Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 10

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 44

[Küldetés újaknak] Világok között

Hétf. Okt. 22, 2018 10:29 am by Esroniel von Himmelreich

Tegnap a régiek már észrevehették, hogy Asael nevű briósevő démonom egy alig használt …

Comments: 7


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Until the truth reveales the secret... - Marcus & Mina

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Vörösek és rózsaszínek, sárgák és fehérek, a kék és fekete még hiányzik... azért egy grófnő sem lehet olyan ostoba, hogy ész nélkül költ pénzt virágokra. Elvégre nemigen különböznek normális színű társaiktól, csak drágábbak. Meg még a végén kiderül, hogy nehezebb is gondozni őket.
Tétován simítja végig szirmaikat a kezével. Jó érzés velük foglalkozni, sok törődést nem igénylő növényekkel. Olyan keveset is képesek  meghálálni, s olyan egyszerűen kiváltják azt az érzést, hogy képes vagy törődni valamivel és a munkádnak eredménye is van. Vér és veríték nélkül. S az eredmény sem anyagi haszon vagy hasonló, hanem egyszerűen csak... szép.
Nem mondhatni, hogy az egyedül andalgás különösebben segítene elterelni a gondolatait bizonyos témákról. Ám talán mindig is mazochista volt, hogy hajlandó felvállalni, hogy ezek a kérdések újra meg újra felvetüljenek. Meg aztán, hogy máshogy lehetne eljutni a megoldásukig...
...kell ide megoldás?
Vállat von és beleszagol egy újabb rózsába. Szaglószervei lassan teljesen elalélnak a sok, őket egymás után ért benyomás következtében, így már képtelen elkülöníteni, miféle is az, amit éppen szagol. Egyébként sem érez különbséget a sárgásrózsaszínek, vagy épp az élénkvörösek között, ha behunyja a szemét, sem tudná megmondani, melyik az, amely éppen előtte van. Persze ezek a növények elsősorban az esztétikájuk miatt léteznek.
Amiatt lettek ilyenek.
Mert mindent és mindenkit formál, amin ő és az ősei a generációk folyamán végigmentek, ami történt velük, s ez nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit akartak, hogy történjen velük... Szeret filozofálni. Egyszer úgyis véget ér a béke ideje, de addig... csak addig a pár percig, magába szívja a nap még errefelé szendergő erejét (ami nem is tűnik olyan gyengének, hála a jószerencsének), a természet illatát és jól megérdemelt jutalma, a kastély kényelmét.
Szórakozottan cirógatja meg a most jobb vállán helyet foglaló Luxot. A menyét is lassan szédeleg már a rózsák illatától, így lassan elindul kifelé, elhagyva a kisebb Édenkertet... egy vámpírnak úgyse igen lenne joga ott tartózkodni...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Egy pár napja nem találkoztunk. Talán kicsit kerüljük is egymást. Én mindenképpen kerültem Wilhelminát, aki pedig a rózsái társaságát részesítette előnyben. Ahogy az elváláskor mondtam: kell most egy kis idő mindkettőnek. Viszont az újabb emlékek felmerülése meghatározta a gondolkodási idő végét.
Reggel elláttam a lovakat, és aztán elindultam a mezőre, szedtem egy csokor virágot, azzal indulok a grófnő keresésére. Lovászként ez túlzott merészség, de én már átléptem bizonyos határokat, nem fogok visszakozni. Nem fogok úgy csinálni, mintha az a nap soha nem történt volna meg.
A személyzet a kastélyban közli, hogy Wilhelmina nincs odabenn. Némi bóklászás után meglátom a rózsái között. Ránézek a kezembe tartott csokorra, és rájövök, hogy ez megint mennyire szánalmas, hát hogy versenyezhet egy pár mezei kóró egy rózsakerttel? Felmerül bennem, hogy el is dobom, de az galád dolog lenne a virágokkal szemben, így végül mégiscsak azzal a kezemben indulok el, bár a kezemet a csokorral a hátam mögé rejtem.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Már messziről észreveszi a szeme sarkából, és amíg a férfi közeledik, azokat a meglehetősen hosszúnak tűnő másodperceket azzal tölti, hogy kitalálja, mégis mi a csudát kezdjen a tekintetével. Legszívesebben egyszerűen megfordulna és karba tett kézzel várná, hogy ideérjen, de eközben valószínűleg már felgyulladna az arca.
Visszaemlékszik néhány viselkedési normára, amit még kiskorában tanult, mindenféle apróságokra, mennyi távolságot kell tartani, kivel milyen stílust kell megütni, mikor és hogyan létesítsünk szemkontaktust, mikor lehetséges közbevágni és mikor nem, mikor illendő a mosoly és miféle mimikákkal mit lehet kifejezni, miközben társalgunk...
Mintha mindezek semmivé lettek volna, ahogy pár héttel ezelőtt mindössze annyi volt a lényeg, ami hajtotta, hogy senki ne vegye észre, ne haljon éhen, képes legyen vonszolni magát előre, elbújni, elkerülni északi tekinteteket, megszerezni az információt, elhárítani a támadást, majd visszatérni és beszámolni. Közben minden érzelmet jó mélyre eldugni magába. Viselkedés... ugyan már. Egyetlen bunkó beszólásra sem reagálhatott semmit, különben csak lavinaként rázúdult volna még ugyanannyi.
Na de most még és már nem ott tart, hála a jó égnek. Bár a hétköznapoknak is megvannak a maguk krízishelyzetei.
Lassan azért felemeli tekintetét a rózsabokorról, amelyet elkezdett fixírozni, és egy mosolyfélével az ajkai szélén - nem szándékos, egyszerűen csak odatermett ösztönösen - pislog fel, amint is észreveszi, hogy Marcus szokatlannál is elegánsabb pozícióban, kihúzva közeledik. Ez gyanús. Izé... érdekes.
- Szépjónapot - hadarja végig a szavakat, így szinte teljesen egybefolynak. Tisztában van vele, hogy az arcán lévő kifejezés a legjobb indulattal is a tehetetlen és az udvarias keveréke. Vajon mi okból jöhetett? Fel akar mondani talán? Senki nem hibáztathatná. Remélhetőleg gyorsan túlesik rajta és nem egy sor bocsánatkérés kíséretében akarja előadni... Mina szíve zakatol, ahogy máris elképzeli a lehető legrosszabbat vagy ezerféle módon. De így legalább pozitívan csalódhat.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Nincs kétségem a felől, hogy noha Wilhelmina eddig is szerette a rózsákat, a mostani vehemens érdeklődés mögött a pár nappal ezelőtti „olvasásóra” az oka. Felborítottam a lelki békéjét. Mely persze eddig is csak a felszínen volt békés.
- Neked is.
Nem, nem lépünk vissza a magázásra, amíg erre nem utasít. Előhúzom a csokrot.
- Tudom, hogy nem versenyezhet a rózsákkal, de én nem tudok mást adni. Roppant mód bánt, hogy azt látom, felkavartalak. Mert éppen elég zűrzavar volt az életedben eddig is, és végre itt volt egy hely, ahová ez nem követett. Erre itt vagyok én … meg a múltam … és … - ezt hogy fogalmazzam meg - … ráadásnak még olyan dolgokkal is terhellek, amire nem vagy még felkészülve …. vagy nem voltál akkor …
Nem tudom, mi történt vele ebben a pár napban. Nem tudom, mit hozott nála az a rengeteg gondolkodás, amit itt művelt a kertben. Csak odanyújtom most már a csokrot.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Valóban. Tegeződtek. Ezt elméletben tudja, a gyakorlatban találkozni vele viszont kissé meglepő. De olyanféle módon meglepő, hogy... végül is kellemes. A vámpír lányának marhára elege tud lenni a formalitásokból egy idő után. És ha a háború nem éppen a finomságok melegágya, a formalitásokat sajnos vagy nem sajnos megkövetelik a felettesek.
Felettes. Itt most ő a felettes.
Hát még mindig nem érzi úgy.
Hát nem hiszi el. Kap egy... csokrot.
Itt áll egy rózsakert kellős közepén, szemben vele pedig egy rakás bájos kis vadvirág, amelyek cseppet sem olyan hatalmasak és mindent áttörően rikító színűek, mint a rózsák... valahogy, ahogy rájuk néz, az agya akaratlanul is metaforát formál a csokorral és annak gazdájával, azazhogy annak szedőjével, merthogy a jelenlegi gazdája, úgy néz ki, ő lesz.
A meglepett nevetés, ami kitör belőle, már sokkal igazibb.
- Ez nagyon szép, köszönöm... nem, nem is kell versenyeznie... - Óvatosan veszi át a csokrot, a lehető legkevésbé törődve, hogy eközben miféle fizikai kontaktus létesül közöttük. Borzasztó hálás, hogy van mire néznie, ugyanis a virágokra bámulás határozottan könnyebb, mintha e szentbeszéd alatt Marcus arcát kellene vizsgálnia. A nyilvánvaló jóindulata ellenére is ezeket a szavakat hallva összeszorul a torka és csak azt várja, mikor lesz már vége.
Nem kell őt sajnálni. Fölösleges szabadkozni... nem kell az előtt, aki maga követett el hibát. És utálja, ha erre emlékeztetik. De persze elkerülhetetlen.
Nem volt felkészülve?... Kis erőfeszítésbe kerül, hogy a kezei ne szoruljanak össze a kelleténél jobban.
Nem volt, akkor? Hát akkor most arra számít, hogy most már felkészültebb?
Na jó, ehhez nem vagyok eléggé kipihent... vagy "felkészült.
Átveszi a csokrot, egy biccentés kíséretében, és egy kis erőfeszítésébe kerül finoman fogni őket és nem összeszorítani a szárukat... de nem, nem öntheti rájuk a dühét, ezekre a természeti teremtményekre, akik semminek és senkinek nem ártottak...
- Köszönöm. Tényleg nagyon szépek. De fölösleges szabadkozni, mondtam már. Kérlek, ne mondj ilyeneket... különben megőrülök. Ez... ezért jöttél? Hogy elnézést kérj?
Nagyon reméli, hogy nem. Hogy van valami más ok is. Akármi. ha az egész beszélgetésnek erről kell szólnia, akkor megint el kell, hogy meneküljön majd... azt pedig nem akar. Gyengeség és nem vezet sehová.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Akkor ezt a télmát mostantól napoljuk. Jegeljük, eltemetjük. Szó szerint „nem mondunk ilyeneket”. Most egy kicsit örülök neki, hogy „csak ezért” jöttem.
- Nem. Történt más is. Beugrott pár új emlék a múltamból, méghozzá olyan, ami nyomként is használható.
Eddig könnyű volt. Még nem kellett az emlékek mibenlétét boncolgatni, sem minősíteni a benne elkövetett cselekedeteket. De pontosan tudom, hogy ennyi nem lesz elég.
- Nem valaki szívderítő emlékek, éppen … - nagy sóhaj, de ki kell mondani - … éppen megölök benne valakit. Nem dühből, hanem megbízásból.
Hát akkor ez kinn van. Ennél rosszabbat ma már talán nem tudok mondani neki. Egy bérgyilkostól kapott virágot. Furcsa fintorai vannak az életnek.
- Nem tudom, kit öltem meg, és miért, de tudom, hogy hol. Szeretnék többet is kideríteni, hátha elvezett messzebbre is. Ehhez viszont… el kell mennem. Nem tudom ellátni a feladatomat.
Nem mondtam ki, hogy fel akarok mondani, bár azok után, amit közültem, ki kéne rúgnia. Az a minimum. Nem vagyok benne biztos, hogy megteszi. Pedig akár mindjárt le is fogathatna. Most vallottam be egy gyilkosságot.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Felcsillan a szeme. Nagyon is felcsillan a szeme, hiszen ez volt az, amire várt... Teljes meggyőződése, hogy halála után esélyes a tudásdémonságra. A baj csak az, hogy nem emlékezne rá. Hmm.. akkor kell tudni maga körül olyanokat, akik viszont emlékeznek, és legalább elmesélhetik. Viszont ez számukra igen nagy fájdalommal járhat majd...
Miért gondol máris a halálára? Messze van az még remélhetőleg.
Nem kellemes emlékek, hát ezt sejtette... viszont azt, hogy konkrétan...
Megpróbálja újra végigmondani magában a szavakat, csak hogy ténylegesen realizálja.
Marcus megölt valakit. És emlékszik rá. És itt áll vele szemben, és kimondja ezeket a szavakat, ez...
- Megbízás? - Ki kellett mondania a szót, így valahogy valósabbnak hat. Nyel egyet. A levegő ugyanúgy áll, mint az előbb, a fenti égitest melege finoman simogatja a bőrét, a rózsák illatát pedig fújdogálja a szél. Az idilli képből semmi sem változott... nem változott vörösre az égbolt és zuhant le valami szikla az égbolt. Felháborító, hogy a világ néha mennyire nem törődik az ilyen dramatikus helyzetekkel.
Hátha elvezet messzebbre is? Hát milyen messzire akar menni? Visszakerülni a megbízóhoz, vagy ahhoz az élethelyzethez, amiben ilyeneket csinált?
Úgy érzi, a vér lassacskán készül megfagyni az ereiben. Ott állt a karjában, odabújva, mint egy kisgyermek, védtelenül és kényelmesen, és ez az ember talán egy mozdulattal ki tudná törni a nyakát.
És akkor mit sem érne a mágiája, mert már... el lenne törve a nyaka.
A nyavalyába is az éles képzelőerejével és azokkal az undorító emlékekkel... Hagyja, hogy egy erősebb, görcsös remegés végigszánkázzon a testén, kezein látszik is, valamint az enyhe, meredt pánik az arcán... aztán vesz két nagyobb levegőt, és felfogja, hogy még nem estek neki. Marcus még mindig ugyanúgy néz ki, mint eddig. És nem úgy, mint akinek a képébe kéne vágni egy éjlángot, nem, erre nem szolgált rá... ki tudja, egyáltalán.. igazi-e az emlék...
- Mi van, ha.. ezek nem is a te emlékeid? Mi van, ha valahogyan átrakták a te elmédbe őket? - keresgél kétségbeesetten egy biztonságosabbnak tűnő kapaszkodó után. Persze mint mágus találkoznia kellett volna ilyen mágiával. De talán a megfelelő kombinációval lehetséges, ha még eddig nem is fordult elő.
Szóval itt akarja hagyni. Remek. És talán vissza sem tér. Talán megtalálja valami sötét csapat és egyszer s mindenkorra elteszik láb alól. Anélkül, hogy valaha megtudná, kié volt az a díszes nyeregtáska, és anélkül, hogy Mina valaha megtudná legalább az igazi nevét. Meg hogy mik azok a betűk.
Felfordul a gyomra a gondolatra, hogy meghaljon valaki, aki megölelte, aki ilyeneket mondott neki... aki... aki egyáltalán ránézett. Senkinek a halálába nem bír belegondolni, hát még...
Nagy levegő. Menni fog ez... muszáj lesz.. - Értem. - Meg a jó frászt érted. Játszod itt a beletörődő kisasszonyt, holott egy porcikád se kívánja, hogy lelépjen csak így... Nyilván tud... tudod, hogy ez a feladat, ez... megoldjuk, mármint... nem olyan fontos, hogy... szóval nem kell a lovak miatt... megleszünk... - Próbálja valahogy kifejezni, hogy cseppet sem az átkozott állása miatt kellene aggódni. Csak érzi, hogy nem ez itt a fő tényező?...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ez nagyon fáj. Ez a döbbenet, ez a borzongás. De mégis mit vártam, amikor én is irtózom magamtól?
Próbálok sehogyan se reagálni, mint akkor ott, az emlékben, úgy lefagyasztani az érzelmeimet. Talán a szám széle megremeg egy kicsit.
Boldogulnak, nyilván, eddig is boldogultak volna.
- Igen, tudom.
A hangomban ott a szomorúság, hogy igen, tudom, elvállaltam egy munkát, amiben nem is volt rám igazán szükség, csak befogadtak kb. könyörületből, vagy mert Wilhelminának már akkor megtetszettem. De tetszés ide vagy oda, ezt a szimpátiát a jelenlegi vallomásom biztosan teljesen felülírja.
De vannak még itt pontok, amiket tisztázni kell.
- Nem azért keresem őket, hogy beálljak közéjük. Ha a nyomukra bukkanok, ha megtudom, ki bérelt fel, és  ... ki képzett ki, én ...
Itt megakadok. Nem tudom, akkor mit teszek. Nyilván egyedül nem mehetek neki az egész bagázsnak. És vajon ezekben a háborús időkben vajon feltétlen fel kell-e őket számolni? Rosszul tettem fel a kérdést. Nyilván az én olvasatomban igen. De nem biztos, hogy az ország vezetése is így gondolja.
- ehhh... nem tudom, akkor mihez kezdek. - vonom meg a vállam, és most tényleg süt rólam a tanácstalanság.
De hátha van valami ott még rólam, amiből többet tudhatok meg!

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Lassan nagyobbra nyílnak a szemei. Miért.... miért szomorítja ez ennyire el? Valamit nyilván félreértett. Megint. A francba ezekkel a szavakkal. De hogyan máshogyan közölje a gondolatait, ha még ezzel is ilyen nehézkesen megy?
Lehrmethoden... hogy erre még eddig nem gondolt...
De nem most. Most nem. Valami.. valami szép gondolatot kellene vele továbbítania, valami szép alkalommal, amikor el is ér vele valamilyen célt... Irracionális és romantikus vágyak, mint mindig.
- Úgy értem... nem azért fogsz... Nem jó. Nem a lovászomat fogom hiányolni. Nyilván nem csak azért vagy itt, mert... mert... elképesztően szükségünk volt valakire, aki betölti ezt a pozíciót. Egyébként minek magyarázkodok? Mondhatnám, hogy menjen Isten hírével... de egyrészt ilyet nem ejtek ki a számon, másrészt... nem... Úgy beszélsz erről, mintha az lenne a legnagyobb gond, hogy nem tudsz dolgozni. Üsse kő, a francba is... eszeveszettül kíváncsi voltam, ki is vagy, és akár van ehhez jogom, vagy okom, akár nem, még mindig az vagyok.
Lehunyja a szemét. Nagy nehezen sikerül előlöknie magából ilyen őszinteségrohamokat. Ez jó. Nagyon jó.
Ha megtalálod... megölöd?
Kinyitja a szemét. Látni akarja a gyilkos dühöt a szemében, már ha ott van... valamiféle olyan beteges vágy ez, mint amikor ő maga veszi el valaki életét, és látni akarja az arcát az utolsó pillanatban...
Miért gondol már megint erre?
- Szóval... eljöttél ide, hogy közöld, elmész, és nem tudod, mihez kezdj? Készüljek fel, hogy talán vissza sem térsz? - kérdi erősen kétkedő hangnemben. Csak ez a mérhetetlenül sok kétség teszi - talán - elfogadhatóvá, amit mond. - Mit tudok tenni?
Nyilván tudja, hogy mit tudok tenni... tudnia kell. Feltételezni sem meri, hogy megtenném?

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ezek nehéz kérdések, még nehezebb válaszokkal. Mi több, a most tőle kapott válaszok sem olyanok, amiket könnyen megemészthetnék.
Tehát eddig is nyilvánvaló volt ... nem lovász kellett. De mégis mi? Bérgyilkos? Nyilván nem.
- Megértem, hogy kíváncsi vagy. De nem tudom, olyan dolgok vannak-e elrejtve, amiket meg szeretnél találni, vagy amiknek majd örülni fogsz, ha ... előkerülnek.
Remélem nem kell mondanom, hogy én ennek a darabkának roppantul nem örültem. Én a családom nyomait szeretném megtalálni, nem holmi bűnszervezetet. De lehet, az elsőhöz a másodikon keresztül vezet az út. Vagy nem. Elvégre világos volt, hogy nem akarnak tudni a hozzájuk került gyerekek múltjáról semmit.
Az,hogy esetleg nem jövök vissza majdhogynem vádként hangzik el, amire "fel kell készülni". De mihez ragaszkodik? Hozzám, vagy a titkokhoz? Amit az előbb mondott, úgy vehetem, hogy az idekerülésem oka is nagyjából a körülöttem lappangó titok volt. Anélkül elég lennék-e bármire is? Főleg ilyen múlttal...
Mit mondjak el ebből?
- Nem tudom, mi lesz. Én elsősorban a családomat szeretném megtalálni. De ... van itt valami veszélyes és nagyon sötét. És tudnom kell, hogy ha őket megtalálom, azzal mit hozhatok a fejükre. És igen, szerintem jó lenne megállítani őket ... mert ... mert gyerekeket fogdostak össze, és képeztek ki. Én is gyerekként kerültem oda. AZ igazsághoz tartozik, hogy lehet, éhen haltam volna, ha az utcán maradok. Nem tudom, mit gondoljak.
Persze ez a pár mondat így nagyon zavaros azok nélkül az dolgok nélkül, amiket én már láttam, és átéltem. Ezek csak száraz tények, vagy még azok se. Puszta szavak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Kivörösödik a szégyentől. Persze, természetesen nyilvánvaló, hogy kíváncsi. Ezt az egyet sehogyan sem tudná eltitkolni. A szenvtelenség vagy érdektelenség nem ment neki, akkor sem, amikor égető szükség lett volna tapintatra... bár akkor azért néha. Nagyon nehezen. De talán akkor gyűlölte meg egyszer s mindenkorra a titkokat, amikor Ade nem volt hajlandó megosztani vele, mik bántják, és csak úgy eljárogatott embereket gyilkolászni.
Pedig a francba is, ki lehet inni úgy valakinek a vérét, hogy nem ölöd meg!...
Megölés. Remek, helyben vannak. - Az életem sajnos eddig sem csak olyanokból állt, amiknek örültem.
Haragszik magára, amiért hideg és elutasító... bár nem, nem is hideg. És nem utasít el. Inkább visszacsap, mint egy ostor, bár néha legszívesebben saját magát képelné fel. De ez tény. Nem volt minden szép és finom habostorta, azonban a bizonytalanságnál kevés rosszabb dolog létezik.
Tulajdonképpen egy önző dög. Marcus a saját családját keresi, ő pedig... ő pedig... mit is? Mit keres valójában? Voltaképp akármit. Mintha az információ, amelyet felkutatni terez a férfi, bármiben is megváltoztatná az ő életét...
- Ha... létezett egy ilyen bűnszervezet, akkor... talán még most is működnek. Valahol, titokban. Hol lehetnek, és hogy az égbe olyan ügyesek, hogy teljesen titokban tartják ezt a működést?... Meg... kinek van szüksége ennyi bérgyilkosra?
Pislog párat. Voltaképp nem is tud sokat az egészről, csak annyit, amennyit most hallott. De nyilván többen voltak. Gyerekeket fogdostak össze... Megjelenik egy északi a fejében, aki megpróbálja meggyőzni, hogy ez miért helyes és sokkal jobb, mert legalább célt ad a gyerekeknek és biztos megélhetést. Azokat a valakiket, akiket meg eltesznek láb alól, biztosan okkal szemelték ki maguknak a megbízók. S feltehetően megérdemlik a halált.
- Hogyan jöttél rá minderre? Egyszerűen csak előjöttek az emlékek?

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Már meg se próbálom kitalálni, mi minden járhat Wilhelmina fejében. Arra, amit én rázúdítottam itt, még rájönnek a saját, biztosan hasonlóan szörnyű emlékei. Azt érezteti velem, hogy szeretné, ha visszajönnék ide a keresés után, és hogy tudni akarja, mi van velem.  De miért? Hát van ebben bármi jó, ami eddig kiderült?
- Nem, nem jönnek annyira egyszerűen. Amióta itt vagyok a kastélyban, összesen három apró részlet került elő. Egyik sem több, mint egy fertályóra, néha ennél is sokkal rövidebb. Vannak hangok, foszlányok, érzések ... általában köthetők valamihez, ami velem történt. Vagy ami foglakoztat. Néha próbálom erőltetni. Felteszek magamnak kérdéseket, és várom a választ odabentről. Nem mindig az érkezik, vagy úgy, ahogy várom ...
Igen, most is anyám nyakláncára kérdeztem rá, és mi jött elő?  Egy gyilkosság.
- Itt a háború, és sok az árva gyerek, akik senkinek se hiányoznak, ha hirtelen eltűnnek az utcákról. - teszem hozzá, hogy ne csak magamról beszéljek.
Annyira furcsa tudnom magamról dolgokat, amik olyanok, mintha nem is magamról tudnám. Én vagyok az emlékekben, és mégsem én. Enm tudom, mikor fogok ezen kiigazodni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Megint rosszul tette fel a kérdést. Persze, hogy nem... olyan egyszerűen. De nyilvánvalóan jönnek, és ezek szerint hogyha bizonyos dolgok történnek vele, az felidéz egy régi emléket. Eltemetett emléket. Ami mélyen, rejtve van. Volt.
Vajon miféle dolgokkal lehetne kiváltani hasonlókat?
Ami foglalkoztatja?... Mi foglalkoztathatta az utóbbi időben? Ha ugyanaz, mint Minát, akkor annak jelentős köze kellett, hogy legyen hozzá, ami azt jelenti... hogy az ő emléke idézett fel benne egy gyilkosságot?!
Nyel egyet. - Megkérdezhetem, hogy most... mire kérdeztél rá? - kérdi vékony hangon, mint amilyen egy ibolya szára a rózsáéhoz képest, olyan elhaló ez a hang ahhoz viszonyítva, melyet néha képes produkálni, különösen emelkedett lelkiállapotban.
- De amikor te gyerek voltál, még nem volt ilyen a helyzet... nem ennyire. Kétlem, hogy csakis a háborúhoz lehetne kötni ezt az egészet. De... ez... akkor sem igazolja, hogy ezt tegyék. Akkor sincs joguk hozzá. Senki sem érdemli meg, hogy akarata ellenére gyilkost neveljenek belőle.
Valakiből akarata ellenére egyszerűen csak az lesz. Mindenféle külső irányítás nélkül. Valaki pedig önmaga választja...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ez egy jogos kérdés. Részletkérdés, de amúgy igen fontos. Előveszem a nyakláncot az ingem alól.
- Ezt itt édesanyámtól kaptam. Nem emlékszem a pillanatra, amikor nekem adta, de mindig is tudtam, hogy tőle van. Legalábbis nem emlékszem olyan pillanatra, amikor ezt ne tudtam volna. És ... és nem értettem, hogy miért .. hogyan maradhatott meg nekem, amikor mindent elvettek tőlem ... de erre vigyáztam. Eldugtam. Soha nem találták meg. És... aztán később is ... mindig levettem, amikor ... amikor gyilkolni indultam ... - egyre akadozottabban mondom ki a szavakat, és egyre halkabban.
Aztán itt nem bírom tovább, és elfordulok, el is távolodom pár lépést, amíg visszateszem a láncot a helyére.  Ez már túl sok volt. Ezt így kimondani ... Pedig erről lehet szó. Szépen, módszeresen vigyáztam anyám nyakláncára, hogy annak baja ne legyen, míg elveszem, tönkreteszem mások életét ...
Hát ez most ... ez letaglózott. Ezt így még nem gondoltam végig.
Mért nem hagy itt undorodva?
Nem vagyok tudatában, hogy a hátamról zongorázni lehetne a feszültséget, és míg az eget nézem, a kezem ökölbe szorul.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Simán mondhatta volna, hogy nem. Hogy semmi közöd hozzá. Vagy finomabban, nehéz beszélnem róla, majd egyszer, kérdezni lehet, csak választ nem kapsz. De nem, az irónia nem Marcus eszköze. Vagyis csak ritkán. Előfordult már azért.
Olyan szemekkel nézi, mint egy szivacs, aki minden információt magába szív, és majd mélyen elraktározza, dolgozik belőle. Egy ponton azonban megakad a folyamat, és a szavak is, és a szenvedés szinte tapinthatóvá válik a levegőben. Eszébe jut a saját családja és az emlékek, valamint a hallottak párhuzamosan ostorozzák a lelkét. Végül is ő saját szándékából hagyta ott őket. Pontosan tudja, hol vannak, az édesanyjáról legalábbis biztosan.
Nem is magára kéne koncentrálnia. Közben összeomlanak itt előtte.
Kettőt pislantott és Marcus máris háttal áll neki. Ismét. De most nem ő a hibás legalább. Vagyis hát... ő kérdezett rá... Összeszorul a szíve. Oda akar szaladni, két kezébe fogni az arcát, közel nyomni magát az arcához, hozzáérinteni az orrához az orrát és a nagy szemeivel átsütni minden gondolatát: nem vagy rossz ember.
De nem tudhatja... honnan tudhatná? Hajlamos elhinni, hogy mindent tud, pedig nem...
Franc vigye el.
Lábai lassan viszik közelebb. Érzi, hogy minden mozdulatának súlya van. Lassan nyújtja ki a kezét, de még gondolkozik, hová is kéne azt tenni, a vállára vagy valamelyik ökölbe szorított kézre... végül hosszú másodpercek tétovázása után a vállat választja. Finoman helyezi rá a tenyerét. Valahol, belül számít arra, hogy Marcus a következő pillanatban megfordul és ráfog a nyakára, erősen...
Vajon tudna reagálni rá?
És mi a jóságos égért nem fél egy kicsit sem?

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Érzem, ahogy közeledik. És ez is ijesztő, mert pár csusszanásból a földön, egy lélegzetvételből pontosan tudom, hogy hol áll. Na, vajon miért tudom? Nem, gondolni sem akarok rá! De nekem kell. Neki nem kellene. Mégis itt van velem. Még mindig nem ment el, nem kiáltott őrökért... mondjuk nincsenek is ... vagy nicnsenek elgé sokan hozzám ... Mondjuk lehet, nem is kellenének, mert hát ő egy vámpír, mágus, ... hadvezér ... a jó ég tudja, miért jár grófi rang.
Odanyúlok a kezéhez, kicsit megpaskolom, aztán kezembe fogom, a fejemet oldalra fordítva megint egy apró csókot lehelek rá. Most nem tudom szavakkal megköszönni.
Ennyi tellett most tőlem, a kezem lehanyatlik, de  a fájdalom már alábbhagyott, csak ... nem hagyott maga után semmit. Se akaratot, se erőt.
Megpróbálok valami érzelemmentesebb vízre evezni.
- Két dolog miatt akarok ennek utánajárni. Az egyik a ... gyerekek. A másik a saját családom. Bár... nem tudom, utóbbiban hoz-e majd eredményt a keresés, hiszen amikor ők elvittek, én már ... árva voltam. - majdnem megint azt mondtam, hogy "el voltam veszve", de hát ezt már a múltkor tisztáztam magammal, hogy ennél többről volt szó. - És nem hiszem, hogy ők keresgéltek a családom után. Nem volt érdekükben. De most nincs más, amerre indulhatnék.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Remek, megint beleesett a saját törődése csapdájába. Hát, most már mindegy. Döntött, és ismét rosszul, megszokhatta volna már... Most komolyan csalódott vagyok? Ám nincs túl sok ideje a saját érzelmeit analizálni.
Nem emlékszik, hogy Marcus említette volna, mi lett a szüleivel. Mintha nem is tudta volna pontosan.
- Ha nem teljesen vagy biztos az emlékeidben, akkor talán... lehet, hogy nem voltál az. Meglehet, hogy nem éltél velük, de talán még élhetnek.
Ez egy szép kép lenne, bár semmivel nem tudja alátámasztani, de jelen körülmények között még kizárni sem. Bár.. az, hogy élnek, nem jelenti azt, hogy örömmel fogadnák a bérgyilkossá lett, majd emlékeit vesztett fiuk visszatértét, vagy azt, hogy egyáltalán jó emberek ahhoz, hogy...
De annak tűntek. Jó embernek, az elmondások alapján. Tényleg élhetnének még.
Megint csak percek óta a részleteket hallgatja. Miért mondja ezeket el neki?...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Wilhelmina ... óóó...  hogy tud ennyire bizakodó lenni még most is? Jó ez, hogy most is a legkisebb lehetséges jó kimenetelt keresi, vagy rossz, hogy nem mer szembenézni a tényekkel?
Megrázom a fejem.
- Nem, van egy emlékképem, nem sokkal az utánról, hogy elárvultam. Ott tudom, hogy meghaltak. Arra nem emlékszem, hogy hogyan, de tudom.  Azt is tudom, hogy nem mehetek vissza oda, ahol addig éltünk. Egy városban vagyok, teljesen egyedül, nem pedig a tanyánkon.  
ezek a szilánkok annyira idiótán hangzanak így elmondva.
- Nem tudom elmagyarázni, mi van a fejemben. Mert ezek ilyen ... villanások ... de nem úgy, mint amikor villámlik, mert az csak fény. De ez több. Ez hang és szag és hideg és meleg, és érzések ... minden ott van, de csak pár pillanat, és nincs előtte és nincs utána. Csak az a pont.
Kezemmel a levegőben bökök, jelezve, hogy mennyire kicsi kis "izékről" van szó a nagy semmi közepén.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Az emlékekkel nem tud vitatkozni. Jobb híján hinnie kell nekik, hiszen csak az látja őket, akinek az elméjében vannak, úgy, ahogy az agy gondolta azt közvetíteni.
Kivéve, ha...
De nem, most nem ez a lényeg. Várhat még. Különben is, ki ne rémülne meg a gondolattól, hogy turkálni akarnak az emlékei közt? Teljesen jogos volna. Talán még Marcus sem bízik benne annyira, hogy engedjen ilyesmit. Valamilyen ürüggyel biztosan elintézné, hogy ne történhessen meg, mondjuk azzal, hogy akkor Minának is át kell élnie a szenvedést. Mintha bánná...
- Érdekes. Én nehezen tudok elképzelni mást a képeken kívül. Érzéseket, talán. De a szagok... ha találkozom ismét azzal a szaggal, akkor az felidézi a korábbit. De könnyen eltűnnek róluk az emlékek, ha nincs újabb tapasztalat, nehéz megtalálni őket.
A kastély illata például teljesen más, mint ahol felnőtt. A romok dohos szaga ismerősebb volt, mint amilyen most, újan, a textíliák, ruhaneműk friss és biztonságot sugárzó illatában. De a rózsák illata nagyjából hasonló mindenhol...
- Akkor meg kell keresnünk ezeket a pontokat. Összeállítani belőlük egy képet. Kirakós. Montázs. Festmény, amin ilyen pöttyökből rakják ki a fákat, biztos láttál már olyat. De ha nem, beszerezhetünk, azon ne múljon, úgyis üresek a falak. Vagy tudok jobbat, festek egyet.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
A festményes kitételen elnevetem magam. Nem túl vidám nevetés. Annyira távol van a mi világunktól ... De ki az a mi?
- Nem nagyon láttam még festményeket. Főleg nem úgy, hogy időm is volt megnézni őket. Vagy egyáltalán illett volna rájuk pillantanom ... De igen, én is úgy képzelem el, mint amikor valami eltörik, és csak pár darabja kerül elő. Szóval értem, mit mondasz.
Egyenlőre ez nagyjából olyan, mintha egy nagyon bonyolult szobor több ezer darabra törne össze, és nekünk van belőle öt kicsi szilánk, amiből meg kéne állapítanunk, kit is ábrázolt.
- Köszönöm, hogy támogatsz. Hogy te is töröd a fejed a megoldásokon. - teszem hozzá ellágyultabb hangon, és most már legalább képes vagyok újra feléje fordulni, de csak félig. Rásandítok, de képtelen vagyok folytatni a mozdulatot. A múltammal még csak-csak szembenézek, de azzal, hogy az is ismerje, aki ennyire fontos lett nekem, azzal már sokkal nehezebben. - Ki tudja, talán egyszer mondok valamit, ami nekem nem fontos, de neked jelenteni fog valamit. Már ha ... még mindig ... tartok tőle lesz olyan pillanat, amikor már nem akarsz többet tudni erről az egészről, mert túl fájdalmas, vagy túl sötét vagy túl mocskos lesz.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Megint beletrafált. Remek. De úgy látszik, emiatt se dől össze a világ, ez megnyugtató. [color:1153=e88aea]- Remek... nos, akár festhetek is egyet. Bár azt nem mondom, hogy a technikája meg úgy általában a kinézete olyan csodálatosan művészi lesz, de egyébként ez a környék olyan szép, hogy többször megfordult már a fejemben... már... megbocsássanak a szerénytelenségemért. Végtére is kaptam, nem pedig... szereztem.
Voltaképpen szerezte, de már így is eléggé belebonyolódott a szemantikába.
Zavartan mosolyodik el. - Ne köszönd... csak önzőség ez is. - Lassan minden annak tűnik, amit csinál. Viszont már nehéz meghúzni a határokat, hol lehetne önzetlennek lenni és hogyan.
Talán mást kellene tennie, mint támogatni?... Ha valaki más állna itt a helyén, minden bizonnyal sokkal inkább a hideg és elutasító attitűdöt venné magára. Amihez minden joga meg is lenne. Mina viszont, hogyha meg kéne erőltetnie magát, se lenne képes rá... vagy legalábbis beleroppanna, annyira szembemenne az ösztöneivel.
- Miért ne akarnám tudni?- kérdi túlságosan is könnyedén és hirtelen. - Mi lehet még ennél is rosszabb, ami már idáig kiderült? De jobb kérdés, hogy miért ne akarnám tudni? Nem vagyok gyenge, már amennyiben annak tűnök...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Nem tehetek mást, minthogy elhiszem, hogy mindent tudni akarna. Aztán ha mégsem ... akkor majd szól.
- Akkor erősebb vagy, mint én, mert én már ezt sem akartam tudni igazából, csak nem engedhetem meg magamnak a tudatlanságot. Muszáj utána mennem ennek a .... szóval el kell mennem abba a városba. Meg kell keresnem az épületet, amiben gyilkoltam, és meg kell tudnom, ki lakott ott, akit megöltek. Eddig biztosan el lehet jutni. A többi? A többit még nem tudom.
Igen, ez egy terv. Ennyi van. Kivitelezhető, nem is olyan szörnyen bonyolult. A továbbiak meg sokban függnek attól, hogy mit találok ott.
- Hogy hangzik? - fordulok végre feléje. - Ha látsz valami buktatót, amit én nem vettem észre, akkor megköszönném, ha figyelmeztetnél rá.
Ha akar segíteni, akkor hát kérdezek. Nem akarom kizárni, mért is tenném? Ő döntött így, nekem meg minden kínom ellenére jól esik, hogy mellettem áll.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nem érzi magát erősnek. Talán ezt hívják felelőtlenségnek, de ha az volt az is, amit eddig csinált, akkor idáig megérte. Vagy ezt... ezt hívják úgy, hogy valakinek a fejébe száll a dicsőség és egy nagyobb siker után azt hiszi, most már bármire képes? Hmm..
- Pontosan tudod, hova kell mennünk? Hogy hívják ezt a várost? - Nagyot dobban a szíve. - Damien egyszer találkozott egy bérgyilkosszervezettel. Őt is be akarták szervezni... akkor találkoztunk. Sajnos kissé túl későn értünk oda, hogy megakadályozzuk a pusztítást, amit elkezdtek... a Holló Karmainak hívták őket.
Eléggé úgy hangzik, mintha egy meséből lépett volna elő, ám a self tényleg nem kitalálta, erre ő a bizonyíték, hiszen ott volt. Ott futottak össze életükben legelőször.
- Hát... ha van egy konkrét hely, akkor... Fogalmam sincs. Tervezésben sosem voltam a legjobb. De tudok segíteni, hogy esetleg később vegyenek észre, vagy megállítani őket, ha meg akarnának támadni... - mosolyodik el. Stratégiában ne számítsanak rá, de ha valami rosszul megy, tudhat korrigálni. Néha kevéssé logikusan, de tud. Legrosszabb esetben folyékony éjlángot szabadít mindenkire. Csak azzal az a gond, hogy a tűz terjedni szokott... vízmágiája pedig nincs.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Pislogok egy párat, amíg Wilhelmina beszél.
- Mennünk? Hogy érted azt, hogy mennünk?
Egyenlőre itt elakadok. A Holló Karmai csak igen távoli zúgásként ér el a tudatomig, de aztán az is előtérbe kerül. Damient be akarták szervezni ...
~ Ez a nő gyűjti a sötét alakokat?
Amit mond, az logikus. Ha most megint előjövök a "nem akarlak terhelni ezzel" szöveggel, akkor feltehetőleg vérig sértem. És valóban, ahogy most ebbe belegondolok... Visszamegyek oda, ahol megöltem valakit pár éve. Ha bárki is bármilyen okból emlékszik az arcomra ... előbb kerülök bajba, minthogy megsejteném, hiszen én nem ismerem fel őt. Igen, lehet, hogy ott lesznek bonyodalmak. Ez az egész nem is olyan egyszerű ...
- Nos, valóban jól jönne egy kis segítség, már csak azért is, mert így esetleg ... szóval kisebb az esélye, hogy vér fog folyni. De tényleg ... úgy érted ...
Nem is tudom megfogalmazni, de látszik rajtam, hogy nagyon jól esik ez nekem.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Szintén pislog párat.
- Öööhm... hát... ja hogy... jó... hogy csak így meg gondoltad osztani az ötleteid, értem..
Kicsikét zuhan pár emeletet gondolatban. Tehát még mindig ott tartanak, hogy várhatja: visszatér-e vagy sem. Remek. És akkor ez jutna eszébe minden áldott pillanatban, amikor ránéz a lovakra, amikor végigsétál a folyosón és rápillant az ajtóra, vagy egy könyvre, vagy tollat vesz kezébe, vagy...
Viszont már megint olyat feltételezett, ami nem volt valós. Csodálatos. Frenetikus.
Kéne egy ásó. Mivel egy kertben vannak, csak van valahová letámasztva egy... valaki ott hagyta... befekszik a rózsák mellé...
- Úgy értem? Hogy? Hogy ez egy jó ötlet? Hát, túl sokat nem tudok a helyztről. Őszintén, eszeveszetten kockázatosnak tűnik. De az is lehet, hogy az egészből semmi sem maradt, és egy üres épületet találsz, ami teljesen romos, vagy teljesen másnak használják, vagy az is lehet hogy ezek az emlékek nem teljesen valósak, vagy módosítottak, vagy... akármi...
Éppen emiatt a bizonytalanság miatt kicsikét fel akar robbanni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.