Meglepően jól, álmoktól megkímélten alszom. Hogy ez valamiféle isteni kegyelem, netán csak kimerült voltam a hosszú út miatt, fogalmam sincs, de nem is érdekel: egyelőre mozdulatlanul heverek a szalmazsákon, és örülök annak, hogy túléltem az éjszakát.
Persze nem sokáig: hamar eszembe villan, miért is vagyok itt, és az izgalomtól akarva se tudnék tovább lustálkodni. Kinyitom hát a szemem, körbenézek, és lassacskán eljut a fülemig a körülöttem lévők horkolása (amire aztán végképp felébredek).
Ha Északon elmondanám, hogy eljöttem délre szalmazsákon aludni, hány másodperc alatt tagadnának ki? Halványan elmosolyodom a fél kontinensnyi beképzelt barom gondolatára; most távol vagyok tőlük, itt kell helyt állnom.
Saját magamért.
Feltápászkodom, és észreveszem az apácát, aki egy pohár vizet nyújt felém. Na, ha az alvás nem is volt isteni áldás, ő biztosan az.
- Az Úr áldjon meg - mormolom, és egy szuszra kiürítem a pohár tartalmát. - Jobban ki voltam száradva, mint a szántóföld a legkíméletlenebb nyáron.
Sóhajtok egyet, majd kinyújtóztatom a tagjaim.
- Sokan fordulnak meg erre mostanában, igaz? - kérdezem, miközben gyors mozdulattal átnézem a holmim, mindenem megvan-e. - Megterhelő lehet ennyi mindenkire figyelni.
Persze nem sokáig: hamar eszembe villan, miért is vagyok itt, és az izgalomtól akarva se tudnék tovább lustálkodni. Kinyitom hát a szemem, körbenézek, és lassacskán eljut a fülemig a körülöttem lévők horkolása (amire aztán végképp felébredek).
Ha Északon elmondanám, hogy eljöttem délre szalmazsákon aludni, hány másodperc alatt tagadnának ki? Halványan elmosolyodom a fél kontinensnyi beképzelt barom gondolatára; most távol vagyok tőlük, itt kell helyt állnom.
Saját magamért.
Feltápászkodom, és észreveszem az apácát, aki egy pohár vizet nyújt felém. Na, ha az alvás nem is volt isteni áldás, ő biztosan az.
- Az Úr áldjon meg - mormolom, és egy szuszra kiürítem a pohár tartalmát. - Jobban ki voltam száradva, mint a szántóföld a legkíméletlenebb nyáron.
Sóhajtok egyet, majd kinyújtóztatom a tagjaim.
- Sokan fordulnak meg erre mostanában, igaz? - kérdezem, miközben gyors mozdulattal átnézem a holmim, mindenem megvan-e. - Megterhelő lehet ennyi mindenkire figyelni.