Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Küldetés: A hátratolt helyőrség (V.I.SZ. 821 Ősz)

Kedd Aug. 06, 2019 4:06 pm by Lothar von Nebelturm

Két alak beszélgetett a rogyadozó pult mellett a kocsmában. A kocsmában éppen a szokásos …

Comments: 10

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 104

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 53


You are not connected. Please login or register

Küldetés: A lidérc báli ruhája

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Go down  Üzenet [3 / 3 oldal]

51Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Hétf. Aug. 05, 2019 11:48 pm

Egy tisztásra érve másokat is találtak, de Suzinak egyikük se tűnt ismerősnek. Nagyot pislog, bár tudta, hogy valakik jönnek, amikor a férfi közelebb lép.
- Kollégák! Már jó ideje keressük önöket - mosolyog rájuk az idősebb idegen, és kezet is csókol Suzinak, majd Minának is - Jonathan vagyok, és mi is a felhívásra érkeztünk a városba. - mutatkozik be, kicsit több időre megállva a szépséges kiasszony előtt.
Suzi ennek kifejezetten örült mert az érintésre így is  elvörösödik, de mire az első meglepetségből ocsúdva hátrébb lép, már a csók is ott van a kezén, és zavarban húzódik inkább az ismerősök mögé. Akkor is, ha cserébe kap a férfitól egy furcsa pillantást, amit nem vesz észre.
- Örvendek... Wilhelmina vagyok. - köszön Mina félszegen
- Üdvözöllek titeket. - köszöntöte a csapatot a fiatalabb is, Iboket felé biccentve… ismeri? - Örülök, hogy egyben vagy. - tette hozzá. Igen, ismeri.
- Simogass meg! -  lépett a férfi elé Iboket követelőzve
Közben Freia is üdvözletet mormol.
- Üdvöz-letem - köszön ügyetlen udvariassággal pislogva a két új társra. Keresték őket? Miért? Kassandra küldte őket? Akkor nincs baj...
- Igencsak szerencsés, hogy másokkal is találkozunk ebben a kietlen erdőségben.
- Önöket is az a.. khm.. kedves és segítőkész tündér irányította errefelé? - kérdi Damien ironizálva.
- Igen, miután meghallgattuk gyönyörű dallamait. Azokat a robbanásokat önök csinálták? - kérdez az idegen férfi,
- Ha itt végeztünk, boldogan indíthatunk hajtóvadászatot a kis nyavajás ellen. - kommentálja az idegen lány,
- Felelősségre fogom vonni, ha legközelebb látom. Ha lesz bármi értelme is, ugyanúgy hazudhat. -  ért egyet Damien
- Számítok majd az eggyütműködésedre. - bólint a lány, a férfi pedig újra kérdez, egyből többet is.
- Tehát önök is az erdő boszorkányát keresik? Miket tudtak meg eddig? -
- Ön bizonyára jól tájékozódik az erdőkben és a szemei is jobban veszik észre az apróbb eltéréseket. Nem lenne kedve segíteni nekünk? - fordul a lány Freiához, aki eddig csendben figyelt Suzihoz hasonlóan, akinek se hozzátennivalója, se ötlete, se ellenvetése nem volt az eddigiek kapcsán..
-Nos valamilyen oknál fogva az erdő folyton változik, hiszen amelyik úton mi jöttünk, az mire visszafordultunk volna a tündér felé már eltűnt, sajnálom. - ismeri el, hogy eltévedtünk.
- A kedves tündérke balra irányított minket, mondván, erre megtaláljuk a boszorkányt. Azt nem találtunk, ellenben egy halom zombit igen, valamint egy hosszú hajú férfiszellemet, akitől túl sokat nem tudtunk meg. Visszafele pedig, igen, egy jó adag egyéb ösvény jelent meg. - teszi hosszá Damien a dolgokhoz
- Nem is mondtad, hogy vannak errefelé ilyen jó ismerőseid, Iboket. - jegyzi meg Mina Iboketnek, aki élvezi a férfi simogatását.
- Csak egy jó ismerősöm van, Anya. - feleli a démonlány
- Nem vagyok az anyja. Csak így hív, valamiért. - Szabadkozik Mina
- Kár, már reménykedtem ...- kacsint az idegen
- És önök jutottak valamire, a boszorkányt illetően? kérdez fontos részletekről Mina
- A városi könyvtárban találtuk, ahol az Erdő boszorkánya korábban segítői pozíciót töltött be...Mi zombit nem láttunk csak egy rakás krátert és hullát, valamint egy igencsak erős élőholt...lovagokat, vagy mi volt az. - osztja meg az információit Jonatan, közben egy könyvet véve elő, és dobva Mina kezébe.
- Na és mit találtak benne, merre keressem a fontos információt? - kérdez vissza Mina, a könyvet lapozgatva.
- Honnan tudtátok meg végül, hogy hogyan találtok ide? - dobja vissza a labdát a lány
- Leginkább szerencse, jobb esélyünk nem volt, legalábbis én így láttam a többiek nem tudom, hogy hogyan látták - válaszolt Freia
- A pata-kot követ-tük- mutat Suzi arra amerről jöttek. Hogy ennyit elmond, abból nem lesz baj, ugye?
- Rendben, szóval a tündérke fája után balra indultunk el, ez nem volt a jó út... visszamehetnénk a fához és a jobb útirányt választhatnánk, mit szólnak? - javasolja Damien.
- Nekromancia, mi pedig csontvázakkal vagyunk körülvéve...nekem ez elég gyanús. Ha már itt vagyunk, talán ideje lenne meglátogatni ezt a boszorkányt. - tesz ellenjavaslatot Jonatan
- Jonatan mellett kell, hogy szóljak. Miért akarnánk visszamenni és a jobb útirányt választani, amikor jó helyen vagyunk? - ért egyet a férfival a lány körbemutatva a tisztáson.
-Szerintem is megkéne látogatni, mert szerintem ő miatta változik az erdő, és amíg az fennáll addig nem fogunk visszatalálni - csatlakozik Freia is a javaslathoz.
Iboket ezen a ponton el is szalad a ház felé, miközben Suzi bólint, jelezve, hogy ő is azon a véleményen van, hogy a házhoz menjenek.
Minát sem kell győzködni, Iboket után szalad
A ház elé érve egy fából készült ajtó fogadja a bővült csapatot. Semmi kopogtató, csengő, vagy bármi egyébb nem látszik rajta. Az ablakok belsejét is posztó takarja el, rendkívül díszes függöny, ha közelebbről megnézitek. Az ajtó kilincse viszont gond nélkül csúszik le, ahogy látjátok nincs bezárva egyáltalán.

Suzi viszont kezd fáradni, úgyhogy nem fut, hanem a többiek mögött sétál az ajtóig csendben. Közben persze figyeli a mágia rezdüléseit és igyekszik kizárni Armaros nevetését. Utolsóként ér oda azok közül, akik elinduétqak, és már nyitva találja az ajtót. Odabent egy takarosan berendezett, kellemesen fűtött, békés kis házikót láthat, kevés bútorral, noha azok szépen ki voltak díszítve mindenféle kézi fémezésű csipkével. Számos szépre szabott, elegáns ruhát lát mozdulatlan embermagas, maszk arcú bábukon a fal mellett díszelegni. Az egyik ablak mellett egyetlen egy alak ül csak. Ez a valaki egy elég fiatalnak tűnő, szőke, nagyjából tarkóig érő hajú lány, kék ruhában és egy nagy hajpánttal a feje tetején. Éppen egy kis hintaszékben ül és hímzezgetett, de mire Suzi odaér rémült szemekkel mered a társaságra.
- Üdv! Jonathan vagyok...takaros kis házikó. - köszön Jonathan
- Ne haragudjon a zavarásért, asszonyom. Csak néhány kérdéssel jöttünk. - tette hozzá a lány, Mina bólogatásával kísérve.
Közben mellettük Iboket is beoson a házba, míg Suzi megáll az ajtóban, figyel egyelőre
- Ilyen fontos, hogy szó nélkül teszi be tőle a vándor lábát más ember házába...? - csatten fel a lány, a lábát kereszbe téve, ahogy óvatosan leteszi a hímzését, egyre komolyabb, és kevésbé meglepett szemekkel pásztázva titeket.
- Sajnáljuk hogy tolakodóak vagyunk, de az ügy sürgős...és úgy gondoljuk te segíthetsz megtalálni azt, akit vagy amit keresünk. - jegyzi meg Jonathan
- Jobban teszitek, ha nem fenyegettek. Különben valaki meghal. - mondja még mindig rezzenéstelen arccal a lány a férfira nézve.
- Én hiszem, hogy nem lesz rá szükség, Alicia. - húzza ki magát az idegen lány - Csak tudni akarjuk, ki okozza a holtak tömeges felkelését.- osztja meg a társaság közös célját
- Nem aka-runk fenye-getni. Kérjük, hogy se-gíts.- igyekszik megnyugtatni, és jószándékukról biztosítani a lányt Suzi miközben Freia is megáll mellette
- Szóval akkor csak meglett? - kérdezi a tünde a kislánytól, aki bólint, hogy úgy tűnik.
- Nem kell meghalnia senkinek. mondja Mina is
- Nem tudtok megtéveszteni. Cassandra küldött titeket, hogy tegyetek el láb alól! - fakad ki a lány
-Kas-sandra nem mondta hogy bánt-sunk...- mondja Suzi is megerősítve a katonanő jószándékát.
- Nem Kassandra van itt most, hanem mi. Mi pedig belátásunk szerint cselekszünk. -  mondja Damien is.
-  Kassandra még mindig jó véleménnyel rólad minden bizonnyal, ez tény. - mosolyog rá Jonathan - Közülünk azonban senki sem Kassandra. Azért jöttük hogy megszabadítsuk a várost, arra pedig már rég rájöttünk hogy nem te tehetsz róla. Mindössze arra vagyunk kíváncsi tudsz e valamit, amivel nyomra bukkanhatnánk. - folytatja bővebben kifejtve miért vannak ott.
- Esetleg kezdhetnénk a robbanásokkal. - kezdeményez az idegen lány - Mind találkoztunk pusztítások nyomaival az erdőben. Azokat te csináltad? Hogyan? -
- Valóban? - néz rájuk a boszorkány, ahogy az egyik kezét a magasba emeli. Aztán suhint egyet, mire a ruhája ujjából egy tőr repül ki, egyenesen Ibo keze felé, akinek a két ujja közt áll bele a bútorba, épphogy elkerülve az ujjait  - Természetesen a robbanás az én művem. Senki más nem volna rá képes, összeroppantani az élőholtakat. És mi volna a ti szándékotok, más házában más tulajdonát fenyegetni? -
- Wilhelmina, vigyázz a gyerekünkre. - mosolyodik el egy dühös pillantás után Jonathan - Az hogy megtudjuk hogyan lehet véglegesen megszüntetni a fenyegetést. - válaszola  férfi a lánynak.
- Elképesztő mágus lehetsz, ha képes vagy akkora pusztítást létrehozni. Mennyi ideig kellett tökéletesítened a mágiád? - kérdez az idegen lány
- NEM VAGY AZ APUKÁM! - sipít Jonathan felé Iboket - Ő AZ! - mutat Damienre mérgesen
- Kér-lek segíts elűz-ni a ször-nyeket a város-tól - mondja ki kereken a célt, a boszorkányra koncentrálva a kialakuló zajban Suzi. Egyre nehezebben viseli a tömeget…
- Iboket, kérlek, abbahagynád, hogy mindenféle módon szabotálni próbálod a dolgunkat? - ragadja meg Damien a kislánynak  grabancát és tartja kezeit szorosan a nyaka körül. - Legalább maradj csendben, különben mind végünk. - szűri fogai közül.
- Ezért még számolunk... lövell villámokat a tekintetével Mina Jonathanra.
-  Várjunk...ti nem gondoljátok, hogy én voltam? Nem levadászni jöttetek? - jut el végre az üzenet a boszorkányhoz, aki meglepetten néz a társaságra.
- Nem. - jelenti ki egyszerűen és szélesen mosolyogva Jonathan. - És még kifosztani se akarunk...legalábbis nem mindannyian. - nevet rá a kis vakarcs démonra. - Azt remélem is… - kacsint végül Minára
- Had tegyek fel egy nagyon egyszerű kérdést. - lép közel a boszorkányhoz az idegen lány ]- Te támasztottad fel a halottakat, hogy folyamatosan a várost ostromolják? - kérdezi. A lány erre sóhajt egy nagyot. Fogja magát, leül a hintaszékbe, és megtámasztja a fejét.
- Jó ég...nem, nem én voltam. De tudom, ki tette..-
- Meg tudja nekünk mutatni? - kérdezi Freia
- Csak azt tudom, merre lakik. Egy kriptában, az erdő közepén, messze az országúttól. Onnan rajzik elő minden este az ördögtől való serege...vagy seregük. Abban sem vagyok biztos, hogy egyedül van a szolgáival. - válaszol a boszorkány, végre hasznos információkat.
- Van kincse annak, Késdobáló néni? - kérdezi Iboket Damien kezei közül.
- Az erdő-ben eltévedünk - jegyzi meg aggódva Suzi. Nincs kedve visszamenni és utakat keresgélni. Fáradt hozzá.
- Nem tudom...nem mentem oda...talán kétszer ha láttam is a kriptát…-
- Honnan ismered őt? Miből kéne elhinnünk, hogy valóban nem te voltál?kérdezi Mina hitetlenül.
- Mert egykoron meg akartam őket állítani. - válaszolja szomorúan a lány
- Mi akadályozott meg benne, vagy miért nem tetted? - kérdezi Jonathan tovább gördítve a szálat.
- Ez egy...hosszú történet. Egy elcsigázott történet… - válaszolja a boszorkány
- Miért nem megyünk most oda? A te robbantásaaidda egyszerűen bejuthatnánk. Vagyunk itt elegen is ahhoz, hogy lejussunk a forrásig nem? - fordul hátra az idegen lány - Hányan vagyunk itt, akik ténylegesen képesek megküzdeni a halottakkal? - áll meg végül a tekintete Suzin, aki nem fogja fel, hogy a kérdés neki szól.
- Ez valóban igaz, az én robbantásom egyetlen intésemre döntené romba az egész kriptát. Ám két dolog miatt sem tehetem. - válaszol a boszorkány, és elővesz egy apró követ, rajta egy különös, ismeretlen nyelven írott ábrával - Az élőholtak birtokában van számos ehhez hasonló kő. Ezek rég írott rúnák, melyek megvédik a viselőjüket a lángoktól. Még ha a szolgákat el is találná, a mesterek sértetlenek maradnának. És ha még ez nem lenne elég...az élőholtak foglyul ejtették az egyik barátom. Ott sínylődik a rothadó testek közt...nem élné től..- osztja meg a problémát végre a társasággal
- Raj-ta is segít-hetünk közben - veti fel halkan Suzi. Tud harcolni, ez ezzel egyértelmű is.
- Ki kell szabadítanunk! - jelenti ki lelkesen Mina - Bemegyünk, megküzdünk az élőholtakkal és kiszabadítjuk. Tu...tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de sokan vagyunk, képesek vagyunk rá. Az élőholtaknak a fejét kell eltávolítani, már ha van nekik rendesen, ebben már viszonylag gyakorlottak vagyunk.-
- Még egy sötét, nyirkos, bezárt hely tele ellenfelekkel, hm, a kedvencem. - mondja Damien vidám hangsúllyal, de természetesen iróniával.
. - Ezek értékesek? - kérdezi rögtön Iboket
- Ezek egy rúnamágus alkotásai. Elég gyakoriak voltak a hadsereg mágusainál. Az egyik élőholt műve kell legyen... - motyogja a boszorkány.
- Nem tudjátok, miket ígértek? Én már próbáltam, nem is egyedül... - mondja csalódottan a boszorkány
- Nem egyedül? Kikkel mentél? kérdezi Damien
- Két barátommal. Egy egyikük ott esett el...a másik tengődik most ott, szörnyűséges kínok közepette...  Legyen...elmesélem nektek, mi történt ott… - adja be végre a derekát a boszorkány, és mesélésbe kezd.[/color]



A hozzászólást Suzanne Walford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 06, 2019 9:31 am-kor.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

52Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 06, 2019 2:25 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Nem kell sokat haladnunk, míg végre találkozunk a másik csapattal, akit már oly rég keresünk. Hála annak, hogy mi érkezünk, ők pedig épp mintha várnának valamire, van időm megnézni az arcokat. A kis démonivadékkal már találkoztam, ám meglepő módon az összes többit is ismerem. Itt van Suzy, a kis kultista, Freia, a korlátozott tünde – mindkettőt legszívesebben már most megölném amiatt, ami a varázsló házában történt. Már csak Mattheus hiányozna, hogy teljes legyen a világromboló csapat. Voltak itt azonban pozitívabb szerepnek örvendők is: például a kedvenc vámpírom, Wilhelmina – a vele való találkozás különösen szórakoztató lesz így, hogy nem ismer meg. Szerepben kellett maradnom, magamhoz is ragadtam hát a kezdeményezést.
- Kollégák! Már jó ideje keressük Önöket! - mosolyodom el szélesen, és oda is lépek, sorra kezet csókolni a hölgyeknek, elvégre a kis démont leszámítva egyiket sem ismerem. A tünde nem reagál, Suzy a szokáshoz híven máris menekülni, nézek is rá furán, mikor megpróbál elhúzódni a köszöntés elől. Wilhelminánál különösen is kiélvezem a helyzetet – hosszan nézek a szemébe és mérem végig. Perverz élvezet fut végig rajtam, ahogyan sejtem, hogy megindulnak benne a gondolatok, és annak a feltételezése, hogy ismerős vagyok, ám nem tudja hová tenni. – Jonathan vagyok, és mi is a felhívásra érkeztünk a városba. - folytatom közben.
- Üdvözöllek titeket. - köszönt Syele is visszafogottabban – Örülök, hogy egyben van. - biccent az irritáló démon felé.
- Simogass meg! – jön is azonnal a vakarcs, én pedig már nem is ellenkezem, simogatom azt az undorító valamit. Amaz diadalmasan dörzsöli a fejét a kezemhez, és néz közben Wilhelminára – őt is letámadta?
- Üdvöz-letem. - szedi végre össze magát a kultista is.
- Örvendek…Wilhelmina vagyok. - mondja a vámpír is, miután összeszedi magát a meglepettségben. – Igencsak szerencsés, hogy másokkal is találkozunk ebben a kietlen erdőségben.
- Önöket is az a khm…kedves és segítőkész tündér irányította errefelé? - ugatja el magát végül a kutya is. Ugyanolyan irritáló mint volt.
- Igen, miután meghallgattuk gyönyörű dallamait. Azokat a robbanásokat önök csinálták? - mérem fel az erőviszonyokat, ám tisztába vagyok azzal, hogy nagy valószínűséggel csak Wilhelmina lenne képes hasonló szintű mágiára. – Tehát önök is az erdő boszorkányát keresik? Miket tudtak meg eddig? - kezdek bele az érdeklődésbe, hátha megtudtak valami olyat, amit mi nem.
- Ha itt végeztünk, boldogan indíthatunk hajtóvadászatot a kis nyavajás ellen. - próbálkozott a barátkozással Syele is, majd Freiához fordult – Ön bizonyára jól tájékozódik az erdőben, és a szemei is jobban veszik észre az apróbb eltéréseket. Nem lenne kedve segíteni nekünk?
- Nos, valamilyen oknál fogva az erdő folyton változik, hiszen amelyik úton mi jöttünk, az mire visszafordultunk volna a tündér felé, már eltűnt, sajnálom. - mondja. Érdekes, elvarázsolt erdő?
- Felelősségre fogom vonni, ha legközelebb látom. Ha lesz bármi értelme is, ugyanúgy hazudhat. - okoskodik.
- A kedves tündérke balra irányított minket, mondván, erre megtaláljuk a boszorkányt. Azt nem találtunk, ellenben egy halom zombit igen, valamint egy hosszú hajú férfiszellemet, akitől túl sokat nem tudtunk meg. Visszafelé pedig igen, egy jó adag egyéb ösvény jelent meg. - No, ez talán ez volt a leginformatívabb – ilyen téren legalább lehet számítani a vámpírra.  – Nem is mondtad, hogy vannak errefelé ilyen jó ismerőseid, Iboket. - szól ezúttal a kis vakarcsnak, majd rám pillant, mintha valamire várna. Nézzen csak nyugodtan. – És önök jutottak valamire, a boszorkányt illetően?
A kérdésre néztem egyet Syelére, hogy azt higgye a beleegyezését várom, ám így is úgy is elkezdtem volna beszélni, és cselekedni. Elővettem a könyvtárban talált könyvet, és a vámpír kezébe dobtam. Bizonyára tudott olvasni.
- A városi könyvtárban találtuk, ahol az Erdő boszorkánya korábban segítői pozíciót töltött be…Mi zombit nem láttunk, csak egy rakás krátert és hullát, valamint egy igencsak erős élőholt…lovagot, vagy mi volt az. - mesélek bátran, nem fukarkodva az információval.
- Számítok majd az együttműködésedre. - szól még oda Syele Freiának, majd folytatja – Honnan tudtátok meg végül, hogy hogyan találtok ide? - érdeklődött.
- Leginkább szerencse, jobb esélyünk nem volt, legalábbis én így láttom, a többiek nem tudom, hogy látták. – hadovált valamit a korlátozott tünde.
- Csak egy jó ismerősöm van, Anya. - válaszolta a kis démon. Anya? Mivel nem hinném hogy démont szült volna bárkitől is, így gondolom a már korábban említett ráakaszkodás történt meg.
- A pata-kot követ-tük. – használja fel az összes bátorságát a kislány erre a két szóra.
- Nem vagyok az anyja. Csak így hív, valamiért. - szabadkozik gyorsan felém fordulva a vámpír. A könyvet már korábban elkapta, ám csak most nyitotta ki és olvasott bele. – Na és mit találtak benne, merre keressem a fontos információt? - kérdezi, mintha kissé gyanakodna, majd átengedi a szót Damiennek.
- Rendben, szóval a tündérke fája után balra indultunk el, ez nem volt a jó út…visszamehetnénk a fához, és a jobb útirányt választhatnánk, mit szólnak?
Információból nem adtak sokkal többet mint amit eddig is tudtunk, az azonban meglepő lett volna hogy vissza akar menni Damien – ha nem tudnám, hogy csak egyszerűen buta.
- Kár, már reménykedtem. - kacsintottam rá a vámpírra, reagálva a kis démon megnyílvánulására, majd elmagyaráztam neki a könyvet is. – Nekromancia, mi pedig csontvázakkal vagyunk körülvéve….nekem ez elég gyanús. Ha már itt vagyunk, talán ideje lenne meglátogatni a boszorkányt.
- Jonatan mellett kell, hogy szóljak. - jelenti ki egészen értelmesen Syele – Miért akarnánk visszamenni és jobb útirányt választani, amikor jó helyen vagyunk? - mutatott körbe.
- Szerintem is megkéne látogatni, mert szerintem ő miatta változik az erdő, és amíg az fennáll, addig nem fogunk visszatalálni.
Eközben a kis démon nem is vár, elindul a ház felé, úgy futva mint egy őrült. Lassan követjük mi is, ám még előtte elkezdtek érdeklődni Wilhelminától, csak hogy szórakozzak. Képtelen vagyok eldönteni, hogy annak a ténye, mennyire zárkózottnak tűnik a vámpír, sértés Jonathanra nézve, vagy bók Johannesre nézve.
- Honnan érkezett a hölgy? - kérdezem, hogy elkezdjem valahogy a közelebbi társalgást.
- Nos, délről és a birtokomról. És ön?
- Birtokáról? - lepődöm meg…milyen rangja lehet? – Én csak a fogadóbeli szobámból… - hárítok gyorsan.
Séta közben Syelére pillantok, aki csakúgy mint én, kissé lemaradva halad a többiek után, hadd nyissák ki az ajtót a húspajzsok – például Damien, aki már meg is tette. A faszerkezet könnyedén nyílik, az épületbe pedig mi is belátunk. Takarosan berendezett kis házikó tárul elénk, kevés bútorral ugyan, de azok díszítettek, valamint jó néhány bábú is megtalálható a fal mellett, különböző ruhákkal. De ami a legfontosabb, a szobában mindössze egy alakot lehetett látni. Fiatal, szőke lány, egy hintaszékben ült, és hímezgetett. Ahogyan meglátja Damient, tekintete fenyegetővé, ugyanakkor rémültté is válik.
- Üdv! Jonathan vagyok…takaros kis házikó. - török be szinte, bárgyú mosollyal a képemen.
- Ne haragudjon a zavarásért, asszonyom. Csak néhány kérdéssel jöttünk. - próbál ezúttal Syele lenni a diplomatikusabb.
- Ilyen fontos, hogy szó nélkül teszi be tőle a vándor lábát más ember házába? - tért magához az első rémületből a házigazda.
- Sajnáljuk, hogy tolakodóak vagyunk, de az ügy sürgős…és úgy gondoljuk, te segíthetsz megtalálni azt, akit vagy amit keresünk. - jegyzem meg.
- Jobban teszitek, ha nem fenyegettek. Különben valaki meghal. - mondta még mindig rezzenéstelen arccal, reagálva rám, mintha bármivel is megfenyegettem volna.
- Én hiszem, hogy nem lesz rá szükség, Alícia. Csak tudni akarjuk, ki okozza a holtak tömeges felkelését.
- Nem aka-runk fenye-getni. Kérjük, hogy se-gíts. - motyogja Suzy.
- Nem kell meghalnia senkinek. - mondta Wilhelmina.
- Nem tudtok megtéveszteni. Kassandra küldött titeket, hogy tegyetek el láb alól! - vádaskodik. Logikus félelem.
- Kassandra még mindig jó véleménnyel rólad minden bizonnyal,  ez tény. - mosolyodom el, de azonnal folytatom is - Közülünk azonban senki sem Kassandra. Azért jöttük hogy megszabadítsuk a várost, arra pedig már rég rájöttünk hogy nem te tehetsz róla. Mindössze arra vagyunk kíváncsi tudsz e valamit, amivel nyomra bukkanhatnánk.
- - Esetleg kezdhetnénk a robbanásokkal. Mind találkoztunk pusztítások nyomaival az erdőben. Azokat te csináltad? Hogyan?
- Kas-sandra nem mondta hogy bánt-sunk…
- Nem Kassandra van itt most, hanem mi. Mi pedig belátásunk szerint cselekszünk. - érvelt hirtelen a kutya is.
- Valóban? - kérdezte, majd suhintott egyet, s a ruhája ujjából egy tőr repült ki, egyenesen a kis démon felé. Odakapom a fejem – a vakarcs épp ellopni próbált valamit, a penge pedig a két ujja között fúródott be a fába. - Természetesen a robbanás az én művem. Senki más nem volna rá képes, összeroppantani az élőholtakat. És mi volna a ti szándékotok, más házában más tulajdonát fenyegetni?
Dühösen rápillantok Iboketre, de csak a hatás kedvéért. Egy pillanattal később már mosolyogva folytatom.
- Wilhelmina, vigyázz a gyerekünkre. - mondom, majd komolyabb arckifejezésre és hangnemre váltok – Az, hogy megtudjuk hogyan lehet véglegesen megszüntetni a fenyegetést. - zárom rövidre.
- Elképesztő mágus lehetsz, ha képes vagy akkora pusztítást létrehozni. Mennyi ideig kellett tökéletesítened a mágiád? - hízeleg Syele.
- NEM VAGY AZ APUKÁM! – kiáltozza a vakarcs, majd rámutat a kutyára – Ő AZ!
- Kér-lek segíts elűz-ni a ször-nyeket a város-tól - kérleli Suzy.
- Iboket, kérlek, abbahagynád, hogy mindenféle módon szabotálni próbálod a dolgunkat? – tesz eleget kérésemnek Wilhelmina.- Legalább maradj csendben, különben mind végünk. - mondja, bár nem tudom kinek, majd még hozzáteszi – Ezért még számolunk…
Úgy tűnik ezen a ponton értette meg Alice, hogy mit is akarunk igazából, hiszen meglepetten kérdezte:
- Várjunk...ti nem gondoljátok, hogy én voltam? Nem levadászni jöttetek?
- Nem. - jelentem ki egyszerűen és szélesen mosolyogva. - És még kifosztani se akarunk...legalábbis nem mindannyian. - nevetek rá a kis vakarcs démonra. Ezután Wilhelminára nézek, újra kacsintok, és félhangosan megjegyzem - Azt remélem is... - hiszen az utolsó néhány szót már minden bizonnyal nekem szánta.
- Had tegyek fel egy nagyon egyszerű kérdést. - lépett közel Aliciához Syele – Te támasztottad fel a halottakat, hogy folyamatosan a várost ostromolják?
A lány sóhajt, leül a hintaszékbe, és miközben a fejét támasztja, kijelenti:
- Jó ég…nem, nem én voltam. De tudom, ki tette…
- Meg tudja nekünk mutatni?
- Csak azt tudom, merre lakik. Egy kriptában, az erdő közepén, messze az országúttól. Onnan rajzik elő minden este az ördögtől való serege…vagy seregük. Abban sem vagyok biztos, hogy egyedül van a szolgáival.
- Van kincse annak, Késdobáló néni?
- Az erdőben eltévedünk… - aggodalmaskodik Suzy…hát nem vezeti a mélységije?
- Nem tudom…nem mentem oda…talán kétszer ha láttam a kriptát.
- Honnan ismered őt? Miből kéne elhinnünk, hogy nem te voltált? - kételkedik meglepő módon pont Wilhelmina. Megváltozott?
- Mert egykoron meg akartam őket állítani. - mondja komoran a lány.
- Mi akadályozott meg benne, vagy miért nem tetted?
- Ez egy...hosszú történet. Egy elcsigázott történet...
- Miért nem megyünk most oda? A te robbantásaaidda egyszerűen bejuthatnánk. Vagyunk itt elegen is ahhoz, hogy lejussunk a forrásig nem? - sietteti a dolgokat amatőr módjára Syele – Hányan vagyunk itt, akik ténylegesen képesek megküzdeni a halottakkal? - néz végig rajtunk.
- Ez valóban igaz, az én robbantásom egyetlen intésemre döntené romba az egész kriptát. Ám két dolog miatt sem tehetem. - mondta, majd elővett egy különös követ - Az élőholtak birtokában van számos ehhez hasonló kő. Ezek rég írott rúnák, melyek megvédik a viselőjüket a lángoktól. Még ha a szolgákat el is találná, a mesterek sértetlenek maradnának. És ha még ez nem lenne elég…az élőholtak foglyul ejtették az egyik barátom. Ott sínylődik a rothadó testek közt…nem élné túl.
- Ezek értékesek? – szűrte le a lényeget a vakarcs.
- Ezek egy rúnamágus alkotásai. Elég gyakoriak voltak a hadsereg mágusainál. Az egyik élőholt műve kell legyen… - motyogta inkább magának.
- Raj-ta is segít-hetünk közben - ígérkezik Suzy.
- Nem tudjátok, miket ígértek? Én már próbáltam, nem is egyedül...  - mondta csalódottan.
- Ki kell szabadítanunk! – mondta lelkesen Wilhelmina - Bemegyünk, megküzdünk az élőholtakkal és kiszabadítjuk. Tu...tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de sokan vagyunk, képesek vagyunk rá. Az élőholtaknak a fejét kell eltávolítani, már ha van nekik rendesen, ebben már viszonylag gyakorlottak vagyunk.
- Még egy sötét, nyirkos, bezárt hely tele ellenfelekkel, hm, a kedvencem. – kontrázott rá a kutyája. - Nem egyedül? Kikkel mentél?
- Két barátommal. Egy egyikük ott esett el...a másik tengődik most ott, szörnyűséges kínok közepette...- akad bele, ám a vámpír szavára nyög egy hatalmasat, és folytatja - Legyen…elmesélem nektek, mi történt ott.

Felhasználó profiljának megtekintése

53Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 06, 2019 12:03 pm

Iboket Czirut

Iboket Czirut
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Tudtam, hogy még látni fogom őket azután az alkalom után, de nem reméltem, hogy még élve, legalábbis, ami a Nénit illette, a Bácsit sajnáltam volna… arany kezei voltak, biztosan megvennék valahol. Ki tudja? Talán a halál után is menthető, esetleg lehet belőlük egy Szent Jobb és egy Szent Bal. El sem hittem, hogy egy ilyen jó dolgot a Nénire pazarolt először és nem rám, pedig nagyon akartam, hogy a Néni ne kapja meg, ugyanakkor láthatóan elég ideig maradt a Néni társaságában, hogy még csak a dolgát is elfelejtse, nem csak engem. A Néni veszélyesen manipulatív, ezt meg kellett jegyeznem és meg kellett törnöm a varázst a Bácsin, de mégis hogyan? Mi lenne, ha nyilvánosan kikövetelnéd a téged megillető szolgáltatást? Jó ötlet!
- Kollégák! Már jó ideje keressük önöket. Jonathan vagyok, és mi is a felhívásra érkeztünk a városba. - köszönt az Aranykezű Jonathan bácsi.
- Örvendek... Wilhelmina vagyok. - válaszolt Anya félszegen, de miért? Ő egy úrnő, egy gazdag nemes! Nem kellene jobban tartania magát? Tekintélyparancsolón! A gazdagok érthetetlenek, vajon én is ilyen leszek? Ekkor jött a Néni… az álnok. Még mindig haragudtam rá, hogy kifosztott, gyűlöltem a hozzá hasonló tolvajokat.
- Üdvözöllek titeket. Örülök, hogy egyben vagy. - Blablabla… Fogd már be! Úgy döntöttem megteszem, akár alkalmas, akár nem, a Bácsi elé léptem és morcosan ránéztem.
- Simogass meg! - mondtam követelőzőn, valahogy vissza kellett vágnom a Néninek, ha már megszerezte az elsőt, akkor én megszerzem a másodikat először amaz pedig engedelmesen és ügyesen meg is tette. Diadalittasan néztem a Nénire, akinek bizonyára az elképedéstől a kobakjában maradt a reakciója, úgy kell neki, most biztosan dühöng!
- Üdv nektek. -
- Üdvöz-letem. -
- Igencsak szerencsés, hogy másokkal is találkozunk ebben a kietlen erdőségben. -
- Önöket is az a.. khm.. kedves és segítőkész tündér irányította errefelé? -
- Igen, miután meghallgattuk gyönyörű dallamait. Azokat a robbanásokat önök csinálták? -
- Ha itt végeztünk, boldogan indíthatunk hajtóvadászatot a kis nyavalyás ellen. - Addig én is félre tudnám tenni a nézeteltéréseimet. Jó lenne holtan tudni a rohadékot.
- Ön bizonyára jól tájékozódik az erdőkben és a szemei is jobban veszik észre az apróbb eltéréseket. Nem lenne kedve segíteni nekünk? -
- Tehát önök is az erdő boszorkányát keresik? Miket tudtak meg eddig? - Hát nem nyilvánvaló?
- A kedves tündérke balra irányított minket, mondván, erre megtaláljuk a boszorkányt. Azt nem találtunk, ellenben egy halom zombit igen, valamint egy hosszú hajú férfiszellemet, akitől túl sokat nem tudtunk meg. Visszafele pedig, igen, egy jó adag egyéb ösvény jelent meg. -
- Nem is mondtad, hogy vannak errefelé ilyen jó ismerőseid, Iboket. - Vannak?
- Csak egy jó ismerősöm van, Anya. - mutattam Jonathan Bácsira a másik kezemmel szorosabban magamhoz ölelve a ruhákat, nehogy leessenek a mocsokba.
- Számítok majd az együttműködésedre. -
- És önök jutottak valamire, a boszorkányt illetően? - erre a Bácsi csak Anya felé dobott egy könyvnek tűnő valamit. Vajon mennyiért vennék meg?
- A városi könyvtárban találtuk, ahol az Erdő boszorkánya korábban segítői pozíciót töltött be… Mi zombit nem láttunk csak egy rakás krátert és hullát, valamint egy igencsak erős élőholt… lovagokat, vagy mi volt az. - Páncél, fegyver… pénz…
- Honnan tudtátok meg végül, hogy hogyan találtok ide? -
- Leginkább szerencse, jobb esélyünk nem volt, legalábbis én így láttam a többiek nem tudom, hogy hogyan látták. -
- A pata-kot követ-tük. - Ez így volt.
- Nem vagyok az anyja. Csak így hív, valamiért. - viccelődik Anya, de senki nem nevet rajta. Még fejleszteni kellene az időzítésén.
- Kár, már reménykedtem… - Bőven találna Anyánál jobb asszonyokat a világon az arany kezeivel.
- Na és mit találtak benne, merre keressem a fontos információt? -
- Rendben, szóval a tündérke fája után balra indultunk el, ez nem volt a jó út... visszamehetnénk a fához és a jobb útirányt választhatnánk, mit szólnak? -
- Nekromancia, mi pedig csontvázakkal vagyunk körülvéve...nekem ez elég gyanús. Ha már itt vagyunk, talán ideje lenne meglátogatni ezt a boszorkányt. - Kiváló ötlet, Bácsi.
- Jonatan mellett kell, hogy szóljak. Miért akarnánk visszamenni és a jobb útirányt választani, amikor jó helyen vagyunk? -
-Szerintem is meg kéne látogatni, mert szerintem ő miatta változik az erdő, és amíg az fennáll addig nem fogunk visszatalálni. -
Feleslegesen szaporították a szót, amikor a cél adott volt a távolban alacsonyodó házacska vagy viskó képében. Egyszerűen csak oda kellett menni, megkérdezni a boszit, majd kirabolni, nem feltétlen ilyen sorrendben. Irányba álltam, majd lassúcska kocogásban megindultam afelé, aki előbb odaér, az mindent visz és nem állt szándékomban ilyen ígéretes célpontot másokra hagyni.
Odaérkezvén a posztóval takart halovány fényt árasztó ablaknyílást kezdtem kémlelni, hátha látok valamit, de időt sem hagyva a Apa benyitott! HÜLYE! Ezzel mindent elronthatott volna! Majd utána a Bácsi és végül én is úgy döntöttem, pazarlás az óvatosság és utánuk tapostam.
- Üdv! Jonathan vagyok...takaros kis házikó. -
Bent mindenféle szép dolgok voltak, hímzett csipkék és a lány, aki vélhetően a ház tulajdonosa volt. Vajon varrásból élt? Biztos sokat érhetnek.
- Ne haragudjon a zavarásért, asszonyom. Csak néhány kérdéssel jöttünk. - És remélhetőleg néhány hímzett szövettel távozunk.
- Ilyen fontos, hogy szó nélkül teszi be tőle a vándor lábát más ember házába...? kicsit nyomasztó volt a hangneme, gombócba ugrott a gyomrom az izgalomtól.
- Sajnáljuk hogy tolakodóak vagyunk, de az ügy sürgős...és úgy gondoljuk te segíthetsz megtalálni azt, akit vagy amit keresünk. -
- Jobban teszitek, ha nem fenyegettek. Különben valaki meghal. - Remélem te, akkor szabadon elvehetjük a dolgaidat. Esetleg a testedet is el lehet adni, biztos megveszi valaki.
- Én hiszem, hogy nem lesz rá szükség, Alicia. Csak tudni akarjuk, ki okozza a holtak tömeges felkelését. - a Néni honnan tudja a nevét?
- Nem aka-runk fenye-getni. Kérjük, hogy se-gíts. -
- Nem kell meghalnia senkinek. -
- Nem tudtok megtéveszteni. Cassandra küldött titeket, hogy tegyetek el láb alól! - Engem ugyan nem, na jó, de...
- Kassandra még mindig jó véleménnyel rólad minden bizonnyal, ez tény. Közülünk azonban senki sem Kassandra. Azért jöttük hogy megszabadítsuk a várost, arra pedig már rég rájöttünk hogy nem te tehetsz róla. Mindössze arra vagyunk kíváncsi tudsz e valamit, amivel nyomra bukkanhatnánk. -
- Esetleg kezdhetnénk a robbanásokkal. Mind találkoztunk pusztítások nyomaival az erdőben. Azokat te csináltad? Hogyan? -
-Kas-sandra nem mondta hogy bánt-sunk… -
- Nem Kassandra van itt most, hanem mi. Mi pedig belátásunk szerint cselekszünk. - Így van, én pedig belátásom szerint magamhoz veszek néhány ilyet... Ezzel lassan megindítottam a kezem pár hímzés felé, mire Alicia egy kézlendítésére egy kés landolt az ujjaim között. Igazából tovább mentem volna még, de féltem, hogy a következő már az ujjamon vagy a fejemben fog landolni. Egye meg a veszett kutya!
- Valóban? Természetesen a robbanás az én művem. Senki más nem volna rá képes, összeroppantani az élőholtakat. És mi volna a ti szándékotok, más házában más tulajdonát fenyegetni? -
- Iboket, kérlek, abbahagynád, hogy mindenféle módon szabotálni próbálod a dolgunkat? - Nem szabotállak! Csak nekem is vannak érdekeim! Buta! Közben nyakon ragadott, ahogy már ezelőtt sokszor, ilyenkor a legjobb nem küzdeni különben a földbe tolják az arcom.
- Wilhelmina, vigyázz a gyerekünkre. - Mennyiszer kell elmondani, hogy nem te vagy az apukám?!
- Az hogy megtudjuk hogyan lehet véglegesen megszüntetni a fenyegetést. -
- NEM VAGY AZ APUKÁM! Ő AZ! - visítottam dühösen a Bácsinak, majd rámutattam a nyakamat fogó kormost, csak hogy tiszta legyen.
- Legalább maradj csendben, különben mind végünk. - sziszegi. Miért lenne végünk?! Ez az igazság, ugye?!
- Várjunk...ti nem gondoljátok, hogy én voltam? Nem levadászni jöttetek? - De, majdnem levágtad az ujjam, az bizonyosan te voltál, te ördög!
- Nem. -
- És még kifosztani se akarunk...legalábbis nem mindannyian. - nem értettem miről beszélt.
- Had tegyek fel egy nagyon egyszerű kérdést. Te támasztottad fel a halottakat, hogy folyamatosan a várost ostromolják? -
- Jó ég...nem, nem én voltam. De tudom, ki tette… - sóhajtotta.
- Meg tudja nekünk mutatni? -
- Csak azt tudom, merre lakik. Egy kriptában, az erdő közepén, messze az országúttól. Onnan rajzik elő minden este az ördögtől való serege...vagy seregük. Abban sem vagyok biztos, hogy egyedül van a szolgáival. - A legfontosabbra még nem adott választ.
- Van kincse annak, Késdobáló néni? -
- Nem tudom...nem mentem oda...talán kétszer ha láttam is a kriptát… - Kripta?
- Honnan ismered őt? Miből kéne elhinnünk, hogy valóban nem te voltál? -
- Mert egykoron meg akartam őket állítani. -
- Mi akadályozott meg benne, vagy miért nem tetted? - Kevés pénz?
- Hányan vagyunk itt, akik ténylegesen képesek megküzdeni a halottakkal? -
- Ez valóban igaz, az én robbantásom egyetlen intésemre döntené romba az egész kriptát. Ám két dolog miatt sem tehetem. - Mert szegény és gyáva vagy?
Ekkor elővett egy követ? Hogy kerül ez ide? Elhajítottam! Hogy tudta annyi idő alatt megtalálni és visszahozni?
- Az élőholtak birtokában van számos ehhez hasonló kő. Ezek rég írott rúnák, melyek megvédik a viselőjüket a lángoktól. Még ha a szolgákat el is találná, a mesterek sértetlenek maradnának. És ha még ez nem lenne elég...az élőholtak foglyul ejtették az egyik barátom. Ott sínylődik a rothadó testek közt...nem élné túl. - Szóval csak a barátja állítja meg?! Milyen barát az ilyen?
- Ezek értékesek? -
- Ezek egy rúnamágus alkotásai. Elég gyakoriak voltak a hadsereg mágusainál. Az egyik élőholt műve kell legyen... - elszontyolodtam.
- Ki kell szabadítanunk! Bemegyünk, megküzdünk az élőholtakkal és kiszabadítjuk. Tu...tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de sokan vagyunk, képesek vagyunk rá. Az élőholtaknak a fejét kell eltávolítani, már ha van nekik rendesen, ebben már viszonylag gyakorlottak vagyunk. - Na persze! Hahaha.
- Még egy sötét, nyirkos, bezárt hely tele ellenfelekkel, hm, a kedvencem. -
- Raj-ta is segít-hetünk közben. -
- Nem tudjátok, miket ígértek? Én már próbáltam, nem is egyedül... -
- Nem egyedül? Kikkel mentél? -
- Két barátommal. Egy egyikük ott esett el...a másik tengődik most ott, szörnyűséges kínok közepette… - Így van! Esztelenség!
- Legyen...elmesélem nektek, mi történt ott… - De érdekes, vajon kapunk valamit azért, hogy meghallgatjuk?


_________________
Előtörténet|Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

54Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 06, 2019 1:07 pm

Alicia egy nagy sóhajtással fordul meg, majd foglal ismét helyet a székében. Ezután int egyet a kezével, hellyel kínálva titeket. Noha ahogy körbenéztek, a kis szobában az asztal mellett egyetlen egy széken, sámlit, vagy egyéb ülőalkalmatosságot nem találtok. A ház egyértelműen egy olyan ember igényei szerint lett berendezve, aki nem vár vendégeket. Jobb híján a föld maradt, vagy az egyhelyben ácsorgás, ahogy Alicia belekezdett a meséjébe.

Régen kezdődött mindez, még jóval azelőtt, hogy az ég sötétségbe borult. Itt az erdőben talált otthonra egy nekromanta szekta, akik a csataterekről kezdték el begyűjteni az elesett katonák testeit, majd az erdő sűrűjében, a kripta mélyén rejtőztek el. A városlakók többször megpróbálták őket kiirtani, de elbuktak. A holtmágusok egész végig ott voltak a soraik közt. Egy napon több száz katona hullott alá, mert az egyikük, Berthold Schröeder csapdába csalta őket. mondta Alicia, miközben nyelt egy nagyot Ő volt Cassandra fivére. Azóta irtózik a nekromantáktól...így tőlem is.
Én csak azután szántam rá a harcra magam. A mesterem, és jó barátom, a város könyvtárosa azt mondta, harcoljunk tűzzel a tűz ellen. Belementünk. Én és két másik barátom, Kalma és Edel. A mesterünk tiltott tudományt tanított nekünk, aminek segítségével elűztük az élőholtakat, vissza az erdőbe, majd ki onnan. ahogy mesélt, láthattátok, hogy mintha a boldogság, az örömteli visszaemlékezés szikrája költözött volna a szemébe A holtmágusok fejvesztve menekültek el az erdőből. A mesterünk ekkor azt mondta, vigyázni fog a városra. Mi pedig szétszéledtünk, hogy levadásszuk őket.
Ezek után évekig nem hallottunk egymásról. Évszakokra rá fújt minket ismét egyfelé a szél. Kaptunk egy levelet a mesterünktől, amiben kétségbeesetten hívott minket vissza. Veszélyről írt, egy rettentő veszélyből, ami a várost fenyegeti, és arra kért, védjük meg a várost, így aztán visszajöttem. Megkönnyebbültem, amikor Kalmát is itt találtam. Azonban Edel hamarabb jött. Úgy mondták, az erdőbe ment, és nem jött onnan vissza. A mesterünkhöz siettünk, tanácsot remélve, ám csak a kétségbeesést találtuk helyette. A mesterünknek, jó barátunknak hűlt helyét találtuk. Megölték azok az átkozottak. Vérgőzös arccal nyargaltunk Edel után az erdőbe...bár ne tettük volna.
A nekromanták ezúttal vártak ránk. Ott találtuk Edelt, aki napok óta viaskodott az élőholtakkal. Hatalmas csata kezdődött a kripta bejáratánál. Edelt könyörtelenül lemészárolták, minket pedig körbevettek. Kalma feláldozta magát, hogy engem mentsen...ő pedig fogságba esett. Azóta itt ülök, és várom az alkalmat, hogy kimenekíthessem. Várom, mikor vonulnak ki a búvóhelyükről, minden erejükkel a várost támadni, hogy bemehessek és visszahozhassam Kalmát és Edel testét.


Alicia egy szigorú, komor, sötét sóhajjal zárta le a kis történetét, ahogy óvatosan zsebrevágta a követ, amit mutatott nektek. A meggyötört, fáradt, elcsigázott nekromanta nő ezután csak intett egyet és az ajtó felé mutatott.
- Mostmár tudjátok, mi történt az erdőben. Menjetek el. Nem akarom még több bábomat feláldozni, hogy császkáló kölyköket mentsek. – morogta a tőle megszokott depressziós hangon.


//Határidő: 2019.08.12//

Felhasználó profiljának megtekintése

55Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 06, 2019 2:40 pm

Sikerült hát megtörniük a jeget és elhitetni a kisasszonnyal, hogy nem az életéért jöttek. (Noha Mina nem biztos abban, hogy a másik csapat mit tervez, ebben sosem lehet biztosnak lenni; sőt, néha a saját csapata szándékai is meglepik, például, mikor Iboket nemes egyszerűséggel el akar tulajdonítani valamit.)
Körbenézve nem nagyon látnak széket, amelyre leülhessenek, így a lány kissé zavarba jön, Damien viszont egy fejbiccentéssel fejezi ki köszönetét, majd könnyedén és természetesen helyezkedik el a földön, lábait kissé összefűzve, ám kissé lazán. Annyira azért nem hajlékony, hogy teljesen összehajtogassa magát, ám próbál egy viszonylagosan hosszú történet meghallgatásáig elegendően komfortos pozíciót felvenni. Mina leül a sarkára, ameddig bírja, majd kiteszi oldalra a lábait. Mesehallgatás egy nekromanta házában, abszurd dolgok történnek itt...
A szőke lány szavait hallgatva egyre inkább összeáll a kép. A Schröder név persze egyből ismerősen cseng; nem is kell sokat találgatniuk, hogy kiderüljön, ki az.
Tehát nem olyanféle nekromanta ő, mint amilyennek hiszik. Pusztán azért tanulta ki ezt a tiltott mesterséget, hogy a várost mentse. Most pedig pusztán a barátait szeretné.
A vámpír arcáról tisztán olvasható az egyre erősödő részvét. Damien valamivel kevésbé élénkebben, de együttérzőn nézi a leányzót.
Nem számít egyikük sem arra, amit a történet befejezése után hallanak. Persze logikus reakció. De tényleg azt gondolja Alicia, hogy ha már végighallgatták történetét, egyszerűen csak mennek útjukra?
- Akkor a tieid voltak, akik megmentettek minket. Ezért hálával tartozunk. De... nem is ezért. Nem gondolhatod komolyan, hogy nem fogunk segíteni!
- Biztosíthatlak, nem vagyunk császkáló kölykök - mondja a sötételf, enyhe félmosollyal. - Tapasztalatlanok voltunk, ez igaz. De a mostani információkkal felfegyverkezve sokkal több esélyünk van, nem?
- Főleg, hogyha te is jössz. Tervet készítünk, minden lehetőséget figyelembe veszünk és megmentjük a barátodat és a várost is.
Tisztában van vele, hogy ez "nem ilyen egyszerű". Ám éppen ezért kell tervet készíteni. Nem hagyhatja azonban, hogy ebben a katantón fájdalomban maradjon Alicia. Az ő küldetésük pedig a város megvédése. Miért ne lehetne a kettőt egyszerre?


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

56Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Pént. Aug. 09, 2019 12:12 pm

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
Mikor Alicia belekezdett az unalmasnak ígérkező meséjébe, úgy gondoltam érdekesebb lenne a ruhákon legeltetnem a szemeimet, ám amikor meghallottam Berthold Schröeder nevét, akaratlanul is elmosolyodtam.
Vajon mit szólna Kassandra, ha meglátná a halott testvérét? Esetleg az élőhalott testvérét? Fejben már el is képzeltem a haragban fürdőző arcát a nőnek, ahogy Berthold, lassú léptekkel közelít felé. Bár valószínűleg az első adandó alkalommal lefejezné, de a meglepettség minden bizonnyal ott lenne.
Végül a mesének is vége lett és az egészből csak néhány információfoszlányt sikerült elcsípnem. Nem is fontos. A fogságba esett lány motiváció lehet, a halott Edel viszont jó ott ahol van. Ami viszont engem zavart, az az eltűnt mesterük.
- Honnan tudtátok, hogy a mesteretek halott, ha meg sem találtátok a testet? Emellett miért van szükséged Edel halott testére? – kérdeztem a lánytól értetlenül. – Sok vizet ő már nem fog zavarni. De a fogságba ejtett barátodat még megmenthetjük.

Felhasználó profiljának megtekintése

57Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Hétf. Aug. 12, 2019 11:21 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Lekuporodom a földre, lehetőleg a vámpír mellé pozícionálva magamat, majd átérzést tanúsító tekintettel hallgattam végig Alice sztoriját. Egy megszokottan szomorú történet volt, ami nem is tette volna érdekessé - ám voltak benne vakfoltok. Az egyik különösen fontosra világított rá Syele is: honnan tudják mi történt a mesterrel? Egy enyhe megérzés azt súgja, hogy ennek a bizonyos mesternek sokkalta több köze volt a dolgokhoz, minthogy egyszerűen csak eltünjön.
Másrészt azt mondta, hogy nem tud velük mit kezdeni, mivel immunisak a tűzre – ám úgy tűnik nem csak a tűzmágiához ért, hanem a nekromanciához is. Ha nem is egyetlen egy robbanással győzi le őket, de nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy győzzünk. A Kassandráról összeszedett információt pedig jobb lesz elraktározni – ki tudja mit kell még elérni nála.
- Jól mondja Syele. Valamint, ha tűzre ugyan immunisak is, úgy tűnik máshoz is értesz. Együtt több esélyünk van. – mondom, majd fel is kelek a földről. Nincs értelme tovább húzni az időt, amit kell, már megtudtuk.

Felhasználó profiljának megtekintése

58Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 13, 2019 12:00 am

Iboket Czirut

Iboket Czirut
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Ahogy elkezdte mondogatni a magáét, ledobtam a kezemben tartott ruhát és ráfeküdtem unalmamban. Nem értettem egy csomó mindent, a töketlen bácsi egyszerűen végzett velük és a város favágója biztos tudott volna keríteni még hozzá hasonlókat, lemertem fogadni, hogy egy vagyont kaszált és még a királyt is le tudta volna fizetni, ha nagyon akarja. Ennyi pénzből verethetett volna egy halom ezüst érmét, amivel aztán a falusiak megdobálhatták volna az utálatos dögöket, mi állította meg őket benne? Talán annyira bénák?
És miért pont tűzzel tűz ellen? Mégis mi volt ez a hasonlat? Ha tűzre tűz a legjobb, akkor miért nem gyújtanak a városok égésénél nagyobbat? Miért visznek akkor vizet rá? És ha a tűzre a víz a legjobb, akkor miért tűzzel próbálták leküzdeni? Segg hülyék, nem is csoda, hogy megpusztult a mesterük és az egyikük fogságba esett, jobb lett volna, ha mind elvesznek. Egyébként kapunk valamit, ha kijuttatjuk a barátját? Kassandra bácsi, azt mondta, hogy az élőholtakat kell felszámolni, de ez teljesen más feladat volt. Miért dolgoznánk a semmiért?
- Néni, elnézést… - szólítottam meg fölülve a ruhakupacon - Mit ad, ha épségben megkapja? Kassandra bácsi csak annyit mondott, hogy pusztítsuk el a dögöket… - döntöttem oldalra a fejem. Nem volt semmi kedvem ingyen megcsinálni, ha már cserélünk, akkor érje meg mindannyiunknak. Ő azt csinál a Kalma nevűvel, amit akar, megeheti, megölheti, megerőszakolhatja, kit érdekel, ha fizet érte?


_________________
Előtörténet|Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

59Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 13, 2019 9:12 pm

Egészen az ajtóban foglal helyet, hiszen hosszúnak hangzik a boszorkány mondandója.
Elszomorodva hallgatja a történetet. Valahogy átérzi a helyzetet. Nem sok barátja van kultistaként (csakúgy, mint a nekromatáknak), és nagyon nagyon szomorú lenne, ha bármelyiküknek baja esne. Hát még ha Armarosnak veszne nyoma... Próbál megértően pislogni a lányra.
Ezen túl nem igazán szól bele a dolgokba. Egyetért Minával, és Damiannal is, de ha jobban belegondol, jogosnak érzi a furcsa lány és Jonathan aggályát is, bár ő nem figyelt fel erre a buktatóra a történetben.
Végül, mikor már mindenki elmondta, amit szeretett volna, megpróbálkozik a legkézenfekvőbb módszerrel, ami úgy fest senkinek nem jutott eszébe.
- Kér-lek szé-pen segít-s nekünk. Egy-ütt kiho-zuk a barátai-dat és meg-véd-jük a vá-rost! - duruzsolja közelebb lépve a boszorkánynak fáradtan, egyre darabosabban.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

60Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Aug. 14, 2019 11:01 am

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
Az ajtóban állva hallgatom végig a történetet, mely szerintem mindenkiből szomorúságot váltott ki. Belőlem is pont ugyanúgy idézi fel a szomorú gondolatokat, hogy mi mindent megtennék azokért akiket szeretek. Szerintem mindenki úgy van vele, hogy végsőkig elmenne ilyen dolog miatt. Egyben eszembe jut egy régi barátom története is, aki már a családjával élt egy kis faluban. Szegények voltak rettenetesen és sajnos megfelelő munkát sem talált magának miből pár váltót tudott volna szerezni. Pedig tényleg mindennel próbálkozott, volt előtte favágó, vadász és még miegymás is amihez nem kell sok tudás sem. Azonban mégis arra a pontra került, ahol már nem talált munkát, azonban a neje és két gyereke éhezett. Kénytelen volt hát elmenni másoktól elvenni az ételt és a lopott kaját a családjának adni, hiszen nem lehet étel és víz nélkül meglenni nem? Vajon képes lenne más is megtenni a családjáért, a barátaiért hasonló dolgot? Lopni, csalni hazudni csak azért hogy túléljék? Szerintem igen. Én is képes lennék megtenni bármit azért, hogy a hozzám közel állók túlélhessenek.
Azonban ez a nő feladta már a harcot és többiek erősen győzködni kezdték, hogy tartsunk velünk. Azonban én úgy látom, ha ténylegesen a társai bajban vannak odabent és szenvednek, akkor jól döntöttek. Jönnie kéne segíteni a saját megnyugvásáért is.
-Nem szeretnéd megmenteni Kalmát? Nem szeretnéd a saját kezeddel kimenteni őt és amit elszenvedett azt megbosszulni saját kezeddel?

Felhasználó profiljának megtekintése

61Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Aug. 14, 2019 3:01 pm

Alicia csendben hallgatott titeket, ahogy minden erőtökkel próbáljátok megállítani abban, hogy elhajtson titeket. Ahogy mindannyian abbahagytátok a beszédet, ő, egy látszólag kevésbé komor, némileg meghatódott arccal állt fel.
- Nem bűn akarni valamit. De mindig szem előtt kell tartani, mire vagy képes. - nézett egyenesen Freia szemébe, mielőtt a tekintetét körbeforgatta volna - És látszólag fogalmatok sincs, miket ígérgettek... - sóhajtott egy nagyot - ...emlékeztettek valakire. Azt hiszem én sem lehettem sokkal idősebb, amikor a mesteremhez mentem pont ugyanígy könyörögni.
Alicia egy fogashoz sétált, majd egy vállpánttal ellátott könyvet és egy köpenyt emelt róla le.
- Legyen hát, kísérlek titeket...ennél több segítséget aligha kaphatok. - tette hozzá a végét már csak halkan morogva, ami miatt csak Freia és Suzy hallották - Ó, és még valami... - fordult Ibo felé - Jobban tennéd, ha nem fenyegetnéd azt, akitől segítséget vársz. - jelentette ki a korábbi hideg, komor hangján.
A lány ezután egy övet csatolt magára, melyen tőrök lógtak szép sorjában egymás után. Egyetlen egy kis lyuk volt üresen hagyva az övön, de gyorsan ki is derült, mi való oda, amikor Alicia Syele felé nyúlt, a korábban eldobott pengéjét kérve.
- Az előholtak mindig éjszaka portyáznak, s napnyugtakor sorakoznak fel az erdő szélén. Nekünk tehát akkor kell a házukba törni, amikor egy részük már az erdő szélén várja, hogy lebukjon a nap. Addig még talán egy bő óra. Itt várjuk meg, ide nem mernek jönni. Lehetőleg próbáljátok meg nyugton maradni. - intett le mindannyiótokat egy idős anya szigorával .
Ahogy lassan telik az idő, Alicia (bár közvetlen jelét továbbra sem mutatja) próbál udvarias lenni s eloszlatni zavarodottságotokat.
- Hogy a mesteremmel mi lett, azt nem tudtuk. Mikor ideértünk, csak annyit tudtunk, eltűnt. Nagyon más utat nem tudok neki elképzelni, mint a haláltánc. Ezért akarom mindenképp visszahozni Edel testét. Megadni neki a végtisztességet, amit érdemel. Félő, úgy végezte ő is, mint a sétáló hullák.


//A félreértések elkerülése végett írom, minden kör küldetésmegbeszélés nélküli, ha nem teszem hozzá, hogy egyeztetünk. Ebben a körben lehet beszélgetni egymással és Aliciával is. Aki Aliciának kérdést tesz fel, azt írja meg Discordon és megkapja rá a választ.
Határidő. 2019.08.20.//

Felhasználó profiljának megtekintése

62Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Aug. 14, 2019 4:35 pm

Úgy ülök körbe a lányt, akár a verebek, vagy akár a gyermekek, akik mesét hallgatnak. Furcsa érzés, úgy rontottak be gyakorlatilag a házába, hogy akár ellenség is lehet, most pedig egymás után győzködik, hogy segítenek neki, amennyiben ő is segít nekik. A cél valójában ugyanaz.
Syele? Kapja fel a tekintetét, amikor az idegen név említésre kerül. Ez hát a neve a leányzónak, aki nem mutatkozott be. Elraktározzák magukban, hogy később meg tudják szólítani, ha kell, vagy csak, hogy tudják, ki ő.
- Edelnek ugyan lehet mindegy, ám nem árt a kegyet megadni a halottaknak. Főleg, ha az illető a barátod volt - jegyzi meg Damien a leányzó szavaira, aki olyasféle gyakorlatiassággal tekint a dologra, amely... logikus, egy módon, ám ilyet említeni annak a házában, akinek a barátjáról beszélünk, eléggé megsértheti. Ami nem volna jó, már csak azért sem, mert ő jelenleg a segítőjük.
Na persze a kisdémonnál jobban valószínűleg nem sérti ez meg.
- Iboket... Alicia célja a mi célunk is. Az lesz a "jutalom", hogy segít nekünk életben maradni és a városnak is. Ennél többet igazán nem kívánhatunk.
Hogy ez mindenhol pénzt keres.
Nem könnyű dolog a démonokkal, ez már biztos.
Kissé megborzongatja a társaságot a tény, hogy már csak egy órájuk van, amíg be kell vetni magukat. Mi lett volna, ha tovább tévelyegnek abban az erdőben?
- Hogy hívták a mesteredet? - kérdi a boszorkánylánytól. Az a hiú remény pislákol benne, hogyx a név talán ismerős lesz valahonnan.
- Úgy hívták, Tanya. Igazán inspiráló, türelmes tanár volt.
Áh, nem, az túl egyszerű lett volna.
- Hm... Valamiért azt hittem, egy férfiról beszélünk. De még életben lehet! - próbálja biztatni a leányzót.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

63Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Hétf. Aug. 19, 2019 11:29 am

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
Ránézek a lány nyitott tenyerére, majd a markomban szorongatott pengére. El akarja venni tőlem! Nem. Vissza akarja venni tőlem. De ő eldobta! Ki az aki késeket dobál és visszavárja őket? Nekem ez a kés kell. E nélkül védtelen vagyok.
A nyilak nem hatásosak a holtak ellen, az erődet pedig nem használhatod mindenki előtt. Az veszélyes lenne.” suttogta egy fiatal kislány hangja a fejemben. Igaza volt. Nekem járt ez a kés. Hogy megvédhessem magam.
- Nekem szükségem lesz erre a pengére az erdőben. – mondtam Aliciának. – Ha túléljük, és még meglesz, visszakapod.
Ez után az egyik csinosabb ruha felé fordultam, hogy elkerüljem az indokolatlan, negatív megjegyzéseit a lánynak. Egyértelmű és abszolút a magyarázatom. Ez a kés engem illet.

Felhasználó profiljának megtekintése

64Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Kedd Aug. 20, 2019 11:18 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Figyelem, ahogyan a gyorsan összeverbuválódott csapat a lehető legdisszonánsabban viselkedik. Meg sem próbálkozom azzal, hogy összefogjam őket, vagy a már-már kezdődő összetűzéseket lecsillapítsam, mindössze figyelem a boszorkányt. Sikerült meggyőznünk – egyikünk sem tűnt kitűnő tárgyalónak jelen esetben, de a sok kérlelés megtette a hatását. Talán az önérzetére sikerült hatnunk, vagy a sajnáltára, nem tudom, de lényegtelen is volt: egy varázslóval többen vagyunk. Időközben kicsit befenyíti a vakarcs démont, akire rá is fér, és csatlakozik hozzá a vámpírnő is. Ezt nem bírom szó nélkül hagyni:
- Bizony Iboket, anyuci jól beszél. – nevetek fel, kihívóan bámulva a vámpírt, miközben beszélek, ha már arra nem reagált, hogy mellé furakodtam.
A lány mesterének neve nekem sem mond sokat, bár ezen nem is csodálkozom – senki lehetett.
Syele konfliktusa már sokkal érdekesebb volt. Szerepben kellett maradnom, és eddig is párját fogtam, most sem tehettem mást. Odaléptem melléjük, mikor épp a késen vitáztak.
- Kölcsönkérhetnénk? – mosolygok a kissé morcosnak tűnő nőre. Kezd irritáló lenni Syele gyerekessége, pedig nagy reményeket fűztem hozzá. – Kérlek. – nézek rá a lehető legkérlelőbb szemekkel, amikre csak képes vagyok.  
Ha senki nem veszi kézbe az irányítást, kényetelen leszek én: kinyitom az ajtót, és kérdően ránézek a csapatra, indulhatunk-e.

Felhasználó profiljának megtekintése

65Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Aug. 21, 2019 11:58 am

Megkönnyebbült, hogy sikerült meggyőzni a boszorkányt, hogy segítsen a zombikat elintézni, és biztosítani a város nyugalmát, ahol ő is szerette volna kipiheni magát.
De mivel már így is nagyon elfáradt a keresésben, és a harcban, nem kérdez többet, csak figyeli mi történik körülötte.
Egyetértett, hogy Iboket furcsán viselkedett, és amikor a nő az idegen lányhoz fordult, aki a tőrt kérte tőle, kicsit megijedt, hogy nem lesz jó vége az akadékoskodásnak, ezért gyorsan odalépett, kezében a saját tőrével, és odanyújtotta, hogy ha ennyire szükség van még egy tőrre, akkor ezt használhatják, elvégre... ő úgysem vette sok hasznát eddig sem.
~ Csak aztán el ne felejtsd visszaszerezni...~ kommentálta Armaros a “zseniális” ötletet, elharapva a mondat végén a Suzi elmeállapotára utaló jelzőt.
Ezután Johnathan után lép. Minél hamarabb indulnak, annál hamarabb lehet pihennie...


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

66Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Aug. 21, 2019 12:16 pm

Iboket Czirut

Iboket Czirut
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
- Nem bűn akarni valamit. De mindig szem előtt kell tartani, mire vagy képes. - szólt a lány és teljesen egyet tudtam vele érteni. A lopás nem bűn, csak ha lefülelnek, nem tudtam volna jobban egyet érteni vele. [color=#66ccff]- És látszólag fogalmatok sincs, miket ígérgettek... -[/color Dehogynem, semmit! - ...emlékeztettek valakire. Azt hiszem én sem lehettem sokkal idősebb, amikor a mesteremhez mentem pont ugyanígy könyörögni. - Ez rettentően megható lenne, ha lefizetted volna, hogy segítsen. Elkezdett készülődni, bár nem igazán néztem, hogy mit szedett össze, de érdekelt, csak nem volt kedvem jobban megnézni.
- Iboket... Alicia célja a mi célunk is. Az lesz a "jutalom", hogy segít nekünk életben maradni és a városnak is. Ennél többet igazán nem kívánhatunk. - Na mi az, apu? Megsértődtél, hogy a kicsi lányod kiállt érted és nem neked jutott előbb eszedbe? Nem értettem mi baja van, teljesen logikus volt. Ki a fene akarna jó szívéből dolgozni? Aztán eszembe jutott a földönfutó ember, akinek a kenyeret loptam és elszégyelltem magam egy pillanatra, végül is akkor én sem voltam jobb.
- Ó, és még valami... Jobban tennéd, ha nem fenyegetnéd azt, akitől segítséget vársz. - Én ugyan nem kértem a segítséged, te banya! És te voltál az egyetlen, aki fenyegetett! Nem szólaltam meg többé, inkább csak sértődötten néztem és csendben követtem a többieket, a ruhahalmot megragadtam a farkammal és magunk után húztam. Észrevehetően nem kívánták a véleményem, pedig biztosan hasznos lehetett volna.


_________________
Előtörténet|Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

67Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 3 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Aug. 21, 2019 2:54 pm

Az idő eszeveszetten lassan telik, ahogy várakoztok. Alicia nem igazán zavartatja magát, hímezgetéssel tölti az időt, a szokásos rezzenéstelen, komor, mogorva ábrázatát mutatva nektek. Syele makacsságára sem reagál túl sokat, csak idegesen hümmög egyet, ahogy az morogja:
- Kölykök... - és ennyiben hagyja.
De elérkezik az idő, s megindultok az erdőbe. A nap már jócskán lemenőfélben van, s mire a sűrű bozótosban kezdtek el vágtatni, be is sötétedik. Aliciát látszólag nem zavarja, ti azonban nem láttok egy-két ölnél messzebbre, leszámítva persze azokat, akiket az éjszaka sötétjében sem hagy cserbe a szemük. Nem sokra rá letértek az útról. Alicina magabiztosan, rendületlenül diktálja az iramot, úgy vágtok át a sűrű, minden ösvéntől mentes bozótoson, ímgnem egyszer csak egy nagy, régi, leharcolt, romos épületet pillantotok meg a fák között. Nem sokkal mellette pedig friss lábnyomokat, melyeket vaskos, itt-ott csontos talpak hagytak.
Az erdőben ott magaslott előttetek a kripta. Fénykorában magasztos, majd harminc láb magas épület lehetett, most azonban csak egy pár omladozó falat, a beszakadt tetőt látjátok. A kriptának egyetlen nagy terme volt, melyet oszlopok díszítettek, egy szentet ábrázoló szoborral kiegészített oltár feküdt a végében, egy hatalmas, boltíves ablak előtt, előtte pedig egy kőből faragott koporsó.
- A kripta bejárata az oltár mögött van elrejtve, egy csapóajtóval lefedett lépcső, ami a föld alá visz. - morogta Alicia a bokrok közül kikémlelve.
Élőholt viszont egy szál se.
- Meg ne tévesszen az erdő csendje. Őrt állnak. A bejáratot egy szellem őrzi. Kellemetlen alak. Miatta nem tudtam eddig lejutni. Ha felrobbantom, arra összerezzen az egész nyomorult kóceráj. Valamit kezdenetek kell vele, ha le akartok jutni. - magyarázta el nektek a helyzetet.


//Ezúttal küldetésmegbeszélés lesz Discordon, így ott kezdjünk el egyeztetni újabb időpontért//

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [3 / 3 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.