Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Jelszó: Ellenőrizve - Rudenz
Név: Agatha von Blutstern
Nem: Nő
Kor: 24
Faj: Vámpír
Frakció: Blutstern család
Kaszt: Mágus (Arkán mágus - Energia)
Kinézet: Ébenfekete hajkoronája a háta közepéig ér le, melyet általában kiengedve hord. Mandulavágású, hamuszürke tekintete és formásan ívelt ajkai tökéletesen illeszkednek ovális arcára. Bőrének színe a fajához illően, az északi népekhez képest is sápadtfehér. Termete teljes mértékben átlagos, nagyjából a százhetven centimétert üti alulról. Az alkatára mindig nagyon odafigyel, hisz édesanyja véleménye szerint csak a karcsú, törékeny lányok találnak könnyen kérőt. Hangja lágy, valamivel mélyebb hangszínnel rendelkezik, s az átlagnál kicsit halkabban beszél. A tartása és a járása egy nemesi kisasszonyhoz méltó, amihez hozzá tartozik a fejének és végtagjainak kecses mozgatása is. Öltözködése egyedi és változatos, hiszen bátran nyúl más népek stílusához és ruházatához, a „vámpír divatot” csak otthon követi. Kedvelt színei a fehér, a fekete, az arany és az ezüst. Az ékszereket és a különlegesebb kiegészítőket sem veti meg, így a nyakláncok, a karkötők vagy akár a legyezők is éppúgy habitusának részét képezik, mint bármi más.
Jellem: Rendkívül haladó és nyitott gondolkodású nő, aki büszkén képviseli a családja nézeteit. Gyermekkorában még mindenben a konzervatív elveket követte, de ahogyan kamaszodott, úgy kezdte kialakítani a saját világképét. Nem veti el gondolkodás nélkül a régi dolgokat, azonban előszeretettel hasonlítja össze új meglátásokkal azokat. A tudásszomj az egyik legfontosabb erény a számára, így mindig kész az új ismeretek elsajátítására, legyen szó mágiáról vagy építészetről. Igyekszik mindenkiben meglátni a jót, ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyen beleesik a naivitás csapdájába. Bár a nemesi származásának köszönhetően van benne némi büszkeség, azért soha nem felejti el, hogy az átok által ő is bűnös személynek számít, s épp ezért nem tökéletes. Az érzelmeket és az észérveket egyaránt összeveti egy döntés meghozatala előtt, bár gyakran hajlik el jobban az egyik irányba attól függően, hogy mennyire áll közel hozzá a témakör. Nagyon szereti a nők és a férfiak társaságát minden minőségben, akármennyire is állítja az ellenkezőjét. Gyengeségei közé tartozik, hogy nem képes kezelni a szélsőséges helyzeteket, s ilyenkor általában ő maga is hasonlóan féktelenné válik. Ez megmutatkozhat végletekbe menően bármilyen formában, legyen szó akár haragról, örömről vagy szomorúságról.
Előtörténet:
Már napokkal ezelőtt elkezdett összepakolni, mely az amúgy is kendőzetlen izgatottságát még nyilvánvalóbbá tette mások számára. Huszonnégy évet élt le a Blutstern toronyban, s ez számára mind csak az előtte álló hatalmas kaland megalapozásaként szolgált. A következő nap reggelén elhagyja a biztonságot jelentő otthon falait, s teljes mértékben magára lesz utalva. Távoli városok és épületek kutatásával fog foglalkozni, hogy ezzel is bővítse az építészettel kapcsolatos, amúgy sem elhanyagolandó mértékű tudását. Most is éppen a szobája ablakából pásztázza a horizontot, mely rövid időn belül már nem fog olyan távolinak és elérhetetlennek tűnni. Egy bátortalan kopogás töri meg a csendet, s annak gazdája egy rövid udvarias szünet után be is nyit a helyiségbe. Agatha édesanyja az, aki még mindig alig tudja elhinni, hogy a következő nap ilyenkor már nem élvezheti egyetlen leánygyermekének társaságát. Lassan odasétál hozzá és szorosan magához öleli, hisz már nem teheti ezt sokáig. Ki szeretné élvezni vele az utolsó órákat, perceket.
- Biztos vagy benne, hogy készen állsz kimenni a nagyvilágba? - hangja olyan lágy, mint mindig, de valahogyan mégis hallani rajta az aggodalom rekedtségét.
- Teljes mértékben. Nem azért tanultam ennyit, hogy ezt a tudást ebben a toronyban pazaroljam el. A családunknak szüksége van az ismeretei bővítésére. És ki lenne méltóbb erre a fontos feladatra, mint egy egyenesági leszármazott? - anyjának teljes ellentétjeként szólal fel, hangszínén egy csipetnyni határozatlanság sem vehető észre.
- Agatha, az a tény hogy a nagyapád testvére a családfő, nem tesz téged alkalmasabbá erre a feladatra. Bármelyik közrendű építész elmehetne helyetted, hogy aztán beszámoljon a kutatásairól neked.
- Nem mások szemein, fülein és véleményein keresztül szeretném megismerni a világot. Azt a sok dolgot ami engem a városunk falain kívül vár, senki más nem tudja úgy visszaadni számomra, ahogyan nekem arra szükségem lenne.
- De kislányom… te is tudod, hogy az utóbbi években mennyire kaotikussá vált Veronia. Először a Fakó Napkelet, aztán a Harag napja… a vámpírok számára még sohasem volt ennyire veszélyes a külvilág. Az Ordo Maellus még komolyabban kezdte venni a vámpírvadászatot, mint egykor.
- Édesanyám, ezt a vámpírcsaládok saját maguknak köszönhetik. Én már akkor is teljes mértékben kihátráltam az egészből, amikor az első tornyok felrepültek az égbe. Nem mellesleg azért is tanultam ennyi éven át az arkán mágiát, hogy tudjak magamra vigyázni. A külvilág pedig csak még erősebbé fog tenni, meglásd.
- Úgy gondolom, hogy már semmivel sem tudnálak visszatartani. Legalább azt ígérd meg, hogy gyakran üzensz a hogylétedről, s amikor teheted, meglátogatsz minket.
- Ha akarnám sem tudnám leküzdeni a honvágyat. Akármerre is járjak a világban, mindig is a Blutstern tornyot fogom az otthonomnak nevezni és gondolni. Minden hosszabb utazásom végállomásaként a te szerető karjaid fognak szolgálni, ezt megígérhetem. – azzal egy utolsó ölelés zárja le a beszélgetést, s Agatha édesanyja elhagyja a szobát. A lány visszatér a csomagjai rendezgetéséhez, s újra átveszi a térkép segítségével a már korábban kialakított útvonalakat. Ő tipikusan az a fajta személy, aki még a tervezésről is tervet készít, így valószínűleg nem fog számára gondot okozni semmiféle váratlan helyzet. Persze ezt még így felelőtlenség kijelenteni, hiszen sohasem járt még odakint, így nem is tudhatja, mennyire képes alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. A szervezkedés azonban nem marad sokáig zavartalan, hiszen újra kopogás töri meg a csendet. Ennek a gazdája azonban nem nyit be kérdezés nélkül, várja szótlanul Agatha engedélyét.
- Szabad, fáradj beljebb. – most a lány édesapja lép a szobába, hatalmas mosollyal az arcán.
- Hallom édesanyád megpróbálkozott még utoljára meggyőzni téged a maradásoddal kapcsolatban. A csalódásom mérhetetlen lenne, ha ilyen könnyen feladtad volna az álmaidat. Büszke vagyok rád.
- Akkor tőled nem kell számítanom hegyi beszédre? – neveti el magát a fiatal vámpír.
- Ezt sajnos nem tudom megerősíteni, de hidd el, sokkal jobb lesz, mint az édesanyádé. Szeretnélek támogatni és azt szeretném, ha megrendíthetetlen önbizalommal és bátorsággal hagynád el ezt a tornyot. Már kiskorodtól kezdve a legjobb építészektől sajátítottad el a családunk híres ismereteit. Amint serdülő korba léptél, szorgalmasan tanulmányoztad a mágia alapjait és azóta tehetséges mágussá váltál. Én és a nagyapád megtanítottunk neked mindent az emberekről, a tündékről és a lehető legtöbb veszélyforrásról, ami kint várhat rád az utazásaid során. Keresve sem találnék nálad felkészültebb személyt erre a komoly feladatra. Soha ne felejtsd el, hogy visszavárunk, ezért ne kockáztasd az életedet meggondolatlanul. Ha úgy érzed, hogy egy átugorhatatlan akadály tornyosul fel előtted, ne félj segítséget kérni a családtól. Ránk mindig számíthatsz mindenben.
- Nagyon szépen köszönöm… ezt tényleg hallanom kellett az indulásom előtt. Bevallom, hogy eddig még kicsit izgultam, de most már teljesen biztos vagyok abban, hogy képes vagyok rá. – ezután a férfi a lány kezébe nyom egy ékszert, mely az ő számára már jól ismert. Ennek köszönhetően lesz biztonságban a napfénytől, s élheti úgy az életét, mint egy átlagos ember.
- Ne használd túl sokáig az amalgám nyakéket, mert rendkívül káros lehet a számodra. Igyekezz olyan helyeken megszállni, ahol biztonságban vagy akkor is, ha nem viseled a védővarázslatot.
- Igen, ezekkel már mind tisztában vagyok. Mégiscsak olyanná fogsz válni, mint az édesanyám?
- Sajnálom, akármennyire is próbálok erős maradni, valahol mégiscsak az én kislányom vagy. Nekem sem olyan könnyű, mint azt te gondolnád.
- Ahogyan nekem sem könnyű itt hagyni benneteket, de meg kell tennem. Önmagamért, a családunkért és az örökkévalóságért.
- Ha pedig ezt érzed helyesnek, akkor ki vagyok én, hogy megállítsalak? Minden jót kívánok, kislányom. – az utolsó apai ölelés is megtörténik, s ismét egyedül marad Agatha a gondolataival, a kétségeivel és az álmaival. Az éjszaka hamar eltelik, és mire felkel a nap, már a város kapujánál áll a lovával együtt. Nem jött a szemére álom, de erre amúgy is számítani lehetett. Egyrészt az izgatottság miatt, másrészt mert még nem szokta meg, hogy fordított napszakban kell aludnia, mint ahogyan azt eddig tette. Ennek ellenére egyáltalán nem fáradt, csak az amalgám nyakék viseli meg egy kicsit a testét. A szülei és a rokonai a kérésére nem jöttek ki búcsúzkodni, hiszen az csak nehezítené az elválásukat. Nem telik bele néhány hétbe vagy hónapba, s úgyis viszont fogja őket látni, csak akkor már sokkal több tapasztalattal és ismerettel fog rendelkezni. Olyan tudás birtokában lesz amiről eddig még csak álmodni sem mert. Még egy pillanatra feltekint a Blutstern torony tetejére, elmosolyodik, majd felül a lovára és elindul a legközelebbi város felé.
Elizabeth von Nachtraben --> Agatha von Blutstern
Tapasztalat: 250 --> 125
Váltó: 4100
Név: Agatha von Blutstern
Nem: Nő
Kor: 24
Faj: Vámpír
Frakció: Blutstern család
Kaszt: Mágus (Arkán mágus - Energia)
Kinézet: Ébenfekete hajkoronája a háta közepéig ér le, melyet általában kiengedve hord. Mandulavágású, hamuszürke tekintete és formásan ívelt ajkai tökéletesen illeszkednek ovális arcára. Bőrének színe a fajához illően, az északi népekhez képest is sápadtfehér. Termete teljes mértékben átlagos, nagyjából a százhetven centimétert üti alulról. Az alkatára mindig nagyon odafigyel, hisz édesanyja véleménye szerint csak a karcsú, törékeny lányok találnak könnyen kérőt. Hangja lágy, valamivel mélyebb hangszínnel rendelkezik, s az átlagnál kicsit halkabban beszél. A tartása és a járása egy nemesi kisasszonyhoz méltó, amihez hozzá tartozik a fejének és végtagjainak kecses mozgatása is. Öltözködése egyedi és változatos, hiszen bátran nyúl más népek stílusához és ruházatához, a „vámpír divatot” csak otthon követi. Kedvelt színei a fehér, a fekete, az arany és az ezüst. Az ékszereket és a különlegesebb kiegészítőket sem veti meg, így a nyakláncok, a karkötők vagy akár a legyezők is éppúgy habitusának részét képezik, mint bármi más.
Jellem: Rendkívül haladó és nyitott gondolkodású nő, aki büszkén képviseli a családja nézeteit. Gyermekkorában még mindenben a konzervatív elveket követte, de ahogyan kamaszodott, úgy kezdte kialakítani a saját világképét. Nem veti el gondolkodás nélkül a régi dolgokat, azonban előszeretettel hasonlítja össze új meglátásokkal azokat. A tudásszomj az egyik legfontosabb erény a számára, így mindig kész az új ismeretek elsajátítására, legyen szó mágiáról vagy építészetről. Igyekszik mindenkiben meglátni a jót, ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyen beleesik a naivitás csapdájába. Bár a nemesi származásának köszönhetően van benne némi büszkeség, azért soha nem felejti el, hogy az átok által ő is bűnös személynek számít, s épp ezért nem tökéletes. Az érzelmeket és az észérveket egyaránt összeveti egy döntés meghozatala előtt, bár gyakran hajlik el jobban az egyik irányba attól függően, hogy mennyire áll közel hozzá a témakör. Nagyon szereti a nők és a férfiak társaságát minden minőségben, akármennyire is állítja az ellenkezőjét. Gyengeségei közé tartozik, hogy nem képes kezelni a szélsőséges helyzeteket, s ilyenkor általában ő maga is hasonlóan féktelenné válik. Ez megmutatkozhat végletekbe menően bármilyen formában, legyen szó akár haragról, örömről vagy szomorúságról.
Előtörténet:
"Az örökkévalóságnak építünk."
Már napokkal ezelőtt elkezdett összepakolni, mely az amúgy is kendőzetlen izgatottságát még nyilvánvalóbbá tette mások számára. Huszonnégy évet élt le a Blutstern toronyban, s ez számára mind csak az előtte álló hatalmas kaland megalapozásaként szolgált. A következő nap reggelén elhagyja a biztonságot jelentő otthon falait, s teljes mértékben magára lesz utalva. Távoli városok és épületek kutatásával fog foglalkozni, hogy ezzel is bővítse az építészettel kapcsolatos, amúgy sem elhanyagolandó mértékű tudását. Most is éppen a szobája ablakából pásztázza a horizontot, mely rövid időn belül már nem fog olyan távolinak és elérhetetlennek tűnni. Egy bátortalan kopogás töri meg a csendet, s annak gazdája egy rövid udvarias szünet után be is nyit a helyiségbe. Agatha édesanyja az, aki még mindig alig tudja elhinni, hogy a következő nap ilyenkor már nem élvezheti egyetlen leánygyermekének társaságát. Lassan odasétál hozzá és szorosan magához öleli, hisz már nem teheti ezt sokáig. Ki szeretné élvezni vele az utolsó órákat, perceket.
- Biztos vagy benne, hogy készen állsz kimenni a nagyvilágba? - hangja olyan lágy, mint mindig, de valahogyan mégis hallani rajta az aggodalom rekedtségét.
- Teljes mértékben. Nem azért tanultam ennyit, hogy ezt a tudást ebben a toronyban pazaroljam el. A családunknak szüksége van az ismeretei bővítésére. És ki lenne méltóbb erre a fontos feladatra, mint egy egyenesági leszármazott? - anyjának teljes ellentétjeként szólal fel, hangszínén egy csipetnyni határozatlanság sem vehető észre.
- Agatha, az a tény hogy a nagyapád testvére a családfő, nem tesz téged alkalmasabbá erre a feladatra. Bármelyik közrendű építész elmehetne helyetted, hogy aztán beszámoljon a kutatásairól neked.
- Nem mások szemein, fülein és véleményein keresztül szeretném megismerni a világot. Azt a sok dolgot ami engem a városunk falain kívül vár, senki más nem tudja úgy visszaadni számomra, ahogyan nekem arra szükségem lenne.
- De kislányom… te is tudod, hogy az utóbbi években mennyire kaotikussá vált Veronia. Először a Fakó Napkelet, aztán a Harag napja… a vámpírok számára még sohasem volt ennyire veszélyes a külvilág. Az Ordo Maellus még komolyabban kezdte venni a vámpírvadászatot, mint egykor.
- Édesanyám, ezt a vámpírcsaládok saját maguknak köszönhetik. Én már akkor is teljes mértékben kihátráltam az egészből, amikor az első tornyok felrepültek az égbe. Nem mellesleg azért is tanultam ennyi éven át az arkán mágiát, hogy tudjak magamra vigyázni. A külvilág pedig csak még erősebbé fog tenni, meglásd.
- Úgy gondolom, hogy már semmivel sem tudnálak visszatartani. Legalább azt ígérd meg, hogy gyakran üzensz a hogylétedről, s amikor teheted, meglátogatsz minket.
- Ha akarnám sem tudnám leküzdeni a honvágyat. Akármerre is járjak a világban, mindig is a Blutstern tornyot fogom az otthonomnak nevezni és gondolni. Minden hosszabb utazásom végállomásaként a te szerető karjaid fognak szolgálni, ezt megígérhetem. – azzal egy utolsó ölelés zárja le a beszélgetést, s Agatha édesanyja elhagyja a szobát. A lány visszatér a csomagjai rendezgetéséhez, s újra átveszi a térkép segítségével a már korábban kialakított útvonalakat. Ő tipikusan az a fajta személy, aki még a tervezésről is tervet készít, így valószínűleg nem fog számára gondot okozni semmiféle váratlan helyzet. Persze ezt még így felelőtlenség kijelenteni, hiszen sohasem járt még odakint, így nem is tudhatja, mennyire képes alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. A szervezkedés azonban nem marad sokáig zavartalan, hiszen újra kopogás töri meg a csendet. Ennek a gazdája azonban nem nyit be kérdezés nélkül, várja szótlanul Agatha engedélyét.
- Szabad, fáradj beljebb. – most a lány édesapja lép a szobába, hatalmas mosollyal az arcán.
- Hallom édesanyád megpróbálkozott még utoljára meggyőzni téged a maradásoddal kapcsolatban. A csalódásom mérhetetlen lenne, ha ilyen könnyen feladtad volna az álmaidat. Büszke vagyok rád.
- Akkor tőled nem kell számítanom hegyi beszédre? – neveti el magát a fiatal vámpír.
- Ezt sajnos nem tudom megerősíteni, de hidd el, sokkal jobb lesz, mint az édesanyádé. Szeretnélek támogatni és azt szeretném, ha megrendíthetetlen önbizalommal és bátorsággal hagynád el ezt a tornyot. Már kiskorodtól kezdve a legjobb építészektől sajátítottad el a családunk híres ismereteit. Amint serdülő korba léptél, szorgalmasan tanulmányoztad a mágia alapjait és azóta tehetséges mágussá váltál. Én és a nagyapád megtanítottunk neked mindent az emberekről, a tündékről és a lehető legtöbb veszélyforrásról, ami kint várhat rád az utazásaid során. Keresve sem találnék nálad felkészültebb személyt erre a komoly feladatra. Soha ne felejtsd el, hogy visszavárunk, ezért ne kockáztasd az életedet meggondolatlanul. Ha úgy érzed, hogy egy átugorhatatlan akadály tornyosul fel előtted, ne félj segítséget kérni a családtól. Ránk mindig számíthatsz mindenben.
- Nagyon szépen köszönöm… ezt tényleg hallanom kellett az indulásom előtt. Bevallom, hogy eddig még kicsit izgultam, de most már teljesen biztos vagyok abban, hogy képes vagyok rá. – ezután a férfi a lány kezébe nyom egy ékszert, mely az ő számára már jól ismert. Ennek köszönhetően lesz biztonságban a napfénytől, s élheti úgy az életét, mint egy átlagos ember.
- Ne használd túl sokáig az amalgám nyakéket, mert rendkívül káros lehet a számodra. Igyekezz olyan helyeken megszállni, ahol biztonságban vagy akkor is, ha nem viseled a védővarázslatot.
- Igen, ezekkel már mind tisztában vagyok. Mégiscsak olyanná fogsz válni, mint az édesanyám?
- Sajnálom, akármennyire is próbálok erős maradni, valahol mégiscsak az én kislányom vagy. Nekem sem olyan könnyű, mint azt te gondolnád.
- Ahogyan nekem sem könnyű itt hagyni benneteket, de meg kell tennem. Önmagamért, a családunkért és az örökkévalóságért.
- Ha pedig ezt érzed helyesnek, akkor ki vagyok én, hogy megállítsalak? Minden jót kívánok, kislányom. – az utolsó apai ölelés is megtörténik, s ismét egyedül marad Agatha a gondolataival, a kétségeivel és az álmaival. Az éjszaka hamar eltelik, és mire felkel a nap, már a város kapujánál áll a lovával együtt. Nem jött a szemére álom, de erre amúgy is számítani lehetett. Egyrészt az izgatottság miatt, másrészt mert még nem szokta meg, hogy fordított napszakban kell aludnia, mint ahogyan azt eddig tette. Ennek ellenére egyáltalán nem fáradt, csak az amalgám nyakék viseli meg egy kicsit a testét. A szülei és a rokonai a kérésére nem jöttek ki búcsúzkodni, hiszen az csak nehezítené az elválásukat. Nem telik bele néhány hétbe vagy hónapba, s úgyis viszont fogja őket látni, csak akkor már sokkal több tapasztalattal és ismerettel fog rendelkezni. Olyan tudás birtokában lesz amiről eddig még csak álmodni sem mert. Még egy pillanatra feltekint a Blutstern torony tetejére, elmosolyodik, majd felül a lovára és elindul a legközelebbi város felé.
Elizabeth von Nachtraben --> Agatha von Blutstern
Tapasztalat: 250 --> 125
Váltó: 4100
