Nirzorm (Michael Schwind)

Név: Nirzorm (Michael Schwind)

Faj: Démon

Frakció: Magányos farkas

Kaszt: Irigységdémon

Nem: Férfi

Kor: 3

Kinézet: Nirzorm kinézete leginkább egy egyszerű, és átlagos kóborló emberéhez hasonlít. Testalkata leginkább a lopakodó-menekülő életmódhoz alkalmazkodott, ami a lopásoknál jól jöhet. Haja és szeme egyaránt barna, egyetlen ismertető jegye van, amiről, ha ritkán is, de megismerik. Ez a szeme alatt lévő kis „tetoválás” vagy billog. (Előtöriben ismertetve lesz). A ruházata meglehetősen egyszerű és szürke, csuklyában járja be a világot.Démoni farkát levágta, mert kicsit hátráltatta őt. Kép:



Jellem: Mivel nem feltétlenül a szemtől szembeni harcra specializálódott, így más módszerrel kell túlélnie. Ehhez kapcsolódik a manipulatív jelleme, sokszor próbálja más embereken keresztül elérni a célját. Sokszor bizalmatlan, nehéz a közelébe férkőzni. Magányos alkat, nem létesít hosszútávú kapcsolatot senkivel sem. Kapzsi és szeret minél több tárgyat felhalmozni aktuális búvóhelyén, amik leginkább fegyverek és ékszerek.

Előtörténet:

Az élete? Azt mondják, míg élt mindig is nélkülözésben élt. A családja szegény volt, aligha volt minden nap ételre pénz. Viszont alkoholra mindig is volt. Ez volt az apja… Egy szerencsétlen szerencsejátékos, aki ha veszített alkoholba és agresszióba fojtotta sikertelenségét. Verte a feleségét és gyerekét is. Viszont a gyerek nem hagyta magát, többször elszökött otthonról vagy elbújt. A gyerekkori társaságában a legjobb bújó volt, valahogyan mindig is meglátta a terepben azokat a részleteket, amit maga javára fordíthatott. Nem volt semmilyen jó emléke gyerekkorából. Se jó család, se jó barátok, semmi. Valahogy senkivel nem tudott kötődést kialakítani. Sokszor menekülnie kellett, mivel próbált mindent megszerezni sok mindent, amit nem szerezhetett meg a családja. Ezért is kikapott jópárszor, és nem bántak vele sosem kesztyűs kézzel. Alkalmazkodott a veréshez, meneküléshez és a bujdokláshoz is.  Ez volt az élete.
A családja a folyamatos lopások miatt kitagadta, és így el kellett hagynia otthonát. Nem nehéz szívvel hagyta őket ott, inkább valamiféle felszabadulást érzett magában. A szabadság édes ízét. Vagy inkább keserédes? Sokáig egy elhagyott kis raktárban húzta meg magát, mert nem volt miből fizetnie egy saját házat. Csavargó volt, nem volt igazán szakmája. Ő igazán egy dolognak élt, de az nem igazán volt törvényes. Ahogy öregedett, kamaszból felnőtté érett, egyre ügyesebb volt, és ezt nem lehetett szem elől véteni. Egy nap megkereste egy idegen alak:
- Hé te psszt! – szólt oda neki – te vagy az a Schwind, akiről beszélnek a negyedben?
- Nem tudom miről beszélsz, én csak egy csavargó vagyok. – mosolyodott el Michael, majd megrázta a kis dobozát, amiben némi aprót tartott.
Ez a doboz arra szolgált, hogy álcázhassa magát. Nagy zubbonyában, szakadtas szürke öltözékében könnyen elvegyült koldusként a szegény- illetve a gazdagabb negyedekben egyaránt. A fickó viszont nem tágított:
- Tudom, ki vagy, ha érdekelne egy kis kihívás keresd meg ezt. – fejezte be, majd átadott egy kis papirost.
Mire rákérdezhetett volna a sötétségben eltűnt megkeresője. Kinyitotta, amit kapott és elolvasta:
„Rezidencia, egy nyaklánc, holnapra az északi kapunál.”
A tömör célratörő üzenet egyértelmű volt. El kellett a helyi elöljárótól lopni egy valószínűleg nagyon értékes ékszert. A papíron még egy motívum is volt rajzolva, valamilyen kereszt. Talán az Egyházé. Ki tudja, sosem volt vallásos ember, nem is szerette ezt a témát túlgondolni. Az élet egy ideig létezik, aztán kihuny, mint egy gyertyaláng. Ilyen egyszerű.
Felkészült az akcióra, ami csak annyiból állt, hogy egy kicsit megfente a tőrét. Ritkán használta, viszont mikor használnia kellett, életmentő volt. És hát lényegében élet-elvevő is. Az Úr adja, az Úr elveszi. Ez az úr viszont csak elvesz. Gondolta magában, és eltette a kis hüvelybe, ami a csuklójára volt erősítve. Az épületet több őr is vigyázta, szinte minden irányból. Előnyére vált viszont, hogy több fa is körülölelte a birtokot, így a fákon közelebb férkőzhetett egy jobb megfigyelőállásba. Az őrök már nem voltak annyira éberek, viszont attól még ott voltak. Egy hosszabban benyúló ágról átugrott a tetőre, és onnan lemászva a hátsó ajtón belopózott. Nem sokan voltak ott, csak a személyzet, aki úgy tűnt, hogy mélyen alszik. A hálószobába sompolyogva megpillantott egy ékszeres ládikát, benne rengeteg ékszerrel és váltóval. Azonnal felkapta és próbált angolosan távozni, viszont az egyik cseléd felébredt és sarokba szorította egy szobában. Még nem látta meg, viszont egyértelműen abba a szobába készült menni. Gyorsan kellett cselekedni, felpillantva a gerendákat vette észre, amikre gyorsan felkapaszkodott és azon csüngött. Meg is érkezett a szolgáló, annak rendje és módja szerint. Érezte, viszont Michael, hogy a kis doboza el kezd kicsúszni a zsebéből, viszont az egyik keze a gerendán, a másik a ládikán volt. Le is esett, pont a szolgáló elé. Gyorsan kellett cselekedni, hiszen egy esetleges riadó akár a szabadságába is kerülhet. Hirtelen a cseléd mögé ugrott, és utána a nyakához nyúlt, viszont az ügyesebb volt, és kihámozta magát szorítója karjaiból, és kiabálni kezdett. Hatalmas hangzavar keletkezett, és futásnak kellett erednie. Rohant szobáról szobára, futás közben felkapott egy gyertyát és próbált valami éghetőt keresni a házban. Aztán a konyhába ahogy befutott, talált néhány alkohollal teli üveget a polcokon, azt vágta a földhöz, majd arra a gyertyát. Most nyert egy kis egérutat gondolta. Végre kijutott a házból, de utána is üldözték, ráadásul kutyákkal. Próbált minél több akadályt maga mögé gördíteni, azzal is nehezítve üldözőinek mozgását. A tetőkön mozogva, hosszas hajsza után sikerült végre meglépnie.
Végre megpihenhetett. Így még az életben nem üldözték, nagyon ki volt merülve. Csak ült egy istállóban, hallgatva az állatok szuszogását. Észre sem vették, hogy ott van. Vagy talán nem is érdekelte őket. Bár fáradt volt, járt az agya, mint egy gépezet. A lopott ékszeres doboz tartalma rengeteg váltót érhet. Viszont ha leadja ezeknek a tolvajoknak valószínűleg a töredék töredékét kapná meg a szajréból. Mielőtt elaludt már eldöntötte: a „szerződést” felbontja. A megérdemelt pihenés várt rá, aztán majd kiszökik a városból és eladja messzi innen egy másik városban. Legalábbis ezt gondolta.
- Jó reggelt! Jó reggelt hercegnő! – ébresztgette egy ismeretlen karcos hang – Ébresztő!
Rákiáltott, és Michael azon kapta magát, hogy ki van kötözve az istálló egyik oszlopához. A Nap már delet is elütötte, perzselő volt a hője, ami az arcába csapott.
- Úgy gondolom, valami nálad van, ami igazából, ha nem is a miénk, de nekünk szántál. – kinyitotta a ládikát és kikerekedett a szeme – Húha, ez több mint gondoltam. Szép munka. Ezzel akartál minket itthagyni? Hahaha. Ostoba. – nevetett fel, és előhúzott egy tőrt. – Tolvajt csak úgy lopj meg, ha el is tudsz iszkolni előle! – fejezte be, és a bal szeme alá elkezdett egy alakzatot vésni.
A fájdalom majdnem elviselhetetlen volt számára, közel volt az ájuláshoz. Mikor már majdnem elájult volna, egy vödör vízzel felöntötték.
- Így jár, aki velünk szórakozik, nézd csak meg magad. – felé fordította a késének pengéjét, amiről tükröződött az arca. Csupa vér volt, és valami virágforma véset lehetett rajta, bár nem volt biztos benne. Biztosan ennek a bandának a jele volt.
Talán ez lesz a vég? Egész nap csak verték, püfölték és kínozták őt válogatott módokon: a bőrét több helyen is felsértették, megégették, kezeit több helyen eltörték. Tűréshatárán bőven átlendülve többször elájult. Volt, amikor hagyták, volt, amikor nem. Nem volt sok pihenési ideje. Ez szinte egy napig ment, bár nem tudta pontosan, teljesen elvesztette az időérzékét. A sötétségben egy lángoló tüzet látott, benne egy alakkal,  aki valamiféle szavakat suttogott neki.
- Gyere velem… Bosszú… Haláál!
Bár egyre hangosabb volt az őrszem rá se hederített, vagy talán nem is hallotta. Lehet, hogy csak hallucinál? De nem, érezte, hogy itt a vége így ennyit mondott:
- Ha megöltök, ha nem a bosszúm örökké élni fog! A pokol tüzében fogtok megdögleni!
- Elég a bájcsevejből! Véged! – kiáltott fel az őrszem, majd többször hasba szúrta Michael-t.
Akkor ennyi, vége, most jön a fény? Nem ilyen élet után csakis a sötétség jöhet. Csak a sötétséget és ürességet érzékelte, viszont egy visszhang még mindig a fülébe csengett:
- Gyere velem!
Aztán az üresség helyett hatalmas fájdalmat érzett, amit egy óriási démoni üvöltés követett. Aztán egyszerre csend, és fényesség. Hol vagyok? Mi történt? Gondolkodott magában, mikor egyszer csak felébredt. Egy nyirkos, nedves helyen lehetett, valami kör alakú...Ez egy kiszáradt kút! De hogy került oda? Teljes értetlenséggel állt a helyzettel szemben. Megtapogatta magát, nem találta magánál semmit, csak valami üres dobozt. Hmm értéktelen kacat, gondolta, majd elhajította azt. Ideje lenne kimászni, szerencséjére a kútnak a kötele le volt eresztve, így ügyesen ki bírt vánszorogni, amin meg is lepődött. Ahogy kiért, megállapította, hogy valami kis tanya szerű helyen lehet. Elindult a ház felé, mikor is meglátta magát egy pocsolyában: szemei sárgák voltak, arca csupa sár, viszont valami volt a szeme alatt, de nem tudta kivenni mi az. Nem értette, de nem is izgatta őt igazából. Annyit érzett, hogy a közérzete kicsit feldúlt, de ezt nem tudta, hogy miért történik vele. A házba beérve nem talált senkit, kongott az ürességtől. Pókhálók, porcicák, ha szabad téren lett volna talán még ördögszekér is elgurult volna előtte. Szerencséjére nem volt kifosztva, lehet, hogy valami betegség miatt üresedett meg a ház. Rongyos ruháit le akarta cserélni, így megnézett egy hálószobát, ott talált is néhány régi kacatot amit felvehetett. Tovább kutakodva a talált eldugva némi váltót, értéktárgyat és a végén még egy kisebb tőrt is. Nagyon szép volt, kár, hogy csak dísznek tarthatták, hiszen nagyon tompa volt. Úgy döntött, hogy kialakítja ezt a kis helyet magának, és ez lesz a kis székhelye, majd ha végzett a közeli városban keres magának valami fényeset és értékeset.

Üdv az oldalon kedves Nirzom

Bár az előtörténeted nem rossz véletlenül sem, s szerintem nagyszerűen eltaláltad a kéregető-tolvaj szerepet (Annak rendje és módja szerint), mielőtt elfogadnám szeretném, ha pár dolgot kijavítanál nekem. Ez csak formaiság természetesen, de azért meg kell tenni, mielőtt elfogadhatnálak

1) A kornál szerepeljen az, hogy mennyi időt töltött démonként.

2) " Csupa vár volt, és valami virágforma véset lehetett rajta, bár nem volt biztos benne." Volt egy-egy kis elírás a történetben, de ez itt talán egy picit túl fontos mozzanat ahhoz, hogy várakkal legyen tele a penge

3) A Démoni átalakulás esetében az ember elhalálozik, a teste nem ugyanott fog megjelenni, ahol meghalt. Úgy képzeld ezt el, mintha egy fps játékban lelőnének téged, ott marad a tested valahol és meghaltál, de kapsz egy respawnt valahol teljesen random helyen, nem a halálod helye mellett. Halál után emellett olyan, mintha kapnál egy tiszta lapot, elmondom neked, hogy mi marad meg a karaktered tudatából, miután démon lesz:
- Ha tudtál írni-olvasni, az megmarad, a lopási képességed, zárfeltörlés, beszédképességek stb.
- A kinézeted egy kissé megváltozik, az irigységdémonoknak például van farka (Ezt le lehet vágni, nem gázos). A szemednél lévő billog megmaradhat, de nem tudhatod, hogy azt honnan kaptad.
- Nem emlékezhetsz semmire sem az előző életedből, maximum olyasmire, ami érzéshez kapcsolódik. Ilyesmi lehet például az, hogy halálodkor bosszút akartál állni. Azt érezheted, hogy neked dolgod van még valahol, de nem tudatod, hogy mi. Egy érdekes történetszál lehet az, hogy rájössz mi is az a billog a szemednél, azt tartsd meg szerintem. Emellett klasszikus értelemben a bosszúvágy inkább Háborúdémont szülne, de mivel egész életedet tolvajként élted le, nálad ez nem fontos.
- Ehhez mérten egy ilyen rövid, éledés szegmenst szeretnék kérni az előtörténethez, ahol megmutatod nekem azt, hogy miként és hol jelenik meg ismételten a karaktered halála után, kivéve, ha úgy akarod kijátszani, hogy játéktéren jelenik meg. Akkor ez nem kell

Sok szerncsét kívánok az ET csiszolásához, tudom, hogy nem lesz ezzel gond, mert elég ügyes vagy

Ciel

Készen van, kár, hogy a váras pengét ki kellett vennem :/

Immáron nincs semmi okom visszautasítani a történetet, amit különösen kiemelnék a végéből, az a kiszáradt kút szimbólum. Nagyon tetszik az, hogy pont egy kiszáradt kútban ébred a karakter, nagyon jó kép Ugye a kút mindig is egy olyasmi, amiből merni szoktak, hogy az ember oltsa a szomját, hogy oltsa a kapzsiságát. Te egy kiszáradt kút vagy, örökké üres, megtölthetetlen, bármennyit is lopsz, sosem leszel elégedett azzal. Nagyon találó hely egy démon újraéledéséhez.


Felszerelés: Tőr

Képességek:

Személyes passzív: Ezüst nyelv
Leírás: Nirzom nem csak a lopásban tehetséges, nagyszerűen ért ahhoz is, hogy miként tudja manipulálni az embereket. Amennyiben a karakter viselkedése indokolttá teszi azt(Ergo jól játszod ki) nagyobb eséllyel képes befolyásolni a többi nem játékos karakter saját céljainak elérésben.

Név: Árnyéklépés
Szint: 1.
Ár: Irigységdémonok kezdéskor ingyen megkapják, 1000 váltó
Leírás: Az irigységdémon átlép az árnyak között, így képes egy rövid, körülbelül egy méteres távú testáthelyezést végrehajtani. Csak olyan helyre képes ilyen módon kerülni, amelyet lát és nincsenek fizikai akadályok. 15 percenként egyszer használható.