Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Hóhajú Yrsil

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26 Re: Hóhajú Yrsil on Kedd Szept. 19, 2017 7:52 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
Grrr...hideg van.
Yrsil már egy órák óta edzett a fagyos északi szélben. A mestere parancsára addig be sem mehetett a barlangba, amíg nem zúzta darabokra a kemény fából készített edzőbábot, azonban úgy érezte hogy gyorsabban fagy jéggé a keze, és törik szilánkokra, mintsem csak megkarcolja azt. Még teljesen fitt állapotában sem tűnt volna egyszerű feladatnak, azonban most még csak meg sem közelítette azt a szintet. A kialvatlanság, a folyamatosan megterhelő fizikai edzések, és pihenés nélküli harci gyakorlatok teljesen leszívták minden tartalék erejét. A legutóbbi gyakorlat során ráadásul csúnyán rá is esett a kezére, hiszen Shina úgy nekihajította egy fának, mintha csak egy darab rongy lett volna. Az időjárás sem volt éppen barátságos, hiszen az állandó hideg mellett még erős szél is fújt, úgy lengetve a haját, akár egy zászlót. A folyamatos sikertelnsége egyre inkább provokálta a dühét, amelyet a magatehetetlensége és gyengesége felett érzett, lassankánt elveszítve a kontrolt csak vad csépelésbe fordítva a sok fájdalom és nehézség által eltanult mozdulatait. A kézfeje felsebesedett a kemény fától, a fájdalom pedig már lassan elviselhetetlen volt.
- Végeztél már ?! - hozta a szél Shina kiáltását a távolból. Ahogyan megfordult egy jobbegyenes után, dühösen nézett a mestere felé, aki harminc méter távolságban, a barlang bejáratánál álldogált, kellemes meleg takaróba burkolózva. Szinte majd szétvetette a düh, ahogyan arra gondolt, hogy mialatt ő idekint szenved, Shina odabent melegszik és kellemes teát kortyolgat. Legszívesebben kettétörte volna a bábot a mestere fején, azonban nagy erőlködéssel visszanyelte a szavait.
- Még nem ! - ordította vissza, majd egy pörgőrúgással a célpont közepébe rúgott - De rajta vagyok ! - fordult vissza, és újrakezdte az egész sorozatot, ezúttal főként alulról öklözve bele a báb közepébe.

''  - Jó, jó, ez már alakul. De a felütés nem így működik. - állt mellé Shina. - Figyelj, alulról lendítesz, de nem görnyedsz. Hajolsz. - lendítette az öklét a levegőbe.
- Hmmm. Így ? - utánozta Yrsil. - A lényeg azon van, hogy a merev legyen a kar ?
- Majdnem. Ha meggörnyedsz, csak púpos leszel. - nevetett Shina.
- A súlypont...a súlypontom tolódik előre, igaz ?
- Pontosan. Vidd bele a teljes súlyod az ütésbe. Gyerünk.''


Nem akart csalódást okozni a mesterének. Nagy levegőt vett, és kifújta magából a dühét. Nem is Shinára volt mérges. Inkább önmagára. Jelenlegi állapotában nem tudná megvédeni Mikát, mint azon a napon. Erősebbé akart válni, olyan erőssé hogy képes legyen minden ártalomtól megóvni az egy szem lányát. Még ha ez rettentő fáradtsággal és fájdalmakkal is járt. Oldalra lépett, amelytől térdig merült a hóban. A lábmunka ! Fontos a lábmunka is. Felrántotta a lábát, egy nagy erejű rúgással találva be a fabáb oldalába. Majd letört a lábfeje, de visszarántva gyorsan ránehezedett, és egy pörgőrúgással folytatta.

'' - Figyelj oda a folyamatos mozgásra is. Akárhányszor elmozdulsz az előző helyedről, vegyél fel új küzdőpozíciót. Új felállás, új harcmodor. Figyelj oda az ellenfél mozgására, mozdulataira.
- Egészen pontosan mit kéne látnom benne ?
- Figyeld a karját, melyiket használja többször. Ha jobbkezes, próbálj meg balról bevinni egy ütést. Az ügyetlenebbik kézzel késett vagy pontatlan reakciókat adhat. Ha sántít, használd ki. Ha alacsonyabb és könnyebb nálad, használd ki a fölényed, próbálkozz nyers erővel. Rúgd fel, döntsd le a lábáról, ragadd meg és hajítsd át magadon, esetleg fogd le.
- És ha ő a nagyobb ?
- Akkor tartsd nyitva a szemed más gyenge pontok után. Lehet hogy épp lassabb mint te, az is lehet hogy a reakcióideje hosszabb. Megpróbálhatod azt is, hogy mindkét lábaddal próbálod mellkason rúgni, de az kockázatos.
- Mi van akkor, ha az ellenfél erősebb és gyorsabb is ?
- Hát kölyök, az igazi szívás. - röhögött fel Shina, jóízűen. - De most lássak néhány gáncsolást. ''


- Hagyd el, mára elég lesz ! - ébresztették a gondolataiból a mester szavai. Felmodrult, majd hátralépve még egyet rúgott. Bár még percekkel ezelőtt majd összeesett, mégis most úgy érezte hogy képes lenne még többre. Még egy kicsivel többre. A határainak feszegetése az edzésének alapja volt. De egyetértett azzal is, hogy időt kell hagyni a pihenésnek is, azonban még egy utolsó találatot be akart vinni neki. Kinyújtotta a karját, az ujjai végén megidézve a Jégcseppet. Egy nagy lendítéssel a báb fejére csapott le, a korbács pedig hangosan csattant kemény fán. Nagyon jól tudta, hogy Shina nem szerette az amikor a karmait vagy a karpereceit hívta segítségül, azonban ez az egy dolog igazán jóleső érzéssel töltötte el.
Egy nagy sóhajtás keretében eltüntette a korbácsot, amely szertefoszlott a levegőben. Fáradt, sajgó tagokkal ballagott el a barlangig, majd belépett a melegbe. Odabent Shina főzött valamit egy bográcsban, a Hóhajú takaróján üldögélve. A barlang mérete pont akkora volt, hogy lehajolva kényelmesen elférjenek benne, a fejük felett egy jókora réssel, amelyen füst gomolygott ki a odakint egyre erősödő szélbe.
- Ülj le, mindjárt kész a vacsora. - kínálta hellyel a mestere, miközben odahajított neki egyet a takarói közül. - Húzd ezt magadra, elég hideg van.
- Nekem mondod ? - vonta fel a szemöldökét. - Azt hittem hogy jégcsap leszek, mire végzek.
- Egy kis hideg nem árt meg, ifjú tanítványom. - mosolygott önelégülten. - Jó edzést a testnek és az elmének is egyaránt.
- Ifjú... - horkant fel. - Emlékeztetnélek, hogy csak kilencven évvel vagyok fiatalabb nálad.
- Kilencvenhárommal, hogy egészen pontos legyek. - válaszolt, miközben fát tett a tűzre. - És még mindig sokkal jobban nézek ki mint te.
- Ebben nem vitatkozom. - hagyta jóvá a hiúságdémon szavait. - Ezért is vagyok fehér, és nem fekete. - húzta ki az ázott haját a takarón kívülre.
- Mindjárt gondoltam. - nevetett fel jóízűen. - Bár szerintem neked kifejezetten jól állt a fekete.
- Nah. - vont vállat Yrsil, tudva hogy a másik ezúttal nem a hajszínére célzott. - Már kiszálltam a szakmából.
- Hmmm... - emelt ki egy kanálnyit a bográcsból, és felé nyújtotta. - Megkóstolod ? A te recepted alapján csináltam.
- Na lássuk. - szürcsölt bele a kanál tartalmába. El kellett ismernie, hogy Shina gulyása még mindig ugyanolyan íztelen, mint kétszáz éve. - Még egy kis sót tegyél bele. Meg...hmmm...talán egy pici csípőspaprikát.
- Gondolkodtam. - szakította meg a békés beszélgetést Shina. - Elmagyaráznád, hogy mi volt az az előbbi fényes ostor-szerűség ?
- Hát, semmi különleges. - válaszolt Yrsil húzódzkodóan. Nem igazán akart újabb fejmosást kapni, épp most, hogy már alkalma volt megpihenni. - Csak egy trükk amit nemrégen alkottam.
- Ilior, nincs bajom vele. Csak magyarázd el, hogy mi is az. Egészen ösztönösen mozogtál vele, ezért is érdekel.
- Hát, ha így állunk... - nyújtotta előre a jobb karját, megidézve rajta fénykorbácsot. - Jégcseppnek neveztem el. Erőfeszítés nélkül megidézhető és eltüntethető, akárcsak a karmaim.
- Hmmmm... - fogta a kezében a korbácsot Shina, de kicsúszott az ujjai közül.
- Nem tudod megfogni. - magyarázta, miközben aprót lendített rajta. - Nem olyan nagy durranás egyébként, bár megvannak az előnyei.
- Érdekes. - tűnődött el a mester. - Azt hiszem kezdem érteni, hogy te nem leszel képes arra a fizikai megterhelésre, mint én. Ez természetesen a te hibád, sosem leszel olyan jó, mint én. Ellenben...
- Ellenben... ? - húzta fel a szemöldökét a morcossá vált Yrsil. - Most mire akarsz kilyukadni ?
-  Arra gondoltam, hogy ahelyett hogy elfelejtetni próbálom az eddig ismert dolgaidat, talán inkább alapozhatnák rájuk. Mint ahogyan Shyriala tette Vaas'Qrugonnal.
- Vaas'Qrugon ? - nézett értetlenkedve. - Nem emlékszem ilyen névre.
- Az egykori mesterem. - kavargatta meg a bogrács tartalmát. - Bár kiváló tanár volt, egyben rémostoba démon is. Rivalizálni kezdett Ishatna úrnővel, így végeztem vele és a helyébe léptem.
- Nem tartottál a megtorlástól ?
- Nemigazán. Levadásztam az erősebbeket, a többi pedig már nem számított. - nézett ki a barlangon kívüli viharba Shina. - De térjünk vissza az kiképzésedre. Mit gondolsz, mire lennél képes vele ?
- Magam sem tudom még, nem igazán gondolkoztam még rajta. - töprengett el. - Meglehetősen gyors, azonban nagy helyet igényel a lendítése. Elég pontosan tudok vele támadni, azonban nincs jelentősebb megállítóereje, mint egy hagyományos fegyvernek.
- Vedd figyelembe azt is, hogy rácsavarhatod ez valaki karjára, lábára, esetleg nyakára. Gondolom nem lennél képes elhajítani egy embert, de...esetleg valami apróbb tárgyat ?
- Valami egészen kicsit...talán. - nézett rá a Jégcseppre. - Még magam sem tudom még. Talán esetleg kitolhatnám a hosszát. Úgy nőne a hatótáv, bár jóval nagyobb, nyílt terepre lenne szükségem a használatához.
- Ez sem rossz ötlet. - kóstolta meg a gulyást Shina, korgó gyomorral. - Viszont előbb együnk, mert éhen halok.
- Teljességgel támogatom az ötletet. - lapogatta meg a hasát Yrsil.
- A holnapi edzésen megnézzük hogy mire vagy képes.


                                                      -----------------------------------------


- Hahó ! - nyomta be óvatosan a lány ajtaját Cara. - Mika, itt vagy ?
Csak az üres szoba felelt. Odabent szép, egyenletes rend uralkodott, az íróasztalon pedig néhány papiros mellett egy apró mécses égett. A tünde belépett a szobába, majd a óvatosan kilesett az ajtón kívülre, mintha csak attól tartott volna, hogy meglátják. Apró macskaléptekkel osont az íróasztalhoz, majd a kezébe véve a mécsest megvilágította a legfelső levelet.

Édes pici lányom !
Sokat gondolok rád, mióta eljöttem hazulról. Tulajdonképpen egyfolytában azon jár az agyam, hogy van-e mit ennetek, vagy hogy melegen öltöztök-e. Rettentőmód hiányzol nekem, az édes kacagásod, a folyamatos piszkálódásoddal együtt. Erre rettentően hideg van, nem győzöm a fát rakni a tűzre. Mindazonáltal nem kell aggódnod értem, melegen öltözöm és én is főzök (az étvágyamat már ismered), így csak még egy kicsit tarts ki, amíg hazaérek. A barátom sokmindenben segít nekem, és ha minden jól alakul akkor a hónap végére végzek is a teendőimmel, és azonnal hazafelé veszem az irányt. Amiatt se aggódj, hogy rosszalkodom, 'még' egy faágat se tettem keresztbe senkinek, kisujjeskü ! Csókoltatom Carát, és kérlek tegyél meg nekem valamit. Az éjjeliszekrényem fiókjának duplalapos alja van, ott pedig egy 760-as járatú Springwater bor van elrejtve. Gyanítom hogy tud a létezéséről, így kérlek rejtsd el valahová máshova.
Szeretlek arany napsugaram
Apa

U.I.: Cara, ezt neked írom, mert tudom hogy szokásod olvasni Mika levelezéseit. Ha hozzáérsz a borhoz, ezúttal tényleg megnyúzlak. Nem csak ígérgetem. Egyébként imádlak drága, tudod hogy nagyon szeretlek <3



- Cöh... - tette vissza a mécsest a helyére, majd macskaléptekkel kiosont az ajtón. Egy pillanatig sem tétovázott azonnal Sil szobája felé vette az irányt. A démon bizonyára rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkezhetett, ha egy ilyen ritka borra szert tudott tenni. Még ha meg is nyúzza majd érte, egy korty, vagy inkább kettő erejéig biztosan megcsókolja az üveg nyakát. Szinte hangtalanul osont fel a legfelső emeletre a kőlépcsőket borító szőnyegen, azonban furcsamód nyitva találta a szobaajtót. Meglökve azt feltárult előtte a jól ismert, szinte már külön lakásrésznek is elkönyvelhető helység, amely komor sötétségbe burkolózva, némán várta hogy belépjen.
- Van itt valaki ? - kérdezte, miközben ökölbe szorította a kezét. Betörő ? Könnyen megeshetett. Yrsil szobája rengeteg furcsa tárgyal volt berendezve, tonnányi irománya, rajza, térképe volt, amelyeket mindig is nagy becsben tartott. Sosem kérdezte meg, de mindig is sejtette hogy egyik-másik talán többet érhet mint maga a ház, amelyben laktak. Sok dolog volt azonban, amit nem tudott a démonról, és minnél többet kérdezett, annál kevesebbet árult el magáról.
Belépett, és leemelte az ajtó melletti szekrényről a vázát. Óvatosan lopódzott a dolgozószobát elválasztó függönyhöz, majd résnyire elhúzva bekukkantott. Egy alakot látott az erkélyre nyíló ablakos ajtónál, de még a halovány gyertyafénynél is látható szőke haj túlontúl ismerősnek tűnt.
- Mika, te vagy az drágám ? - szólította meg, miközben előrelépett. - A frászt hozod rám.
- Igen, én... - hallatszott a lány elhaló, szomorú hangja.
- Mi a baj ? - sétált felé, a vázát az íróasztalra téve átkarolta a őt.
- Semmi, csak... - döntötte a fejét a tündének. - ...hiányzik apa.
- Ugyan már, ne lógasd az orrod. - vígasztalta a tünde. - Attól hogy egész nap az ablakban álldogálva lesed hogy hátha felbukkan, még nem fog csak úgy megjelenni.
- Én...tudom. - forgatott meg az ujjai között valamit Mika, majd halkan sóhajtott. - Ettől még ugyanúgy hiányzik. Aggódom érte. Olyan rohanvást sietett el, hogy még az utazótáskáját is itthon hagyta.
- Az ott mi a kezedben ? - zárta a karjaiba a tünde, miközben az állát a lány vállára helyezte.
- Egy karikagyűrű. - emelte maga elé a fényes gyűrűt Mika. - Apa táskájából esett ki, amikor feljöttem elrakodni utána. Fogalmam sincs hogy kié lehet.
- Hát, Silé biztosan nem. - nevetett Cara, mire a lány gyengéden hason könyökölte. - Uh...akkor is nehezen tudnám elképzelni.
- Nem tudom hogy kié lehet. Lehet hogy egy 'nője'... - nyomta meg erőteljesen a szót - ...hagyta itt. De az is lehet hogy egy régi emléke, amit megtartott. Tudod, Apa nekem nem igazán beszél a múltjáról.
- Hát nekem sem. Nézted már hogy mi van beleírva ?
- Beleírva ?
- Néha a karikagyűrűkbe bele szoktak vésni valamit. Nevet, dátumot, esetleg egy mondatot...

- Annyira nem figyeltem.
- Add ide. - vette ki a kezéből a gyűrűt, és az íróasztalon heverő gyertyához sétált. A fénybe tartotta, és alaposan szemügyre vette. - Van benne egy szám...azt hiszem...659. Meg még két szám. Öt és...kettő.
- Év, hónap, nap ?
- Ezek szerint 659, május másodika lenne ? Te jó ég ! Ez nagyon régi... - meredt rá a gyűrűre Cara. - Ez nem lehet az övé, hiszen akkor már legalább százötven lenne, nem ?
- Izé... - vakarta a fejét Mika. - Apa már bőven túl van a kettőszázhúszon...
- Tessék ?! - kiáltott fel Cara döbbenten. A tény teljesen sokkolta. El sem tudta képzelni hogy hogyan élhet valaki olyan sokáig. Teljeséggel lehetetlennek tűnt. Nem, minden bizonnyal csak Mika beszélt félre.
- Mi van még beleírva ? - lépett mellé Mika.
- Mi...hogy...mi ? - dadogott a tünde, teljesen összezavarva.
- Ari...várj csak... - fogta meg a tünde kezében tartott gyűrűt és finoman csavarva rajta a fény felé fordította. - Arisha. Ki lehetett ő ?

Felhasználó profiljának megtekintése

27 Re: Hóhajú Yrsil on Csüt. Szept. 21, 2017 6:36 pm

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Végeztem a történettel, érdekes kis kikacsintás volt, pláne, hogy kb két történet futott le párhuzamosan Very Happy Írd fel magadnak azt a jóféle kis jutalmat

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.