Mørk Brænder

Jelszó: Ciel checkolta, oké.
Név: Mørk Brænder
Faj: Démon
Frakció: –
Kaszt: Arató
Nem: Férfi
Kor: Bizonytalan

Kinézet: Alkata robosztus, magas (192 cm), végtagjai hosszúak, a tartása enyhén görnyedt – vállai szélesek, előre esnek. Fekete köpenybe burkolja alakját, a csuklyáját mélyen az arcába húzza, amit egy sötét maszkkal takar el. Csak néha-néha villan meg hideg, világosszürke szeme. Nincsenek felesleges mozdulatai, járása határozott. Sztoikus viselkedése miatt békésnek hat, azonban, ha az ember hosszabban figyeli, a kisugárzása fenyegetővé válik. A hátán két kardot visel fekete anyagba tekerve, néha mintha a szövet alatt vér lüktetne.

Jellem: Kerüli a társaságot, szereti az állatokat, de azok rettegnek tőle. Így legszívesebben magányosan szivarozik. Alapvetően nyugodt alkat, magasfokon kontrollálja magát. Büszke, céltudatos, sokszor érzéketlen, máskor intenzívekké válnak az érzelmei a semmiből. Mindene az önfegyelem. De ha nem tölti ki a dühét valamilyen formában hosszú ideig, könnyen eluralkodhat rajta. Ezt pedig csak a fájdalom csillapítja.

Előtörténet:
Az erdei szél süvített a megsárgult lombok között. Mélyet szippantott szivarjából a homlokára tolt maszk alatt. A tőle a pár méterre matató feketerigót kémlelte. Peckesen ugrándozott, nem zavarta a füst.
Szerette volna elkapni, de nem ment a közelébe.
A rigó hirtelen megállt. A fejét forgatta, figyelt.
Reccsenés.
Apró röppenő szárnyak.
Maszk a helyére egy félmozdulattal.
Eloltotta.
Egy vékony, alacsony alak lépett ki a bokrok közül.
Elcsomagolta a szivarcsikket és a zsákjába süllyesztette.
– Mi van, Mørk? Nem jössz?
Rókapofa.
Nerv kászálódott ki a bozótosból és felé indult.
– Na, gyerünk! Fel, fel, fel! Vár a móka.
Nem mozdult.
Nerv a szedett-vedett bandájával már két hete követte, ki tudja miért. Gyenge démonok csürhéje, akik semmit nem tudnak kezdeni a vérszomjukkal. Piócák.
– A szomszéd faluba tartunk. Legfeljebb két órányira. Eljátszadozunk az ottaniakkal.
Felkelt, felkapta a zsákját.
– Ne legyél ilyen morcos. Ott lehet a térkép a kardhoz.
Dél felé indult.
– Rossz az irány, az emberek a térképpel észak-nyugatra vannak.
Belépett a fák közé a tisztásról. Alig hallható lépések a háta mögött körmönfont szavakkal vegyítve.
– Ne már, gyere velünk. Jót fog tenni. Már alig vonszolod magad.
Legyintett és továbbment. Nerv mindig is gyűlölte őt. Irigy volt a.. Nerv mindenre irigykedett és mindent gyűlölt saját magán kívül.
– Még, hogy háborúdémon! Nem csodálom, hogy kivágták a szűrödet. Egyszer sem öltél, mióta itt vagy, tábornok.
Megtorpant.
– Bizony. Hallottam a mesét, az őrjöngő tábornokról, aki valaha halomra ölte a démonokat, akár az embereket. Gondoltam mókás lenne, ha a mi Mørkunk lenne az. De hát a kis Mørkica a madárnak sem tudna ártani. Ha akarna sem.
Vihogó rókanevetés.
Szédülés. A pengék forrósodtak a hátán.
Gyorsuló szívverés. A halántékán dübörgött.
Zizegő avar, leplezetlen léptek. Megjött a másik három.
– Naa, Mørk, ne legyél ilyen!
Közeledő test. Nem kellett megfordulnia, hogy tudja, Narcissa ring mellé.
Lágy kéz a vállán. Lábujjhegyen emelkedő puhaság.
Mély levegő. A forró pára visszacsapódott a maszk belsejéről.
Halk mormolás a válla felett. Finoman emelkedő szárnyak.
– Ha velünk jössz, nem bánod meg.
A nő keze a hátára vándorolt, mintha bátorítani akarná.
A lapockája mentén a kardokért nyúlt.
Sikoly.
Narcissa a földön, a kezét szorongatta.
Elszakította tekintetét a szenvedő nőtől és a hátrafordult.

Letörölte a vért Nerv kabátjával és betekerte a két langyos pengét, majd visszahelyezte őket a hátára. Narcissa eltorzult testére nézett. Felemelte az egyik kitépett láb mellett heverő szárnycsonkot és a nő mellé helyezte.

Másfél órája lehetett úton. A falunak a közelben kellett lennie. Sehol egy nesz, csak a földút a talpa alatt. Hűvös volt, de füstnek, embernek semmi nyoma.
Nem tudta mit vár. A kardot mindig is inkább eszmének gondolta, mint valóságnak. Egy térkép..
Felért egy dombtetőre. Lent a völgyben rozogán összetákolt épületek.

Némaság. Vérszag.
Vörös falak, szétmarcangolt hullák.
A hátára fordított egy férfit. Talán földműves lehetett. Kínba torzult arc. Nedves nadrág. Ammóniaszag. Milliónyi seb, hiányzó végtagok. A hasán egyetlen határozott függőleges vágás. Ismerős módszerek.
Átkutatta a többi halottat. Mindegyiken ugyanaz a vágás.
Besatthet.

A könyökére támaszkodott az ágyban. Besatthet a tükör előtt állt és elmélyülten pásztázta tükörképét. Vékony testalkata volt, de mozgásában olyan erő rejlett, aminek kevesen tudtak ellenállni.
– Végeztél?
– Zavar?
– Tudod, hogy nem.
A nő leszakadt a tükörtől és felé fordult. Mélybarna tekintet.
Démon létére angyalian lépkedett vissza az ágyhoz és befúrta magát Mørk ölelésébe.
– Mi lesz velünk?
Összeráncolta a szemöldökét és eltolta magától Besatthetet, hogy jobban lássa.
– Mi lesz, ha meghalunk?
Mørk ingerülten sóhajtott és kiszabadult az ölelésből. Felült és a térdére támasztott a karját. A csábdémon hozzáhajolt és a hátán lévő két egyenes sebhelyet cirógatta.
– Te nem akarsz üdvözülni?
– Nem.
– Miért? Szerinted nem érdemeljük meg?
– Nem tudom.
– Szerintem ugyanúgy kijárna nekünk, ahogy az embereknek. Sok ember követ el bűnt, és mégsem kárhoztatnak el úgy, ahogyan mi.
Kikelt az ágyból és az ablakhoz lépett. Az ilyen beszélgetéshez távolság kellett. Besatthet beitta magát a bőre alá.
– Azreal kardja a kulcs. Ha megtalálnánk...
– Akkor mi lenne?
Hirtelen csattant fel. Nem is akart. De ez a nő..
– Akkor lenne esélyünk.
Besatthet mellé lépett és hozzásimult.
– Együtt megtalálnánk. A kettőnk erejével bármire képesek vagyunk.
– Itt nem az üdvözülés a lényeg.
Csalfa, negédes mosoly a telt ajkakon.
– Nem. Az csak a mellékes jutalom. De gondold el, nem kellene démonkirály és nem kellene az emberekhez alkalmazkodnunk. Minden a miénk lehetne.
Megragadta a nő vállát és az arcát fürkészte.
– Nekem te vagy a minden.
Besatthet kitépte magát a szorításából.
– Nekem ez nem elég.

Kilépett a faluból, észak felé. A szürke nappal lassan narancsba fordult.
Az úton egy fiatal lány hevert vörös tócsában. Még rángatózott.
Nem lehetett több tizenötnél.
Leguggolt mellé.
– Merre ment?
A lány ijedt tekintete ide-oda cikázott és hörgő hangok törtek fel a torkából.
Felemelte a haldokló fejét, hogy kevésbé fulladozzon.
Nem reagált. Pánik a szemében. Belenyúlt a nyílt sebbe. Nyüszítő hang.
– Merre?
A szeme kelet felé fordult.
Egy határozott mozdulat. Roppanó nyakcsigolyák.