Különleges őshonos állatok

Olyan nem értelmes lények jegyzéke, amelyek csak Veronián találhatóak meg.

"Nem hiába tanítják meg minden utcai suhancnak, hogy először az arcot célozzuk. Így talán életben maradnak, ha egy ilyen kőszörny jön velük szembe."



Kinézet, Testfelépítés: Testük (meglepő módon) kőből van, formájuk méretük és a kő típusa legalább annyira változó mint feladataik. Ellenállóak a vágó és szúró támadásokra, a mágia ellen viszont gyengék. Arcukon vékonyabb a kőréteg, ezalatt egy pecsét bújik meg, melyet elpusztítva hatástalanítható a Gólem. Testük mintegy egyharmadának elpusztítása is hasonló hatással rendelkezik.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás: Nem élőlények, emberek vagy más humanoid formák gyártják őket. Halhatatlanok, amennyiben el nem pusztítják őket.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Nem rendelkeznek jellemző viselkedés móddal, azt teszik amit a mesterük mond nekik. Bárki képes őket irányítani, amennyiben ismeri a titkos szókapcsolatot amelyre a Gólem reagál. Amennyiben meghal az irányítójuk, azt a feladatot hajtják végre az örökkévalóságig amit utoljára kaptak. Lassú a mozgásuk, viszont irdatlan erő lakozik a támadásaikban, ugyanis tömör kőből vannak. Ott fordulnak elő, ahol egy mágus létrehoz egyet. Ez lehet egy város, ahol különböző feladatokat végeztetnek velük, vagy akár egy kincseskamra amit meg kell védeniük.

Társadalom: Értelem nélküli lények

Képességek, Erők: Normális támadások által szinte sebezhetetlenek, ugyanis tömör kőből vannak. Kellő méretben képesek akár egy fát is kitépni, azt bunkósbotként forgatva.

Gyakoriság: A kicsik gyakoriak mint szolgák, a hatalmasabb gólemek ritkák.

Veszélyesség: Elhanyagolható-Rettenetesen veszélyes skálán mozognak, ámbátor ha az ember nem közelíti őket meg, szinte biztosan nem támadnak.

Ok a vadászatra: Gyakran kincseket őriznek, testükben esetleg lehet arany is a tömör kőben.

Populáció: Ismeretlen





" A legrosszabb nem harcolni ezzel a valamivel, inkább lepucolni a ruhádról a maradványait. "



Kinézet, Testfelépítés:  Zselés, amorf anyagból álló, mélyzöld színű, amőbaszerű állat. Formáját és testfelépítését szabadon képes variálni annak függvényében hogy éppen mire van szüksége, megfordulhat kicsiny borsószem pacaként, vagy akár 3 méteres monstrumként is. Anyaga zselés, leginkább a kocsonyára emlékezteti az embert, éppen emiatt szinte sérthetetlen fegyver által, egyetlen gyengéjük a mágia, illetve a víz. Testük kémiai hatása kissé savas, de nem képes jelentős sebesüléseket okozni mindössze tapintásra, hosszas időbe kerül valaminek is a megemésztése. Ragadozó állat, fehérjére van szüksége az életbemaradáshoz, ámbátor megemészti a mohát és a fűféléket is. Utóbbiakból valószínűleg vitaminokat és kémiai anyagokat von ki, ugyanis eredetileg nem képes termelni savat magától.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás: Rettenetesen kezdetleges lények, s "testük" nem öregszik. Sokan halhatatlannak tartják őket emiatt, s van egy-két mondás arról, hogy aki a slájm nyálkáját fogyasztja, ő maga is halhatatlan lehet. Osztódással szaporodnak, de képesek egybeolvadni is, így klasszikus értelemben nem nagyon beszélhetünk "szaporodásról". Amennyiben kettévágunk egy nyálkalényt egy karddal, a két külön darab önálló életet kezd élni. (Hogy összeállnak-e újra vagy sem, az ösztöntől függ. Amennyiben menekülniük kell, akkor külön mozognak, amennyiben biztonságban vannak eggyé válnak újra). Fejlődni nem fejlődnek, ugyanis a "Kicsinyek" gyakorlatilag kifejlett állapotban válnak ki az anya-apaállatból.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Jellemük nem nagyon van, egyszerű lények, amiket csakis az ösztön hajt. Érdekes módon mégis rendelkeznek valamilyen limitált intelligenciával, mely abban mutatkozik meg, hogy képesek felvenni szinte bárminek az alakját, ( Már amennyiben már láttak egyedet az adott fajból) s utánozni annak a hangját. Nem különösebben fenyegető ellenfelek, ugyanis rettenetesen lassúak, s nagyon egyszerű elmenekülni előlük, de emellett rettenetesen agresszívek. Vadászat során megpróbálják beborítani a préda testét a nyálkával, s azt oda ragasztani magukhoz. Ezután lassan és fájdalmasan felbontják annak emészthető részeit ( Természetesen először megfullasztva azokat, kitöltve a tüdőt ) amit pedig nem képesek elfogyasztani azt kilökik a testükből. Embert ritkán ölnek, ugyanis preferálják a kisebb prédákat melyeket könnyebb elkapni, de így is történik évenként úgy 100-150 eset, ami humanoid halálával végződik. Szinte mindenhol megfordulnak, az emberek lakásától kezdve barlangokon át mély erdőkig és romokig.

Társadalom: Nem beszélhetünk társadalomról klasszikus értelemben, a kisebbek összeolvadnak nagyobbakkal, ha úgy érzik jónak, de ezt kivéve nincs interakció a Nyálkák között.

Képességek, Erők: Enyhén korrozívak, képesek osztódni.

Gyakoriság: Nagyon Gyakori

Veszélyesség: Csekély, főleg csak akkor veszélyesek ha az ember alszik, s képesek beférkőzni orrlyukon vagy szájon keresztül a légcsőbe.

Ok a vadászatra: Anyaguk levesbe főzve kellemese sűrűvé teszi az ételt és savanykás ízt ad annak, nyersen fogyasztani viszont felelőtlenség, ugyanis ha nem emésztjük meg elég sebesen, képes belülről felemészteni az ember testét. Ennek ellenére, van aki esküdik rá, hogy csak így érdeme fogyasztani. Különböző gyógyszerek gyárthatóak belőlük egy képzett alkimista által.

Populáció: Mértéktelen

"Amennyire jók a rágcsálók ellen, olyan veszélyesek lehetnek a csirkékre nézve. Ha elegen vannak, a kakastól se félnek ezek!"

Kinézet, testfelépítés: Eme különös lényeknek több fajtája is ismert, méretük pedig a patkánytól a macskáig terjed. Külsejük pikkelyes, színük az élőhelyüktől és fajtájuktól függően változhat. Fogaik hegyesek és könnyen átszúrják a bőrt, hosszú állkapcsuk azonban nem elég erős ahhoz, hogy csontot is törhessenek. Farkuk és hártyás szárnyaik hossza általában megegyezik a mellső és hátsó lábaik közötti távolsággal. Lábaikon három-három, karomra végződő ujj található, melyek behajlíthatóak.
Fajtái:

Sivatagi sárkánygyík

Sivatagi Sárkánygyík:

Pikkelyei sokkal keményebbek és durvábbak, mint bármely más sárkánygyíkfajtáknak. Színük a homokos barnától a szürkéig terjed. Különlegességük, hogy a szárnyaik nem repülésre, hanem elsősorban rejtőzködésre specializálódtak, melyek alatt egész testüket képesek elrejteni. Rejtőzködés közben könnyen összetéveszthető egy kővel. Roppant szárazságtűrő fajta, vadászni éjszaka jár. Ők a legkisebb sárkánygyíkfajták Veronián.
Tojásaik szürkék, kövek között rejtik el őket. Leginkább a kősivatagban vannak jelen, de előfordulnak partvidékeken és hegylábaknál is.

Hegyi sárkánygyík

Hegyi Sárkánygyík:

Hasonlóan sivatagi rokonához, pikkelyei kemények és durvák, színezetük azonban csak a szürke különböző árnyalatait mutatják. Jó középtáv repülők, hidegkedvelő fajta, méretük változatos.
Tojásaik égszínkékek, kisebb hegyi barlangokba, vagy elhagyatott hegyoldali madárfészkekbe helyezik őket. Főbb élőhelye a Schattenschild-hegység.

Mocsári sárkánygyík

Mocsári Sárkánygyík:

Ez a fajta sárkánygyík nő a legnagyobbra az összes többi közül. Pikkelyei simák, halakéhoz hasonlatosak, színük pedig a zöldtől a barnáig terjednek, gyakran a kettő szín vegyesen mutatkozik meg rajtuk. Szárnyuk segíti őket az ingoványban való gyors mozgásban, illetve rövidtávú repülésre, siklásra is képesek. Roppant vízigényes állat, hamar kiszárad.
Tojásaik lágy héjúak, költési időszakban az iszapba ássák őket. Természetes élőhelyük a mocsárvidék.

Közönséges/mezei sárkánygyík

Közönséges Sárkánygyík:

Legismertebb és leggyakoribb sárkánygyík fajta, pikkelyei a kígyóéhoz hasonlóak. Színük változatos, vadon élő fajtáknak monoton, nemesítetteknek azonban gyakran színfoltokkal tarkított a külsejük. Jó középtáv repülők, ám a talajon is fürgén mozognak. Jól alkalmazkodnak a hőmérsékletváltozásokhoz, hidegben is aktívak.
Tojásaik fehérek, bozótosokba, odvakba és fészkekbe rejtik őket. Veronia szerte bárhol megtalálhatóak.

Életkor, fejlődés, szaporodás: A nemesített egyedek átlagos életkora 10-15 év, míg a vadon élő rokonaiké maximum 8. Tojásokkal szaporodnak és kikelve már az első napokban képesek szilárd táplálékot fogyasztani, egy hét után pedig már a szárnyaikat is használják. Fogazatukat három éves korukban egyszerre cserélik, ekkorra érik el a felnőtt méretüket és válnak ivaréretté. Nemük meghatározhatatlan, de minden egyed képes egy évben három-öt tojást rakni.

Jellem, viselkedés, harcászat, élőhely: Éjjeli ragadozó állatok, csapatban vadásznak, legtöbbször kisebb rágcsálókkal és rovarokkal táplálkoznak. Náluk nagyobb élőlényektől távol maradnak, ám igen territoriális állatok, akik fajtársaikkal szemben sem a legelnézőbbek. Veronia szerte bárhol megtalálhatóak különböző fajtái, melyek élőhelyüktől függően változnak. Legtöbbről elmondható, hogy fészket épít, a környezetében fellelhető alapanyagok használatával.

Társadalom: A sárkánygyíkok igen szociális állatok, tíz-tizenöt fős családokban élnek, melyek tagjaival sok időt töltenek. A fiatal egyedek nappal játszanak, éjjel alszanak, míg az idősebbek éjjel mennek ki vadászni és a nap nagy részét átalusszák. Bár nem tartoznak a félig értelmes lények közé sem, nemesített fajtái igen könnyen taníthatóak, akik azután hűségesen ragaszkodnak gazdájukhoz.

Képességek, erők: Fürgék, karmaik és fogaik hegyesek, kistestű állatokat könnyedén elejtenek, nagytestűekkel szemben viszont közel haszontalanok. Remekül követnek egyszerű utasításokat, melyekre korábban betanították őket.

Gyakoriság: Gyakori

Veszélyesség: Gyerekekre kisebb veszélyt jelenthet.

Ok a vadászatra: Bőrük különleges ruhaneműk elkészítéséhez hasznos, de legtöbb esetben csak akkor szükséges vadászni, ha egy területen túlszaporodtak.

Populáció: Hatalmas

Kinézet, Testfelépítés: Nagy, emberszerű, aránytalan és ocsmány. A kifejlett egyedek mérete egy kétemeletes családi házéval vetekszik, testük nagyrészt csupasz, szőr mindössze a fejükön, hátukon és lábukon található. Kezükön három hosszú ujj található, tenyerük pedig legalább akkora, mint az arcuk. Bőrük vastag és rücskös, fakéreghez hasonlatos tapintású. Arcuk ostoba karikatúrája az emberi arcnak. Orruk majdnem olyan hatalmas, mint állkapcsuk, harminc pár foguk pedig szikla keménységű. Szájukban található vastag nyelvük és szájpadlásuk ugyan olyan keménységű, mint a bőrük, így azt felsérteni természetes úton nem tudják. Testük tömegének egyharmadát a csontjaik teszik ki, második harmadát izmaik, a maradékot pedig zsíros belső szerveik. A nőstények és a hímek első ránézésre megkülönböztethetetlenek egymástól.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás: Pontos számot sajnos senki nem tudna mondani, ám könnyen feltételezhető, hogy ha nem lennének olyan erőszakosak és ostobák, bizony több emberi generációt is túlélnének. Szaporodásuk igen primitív és erőszakos természetükhöz illő. Azon ritka alkalmak egyike, amikor egy nőstény és egy hím troll találkozik, az utóbbi minden erejével igyekszik teherbe ejteni fajtársát. Amennyiben ez sikerül és egyikük sem hal bele, mind a ketten visszahúzódnak saját barlangjaikba. A nőstény egy hónapig hordja kettő-három gyerekét, ez idő alatt nem mozdul ki az üregéből. A gyerekek, születése pillanatában belülről kezdik elfogyasztani anyjuk testét, aki ebbe természetesen belehal. Ezután az újszülöttek gyors növekedésbe kezdenek, minek folytán mindent, amit tudnak, megpróbálnak elfogyasztani, jellemzően az élőhelyükön korábban élő troll, rágást nem igénylő belsőségeit, annak hátrahagyott ürülékét. Az első két napban még igen védtelenek, fogaik sem nőttek ki, bőrük sem keményedett meg annyira, azonban ha minden táplálékot, amit el tudtak fogyasztani, elfogyasztottak, elhagyják a barlangjukat és szétszélednek, hogy új táplálékforrás után nézzenek. Alig egy hét alatt egy átlagos felnőtt ember méretével vetekedhetnek, kifejlett méretüket pedig egy hónap alatt érik el, ez idő alatt pedig egyszer sem hagyják abba a táplálék keresését és fogyasztását.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Agresszív lények, bármit megtámadnak, ami csak egy kicsit is élőnek néz ki. Fegyvertáruk mindent magába foglal, ami körülöttük van, beleértve önmagukat is. Célzó képességük hiánya sosem tántorítja el őket abban, hogy sziklákat vagy gyökerestül kitépett fákat hajigáljanak másokra. Ha közelharcra kerül a sor, akarva vagy akaratlanul, a troll megpróbálja lehengerlő leheletével elkábítani ellenfelét, mielőtt élve felfalná azt. A sérült egyed, ahelyett, hogy a józanésznek megfelelően menekülni próbálna, csak még vadabbá válik. Amikor éppen nem esznek és pusztítanak, saját üregüket otthonosítják csontokkal, kövekkel, ürülékkel, farönkökkel, vagy alszanak. Az alvó troll hangosan horkol, azonban a legapróbb külső zajra is képes felébredni és támadni. Otthonuk általában hegyvidékek barlangjaiban, szurdokokban található, de előfordulnak elhagyatott falvak, városok házaiban is. Nem nehéz megtalálni őket, ugyan is állandó dögszag árad lakóhelyükről és önmagukból is.

Társadalom: Nagyon territoriális lények, fajtársaikkal is ugyan olyan agresszívan bánnak, mint bármilyen más élőlénnyel, sőt, egy másik trollt még nagyobb fenyegetésnek is vélnek, mint azt a bármely másik lényt, amivel éppen harcolnak. Saját utódaikkal semmilyen módon nem ápolnak kapcsolatot, ha újszülött fajtársaikkal találkoznak, azonnal felfalják azt.

Képességek, erők:Egy kifejlett csődör lovat képesek több méterre hajítani, ha éppen nem éhesek és harapják ketté azt. Képesek primitív módon eszközöket használni, de csak a harcban érvényesítik eme tudásukat. Szaglásuk gyakorlatilag nem létező, de látásuk elég jól alkalmazkodik bármilyen fényviszonyhoz. Bőrük elég vastag ahhoz, hogy éles fegyverekkel nehezen lehessen felsérteni, valamint az egyszerű tűz sem képes nekik ártani.

Gyakoriság: Nem túl gyakoriak.

Veszélyesség: Fokozottan veszélyesek!

Ok a vadászatra: Veronia lakosainak védelme érdekében el kell pusztítani mindet, de emellett hájuk alkímiai célokra is felhasználható, csontjaikból pedig remek eszközöket lehet faragni.

Populáció: Több százra tehető a számuk.

Kinézet, Testfelépítés: Ezek a trollok méretben igen változatosak. Vannak, amelyek egy lónál is alig magasabbak és vannak, amelyek feje egy domb túloldaláról is látható. Egész testük kívül-belül, ismeretlen összetételű kövekből áll, illetve minden másból, ami azokra a kövekre ránőtt. Alakjuk sokban hasonlít az egyszerű Trollokhoz, kezük, lábuk és fejük aránytalan a testükhöz képest, ám szemeik sohasem láthatóak, pusztán két mélyedés jelöli azok helyét a fejen, az orr és a száj fölött. Szájukban nincsenek fogak, se nyelv, csak egy üres fekete üreg.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás: Legendák úgy tartják, hogy ősi Jötün varázstudók hozták létre őket, mint öröklétű gólemeket, hogy mellettük harcoljanak majd a Ragnarök eljövetelekor. Ezek a lények nem képesek öregedni, mágikus mivoltuk miatt, s nincs szükségük fizikai táplálékra sem. Koruk csak a testüket felépítő kő állapotából, valamint a rajtuk található növényzetből állapítható meg. Az így feltételezett legfiatalabb egyed közel négyszáz éves lehet. Nincsen párzó szervük, így nemük nem meghatározható és mágiával sem reprodukálhatóak.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Nappal megkülönböztethetetlenek az egyszerű szikláktól, ám amint leszáll az éj, a többség életre kel. Vannak olyanok, akik több éven át is alszanak, de olyat is találtak már, amely feltételezhetően több száz éve alszik. Céljaik ismeretlenek, legtöbbször mást sem csinálnak, csak sétálnak egyik folyótól a másikig, meg-megállva településeknél, és figyelnek. Barátságos lények, az erdei állatok kifejezetten szeretik a jelenlétüket, bár kissé bohókásak is. Szeretnek tréfálkozni, szigorúan csak szóban, és különös rejtélyeket, feladványokat kieszelni. Szívesen szóba elegyednek éjszakai utazókkal, segítenek nekik, ha úgy gondolják jónak, de maguktól nem támadnak senkire. Ha valaki még is volna oly balga, hogy megtámadjon egyet, akkor bizony elbúcsúzhat az életétől, ha nincs lova, ugyanis a kőtrollok minden célzott támadást erőszakos pusztítással honorálnak. Nem a leggyorsabbak, négylábú állatokat nem tudnának utolérni, de se mágia, se acél nem fog rajtuk. Az egyedüli dolog, amely megállíthatja őket, az a hajnali nap sugarai, melynek hatására ismét egyszerű sziklákká válnak, hogy a következő éjjel kitisztult gondolatokkal ébredhessenek fel. Veronia szerte bárhol előfordulhatnak, de a legtöbb a hegyek között, valamint a sűrűn benőtt erdőkben található meg. Ha valaki mezőn vagy legelőn találna egy alvó kőtrollt, az biztos lehet benne, hogy csak átutazóban van ott.

Társadalom: Fajtársaik között nem figyelhető meg társadalmi rendszer. Ha két kőtroll összetalálkozik, barátokként köszöntik egymást és néhány naptól, akár hetekig is együtt vándorolnak tovább, de kettőnél többet egy helyen soha nem lehet látni. Más fajokkal nem ápolnak különleges viszonyokat, de szeretik segíteni őket. Nem diszkriminatívak semelyik fajjal szemben sem és nem ítélkeznek senki felett, ugyanakkor rajtuk kívül álló nézeteltérésekbe sem foglalnak álláspontot. Többségük szereti a csendet és a nyugalmat.

Képességek, Erők: Rezisztensek fizikai és mágikus támadásokra, ám nem használnak semmilyen fegyvert. Legnagyobb fegyverük az eszük és hatalmas, tömör testük, mellyel még a vaspáncélokat is képesek behorpasztani. Méretükhöz képest relatíve gyorsan képesek támadni, minden egyes ütésükkel hatalmas erőket mozgatni. Fejük, illetve minden végtagjuk a szélrózsa minden irányába akadálytalanul képes mozogni.

Gyakoriság: Ritka

Veszélyesség: Határozatlan

Ok a vadászatra: Legfeljebb vizsgálati célokra.

Populáció: Közel százra tehető.