Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Latest topics
» [Corly&Wyn] ~ Kísérleti állat begyűjtve...
by Wyn Silvernight Yesterday at 9:47 pm

» Ada & Wyn, a fény virágai
by Wyn Silvernight Yesterday at 9:00 pm

» [Magánjáték] - A kultista és az apáca balladája
by Gloria Yesterday at 9:24 am

» [Északi frakcióküldetés] Die Jahreszeit der Stürme
by Johannes Hagen Vas. Ápr. 22, 2018 11:31 pm

» [Azonnali] Azrael Dorm Life
by Hóhajú Yrsil Vas. Ápr. 22, 2018 9:41 pm

» Viccesnek szánt dolgok
by Crispin Shadowbane Vas. Ápr. 22, 2018 7:56 pm

» Ada & Wyn, a fény formái
by Sabriyah Vas. Ápr. 22, 2018 7:55 pm

» HAUNTED QUEST: ROTMANTEL MADNESS
by Livingstone T. Baker Vas. Ápr. 22, 2018 6:52 pm

» Pruinos pályázatai
by Pruinos Vas. Ápr. 22, 2018 5:25 pm

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 51

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Sabriyah

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 31

Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 48


[Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Go down

[Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Témanyitás by Johannes Hagen on Kedd Feb. 27, 2018 12:26 pm

A falu néma volt. Akik túlélték azok abbahagyták már a sírást, s vagy elmentek szerencsét próbálni a városba abban a reményben, hogy ott jobb a helyzet, vagy megpróbálták újraépíteni az egész életüket a hamuból, ami maradt. A templomban – a hithű falusiak önfeláldozásának vagy az Úr kegyelmének köszönhetően - semmi kár nem keletkezett, ám ironikus módon a helyi pap meghalt. Egy gerenda vitte el. Johannes szerint kifejezőbb lett volna a kereszt, de nem tud mit tenni, majd a kocsmában a saját szája íze szerint meséli. Ezen is volt ideje gondolkodni a templomban. Egyedül volt. Összehadovált valamit egy kivizsgálásról - ami természetesen nem érinti őket, máshol lesz, csak megállnak megpihenni - néhány latin mondat kíséretében, és a falusiak máris békén hagyták. Félt, hogy esetleg meglincselik, úgyhogy azt mondta nemsokára jön néhány keresztes is utána. Teljes volt tehát a nyugalma, amióta csak megérkezett. Nem mintha olyan rég történt volna, tegnap délután környékén fészkelte be magát a templom első padsorába. Nem is tervezett sokáig maradni, hiszen tisztában volt azzal mennyire igaz a régi közmondás: zavaros vízben lehet a legjobban halászni. Azt, hogy miért van itt, talán maga se tudta. Nem volt naiv, nem kijelentést várt a templomban, mindössze egy kis csöndre és békére vágyott. Nem volt kíváncsi sem a feladatokra, amit a Katedrálisban rárónának, sem a bűnbánó misékre, amiket nagy valószínűséggel éjt nappallá téve folytatnak. Meglepő módon nem esett letargiába a történtek hatására. Talán mert végignézte az egészet? Vagy mert eleget gondolkodott rajta? Fogalma sem volt róla, de úgy fogalmazta meg magában, hogy meg szeretné érteni mi történt, ezért burkolózik most csöndbe és magányba. Beláthatta volna, de egyelőre még képtelen volt rá: nem fogja megérteni.

A múlt éjszakát elég jól viselte a hideg ellenére is. Eddig még soha nem aludt templomban, kemény volt és kényelmetlen, de azt a pár órát amennyit álomban töltött, kibírta. Először fel alá járkált az oltár előtt, majd megunta. Újra leült az egyik padsorba, szemével pedig a semmibe meredt. A zuhogó eső monoton hangja untatta. Talán emiatt, talán a kevés alvásnak hála, kicsit el is aludt, ám lebukó fejére újra és újra felébredt. Rájött, hogy ennek így semmi értelme. Ideje lenne mennie talán?
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
600/1250  (600/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Témanyitás by Adalya Amram Ehud on Szer. Feb. 28, 2018 8:57 pm

//Kyrie eleison?... tessék Razz Very Happy //

Az esőfelhőket szétszórták a földre hulló élénk napsugarak. Még úszott egy-két dühös, szürke folt az égen, de már csak itt-ott eresztett magából vizet. Ahogy kinyílt a templomajtó, ez a világosság beragyogott rajta és megvilágította az ajtóban álló sziluettjét. Hosszúhajú, karcsú alak volt hófehér szárnyakkal, a halántékán ezüstösen csillant meg az élénk, délhez húzó fény.
Behúzta maga mögött az ajtót, ahogy belépett, s a templom félhomályában kivehetővé vált az arca is: lágy leányarc, amely nem tükröz érzelmeket, mint a katedrálisok legújabb, legjobb angyal-szobrai. Emberi arc volt és mégsem tűnt annak pont ezért, mert nem mutatott se meglepettséget, se zavart, mégcsak szelídséget sem, úgy tűnt nem fejez ki a belső világából semmit és ez másvilágivá tette. A szemét egyenesen a férfira szegezte, ahogy a padsorok között megindult és végigment. Szenvtelenül nézte meg magának olvashatatlan, aranyszín szemeivel, és aki látta, érezhette, hogy szándékkal jött ide. Pont olyan volt, pont mint az Úr angyalai a nagytemplom képein, pont olyan, amilyennek az emberek a hírnököket idealizálták a saját képükre. Csak aki az egyházból való volt, tudhatta, hogy a Szent Szövegek szerint egy angyal nem ilyen, s mégis rokon vele.
    A nefilim aztán ellépett a férfi padsora mellett is, az arcát az emberről az oltárra fordította, és felépett a két alacsony lépcsőn. Vértől és sártól mocskos tógája hosszú sávot hagyott mögötte, amerre ment. A kezében egy átázott, vörös nedvtől csöpögő zsákot tartott, gyakorlott mozdulattal megemelte és a tartalmát az oltárra borította.
     Szivek... emberi szivek...közelebbről nézve azonban öregebbnek, szürkébbnek tűntek, mint egy friss halotté, pedig nem rég még újfent pumpálták azt a vért, amit most velük együt az oltárra öntött. A félangyal kivett a tizenkét darab közül egyet, ami csak valamivel volt nagyobb, de a legjobb állapotúnak tűnt, s elégedetten mevizsgálta: biztos volt benne, hogy egy ghoul is volt az élőholtak között, a vezérük. A sok halál előcsalta a nekromantákat... Andromeda visszatette a szívet a többi közé, tenyerét a hűvös lapra helyezte a kereszt előtt és végigsimított rajta, szétkenve az élet vörös nedvét.
Ezek után baljával kivette a kulacsát a táskájából és megtisztította a kezét. Csak amikor már egy csöpp vér sem volt rajta, nyúlt a kendőjéért és a fejére borította. Kezeit maga elé emelve letérdelt az oltár elé és a saját nyelvén elmélyült imába fogott, a férfiról tudmást sem véve eleinte.
- Yoshev beseter elyovn; betzel dai yitlovnan omar lashem machsi umetzudati elohai evtachbov. Ki hu yatzilecha mippach yakush middever havvovt. Be'evratov…
Talán... talán ez lett volna az alkalom a másiknak arra, hogy fusson, de ha volt is ilyen szándéka, nem volt ideje meggondolni. A nefilim észre vette, hogy a másik nem örvend vele, ezért megszólalt a maga mélyzöngéjű hangján:
- Gyere, imádkozz velem. - szólította fel a férfit németül, meggyőződése szerint barátságosan.
- Be'evratov yasech lach vetachat-kenafav techseh. Tzinnah vesocherah amittoy lo-tira mippachad layelah…
És így imádkozott, azután elhallgatott.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 129
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
3340/3750  (3340/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Témanyitás by Johannes Hagen on Vas. Márc. 04, 2018 8:27 pm

Először az időjárás változása tűnt fel neki. A templom ablakain keresztül jól látta azt, ahogyan a napsugarak legyőzik és szétűzik a sötét fellegeket. Nem foglalkozott vele különösebben, a kinyíló templomajtót azonban már nem tudta figyelmen kívül hagyni. Hátranézett, s a kintről beszűrődő napfénytől csak hunyorítva tudta megfigyelni a lány sziluettjét. Ahogyan belépett, kellemetlen érzés fogta el. Nem tudott volna magyarázatot adni, hogy miért, csak azt vette észre, hogy ahogy a lány szemébe néz és elkezdi megfigyelni, az érzés egyre jobban erősödik. Az inkvizítor azonban nem engedett neki. Nem kevés akaraterejére volt szükség ahhoz, hogy ne tántorítsa el sem a szemkontaktustól, sem attól, hogy alapos végigmérje, de nem sajnálta rá. Kifejezetten szépnek találta a lányt. Haja fehér volt, s gyönyörűen csillant meg rajta a napfény. Arca akár egy kőszoboré, semmi érzelmet nem tükrözött. Mást lehet hogy megrémített volna ez, Johannest azonban kíváncsisággal töltötte el. Az érdeklődésen túl az első gondolata az volt, hogy ezt ő is megakarja el akarja sajátítani, második pedig az a kérdés, hogy mi formálta ilyenné a lányt. Persze ahogyan tovább figyelte, akaratlanul is választ kapott kérdésére. A lány nefilim volt. Nem sokkal találkozott élete folyamán, s még kevesebbel beszélgetett, ám az érzelemmentes tekintet és arc a legtöbben közös volt. Nem volt szokása megszakítania másokkal a szemkontaktust most azonban egy idő után a tekintete akarata ellenére a lány szárnyaira vetődött, az pedig mintha megbabonázta volna. Nem tudta elengedni, ahogyan közeledett felé, egyre csak azt követte, mint aki nem tud betelni látványával.
Az első meglepettséget a félelem követte. Mit akarhat itt? Amikor elhaladt mellette észrevette a tógáját, s a vonalat is, amit maga után húzott. A sáron nem csodálkozott, a vér azonban elgondolkodtatta. Szerencsére nem kellett sokáig törnie a fejét, a zsák kiöntött tartalma maga magyarázta meg a vér forrását. Rettegés helyett inkább meglepettség fogta el. Túl sokszor látott már belső szerveket ahhoz, hogy néhány szívtől megijedjen. Ez a hozzáállása azonban csak addig tartott ki, ameddig gondolatmenetében nem jutott el a lány szándékához, s újra feltette magában a kérdést: mit akar itt? Menekülnie kellene? Hallott már a nefilimek harci képességeiről és semmi kedve sem lett volna összemérni a sajátjával, azonban valami maradásra kényszerítette. Egyrészről semmi oka nem volt a agresszióra másrészről pedig amúgy sem lett volna esélye a menekülésre, ha valóban valami ártót tervez ellene. Menekülés helyett inkább próbálta nyugtatni magát. Nem is telt sok időbe bele, míg tovább vizsgálva a szíveket rájött, hogy ezek élőholtakhoz tartoznak, az inkvizítor képzése alatt eleget látott belőlük, hogy a megnyugvásához elegendő magabiztossággal ismerje fel őket. Mozdulatai egyértelműek voltak, valamiféle felajánlás vagy áldozati szertartás lehetett. A nyelv amelyen beszélt héber lehetett, ám lefordítani képtelen volt, hogy mit mond.
A lány felszólítására felocsúdott a gondolataiból. A hangja szokatlanul mély volt törékeny alkatához képest, hanglejtéséből azonban semmit nem tudott megállapítani. Felvetésére reflex-szerűen jött volna az elutasítás, vagy az őszinte válasz, miszerint nem szokott, most azonban megtorpant. Talán az egész helyzet hangulata miatt, talán félelemből, de engedett a nefilim szavának. Felállt a padról, s az oltár elé térdelt a lány mellé. Kezét imára tartva kezdte a már annyira megszokott hangnemben a legelső könyörgést, ami eszébe jutott:
-Pater noster, qui es in caelis…
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
600/1250  (600/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Témanyitás by Adalya Amram Ehud on Pént. Márc. 09, 2018 5:25 pm

Ada mélyen, szenvedéllyel imádkozik, ahogy a népe tagjai mind. Átadva magát az imának, lassan, mint egy dajka ölében, előre s hátra dől, előre és hátra. A szavak kézen fogják a gondolatait, a hangok ritmusa pedig az érzékelését vonja magához, egyfajta önkívületbe kerül. Védtelen most, de ezt a férfi, ha sejti is, nem tudhatja. Ebben a percben az angyalok, álljanak Él lábánál, avagy bukottan tengjenek Bet'Soharban, a föld mélye alatt, visszaadják az erőt, amit a képességek megidézése kivett belőle. Az izmai kimerültek a mészárlásban, de a szárnyát érintő mágián túl csak a lándzsáját használta. S ahogy elhallgat, s a teste megtalálja a nyugvópontot, még ott rezonál benne a harc  és az áldozás heve.  Iyenkor van igazán békében önmagával, a lelkét izzító kérdésekre egyszerre talál választ, kételyek nem gyötrik, teljesen átadja magát annak, ami - Élóhim prófétája, megmér, ítél, s lesújt. Abban a pillanatban nem is önmaga már, s így még inkább az. Az Ő akaratának eszköze, érzi, ahogy az élete fonalát a kezében tartja, kevés annál teljesebb harmónia létezik, mint amikor azt teszi, azt lélegzi, amire a léte szánva volt. Egyszerre dicsőül meg és zengi Adonai dicsőségét, amikor a fegyverét megmártja az élőholtak húsában. Megpörgeti a lándzsát, előre lép, majd vissza, egy félfordulat és újra döf, elpusztítva azt, ami nem tartozik a Tervhez, ami nem méltó, aminek nincs reménye  s velük együtt a Sötétet. A fénnyel táncol. Aztán a testek mellé térdel, csöndesen, kitartóan dolgozik, felnyitja a mellkasukat, kivágja, kitépi az élettelen, romlott szervet belőlük, mint ahogy a kertész gyomlál, vagy a kovács üti a vasat, pontosan, nyugodtan, elmélyülten.
A férfi hangja a maga módján fonódik az ő népének rapszodikus, dallamos imáiba, melyek mind a Világegyetem Urának dicsőségét zengik. Már elhalt az övé mellől, amikor vége lesz.
Fején az imakendő, a haját takarja, oldalt fordítja az arcát és újra rátalál a férfi szemeire.
- A templom papja vagy? - kérdi, a hangjában tisztelettel. Minden nefilim tiszteli a papokat, s minden próféta és apostol pap. De talán kevesebb értéke volna az elismerésnek a férfi szemében, ha tudná, hogy a druidák, a sötételfek holdőrei, sőt a nekromanták is élvezik ezt a fajta megkülönböztetést. Más kérdés már, hogy ez nem óvja meg őket, ha egy félangyal előtt tévútra térnek.
Ada eddig is maga mellett tudta a másikat, de csak, hogy felé fordul, fedezi fel, milyen közel térdelt hozzá. A közelség és távolság nem zavarja, de ha nem az Egyháztól való volna, nem engedte volna meg magának, eddig még legalábbis nem tapasztalta, s azok közül is csak kevesen merték. Ezért is van, hogy úgy hiszi, a másik Lévi törzséből való az emberek között. Ahogy beléptekor, most is szenvtelenül néz vissza rá, s minden olvasható válasz nélkül nézi meg magának a markáns arcot, a sötét, okos szemeket. Ha gondol is róla valamit, azok a gondolatok rejtve maradnak a férfi előtt.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 129
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
3340/3750  (3340/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Témanyitás by Johannes Hagen on Szomb. Márc. 24, 2018 11:18 pm

Rímelt Johannes imája a lányéra, ám mégis érdekes disszonanciában csendült fel az üres templomban. A nefilim teljesen átadta magát neki, mind mozgásban, mind hangnemben, míg a férfi teljesen szenvedélymentesen darálta a sorokat. Betanult módon, nem hadarva és nem sietve, ugyanabban a kimért tempóban kezdte, s fejezte be az imát. Száján minden szót artikulálva ejtett ki, ám egyikre sem helyezett nagyobb hangsúlyt, mint az előzőre vagy utánakövetkezőre. Olyan volt, mint egy óra, ami lelketlenül ugyan, de pontosan teljesíti a dolgát. Lehetett azonban bármennyire is disszonáns a két egyén imája, ugyanúgy össze is fonódott.  Gazdag harmóniájuknak Johannes adta az alapját, a dallamát, a nefilimé pedig a cantus firmus, az egésznek színt és értelmet adó hang volt. Az összefonódást persze Johannes nem vette észre, ő csak mondta a már annyiszor elmondott szöveget, amit talán nem is nevezett magában imának. Volt ennek pozitív oldala is, hiszen így tökéletesen megtudta figyelni a mellette lévőt. Bizonyos fokig csodálta a lányt, amiért az képes ennyire átadni magát annak, amiben hisz…még mélyebbre menve, talán pont fordítva: hogy képes annyira hinni, hogy így átadja magát akár a legegyszerűbb imának is.  
Johannes szólama azonban korábban végetért mint a nefilimé. Befejezve imáját ugyanúgy térden maradt, arcát oldalra fordította, hogy ne csak a hangját tudja figyelni a nefilimnek, hanem a vonásait is. Azokat a vonásokat, amelyek ugyan még mindig hordozták az ércből kifaragott szobor sajátosságait, ám az imádság kicsit megenyhítette azokat, Johannes pedig felfedezhette rajta az érzelmeket. Talán emiatt tűnt fel neki az is, hogy milyen közel van a másikhoz. Nem zavarta ez a közelség, sőt kifejezetten tetszett neki, hogy ily közelről szemlélheti a lányt – és nem csak az arcát, hanem azt is, hogy milyen reakciót vált ki belőle, amikor
ugyanezt a közelséget ő is észreveszi.
A lány szólama is befejeződött, a tekintetét az is a mellette térdelőre fordította. Szemük összetalálkozik, Johannes pedig újfent megpróbálja fenntartani a szemkontaktust. Így válaszol a kérdésre is.
- Atya vagyok, de nem ezé a templomé. – nem volt kedve az inkvizítor mivoltával dicsekednie, azt azonban mindenképp tudni akarta a nefilimmel, hogy az egyházhoz tartozik. Talán félelemből, talán kíváncsiságból, hogy hogy reagál rá a lány, maga sem tudta. Még mindig a szemébe nézve teszi fel egy kis gondolkodás után a maga kérdését is a lánynak – Te ki vagy?
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
600/1250  (600/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ada&Johannes] Kyrie eleison!

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.