Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Naela'bat Valinarys
Faj: Nefilim
Frakció: -
Kaszt: Nefilim
Nem: Nő
Kor: 25
Kinézet:
Jellem:
Előtörténet:
Faj: Nefilim
Frakció: -
Kaszt: Nefilim
Nem: Nő
Kor: 25
Kinézet:
Naela egy gyönyörű nő, aki még nagyon fiatal, de külsején ez mit sem látszódik, hála a korán érésnek. Vékony, törékeny alkata van, amit az Atya megáldott női gömbölyű erényekkel. Hosszú derékig érő hullámos sötétszőke haja van, amit kiengedve hord általában. A vállára hullva egy kisebb tincs mindig elől marad mind a két oldalon, így kicsit nyúlánkabbá téve fejformáját. Arca kicsit ovális, pisze vékony orra van és gyönyörű aranysárga íriszei, melynek sötétebb szinte barna szín körgyűrűi vannak. Szereti a színes porokat szemhéjára festeni és amikor úgy tartja kedve, akkor rúnákat is rajzol a testére arany színnel. Általában fahéj illatot választ magának, az kellően csípős és kellemes. Olyan 165 cm magas és mindig egyszerű törtfehér színű ruhában van, amit a nyakánál köt meg és a derekánál egy arany színű szalaggal. Lábán sarut hord, amit a vádlijáig megköt egy szalaggal. Van egy fehér csuklyás köpenye is, amin nincs kivágás a szárnyainak, inkább szolgál azok eltakarására. Mikor útnak indult, úgy érezte, ez még jól fog jönni, hogy ne bámulják meg és ne keltsen túl nagy feltűnést.
Jellem:
Hisz az Atyában, mint mindenek felett álló teremtőben. A hitet hirdetni akarja, elvégre mindenkinek őt kell követnie, nem más hamisakat. Meg van győződve róla, hogy mindenkit meg lehet téríteni, még a kultistákat is. Sokan lemondtak már róluk, de a megbánás és megbocsájtás a hitük része. Nagyon kíváncsi természete van, így szeret maga utánajárni a dolgoknak, persze csak akkor, ha nem követ el vele szentségtörést. Az élet filozófiája, hogy minden változik, az új generációé a jövő, akik rugalmasabbak kell, hogy legyenek. Mindig vizsgáló szemekkel tekint mindenkire és igazságot úgy tesz, hogy mind a két felet meghallgatja és összerakja a történetet. Minden csak nézőpont kérdése és az előadásé, de egy beszélgetés közben mindenki megmutatja az igazi énjét is és abból tudja, kinek adjon igazat. A legnagyobb félelme, hogy valakit rosszul ítél majd meg és emiatt bántania kell. Van némi felsőbbrendűség benne, ami miatt az embereket nem veszi egy súlycsoportba magával, ahogy a többi faj képviselőinek is ki kell érdemelnie, hogy a tanulmányozásán kívül hosszabb cseverészésbe kezdjen velük, esetleg segítsen rajtuk.
Előtörténet:
Hoashe frakcióba született és ott nevelkedett. Édesapja azt mondta, hogy Ariel angyal leszármazottja, bár ezzel nincs egyedül, így nem érzi kiváltságosnak magát Naela. Mindenki vérében van valami angyali, különben nem lennének nefilimek. Kiskorában még nem tanították a hitük alapvető dolgain túl, mert olyan hamar felnőnek a gyermekek és amíg még apró, addig élvezze csak az ünnepi mulatságok adta lehetőségeket. Megtanult csörgődobon játszani és táncolni is, nagyon tehetséges az utóbbiban, amire különösen büszke. Ötévesen a törzs úgy döntött, hogy átkel a hegyeken és ott fog letáborozni. Mikor megérkeznek a Schattenschilden-hegységhez kicsit rácsodálkozik, hogy milyen magas. A sivataghoz képest nagy váltás ez, sokkal több az élet is itt, madarak csicseregnek és mindenféle állat hangját hallani. Tudja, ez nem egy napos túra lesz, így kénytelen vadászni vagy bogyókat és gyökereket keresni. Fogalma sincs, melyik ehető és melyik mérgező az utóbbiból, de amit állatok is megesznek, abból baja nem származhat. Szerencsére édesapja ott van vele és a törzs többi tagja is, így van, aki vadászik és van, aki gyűjtöget. Megjegyzi, hogy miket ehet és persze követi is az idősebbeket és okosabbat, hogy megtanulja a fortélyokat, elvégre minden tudás hasznos. Estére felmászik egy fára, ahol egy ágon ülve szemléli az többieket és az erdő népét, akik a közelükbe merészkednek. Keveset alszik, nem érzi kényelmesnek és a zajok sem segítenek, hogy nyugton aludhasson. Másnap leröppen a fáról, sokat ugrált magasabb helyekről ezelőtt is, így nem fél és a szárnyai tompítják az ugrást és a landolás is tökéletes. Kinyújtózik, majd apja mellett a kezét fogva sétál tovább. Fáradt és nyűgös egy kicsit, nem érti miért kell ennyit talpalniuk, hiszen a sivatagban megvolt mindenük. Fentről lefelé úgy érzi, hogy szárnyalhatna is, de nem teszi, mert a többiek is gyalogolnak. Nem érti a miértjét, de biztos jó okuk van erre. Mikor leérnek napok múltán hálát ad az Atyának, és reméli visszafelé már nem kell menniük, mert gyalog nem ismételné meg ezt a távolságot, inkább marad itt. Éhes és kiszáradt, nem ivott elég vizet, pedig tudja, hogy az nagyon fontos. Időbe telt, amíg ismét felépítették sátraikat és otthonossá tették a helyet, de mindezért az ünnepség kárpótolta a kicsi Naelát.
Apja ékszerkészítőként tanítani kezdte leányát is és nem győzte hangsúlyozni, hogy az apró részletekben rejlik az egész remekű sikeressége. Amúgy is elég kutakodó tekintete volt és mindenen szeretett elgondolkozni, apró darabokra szedni és kielemezni. Amikor a törzsek szóba kerültek, akkor is azt kereste, hogy miért váltak szét, hiszen a nézetek ugyanazok, csak egyes részeihez ki-ki a maga módján jobban ragaszkodik. Jobb szeretné népét egy nagy egészben tudni, de ehhez meg kell ismernie a világot, meg kell tudnia, mi váltotta ki ezeket a nézeteket. Miért kell egy törzs, aki a békén tartja fent két másik törzs között, miért kell különcnek lenni és miért kell a bűnösöket felkutatni és megbüntetni. Mindenki vétkez és a megbocsájtás és a megtérülés mind választható jó opciók. Egy darabig a Hoasheknél maradt még, fejtegette magában a nézeteiket és tanult mellette, amit csak lehetett, elvégre minél többet tud, annál jobban tud ítélkezni. Még nem találkozott más fajjal, így őket is megvizsgálná, amire a legjobb lehetőség, ha egy város irányába elindul. Egyik este vakítóan sötét volt és a hold, csak később jelent meg az égen. Mikor meglátta a vörös holdat, a szívéhez kapta a kezét, mert érezte, hogy ez semmi jót nem jelent. Sokat gondolkozott, ideje volt rá bőven, hogy most nekiinduljon a nagyvilágnak és megnézze mi okozhatta ezt és mit tud tennie ellene vagy maradjon itt a biztonságban. Három nap múltán azonban ismét visszaállt a megszokotthoz az égbolt és a hold is ezüst fényével ragyogta be az éjjelt. Bármi is okozta, tudnia kell és ide délre lassan érnek el a hírek, főleg őhozzá. Távozik hát és apjának csak egy levelet hagy, hogy elindult felfedezni a világot és persze hirdeti a törzsük nézeteit is közben. Egy nagyobb tarisznyát vesz csak magához, majd mielőtt a nap felkelne a csuklyát a fejébe hajtja és a táskája pánjával a hátára szorítja a köpenyét, ami alatt behajtva szárnyait rejtette el. Kíváncsi, vajon milyen faj képviseletével találkozik előbb? Ember? Tündék vagy pont egy démon vagy vámpír keresztezi útját?
Apja ékszerkészítőként tanítani kezdte leányát is és nem győzte hangsúlyozni, hogy az apró részletekben rejlik az egész remekű sikeressége. Amúgy is elég kutakodó tekintete volt és mindenen szeretett elgondolkozni, apró darabokra szedni és kielemezni. Amikor a törzsek szóba kerültek, akkor is azt kereste, hogy miért váltak szét, hiszen a nézetek ugyanazok, csak egyes részeihez ki-ki a maga módján jobban ragaszkodik. Jobb szeretné népét egy nagy egészben tudni, de ehhez meg kell ismernie a világot, meg kell tudnia, mi váltotta ki ezeket a nézeteket. Miért kell egy törzs, aki a békén tartja fent két másik törzs között, miért kell különcnek lenni és miért kell a bűnösöket felkutatni és megbüntetni. Mindenki vétkez és a megbocsájtás és a megtérülés mind választható jó opciók. Egy darabig a Hoasheknél maradt még, fejtegette magában a nézeteiket és tanult mellette, amit csak lehetett, elvégre minél többet tud, annál jobban tud ítélkezni. Még nem találkozott más fajjal, így őket is megvizsgálná, amire a legjobb lehetőség, ha egy város irányába elindul. Egyik este vakítóan sötét volt és a hold, csak később jelent meg az égen. Mikor meglátta a vörös holdat, a szívéhez kapta a kezét, mert érezte, hogy ez semmi jót nem jelent. Sokat gondolkozott, ideje volt rá bőven, hogy most nekiinduljon a nagyvilágnak és megnézze mi okozhatta ezt és mit tud tennie ellene vagy maradjon itt a biztonságban. Három nap múltán azonban ismét visszaállt a megszokotthoz az égbolt és a hold is ezüst fényével ragyogta be az éjjelt. Bármi is okozta, tudnia kell és ide délre lassan érnek el a hírek, főleg őhozzá. Távozik hát és apjának csak egy levelet hagy, hogy elindult felfedezni a világot és persze hirdeti a törzsük nézeteit is közben. Egy nagyobb tarisznyát vesz csak magához, majd mielőtt a nap felkelne a csuklyát a fejébe hajtja és a táskája pánjával a hátára szorítja a köpenyét, ami alatt behajtva szárnyait rejtette el. Kíváncsi, vajon milyen faj képviseletével találkozik előbb? Ember? Tündék vagy pont egy démon vagy vámpír keresztezi útját?
