[Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)

Nessa éppen úton volt, amikor összetalálkozott a karavánnal. Hogy merre tartott, ő maga sem tudta, de nem is lényeges. A karaván vezetőjével néhány szót váltva hamar kiderült, hogy az ő úti céljuk Einburg, mire hősnőnknek eszébe jutott, hogy bár már megfordult ott átutazóban, de még sosem töltött több időt a városban, hogy megismerje, ezért ő is pont oda tartott. Micsoda véletlen!
Persze egy karavánhoz sosem olyan egyszerű a csatlakozás. Mások fizetni szoktak az utazásért, kíséretért, védelemért, amihez Nessának nem volt kedve. Természetesen támadt is egy ötlete, hogy ezen a kis érdekkülönbségen hogy kerekedjenek felül: felajánlotta szolgálatait, hogy segít a karaván védelmében, ha velük tarthat az úton. Hogy meggyőzőbbnek tűnjön, még a hátán lévő íját - ami vadászíj, nem harcra használatos, de nem mindenki szerencsére nem mindenki ismeri a kettő közti különbséget, na meg ezzel is csúnya sérüléseket lehet okozni - is elővette, hogy bizonyítsa képességeit.
Így hát Nessaris kisasszony végül szerzett magának egy ingyenjegyet az Einburgba tartó kis karaván középső kocsijára, ahol az éppen pihenő zsoldosok közé ült le.

Felszerelés:

-Sziasztok, én Nessa vagyok! - viszonozza ő is a köszönést.
-Azért, mert nem is vagyok katona. - nevet fel. Előttük meg sem próbálja titkolni, hogy nem ez a legnagyobb erőssége. Valószínűleg nem ma kezdték már, és átlátnának rajta, meg ha véletlenül harcra is kerülne sor, jobbnak látja, ha tisztában vannak a képességeivel, és nem számítják el magukat miatta.
-De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék segíteni a karaván védelmében. - teszi le az íját a többi fegyver mellé, nekik is megmutatva, hogy azért nem teljesen véletlenül kötött ki ezen a szekéren. -Szóval, ha már tudok egy kicsit is segíteni a portékáik védelmében, nem éri meg együtt utazni? Pénzt sem kértem, csak mindenkinek biztonságosabb, mindenki jól jár.

A Jorggal való kis ismerkedés után leül a másik két katona közé, akik épp elkezdtek kockázni -Beszállhatok én is?

Nessa összeráncolta a szemöldökét: miféle naívitásról beszélt itt a katona? - Csodálkozott el, míg Franz a védelmére nem kelt.
-Miattam tényleg nem kell izgulnotok, nem valami útonállók beépített embere vagyok... Mondjuk biztos az is ezt mondaná, de tőlem még igaz is. - mosolyog aranyosan a katonákra, miközben azon gondolkozik, hogy mije van bizonyíték gyanánt, ami több mint az adott szava.
-Sok felől hallottam már sok mindent a városról, úgyhogy gondoltam megnézem magamnak, hogy milyen is igazából. Csak egyszer, átutazóban jártam itt, akkor nem volt időm, hogy sokat lássak belőle. - Ő is még közelebb hajol Hanshoz, és mélyen a szemébe néz. -Szeretőt azt közelebb is találnék.
Néhány pillanat elteltével pedig Jorghoz fordul, hogy tovább bizonygassa ártatlanságát.
-Igazából ha annyira mások pénzére fájna a fogam, akkor most az első kocsin ülve csevegnék velük. Sokkal egyszerűbb, ha ők akarják odaadni, és még bántódása sem esik senkinek.
Nessa is felveszi a kockákat, hogy gurítson velük.
-És veletek mi újság család ügyileg? Csak így egyedül az úton, a munka, vagy van otthon valaki, aki vár?

Nessa nem tehet róla, Hans után ő is elkezdett magában találgatni, hogy mije lehet Jorgnak az említett lány. Gyűrűnek még csak nyomát sem látta a kezén, és nem is olyannak tűnt, aki szeretőt tart. A lánya még hihető is lenne, de attól még próbálkozhatna ő is a többiekkel csajozni, újranősülni. Nessa legjobb tippje az lenne, hogy Jorg házas volt. Sokan odavesztek például Abaddón pusztításának hála is, nem lenne meglepő, ha valami ilyen lenne a háttérben. Bár hogy ki ez a Greta, az jó kérdés. Még olyan is megfordul a fejében, mielőtt a kocsi zötykölődése kizökkentené a gondolkozásból, hogy csak kitalálta, hogy hagyják békén.
Aztán jött Hans kérdése, aminek nem tudja, hogy a pimaszsága, bátorsága, vagy mi miatt, de hirtelen nem is tudta, hogy mit válaszoljon rá, amíg Franz a védelmére nem kelt. Köszönet, és nyugtatás képen a férfi lábára tette a kezét, majd így szólt:
-Köszi. De ha túl messzire megy, én is el tudom majd küldeni a francba. Van már benne gyakorlatom. - mosolygott rá, mielőtt a másikhoz fordult.
-Viszont igaza van. Ha a bordélyban hagyod a modorodat, akkor nem a balszerencsétek miatt vagytok egyedül. Kérdezd csak meg Jorgot is, hogy ilyen viselkedéssel is szerzett-e volna egy Gretát. ... Akárkije is legyen. - a szóban forgó társukra nézett egy pillanatra, majd vissza Hansra. -Nem mintha engem annyira zavarna, legalábbis ennyi még, de a modorodat sose hagyd el! Az tesz igazi felnőtt férfivá. - magyarázta. - Mellesleg azt a női csalafintaságot szerintem összekevered valami mással. - tette hozzá még a végén, miközben Franz javaslatára, igaz egy kisebb beszéddel később, de gurított ő is.
A közelgő lódobogásra nem fordított túl nagy figyelmet, mondván, hogy a banditák többnyire útonállók szoktak inkább lenni, és mások is utazhatnak errefelé. Némi idő elteltével azért csak kinézett a kocsiból, megnézni a közeledő szerzeteket.

-Inkább a fené kbe küldjelek, mi? - feleli Hansnak habozás nélkül - aki egész biztosan szívesen kötne ki ott, - ám közben válla fölött az érkező lovast figyeli.
Ahogy egészen közel ér a furcsa szerzet, ösztönösen az egyik gyűrűjéhez nyúl, megigazítva azt az ujján. Végül is, ennek az ékszernek köszönheti, hogy a démon miatt is ilyen furcsa, kellemetlen érzése támadt, amit máskor nefilimek közelségében szokott csak érezni. Meggondolja, hogy akár még le is vegye, de egyenlőre nem teszi. Furcsa érzés, az biztos, de nem annyira zavaró, ilyen távolságból pláne csak kis bizsergéshez hasonlítaná.
-Jaj, bocsi. - tér visza ismét a kocsiba a figyelme, ahogy Franz megszólítja.
-Öhm... tartom. Három váltó, ugye? - azzal a választ meg sem várva leteszi a pénzt ő is a pajzsra.
-Csak jött valaki, és úgy tűnik, mintha akarna is valamit. - biccent fejével az első kocsi felé. Nem akarja hozzátenni, hogy az illető démon, elég egyértelműen túl van öltözve, próbálva elrejteni ennek az egyértelmű jegyeit, így hát ezt tiszteletben tartja. Ameddig nem tűnik veszélyforrásnak...

Nessa nem szeret veszíteni, főleg ha pénzről van szó. Viszont ez még csak első kör volt. Franz pedig, az eddigiek alapján, nos, valószínűleg visszakérhetné tőle amit elnyert, ha így megy tovább.
A Clariolf névre kicsit meglepődik. Ő az, aki nem mondta a többieknek, hogy tartaniuk kéne tőle. A főnükük. Most csak még kíváncsibb lett ettől, hogy miféle szerzet ez a démon. A mesére, mi szerint annyira jól kockázik, mintha már csalna, az a gondolata támad, hogy mi van, ha tényleg csal? Mivel a fiúk úgy tűnik, hogy nem akarnak vele játszani, segít ő is elpakolni, az egyik poharat gyorsan vizespohárnak álcázza, és félig megtölti. Clariolfra pedig tényleg kíváncsi, hogy mi mindenen lát át. Másokon, hogy ki jelenthet veszélyt, egy-egy tárgyon, kockatartó poháron, ruhán? Kicsit sajnálja, hogy most ilyen szűk lovaglónadrág van rajta, szívesen kipróbálta volna, hogy észreveszi-e, mit szól hozzá, ha alatta mutogat valamit a farkával...
-Nessa. - nyújtja oda a kezét a szekérre felugró, őt bámuló rongybabának, aki ha elfogadja azt (akár kézfogásra, akár egy csókra, eddig elég illedelmesnek tűnik, ami nem túl gyakori vonás a harcra felfogadott démonok között), közel hajol hozzá, és mélyen a szemébe néz, mintha ő is megpróbálna átlátni rajta.
Úgy tűnik az út hátra levő részén együtt utazunk. Főnök? - mondja neki elég bizonytalanul kérdezve a végét, megelőlegezve az "Ez meg mit keres itt?" részt. -Már sokat meséltek rólad a többiek. - és így ahogy belegondol, lehet, hogy már tényleg többet tud róla, mint Jorgról.

Troll? Megint? - ijed meg Nessa is a szavak hallatán. Vagyis túlzás ezt ijedségnek mondani, de nincsenek túl jó tapasztalatai a trollokkal. Már jó idő eltelt, mióta az északi pusztaföldön járt, de még mindig elég elevenen él benne annak a napnak az emléke. Legalább úgy tűnik, Clariolf elég biztos a dolgában, és gyakorlott a trollokkal. Meg kicsit vérszomjasnak is, noha végső soron ezért kapja a pénzét. Háborúdémonok...
-Ő nem azért bámul, mert tetszek neki. - nyugtatja meg az őt túlzottan is védeni akaró Franzt egy mosollyal, miután a főnöke a lánnyal szembe ül le.
-Ékszer? - néz a kockákra, amikkel nem akar játszani és sok pénzt veszíteni, majd férfira felhúzott szemöldökkel, kérdőn.
-A város hírneve. Átutazóban már jártam erre egyszer, de szívesen bejárnám alaposabban. És a vörös rózsát sem hagynám ki... bárki, vagy bármi is legyen az... -Lehet, hogy egy idegenvezetőt is kellene szereznem majd, ha ilyen sok nevezetesség van ott. - gondolkodik el, egy pillantást vetve Hans és Franz felé is. Nem bánná, ha vele tartanának a fiúk.
-Mond csak, hány éves vagy? - kérdezi Clariolftól a kockákkal szemezve, amiket végül csak elvesz a kezéből, hogy gurítson egyet. De pénzt nem fog rá tenni!

-Akkor ezt vehetem egy ígéretnek, hogy körbevezetsz? - néz Nessa Franzra egy széles, bizakodó mosollyal. Nincs jobb idegenvezető, mint egy helyi lakos. Bár Clariolfot sem venné zokon, ha elkísérné. Hansra most jött rá, hogy annyira nem is akarja, hogy elkísérje. Lehet, hogy csak Franz miatt, de kezd rájönni, hogy lehet, hogy nem egyszerűen csak perverz a fiú, hanem számára gyakorlatilag ebből áll az élet, ami már inkább csak szomorú. És így valószínűleg nem is lenne túl jó egyiküknek sem, ha összefeküdnének. Szeret több mint csak egy mindennapi kaland lenni, Hansnak pedig nem szexre van szüksége. Bár az sosem baj, ha valaki járatos a bordélyok világában, de hát... még meglátja Nessa, hogy magával hívja-e végül, vagy sem.
Ahogy a kockák megállnak, és a másik démonnal összenéznek, nem tudja, hogy melyikük lepődött meg jobban az eredményen. Ösztönösen vissza is fordítja a tekintetét feléjük, hogy egy újabb alapos pillantást vessen rájuk.
-Hát... oké... Szóval legalább kettő. - reagál Clariolf életkorára, illetve Hans kiegészítésére. -Szóval nem valami zöldfülű, mindenbe eszetlenül beleugró démonra bízom magam a troll ellen. - jelenti ki határozottan, mint egy egyszerű megfigyelést.
Ahogy elteszi a kockáit a férfi, világossá válik számára, hogy tényleg nem egyszerű kockákról van szó, nem véletlenül nevezi az ékszerének. És ha ezt elhiszi neki, akkor a szerencse hozást is el kéne, úgyhogy örül, hogy neki is azt hoz, bárhogy is tegye. Viszont ez után egy igazán szokatlan kérdést kap. A kérdés is, meg ahogy kérdezi is! Mintha teljesen egyértelmű lenne számára, hogy Nessa is démon. Ő pedig biztos benne, hogy ehhez is köze van a kockáinak.
-Ilyet kérdezni egy hölgytől? - illetődik meg sokkal jobban, mint amennyire zavarná egy ilyen apróság. Főleg azért, mert ő sem mondta meg a sajátját, erre tőle pedig elvárná? Végül felel egy kérdésre, de egyáltalán nem várja, hogy a válaszával elégedett legyen a főnöke.
-Egy nappal sem több, mint nyolcvan. - majdnem még a nyelvét is kiölti hozzá, de ez is biztosan elég lesz.
Aztán némi gondolkodás után csak feltesz még egy kérdést a démonnak. Csak ilyen hátha alapon, ő maga sem tudja, hogy komolyan gondolja-e...
-Egyébként azt hallottam, hogy néhány kivételes démon át tud alakulni sárkánnyá egy kis időre. Nem vagy köztük te is véletlenül?

Nessa felhúzza a szemöldökét, furcsállva kicsit, amit Franz mesél. Na a Franz Rózsa név is elég érdekesen hangzik (a kendő alapján), de nem ez a fő oka.
-És te hogy-hogy nem ott dolgozol? - érdeklődik a férfitől. Elég nagy helynek hangzik, ha még hölgyeket is árulnak. Bár lehet, hogy csak félreértett valamit, Hellenburgon kívül nem rémlik neki, hogy sikerült volna bordélyba botlania. Szóval biztosan van szükségük munkaerőre, és ilyenkor általában a családi bizniszt szokták tovább vinni a legtöbben.
A férfi rövid időre mintha komolyan elgondolkodna azon, miképpen is válaszolhatná meg Nessa kérdését. Biccent, vállat von és még sóhajt is egyet.
-Anyám jobbat akart nekem. Én meg sosem szerettem egy helyben ülni. Megvallom azért egyszer megpróbálkoztam vele. - ahogy a nadrágja bal szárát felhúzta egészen a térdéig, egy nagyon régi, két ujjnyi vastagságú vágás helye tárult a lány szeme elé a vádliján. - Valakik meggyőztek róla, hogy nem vagyok alkalmas.
Ezen egy jót nevet Nessa.
-Szóval, erővel meggyőztek arról, hogy nem egy nyugodt egy helyben ülős munkát akarsz, hanem inkább olyat, ahol kifejezetten azért fizetnek, hogy te harcolj? - kacag egy kicsit tovább.
-Egyébként ne aggódj, értem miről beszélsz. Én is próbáltam egy helyben maradni, egy egész kellemes munkahelyen, és hát mint látod, nekem sem jött be... - Óvatosan végigsimítja a heget Franz lábán. - Volt dolgom nem a legkedvesebb emberekkel nekem is, de ilyet szerencsére nem szereztem. De rossz emberek mindenhol vannak. Nekem csak elegem lett az egy helyben ülésből, és nem is bántam meg, hogy eljöttem. Sokkal jobban szeretem a mostani életemet. - mondja, miközben a háta mögött megtámaszkodik, és felnéz az égre.
-Valahogy úgy. - biccent Franz és egy barátságos mosoly suhan végig az arcán. - Csak egyet tudok érteni. Clariolf kompániájához való csatlakozásom életem legjobb döntése volt. Nem lett belőlem a bibliát bújó templomos, se a váltást váró városőr. Azok, hogy tudnak panaszkodni, te jó ég! Kint a nagy világban! Belefolyni az eseményekbe! Ez az igazi élet. S csak időnként hazajárni, hogy tudják, jól vagyok még. - ő is felnéz a kék égre, kissé hunyorogva szemlélve az elvonuló felhőket.
-Neked van hova hazamenned Nessa?
-Nincs. - vágja rá gondolkodás nélkül.
-Egyszer egy nagyobb vándor brigád tagja voltam, utána pedig ahogy Hellenburgban dolgoztam, azt az otthonomnak mondhattam. De nincs családom, sem házam, vagy amit igazán az otthonomnak mondhatnék. De nem bánom. Tudod, ha nincs is családod, bármerre jársz, találhatsz új barátokat. Összefuthatsz néha egy-egy régi ismerőssel, vagy meglátogathatod őket, ha éppen arra jársz. Nekem ez elég.
-Nos, ezt valahol megértem. A főnök is hasonlóképpen gondolkodik. - grimaszol egyet, mintha valami savanyúra harapott volna. - Azt szokta mondani, az otthon megléte csak az emberek kiváltsága. De ezek szerint nem mindenkié.
Ahogy halad a szekér, s távolban elterülő erdőség egyre nagyobbá válik, s a fákon már látni lehet a madarakat is. A környező vidék füves pusztái, mintha ringatózásukkal intenének volna búcsút a karavánnak.
-Mondhatod kiváltságnak is, végül is sokkal könnyebb otthonra lelni, ha vannak szüleid... - feleli végül, miután úgy dönt, hogy mégsem mutatja meg neki egyenlőre, hogy démon. Amit hallott Franz hangjában a főnöke említésénél elbizonytalanította benne, hogy mit szólhatna hozzá. Legalább egy kicsit húzza még az időt, bár biztos benne, hogy nem lehet akármeddig.
-De hogy kiváltság, vagy teher... Ha mindig úton vagy, sohasem otthon, akkor kell valaki rendben tartja, különben nem lesz egy kellemes hely. Úgyhogy nem hiszem, hogy nekem ez bárhogy is működne, hacsak nem lenne annyi pénzem, hogy fizessek rá valakit... Az egyetlen dolog ami hiányzik egy ruhásszekrény. - mosolyodik el kicsit.
-Említetted korábban, hogy körbevezethetnélek, igaz? Nálam bizonyára találnál jobb vezetőt is, de boldogan élnék a lehetőséggel.
-Szívesen venném tőled, igen. Szeretném a várost is körbenézni, de ha te leszel a vezetőm, akkor még olyan is lehet, mintha egy randi lenne. - kacsint a férfira, szélesen vigyorogva bólint.
-Randi... ez is egy különös szó, meg kell hagyni. De benne vagyok. Az összes jó helyet ugyan nem ismerem a városban, de azért jópárat meg tudok majd mutatni. Mivel foglalkoztál Hellenburgban, ha nem tartasz túl tolakodónak?
-Nos, nem nagyon szoktam reklámozni, de a Liliomok házában... A részleteket a fantáziádra bízom. - feleli kicsit halkabban, mosolyogva Franzra, főleg hogy már igent mondott a randira. - Csak Hansnak ne mondd el! - teszi még hozzá némi szünet után.
-Mostanában inkább csak időnként valahol főzök, vagy takarítok, és egyébként megyek a saját fejem után.
-Óh! - Franz láthatóan meglepődött a válaszon, de nem nézett rosszallóan. -Lakat lesz a számon, asszonyom.
A végét ugyan elkacagta, de úgy tett, mintha összecsípte volna az ajkait egy lakattal. Nessa egy kellemeset mosolygott Franz játékos válaszán, bár az asszonyom megnevezés annyira nem nyerte el a tetszését.
-Te egyébként egyből Clairolfékhoz csatlakoztál, vagy próbáltál mást is, mielőtt itt kötöttél ki?
-Nos, a legelső munkám, akár hiszed, akár nem... az a lovagtanoncság volt. Nem vagyok már rá annyira büszke, és Herr Haferkrust egy igazi szarrágó volt, de az alapokat eltanultam tőle. Utána próbáltam belépni a... "családi üzletbe" nem sok sikerrel és ami azt illeti, nem Clariolf kompániájához csatlakoztam utána. Volt egy brigád, úgy hívták őket, hogy a Fekete Görények, még a városban. Üzletek védelmével foglalkoztak. Szétoszlott miután a vezetőt megmérgezték. Utána találkoztam Clariolffal.
-Pedig jó dolog az a lovagtanoncság... Ha nem tanulod el azt a hatalmas egót is, ami néhányuknak van.
Az ez után hallottak miatt pedig kicsit keserűen nézett maga elé.
-Sajnálom ami a Fekete Görényekkel történt... Azt lehetne hinni, hogy másokat kell védened, de igazából nem is őket célozták, hanem titeket... Mindig meg tud lepni, hogy mi mindenre képesek egyesek csupán a pénzért.
A fák lassan körülölelték a szekereket, a rajta utazókat kellemesen hűvös árnyékkal fedve az égető nap melegétől.
-Nessa te egy kedves ember vagy, hogy azt gondolod, nem mindennapos a pénzért bűnözés. - saját mellkasára bökött és felvonta a szemöldökét. -Ez itt több embert ölt pénzért, mint amennyit meg akarna számolni. Ez csak az élet rendje. Pénzre van szükségünk, hogy élhessünk, hiszen nincsen címünk és nincs földünk. De mindent megteszünk azért, hogy megéljük a holnapot. Ezt teszi mindenki más is. Ezt tetted te is, hiszen az Úr könyve szerint a nő nem hálhat férjén kívül mással.
Nessa felhúzza a szemöldökét, majd megrázza a fejét. Nem hisz Franznak. Vagy legalábbis biztos nem úgy, ahogy mondja.
-Te nem pénzért ölsz, hanem pénzért védesz meg másokat. És azért, hogy másokat megvédhess harcolnod kell, és ezért halnak meg. És nálad sokkal rosszabbak, olyanok, akik nem riadnak vissza mások, ártatlan emberek életét elvenni csak azért, hogy kirabolhassák őket. Ez egy nagyon nagy különbség Franz! Ami pedig engem illet... igen, a pénz mindig jól jön, de... - kis szünetet tart, miközben a farka lassan előkúszik a ruhája alól -De általában nem a pénzért csinálom amit csinálok, hanem mert szeretem. Igen, kell, hogy megélj belőle, de minek élsz, ha nem szereted azt? Az úr könyve meg... - felnevet  röviden -Nem ismerek olyat, aki olvasta volna, csak a papok könyvét. Abba pedig elég sok butaságot is sikerült összeszedniük...
Franz szeme egyértelműen megakadt a lassan előkúszó démoni testrészen, s ahogy hallgatta Nessát, úgy esett le az álla, a felismeréssel együtt. Fáradtan felnyögött és megrázta a fejét.
-Akkor ezért volt olyan furcsa a főnök! Ez... megmagyarázza. Khm... - igyekezett kitisztítani a torkát a benne ragadt gombóctól. -Megleptél. Bocsánat. Nem hittem volna, hogy... Mármint, annyira emberi vagy. Khm... Szóval azt csinálod, amit szeretsz. Utazol, új embereket ismersz meg, új tapasztalatokkal gyarapítod magad. Ezt én is szeretem.
Zavarát leplezve felnevet és megdörzsöli az arcát. Nessa mindig szeretett másokat zavarba hozni. Olyan aranyosak tudnak lenni páran, de ilyenkor általában igazabb arcot is mutatnak magukból az emberek.
-Sokkal több bölcsesség szorult beléd, mint a legtöbb emberbe, akivel beszélgettem. De a bibliát óvatosan becsméreljük mások előtt. Amióta lefordították és bárki el tudja olvasni, azóta sokkal érzékenyebbek rá az emberek. Tudom, én kezdtem, de mentségemre szóljon, soha nem tanultam meg olvasni.
Nessa vállat von, és megdönti a fejét.
-Köszönöm. Általában nem is szoktam a Bibliáról beszélgetni, gondolom kitalálod miért. Nem mintha nem lennének benne jó dolgok, de amit mondtál, az szerintem pont baromság. Bár olvasni még nekem is meg kéne tanulnom, de ennek úgy lenne értelme, hogy azzal feküdj le, akit szeretsz, és ha gyerek lesz belőle, akkor mindketten vegyétek ki a részetek a neveléséből. A papokról meg inkább tényleg nem beszélnék, meg hogy miket mondanak a démonokról is például...
-Vagyunk egy páran teljesen emberiek. Igen, Clairolf valahonnan tudta. Talán a kockái? Nem tudom, furcsa kockák... - gondolkodik hangosan.
-Egyébként voltál már együtt másik démonnal? - érdeklődik, kellemesebb témára terelve a beszélgetést.
-Clariolffal dolgozom együtt, ha az számít. - vonta meg a szemöldökét a férfi. -De ha többen is vannak hozzád hasonlóan emberiek, akkor Isten legyen a megmondója annak, voltam e már együtt másik démonnal. Nem vagyok... tapasztalatlan. De sokkal válogatósabb vagyok, mint Hans komám.
Az erdő mélyéről morajlás hallatszik, recsegő fák és állatias ordítozások, de túl messze ahhoz, hogy aggodalmat kelthessenek bárkiben is.
-Nem úgy gondoltam, mint ahogy vele. Mármint... hacsak nem mégis... - néz Franzra, de erősen kétli, hogy lett volna kettejük között bármi.
-Eléggé változó a démonok kinézete, de nem olyan ritka az egészen emberi, mint hinnéd... mint hitted eddig. De akkor ne hagyjunk a sötétben, azt hiszem hamarosan biztos lehetsz majd benne. - vakarja meg az állát, éhes szemekkel méregetve a férfit.
-Hans, nos... lehet, hogy nála még én is válogatósabb vagyok. - nevet egy kicsit. Mivel úgy érzi, kicsit érzékenyen érinti a téma Franzot, inkább nem firtatja tovább, még azt sem teszi hozzá, hogy neki nem számít, mennyi nővel volt már együtt, csak az, hogy ő is akarja, és tetsszen neki ami kisül majd ebből az egészből.
-Hamarosan? - néz kérdőn Nessára, s ő is megvakarja, rövid szakálla alatt az állát. -Nos ez... felettébb ízletes gondolat. Tegyük el későbbre.
Az erdő lassan elhallgatott, ahogy egyre beljebb haladt a karaván az ösvényen, mire Franz megköszörülte a torkát és a fákat kezdte el figyelni.
-Úgy hallom a fiúk végeztek. - hangja kemény lett és lényegretörő. -A biztonság kedvéért mi is tartsuk nyitva a szemünket.

Nessa köszönet képpen mosolyogva bólint a két férfinak, ahogy azok üdvözlik Einburgban. Teljesen szinkronban, mintha valami jól begyakorolt cirkuszi mutatványra készülnének, nem csoda hát a mosolya. Ahogy a többiek elmennek a feladataikat elvégezni, és csak hármasban maradnak válik csak tisztává a lány számára, hogy mennyire oda vannak - főként Franz - a városért. Neki tényleg ez az otthona, bármit is mondjon arról, hogy imád úton lenni, minden féle új dolgot látni. Ez is ilyen se veled se nélküled dolog lehet. - sóhajt egy kicsit, ahogy elgondolkozik, hogy most mi lesz. Ez a szeretet csak még kíváncsibbá tette Nessát, hogy mi van itt Einburgban, ami máshol nincs.
-Szóval, most akkor irány a vörös rózsa? - kérdezi Hansot és Franzot, bár a többiekre is kíváncsi. Meg azt sem tudja, hogy a karavánnak van-e még szüksége további segítségre városon belül is, akár pakolásban, akár másban, bár szigorúan véve az már nem az őrzési feladat része, amiért fizették a kis csapatot.

Nessának csalódnia kell, amikor a fiúk elkezdik sorolni, hogy mi minden van még hátra a szabadidejük előtt, főleg amikor Franz odaér, hogy még az eltáv után is van munka. Azért próbálja nem mutatni a szomorúságát, amiért csak később mennek a dolgukra, biztos benne, hogy a többiek is szívesen pihennének már.
-Oké. - feleli Franznak mosolyogva némi gondolkodás után, amikor megkérdezi, hogy vele tart-e. Ha csak leadják a fegyvereket éleztetni az nem fog sokáig tartani, és még talán útba is esik valahová. Ki tudja mit mutat még meg közben a városból?
Ahogy haladtak előre, hamar visszaért Clairolf is, aki szintén elhívta. Úgy tűnik ő és Hans is a Lusta Üszőbe mennek majd, ráadásul pont kockázni. Nessának viszont sajnos vissza kell utasítania a meghívást; legalábbis egyenlőre. Megrázza a fejét, és válaszol is a másik démonnak:
-Franznak már megígértem, hogy elkísérem, ahogy leadja a fegyvereket éleztetni. Utána mondjuk nem tudom, hogy hova akar vinni. A szerencsejáték általában nem az én pályám, de veled még le akartam ülni kockázni valamikor. - magyarázza, miközben felemeli a mutatóujját. -Na, de... - Franzra néz egy pillanatra, akivel tart Clairolf helyett -majd legközelebb. - feleli, mintha szóba sem kerülhetne, hogy oda veszik majd ők is az irányt. Gyanús, hogy mindketten máshol akarják végezni az estét.