minden küldetés, magánjáték stb. végén a mesélő állapítja meg. Hogyha egy ellenállás eléri az 50%-ot, akkor minden 1-es képesség feleakkora hatást fejt ki rá, 100%-nál pedig minden III-as erősségű képesség ereje negyedével csökken, minden II-es erősségű a felével csökken, és minden I-es erősségű a háromnegyedével az adott kategóriában.

Levedlett Agancs
Típus: -
Leírás: A kalandor egyetlen torz testrésze, mely nem vált köddé, mikor visszaváltozott. Ez volt az egyik agancsa, egy nagyjából fél méter hosszú, egyenes csont, számos elágazással. A furcsa mágia maradéka ragadt ott benne, melytől napi egy órára egy nyúlszörny ügyességét adhatják maguknak vissza, nagy műgonddal ügyelve bármilyen náluk lévő, sérülékeny, vagy törékeny tárgy épségére, akár a harc hevében is. Az agancs emellett könnyen faragható, így szinte bármilyen fegyver vagy díszítőelem alapjául szolgálhat.
Update: Johannes egy üreges, kereszt alakú "tok" formában faragta ki az agancsot, amibe így az eddig nyakékként használatos keresztjét helyezte bele.

Feszület
Típus: Kiegészítő
Leírás: Johannes a feletteseitől különleges ötvözetből kovácsolt feszületet kapott a kiváló munka elvégzéséért, ami képes öt legfeljebb a viselőjénél egy szinttel nagyobb szentségtelen támadást elnyelni (démonok, nekromanták és kultisták támadásai). Amikor a tárgy megtelt, utána egy egyórás rituáléval kell megtisztítani, addig nem működik, és a viselése is kényelmetlen.

Gift of the Demon King
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy fekete, lila szalaggal átkötött doboz. Küldetésenként egyszer kinyitható, és benne mindig egy más tárgy található. Az, hogy ez a tárgy mi és mennyire hasznos kockadobás és a mesélő fantáziája dönti el.

Crown of Thorns (még nem vettem fel, nem kell röhögni Very Happy)
Típus: Fejfedő (könnyű)
Leírás: A tövislény elhalt darabjából készített, kényelmesen viselhetővé tövismentesített egyszerű fejdísz, tünde szemmel igen szép. Segítségével viselőik játékonként egyszer képesek teljesen semlegesíteni egy természet alapú mágiát szinttől függetlenül.
Kritérium: -

Nox Eterna/Sol Invictus
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy különös, felemás medallion, egyesek szerint megvadult vámpírok elhagyott amalgámjából és nefilim népek aranyából újrakovácsolva. Az egyik oldala ezüst, közepén egy éjfélkék gyönggyel és körülötte egy latin karcolattal ('NOX ETERNA'), a másik oldala arany, közepén egy apró vörös rubinttal és egy másik igével ('SOL INVICTUS'). Ezüst felét használva küldetésenként egyszer egy megbeszélés erejéig egy 100 négyzetmérföldes területen éjszakára cseréli a nappalt, elnyomva a nap természetes fényét. Arany felét használva épp az ellentéte történik, egy 100 négyzetmérföldes területen a déli nap ragyogását rajzolja az égre egy egyeztetésig, fénylővé változtatva az éjszakát. Zárt térben is használható, azonban olyan helyen amelyre a nap fénye alapvetően nincs hatással a medallion sem ér el semmit. Egy küldetés alatt csak a nyakék egyik oldala használható.

4Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szer. Jan. 22, 2020 11:45 am

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista
Elég idő eltelt, mióta megpróbált Finsterwaldban eljutni Armaroshoz. Akkor nem sikerült, és nagyon meg is ijedt az erdőtől, így a mélységi nem is erőltette egy darabig, hogy próbálkozzon tovább utat találni. Ha már eddig várt, ez a kis idő, míg Suzi lenyugszik már igazán nem nagy veszteség.
Amikor viszont a pletykákban, amiket Suzi az erdő közeli falvakban járva hallott, megjelent egy bizonyos vámpír (franc tudja kicsoda, de nem is volt fontos), Armaros úgy döntött, ideje megint megpróbálno bejutni az erdőbe.
Suzi tiltakozni akart volna. Északra eljött, mert Armaros ezt mondta, de Finsterwaldba nem akart menni. Egyáltalán nem. De mielőtt még hangot adhatott volna ellenvetésének, eszébe jutott, hogy nem hagyhatja cserben azt, aki tulajdonképpen életet adott neki... Ígyhát vonakodva, szegényes holmiját összeszedve elindult, hogy legjobb tudása szerint, félelme ellenében is megtegye, amit Armaros kért.
Nem volt gondja azzal, hogy megtalálja a kis kajibát, amikor a szomszédos falukig eljutott. A füstcsík odavezette.
Annál nagyobb gondba ütközött, amikor odaérkezett, és meglátta, hogy már két másik alak is van ott. Az egyikük egy démon, aki elég rémísztően nézett ki első látásra. Ezzel nem lett volna baj, más rémisztő alakokkal is találkozott már, akik valójában kedves emberek voltak. A másik alak viszont egyáltalán nem első ránézésre volt rémisztő. Eric volt itt... Mit keres ő itt? Vele együtt biztos, hogy nem mehet... Ő Armaros ellensége... Reflexből sarkon fordult, hogy szépen, csendben, és minél gyorsabban visszamenjen a faluba, és eltűnjön a közelből. De alig tett meg kép lépést, eszébe jutott, hogy mi van, ha Eric - aki valamiért Viktorként mutatkozott be... Az egyháziak hazugok... - eljut Armaroshoz “ úgy, hogy ő nincs ott, és bántani fogja?
Megtorpant, és vacilálni kezdett, mit tegyen. Mert azt sem akarta, hogy Eric tudja, hogy itt van...

infók:

Páncélom nincs,
Kiegészítők:
Nox Eterna/ Sol Invictus (kiegészítő)
Leírás:
Egy különös, felemás medallion, egyesek szerint megvadult vámpírok elhagyott amalgámjából és nefilim népek aranyából újrakovácsolva. Az egyik oldala ezüst, közepén egy éjfélkék gyönggyel és körülötte egy latin karcolattal ('NOX ETERNA'), a másik oldala arany, közepén egy apró vörös rubinttal és egy másik igével ('SOL INVICTUS'). Ezüst felét használva küldetésenként egyszer egy megbeszélés erejéig egy 100 négyzetmérföldes területen éjszakára cseréli a nappalt, elnyomva a nap természetes fényét. Arany felét használva épp az ellentéte történik, egy 100 négyzetmérföldes területen a déli nap ragyogását rajzolja az égre egy egyeztetésig, fénylővé változtatva az éjszakát. Zárt térben is használható, azonban olyan helyen amelyre a nap fénye alapvetően nincs hatással a medallion sem ér el semmit. Egy küldetés alatt csak a nyakék egyik oldala használható.
Szemgolyó (Kiegészítő)
Leírás:
: Egy szemgolyó nagyságú, gömb alakú kő, melyet egy vékony láncra függesztettek fel. Viselője képes látni azt, amit a megidézett mélységi szolga is lát. Miközben erre használja, rendes szemeivel nem lát egyáltalán.
Kritérium: Csak Armaros követői használhatják
Távközlő rúna (Kiegészítő)
Leírás:
Egy ötször öt centis fémlapocska, amibe a Friedrichsein-i fogadóban használt rúnát öntötték arannyal a helyi démonok. A rúna képes csatornaként funckionálni bármilyen mágia számára, a tulajdonosa képes úgy varázsolni, mintha a rúna helyén állna.A mágiát nem lemásolja, csupán átveszi, így nem használható varázslat egyszerre a rúnán keresztül és a használóból is.

Képességek:
A személyes passzív az aláírásomban, azon kívül Mágiaérzékelés, és ez:

Név: Böses Omen (Rossz Omen)
Típus: Passzív
Erősség: IIa.
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Szövetségalapú
Leírás: A kultista puszta jelenléte bizonytalanságot kelt a körülötte állókban, felszínre hozza a tudat által elnyomott gondolatokat és hajlamokat. Erős önkontrollal figyelmen kívül hagyható.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Személyes passzív: Ártatlanság
Típus: Passzív
Erősség: III.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét. A körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit, vagy elmondja, hogy kultista, a hatás megszűnik. Ez a passzív hatás elnyom minden más passzív képességet, mely Suzy-t megzavarná benne.

5Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szer. Jan. 22, 2020 4:51 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Melissa von Swartzjeagert ott ült a háza előtt, egy kis széken pihenve, miközben a fegyverté tisztította. Kezében egy különös szerszám ült, egy íj, mely majdnem úgy nézett ki, mintha keresztbe ráhúzták volna egy vaskos markolatra. Egy számszeríj volt az, családjának hírhedt fegyvere...amit nem is habozott magához venni, amint meglátta a háza környékén várakozókat, ahogy felállt, majd lassú, óvatos léptekkel indult meg feléjük, mintha csak egy vadállatot közelített volna meg. Talán jobb is volt így, látvány, hogy az egybegyűltek közt egyre csak nőni kezdett a feszültség.
- Hé, ti! - szólt oda vámpírhoz képest meglepően modortalanul - Kik vagytok, s mit kerestek itt? - Melissa von Swartzjeager olybá tűnt, egy percig sem hezitált, ha dologról van szó. Beszéde nem volt különösebben agresszív, vagy fenyegető, csupán csak óvatos, kissé talán mintha aggódott volna valami miatt. Valami miatt, ami arra késztette, fegyvert ragadjon pár ismeretlen láttára.


Határidő: 2020.01.27.


//Figyelem: Aki nem írt, az a következő körben pótolja be az elmaradását. A továbbiakban azonban szeretném, ha mindenki pontosan tartaná a határidőket, s aki késik, és nem szól róla, hogy nem tudja időben megírni, azt úgy veszem, hogy abban a körében nem csinált semmit.//

6Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Csüt. Jan. 23, 2020 10:08 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Sokféle pletykát lehet hallani a cselédektől.
Sok közülük valóban csak pletyka, azonban amint Finsterwald nevét meghallotta, Mina azonnal érdeklődéssel kezdett viseltetni a szőke Greta és a barna Matilda társalgása témáját illetően.
Kisült, hogy amikor Greta bevásárolni volt, találkozott egy ismerősével az egyik faluból, aki egy kovácslegény, az meg a kocsmában hallotta egy tündétől, hogy egy vérszívó bestia vette be magát a Sötét Erdőbe.
Na persze vámpírok jó ideje léteznek, ez nem újdonság, de azért, hogy valaki ne legyen arisztokrata, hanem lényeében remeteként éljen egy erdőben, és mintegy boszorkánymódra táplálkozzék az arra járókból, az kissé rendkívüli.
Minának rögtön eszébe is jut az a bizonyos említés a vérfeleségről.
Hátha ez a szegény asszony is valahogyan ahhoz az átokhoz...?
Ah, nem. Hiszen ez csak egy pletyka, aligha lehet igaz.
A lányok azonban észrevették, hogy úrnőjük elég látványosan hallja, amit mondanak, Mina ugyanis megállt a folyosó közepén, ahogy elgondolkozott. (Sosem készült kémnek. Bár ki tudja, lehet, hogy annak szánták még nagyon kicsi korában.) Erre elpirultak és rögtön szét is széledtek, azonban ezek után külön-külön közelítette meg őket, amikor dolgoztak, és kikérdezte őket a dologról - elnézést kérve, hogy hallgatózott.
Furcsa helyzet.
Mindenesetre miután felfogták, hogy Mina nem akar úgy táplálkozni belőlük, mint ez a bizonyos Schwarzjäger asszonyság, hajlandóak voltak elmesélni a pletykát, úgy, ahogy hallották.
Furcsa nyelven beszélő vámpír Finsterwaldban. Az a hely nagyon különös. Mindig is be akarta tenni a lábát oda, pusztán félt, hogy a hely előbb ölné meg, minthogy bármi hasznosat megtudna.
Úgy gondolják hát, érdemes utánanézni ennek a dolognak.
Hosszú intézkedések sora kezdődik hát meg, amint meghagyják a ház népének, mit hogy csináljanak az elkövetkező hetekben. Válaszolni kell az épp megérkezett levelekre, kiadni a feladatot, hogy a majd még érkezőekre is válaszoljanak, persze csak azokra, amelyek nem túl személyesek. Aztán ott van a kert, az ételek.
Hosszú adminisztráció és bürokratikus munkák után a fogat útnak indul Finsterwald felé egy menyét és egy holló társaságában a párossal.
A környéken már szinte mindenki egyetért abban, hogy a pletyka központi személye létezik, s el is irányítják őket oda, ahol állítólag lakik.

A ház előtti társaságot meglátván Minát ismerős érzés fogja el.
Te. Jó. Ég.
Maga a vámpír, minden bizonnyal, akit keresnek. Egy furcsa külsejű - minden bizonnyal - démon. A kis Suzi, aki kultista. És Leo.
Már megint ő. Miért? És hogyan?
Bár legalább igaz, hogy a pletyka nem csak pletyka volt.
Mina nem mer oldalra nézni, nem tudja, Damien milyen arcot vág, de nem is akarja tudni.
Damien csak nagyon ironikusan mosolyog és kissé a válla is megrázkódik.
A csapat mögött állva Mina nagy levegőt vesz, s óvatosan felszólal:
- Ön Melissa von Schwarzjäger?
Mi lesz itt...
Felszerelés, passzívok:
Felszerelés: Varázskönyv

Wilhelmina von Nachtraben: 5-ös szint, titulusa Nachtraben Arisztokrata ("Grófnő")
Név: Személyes passzív: Do no evil
Leírás: Mina élete egy folyamatos küzdelem a vámpíroktól elvárt sztereotípiával naivan derűlátó világlátásának megőrzéséért. Ha a karakter három körig nem használ támadó varázslatot, azzal igazolja önmagát, ezzel felerősítve a nem támadó jellegű varázslatait három körig. Ez alatt az idő alatt a pajzsok kétszer annyi ideig maradnak meg és egy extra támadást képesek kivédeni. A három kör leteltével a számláló újraindul.

Név: Személyes passzív: Hedwig
Leírás:Wilhelmina nagyon közeli kapcsolatot épített ki holló társával, Hedwiggel, aki megérti Wilhelmina parancsait, ő pedig ki tudja találni, hogy mit gondol a holló. Felderítésre, kisebb tárgyak mozgatására kiváló!

Név: Egy kis szívesség...
Típus: Passzív
Leírás: Simon von Neulander igencsak meghatódott a tényen, hogy mégis mennyien meglátogattátok a fontos alkalom okán, s így bizony megjegyezte az összes megjelent karakter nevét, arcát. Ez magában nem jelentene semmit persze, ám mindenkinek szeretné egy kis szívességgel megköszönni a dolgot... Esetleg lopnál egy vámpír területen, s elkapnak? Simon got your back bro... Talán segítségre lenne szükséged egy jó diplomata képében? Worry not, Simon's gonna take care of that. Szarban vagy és kevés a pénzed? Worry not fam, Simisoma is there for you. Amennyiben valamilyen vámpírt érintő helyzetbe kerül a karakter, s úgy dönt, hivatkozna az úr nevére, bármikor megteheti azt, ám persze a dolog kimenetele ismeretlen. Talán csak megmenekül, talán kap egy extra kis tárgyat, pénzt, Tp-t jutalomnak... Ki tudja. A lényeg az, hogy csakis egyszer lőhető el, egy Neulander is csak egy bizonyos mértékben hálás, nem?

Név: Nox Eterna/Sol Invictus
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy különös, felemás medallion, egyesek szerint megvadult vámpírok elhagyott amalgámjából és nefilim népek aranyából újrakovácsolva. Az egyik oldala ezüst, közepén egy éjfélkék gyönggyel és körülötte egy latin karcolattal ('NOX ETERNA'), a másik oldala arany, közepén egy apró vörös rubinttal és egy másik igével ('SOL INVICTUS'). Ezüst felét használva küldetésenként egyszer egy megbeszélés erejéig egy 100 négyzetmérföldes területen éjszakára cseréli a nappalt, elnyomva a nap természetes fényét. Arany felét használva épp az ellentéte történik, egy 100 négyzetmérföldes területen a déli nap ragyogását rajzolja az égre egy egyeztetésig, fénylővé változtatva az éjszakát. Zárt térben is használható, azonban olyan helyen amelyre a nap fénye alapvetően nincs hatással a medallion sem ér el semmit. Egy küldetés alatt csak a nyakék egyik oldala használható.

Név: Pókselyem ing
Leírás: A mélységben fellelt pókselyem, és fura üreges selyem felhasználásával készült ing. Ez az ing, naponta háromszor képes elnyelni bűbáj típusú képességeket. Az elnyelt varázserő az egy nap lejártáig kering az ingben, annak egy halvány kékes fényeffektust adva. (Arachnophobia küldetés.)

Név: Gift of the Demon King
Leírás: Egy fekete, lila szalaggal átkötött doboz. Küldetésenként egyszer kinyitható, és benne mindig egy más tárgy található. Az, hogy ez a tárgy mi és mennyire hasznos kockadobás és a mesélő fantáziája dönti el.

Név: Csokimikulás
Leírás: Egy öreg, szakállas püspök formájába öntött csokoládé, amely megmelengeti a leghidegebb gonoszok szívét is. A csokoládét elfogyasztva egy óráig nem zavarja a karaktereket a hideg idő, valamint a kedvük és a lelkesedésük is megugrik.

Név: Vér toll
Használhatóság: 3 alkalom
Leírás: Egy tollpihe, mely a rejtélyes órából maradt hátra. Szent lényege elveszett, azonban a vámpírátok Erich vérén keresztül átterjedt rá, így képes egy fekete ködöt kibocsátani magából a toll körüli három méteres sugárban. Ez a köd szürkületbe taszítja a nappali világot, nehezíti a légzést, és a bőrön maró hatása van minden nem átkozott lényen. Három körig marad fenn, majd szertefoszlik.


Damiennek egy pár eredeti holdezüst tőr , sötét tünde művű így tökéletesen illik a kezébe


Állatkák:

Hedwig (holló)

Név: Fehérmenyét
Leírás: Ez a kis állat letaglózóan cukin tud nézni, ezzel teljesen harcképtelenné téve bármilyen ellenfelet apró testméretének köszönhetően a legváratlanabbnak tartott apró helyekre is képes besurranni, ennélfogva onnan dolgokat megszerezni avagy szimplán csak áthatolni rajtuk, olyan helyeken, ahová kétlábú semmiképpen nem juthat be. Apró fogaival igen éles sebeket tud ejteni, és bár nyilván nem olyan erős, mint a nagyobb ragadozók, fürge. Szaglása kiváló, csendesen közlekedik. Így egész hasznos szárazföldi kémszolgálatként is funkcionálhat.
Télen tökéletesen bele tud olvadni a környezetébe, valamint bármely más fehér színű elemben, pl. homokban is észrevétlen. (Ha meg télen a nyakad köré tekere, nem fázol annyira.)

Személyes passzív:
Képesség: Szürkemadár
Leírás: Damien megtanulta, hogy váljon kisebb-nagyobb tömegekben észrevétlenné, ezt a képességét könnyen kamatoztathatja bármilyen helyzetre.

Mina: nehézpáncél, Damien: bőrpáncél

Itt is köszönöm a türelmet


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

7Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Vas. Jan. 26, 2020 2:00 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató
(Szerk.: Mivel látom, hogy nem osztottam meg a képességeimet és a felszerelést normálisan, így most utólag bepótlom! Elnézést érte!)

Nem kellett hozzá sok idő, hogy elérkezzen egy..
Nos, ezt a helyet ahova érkezett és megakadt a tekintete, csak nagyon nagy szépítéssel lehetne kunyhónak nevezni. Éppenhogy csak az imádság tartja egyben!
A falak üszkösödtek, a tetejét biztosan molyok, termeszek és rovarok milliói eszik, szinte ide hallotta a falak közti rések között befütyülő szelet. Az arcára undor ült ki, mintha az erdő szaga már kevésbé taszítaná mint a ház látványa - azonban, szüksége volt arra vasfára. Talán épp ez a záloga annak, hogy jobb felszerelést keressen magának.
Már éppen megindult volna, amikor patadobogást hallot magamögött. Hátra sandított, jobb tenyere a hüvelyben nyugodó kardjának markolatát szorította. Ismerte jól, hogy milyen az amikor egy lóval vágtatnak, ez inkább amolyan kellemesen gyalogló, legfeljebb ügető tempó volt mintsem rohamvágta. Valaki szintén hallhatott erről az otthonbról rajta kívül!
És milyen igaz! Egy szálkás, szintén puritán ruhákba öltözött férfit látott, arcszőrzete kifejezetten ápolt és illett rá. Nem látszott feszültnek, támadó szándék egy szikrája sem tükröződött róla - noha, ez még nem jelentette azt Hunstannek, hogy ne legyen éber.
Hangja mélyebb volt. A beszédstílusa magázó, valamivel műveltebbnek tudta őt leírni. Felé fordult és várt egy pár szempillantásnyi időt mire viszonozta a kézfogást.

Amint megérintette a férfit, úgy érezte mintha enyhe zsibbadás lenne urrá a karján. Megdermedt, majd lassan a férfi szemébe nézett, nem burkoltan végigmérte és fokozta a szorítást a kezén. Ez a fajta válaszreakció - akárki is a vevő -, egy kifejezetten ellenséges gesztus, egy jelzés arra, hogy a másik fél mintha támadni akarna. A vörös szem találkozott a barnával.
Hunstan elengedte Viktor kezét, szemét továbbra is rajta tartva. ~ Valami van ezzel a férfival, mintha.. eh, nem tudom megmondani! ~ gondolta magában.
A kézfogást nem mint az udvarias gesztus viszonzásaként fogadta el, sokkal inkább a másik erejét kívánta felmérni vele. Ez meg is történt, ez az ember többet rejthet mint ami kívülről látszik belőle, nem csak egy felfuvalkodott nemes.
Egy röpke pillantig rá meredt, majd válaszolt:
- Igen. Vadászni.

Úgy tűnik, hogy nem ők ketten voltak azok akik erre tévedtek. Egyik követi a másikat..
Nem volt különösen elragadtatva, hogy ennyi ismeretlennel - és legfőképpen emberrel -, kell együttmaradnia, még ha rövid ideig is. Igyekezett az undort letörölni az arcáról, mert akármi is lesz a feladat, muszály lesz együttműködőnek lennie, amennyire ez tőle tellhet.
Azonban, ez a nagy csapat már igencsak felkelti másnak is az érdeklődését. A ház felől egy nő közelít, Hunstan óvatosan hátrál egy lépést: a nőnél számszeríj van! Nofene.

Hála az égnek, valaki más törte meg a jeget közöttük mint ő. A lehető legkevesebbet kelljen beszélni, nem volt jó a társalgásban. ~ Hm. Vérszívó! Egymásra találtak hát! ~ jegyezte meg magának, nem véve le a szemét a fiatalnak tűnő vámpírról.




Felszerelés/Képességek:
Út:

Az Okkult útja
- Nem kevés olyan személy akad, akiket az elveszett tudások hajkurászása komoly mélységekbe sodor. Az ilyen egyének sok mindent látnak és átélhetnek, de éppen emiatt egészen ellenállóak is lesznek velük szemben.
Bónusz: Egy szabadon választható ingyenesen megtanult nyelv, ingyenesen megtanult Írni és olvasni tudás, valamint jelentős ellenállás az őrjítő támadásokkal szemben.
---
Felszerelés:

Név: Kard
Típus: Egykezes
Leírás: A tőr és a kétkezes kardok közötti méretű vágófegyver, mely gyors támadásokra alkalmas, változatos mozdulatokkal és technikás lépésekkel.

Név: Láncing
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy láncszemek egymásba fűzéséből kialakított páncél, melyet fém páncélok és köpenyek alá, illetve bőrpáncélok alá vagy fölé is fel lehet venni. Növeli a védelmet, de ezzel arányosan lassítja viselőjét.
---
Kasztfüggetlen Képesség:

Személyes passzív: A bestia
Típus: Passzív
Erősség: I.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Hunstan talán tudja magáról, hogy több egy fékevesztett fenevadnál, ám sajnos ezzel a világ többi lakója nincs tisztában. Nem érdemes szépíteni a szavakat, szörnyeteg vagy, a szemükben legalábbis mindenképpen. Míg Délen talán megtűrnek egy kocsma eldugott zugában, Északon azonnal célponttá válhatsz. A parasztok tartanak tőled, az őrség mindig követ, a gyerekek pedig rólad hallanak rémmeséket. A jelenléted zsigeri félelmet vált ki a körülötted lévőkből, akik tudat alatt is tartanak tőled.
---
Képességek/Varázslatok:

Név: Halálhozó
Típus: Mágia
Erősség: I.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A Háborúdémon ideiglenesen egy kétkezes kaszává alakítja a fegyverét, aminek így megnő az átütőereje hatótávja. Ha a kasza megsérül, az igazi fegyver is károsodik. Csatán kívül nem idézhető meg és nem is tartható fenn, csatában azonban a démon ösztönös szinten képes forgatni akár rendelkezik kaszával való harcmodor ismerettel, akár nem. Harc végéig marad ilyen állapotban, vagy ameddig a démon vissza nem alakítja.

8Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Hétf. Jan. 27, 2020 11:44 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
A szörnyeteg nem volt túl udvarias – ám mit is vártam volna egy démontól. Meredt rám egy darabig a bamba és ronda fejével, majd végül válaszolt. A nevét nem mondta meg. Kellemetlen ez az alak. Próbált erősködni a kezem megszorításával, de nem egy kocsmában vagyunk, figyelmen kívül hagytam. Zavart a jelenléte, nem csak a fejfájás miatt, amit okoz, de emiatt a fura érzés miatt is, amit a gyomromban kelt – nem akarok a közelébe lenni. Irritáló, mint az összes magafajta.
Nem kellett sokat várni, hogy mások is érkezzenek: előbb a kis kultista, később pedig kedvenc vámpírom érkezett meg. Úgy tűnik újra izgalmas kalandnak nézünk elébe – ráadásul Wilhelmina Viktorként is megismerhet. Nagy valószínűséggel már nem lepődik meg rajta.
Gyorsan előkerült a „házigazdánk” is, egy vámpír személyében. Vámpírhoz képest nem volt modoros, ránk fogta a számszeríját és azonnal kérdezősködni kezdett. Melissa, ha Mina nem téved.
- Viktor vagyok. Hallottunk a vadászatodról. – mondom, ám azért elmormolok magamban egy Kyrie-t, ha esetleg megcsúszni a keze a ravaszon.

Kyrie / "Uram irgalmazz..." (Kaszt képesség)
Típus: Bűbáj (1/3 kör)
Erősség: IIa
Felhasználás: Szövetség alapú
Az inkvizítort megóvja Isten az ellenfeleitől, ezt a képességet aktiválva a következő támadás biztosan elkerüli.

9Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Kedd Jan. 28, 2020 12:01 am

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista
Végül nem volt elég ideje dönteni. Előkerült Mina, és a házból is egy vámpír. Fegyverrel... Egyenesen nekik szegezve a számszeríjat, és képkedve közelebb és közelebb a társasághoz.
Így már nem mer mozdulni, csak annyit, hogy behúzódjon Mina mögé, remélhetőleg úgy, hogy nem veszi észre legalább a vámpír... És ha lehet Eric se, aki már megint Victorként mutatkozott be... Miért?
Ráadásul az a fura démon sem tűnt bizalomgerjesztőnek... Suzinak úgy tetszett, mintha bármelyik pillanatban neki akarna ugrani... pedig ő nem csinált semmit... még csak meg se szólalt.
Remélte, hogy erre Mina és az egyházi megszólalása után nem is lesz szükség... a legkevésbé sem akart feltűnővé válni azzal, hogy hallatja a hangját. Elég lesz az akkor, ha baj van, és szüksége lesz rá, hogy elkérje Armaros szolgáját. Most csak a tőrét megfogva némi biztonságérzetért várta, sikerül-e megnyugtatni a dühös vámpírt.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Személyes passzív: Ártatlanság
Típus: Passzív
Erősség: III.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét. A körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit, vagy elmondja, hogy kultista, a hatás megszűnik. Ez a passzív hatás elnyom minden más passzív képességet, mely Suzy-t megzavarná benne.

10Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Kedd Jan. 28, 2020 9:33 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
A vámpír leányzó szusszan egy nagyot, aztán leengedi a fegyverét.
- Vadászni mi? - nézett végig a díszes társaságon - Hát...nem tudom, mire számítottam. Jól van, gyertek, talán jutunk is valamire.
Nem kellett neki sokat szedelőcködnie. Melissa von Swartzjeager menetkész volt, úgy tűnt a nap minden percében. Felkapott egy hátizsákot a háza sarkából és már ott is termett a kis csapat mellett.
- Mutatom az utat. - mondta tömören, ahogy elindult az erdőben.
A fák között haladva ismerős vadonban találták magukat. Az erőd szegélye még a régi Tünde Erdő nyomait viselte, az erdőét, mely annak idején Finsterwald helyén állott. A fák közül azonban eltűntek az állatok. Finsterwald veszedelmes, vérengző bestiák otthona volt, s nem csoda hát, hogy a régi erdő állatai kereket oldottak.
- Az óriás barlangja egy kis domb tetején van. A szája az ösvény felé néz. Elég éber, úgyhogy egy kis kerülőt fogunk tenni, nehogy észrevegyen minket... - magyrázta közben Melissa - ...de ha netán egy nagy farönk repülne felétek, hajoljatok le.
Az út így sokkal hosszabbra nyúlt, mint tervezték. A kis dombhoz érve megkerülték azt, alaposan körbejárták, mígnem a lankás rész másik oldalán nem kötöttek ki. Ám hamar kiderült, hogy csak a domb egyik oldala volt olyan lankát. Közel s távol, amerre csak a szem ellátott, magas, meredek sziklaszirt választotta el a domb alját a tetejétől. Az éles kövek köz kevés volt a repedés, nem annyi, hogy egy ember, pláne nem fegyverekkel a hátán meg bírjon rajtuk támaszkodni. A kövek közt moha, fű nőtt itt-ott, s ennek hála a sziklák pár ponton porladásnak indultak. Melissa erősen gondolkodva nézett végig a szirten.
- Jól van. Ezen ha valahogy felcihelődünk, ott is leszünk a fészke háta megett...csak azt kell kitalálni, hogyan. - gondolkodott el, ahogy végignézett a díszes vadásztársaságon, hátha valakinek akad ötlete.


Határidő: 2020.02.02.



A hozzászólást Lothar von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 01, 2020 7:10 pm-kor.

11Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szer. Jan. 29, 2020 3:22 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Viktor. Hát ez zseniális. Kár, hogy nincs nála semmi naplóféle, különben azon nyomban előkapná és nevetéstől remegő kezekkel vésné bele ezt a nevet.
Leo. Richard. Henrik. Viktor.
Egyik sem illik igazán hozzá. Fogalma sincsen már, mi az, ami igazán illene hozzá.
A vigyort azonban nem tudja letörölni az arcáról.
Elkerekedik a szeme azon, ahogy a vámpírnő reagál. Sokkal kedvesebben fogadja őket, mint ahogy arra lehetett volna számítani, bár nem panaszkodik.
Egyikük sem közelíti meg a többieket, amennyiben ők nem kezdeményeznek társalgást. Furcsa a helyzet és egyelőre bizonytalan a terep, jobb alkalamt is lehet majd a beszélgetésre találni.
Damien némi szívfájdalommal és nosztalgiával szemléli az erdőt, ahogy eszébe jut, mi volt ez valaha és mi lehetett volna.
Figyeli a Schwarzjäger minden szavát. A feljutással kapcsolatban egy ötlete van.
- Mi tudunk lebegni, ha páran hozzánk kapaszkodnak, néhányakat fel tudunk talán segíteni.
damien elgondolkozva pislant a pengéire, de nem, azokkal sem fog tudni felkapaszkodni, pláne nem tenné őket tönkre így.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

12Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szomb. Feb. 01, 2020 5:07 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
A vámpír továbbra sem változtatott a modorán – mintha nem lett volna elégedett az összeverődött társasággal. Persze a kis kultistára nézve megértem az aggodalmát, de nála sokkal ijesztőbb alakok is álltak itt.
Szótlanul kezdtem követni, mikor elindult az erdőben. Úgy tűnik ismerte az utat, nem okozott gondot neki, hogy a fák között navigáljon – persze ismerve az erdő múltját ez érthető is. Állattal nem találkoztunk, s szerencsére veszedelmesebb bestiával sem. Egyelőre.
A kerülő valóban megnyújtotta az utat, ám legalább nehéz nem volt. Egészen addig, amíg el nem jutottunk egy sziklaszirthez. Ránézésre nem lehetett megmászni, főleg nem ennyi fegyverrel. A vámpír is gondolkodóba esett, mígnem Mina fel nem ajánlotta a megoldást – legalábbis néhány ember számára. Azonnal kaptam az alkalmon.
- Úgy gondolom ezt testhezálló feladat. – mosolyogtam rá a nőre, majd gondolkodás nélkül léptem oda, és karoltam át a derekát – akár elindul felfelé, akár nem.

13Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Vas. Feb. 02, 2020 7:35 pm

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista
Armarosnak hála nem volt szükség arra, hogy ő is komolyabb eszközökhöz folyamodjon, a vámpírnőt meggyőzték a többiek, és hirtelen már neki is indult, hogy elvezesse őket oda, ahol "vadászni" fognak... Na persze.
Igyekezett minél láthatatlanabbul követni a többieket, és figyelmesen hallgatta a nő okfejtését, önkéntelenül is nyelve egyet, és megszorítva a tőrét, amikor kifejtette, hogy valós lehetőség, hogy farönkök repkedjenek feléjük... Ezt követően még az eddiginé is fokozottabb óvatossággal járt el, és amennyire lehetett Damien közelében maradt, arra számítva, hogy a sötételf hamarabb észreveszi, ha valami gond adódik, és őt követve könnyebben biztonságban maradhat.
A dombot megkerülve legszivesebben sarkon fordult volna, hiszen itt lehetetlen feljutni, de amit a vezető vámpírnő mondott az óriásról, visszatartotta ettől.
Nem akaródzott neki Eric közelébe menni, de sajnos az tűnt az egyetlen járható útnak, amit Mina javasolt, és amire az egyházi férfi hamar le is csapott... Úgyhogy végül kénytelen volt ő is közelebb menni, de továbbra is úgy, hogy Damien által védve érezhesse magát. Nem tetszett neki, hogy Eric is itt van... Ráadásnak pedig az a démon is zavarta valamiért.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Személyes passzív: Ártatlanság
Típus: Passzív
Erősség: III.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét. A körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit, vagy elmondja, hogy kultista, a hatás megszűnik. Ez a passzív hatás elnyom minden más passzív képességet, mely Suzy-t megzavarná benne.

14Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Hétf. Feb. 03, 2020 10:13 am

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Melissa lemondóan csóválta meg a fejét Mina elképzelésére.
- Életemben nem láttam még vámpírt, aki arasznál magasabbra tudott volna lebegni...nem is beszélve róla, hogy én egyáltalán nem tudok.
S csakugyan, Mina ahogy megpróbálta talpát a földtől elemelni, egy pontnál tovább nem emelte a mágia, akárhogy erőlködött. A lebegés, bár valóban ellökte a talajtól, nem repítette föl. Egy biztos volt, így nem fognak tudni feljutni.
- Lehet kénytelenek leszünk szemböl nekimenni annak a rühes dögnek. - morgott egyet Melissa, ahogy a táskájában kezdett el turkálni. Egy méretesebb kötelet húzott onnan elő, arra meresztette szemeit - Talán ha egyikünk fel tud jutni, ő ezt odakötheti valamihez és felmászhatunk rajta...


Határidő: 2020.02.07.

15Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szer. Feb. 05, 2020 2:29 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató
A helyszínre érve Hunstan elmerengett a látottakon. Az erdő sűrű volt, de nem olyan mint amiket eddig látott, ez sok veszedelmet rejtegetett magában. Nekik végképp, akik nem egy egységet alkotnak hanem inkább egy, ki-ki maga útját járó bandát. Volt egy olyan érzése, hogy az itt lévők már találkoztak egyszer, de erről egyiküket sem kérdezte meg.
A sziklaszirthez elérve ő is csak vakarta a fejét. Ezen nem lesz egyszerű felmászni, pláne utána még harcolni is egy óriással! Nem volt képzett hegymászó és kötele sem volt - és ahogy elnézte, a többiek is hasonló cipőben voltak. ~ Ezen nem fogunk így feljutni! Vagy belehalunk a próbálkozásba, vagy pedig más utat kell nézni, de ez a szírt előnytelen terep nekünk! ~ gondolta magában. Körbenézett.
A sűrű erdő maga egy nehezen áthatolható függönyt vont köréjük, ahol nem volt tisztás ott fák, bokrok és avar borított mindent ameddig a szemük ellátott. Nem találkozott még óriással, még egy trollt sem látott eddig, így nem tudta, hogy nagyjából milyen magasak, mit esznek, mikor alszanak. De ha már itt tartunk..
- Hm - morgott, majd az ifjú vámpírra nézett. - Tudsz valamit az óriásokról?
Megvárta amíg a nő ránézett és felvonta a szemöldökét. Kicsit ki fejtette:
- Nem tudom, hogy ez a lény mennyire erős avagy okos, de nyilván ő is eszik valamit! - mondta. - A barlangban hátrányba fogunk kerüli vele szemben, az ott az ő területe amit nyilván elég jól ismerhet.. mintha egy medve lenne! - magyarázta, majd valamivel mögéjük bökött. - Mi lenne akkor, hogy ha ahelyett, hogy mi mennénk be, inkább kicsalogatnánk?
Hunstan szerint kifejezetten jobb ötletnek tűnt kicsalni a barlangból annak lakóját, semmint megkerülve bemenni. Valahogy volt egy olyan érzése, hogy nem fognak észrevétlenek maradni - legalábbis ő maga sosem volt jó osonásban. Ha pedig odabent a dög szagot fog, akkor minden az neki fog kedvezni velük szemben és onnan nehézkes lenne kereket oldani.

16Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szomb. Feb. 08, 2020 1:38 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Annak ellenére, hogy a vámpír képtelen volt valamiért felemelkedni, nem engedtem el a derekát, jólesően karoltam át továbbra is. Sőt, néha rá is pillantottam, mosolyogva. Persze ez nem oldotta meg a kérdéses problémát. Az egyértelmű volt, hogy nem én fogok felmászni a sziklán, és nagy valószínűséggel egy nehézpáncélos se megfelelő személy hozzá. A szarvas dög már csak a szarvai miatt se fér fel, a kis kultistának pedig minden bizonnyal annyira remegett a keze, hogy lezuhant volna néhány lépés után. Talán mégiscsak nekem kellene megpróbálni a saját érdekünkben?
- Azért még megpróbálkoznék valamivel. – mondtam a démon kis beszéde után.
Elengedtem a vámpírt, és közelebb léptem a sziklához. Méregetni kezdtem, majd megidéztem mindhárom láncomat – a kampós végük bizonyára segítséget nyújthatnak abban, hogy beakasszam őket a hasadékokba. Elvettem Melissatól a kötelet és átvetettem a vállamon. Ha pedig minden jól ment, úgy óvatosan megpróbáltam a láncok kampóit felhasználva lassan-lassan felkapaszkodni a meredek sziklaoldalon.
- Kapj el ha leesnék. – kacsintottam Minára.

Fiat voluntas tua /"Legyen meg a te akaratod"/  (Kaszt képesség)
Típus: Mágia
Erősség: III.
Felhasználás: Szövetség alapú
Az inkvizítor öt kör erejéig képes a Flagellatio hatását egyszerre három láncon alkalmazni, figyelme pedig fokozódik annyira, hogy akár három különböző módon is képes legyen mozgatni a láncokat.

17Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szomb. Feb. 08, 2020 4:27 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Melissa nem nagyon szól bele Johannes tervébe, kíváncsi rá, vajon mire fog ő jutni. Maga Melissa meg sem próbálkozik segítség nélkül feljutni, a vastag páncél, amit visel hátráltatja benne, hogy esés nélkül jusson fel. A láncok tekergő kígyó módjára kelnek életre, egy jó darabig körözve a sziklafal rései közt, mígnem hosszas kutatás után talált három darab olyan kis bemélyedést, melyben biztonsággal meg tudott kapaszkodni, s felemelni magát egészen a szirt tetejéig. Idő kérdése volt csupán, hogy a kötelet egy közeli fának, kőnek nekikötve az egész csapat fel tudjon mászni. A Fiat voluntas tua hatása ugyan elenyészett, mire mindenki fel tudott a csúszós köveket, kisebb nagyobb nehézségekkel, csúszásokkal mászni, viszont végre ott volt az egész csapat.
A sziklaszirt tetején egy fennsík terült el. Fénykorában talán hegy lehetett, mígnem a zord idő, vagy valami más le nem tarolta azt. Erről árulkodott a hatalmas szirt, mely a fennsík közepét díszítette, emelvényként, kőoszlopként tornyosulva ott. A piramis alakú kis szirt egyik oldalán, nem is olyan messze a lejtőtől lábnyomok látszódtak, hatalmas, kövér lábnyomok, melyekben összekuporodva egy kisebb ember könnyedén megpihenhetett. Körös körül fák tönkjei tarkították az egykor erdőn fennsíkor. A fák törzseik módszeresen letépték a gyökerekről, ormótlan, pazarló módon ott hagyva alvó fertályukat. A kőhalom oldalán egy nagy halomban fatörzsek voltak lehajigálva, rendezetlenül, lombosan. Mellette hanyagul ásott ciszterna állt, benne bőven telve esővízzel, mely időről időre esett bele. Melissa óvatosan igazította meg az ingjét, hogy utolsónak mászott fel, majd beszedte a kötelét.
- El kell ismernem, ez elég leleményes volt. - mondta, kissé szúrós szemmel méricskélve az inkvizítort, aki felsegítette. Ám ennél többet nem mondott róla.
Gyorsan távcsövet vett elő, s megszemlélte a környéket, biztos a megfelelő helyen másztak-e fel.
- Jól van. A barlang szája a szirt másik oldalán van. Az óriás általában a szájában szokott tanyázni. Elég jó a hallásuk, így aligha fogunk tudni a háta mögé lopózni. - nézett végig a csapat több páncélt viselő tagján. Egyikük sem tűnt túl könnyű léptűnek - Lerohanjuk a bestiát és megpróbáljuk minél gyorsabban ártalmatlanítani. Készüljetek fel... - mondta, ahogy előrántotta számszeríját...noha látszott a keze tartását, nem gyakorlott lövész.


Határidő: 2020.02.13.


//Nem tetszik, hogy folyamatosan van, aki csúszik, és egyáltalán nem szól róla. Ha valakinek van még szüksége időre, szóljon, de ne kellejen minden körben kihagynom valakit. Ha ilyen sok kimaradás lesz, fontolóra veszem, hogy kiteszem a küldetésből azt, aki nem ír, és nem értesít, hogy csúszni fog.//

18Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szomb. Feb. 08, 2020 8:25 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Nagyot néz, ahogy átkarolják a derekát, meg is emeli a szemöldökét, de meglepődött annyira, hogy ne ellenkezzen, csak az arcán jelenik meg némi pír. Ajka széle mosolyra rándul, de nem éppen a legvidámabbra.
A lebegés nem sikerül, pedig a vámpírtoronyban gond nélkül tudott így közlekedni. Persze, közlekedésre való, hiszen nem repülés. Akkora erőt nem tud kifejteni. De azért...
- Egy próbát megért. - vonja meg a vállát.
Kíváncsian nézi, Leo/Richard/Johannes mivel próbálkozik, majd amikor figyelmeztetve hátrafordul, Mina gyorsan átgondolja a repertoárját.
- Hogyne.
Közben próbálja nem újra és újra lejátszani a fejében azt a kacsintást.
Zavaró. Vajon direkt csinálja ezt?
Egész biztosan...
Valamint a hideg is kirázza azoktól a láncoktól. Bár történetesen ezek a láncok éppen, hogy megmentették legutóbb is. Fene hitte volna, hogy ennyit tudnak segíteni, amellett, hogy egy másik inkvizítor láncai pedig hosszú időre sebet hagytak az arcán.
Csoda, hogy meggyógyult. Testileg legalábbis.
Próbálja megőrizni az önbecsülését, ahogy a sárban, köveken kapaszkodik felfelé, visszafojtva a hangokat, amelyek feltörnének belőle. Nem mutatkozhat gyenge kislánynak, noha a fizikai erejét a mágiája mindig fölülmúlta.
A Schwarzjäger előreengedte őket, így ő mászik fel legutoljára, addigra pedig Mináék is megszemlélték már a fenti kilátást... Nos, a gyerekeket riogató mesék nem túloznak, amikor az óriások nagyságáról és erejéről beszélnek, úgy tűnik.
- Nincs a barlangnak sehol sem másik bejárata? - teszi még fel a kérdést fajtársának, hátha valahogyan mégis az óriás hátába lehetne lopózni.
Spoiler:
Sorry for writing late. :S


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

19Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Csüt. Feb. 13, 2020 1:15 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató
//Ottani idő szerint éjfél múlt, elnézést a késésért! (megint) //

A javaslatára nem sokan voltak kapóak, így inkább a csak csendben maradt és az egybegyűlt társaság többi tagját figyelte, javaslatok és ötletek után.
Mint kiderült később, alábecsülte az óriásnak a képességeit. Amint felértek a szirt tetejére, látni vélte egy ilyen bestia valódi erejét: ez a dög képes volt egy egész erdőt eltávolítani egymaga, ha akart - a lábnyoma csak olyan széles volt mint egy egész fogat kocsi, a kidöntött fákból és azoknak számából pedig nyilván nem diétázott az elmúlt napokban és hónapokban. A kissebb kőhegy úgy magaslott a gödör közelében mint egy magányos torony, ami most - a lovagi mesékkel ellentétben -, egy királylány helyett egy valódi óriást rejt.
Ennek fényében Hunstan igenis jogosnak vélte, hogy vakarja a fejét amikor a nő a frontális támadást javasolta. Nyilván nem volt más út, csak.. remélte, hogy jól lő a számszeríjjal, legalább a szemeit kilőhetné vele mielőtt eltapossa őket. Ránézve a kardjára, így már egészen aprónak és jelentéktelennek érezte magát, csak úgy mint a társait és fegyverzetüket. Azért meglazította egy kicsit a kardját a hüvelyben.
- Ehhez a lényhez inkább ostromgép kellene - jegyezte meg szúrósan, miközben az övét igazgatta. Nem volt nagy startéga, de ez nem tűnt jó ötletnek egyáltalán; reménykedett benne, hogy a másik vérszívó egy jó kérdést tett fel.

20Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Csüt. Feb. 13, 2020 10:50 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
A láncokkal csakugyan nem volt nehéz dolgom, hogy feljussak, ahol elém terült a fennsík. Bármennyire is szép volt, nem volt időm gyönyörködni: gyorsan kerestem egy közeli fát, és rögzítettem a kötelet. Kár lenne bármelyik élő pajzsért is, hogy odavesszen a csata előtt, így jó erősen kötözöm meg, majd a szirt mellett megállva felsegítem WIlhelminát, bármikor is érkezik. Melissa pillantását állom – nem azért voltam itt, hogy a frakcióink nézetéről vitázzunk, a képességeim pedig nagy valószínűséggel később is nélkülözhetetlenek lesznek.
- Vadászni vagyunk itt. – jegyzem meg, mielőtt tovább vonulnék, hogy tüzetesen is megnézzem a terepet.
Kicsavart fák, esőgyűjtő – kifejezetten hosszú időre rendezkedhetett itt be ez az óriás. A barlangjában hazai terepen mozogna, viszont a szűk teret kihasználva nagy valószínűséggel kevésbé tudna mozogni, velünk ellentétben. Sőt, jobban körbe tudnánk venni, mint sem kint, ahol egy lépéssel háromszor megkerül minket.
- Lepjük meg a barlangjában. Hátha alszik. – teszem hozzá, és én is Melissa-t kezdem el figyelni, vajon tud e másik bejáratról.

21Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Csüt. Feb. 13, 2020 11:04 pm

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista
Úgy tűnt - örömére - a többiek megfeledkeztek róla. Meglepődött, hogy miután még Mina egyértelmű - és lenyűgöző - varázslata sem segített nekik feljutni, addig Eric látszólag varázslat nélkül felmászott az egyébként rémisztő láncok segítségével a sziklafalon.
Megvárta, míg a jelenlévők közül más is felmászik Eric után, csak ezt követően kezdett ő is felfelé mászni. Komoly erőfeszítésébe telt, közben folyvást magyarázta magának, hogy nem szabad lenézni.
Ahogy végül végre felérkezett, már nehezen bírt a kíváncsiságával. Előbb Minához, majd Erikhez is (bár hozzá csak kartávolságon kívül) odament míg Melissa is felért, hogy megérdeklődje, hogy csinálták. Armaros kinevette, nem is igazán értette, miért.
A tervezésben viszont egyet kellett értenie a furcsa, hátborzongató démonnal. Nagyon rossz ötletnek tűnt bárhogyan rátámadni egy óriásra. Az már eszébe sem jutott, hogy ajánlkozzon, hogy mint a társaság legkisebb tagja odaoson felmérni a terepet... Nem volt ő ahhoz elég ügyes, és túlságosan félt is az óriástól.
Még annál is rosszabb ötletnek tűnt, hogy bemerészkedjenek az óriás barlangjába... Mi lehet ott, ha itt ilyen komoly pusztítást végzett? És... mi történne velük?
- És ha ak-kor búj-nánk el a bar-langba, amíg nincs ott-hon? - kérdezte a társaságot egy számára biztonságosabbnak tűnő verzióról. Azt már nem gondolta végig, hogy hogy nem fogja őket az óriás észrevenni, amikor kijön a barlangból.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Személyes passzív: Ártatlanság
Típus: Passzív
Erősség: III.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét. A körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit, vagy elmondja, hogy kultista, a hatás megszűnik. Ez a passzív hatás elnyom minden más passzív képességet, mely Suzy-t megzavarná benne.

22Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Szomb. Feb. 15, 2020 12:55 am

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
A Swarzjeager lány csak a fejét csóválta, ahogy faggatni kezdték, nem sokkal a barlang bejárata előtt. Csendre intette a kis csapatott, mintha egyre inkább tartani kezdett volna valamitől.
- Nincs neki, csak egy. Amit alig szokott elhagyni. És jobb lesz, ha sietünk. Annak a dögnek jó a hallása. Ha észrevesz minket, a semmiért kerültük körbe a fennsíkot.
Melissa maga nem indul meg előre. Fegyverét magánál tartva egyre csak a kis csapatot lesi, ők mikor indulnak. Nem mondta ugyan egyszer sem ki, de jól látszott, hátul tervezett maradni az összecsapás során, már ha egyáltalán részt kívánt benne venni. Ahogyan a számszeríjat tartotta, az sem volt biztos, hogy egyáltalán tudja, hogyan kell újratölteni.


Határidő: 2020.02.19.

23Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást on Kedd Feb. 18, 2020 10:49 pm

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató
Kérdések és javaslatok röppentek, de nem sok választ kaptak a kalauzuktól. Hunstan érezte (és sejtette is  anő tartásából), hogy viszonylag kevés hasznát fogják venni neki - a számszeríjat amúgy is több idő lesz majd újratölteni, remélte, hogy gyakorlott vele.. máskülönben egy lövés után gyakorlatilag haza is mehet.
Ő maga sem volt jobb: egy kard és semmi más. A többiek szintén. ~ Ez mókás lesz.. ~ gondolta magában egy nagy adag szarkazmussal, majd lassan elindult a magányosan ácsorgó kőhegy felé. Számolgatott, tervezett, osztott és szorzott.. így sem volt sok ötlete annál minthogy inkább ki kellene csalni, ahelyett, hogy beenni. Az talán még egy lehetőség, hogy ha sikerülne az óriásnak megbotlani a gödör közelében és abba beleesni - talán lenne esélyük belefullasztani.
A kardját lassan kihúzta a hüvelyéből és igyekezett a többbiekkel lépést tartani. Nem rohant előre és nem csapott zajt - már amennyire tőle tellett. A láncingjének lelógó része persze csak akkor zörgött amikor rohant, a súlya pedig eloszlott a dereka környékén, ahol egy öv fogta össze. Nem volt alkalma még úriással ütközni, így belül érzett egy adag félelmet magában - ezt normálisnak gondolta. Amíg fél, addig életben van és remélte, hogy ez így is marad még egy ideig.

24Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Yesterday at 9:19 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Csodálkozva néztem, ahogyan közelít felém a kis kultista. Ez mégis mit akar? A többieket is ugyanígy megközelítette, ám az irányomba jóval nagyobb távolságtartást tanúsít - azt tehát képes volt felfogni hogy megölhetem. Azt  nem biztos hogy tudja: meg is akarom. Ennek is eljön azonban az ideje.
A kis dölyfös vámpír egyáltalán nem zavartatta magát azzal, hogy akár megfontolja az ötleteinket. Nem, helyette ment a maga feje után, mint ahogyan a nemeskisasszonyok szoktak – mi pedig kénytelen-kelletlen követtük (pontosabban ő követett minket) a barlangban, óvatosan lépkedve. Előbb-utóbb harcra kerül a sor, neki pedig nem fogjuk sok hasznát venni, az alapján ahogyan azt a fegyvert tartja. A kardomat még nem húztam elő, helyette feltettem a fejemre a Töviskoronámat – kitudja milyen trükkök vannak akár a barlang, akár az óriás tarsolyában.

25Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Yesterday at 9:39 pm

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista
Eric nem válaszolt neki. Mintha nem is értette volna, hogy ő tényleg kíváncsi, és tényleg szeretné tudni hogy csinálta ezt azokkal a láncokkal. De nem volt ideje megint megkérdezni, mert közben a vadászvámpír is felért, és ötletelés kezdődött... Amit ők négyen igyekeztek megtenni, míg a nő le nem intette őket, és nem közölte a saját külön megoldását, ami után el is indult. Nem figyelt rájuk. Ő viszont nagyon tartott ettől az óriástól, úgyhogy most is Damien mögé húzódott, ha tudott, ahol jelenleg leginkább biztonságban érezhette magát. 
Rátett az aggodalmára, hogy Melissa pont úgy nézett ki azzal a számszeríjjal, mint ő, amikor először próbálkozott a tőrével... Azt se tudta jóformán, hogy melyik felét kell a fegyvernek az ellenségre irányítani. A tőre markát szorongatva lépdelt, igyekezve tartani a lépést, és azon gondolkodva, hogy mennyivel jobb lenne egyszerűen az országúton gyalogolni, akár Hellenburgba is.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Személyes passzív: Ártatlanság
Típus: Passzív
Erősség: III.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét. A körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit, vagy elmondja, hogy kultista, a hatás megszűnik. Ez a passzív hatás elnyom minden más passzív képességet, mely Suzy-t megzavarná benne.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.