Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név : Nathaira Serpentfang
Faj : Tünde
Frakció : -
Kaszt : Természetpap
Kor : 26
Nem : Nő
Kinézet : Közel 180 centi magas, súlyban 60 kiló. Haja a narancssárga és világos vörös keveréke, szemszíne zöld. Ruházata meglehetősen egyszerű, felszerelését egy prémes köpönyeg, egy oldaltáska és a botja alkotja. A bőrén egy vele született rendellenesség található, amely egy kígyó alakú tetoválás, és ez képes szabadon mozogni a bőrén. Érdekesség hogy nem visel cipőt és mindenhova mezítláb jár.
Jellem : Jobbára az állatok társaságát keresi, főként a kígyókét. Rejtélyes vonzalom él benne ezen gyönyörűnek tartott lények iránt, meglehetősen jól ismeri a gondolkodásmódjukat és viselkedésben is gyakran hasonul hozzájuk. Az emberekkel szemben kissé bizalmatlan, a démonoktól és élőholtaktól pedig kifejezetten viszolyog. Az anyatermészet számára minden más felett áll, a népének ünnepeiért pedig kifejezetten rajong. Gyakran kígyóhangokat utánozva beszélget (sziszeg) a Noodle nevezetű óriáskígyójával, akivel meglehetősen belsőséges kapcsolatot ápol.
Előtörténet :
Az én történetem egy fényes tavaszi napon kezdődött. Anyám a Rügyfakadás ünnepén adott életet nekem, én pedig a szüleim második gyermekeként láttam napvilágot. Édesapám Aedan, a nevem egy akkor még ártalmatlannak ítélt jel alapján adta nekem : Nathaira, azaz kígyó.
Nem mintha ez név bárkinek bármit is jelentett volna, hiszen mindenki csak 'Serpentfang unokája' címen utalt rám. Az apai nagyapám igencsak nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendő druida volt, a klán örök védelmezője. Bár rengeteg történetet hallottam róla, én magam sosem ismertem, révén hogy a születésem előtt egy évvel hunyt el. Apám gyakran emlegette fel őt a Virágfakasztó ünnepekor hogy a többi falubelivel a régi időkről indítson éjszakákba nyúló beszélgetéseket. Tisztán emlékszem rá, hogy Meara kezét fogva ilyenkor mindig anyánk lábához húzódtunk, hosszasan hallgatva a felszólalók, vagy éppen Leana néni történeteit sokszor egészen addig, amíg be nem aludtunk ezen a gyönyörű ünnepen.
A gyermekkorom csodásan telt. Visszatekintve a játékos tanulásra, a csodálatos anyatermészet közelségére és édesanyám, Tyria meséire...utólag sem tudnák semmi rosszat felhozni, még akkor sem ha nagyon akarnák. Talán így visszanézve még jobban tudom értékelni a békés gyermekkor áldását, hiszen mint azt a későbbiekben magam is megtapasztaltam, ez a világ a gyermeket értékeli, nem a gyermekkort. A napjaimat vidám móka és kacagás töltötte ki. A nővéremmel gyakran fogtunk halakat a folyónál, máskor a vízesés körüli lapulevelek alatt bújócskáztunk, vagy épp lepkékkel kergetőztünk a Tölgyszív körül.
Bár talán így mondhatnám azt is, hogy a gyermekkorom semmiben sem különbözött bármelyik másik falubeli kölyök életétől, a sors keze számomra meglehetősen más utat szánt. Az a bizonyos kígyóalakú jel, amely az oldalamon díszelgett, nőni kezdett. Nemigazán emlékszem rá hogy mikor kezdte, talán mindig is velem együtt tartotta a tempót...az azonban teljesen tisztán megmaradt bennem, hogy mi kezdődött ezután. Akármerre léptem, kígyókba botlottam. Mintha csak mézet kereső hangyák lennének, úgy csúsztak elő a legváratlanabb helyekről. Apró gyermekként természetesen nem értettem ezeket a lényeket, és féltem tőlük. Gyakran előfordult hogy sírva rohantam a szüleimhez éjnek évadján, mivel egy-egy ravaszabb dög valahogy bejutott a házba, és elrejtőzött az ágyamban vagy a ruháim között.
Bármit is tettem, bárhova bújtam, bárkihez fordultam, ők csak egyre jöttek. A falubeliek átokról kezdtek sugdolódzni, s bár a pletyka alaptalan volt, sokan féltek attól hogy a közelemben maradjanak. A helyzet értetlenséget szült mindenkiben, azonban a nagymamám teljesen más szempontból látta a dolgokat. Azt állította, hogy ez nem egy átok...hanem adottság. Felajánlotta a lehetőséget arra hogy képes legyek kezelni, és megérteni ezt a csodás ajándékot. A szüleim hittek neki, ahogyan én is. Alig tíz éves voltam, amikor elkezdtem a tanulmányaimat Mera mester keze alatt.
A nagyanyám rengeteg mindent megtanított nekem. Eleinte a természet ismeretére tanított, gyógyfüvek és mérgező növények közötti különbségekről magyarázott, a későbbiekben pedig az állatok természetéről és élőhelyeiről szóló ismereteivel tömte a fejem. Az akkor megszerzett tudást a mai napig is hasznosítom ha a falutól távolabb eső vadvidékekre merészkedem. Felismerni egy területét megjelölő állatot, vagy észrevenni egy állat vemhességét...a tünde erdő vadabb vidékein ez a tudás hasznosabb lehet mint egy íj vagy kard. Éveken át tanultam ezekről, mire Mera elkezdte tanítani a mágia alapjait. Gondolom túl fiatal lehettem ahhoz hogy egyből ezzel kezdje. Azonban ennek a varázstudásnak az elsajátítása közben valami más is felébredt bennem a kíváncsiságon kívül...
A testemen növekvő jel megmozdult. A mai napig tisztán emlékszem az első esetre. Éppen Mearával beszélgettem a tóparton, amikor az arcára rettentő rémület ült ki. Értetlenül néztem ahogyan az arcomra mutatott és a száját eltakarva a sikítás szélén állt. Az arcomra tapintva ugyan nem éreztem semmit, így víz fölé hajolva belenéztem a tükörképembe. A kígyó éppen a szemeimen át csúszott át az egyik oldalról a másikra. Döbbenetes látvány volt. Sem Mera mester, sem apám nem volt képes megérteni ennek a fura jelenségnek a természetét, s bár azóta több druidát is megkerestem tanács vagy segítség gyanánt, de ők sem voltak képesek dűlőre jutni efelett.
Nagyon szép emlékeim fűznek bölcs tanáromhoz és egyben nagyanyámhoz, aki rengeteg tanulságos mesét és történetet ismert. A rajongásig imádtam azokat a történeteket ! Mintha csak ismerte volna az egész világot, úgy mesélt érdekesebbnél érdekesebb lényekről, fantasztikus helyekről, a régi időkről... Én pedig csüngtem minden szaván. Még azóta is élénken emlékszem arra a rémtörténetre amely a falutól északra eső barlangokban élő trollról szóllt. Azóta is hideg ráz attól a helytől.
A huszadik életévem betöltése után új célt kerestem a Természet anya által adott tehetségemnek. A gyermeki félelemből érett megértés született, az átok pedig áldássá változott. A nagybátyám, Seamus oldalán kezdtem el az óriáskígyók tenyésztésével és szelídítésével dolgozni, az ő tudása pedig még közelebb vitt ezekhez a csodálatos állatokhoz. Időnként elvállaltam szállítómunkákat is, sőt egyszer még olyan bátor is voltam, hogy kimerészkedtem az erdőből egy megrendelő kérésére. Mondanom sem kell, hogy megszerettem ezt az életet. A rengeteg barangolás rengeteg érdekes állattal ismertetett össze, és megannyi új vidéket barangoltam be új fajok kutatása közben.
Nem sok minden történt ezután addig a napig, amikor mindezt papírra vetem. Az életem egyszerű, boldog és kígyókkal teli. Most viszont azt hiszem abbahagyom az írást, hiszen Noodle, az kiskedvencem már megint a vállamra mászik az unalomtól. Remélem hogy a fogadós nem fog felárat számolni azért a tíz kígyóért ami beköltözött a szobába...
Faj : Tünde
Frakció : -
Kaszt : Természetpap
Kor : 26
Nem : Nő
Kinézet : Közel 180 centi magas, súlyban 60 kiló. Haja a narancssárga és világos vörös keveréke, szemszíne zöld. Ruházata meglehetősen egyszerű, felszerelését egy prémes köpönyeg, egy oldaltáska és a botja alkotja. A bőrén egy vele született rendellenesség található, amely egy kígyó alakú tetoválás, és ez képes szabadon mozogni a bőrén. Érdekesség hogy nem visel cipőt és mindenhova mezítláb jár.
Jellem : Jobbára az állatok társaságát keresi, főként a kígyókét. Rejtélyes vonzalom él benne ezen gyönyörűnek tartott lények iránt, meglehetősen jól ismeri a gondolkodásmódjukat és viselkedésben is gyakran hasonul hozzájuk. Az emberekkel szemben kissé bizalmatlan, a démonoktól és élőholtaktól pedig kifejezetten viszolyog. Az anyatermészet számára minden más felett áll, a népének ünnepeiért pedig kifejezetten rajong. Gyakran kígyóhangokat utánozva beszélget (sziszeg) a Noodle nevezetű óriáskígyójával, akivel meglehetősen belsőséges kapcsolatot ápol.
Előtörténet :
Az én történetem egy fényes tavaszi napon kezdődött. Anyám a Rügyfakadás ünnepén adott életet nekem, én pedig a szüleim második gyermekeként láttam napvilágot. Édesapám Aedan, a nevem egy akkor még ártalmatlannak ítélt jel alapján adta nekem : Nathaira, azaz kígyó.
~ Nem hiszem hogy ártalmas lehetne bárkire is, sem most, sem a jövőben. -- Aedan
Nem mintha ez név bárkinek bármit is jelentett volna, hiszen mindenki csak 'Serpentfang unokája' címen utalt rám. Az apai nagyapám igencsak nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendő druida volt, a klán örök védelmezője. Bár rengeteg történetet hallottam róla, én magam sosem ismertem, révén hogy a születésem előtt egy évvel hunyt el. Apám gyakran emlegette fel őt a Virágfakasztó ünnepekor hogy a többi falubelivel a régi időkről indítson éjszakákba nyúló beszélgetéseket. Tisztán emlékszem rá, hogy Meara kezét fogva ilyenkor mindig anyánk lábához húzódtunk, hosszasan hallgatva a felszólalók, vagy éppen Leana néni történeteit sokszor egészen addig, amíg be nem aludtunk ezen a gyönyörű ünnepen.
A gyermekkorom csodásan telt. Visszatekintve a játékos tanulásra, a csodálatos anyatermészet közelségére és édesanyám, Tyria meséire...utólag sem tudnák semmi rosszat felhozni, még akkor sem ha nagyon akarnák. Talán így visszanézve még jobban tudom értékelni a békés gyermekkor áldását, hiszen mint azt a későbbiekben magam is megtapasztaltam, ez a világ a gyermeket értékeli, nem a gyermekkort. A napjaimat vidám móka és kacagás töltötte ki. A nővéremmel gyakran fogtunk halakat a folyónál, máskor a vízesés körüli lapulevelek alatt bújócskáztunk, vagy épp lepkékkel kergetőztünk a Tölgyszív körül.
~ Emlékszem hogy Leana mester nagyon tudott haragudni,
ha a szent fa közelében játszottunk. -- Meara
ha a szent fa közelében játszottunk. -- Meara
~ Sosem haragudtam rájuk, csak nem szerettem ha a szentélyből játszóteret csináltak.- Leana
Bár talán így mondhatnám azt is, hogy a gyermekkorom semmiben sem különbözött bármelyik másik falubeli kölyök életétől, a sors keze számomra meglehetősen más utat szánt. Az a bizonyos kígyóalakú jel, amely az oldalamon díszelgett, nőni kezdett. Nemigazán emlékszem rá hogy mikor kezdte, talán mindig is velem együtt tartotta a tempót...az azonban teljesen tisztán megmaradt bennem, hogy mi kezdődött ezután. Akármerre léptem, kígyókba botlottam. Mintha csak mézet kereső hangyák lennének, úgy csúsztak elő a legváratlanabb helyekről. Apró gyermekként természetesen nem értettem ezeket a lényeket, és féltem tőlük. Gyakran előfordult hogy sírva rohantam a szüleimhez éjnek évadján, mivel egy-egy ravaszabb dög valahogy bejutott a házba, és elrejtőzött az ágyamban vagy a ruháim között.
~ Egyszer magam is halálra rémültem, mikor Tara sírását hallva berontottunk a gyerekszobába. Két Sziklasikló próbált felmászni az lányom ágyába, amelyeket a nővére próbált visszatartani a párnájával. Noha Aedan gyorsan elintézte a helyzetet, attól a naptól kezdve Tara nem volt hajlandó maga aludni. -- Tyria
Bármit is tettem, bárhova bújtam, bárkihez fordultam, ők csak egyre jöttek. A falubeliek átokról kezdtek sugdolódzni, s bár a pletyka alaptalan volt, sokan féltek attól hogy a közelemben maradjanak. A helyzet értetlenséget szült mindenkiben, azonban a nagymamám teljesen más szempontból látta a dolgokat. Azt állította, hogy ez nem egy átok...hanem adottság. Felajánlotta a lehetőséget arra hogy képes legyek kezelni, és megérteni ezt a csodás ajándékot. A szüleim hittek neki, ahogyan én is. Alig tíz éves voltam, amikor elkezdtem a tanulmányaimat Mera mester keze alatt.
~ Valóban lenyűgöző ajándék.
A kígyók úgy másznak hozzá,
mint gyermekek az anyjuk karjai közé. -- Mera
A kígyók úgy másznak hozzá,
mint gyermekek az anyjuk karjai közé. -- Mera
~ Az igaz hogy sosem marta meg még egy sem, soha.
De ettől függetlenül hátborzongató látvány.-- Karan
De ettől függetlenül hátborzongató látvány.-- Karan
A nagyanyám rengeteg mindent megtanított nekem. Eleinte a természet ismeretére tanított, gyógyfüvek és mérgező növények közötti különbségekről magyarázott, a későbbiekben pedig az állatok természetéről és élőhelyeiről szóló ismereteivel tömte a fejem. Az akkor megszerzett tudást a mai napig is hasznosítom ha a falutól távolabb eső vadvidékekre merészkedem. Felismerni egy területét megjelölő állatot, vagy észrevenni egy állat vemhességét...a tünde erdő vadabb vidékein ez a tudás hasznosabb lehet mint egy íj vagy kard. Éveken át tanultam ezekről, mire Mera elkezdte tanítani a mágia alapjait. Gondolom túl fiatal lehettem ahhoz hogy egyből ezzel kezdje. Azonban ennek a varázstudásnak az elsajátítása közben valami más is felébredt bennem a kíváncsiságon kívül...
A testemen növekvő jel megmozdult. A mai napig tisztán emlékszem az első esetre. Éppen Mearával beszélgettem a tóparton, amikor az arcára rettentő rémület ült ki. Értetlenül néztem ahogyan az arcomra mutatott és a száját eltakarva a sikítás szélén állt. Az arcomra tapintva ugyan nem éreztem semmit, így víz fölé hajolva belenéztem a tükörképembe. A kígyó éppen a szemeimen át csúszott át az egyik oldalról a másikra. Döbbenetes látvány volt. Sem Mera mester, sem apám nem volt képes megérteni ennek a fura jelenségnek a természetét, s bár azóta több druidát is megkerestem tanács vagy segítség gyanánt, de ők sem voltak képesek dűlőre jutni efelett.
~ Nem csak megmozdult. Volt hogy órákon át fel alá siklott rajta,
az arcától a talpáig, mindenkit halálra rémisztve ezzel. -- Lina
az arcától a talpáig, mindenkit halálra rémisztve ezzel. -- Lina
~ Hiszük hogy ennek a furcsa jelnek
köze lehet a kígyók megszállott vonzódásához a lány irányába.
-- Wynn & Gil mester
köze lehet a kígyók megszállott vonzódásához a lány irányába.
-- Wynn & Gil mester
~ Mindenki mindent meg akar fejteni.
Szerintem jobb lenne, ha csak elfogadnánk őt úgy ahogy van. -- Tyria
Szerintem jobb lenne, ha csak elfogadnánk őt úgy ahogy van. -- Tyria
Nagyon szép emlékeim fűznek bölcs tanáromhoz és egyben nagyanyámhoz, aki rengeteg tanulságos mesét és történetet ismert. A rajongásig imádtam azokat a történeteket ! Mintha csak ismerte volna az egész világot, úgy mesélt érdekesebbnél érdekesebb lényekről, fantasztikus helyekről, a régi időkről... Én pedig csüngtem minden szaván. Még azóta is élénken emlékszem arra a rémtörténetre amely a falutól északra eső barlangokban élő trollról szóllt. Azóta is hideg ráz attól a helytől.
~ Tara azóta sem mer a barlangok közelébe menni, pedig mi jártunk benne.
Nincs ott semmiféle troll. -- Meara
Nincs ott semmiféle troll. -- Meara
~ Kölyökkoromban ezt én is ellenőriztem,
már akkor sem volt ott semmi. -- Aedan
már akkor sem volt ott semmi. -- Aedan
~ Még mindig ezzel riogatod a gyerekeket, Mera drágám ?
A férjeink röhögve forognak a sírjukban. -- Leana
A férjeink röhögve forognak a sírjukban. -- Leana
A huszadik életévem betöltése után új célt kerestem a Természet anya által adott tehetségemnek. A gyermeki félelemből érett megértés született, az átok pedig áldássá változott. A nagybátyám, Seamus oldalán kezdtem el az óriáskígyók tenyésztésével és szelídítésével dolgozni, az ő tudása pedig még közelebb vitt ezekhez a csodálatos állatokhoz. Időnként elvállaltam szállítómunkákat is, sőt egyszer még olyan bátor is voltam, hogy kimerészkedtem az erdőből egy megrendelő kérésére. Mondanom sem kell, hogy megszerettem ezt az életet. A rengeteg barangolás rengeteg érdekes állattal ismertetett össze, és megannyi új vidéket barangoltam be új fajok kutatása közben.
~ Azóta sem rendeltek tőlem az emberek. -- Seamus
~ Ahogyan én hallottam,
Tara egy seregnyi kígyóval a sarkában
bukkant fel az emberfaluban. -- Aedan
Tara egy seregnyi kígyóval a sarkában
bukkant fel az emberfaluban. -- Aedan
Nem sok minden történt ezután addig a napig, amikor mindezt papírra vetem. Az életem egyszerű, boldog és kígyókkal teli. Most viszont azt hiszem abbahagyom az írást, hiszen Noodle, az kiskedvencem már megint a vállamra mászik az unalomtól. Remélem hogy a fogadós nem fog felárat számolni azért a tíz kígyóért ami beköltözött a szobába...
Érdekes lesz egy ennyire fókuszáltan állathoz kapcsolódó természetpap megfigyelése, de kétségtelenük kíváncsi leszek rá 
