Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Myrael
Faj: Démon
Frakció: -
Kaszt: Csábdémon /Succubus/
Nem: nő
Kor: 24-nek néz ki, valójában már 30 éves
Fő karakter: Lyliana Silverfalls
Kinézet: Myraelnek kicsit se megszokott a kinézete. Valójában teljesen eltorzult, ám ezek a torzulások csak még kívánatosabbá teszik őt. Eléggé szexisnek mondott arányos testét szinte alig fedi a vörös domina ruhához hasonlító anyag, ami a domborulatokból is vajmi keveset takar. Szeme metálzöld árnyalattal csábítja magához a kíváncsi tekinteteket. Homlokát két szarv ékesíti, és a füle kissé elf fülre emlékeztetően hegyes. Arcát vérvörös hajkorona keresztezi, és a homloka közepén egy sárga ékkő csillog. Hátán két vörös szárny található, melyek segítségével könnyedén a levegőbe tud emelkedni.
Jellem: Mivel tinédzserkora óta nem bántak vele túl jól, ezért egy rendkívül rideg, erőszakos, de manipulatív démon lett belőle, amikor a halál helyett végül is az alvilág kiköpte magából, és démonná vált. Nem tudja, hogy ki is ő valójában, és hogy honnan is kezdte az életét, de megpróbál valami miatt minden férfit kihasználni, és tönkre tenni, attól függ, hogy az érdeke mit kíván meg. Nem érez szánalmat, vagy bűntudatot, mindenen és mindenkin átgázol a céljai elérése érdekében.
Előtörténet:
Borongós hajnalt hoz a sűrű, sötét éjszaka. Még a nap se mer előjönni, fél, hogy mi az, amit megláthat esetleg. Egy fiatal lány kóborol magányosan az utcákon. Feje lüktet a fájdalomtól, szédül, és émelyeg. Nem tudja ki is ő, vagy hogy honnan is érkezett. Nem tudja, hol van, vagy hogy éppen hova megy. Csak erőtlenül lépked a kihalt utcán. Csak néha pillant meg egy-egy embert, ám azok, ahogy meglátják őt, azonnal sietősen eltűnnek. De ő ebből szinte semmit nem fog fel abban a pár órában. Majd egy tisztás szélén elveszti az eszméletét, és csak pár nap után ébred fel.
Na de ne szaladjunk ennyire előre a történetben.
Sok sok évvel ezelőtt született egy angyali kislány. Neve azóta feledésbe merült, ahogyan ő maga is. Mondhatnánk azt is, hogy az aranyos kislány már akkor eltűnt, amikor egy borús éjszakán egy hintó gördült a ház elé, és pár nem éppen jól szituált ember szállt ki belőle. Ekkor volt tizenhat éves, és éppen a születésnapját ünnepelte szülei, és testvérei körében. Ám sajnos a családja eléggé szegény volt, és a földesúr szemet vetett a lányra az adósság rendezésképpen. Ám a család többi tagjának ez nem tetszett. De hiába próbálták megvédeni a szülei, és a bátyjai, a földesúr emberei a lány szeme láttára ölték meg őket, őt pedig a hintóba rángatták.
A kastélyba érve egy szobába vitték őt, ahol az úr rögvest kezelésbe is vette. Ám mivel gyengéd eszközökkel nem ment semmire a makacs lány ellen, így az erőszakot választotta.Ütötte vágta, ahol csak érte, hol egyedül, hol a legfőbb bizalmasaival együtt. Sokszor ájult el a fájdalomtól, félelemtől, éhségtől, ám ez az urat nem hatotta meg. Ő csak a tartozás kifizetésére tudott csak gondolni. És mivel ez váltóban nem ment, így a természetben szerezte meg. Majd miután már szinte minden energiát kiszipolyozott belőle egy közeli bordélyházba vitette, és az egyik legolcsóbb kategóriába tetette be. Ám egy idő után a lány egyre jobban élvezte a munkáját, és ahogy egyre durvább játékokban és egyre durvább fantáziálásokban volt benne, egyre magasabb árkategóriába került. Főleg mivel egyike volt azoknak a lányoknak, akik egyszerre több kuncsafttal is el tudtak szórakozni. Egyre többször rendelték meg kinti munkára is, és egyre rangosabb vendégei voltak. Ám az egyik nap, hiába élvezte a dolgokat, de a sok alkohol megtette a hatását, és a múltjára visszagondolva nem bírta tovább, és levetette magát a tetőről.
Ám a halál nem ragadta magával ezt a tépett sorsú leányt, sőt, csúnya tréfát űzött vele. Ahelyett, hogy szeretteivel együtt lehetett volna végre, ahelyett elvesztette emlékeit. És történt vele még más is, amit ő akkor és ott talán nem is vett észre, vagy csak nem akart róla tudomást venni.
Borongós hajnalt hoz a sűrű, sötét éjszaka. Még a nap se mer előjönni, fél, hogy mi az, amit megláthat esetleg. Egy fiatal lány kóborol magányosan az utcákon. Feje lüktet a fájdalomtól, szédül, és émelyeg. Nem tudja ki is ő, vagy hogy honnan is érkezett. Nem tudja, hol van, vagy hogy éppen hova megy. Csak erőtlenül lépked a kihalt utcán. Csak néha pillant meg egy-egy embert, ám azok, ahogy meglátják őt, azonnal sietősen eltűnnek. De ő ebből szinte semmit nem fog fel abban a pár órában. Majd egy tisztás szélén elveszti az eszméletét, és csak pár nap után ébred fel.
Hangokat hallok. nem tudom, hogy ki vagyok, és hol vagyok. Éles fény bódítja el elmém, és homályosítja el a látásomat.
- Nézd, egy kis kurvinca!- Hallok egy részeges hangot nem messze mellőlem.
- Igen-igen. És úgy látom, hogy nem is kéne sok ruhát leszednünk róla. De vajon mitől néz ki ilyen ocsmányul? Mi ez a szarv és ez a szárny rajta?
- Kik vagytok és mit akartok?- Emelkedek fel a földről. Szárnyaimat próbálgatom, és érzem, hogy kissé elemelkedek a talajtól.
- Hmm ez tetszik. Na szóval kik vagytok, és mit akartok? Csak nem engem?- Lassan ereszkedek le az egyik elé, és elkezdek előtte vonaglani. Szinte hipnotizálja őket a mozgásom. Óvatosan szedek el tőlük minden értéket, és ahogy az egyik zsebéből kihúzom a pénzérméket egy papírfecnit találok. Azrael Kardja. Ennyi áll rajta.
- Mi ez a felirat? Mi az az Azrael Kardja?- Kérdem tőlük, mert úgy érzem, hogy fontos tárgy lehet.
-Ingyen nem mondjuk meg.
-Hát legyen.- Mondtam, és levetettem a felsőm. Láttam rajtuk, hogy ez már tetszik nekik. -Láthattok még többet is, ha válaszoltok.
-Azrael Kardja egy különleges tárgy. Egy angyal hagyta a Földön, és aki megtalálja, az lesz a világ ura, és annak bármilyen kérése teljesül.
- Igen, ez kell nekem. Hol találom?
- Azt mi se tudjuk, mi is azt keressük.
Nem igazán értettem, hogy mi folyik itt, de abban biztos voltam, hogy ez egyre jobban tetszik nekem. És mivel szörnyű éhséget éreztem, ami nem éppen élelmiszerre vonatkozott, így ott, a tisztáson játszadoztam el a két sihederrel, majd miután végeztem felkeltem.
- Hmm, ez igazán fincsi volt.- Nyaltam meg a szám szélét. Éreztem, hogy kezd visszatérni az erőm.
Otthagytam a két fiút, és lassan kezdtem ráérezni a jelenlegi alakom előnyére. Noha voltak olyanok is, akik szinte azonnal menekültek a közelemből, de elég sok mindenkit tudtam a női bájaimmal a bűvkörömbe vonni. Így nem csak a vagyonomat, de a tudásomat a kardról is egyre növelni tudtam. Mivel az emlékeim még mindig nem tértek vissza, így a Myrael nevet kezdtem el használni. Viszont egy érzés kísértett folyton. Minden férfit megalázni, minden férfin átgázolni. Akár ismerem, akár nem. Nem emlékeztem rá, hogy erre mi szükség van, de ez az érzésem olyan erős volt, hogy igyekeztem ennek eleget tenni.Akár létesítettem testi kapcsolatot egy-egy férfival, akár nem, de így is egyre erősebbnek éreztem magam, és egyre nagyobb luxust halmoztam fel magam köré. Sejtettem, hogy a múltammal van összefüggésben, ezért igyekeztem még jobban, hogy Azrael Kardjának a nyomára bukkanjak. Ám ez köze sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek tűnt, még akkor sem, ha minden embert, akik sikerült megbűvölnöm a kard nyomára állítottam, és hiába próbáltam megszerezni minden információt róla. De megfogadtam, akármilyen jó életem van így, hogy minden ujjamra jut egy újabb férfi, akit tudok egy kicsit hasznosítani, majd el tudom dobni, de érdekel, hogy mi történt azelőtt, hogy ilyenné váltam, így tudtam, soha nem adhatom fel a kard iránti kutatást.
Faj: Démon
Frakció: -
Kaszt: Csábdémon /Succubus/
Nem: nő
Kor: 24-nek néz ki, valójában már 30 éves
Fő karakter: Lyliana Silverfalls
Kinézet: Myraelnek kicsit se megszokott a kinézete. Valójában teljesen eltorzult, ám ezek a torzulások csak még kívánatosabbá teszik őt. Eléggé szexisnek mondott arányos testét szinte alig fedi a vörös domina ruhához hasonlító anyag, ami a domborulatokból is vajmi keveset takar. Szeme metálzöld árnyalattal csábítja magához a kíváncsi tekinteteket. Homlokát két szarv ékesíti, és a füle kissé elf fülre emlékeztetően hegyes. Arcát vérvörös hajkorona keresztezi, és a homloka közepén egy sárga ékkő csillog. Hátán két vörös szárny található, melyek segítségével könnyedén a levegőbe tud emelkedni.
Jellem: Mivel tinédzserkora óta nem bántak vele túl jól, ezért egy rendkívül rideg, erőszakos, de manipulatív démon lett belőle, amikor a halál helyett végül is az alvilág kiköpte magából, és démonná vált. Nem tudja, hogy ki is ő valójában, és hogy honnan is kezdte az életét, de megpróbál valami miatt minden férfit kihasználni, és tönkre tenni, attól függ, hogy az érdeke mit kíván meg. Nem érez szánalmat, vagy bűntudatot, mindenen és mindenkin átgázol a céljai elérése érdekében.
Előtörténet:
Borongós hajnalt hoz a sűrű, sötét éjszaka. Még a nap se mer előjönni, fél, hogy mi az, amit megláthat esetleg. Egy fiatal lány kóborol magányosan az utcákon. Feje lüktet a fájdalomtól, szédül, és émelyeg. Nem tudja ki is ő, vagy hogy honnan is érkezett. Nem tudja, hol van, vagy hogy éppen hova megy. Csak erőtlenül lépked a kihalt utcán. Csak néha pillant meg egy-egy embert, ám azok, ahogy meglátják őt, azonnal sietősen eltűnnek. De ő ebből szinte semmit nem fog fel abban a pár órában. Majd egy tisztás szélén elveszti az eszméletét, és csak pár nap után ébred fel.
Na de ne szaladjunk ennyire előre a történetben.
Sok sok évvel ezelőtt született egy angyali kislány. Neve azóta feledésbe merült, ahogyan ő maga is. Mondhatnánk azt is, hogy az aranyos kislány már akkor eltűnt, amikor egy borús éjszakán egy hintó gördült a ház elé, és pár nem éppen jól szituált ember szállt ki belőle. Ekkor volt tizenhat éves, és éppen a születésnapját ünnepelte szülei, és testvérei körében. Ám sajnos a családja eléggé szegény volt, és a földesúr szemet vetett a lányra az adósság rendezésképpen. Ám a család többi tagjának ez nem tetszett. De hiába próbálták megvédeni a szülei, és a bátyjai, a földesúr emberei a lány szeme láttára ölték meg őket, őt pedig a hintóba rángatták.
A kastélyba érve egy szobába vitték őt, ahol az úr rögvest kezelésbe is vette. Ám mivel gyengéd eszközökkel nem ment semmire a makacs lány ellen, így az erőszakot választotta.Ütötte vágta, ahol csak érte, hol egyedül, hol a legfőbb bizalmasaival együtt. Sokszor ájult el a fájdalomtól, félelemtől, éhségtől, ám ez az urat nem hatotta meg. Ő csak a tartozás kifizetésére tudott csak gondolni. És mivel ez váltóban nem ment, így a természetben szerezte meg. Majd miután már szinte minden energiát kiszipolyozott belőle egy közeli bordélyházba vitette, és az egyik legolcsóbb kategóriába tetette be. Ám egy idő után a lány egyre jobban élvezte a munkáját, és ahogy egyre durvább játékokban és egyre durvább fantáziálásokban volt benne, egyre magasabb árkategóriába került. Főleg mivel egyike volt azoknak a lányoknak, akik egyszerre több kuncsafttal is el tudtak szórakozni. Egyre többször rendelték meg kinti munkára is, és egyre rangosabb vendégei voltak. Ám az egyik nap, hiába élvezte a dolgokat, de a sok alkohol megtette a hatását, és a múltjára visszagondolva nem bírta tovább, és levetette magát a tetőről.
Ám a halál nem ragadta magával ezt a tépett sorsú leányt, sőt, csúnya tréfát űzött vele. Ahelyett, hogy szeretteivel együtt lehetett volna végre, ahelyett elvesztette emlékeit. És történt vele még más is, amit ő akkor és ott talán nem is vett észre, vagy csak nem akart róla tudomást venni.
Borongós hajnalt hoz a sűrű, sötét éjszaka. Még a nap se mer előjönni, fél, hogy mi az, amit megláthat esetleg. Egy fiatal lány kóborol magányosan az utcákon. Feje lüktet a fájdalomtól, szédül, és émelyeg. Nem tudja ki is ő, vagy hogy honnan is érkezett. Nem tudja, hol van, vagy hogy éppen hova megy. Csak erőtlenül lépked a kihalt utcán. Csak néha pillant meg egy-egy embert, ám azok, ahogy meglátják őt, azonnal sietősen eltűnnek. De ő ebből szinte semmit nem fog fel abban a pár órában. Majd egy tisztás szélén elveszti az eszméletét, és csak pár nap után ébred fel.
Hangokat hallok. nem tudom, hogy ki vagyok, és hol vagyok. Éles fény bódítja el elmém, és homályosítja el a látásomat.
- Nézd, egy kis kurvinca!- Hallok egy részeges hangot nem messze mellőlem.
- Igen-igen. És úgy látom, hogy nem is kéne sok ruhát leszednünk róla. De vajon mitől néz ki ilyen ocsmányul? Mi ez a szarv és ez a szárny rajta?
- Kik vagytok és mit akartok?- Emelkedek fel a földről. Szárnyaimat próbálgatom, és érzem, hogy kissé elemelkedek a talajtól.
- Hmm ez tetszik. Na szóval kik vagytok, és mit akartok? Csak nem engem?- Lassan ereszkedek le az egyik elé, és elkezdek előtte vonaglani. Szinte hipnotizálja őket a mozgásom. Óvatosan szedek el tőlük minden értéket, és ahogy az egyik zsebéből kihúzom a pénzérméket egy papírfecnit találok. Azrael Kardja. Ennyi áll rajta.
- Mi ez a felirat? Mi az az Azrael Kardja?- Kérdem tőlük, mert úgy érzem, hogy fontos tárgy lehet.
-Ingyen nem mondjuk meg.
-Hát legyen.- Mondtam, és levetettem a felsőm. Láttam rajtuk, hogy ez már tetszik nekik. -Láthattok még többet is, ha válaszoltok.
-Azrael Kardja egy különleges tárgy. Egy angyal hagyta a Földön, és aki megtalálja, az lesz a világ ura, és annak bármilyen kérése teljesül.
- Igen, ez kell nekem. Hol találom?
- Azt mi se tudjuk, mi is azt keressük.
Nem igazán értettem, hogy mi folyik itt, de abban biztos voltam, hogy ez egyre jobban tetszik nekem. És mivel szörnyű éhséget éreztem, ami nem éppen élelmiszerre vonatkozott, így ott, a tisztáson játszadoztam el a két sihederrel, majd miután végeztem felkeltem.
- Hmm, ez igazán fincsi volt.- Nyaltam meg a szám szélét. Éreztem, hogy kezd visszatérni az erőm.
Otthagytam a két fiút, és lassan kezdtem ráérezni a jelenlegi alakom előnyére. Noha voltak olyanok is, akik szinte azonnal menekültek a közelemből, de elég sok mindenkit tudtam a női bájaimmal a bűvkörömbe vonni. Így nem csak a vagyonomat, de a tudásomat a kardról is egyre növelni tudtam. Mivel az emlékeim még mindig nem tértek vissza, így a Myrael nevet kezdtem el használni. Viszont egy érzés kísértett folyton. Minden férfit megalázni, minden férfin átgázolni. Akár ismerem, akár nem. Nem emlékeztem rá, hogy erre mi szükség van, de ez az érzésem olyan erős volt, hogy igyekeztem ennek eleget tenni.Akár létesítettem testi kapcsolatot egy-egy férfival, akár nem, de így is egyre erősebbnek éreztem magam, és egyre nagyobb luxust halmoztam fel magam köré. Sejtettem, hogy a múltammal van összefüggésben, ezért igyekeztem még jobban, hogy Azrael Kardjának a nyomára bukkanjak. Ám ez köze sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek tűnt, még akkor sem, ha minden embert, akik sikerült megbűvölnöm a kard nyomára állítottam, és hiába próbáltam megszerezni minden információt róla. De megfogadtam, akármilyen jó életem van így, hogy minden ujjamra jut egy újabb férfi, akit tudok egy kicsit hasznosítani, majd el tudom dobni, de érdekel, hogy mi történt azelőtt, hogy ilyenné váltam, így tudtam, soha nem adhatom fel a kard iránti kutatást.
A hozzászólást Myrael összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 11, 2016 10:08 pm-kor.
