Hellenburgi Királyi Szövetség

„Dél mindig is volt! Nyugodt volt, békés, de volt. Mert Hellenburg mindig nyakasabb volt Nordenburgnál, a Südarden gyorsabb a Nordenflussnál, a helyiek keményebbek és merészebbek, mint mi. Itt vigyen el az inkvizíció, de tudom, hogy ha le kell rágniuk a saját lábukat is túl fognak élni.”

A Déli Királyság, vagy hivatalos nevéh Hellenburgi Királyi Szövetség az emberek fiatalabb királysága. Területe a Nordenfluss-tól és a Südardentől délre húzódik egészen a Mocsárvidékig valamint Finsterwald határáig. Szokatlan, újszerű elveket és filozófiát követő ország, mely frissen ható eszméivel igyekszik teret hódítani.

Kialakulása Az ország születése a Nagy Harag Évéhez köthető, s szinte egyszerre indult a protestáns mozgalommal együtt. Rudenz von Hellenburg, az akkori hellenburgi főherceg V.I.SZ. (Veroniai Időszámítás Szerint) 800-ban az egyház reformjait drasztikus módon véghezvinni akaró Esroniel von Himmelreich lovagot, aki társaival együtt megalapította a Protestáns Egyházat, s az új királyság hivatalos egyházává vált. Rudenz von Hellenburg azóta is töretlen uralkodik a kontinens déli felén, noha a háborús ügyek jelentős részét az egyházi szervezet, a Zsinat, valamint von Himmelreich, a zsinatelnök végzi. A királyság később szorosabb kapcsolatot alakított ki az Éjféli Tanácsba tartozó vámpírcsaládokkal, mely szövetség ugyan az utóbbi években meginogni látszott, s a két nép egymástól jobban elkülönült, a viszonyuk sokkalta barátságosabb maradt, mint északi társaikkal. Küllem, testfelépítés A Hellenburgi Királyi Szövetségben lakó emberek jellemzően skando-nordikus vagy kelta-nordikus rasszba tartoznak, noha az évszázadok során a tipikus jegyek erősen felhígultak. Ennek ellenére még mindig jellemző a szőke haj, kék szem és a magas testalkat, viking őseik lenyomata, de már gyakori a fekete, sötétbarna vagy természetes ősz hajszín és a sötétebb szemszín. Az emberekre jellemző magas fizikai tűrőképesség valamint kiemelkedő precizitás, ezeket a stabil és erős vázizomzatuknak köszönhetik. A többi fajnál élesebb a látásuk, valamint a déli emberek jobban viselik az esős, párás évszakokat, a járványokat, valamint az árvizeket, köszönhetően a vidék közelében húzódó Finsterwaldnak és Mocsárvidéknek. A Hellenburgi Királyi Szövetség lakossága sokszínű, noha majd hatvan százalékuk ember, egy jelentős, egyötödöt kitevő tünde kisebbség is él a vidéken. Egy ember és egy tünde kapcsolatából félvér egyed születhet, aki részre hajlóan örökli egyik szülője általános tulajdonságait, tehát inkább lesz vagy tünde, vagy ember.

Vámpírokkal is szaporodhatnak, azonban az Átok domináns öröklődése miatt az utód teljes mértékben vámpír lesz. Számos vámpír él az országban, akik nagy részét nem tekintik a királyság polgárának, mert a vámpírok saját területén, a vámpírtornyokban, vagy az azok körüli városokban élnek. Nefilimek is élnek, noha nagy részük nem vallja magát a Királyi Szövetség polgárának. Nefilimekkel szaporodva az emberi gének dominanciája kerül előtérbe, az így született egyedek átlagos emberek, félangyal jellegeket nem mutatnak.

Társadalom A Királyi Szövetség uralkodója a király, a cím a voltfőherceg családjában öröklődik. A képletes korona jelenleg Rudenz von Hellenburg fején ül (akit „Sisakos király”-ként is csúfolnak ellenségei). Az egykori hellenburgi főherceg végigjárta a katonai ranglétrát és saját erejéből jutott el jelenlegi pozíciójába. Ez egyrészt azt jelenti, hogy páratlan kardforgató tudás és kiváló fizikum birtokában van, másrészt sokkal együtt érzőbb katonáival, mint az átlagos vezetők. Rendkívül nyitott és szabad gondolkodású, mindig kész új találmányokat, stratégiákat és ami a legfontosabb, eszméket befogadni és védő szárnyai alá venni. A Protestáns Egyház és a királyság szinte egy szervezetként működik, köszönhetően a jelentős, létfontosságú támogatásnak, amit egymásnak nyújtottak a Nagy Harag Évében. A felebaráti szeretet jegyében a Zsinat és Hellenburg szorosan működik együtt, miközben egymás önállóságát és hatalmi helyzetét tiszteletben tartják. Az ország nemesei rangos emberek, akik kisebb-nagyobb földeket kaptak a királytól vagy egy másik nemestől hűségükért és szolgálataikért cserébe. A nagyobb birtokos nemesek száma jellemzően nem túl kiemelkedő, ugyanis maguk a nemesek is előszeretettel adományozzák el birtokaik egy részét más nemeseknek, hogy erejüket és befolyásukat növelni tudják. A főurak rendre hatalmas várakban élnek, s onnan vigyázzák földjeiket. A kastélyok, erődítmények minden királyság közül a Királyi Szövetségben a legmasszívabbak és legerősebbek, köszönhető a királyság majd egészével határos Mocsárvidéknek és Finsterwaldnak, s nemritkán ősi angyalvárosok romjaira épültek. Ezeknek az erődítményeknek hála Hellenburgban szigorú törvények és erkölcsi normákat tudtak bevezetni és fenntartani. A köznép jelentős hányada a falvak és városok lakója. A falvak nagy része valamely nemes birtokának része, s az ott élő jobbágyok és mesteremberek építették, hogy megkönnyítsék az egymással való érintkezést. Egyedül élni ezekben az időkben ugyanis meglehetősen veszélyes. Templomot a nagyobb falvakban lehet találni, valamint szinte kivétel nélkül minden városban. A kisebb falvak lakói általában a földesúr várának kápolnáját keresik fel vasárnapok alkalmával. A városok lakói ezzel ellenben polgárok, akik munkával, kereskedelemmel, vagy különféle céhek tagjaiként keresik kenyerüket. Méretük eltérő, adót mindig egy összegben fizetnek a királyi kincstárnak. A városokat rendszerint azonos arányú adóteher sújtja, függetlenül az adott város gazdagságától. A Hellenburgi Királyi Szövetség ugyanis az egyenlőség elkötelezett híve. Hellenburg, a hatalmas főváros szolgál a királyság székhelyéül. Itt intézik ügyeiket a főurak, tisztviselők, hadvezérek. A királyság kis mérete és remek, jól kiépített úthálózata miatt a döntések és utasítások gyorsan eljutnak akár a határvidékre is, így emiatt azok nagy részét Hellenburgban, a világ talán legbiztonságosabb, legjobban védett városában hozzák. Hellenburgot gyakran tartják a szegények mentsvárának is. ugyanis számos alsóbb rétegből származó ember, szegény sorsú földönfutó találta már meg itt a szerencséjét. Itt zajlik a törvényhozás, a hadsereg elosztásának meghatározása. A tisztviselők jelentős része is közember, akit az élelmes, rafinált kereskedők, mesteremberek, katonák közül válogattak ki. A nemesek is gyakran küldik fiatalabb gyermekeiket a nagyobb városokba és Hellenburgba, hogy ott szerezzenek jó pozíciót, azonban Délen a tehetség és a találékonyság a mércéje a tisztviselők rangjának, a protekciót pedig mélységesen elítélik és büntetik.

Jellemző viselkedés Mint minden értelmes fajnál, az emberek viselkedése is nagyban függ magától az embertől. Ennek ellenére a történelem és a hagyományok miatt a déliek javarésze büszke, tradíciókövető de nyílt és befogadó is. Kifejezetten szeretnek új technikákat alkalmazni, újabb és újabb megoldásokkal téve könnyebbé az életet a barátságtalan vidékeken és csendes beletörődéssel viselik a kudarcokat. A harcokban legtöbbször állhatatosak, kitartóak és nehezen lehet megtörni a moráljukat. Hellenburg születése óta egy agresszívan és határozottan fellépő királyság volt, jelenlegi törekvésekkel igyekszik minél békésebb képet alkotni magáról. Így gyakran megtűrnek maguk közt több másik országban üldözött népeket, mint a nekromantákat és a démonokat (akikre azonban származásuktól függetlenül ugyanazok a törvények vonatkoznak). Az összes ország közül Hellenburg a legellenségesebb a bukott angyalok szektáival szemben, akiket nem tűr meg maguk közt és minden eszközzel és talánnyal harcol ellenük. A démonok királyságával több egyezményt is kötöttek a békés egymás mellett élés jegyében. Az Éjféli Tanács, a vámpírok családjainak szövetsége (elsősorban területeik közelsége miatt) nyitott a Királyi Szövetség felé, és számos kereskedelmi és megnemtámadási egyezmény jött létre Hellenburg és az egyes családok közt. A vámpírok ugyanakkor igyekszenek távolságot tartani a protestáns államtól, mert meglátásuk szerint az ifjú királyság gyakran felelőtlenül jár el és másokat is belerángat ügyes-bajos dolgaiba. Egyetlen hivatalos ellenségük a Veroniai Királyság, melyből annak idején kiváltak. A lakosság megítélése gyakran eltér az állam álláspontjától. A hellenburgiak helyenként eltérő melegséggel fogadják a tőlük eltérő, máshonnan származó, vagy más fajba tartozó egyéneket. Sokan közülük visszahúzódóak az idegenekkel szemben, másutt (jellemzően azokon a területeken, ahol jelentős tünde kisebbség, vagy nagyszámú démon él) viszont segítőkészek és barátságosak. A nefilimekkel jó viszont ápolnak, melynek semmilyen konkrét pontja nincsen, egyedül a két nép kölcsönös együttműködéséről hoztak döntést, de nem kötöttek ki semmiféle feltételt vagy kötelességet. Hadsereg A Hellenburgi Királyi Szövetség nagy hadsereget tudhat maga mögött, mely rendszerint egy nagyobb és több kisebb blokkban mozog. A nagyobbik sereg feladata a háborúk határon túlra vitele, míg a kisebb csapatok védik és felügyelik a királyságot, valamint annak meghódított területeit. A kisebb csapatok magját a nemesek csapatai és bandériumai alkotják, míg a központi sereget jellemzően a polgárok és a bérelt kardok formálják, kiegészítve a fővárosi nemesek katonáival (A Királyi Szövetség polgárai gyakran vonulnak be rövid időre, amikor Hellenburg hadba vonul az országon túlra). Seregük szárazföldön az egyik legjobb, erősségük a gyorsaságukban és kivallóan tájékozott felderítőikben rejlik, a vízen valamint a folyók mentén viszont gyengék. A sereg létszáma összesítve 400.000 fő.

Az emberek mágiája
Az emberek esetében, ahogy Veronia valamennyi fajánál a varázserő azt a természetes védelmet jelenti, amely megóvja testüket a mágia roncsoló hatásától. A varázslatok nyomot hagynak a használó testében, apró, láthatatlan lerakódásokat, amelyek komoly károkat képesek okozni, ha újra mágiával terhelik őket. Az emberek ugyanakkor rendkívüli túlélőképességüknek hála képesek ezeket az apró lenyomatokat kilökni és megtisztítani magukat a káros hatástól. Ez azonban teljes testi nyugalmat igényel, így csak alvás közben lehetséges. Az emberek másfél óra alvással egy Varázserőpontot képesek regenerálni.


Név: Az összes játszható faj tagjai megtalálhatóak a vidéken, s nevüket fajbéli hovatartozásuk határozza meg.
Faj: A Hellenburgi Királyi Szövetség lakóinak nagy része ember, de megtalálni a soraik közt a tündéket, sötét tündéket, nefilimeket, démonokat és néhány vámpírt is
Frakció: Ide értelemszerűen "Hellenburgi Királyi Szövetség", "Déli Királyság" vagy "Dél" kerül. Néhány szabadúszó, szabad zsoldos, átutazóban lévő kereskedő, rafinált kultista, hűséget nem ismerő démon vagy vándor is él a királyság területén, ők a könnyebb követhetőség kedvéért szintén . Az itt élő vámpírok nagy része sem a Királyi Szövetség polgára, hanem a saját családjához tartozik
Kaszt: A katolikus egyház kasztjait leszámítva bármi.
Nem: A karakter neme (Férfi vagy Nő, fiatal karaktereknél a Fiú vagy Lány is elfogadható)
Kor: A karakter kora.

Kinézet: A karakter külső leírása, szemszín, hajszín, testmagasság, öltözködés. Érdemes először egy megfelelő avatart keresni és az alapján megírni a kinézetleírást, a későbbi kavarodás elkerülése végett.
Jellem: A karakter jellemének leírása. Miket szeret, miket nem szeret, hogyan viselkedik a mindennapokban, hogyan veszélyben vagy ingerülten. Mi motiválja, mi tántorítja el. Minél részletesebb, annál könnyebben tudják a mesélők bevezetni a karaktert a küldetések sodrába.
Előtörténet: Legalább 1000 szavas történet, amely bemutatja a karakter életét azelőtt, hogy a játék elkezdődne számára. A Hellenburgi Királyi Szövetség lakójának az egyetlen pont, melyet (egy-két kivételes esettől eltekintve) tisztáznia kell, a karakter származása, családi háttere, esetleges rangja, vagy rokonainak jelentőssége.
Ezen kívül a királyság lakói az alábbi eseményekkel nagy valószínűséggel tisztában vannak, akár részletekbe menőleg is:

• A Nagy Harag éve, Veroniai Idő Szerint 800. Esroniel von Himmelreich kereszteslovag, későbbi zsinatelnök, a Protestáns Egyház feje reformokat hirdet, válaszképpen XIII. Sixtus pápa kiátkozza. Az új felekezet gyökeret ver Hellenburgban, a konzervatív XI. Károly menekülni kényszerül a pápával együtt. A Veroniai Királyság két részre szakad, az Északi és Déli Királyságokra és kirobban az első Észak-Déli háború.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 817-ben az északi és déli emberkirályságok felsorakoztak egy döntő ütközethez, amely tizenöt éve elhúzódó háborújukat volt hivatott lezárni. Az ütközetben mindkét fél jelentős szövetségeseket vonultatott fel, dél seregeit a vámpírok és démonok erősítették. A csata végül nem várt fordulatot vett, amikor a nekromanták titokzatos ura, a Sötét Apostol megmerényelte észak akkori királyát, XI. Károlyt. Az összegyűlt seregek válaszként lerohanták a nekromanta megidézett, élőholtakból álló seregét, a győzelem azonban jelentéktelen volt. Dél katonái kegyeletüket leróva előzékenyen visszavonultak, a két királyság ellenségeskedése valamelyest csillapodott a tragédia hatására. Ez az esemény később a Holtmezei Csata néven vált ismertté.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 818-ban a Holtmezőn elszenvedett királygyilkosság okán a két egyház rákényszeríti a királyságokat egy ideiglenes tűzszünetre, és kereszteshadjáratot hirdet a nekromanták uralma alatt álló Kísértet-szigetek felszabadítására. A Kísértet-hadjárat elsöprő sikert ér el, az együttműködő Egyházi és Protestáns seregek felszámolják a halottidézők bázisát és legtöbbjükkel végeznek vagy fogságba ejtik. A csatározások során a Sötét Apostol elmenekül és száműzetésbe kényszerül, Esroniel von Himmelreich zsinatelnöknek pedig nyoma vész.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 819-ben újabb tragikus esemény következik be. A közhiedelem szerint a vámpírok machinációja véglegesen kivívja az Isten haragját és a földre idézi a pusztítás arkangyalát, Abaddónt. Az angyal sárkány alakban felperzseli Veronia jelentős részét, lakóinak harmada elpusztul, egy újabb harmada megsérül. Hellenburgban is súlyos tűzvész tör ki, a régi város jelentős részei égnek porrá. Rudenz király ugyanakkor a felháborodással dacolva menedéket nyújt a vámpíroknak, akik Blutstern nevű családja segít újjáépíteni a királyság fővárosát, építészetük jelei a mai napig láthatóak.
  

"Egyházszervezetünk megalapulásának elsődleges célja a tanbeli tisztaság, a tisztes élet, és főként az úgynevezett "Egyház" berkein belül burjánzó simónia és nepotizmus eltiprása, valamint a kegyelem közvetítése mindenkinek, aki elfogadja azt, nemtől és fajtól függetlenül."

A déli emberek vallásos csoportja, a Veroniai Igaz Protestáns Egyház, röviden Protestáns Egyház V.I.SZ. 800-ban alapult Esroniel von Himmelreich kereszteslovag és társai fellépésével, akik helytelenítették az akkori egyház gyakorlatát. Ez új egyház megalakulása kettészakította Veroniát és elindította a vallásháborút, mely immár lassan két évtizede dúl kisebb-nagyobb intenzitással a kontinensen. Tagjai katolikus társaikhoz hasonlóan jól ismerik a démon-érzékelés tudományát. Felfedezője nem más volt, mint az első zsinatelnök, Esroniel von himmelreich.

Név: Démon érzékelés
Típus: Passzív
Erősség: I.
Ár: Az Egyház és Protestáns egyház tagjai a kaszt felvételekor ingyen megkapják
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Isten szolgáinak különleges adottsága, egy hatodik érzék, mellyel húsz méteres távolságból (ha a használó fáradt, beteg, vagy nagy tömegben tartózkodik, csak tíz méter) képesek megérezni minden démont, aki a közelükbe ér, egy a halánték környékét érő lüktető fejfájás formájában. Kiváltják közvetlen közelről olyan emberek is, akik az elmúlt fél napban démonnal érintkeztek.

Küllem, ruházat, épületek A viselet az, ami első sorban megkülönbözteti a frakció képviselőit. Öltözködésükben domináló színek a fekete, ezüst és a mélykék, melyet protestánskéknek is neveznek; ilyen színű ugyanis legjellegzetesebb ruhadarabjuk, a palást, amelyet a Protestáns Egyház valamennyi felszentelt tagja hord. Kedvelik az egyszerű és egyszínű ruhadarabokat. Az északi egyházzal szembeni tiltakozásuk jeleként megjelenésüket is áthatja az egyszerűségre törekvés, így a díszítéseket többnyire ruházatukon is nélkülözik, a tehetősebbek és a rangban állók hordanak időnként szolidabb ékszereket, egyszerű hímzéseket. Erős náluk a test takarásának motívuma, valamint ennek megfelelően a visszafogott, nem hivalkodó megjelenés. Bár elvetik a pompát és a díszítéseket, identitásuk miatt fontosak számukra a szimbólumaik, melyek zászlóikon, ruházatukon, s építészetükben is megjelennek. Leggyakrabban használatos a fehér nyolcágú csillag, melyet gyakran Esroniel-csillagnak is neveznek az egyházalapító után. A bibliai betlehemi csillag jelképe, amely Krisztus születését jelölte. Egyszerre szimbolizálja az új korszak kezdetét, s azt, hogy az igazságot, s az Isten akaratát kell mindig keresni és követni. Címerükön ezüst színnel sötétkék mezőben jelenik meg. Építészetükre hasonlóképpen a díszítések jóformán teljes nélkülözése jellemző. Elsődleges szempont a funkció ellátása, hogy rendeltetésének megfelelő legyen, kivételt képeznek ezalól a templomok, ahol helyenként ékesebb oszlopfők, növényi ornamentikák, a szószék és az úrasztala faragványai fejezik ki szépségükkel az Úr dicsőségét. A Protestáns Egyházhoz tartozó épületek Gyakran vastag fallal és szűk ablakkal rendelkeznek, hogy szükség esetén jól védhetőek legyenek, militáns célokat is szolgálhassanak.

Korstílusra a földi román és kora gótikának felel meg az építészet stílusa.


Hitvilág, fontosabb hittételek
Az egyházalapító Esroniel von Himmelreich által lefektetett legfontosabb elemek nagyon hasonlítanak a klasszikus ősegyházi formához, amelyek a jelenlegi földi lutheri-kálvini reformáció tanainak feleltethetők meg.
Hasonlatosan az északi Egyház tagjaihoz, ők is hiszik, a Szentháromságot, az egy Isteni lényeget, melynek három személye van: az Atya, aki a világot teremtette és kormányozza, Fiának áldozata által üdvözíti az egész emberiséget, és Szent Lelke által jelen van mindenütt, formál és cselekszik.
Vallják, hogy a megigazulás kegyelemből, hit által történik, és bár fontosak a jó cselekedetek, ezek háládatosságból eredményeződnek, semmint kötelességből.
Szentírás az Isten egyedüli ihletett és hiteles szava, a keresztyén tanítás egyetlen forrása, mely mindenki számára hozzáférhető, azaz mindenki számára érthető és egyben önmagát magyarázza.
Az északi egyház szentségeiből kettőt tartottak meg: a keresztséget és az úrvacsorát. Ez utóbbi sákramentum - ahogy ők nevezik - különösen hangsúlyos mind egyéni, mind közösségi hitéletük megélésében. Az áldozás ezen protestáns formája emlékezés az utolsó vacsora nyomán Jézus halálára, egyben hálaadás a bűnbocsánatért, azonban elveti az átlényegülés tanát és azt a szokást, hogy a közösségnek azt egy szín alatt, azaz csak kenyér (vagy ostya) formájában szolgáltatják ki. A protestáns hívők egyaránt részesülnek a Krisztus testét jelképező kenyérből és vérét jelképező borból.
Aki ezeket a legalapvetőbb tételeket nem fogadja el, eretnekséget követ el hitük szerint, és megpróbálják a helyes útra terelni.
Kiemelten fontos cselekedet életükben az imádság. Az északi gyakorlathoz képest náluk nem fontos a második, emberi közvetítő szerepe, így a szentek közbenjárását sem kérik, noha tisztelettel adóznak a példamutató életet élt keresztyéneknek, ám annál is lényegesebb az egyén személyes Istennel való kapcsolata és annak minél szorosabbra fűzése.

Rangok, szokások, ünnepek A Protestáns Egyház bármelyik, legalább öt éve egyháztaggá lett követőjéből lehet papi személy, úgynevezett lelkész. Alaposan megvizsgálják a jelölt alkalmasságát, ám az előélet ezen felül nem akadályozó tényező. A képzést annak teljes hat évében az úgynevezett Teológiai Akadémián végzik, ami Hellenburgban található. Kezdetben megtanítják írni és olvasni a növendéket, valamint alapos teológiai képzésnek vetik alá, mely során figyelemre méltó lexikális bibliaismeretre, a bibliai nyelvek ismeretére, illetőleg szertartástani (liturgikus) ismeretekre tesz szert. A képzés végén hamar munkába is állítják őket, és ezután harmóniában kell kormányozniuk a gyülekezetet az ottani, nem papi, gyülekezeti vénekkel együtt, akiket presbitereknek neveznek, a tanácsukat presbitériumnak, a tanács vezetőjét pedig gondnoknak. A szolgálatba helyezett lelkész a hozzá helyileg legközelebb eső esperesnek jelent. Négy esperes fedi le a Hellenburgi Királyi Szövetség területét, feladatuk az egyházmegyéjük felügyelete. Nincsenek püspökeik, érsekeik, az egyház legfelsőbb vezetését testületileg a Zsinati Tanács látja el, mely tizenhárom tagból áll: hét egyházi és hat világi tanácsosból. Bár hivatalosan e kormányzati szerv kezében összpontosul az egyházvezetés, kiemelt tiszteletet kap a Zsinat lelkészi elnöke, vagy más néven zsinatelnök, akit a Zsinati Tanács választ a lelkészek közül. Nősülni mindenkinek szabadon lehetséges, elválni azonban a tisztség vesztésével jár. Ünnepeik között legfontosabb a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Ezen kívül a Protestáns Egyház tagjai örömmel vesznek részt a világi ünnepeken, mindig megőrizve tartásukat és kellő puritánságukat, főleg a táncos mulatságok és alkoholfogyasztás terén - noha sokan úgy tartják, hogy a legjobb söröket a protestáns lelkészek készítik. Más fajok az egyházban A tündék és sötét tündék száma is jelentős az egyházi keretben, mivel a déliek sokkal szorosabb kapcsolatban állnak velük, mint az északiak. Ha fiatalon beilleszkedtek a társadalomba, a protestáns egyházban sem számíthatnak semmilyen jellegű megkülönböztetésre. A démonok és vámpírok, akik hajlandóak Isten közelségében élni a veszélyek ellenére is, főként kisegítő szolgálatot végeznek, bár rendkívül ritkán egy-egy vámpír alacsony papi beosztásba kerülhet - szent képességeket azonban nem használhat. A nefilimek természetesen angyali eredetük miatt szívesen látottak mind a papi, mind az egyszerű hívek rendjeiben.

Megítélés A Protestáns Egyház, minthogy a Déli Királyság egyik sarokköve, osztatlan megbecsülésnek és támogatásnak örvend országszerte. A nép örömmel látja őket, hiszen a tanítás mellett fontos védelmi szerepet is látnak el az elvadult démonok vagy épp átcsapó északiak ellen. A vámpírok között óvatossággal kezelik az egyház tagjait, de akivel megismerkedtek - ezek főként helyi gyülekezetvezető lelkészek - könnyen ki tudnak alakítani barátságos vagy épp békés üzleti viszonyt. Démonok kisebb kolóniái, főként a királyság szélén élők semlegesen szemlélik az egyház tagjait, hiszen ameddig ők nem mutatnak agressziót, a déli politika miatt a Protestáns Egyház is semleges feléjük. A tündék és sötét tündék felé általános kereskedelmi, pozitív viszonyulás jellemzi a kapcsolatot, még a tündék távozása előtti szervezett diplomácia miatt. A déli nefilimek a protestánsokat egyhangúan Isten követeként tartják számon, és támogatásukat élvezik. A Zsinati Gárdáról Egy elit harcosokból álló alakulat, melyet V.I.SZ. 806-ban Esroniel von Himmelreich alapított. A Zsinat, mint kormányzati szerv gyors felderítésre és rajtaütésre specializálódott magánalakulata. Nagy része templomosokból áll, de több, hitben példamutató világi katona is megtalálható soraikban, tagjainak száma megközelítőleg száz fő. Hasonlóan a legtöbb protestáns alakulathoz, elsődlegesen az egyházi parancsnokok és a Zsinat irányítása alatt áll közvetlenül, ezért tagjainak nem kell világi katonai személynek megfelelnie. Jelképük egy zöld-kék színű szalag, jelképezvén az egyházi és világi katonák összetartását, amelyet ruházatukon jól látható helyen viselnek. A lelkészekről A Hellenburgi Teológiai Akadémián végzett egyháztagok életüket ajánlják fel Isten szolgálatára. Elsődleges feladatuk a hívők pásztorolása, a gyülekezetek lelki táplálékának biztosítása, az ige hirdetése. Hasonlóan a többi egyházi tisztviselőhöz, szolgálattevőhöz, sötétkék palástot viselnek. Az ige kardjával birtokukban lemondtak arról, hogy ők maguk fegyvert viseljenek, ám saját fizikai védelmük érdekében pajzzsal szerelkeztek fel, mellyel önmagukat és társaikat is védelmezik veszély esetén, jelenlétükkel pedig bátorságot öntenek az elcsüggedtekbe. A templomosokról A Protestáns Egyház militáns szervezete, ily módon legfelsőbb hivatalos vezetése maga a Zsinat. Parancsnokai magas szinten képzett hivatásos katonák, ennek és a szigorú alkalmassági vizsgálatoknak köszönhetően a templomos lovagok katonai hierarchikus rendszerét áthatja a fegyelem és a hivatástudat. Éppen ezért legtöbb tagjuk a kétkezes kardra specializálódott, ezzel is kifejezve, hogy minél nagyobb csapást akarnak mérni ellenségeikre. Mivel a pajzsot ezzel elvetették, nehéz páncélzatuk nyújt számukra egyedül védelmet. Bár gyakorta a reguláris hadsereggel együtt kerülnek bevetésre, elsősorban a saját feletteseiknek tartoznak elszámolással, ezért noha jól kiegészítik egymást a királyi haderővel, ragaszkodnak saját zárt rendszerük fenntartásához, mivel egyházi szervezetnek számítanak, ezt pedig a világiak tiszteletben tartják. Mivel egyházi személyeknek számítanak, akiket a lelkészekhez hasonlóan szolgálatba állításkor felszentelnek, kemény fizikai kiképzésük mellett elsajátítják az egyházi személyek számára szükséges legalapvetőbb elméleti tudást is, úgymint írás és olvasás, bibliaismeret, illetve a bibliai nyelvek ismerete. Ennek ellenére fejlődésük során nem érnek el egyházi fokozatokat, a szervezeten belül ugyanis a katonai titulusokat használják, s katonaként léphetnek feljebb a ranglétrán teljesítményük szerint.

Név: Fjordisch Hartnäckigkeit / Fjordi szívósság
Típus: Passzív
Ár: 1000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A veroniai emberek a viking hajósok leszármazottai, állóképességük és tűréshatáruk együtt zordult az ismeretlen tájjal. 1. szinttől az emberekre nincsenek hatással az időjárás viszontagságai, ugyanúgy képesek harcolni zúgó viharban, mint fullasztó, gőzös mocsárban.

Név: Wiederholung / Ismétlés
Típus:Mágia
Ár: 2000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Az emberek gyorsan tudnak szorult helyzetben megfelelő döntést hozni. 3. szinttől ezen adottságuknak hála egy választott kör alatt kétszer is képesek cselekedni.

Név: Möwenauge / Sirályszem
Típus: Passzív
Ár: 3000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: 5. szinttől az emberek képesek akadályozott látási viszonyok mellett (köd, füst) is tájékozódni. Mágiával alakjukat elmosódottá tevő ellenfeleket is könnyedén szemmel tartják, füst, por, vagy egyéb anyagok segítségével pedig akár a teljesen láthatatlanokat is. Az emberek szeme különösen éles.

Név: Stärke in der Einheit / Egységben az erő!
Típus: Bűbáj
Ár: 4000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás:  7. szinttől az emberek képesek érintéssel egymásnak varázserőt átadni. Az emberek rendkívül simulékonyak, ami megkönnyíti a társaikkal való együttműködést.

Név: Willenskraft / Akaraterő
Típus: Mágia
Ár:5000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: 10. szinttől az emberek képesek bármiféle bénító vagy mozgást korlátozó varázslat hatása alól kiszabadulni. Az emberek eltökéltsége minden fajét felülmúlja.