Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Magamban igazat adtam neki, de nem akartam hangosan kimondani. Én is tudtam nagyon jól, hogy milyenek az eberek. Tartanak a törvényektől, így elviselnek, minket. Mindketten a tűz mellett ültünk egymással szemben. A tűz jelenleg tényleg kellemes meleget árasztott magából. De tudtam hogy hamar lefog hűlni az idő.
- Én pedig Avis vagyok. - mondtam miután ő is bemutatkozott. Nem izgatott ha véletlenül sem az igazi nevét mondta. - Így legalább nem különös idegenként kell szólítanom. - tettem hozzá ahogy körbe pillantottam. És arra lettem figyelmes, hogy lovam, nagyon kényelmesen falta befelé a nyitva felejtett táskámból, a zöldséget és az almát.
- Na, ne. - morrantam ahogy felkeltem és oda mentem a lóhoz. Az felemelte a fejét de mivel a táska pántja a fülére akadt elég viccesen nézett ki. De nem igazán zavartatta magár. Én levettem fejéről a holmit és megráztam van e még benne valami de teljesen kifosztotta.
- Legalább a megbánás legkisebb szikráját mutathatnád felém, te kis bélpoklos tolvaj. - mondtam ahogy orron pöcköltem a lovat. Az csak horkantva felkapta nagy busa fejét, és megrázta, majd kicsit arrébb ment. - Így már mindenképp kénytelen vagyok, bemenni a legközelebbi településre. - vakartam a fejemet gondolkodva. Majd ha már ott voltam, előkapartam a pokrócomat, csak hogy bele volt csomagolva a két farkasprém, amiről rögtön eszembe jutott a zsoldos akivel találkoztam. Csak szórakozottan végig simítottam a fekete szőrmén ahogy elgondolkoztam vajon, hogy mehet a sora. Hisz jó ideje nem találkoztunk már. Furcsa volt északi létére. Nem zavarta, az hogy mi vagyok és még meg is védett a farkasoktól. Különös. Gondolkodtam egy halvány mosollyal közben felnéztem a csillagos égre, és nagyot sóhajtottam.
- Én pedig Avis vagyok. - mondtam miután ő is bemutatkozott. Nem izgatott ha véletlenül sem az igazi nevét mondta. - Így legalább nem különös idegenként kell szólítanom. - tettem hozzá ahogy körbe pillantottam. És arra lettem figyelmes, hogy lovam, nagyon kényelmesen falta befelé a nyitva felejtett táskámból, a zöldséget és az almát.
- Na, ne. - morrantam ahogy felkeltem és oda mentem a lóhoz. Az felemelte a fejét de mivel a táska pántja a fülére akadt elég viccesen nézett ki. De nem igazán zavartatta magár. Én levettem fejéről a holmit és megráztam van e még benne valami de teljesen kifosztotta.
- Legalább a megbánás legkisebb szikráját mutathatnád felém, te kis bélpoklos tolvaj. - mondtam ahogy orron pöcköltem a lovat. Az csak horkantva felkapta nagy busa fejét, és megrázta, majd kicsit arrébb ment. - Így már mindenképp kénytelen vagyok, bemenni a legközelebbi településre. - vakartam a fejemet gondolkodva. Majd ha már ott voltam, előkapartam a pokrócomat, csak hogy bele volt csomagolva a két farkasprém, amiről rögtön eszembe jutott a zsoldos akivel találkoztam. Csak szórakozottan végig simítottam a fekete szőrmén ahogy elgondolkoztam vajon, hogy mehet a sora. Hisz jó ideje nem találkoztunk már. Furcsa volt északi létére. Nem zavarta, az hogy mi vagyok és még meg is védett a farkasoktól. Különös. Gondolkodtam egy halvány mosollyal közben felnéztem a csillagos égre, és nagyot sóhajtottam.
