Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Gegensätze ziehen sich an - Suzy & Mia

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Látta, hogy Mia gyorsabban halad, mint ő. Kicsit rosszul is érezte magát miatta, de annak nagyon örült, hogy a kislány nem akarta sürgetni, és ott sem hagyta, hanem türelmesen mindig bevárta, ezzel teret hagyva neki, hogy megnyugtassa magát, és emiatt a város határán túl már felszabadultan sétálhasson utána.
A patak mellett sétálva egy-egy pillanatra elkapta, hogy Mia mosolyog, ami még szélesebbre húzta a saját mosolyát. Örült neki, hogy vidámnak látja a kislányt, aki rengeteget segített neki.

A kis búvóhely tényleg lenyűgözte. Általában nem tudott ídőt szánni arra, hogy felfedezni induljon egy-egy patak mentén, ilyen tündérországok viszont csak nagyon ritkán fordulnak elő az utak közelében.
Meglepve pislogott, amikor a kislány felnevetett a kérdésén. Nem tudta eldönteni, hogy rajta nevet, vagy más miatt lett ilyen vidám, mindenesetre ő is elmosolyodott, mert annyira őszintén és felszabadultan csengett Mia kacagása, amitől neki is még jobb kedve lett.
- Az e-nyém is? - kérdezte tágranyílt, csillogó szemmel. Neki is lehet ilyen csodaszép helye? Biztos?
A fürdésre nehezen tud válaszolni. Kicsit gyanakodva pislog a vízre, és próbálja felmérni, hogy vajon mennyire lehet mély. Egyáltalán nem tud úszni, éppen ezért kicsit tart is a víztől, de jól esne neki úgy rendesen megmosakodni.
De végül is nem olyan buta, hogy megmaradjon a tudatlanságban, amikor van mellette valaki, aki bizonyára tudja a választ a kérdésére.
- Mély a víz? - kérdezi lassan, tagoltan, mielőtt eldöntené, hogy belemegy-e fürdeni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
A gyermeki gondtalanság öröme költözött Mia szívébe, és ezúttal nem csak pár pillanatra, hanem elég hosszú időre ahhoz, hogy tényleg jól is érezhesse magát valaki társaságában. Ehhez nem lett volna elég Suzi, kellett hozzá a város és az emberek távolsága, a természet szépsége, az, hogy sok idő után nem volt se éhes, se szomjas, ráadásul még egy fürdő is állt előtte. Ezt azonban a kultistának nem kellett tudnia, sőt, Mia maga sem gondolt bele így, egyszerűen csak örült annak, hogy semmi veszély nem fenyegeti, és hálát adott Istennek amiatt, hogy ilyen pillanatokkal is megajándékozza. Bár leste a másik pillantását is, nem csak az őt körülvevő természetet, a meglepett pislogás kevés volt ahhoz, hogy abbahagyja a felszabadult nevetést, és mivel Suzy boldognak tűnt, nem is látott erre semmi okot. A könyvét a dereka alá illesztette, arra még mindig ügyelve, hogy óvja azt, ám ezen kívül fesztelenül ücsörgött a fűben, és elégedetten, magabiztosan bólogatva adta tudtára a másiknak, hogy ilyenekben nem szokott tévedni.

– Persze! Ezeket a szép dolgokat senki nem veheti el, és sehol egy kerítés, sehol egy őr, sehol senki, aki azt mondhatná, hogy nem a miénk.

~Isten nekünk ajándékozta a Földet, és hihetik azt, hogy elvehetik, de úgysem tudják. Isten veheti vissza csak, ha szeretné, de ha majd elveszi, cserébe egy sokkal szebb helyet kapunk majd az ő közelében.~


A patak közben vígan csordogált a közelükben. Sodrása nem volt erős, vize tiszta volt, hiszen Mia még arra is ügyelt, hogy az a város irányába folyjon, tehát ne szennyezze be mindenféle onnan kiömlő mocsok. Amikor megkapta a teljesen logikus kérdést, szinte a homlokára csapott, hogy ezt elfelejtette, majd föl is pattant, és kinyújtott tenyerével vízszintes irányba, körülbelül a combjai magasságában húzott egy egyértelmű vonalat.

– Nagyjából eddig, de nem kell félni, szelíd patak.

Teljesen magabiztos volt, ugyanis ő sem tudott úszni, és sejtette, hogy Suzynak is hasonló félelmei lehetnek, ám a hiányosságait és gyengeségeit nem vallotta be neki, hiszen azokat őrizni kellett, azok titkok voltak. Megnyugtatni a másikat viszont nemhogy szabadott, de kötelességének érezte. Még mindig türelmesen várt, nem siettette a másikat. Igazándiból már azt tervezte, hogy a fürdés után miként váljanak el az útjaik, ezt azonban félig tudatosan, félig tudat alatt, de egyáltalán nem sürgette.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Egyetlen pillanatra fordult csak meg Suzi fejében, hogy a nevetés rosszat jelent a lánytól. De aztán látta az arcát, és hamar el is felejtette a gondolatot. Nem, ez a nevetés biztosan nem gúnyos, vagy rossz szándékú. Mia boldog, és ettől kicsit Suzi is. Természetesen, ehhez kell az a hihetetlen felszabadultság is, hogy végre kint van a városból, és nem kell magát veszélyben éreznie. Felszabadultan mosolyog, és csodálkozik rá a számára új dolgokra.
Például az elgondolásra, hogy ez a hely ugyan úgy, ahogy Miáé, az övé is lehet. 
Nem, ő sem buta, nem hiszi, hogy akkor ideköltözhetne, és itt élhetne. Ennivalót mindenképpen szereznie kell, és Carolusburgba nem szívesen menne vissza érte, márpedig a többi település túl messze van, hogy itt lakjon, és onnan szerezzen magának enni. 
De mégis, a tudat, hogy ha megint erre jár, lesz egy hely, amire azt mondhatja, hogy az övé... Boldoggá teszi. Annyira, hogy füligérő szájjal mosolyog a lányra.
- Ez csodá-latos! - jelenti ki ragyogó arccal.
Ez a ragyogás ott is marad az arcán, és akkor is csak elhalványodik, amikor a fürdés kerül szóba. 
Ahogy remélte, Mia tudja a választ a kérdésére, és nagyon magabiztosan mutatja, hogy a víz egyáltalán nem mély, talán kicsivel a térde fölé ér Suzinak.Megkönnyebbülten bólint, és visszakúszik arcéra a mosoly
- Ak-kor füröd-jünk! - javasolja csillogó szemmel, és már le is veszi a hátáról a táskát, hogy betegye egy szikla mellé, ahol biztoságban érzi kevéske értékét.
Aztán először csak szoknyáját a térdénél megfogva, kopott cipőjét levéve óvatosan besétál a vízbe. Azt már tudja, hogy nem mély, de azt is jó lenne tudni, hogy mennyire hideg, mielőtt belemerül. 
Az összes többi folyó vízhez hasonlóan erre is igaz, hogy azon kívül, hogy kristálytiszta, meglehetősen hideg is. Éppen ezért  Suzi egyelőre egy lépésnél nem megy jobban bele, hanem kicsit vár, hogy hozzászokjon a hideg víz érintéséhez.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Úgy tűnik abban, hogy mi okozott számukra örömöt meglehetősen hasonlítottak, ezt pedig talán az táplálta, hogy mindketten titkot őriztek, amiről ha nem is feledkezhettek meg egy pillanatra sem, mégis más volt valaminek a folyamatos nyomása alatt élni, vagy csak fejben tartani azt. Mia tudta jól, hogy Isten minden munkája, minden teremtménye csodálatos, és egyfajta térítő áhítatot érzett, amikor hallotta ezt az elismerést a másik leány szájából is, akit ő vezetett ide. Igazándiból az sem merült fel benne, hogy Suzy ne lenne az Egyház követője, hiszen udvarias volt, kedves, megosztotta vele az élelmét, és jelenleg minden pozitív tulajdonságot el tudott róla mondani, ami egy igaz hívő erénye lehetett, legalább is az ő korában.

– Akkor fürödjünk!

Ismétli meg az elhatározást ő is, majd egy pillanatra körbenéz, és a saját táskáját kissé közelebb helyezi el a patakhoz, arra ügyelve persze, hogy ne érhesse el a víz, de senki más se annyira gyorsan, hogy ne tudjon közbelépni, és folyamatosan szemmel is tartja. Ezután viszont azonnal vetkezésbe kezd, és Suzival ellentétben ledobja a testét takaró felsőruházatot, már amennyiben azt ruhának lehet hívni. Fiatal volt még, amikor az utcára került, még ennél is fiatalabb, ráadásul fürdőtársa is leány, körülbelül az ő korcsoportjából, így nem gondolkodik azon, hogy ez szemérmetlenség, vagy bűnös dolog lenne. A hideg víz rá inkább frissítően hat, mintsem vacogna tőle, így hamarost Suzy közelébe kerül. Arra ügyel, hogy a másik ruháit ne fröcskölje le, nem tudván, hogy azokat ki akarja-e mosni, ám ő zavartalanul vizezi be magát ott is, ahol a patak szintje nem érné el a testét. Legszívesebben elmerülne, ám annyira azért még mindig óvatos, hogy ne tévessze szem elől se a másikat, se a könyvét, se az őt körülvevő környezetet. Törődően, valamelyest picit aggódóan is tekintget a másikra, remélve, hogy nem lohasztja le a kedvét a kissé hidegebb fürdő. Vele ellentétben ő valószínűleg nem ehhez szokott.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Egy pillanatra még az is megfordul Suzi fejében, hogy mégsem fog rendesen megfürdeni… Hideg a víz, és nem tudja, nem-e fázna nagyon, amikor kijön. Végülis nem süt olyan melegen a nap…
Ezt az elképzelését az változtatja meg teljesen, hogy Mia teljes természetességgel veszi le a ruháit, és sétál bele a vízbe. Ugyan gondolkodik kicsit, hogy azonnal megtegye, vagy még várjon egy kicsit… De közben a lába egészen megszokja a vizet, úgyhogy óvatosan kibújik az utazóruhájából, és szépen elrendezve leteszi a partra. Ruha nélkül talán még jobban játszik, hogy Suzi tulajdonképpen már felnőtt nő, ami a viselkedését tekintve furcsa kettőséget jelenthet.
Mindenesetre mostmár ő is lassan belesétált a víz közepére, és egy-két perc múlva bele is merült. Eleinte dideregve próbált mozogni benne, ahogy viszont megszokta, úgy lett az arca is egyre vidámabb. Jó érzés volt neki, hogy tiszta lehet, és a víz érintése is felfrissítette. Vidáman mosta meg az arcát, a karjait, a hónalját, aztán szép sorban mindenhol megmosakodott.  De miután készen lett sem igyekezett ki a patakból.
- Sok-szor für-desz itt? – kérdezi Miát, kicsit irigykedve gondolva rá, hogy a kislánynak sokszor van lehetősége így megmosakodni, és kicsit játszani a vízben.
Az idő viszont telt, és bár örömmel töltötte az időt a gyönyörű patakparton, de minél messzebb szeretett volna még eljutni aznap, úgyhogy lassacskán mégis felöltözött, és összeszedte a holmiját. Végül Mia felé fordul
– Van ked-ved egy kicsit ve-lem utaz-ni? – teszi fel végre a nagy kérdést, és reménykedve pislog a kislányra. Természetesen ő nem mondhatja el, hogy bármikor egyedül lenne, de mégiscsak más lenne a kislánnyal utáazni, mint csak Armarossal, aki néha napokig, vagy akár hetekig meg se szólal, még ritkább az, hogy konkrétan láthatja is a mélységit… Örülne a társaságnak…

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Szerencsére vagy sem, de Mia van olyan szemérmes másokkal szemben, hogy nem tekint hosszan senkire olyan helyzetben, mint amibe ketten kerültek, és a rövid pillantások alatt pedig ártatlanságát jelzi, hogy egyáltalán nem azon gondolkodik el, hogy Suzi mennyire felnőtt, vagy mennyire nem, sokkal inkább azon, hogy jól érzi-e magát a másik, avagy még tennie kell-e valamit ahhoz, hogy így legyen. Bár Mia is elérte már azt a kort, ahol illene nőiesednie, az ő testén egyáltalán nem látszanak ilyen jegyek, aminek talán a rossz körülmények, a gyakori éhezés lehet az oka, hiszen szervezete sokszor azzal van elfoglalva, hogy életben maradjon, nem pedig azzal, hogy fejlődjön. Most természetesen ezek vidám pillanatok, és nem is kívánja megosztani a másikkal a nehezebb perceit, hiszen azokra csak kis bukkanókként, próbatételekként tekint, amiket már maga mögött is hagyott. Bár boldog, figyelmét továbbra is leköti egyrészt a táska őrzése, másrészt az, hogy másik szemével folyamatosan Suzit lesse, így tehát kérdésére azonnal válaszol is, fejét csóválva.

– Nem, nem sokszor, csak amikor itt vagyok a városban, és az idő is jó.

Egyértelmű, hogy télen nem csak azért nem lehetne itt fürdeni, mert a víz hideg, hanem azért sem, mert a lassú folyású, sekély patakocska igen hamar befagy, ez pedig még azoknak is lehetetlenné tenné a fürdőzést, akik valamiért bele kívánkoznak csobbanni a jéghideg vízbe. Ez a víz azonban most sem volt melegnek mondható, így elkerülendő a megfázást Mia is követte társa példáját, és kikecmergett a patakból, ám nem öltözött fel azonnal, csak kifeküdt a partra szárítkozni picit a gyenge nap sugaraiban. Látta, hogy a másik szedelőzködik, és ez a magatartás már egyfajta válasz is volt Suzi számára. Mia ugyan elgondolkodott egy pillanatra, majd mégis magabiztosan, de szomorúan rázta meg a fejét.

– Nem szabad. Vagyis... vagyis van kedvem... de nem szabad. Nekem egyedül kell utaznom. Túl veszélyes nem egyedül.

Sóhajtott egy mélyet, olyasfajta sóhajjal, mint aki már rengeteg dolgot tapasztalt, és a világ nehéz terhei nyomnák a vállát, de többet nem mondott. Sőt, úgy érezte már így is túl sokat mondott, de valami arra késztette, hogy legyen őszinte ezzel a lánnyal, és az őszinteségre való késztetés csak Istentől eredhetett, így engedett neki.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Az önfeledt pillanatok teljesen feltöltik, és felkészítik az utazásra, ami során ilyen nyugodt pillanat nem akad sok. Általában megy valahova, vagy dolgozik, hogy legyen mit ennie. Ugyan már nem mondható fiatalnak a dologhoz, de a tapasztalatlansága talán elég alátámasztás, hogy kimerítő neki, és hirtelen dolog volt, amire nem állt készen. Éppen ezért nagyon boldog az ilyen pillanatokban, és kicsit vágna is rá, hogy ne kelljen ilyen gyorsan végetérniük.
Mia válaszából levonja a következtetést, hogy a kislány nem ismer más ilyen helyet amerre utazgat, csak ezt. Kár… Szivesen megkérdzte volna, hogy merre talál még ilyen csodát. Közben természetesen nem felejt el sokezredjére  is köszönetet mormolni magában Armarosnak, aki lehetővé tette, hogy mindezt megélhesse, láthassa, halhassa… Tudja, hogy soha nem fog tudni eleget buzgolkodni hozzá, hogy visszafüzesse ezt az ajándékot… Örökre adósa lett a mélységinek, de ezt nem bánja. Nem mond ellent semmilyen morális korlátjának mindaz, amit Armaros kér tőle, és szívesen van bárkinek a segítségére, ha képességei engedik.
Elkeseredett arccal bámul Miára, amikor végre feltette a kérdést, de elutasító választ kap.
„Nem szabad”.. Nem érti… miért ne lenne szabad? Ki mondja a lánynak, hogy nem utazhat vele? Hiszen nem csinál semmi rosszat..
És még kedve is van, akkor miért?... Mi veszélyes? Kezd gyanakodni valamire…
~ Nem, Suzi, nem. Nem arról van szó, amire gondolsz.~ jegyzi meg Armaros, aki kezd jól szórakozni a kislány próbálkozásán.
- Miér nem sza-bad? – kérdez vissza, és hozzá fűz rögtön még valamit. - Én majd vi-gyázok rád! – jelenti ki határozottan. A bál óta tudja, hogy képes rá, bár nem szeretné, ha megint szükség lenne arra, amit akkor csinált… De Miát szivesen megvédi, ha kell!

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Ez a visszakérdezés is tökéletes példája volt annak, hogy az emberek mennyire különböznek attól a természettől, amit Mia magáénak tudott, és ez alapján erősítette meg önmagában angyali létének bizonyítékait. Ő képes volt elfogadni a rossz híreket is, és képes volt elfogadni a tény, hogy száműzetésbe kell vonulnia. Nem kérdőjelezte meg Isten akaratát, ahogyan Ábrahám sem tette amikor olyan képtelenségre kérte az Úr, hogy saját gyermekét áldozza fel. Mások azonban, az emberek, folyamatosan megkérdőjelezik ha valaki nemleges választ ad nekik, és ilyen volt Suzi is. Mia nem tehetett mást, minthogy mélyet sóhajtva ismét megrázta a fejét, miközben már öltözködni is elkezdett. Modortalanság volt ugyan a beszélgetés közben másra is koncentrálni, de fel kellett készülnie arra, hogy hirtelen hagyja el a helyszínt, ezt pedig nem tehette meg majdnem mezítelenül. Tudta azonban, hogy mindösszesen egy nem soha nem lesz elég, és azt is szerette volna, ha nem rossz szájízzel válnak el. Azt pedig főleg, hogy a másik legalább azt megértse, hogy nem az ő hibája, hogy nem utazhatnak együtt. Főleg azután, hogy még védelmet is felajánlott, ezt tudatosítani kellett benne.

– Én... én tudok vigyázni magamra... köszönöm szépen.

A köszönetmondás pedig valóban őszinte volt, egyáltalán nem az a durcás visszavágás, ami lehetett volna. Valóban örült annak, hogy a másik segíteni szerette volna, és hálát is adott a kedvességéért az Úrnak, de vissza kellett utasítania.

– Ha velem jönnél... nem lennél biztonságban. Nem szabad veszélybe sodornom senkit, ezért egyedül kell mennem. Ez a szabály.

Szögezte le végül magabiztosan, ellentmondást nem tűrően, bár kis sajnálkozás érezhető volt a hangjában. Remélte, hogy a szabályokat mindenki érti. A szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-

» Part 14 / 12
» Magánszoba

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.