Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Ardana Shanoa Falkenrath
Faj: Ember
Frakció: Hellenburgi Királyi Szövetség
Kaszt: Arkán mágus
Nem: Nő
Kor: 26
Kinézet: Egész életében azzal piszkálták, hogy alacsony. Lehet, hogy még a 150 centimétert is csak alulról súrolja, viszont körüllengi őt a személyiségéből fakadó sziporka, ami talán kicsit növel is rajta. Az egóján feltétlenül. Felszegett fejecskéjére pillantva egy zöldes barna szempárba ütközhet a tekintet, ami tanúvallomást ad a fiatal nő örökös elszántságáról. Haja hosszú, derékig ér és talán a védjegye is, hiszen lángvörös. A kedvenc színe a kék, így amikor teheti, ez dominál az öltözékében, viszont gyakran hord feketét. Kedvenc ruhadarabja egy fekete csipkeköpönyeg, ami az arcát is elfedi. Igyekszik a praktikumra törekedni a többi ruhájánál, mert hiába az előkelő származás és a családi féltés: gyakran van úton.
Jellem: A nagyon pimasz egy nagyon enyhe és szolid jelző. Persze csak akkor, ha nem a családja vagy valami fontosabb személy környezetében van, de egyébként ne bízz rá alvó szörnyetegeket, mert piszkálni fogja. Nagyon. Vakmerő, ha az ellenség képen röhögéséért plecsniket osztogatnának, akkor annyi lenne neki, hogy összegörnyedne alattuk. A legrosszabbul azt viseli, ha valaki Shanoának hívja, mert a nővérét hívták úgy, aki a születése előtt halt meg. Individualista, hisz abban, hogy minden egyes lélek egy külön kis kincsesláda. Nem rajong azért, ha a lelkét fürkészik, mert egyébként le tud süllyedni egy piti zsebtolvaj szintjére is. Kíváncsi, érdekli minden, de nem mindenki. Azzal pedig sokak idegein pengetett már, hogy hibás számításokat javított ki, mert nem bírja a látványukat sem.
Előtörténet: Gazdag kereskedő család második gyermeke, aki egy tragédia után látta meg a napvilágot. Volt egy nővére, Shanoa, aki mindössze csupán két éves volt, amikor a figyelmetlen dajka hibájából a halálába zuhant. Sokan sejtettek akkor idegenkezűséget a dolog mögött, de a szülők inkább csak békére vágytak. Ekkor született meg Ardana, akinek eleinte az árnyékban kellett élnie. A gyász árnyékában. Négy éves lehetett a lány, amikor az anyja teljesen elveszítette a maradék józanságát is. A szülés után nem sokkal kezdett el a pohár fenekére nézni, de túl gyakran, így elveszítette a kontrollt, végül az emlékeit is. A lányát folyamatosan a halott nővére nevén szólította és hallucinációk gyötörték. Nem tudtak segíteni rajta, egy év múlva életét veszítette.
Az özvegy apa és Ardana magukra maradtak, de ami örömük volt, hogy kiderült, hogy a lányka örökölte édesapja tehetségét a számok terén és amikor tehette együtt írták a könyveléseket és az üzlet is gördülékenyen ment. Be is lett Ardana íratva egy méregdrága iskolába. Ahogy kamaszodott, a környezetét őrültnek találta. Volt olyan társa, aki a vallási fanatizmusig ment el, mások pedig erkölcstelen mértékben züllöttek le. Számára egy dolog volt fontos: hogy büszkévé tegye immáron idősödő atyját. Mindenáron mágus akart lenni. Nem akarta átvenni a családi vállalkozást, mert tudta, hogy a nagybátyja kezébe sokkal inkább való.
Ahogy az ő kezébe pedig a varázsbot. Ez pedig talán a végzete hívó szava.
***
9
- Ardana, gyere le fáról! Kész a vacsora. - kiált ki az udvarra a nevelőnő, én pedig unottan sóhajtok fel és forgatom meg a szemeimet. Most be kell csuknom a könyvem, le kell másznom és semmi kedvem sincs ehhez. Be akarom fejezni ezt a fejezetet.
- Majd később eszek, Leah! - kiáltok vissza flegma kis fintorral, ő pedig csípőre tett kézzel áll meg az ajtóban.
- Erről még atyád hallani fog. Remélem legalább a Bibliát bújod ennyire. - szinte kiabál velem, de elengedem a fülem mellett. Annyira hangos ez a nő. Annyira kellemetlen. Becsapom a könyvet és felállok az ágon, amire a kövérkés asszony szinte futni kezd, de én könnyedén ugrom le és a földre érkezés után leporolom magam. Az ablakra pillantva látom még apám halvány mosolyát, ahogy fordul vissza. Tudom, hogy nem örül neki, amikor ezt csinálom, de nem vagyok Shanoa. Nem fogok meghalni. Nem fogom magára hagyni.
15
- Dana, Dana! - rohan le a lépcsőn felém Meria, én pedig megtorpanok, de éppen csak annyi időm van, hogy elkapjam őt, ahogy zokogva a karjaimba roskad. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, noha régóta ismerem őt. Mondhatni jó barátom.
- Mer, mi a baj? - kérdezem tőle, ahogy megpróbálom talpra állítani a nálam bő húsz centivel magasabb lányt. Nem könnyű, de végül sikerül magától is megállnia. A könnyei függönye mögül néz rám és hüppög kicsit.
- Dorwant... Megölte egy inkvizítor. - ökölbe szorulnak apró kezeim. Az átkozott Egyház. Nem csoda, hogy elődeink besokalltak tőlük. Szerintem a papjaiknak még azt is megmondják, hogy mikor mehetnek az árnyékszékre. Haljon meg. Haljon meg az összes. Remélem egyszer Északra vonul az egész haderő és a földbe tiporják őket.
19
Mára nem foglalkoztat annyira a vallásháború. Ami sokkal fontosabb, hogy Hellenburgot szolgálom. Meg olykor a saját zsebem. Most is éppen egy fa ágán ülök, majszolgatva egy kis darabka kenyeret, a csipkeköpenyem csuklyájának hűvös rejteke alatt. Messze vagyok az otthontól, de ha valaki szereti a tájat, akkor bárhol otthonra lelhet. Szívemben lobog a szabadság szeretete és az arkán mágia iránti elkötelezett és végtelen szerelmem. Mert ugyan apám nem örült neki, hogy az öccsére ruháztam a vállalkozást, mert én bizony mágus leszek. De aki tanulni akar, annak akár a Pokolba is el kell mennie. Hol van már a kislány, aki fákról ugrándozik... A szívemben csak.
Lópaták dobogása. Gyorsan pillantok csak az irányába. Egy igen karakteres arcú úriember ül a lován, engem meg a látványa is felidegesít. Mit ad az ég, nem egy inkvizítor? Hogy rohadna meg.
Ki a hülye? Ardana Falkenrath, az bizony. Megeresztek az irányába egy archanischer geschoss-t és leszökkenek a fáról, hogy nevetve, lobogó csipke köpennyel fussak beljebb az erdőben, amit már ismerek, mint a tenyeremet. Ó, egyszer ez fog velem végezni, megmondták, hányszor megmondták. Nem bírok magammal, ha ilyen helyzetben találom magamat.
26
Összefont karokkal támasztom a falat, az arcomat a köpenyem fedi, mint mindig. Az elmúlt hét évben egy perc nyugtom sem volt. Apám persze kissé elégedetlen, amiért szinte sosem lát, de cserébe én láthatok elég sok mindent a haza szolgálatában. De most egészen más dolog piszkálja a fantáziám. Emlékszem, hogy hét éve heccből megtámadtam egy inkvizítort, nem túl régen pedig ismét láttam. Mi ez a fixációm az egyházi személyek ellen? Mármint a mieinkkel semmi bajom. Hallottam pár templomosunkat a múltkor egy kardról cseverészni. Én pedig hamarabb kérek elnézést, mint engedélyt, úgyhogy kutatni kezdtem. Még én magam sem tudom, hogy mibe kevertem magam, de az utolsó porcikám is lángol az izgalomtól. Ki tudja... lehet még lesz szerencsém pár hülyét piszkálni.
Faj: Ember
Frakció: Hellenburgi Királyi Szövetség
Kaszt: Arkán mágus
Nem: Nő
Kor: 26
Kinézet: Egész életében azzal piszkálták, hogy alacsony. Lehet, hogy még a 150 centimétert is csak alulról súrolja, viszont körüllengi őt a személyiségéből fakadó sziporka, ami talán kicsit növel is rajta. Az egóján feltétlenül. Felszegett fejecskéjére pillantva egy zöldes barna szempárba ütközhet a tekintet, ami tanúvallomást ad a fiatal nő örökös elszántságáról. Haja hosszú, derékig ér és talán a védjegye is, hiszen lángvörös. A kedvenc színe a kék, így amikor teheti, ez dominál az öltözékében, viszont gyakran hord feketét. Kedvenc ruhadarabja egy fekete csipkeköpönyeg, ami az arcát is elfedi. Igyekszik a praktikumra törekedni a többi ruhájánál, mert hiába az előkelő származás és a családi féltés: gyakran van úton.
Jellem: A nagyon pimasz egy nagyon enyhe és szolid jelző. Persze csak akkor, ha nem a családja vagy valami fontosabb személy környezetében van, de egyébként ne bízz rá alvó szörnyetegeket, mert piszkálni fogja. Nagyon. Vakmerő, ha az ellenség képen röhögéséért plecsniket osztogatnának, akkor annyi lenne neki, hogy összegörnyedne alattuk. A legrosszabbul azt viseli, ha valaki Shanoának hívja, mert a nővérét hívták úgy, aki a születése előtt halt meg. Individualista, hisz abban, hogy minden egyes lélek egy külön kis kincsesláda. Nem rajong azért, ha a lelkét fürkészik, mert egyébként le tud süllyedni egy piti zsebtolvaj szintjére is. Kíváncsi, érdekli minden, de nem mindenki. Azzal pedig sokak idegein pengetett már, hogy hibás számításokat javított ki, mert nem bírja a látványukat sem.
Előtörténet: Gazdag kereskedő család második gyermeke, aki egy tragédia után látta meg a napvilágot. Volt egy nővére, Shanoa, aki mindössze csupán két éves volt, amikor a figyelmetlen dajka hibájából a halálába zuhant. Sokan sejtettek akkor idegenkezűséget a dolog mögött, de a szülők inkább csak békére vágytak. Ekkor született meg Ardana, akinek eleinte az árnyékban kellett élnie. A gyász árnyékában. Négy éves lehetett a lány, amikor az anyja teljesen elveszítette a maradék józanságát is. A szülés után nem sokkal kezdett el a pohár fenekére nézni, de túl gyakran, így elveszítette a kontrollt, végül az emlékeit is. A lányát folyamatosan a halott nővére nevén szólította és hallucinációk gyötörték. Nem tudtak segíteni rajta, egy év múlva életét veszítette.
Az özvegy apa és Ardana magukra maradtak, de ami örömük volt, hogy kiderült, hogy a lányka örökölte édesapja tehetségét a számok terén és amikor tehette együtt írták a könyveléseket és az üzlet is gördülékenyen ment. Be is lett Ardana íratva egy méregdrága iskolába. Ahogy kamaszodott, a környezetét őrültnek találta. Volt olyan társa, aki a vallási fanatizmusig ment el, mások pedig erkölcstelen mértékben züllöttek le. Számára egy dolog volt fontos: hogy büszkévé tegye immáron idősödő atyját. Mindenáron mágus akart lenni. Nem akarta átvenni a családi vállalkozást, mert tudta, hogy a nagybátyja kezébe sokkal inkább való.
Ahogy az ő kezébe pedig a varázsbot. Ez pedig talán a végzete hívó szava.
9
- Ardana, gyere le fáról! Kész a vacsora. - kiált ki az udvarra a nevelőnő, én pedig unottan sóhajtok fel és forgatom meg a szemeimet. Most be kell csuknom a könyvem, le kell másznom és semmi kedvem sincs ehhez. Be akarom fejezni ezt a fejezetet.
- Majd később eszek, Leah! - kiáltok vissza flegma kis fintorral, ő pedig csípőre tett kézzel áll meg az ajtóban.
- Erről még atyád hallani fog. Remélem legalább a Bibliát bújod ennyire. - szinte kiabál velem, de elengedem a fülem mellett. Annyira hangos ez a nő. Annyira kellemetlen. Becsapom a könyvet és felállok az ágon, amire a kövérkés asszony szinte futni kezd, de én könnyedén ugrom le és a földre érkezés után leporolom magam. Az ablakra pillantva látom még apám halvány mosolyát, ahogy fordul vissza. Tudom, hogy nem örül neki, amikor ezt csinálom, de nem vagyok Shanoa. Nem fogok meghalni. Nem fogom magára hagyni.
15
- Dana, Dana! - rohan le a lépcsőn felém Meria, én pedig megtorpanok, de éppen csak annyi időm van, hogy elkapjam őt, ahogy zokogva a karjaimba roskad. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, noha régóta ismerem őt. Mondhatni jó barátom.
- Mer, mi a baj? - kérdezem tőle, ahogy megpróbálom talpra állítani a nálam bő húsz centivel magasabb lányt. Nem könnyű, de végül sikerül magától is megállnia. A könnyei függönye mögül néz rám és hüppög kicsit.
- Dorwant... Megölte egy inkvizítor. - ökölbe szorulnak apró kezeim. Az átkozott Egyház. Nem csoda, hogy elődeink besokalltak tőlük. Szerintem a papjaiknak még azt is megmondják, hogy mikor mehetnek az árnyékszékre. Haljon meg. Haljon meg az összes. Remélem egyszer Északra vonul az egész haderő és a földbe tiporják őket.
19
Mára nem foglalkoztat annyira a vallásháború. Ami sokkal fontosabb, hogy Hellenburgot szolgálom. Meg olykor a saját zsebem. Most is éppen egy fa ágán ülök, majszolgatva egy kis darabka kenyeret, a csipkeköpenyem csuklyájának hűvös rejteke alatt. Messze vagyok az otthontól, de ha valaki szereti a tájat, akkor bárhol otthonra lelhet. Szívemben lobog a szabadság szeretete és az arkán mágia iránti elkötelezett és végtelen szerelmem. Mert ugyan apám nem örült neki, hogy az öccsére ruháztam a vállalkozást, mert én bizony mágus leszek. De aki tanulni akar, annak akár a Pokolba is el kell mennie. Hol van már a kislány, aki fákról ugrándozik... A szívemben csak.
Lópaták dobogása. Gyorsan pillantok csak az irányába. Egy igen karakteres arcú úriember ül a lován, engem meg a látványa is felidegesít. Mit ad az ég, nem egy inkvizítor? Hogy rohadna meg.
Ki a hülye? Ardana Falkenrath, az bizony. Megeresztek az irányába egy archanischer geschoss-t és leszökkenek a fáról, hogy nevetve, lobogó csipke köpennyel fussak beljebb az erdőben, amit már ismerek, mint a tenyeremet. Ó, egyszer ez fog velem végezni, megmondták, hányszor megmondták. Nem bírok magammal, ha ilyen helyzetben találom magamat.
26
Összefont karokkal támasztom a falat, az arcomat a köpenyem fedi, mint mindig. Az elmúlt hét évben egy perc nyugtom sem volt. Apám persze kissé elégedetlen, amiért szinte sosem lát, de cserébe én láthatok elég sok mindent a haza szolgálatában. De most egészen más dolog piszkálja a fantáziám. Emlékszem, hogy hét éve heccből megtámadtam egy inkvizítort, nem túl régen pedig ismét láttam. Mi ez a fixációm az egyházi személyek ellen? Mármint a mieinkkel semmi bajom. Hallottam pár templomosunkat a múltkor egy kardról cseverészni. Én pedig hamarabb kérek elnézést, mint engedélyt, úgyhogy kutatni kezdtem. Még én magam sem tudom, hogy mibe kevertem magam, de az utolsó porcikám is lángol az izgalomtól. Ki tudja... lehet még lesz szerencsém pár hülyét piszkálni.
