[Magánjáték] Sons of the North

– Jó válasz – vágta rá von Bertold. – Jól tanult, s ha a teste is bírja a lelke igyekezetét, az igen előnyös lesz számára a seregben.
Hálás biccentéssel fogadtam a dícséretet és a jótanácsot. Ahogy félretolta a korsóját és elkezdte visszacsatolni páncélkesztyűit, elmerengtem szavain. Egy tisztnek nem szokása csak úgy kedvtelésből egy újonnan felavatott lovaggal ebédelnie, bizonyára tényleg kinézett engem valami feladatra... Ha csak nem a Parókiáról ajánlottak be. Az újonc Von Hildebrand, aki még egységbe se lett beosztva, úgyis ráér. Akaratlanul is elmosolyodtam. Persze, ha valóban akar valamit, úgy rendelkezzék felőlem. Ezzel a lehetőséggel talán kikerülök a tanoncok gyakorlóteréről.
– Bizonyára tudja akkor azt is, hogy egy templomos egységünk minden reggel az első harangszó idején előáll szemlére és őrjáratozik rendszeresen mostanság.
Szavait hallva csak biccentettem. Hallottam arról az egységről, a lovagok pletykáltak is valami engedetlen újoncról, aki miatt az egész egységet szivatják most. Egyszer beléjük is futottam a napokban, mikor kora reggel Alarichoz siettem jelentést tenni. Mielőtt jobban belegondolhattam volna, von Bertold folytatta is.
– Az az én egységem. Holnaptól közéjük tartozik a Parancsnokság utasítására.
Még be sem fejezte a mondatot, sokkal szélesebb vigyor kúszott az arcomra, miközben a fejemet csóváltam. Valahol legbelül sejtettem, hogy erre megy ki a játék, mindenesetre von Bertold nem a leghagyományosabb módját választotta annak, hogy beszervezze az egysége új tagját. Legalábbis, a legtöbb újonnan felszentelt lovagot sokkal formálisabb módon keresték meg, amennyire én hallottam.
– El ne késsen - mosolyodott el ő is, miközben felállt a székről.
- Ott leszek, uram - biccentettem.
Első benyomások alapján igazán rokonszenves alak volt ez a von Bertold, a módszere sokkal közvetlenebbnek hatott, mint a legtöbb tiszté, akikkel eddig dolgom volt. Igazán dícséretes, hogy személyesen akarta előbb megismerni a jelöltet, ahelyett, hogy csupán ír egy levelet, vagy érte küldet egy futárt. Noha ez még nem jelent semmit, hisz korábban egyáltalán nem hallottam felőle, fenemód szerencsésnek éreztem magam, hogy első közvetlen felettesem nem valami mogorva, karótnyelt alak, aki csak lenézi az újakat.
Magát a kora reggeli szemlét és őrjáratot persze már kevésbé éreztem szerencsésnek... Nem mintha eddig annyira megengedhettem volna magamnak a lustálkodást, ehhez azonban még hozzá kell szoknom. Azt hiszem, búcsút inthetek a gyakorlótérnek és a fiataloknak.

Ezennel hivatalosan is lezárom ezt a játékot, jó sokáig várakoztatok sajnos Sok szépet tudnék írni róla, hogy milyen is volt, de tbh szerintem tudjátok, hogy gecire jól sikerült. Eiriket meg kell dicsérnem, hogy mennyire gyorsan belehelyezkedett a világba, Oswaldot pedig azért kell megdicsérnem, mert Oswald. 


Annyit szeretnék hozzáfűzni még, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk, hogy "I think this is the beginning of a beautiful friendship".


Jutalom: 100TP
Oswald: Achát
Eirik: Kova