Finsterwaldi eredetű növények

Név:Rose of Hopelessness(A reménytelenség rózsája)
Ragadványnevek: Inkvizítorvirág, Bánatvirág, Ártatlan Gyilkos. Halálrózsa
Jobb híján a "virág" megnevezéssel illetik, pedig nem konkrétan növény.


Kinézet, táplálkozás:

Egy növénynek látszó lényről van szó, majdhogynem teljesen úgy néz ki, mint a veroniai rózsa, kizárólag fehér színben található meg. Tüskéi mérete azonban nagyobb és feltűnőbb, mint hagyományos társaié. Az általa megidézett állat szellemszerű, kissé áttetsző jelenés, megérinteni nem lehet, többnyire az arra tévedők által gyakran látott állatok formáját veszi fel. A talaj fölött terjeszkedő rózsák fölött enyhe fényárban úszik minden, ez a holdszínű világosság utalhat arra, hogy vigyáznunk kell vele.
Mivel van fizikai kiterjedése, ezért szüksége van táplálékra is. Nagyjából minden szerves anyagot magába szív, ami a földbe szivárog vagy mellette pusztul el (értelmes fajoknál az elpusztulást igyekszik maga elérni). Mint a rendes növények, a humusz is táplálja, viszont húsevő is, ha sikerül elérnie, hogy valaki elhalálozzon a közelében, tüskéivel, melyeket képes hajtogatni ide-oda, rákapcsolódik és kiszívja belőlük az anyagot. Lényegében mindent, ami az embert/tündét/egyéb faj képviselőjét alkotta, csak egy száraz váz marad utána. A tüskék tehát soha nem keményednek meg, nem lesznek fásak, képlékenyek maradnak és mozgathatók. Azért is nagyobbak, mert egy cső van bennük, amelyen keresztül magába szívhatja áldozatát a növényféle, melyet a tüske hegyéből szivárgó méreggel kezd el átalakítani egyfajta biomasszává, felgyorsítva a bomlás folyamatát.


Hatás, viselkedés

Amikor egy értelmes faj tagja a közelében jár, azt tapasztalja, hogy kedélye szomorkásba, negatívba csap át. Szorongás és reménytelenség szállja meg a lelkét. Ez akkor történik meg, ha olyan száz négyzetméteres közelségében jár a rózsának. Ha ez húszra redukálódik, akkor a lény kellőképp észleli már az arra járó jelenlétét és elméjét, és képet alkot. Egy állatot, melyet az adott személy vagy a már korábban elpusztított egyedek emlékei közül választ. Lehet ez egy kedves háziállata, egy vadászatról való emlék, pozitív és meleg emlékeket ébresztő, vagy épp az ellenkezőjét, félelmet, undort és viszolygást, mint például a patkány. A lény igyekszik megkeresni az arra járó lelkének gyengéjét és kihasználni azt. Ezt reprezentálja a megidézett állat is, azonban ha valaki huzamosabb ideig tartózkodik szemezve az állatszellemmel, előfordulhat, hogy az megszólal, afféle lelkiismereti hangként, olyasmiket hozzávágva az illető fejéhez, ami fokozza annak szívfájdalmát. Olyasmiket, hogy nem jó semmire, felidéz emlékeket, ahol az illető kudarcot vallott, ahol fölöslegesnek érezte magát, amik fájtak neki, az önbizalmát támadja és a kedvét a továbbhaladásra. Ez a szirmokból sugárzó hallucinogén anyagnak köszönhető, anyagilag a fölfelé levegő fehér szemcsék tartalmazzák az anyagot. Az illető logikus módon őrültnek gondolhatja magát, amiért egy állat beszél hozzá, az pedig képes ezt kihasználni és igyekszik meggyőzni, hogy valóban semmi sincs rendben vele. Teljesen sötét színt von az egész világra, és nem csak a pszichét, a fizikumot is támadja, a szemcsék a hallucinogén anyagon kívül ugyanis mérget is tartalmaznak, mely erős kimerültséget eredményez. Fokozatosan próbálja rávenni az illetőt arra, hogy maradjon, hogy lakmározhasson belőle. Adott esetben az áldozat az öngyilkosságig is eljuthat. Amint ez megtörtént, húsát és emlékeit magába szívja, hogy felhasználhassa a következő arra járó szerencsétlennél. Az összes szó, mely elhagyja a szellemszájakat, az áldozatok emlékeiből és azok mozaikként való rakosgatásából tevődik össze. E tekintetben igencsak értelmes fajnak mondható, hisz fel tudja ismerni, mi az, amivel az adott arra járót a legjobban ki tudja billenteni egyensúlyából.


Veszélyesség

Főleg magányos kalandozókra, utazókra jelent kifejezett veszélyt, ilyenkor ugyanis nincs támasz, aki kirángathatná az apátiából vagy őrületből az illetőt. Annak akaratereje is nagy mértékben meghatározza, mennyire lehet meggyengíteni. Egy harcot tapasztalt katona vagy egy erős akaratú démon könnyebben ellenáll, míg egy fiatal gyermek vagy egy lelkileg labilis személy már kevésbé. Van, aki pusztán enyhe gyengeséget és zavartságot tapasztal, van, aki zokogva beszélget el vele, viszont elég erős ahhoz, hogy érveivel visszacsapjon a hozzávágott szidalmaknak, és lelkileg jócskán megerősödve távozik, ezáltal önbizalma jelentősen növekszik, és van, aki lemondó és melankolikus lesz, esetleg megállapítja, hogy életének egyáltalán nincs értelme, és végez magával. Ehhez a növény is nyújt segítséget, hiszen a passzív áldozatot először elaltatja, majd tüskéivel megöli és felfalja.
Aki már találkozott vele, természetesen pszichés tréninggel és józan ésszel könnyedén védekezhet a befolyásolás ellen. A legegyszerűbb az, ha elkerülik, ugyanis bekerülve a bűvkörébe meglehetősen meggyőző tud lenni, koncentrálva az összes világfájdalmat, amit az általa elnyeltek valaha megtapasztaltak, felerősítve a legborzalmasabb pillanataikat, a kínzások, szenvedések emlékét. Gyakran hangsúlyozza a világ romlottságát és a harc feleslegességét. Ha pedig úgy érzi,  az érvek nem elegek, akkor nagyobb koncentrációt sugároz ki az altató anyagból.


Felhasználás

Szirmok: mérgezőek, nyersen fogyasztva borzalmas hasi görcsökhöz, szédüléshez és koncentráció elvesztéséhez vezetnek, nagyobb koncentrációban halálhoz is, főzetekben ezt lehet variálni egyéb összetevőkkel, vagy hígítani, attól függően, mit akarunk, milyen gyorsan is hasson a méreg.
Szemcsék: üvegcsében tárolva, majd egy terembe kieresztve garantált, hogy az összes bent tartózkodót sötét hallucinációk fognak kínozni. Szabad téren kissé szétterjed ugyan, főleg, ha a szél is fúj, de átlagos időjárási körülmények között olyan tíz négyzetméternyi területen egymásnak lehet ugrasztani vele ellenfeleket, vagy akiket ellenfelekké akarunk tenni, és elintézik egymást. Ha egyedül tartózkodó egyén szívja be a pollenszerű anyagot, ugyanaz lesz a hatás, mintha az erdőben összefutott volna a rózsával, esetleg magában tehet kárt, főleg, ha be van zárva valahová, ahonnan nincs kiút.
Ha pozitív célra akarjuk felhasználni, és merészek vagyunk, az is lehetséges, hogy afféle próbabételként vagy lélekerősítőként használjuk. Amennyiben bízunk benne, hogy a célszemély kellően stabil a kétségei legyőzéséhez, szívathatunk vele egy kicsit, aminek következtében javul az érvelőképessége és az élethez való vágya, harckészsége is.
Gyökér: ha behelyezzük valahova, sikeresen kiirthatjuk utált szomszédunk kertjét, legalábbis annak egy részét. Ráadásul a gyökérből újra kinőnek a rózsák, ezzel beindítva halálos folyamatukat, feltéve, hogy kellően nagy része épen maradt még.

Előfordulás, szaporodás

Finsterwald területén lényegében bárhol, sötét, nyirkos helyeken "nőnek".  Általában ott jönnek létre, ahol valami vagy valaki meghalt, annak testéből és fájdalmából építkezve hozzák létre fizikai kiterjedésüket. Ahol egy halott volt, ott csak egy szál, amely aztán áldozatokat próbál vonzani, és ha sikerül neki, akkor egyre több és több rózsa lesz azon a helyen. Célpontjai mindig értelmes fajok vagy állatok, a növényeket mintegy "mellékhatásként" mérgezi meg, így az is gyanús lehet, hogy körülötte minden elszáradt és az aljnövényzet is hiányzik (már amennyi egyébként lenne).

Populáció:

Számolni nem nagyon lehet őket, hiszen egy-egy "telepnek" folyamatosan bővülhet a száma. Több tízezer is előfordulhat az egész erdőben.


Érzékenység:

Mivel sokan nem jönnek rá először, hogy a növényt kéne támadni, így az állatalakkal próbálkozhatnak, aminek semmi értelme nem lesz sem fegyverrel, sem mágiával, ugyanis az csak egy kivetülés. A rózsaalakokat bármilyen tűzzel semlegesíteni lehet, de ahhoz, hogy teljesen elpusztítsuk, ki kell ásni a gyökerét és azt is elégetni, az azonban utolsó védekezésként megpróbál rátekeredni támadója bármelyik tagjára, s ahol hozzáér, mérgező esszenciája ismét belésugárzik, ugyanolyan hatással, mint a fájdalomszemcsék, így elég komoly kellemetlenséget okozva. Páncélon keresztül ez nem érvényesül.