Tündék, sötét tündék

"Igen, ők azok. A nép, amely derékba tört, de mégis él. Büszke házak sarjai egytől egyig mind, akik soha nem hajoltak meg. Az emberek istene is ketté akarta a nemzetüket törni az átokkal, hasztalanul. Észak királya meg akarta szerezni őket, de ők keményen elutasították őt. Mi kellhet, hogy elpusztítsák őket?"

A Veronián maradt tündék és sötét tündék, noha elveszettnek hatnak, miután a népük legnagyobb része elhagyta a földrészt, korántsem adták fel a küzdelmet. Szétszóródtak Veronián, többé-kevésbé betagozódtak a városokba, és ott küzdenek vállt vállnak vetve a túlélésért.

Küllem, testfelépítés Külsőre klasszikus tündére emlékeztetnek a világ bármely folklórjából ismerős elemekkel. Aránylag emberszerűek, noha jellemzően karcsúbbak, izmaik és csontjaik hosszabbak és vékonyabbak. Fülük csúcsosan hegyes, általában hét-nyolc centiméternyi hosszú, szemük mandulavágású, orruk jellemzően pisze és rövid. Tónusaikban a való világ ír származású embereire emlékeztetnek. Bőrük kifejezetten világos, noha a magukra kent poroktól és festékektől néha bizarr árnyalatot kaphat, valamint gyakran szeplősek. Szemük zöld, kék és sárga árnyalatokat mutat, hajuk vöröses, barna vagy ritkán sötétszőke. A Fajok Átkától szenvedő rokonaik az úgynevezett sötételfek. Az ő bőrük az Átok mértékétől függően lehet világosszürke (ezeket a köznyelv holdcsókoltnak nevezi), vagy egészen sötét, akár ébenszínű (őket pejoratívan kormosnak hívják). Az ő hajuk színe leggyakrabban ezüstfehér, de sötétebb színek is előfordulhatnak, a szemük pedig egészen extrém színeket is ölthet. Várható élettartamuk az emberekéhez hasonló, 60-70 évet is megélhetnek. Az Átoktól mentes, úgynevezett nemestündék számára a napfény kifejezetten áldásos, sokkal jobban érzik magukat nap közben, és a varázserejüket is így állítják vissza, míg a sötételfekre ez fordítottan igaz: őket kifejezetten irritálja a nap, a szemüket bántja, a bőrükre sincs hosszútávon jó hatással, és jóval ingerültebbek lesznek tőle. Az ő társuk a Hold, este sokkal tevékenyebbek, és a varázserejüket is ebben a napszakban nyerik vissza. A nemestündék bárkivel nemzhetnek utódot, akinek a saját faja ezt lehetővé teszi. Az utód félig tünde, félig másik fajú lesz, de egyénenként változó, hogy melyik faj tulajdonságai dominánsak. A sötét tündék ezzel szemben csak egymás között képesek szaporodni, csak a holdcsókoltak képesek másfajúval utódot nemzeni, de az csak nemestünde lehet.

Társadalom A tündék királysága Veronia keleti felén terült el egy hatalmas erdősségben. Élükön Amelie Fairbranch királynő állt, aki a fővárosból, Zephyrantesből kormányozta a népét. Alapvetően pont mint az embereknél, a tündéknél is létezett klasszkus nemesség és köznép, noha a köznép sokkal szabadabban élt, mint az emberek jobbágyai talán valaha fognak. A klasszikus nemesi családokon kívül a királynőhöz hű, érdemeiket tettekkel bizonyított katonák is nemesi rangot kaptak, ők a Tünde Lovagok különleges alakulata. Köztiszteletben álló és ismert hősök voltak, ugyanakkor az ő címük nem öröklődött, haláluk után földejeik visszaszálltak a koronára. Ahogyan nyugatról keletre, a tünde erdőben egyre mélyebbre hatol valaki, úgy látszottak a tünde társadalomnak is sajátságai. Az erdő szélén még az emberfalvakhoz egészen hasonlatos a berendezkedésük. A nagyobb tünde városok jellemzően a hatalmas vasfák törzsei és ágai közé épültek, szinte egészen belesimultak az erdőbe. Nem ritkán több szintben helyezkedtek el a házak, a magasban való közlekedést pedig fahidak segítették. Minél távolabb volt egy-egy település az emberkirályságoktól, minél izoláltabban éltek, annál inkább megőrizték őseik életformáját. Az erdő mélyén a tündék családokba, klánokba tömörülve éltek, nem ritkán viszálykodva egymással, még beljebb a dzsungel mélyén pedig egészen primitívnek mondható ősi törzsi közösségek is megtalálhatók. Ezek érdekessége a matriarchális berendezkedés volt. Veroniai Idő Szerint 820-ban a tündék élete gyökeresen megváltozott, így beszélhetünk egy ezen időpont előtti és utáni kultúráról. Ekkor ugyanis az Északi királyság robbanásszerű ipari fejlődését kihasználva visszautasíthatatlan ajánlatot tett a tünde királynőnek, Amelie Fairbranch-nek, aki ezt visszautasította. A válasz az emberekből agresszív reakciót váltott ki, egy speciális erdőharcokra kiképzett keresztes alakulat, az Ordo Draconis pusztítani kezdett a tündék erdejében, míg végül egy válogatott hősökből álló csapat vezetésével egy végső tünde roham meg nem állította őket - noha alig egy pillanatra. Ezt a pillanatot használták ki a tündék két királysága, hogy egy mérhető szinten felüli mágikus jelenséggel (hasonlóval, mint a keresztények "csodái") erdejük és népességük 95%-át egy térközötti átjárón át Anwnn-ba (emberi nyelven Alfheim, a tünde őshaza, az ír és viking mitológiából ismert tündérföld) helyezzék. Ez térkicseréléssel járt, így a Tünde-erdő és Nebelwald nagy része helyetcserélt Alfheim őshonos flórájával és a közöttük élő faunával, egy ismeretlen erdőt hagyva hátra, amit Finsterwaldnak neveznek. Veronián csupán a tündék töredéke maradt, akik így saját királyság nélkül az emberek között elvegyülve próbálnak túlélni. Azóta minden felbomlott, legfeljebb csak az egyes városokban létrejött tömörülések nevezhetők jelentősebb csoportnak, de mindenhol kisebbségnek számítanak. Noha az emberek közé menekültek, szeretnének minél inkább elhatárolódni tőlük, és minél jobban egyben maradni. Ez kisebb helyeken azt jelentheti, hogy három szomszédos házban tündék laknak, megint máshol akár százan is tömörülhetnek.

Az együtt maradás már kevésbé sikerül a hadseregek begyűjtő hozzáállása miatt, de igyekeznek ezt megtartani, amennyire csak lehet.

Megítélés
Mióta a tündék nagy része elhagyta Veroniát, az ott maradtak is általános gúny tárgyává váltak: „A néped gyenge, gyenge és gyáva!” Hangzik el legtöbbször feléjük, tulajdonképpen a legtöbben megszűntek megkülönböztetni a nemes-és sötét tündéket, noha aki engedelmesen bevonul valamely seregbe, azt nagyobb atrocitás nem fogja érni.

Vallás, szokások Az elfek esetében nem beszélhetünk klasszikus vallás kialakulásáról, ugyanis hitvilágukban az isten puszta léte megegyezik a természettel. Egyszerű szentélyeknél szoktak az év neves időpontjaiban áldozni, illetve különböző ünnepekkor (napéjegyenlőségek, szüretek, évszakváltások) mulatságokkal és szertartásokkal ünneplik a természetet. Emellett létük megfogalmazott lényege a természet szolgálata, s éppen emiatt minden esetben védik az élet összes formáját. Szeretnek díszesen öltözködni, s a csecsebecsék, arcfestékek, fülbevalók és a bizsuk mindenféle gárdáját imádják. Ékszerészeik arra specializálódtak, hogy az ékszereket vagy egyéb kiegészítőket megbűvöljék, innentől szent hatalmat tulajdonítanak nekik, s aki egy ilyen amulettet elpusztít, úgy mondják, átok éri. A bűvölés ugyanis szintúgy a természettől ered, amelyben Isten lénye maga benne van. Isten ott van számukra a növényekben, az állatokban, minden egyes fűszálban. A tündék számára az Istennel való kapcsolathoz nincs szükség közvetítőre, hiszen a természet mindenhol ott van, aki kellően el képes mélyülni, magába nézni, meditálni és elfeledni gondjait, az találkozhat vele és a segítségét kérheti. Mindenkinek egyénileg kell felvennie ezt a kapcsolatot, a druidagyermekek kiskoruktól fogva tanulják ezt a lelki átlényegülést és alázatot, mint ahogy azt, hogy nem lépünk rá bogárra, nem törünk el gallyat feleslegesen. Harcok előtt gyakran kérik a természet segítségét és ajánlják neki lelküket és erejüket, és ha elveszik valaki életét, a Természetnek ajánlják azt, amennyiben valamilyen szinten tisztelték és erre méltónak tartották.. Mint ahogy a növények, állatok, úgy az értelmes lények élete is szentnek és sérthetetlennek számít alapvetően a szemükben, természetesen mindaddig, amíg más, fontos, hozzájuk tartozó lényt nem bántanak. Akár a halálig is képesek lennének védelmezni. Egyes tündék számára persze a vallásban való ilyetén elmélyülés nem szerves része az életnek, azonban a fajtájukhoz való összetartásként értelmezik, így nem tiltakoznak ellene. Azon kevesek, akik megmaradtak még Veronián, megtesznek mindent, hogy együtt maradjanak. Ősi idők óta a tündék meggyőződése, hogy miután meghaltak, porhüvelyük és lelkük egyaránt visszaadódik annak, amelyet egész életükben dicsőítettek és védtek, amely kiszolgálta őket és amelyet ők szolgáltak ki: eggyé válnak magával a Természettel, belőlük lesznek az erdők, rétek virágai, négylábúi, madarai, s ez így megy az idők végezetéig. Pontosan ezért szükséges nekik annyira az, hogy mindenképpen legyen valami zöld, amely körülveszi őket, ha ugyanis ezek mind elfogynak, akkor a lelkeik nem találnak majd új helyet maguknak és megszűnnek létezni.

Ha egy bajtárs hal meg harc közben, vadászbalesetben, vagy egyéb módon, úgy, hogy nem tudják hazavinni a holttestet, akkor a földbe ássák, egyéb esetben viszont, főleg a nagyobb presztízzsel rendelkezőket elégetik. A szertartáson fehérbe öltözik mindenki, utána viszont színes ruhára kell átvedleniük, ezzel is jelezve, hogy az élet folytatódik és mindig tovább kell haladni, nem szabad leragadni a gyásznál. Emlékeznek társaikra, azonban tovább viszik az emléküket és már csak őértük is küzdenek.

A sötét tündék vallásáról
A sötét tündék, noha testvéreikhez hasonlóan ők is a természet egy formáját tisztelik, ám nem annak egész létét imádják, hanem a Holdat magát. Régen minden nagyobb self városban kellett lennie egy szentélynek, ami úgy volt kiépítve, hogy pont besüssön rajta a fény éjszakánként. A Hold három aspektusát különböztetik meg, de ebből csak kettőt tisztelnek:  az egyik Hold Anya, aki a telihold formában jelenik meg s a termékenység jelképe, a másik Hold Apa, az újhold utáni első vékony sarló. Ő maga egyébként a háború aspektusa, s hajlított formáját utánozza sok jellegzetes és egzotikus éjfi fegyver. Az elfekkel ellentétben rendelkeznek papokkal, akik minden holdciklusban egy áldozatot hajtanak végre a két aspektusnak, a harmadik ( Az újhold, mely a Halált jelképezi) folyamán pedig tiltják a belépés a szentélyekbe. Három fontos ünnepük van, a két napéjegyenlőség, s a téli időszámítás kezdete, ugyanis ilyenkor többször pillanthatják meg a Holdat. Holdpap csakis a legvilágosabb bőrű sötételfekből lehet, ugyanis ezen rasszt gyakran " Hold által csókolt"-nak tartják. Szívesen fogyasztanak alkoholt, illetve hallucinogén gombákat, utóbbiakat főleg vallási szempontból. A sötételfek szerint aki meghal, az égbe kerül és a Hold társa, csillag lesz belőle. Időnként, amikor hullócsillagot látnak, azt tartják, hogy azok régi, nagy nevű hősök, akik visszatértek erre a földre nyugodni.

A sötét tündék ünnepeiről általában A sötét tündék sokkal magukba fordulóbb népek, mint a nemestündék, így az ünnepek megülése is inkább szól a csöndes közös imáról, esetleg a magányos elmélyülésről, semmint a féktelen fesztiválokról. A napéjegyenlőségekről és napfordulókról ők is megemlékeznek kisebb ünnepségekkel a tündékhez hasonlóan, hiszen ezeknek az éjszakáknak közük van a Holdhoz is. Egyedi ünnepük csupán egy van, a Kék Hold éjszakája, ami minden év tizenharmadik teliholdas éjszakájára esik. A pontos időpont kiszámítása a holdpapok feladata, és az az évi Kékhold időpontját minden év elején leszögezik.  Azt mondják az ünnep eredete még a vészterhes, szakadás utáni időkre datálható, amikor az éjfi tündék nem voltak képesek a napon járni (mint a vámpírok), és a tizenharmadik teliholdat egyfajta ajándékként élték meg, hogy a havonta egyszer rájuk mosolygó hold még egyszer utoljára teljes az évben, tizenharmadszor is. Ezt az ajándékot ünneplik meg az után is, hogy csitult az átok, köszönetet mondva a fényért, amit régebben csak a Holdból kaphattak meg. Hogy a neve miért pont Kékhold lett, arról nem szólnak a feljegyzések, de azt mondják, a sok füst mögött néha valóban kékes derengésűnek tűnik ilyenkor. A ceremónia akkor kezdődik, amikor felkelt a Hold. A szentélyekben ilyenkor összegyűlnek a környéken lakók, közösen imádkoznak és áldozatot mutatnak be. Az áldozati szertartás rendje még az átok idejére vezethető vissza, sok rítusnak már elveszett a pontos értelme. A holdpapok először különböző bódító növényekből és gombákból összeállított füstölőket gyújtanak meg, majd énekelni kezdenek. A főpap egy holdezüst tálba forrásvizet tölt egy kancsóból és úgy teszi az oltárra, hogy a telihold fénye pont visszatükröződjön benne. Ez után a sötét tündék egyenként az oltárhoz vonulnak, és megvágják a kezüket egy sarló alakú áldozati késsel, és néhány csepp vért a tálba csepegtetnek, visszaülve pedig csatlakoznak a kórushoz.  Mire ennek vége a szentély többnyire már megtelik füsttel, így mindenki egy bódult állapotba kerül, többen számolnak be látványos, színes hallucinációkról is. A szertartás végén a tálban összegyűlt vér-víz keverékkel kivonulnak a szabad ég alá, és a szentélyt körbejárva megöntözik vele az épület körüli földet.  Ez után kezdődik meg az igazi ünneplés, amit igencsak változatosan szoktak megtartani Nebelwald-szerte, de mindig olyan helyet választanak, ahonnan jól látszik a Hold. A vízpartok, főleg a tavak különösen kedveltek ilyenkor – és sajnos ezzel együtt jár, hogy minden évben megfulladnak néhányan, ahogy részegen és elkábulva úsznak túl mélyre. Az ünnepségen közkedvelt minden féle tudatmódosítók fogyasztása, nagy pipák felállítása, ha valaki a szentélyben nem kapott volna belőlük eleget. Ez a kábulat inkább színes és vidám, de nem vált ki féktelenséget és bujaságra sem bíztat, így az egész ünnepség inkább a bódultságról és az elrévülésről szól, nem hasonlít a walpurgis féktelen vadságához.  Vidéken ilyenkor minden lámpást eloltanak, és tüzeket is csak kevés helyen gyújtanak, akkor is csak a hideg miatt, hogy semmilyen más fény ne homályosíthassa el a Hold ragyogását. Elathában az ünnepséget a nagyszentélyben tartják, utána viszont szinte minden sötét tünde az utcán mulatozik. Különleges süteményeket árulnak az utcákon, szinte mindenhol szól a zene, és persze a füst szinte beborítja az összes kis sikátort.

Jellemző, hogy ilyenkor mindenhol ott van a kék szín különböző árnyalatokban, a sütemények nagy része is kék, a füstöt is megszínezik ha kell, és a sötét tündék is kék ünneplőt vesznek fel.


Defenders of the Emerald Leaf / A smaragdlevél védelmezői
Vezető: Evelyn Woodspring, tűzdruida
Egy csapat tünde, túlnyomóan druidák, akik még mesélnek történeteket arról, hogy hajdanán egy másik világban éltek, és a szó legszorosabb értelmében egyek voltak a természettel. Álmuk és céljuk, hogy egy nap egyesülhessenek testvéreikkel Anwnnban, a thuaták földjén. Rejtekezve és kevesen bár, de tisztelik őket, és különféle mágiákon kísérleteznek, amelyek segítségével rájöhetnek, hogyan lehetne még egy olyan kaput nyitni, amellyel esetleg átjuthatnak oda. A politikából nem nagyon veszik ki a részüket.

Tünde Ellenállók Csapata
Vezető: Kieran Stormblade
Azon a kis erdőrészen, ami még megmaradt a Tünde erdőből, összegyűlt egy csapat, akik azon igyekeznek, hogy helyreállítsák a tündék létjogosultságát és presztízsét Veronián. Afféle lázadóknak mondhatók, agresszív módszerekhez nem gyakran folyamodnak, azonban küzdenek a tündék elnyomása ellen és céljuk egy integrált, újra megerősödött tünde királyság vagy legalább olyan központ létrehozása, ahol úgy, mint rég, megbecsülésben és biztos jövőt ígérő reménnyel nevelhetik a következő generációt.

Kannibál szekta
Vezető: Ismeretlen
Vallási fanatikus sötételfek csoportja, akikFinsterwald közelében tengetik rejtőzködő életüket. Sok legenda kering róluk, urbánus legendák, nem tudni, melyik igaz és melyik nem, ám állítólag akár a vadak, gyerekeket rabolnak el, vagy akár idősebbeket is, ha be tudják őket cserkészni, és mivel ők az árnyak gyermekei, bizony gyakran be tudják. Azt mesélik, elfogyasztják a húsukat, hogy ezzel erőt nyerjenek és az adott személy eszenciája így az övék legyen. Éppen ezért az áldozatokból általában csak csontok maradnak.
Még a sötételfek társadalma sem olyan elvetemült, hogy jó szemmel nézze jelenlétüket, ezért általában ez a csapat elkerüli a nyílt találkozást bárminemű értelmes fajokból álló frakcióval. Maguknak valóak és egymás között tevékenykednek a sötétben.

Tündék és sötét tündék varázsereje
A két elf faj varázsereje az emberekhez hasonlóan a testük anyagának ellenállását jelenti a mágia roncsoló hatásával szemben. Azonban az emberekkel ellentétben a tündék képesek aktívan is helyreállítani a varázserőt, amennyiben túlhajszolták magukat, noha ehhez bizonyos körülmények kellenek.
A nemestündék ősi állapotukat felelevenítve képesek megérinteni a természet gyógyító energiáit, azokat egy rövid meditációval a testükbe fogadni és ezzel frissítve fel megfogyatkozott varázserejüket. Egy tíz perces meditáció egy egységnyi Varázserőpontot állít vissza, ugyanakkor a szertartáshoz feltétlenül szükséges a természet jelenléte, így csak szabadban lehet elvégezni.
A sötét tündék hasonló módon képesek voltak külső energiákat mozgósítani a saját erejük helyreállításához, ám egy egészen más forrásból. Veronia holdjának fénye szinte szikrázik a benne rejlő varázserőtől, amely rengeteg formában hívta már életre a mágiát, mégis a sötételfek votlak az elsők, akik saját maguk tudták felhasználni. Holdfényben a sötételfek mély koncentrációba merülnek és szinte kiszűrik a holdfényből az energiát, amely kimossa belőlük a mágia apró lenyomatait és megtisztítja a sérüléseiket. Tünde rokonaikhoz hasonlóan tíz perc koncentráció szükséges hozzá, hogy egy egységnyi Varázserőpontot regeneráljanak a holdfény segítségével.

A tündék ünnepeiről általában

Természeti népként és benne hívőként a tündék a természet változásait ünneplik meg, egy-egy jeles napot kijelölve erre, ezen kívül pedig, a Nappal és az éjszaka változásainak fontos pontjait tartják számon. Így a nyolc ünnep a következő:

• Rügyfakadás – a tavasz első napja, egyben a tünde újév is, félúton a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség között.
  
• Tavaszi Napéjegyenlőség
  
• Virágbontó - a napéjegyenlőség és a napforduló között félúton.
  
• Nyári napforduló
  
• Aratás – a napforduló és az őszi napéjegyenlőség között félúton
  
• Őszi Napéjegyenlőség
  
• Elmúlás – a nap-éj egyenlőség és a téli napforduló között félúton Téli napforduló
  

A tündék feljegyzései szerint ezeket már az óvilágban is ünnepelték az őseik, és sosem érezték szükségét, hogy változtassanak ezen a jó szokáson. Néhány helyen még fellelhetőek az ünnepek régi nevei az ősi nyelvükön, de már ezeket már szinte egyáltalán nem használják. A csillagászati eseményhez kötődő időpontok alkalmazkodtak a Veroniai viszonyokhoz, így a pontos dátumban lehet eltérés Veronia és Terra világa között.

Rügyfakadás
A tünde újév mindig pont fél úton tartandó a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség között. A két napos ünnep alatt számos szertartást végeznek a druidák, és általában kedvelt nap a jóslásra is, amikor főképp azt szeretnék megtudakolni a tündék, hogy vajon mit hoz majd nekik az következő év. Mivel nincsen egy nagy vallási központjuk, ezért minden településen elvégzik az újévhez kötődő szertartásokat, amiket jellemzően az adott település rangidős druidája vezet.  Az év utolsó napján megnézik az éléskamrákat, hogy mennyi ennivaló maradt meg. Délután egy nagy hálaadó szertartás következik, hogy a természet elengedő élelmet és tűzifát adott nekik erre a télre is. Ez többnyire csöndes, de közös imádkozást jelent, majd a maradékokat újraosztják a faluban egymás között, hiszen ami innentől maradt az már több, mint amire feltétlenül szükségük volt. Lakomát azonban nem csapnak belőle, félnek, hogy ha a tél még indít egy utolsó rohamot tavasz elején, akkor szükségük lesz a tartalékokra. Ez után a közös ima után vonulnak el a druidák vezetésével megnézni, hogy a fák rügyei kipattantak-e már. Az első ágat, amin kipattant rügyet találnak, rendszerint levágják, majd elviszik a szentélybe, ahol kigyökereztetik, és idővel elültetik, hogy részévé váljon a szentélynek, így bővülnek évről évre. Ha leszállt az éj nagy tüzet gyújtanak a falu közepén, amit körbetáncolnak, közösen énekelve, leginkább régi balladákat és történeteket. Ilyenkor kiteszik nagy kondérokba főni a különböző szívmelengető italokat, többnyire forralt borokat, klasszikus szőlőből és almaborból. Ez nem a féktelen mulatozás ünnepe, inkább egy családias közösségi ünneplés. A gyerekek is sokáig fennmaradhatnak, és többnyire az idősek mindenféle régi mesével szórakoztatják őket, bár ilyenkor van igazán idénye a tanmesék újbóli elismétlésének is. Az éjszaka legkedveltebb tevékenysége ilyenkor a jóslás. Szinte mindenben a jelet keresik, amiből megtudhatják, mire számíthatnak az új évben. Alakzatokat a csillagokban, a fűszerek elrendeződése a kondérban, vagy, hogy milyen alakot vesz fel a máglyából felszálló füst. Ezt képesek túlzásba is vinni.  Az új év első napján közös szertartások nincsenek, ugyanakkor beivódtak különböző rituálék a vallási életbe. A reggelt (vagy délutánt, ha előző éjjel sokáig tartott a mulatás) mindig egy hosszan tartó fürdéssel kezdik, hogy megtisztulva kezdhessék el a következő évet, és ahogyan a természet megújul tavasszal, úgy ők is megújuljanak. Legjobbnak a folyó vagy patakvizet tartják ilyenkor a fürdésre, hogy a sodrás messze vigye a rossz dolgokat. Nagy szokása van, hogy ilyenkor a régi haragosok megbocsájtanak egymásnak, vagy esetleg adósságokat engedjenek el. Ilyenkor minden „első” dolognak jelentőséget tulajdonítanak, az első étkezésnek, az első szónak, szerelmesek az első csóknak és ezt igyekeznek számon is tartani. Az újév első napján született csecsemőket is különleges lelkesedés övezi, általában a család ilyenkor meg szokta fogadni, hogy druidát nevel a gyerekből.  A közigazgatásban is fontos nap ez, a megújulás tiszteletére szeretik ilyenkor intézni a különböző beiktatásokat, hivatalos ceremóniákat, ha valaki új foglalja el a hivatalát. Az uralkodókat is mindig új év első napján koronázzák meg.

Virágbontó
Az emberek ezt az éjszakát Walpurgisnak hívják, és ha lehet a legmegosztóbb ünnep az emberek szemében, mégis ez az a tünde ünnep, aminek az ünnepléséből a legtöbb másfajú is kiveszi a részét. A virágbontó nevet arról kapta, hogy összességében ekkor virágzik a legtöbb fa, és ekkor a legszínesebb az egész Tünde Királyság, ami nagy örömmel tölti el a lakóit. Így a délelőttöt többnyire piknikzéssel szokták tölteni, valamilyen virágzó lugasban, ezeken a helyeken gyakran lépni sem lehet a tömegtől. A Virágbontó másfelől viszont termékenységünnep is, hiszen a virágok megporzásából fakadnak a gyümölcsök, és számos növény elültetése is ekkor történik a földművelő falvakban.  Az ünnepségek délután kezdődnek, de általában nagyobb vidékenként jelölnek ki egy-egy tisztást, ahol hatalmas máglyákat állítanak fel és asztalokat étellel, amiből mindenki annyit vehet, amennyi jól esik. Általában számos bárdot is meghívnak az ilyen ünnepségekre, hogy vidám dalokkal szórakoztassák a tömegeket, akik ilyenkor összegyűlnek, bár az este végére a zenét inkább dobolás és kurjongatás adja már. Nem szoktak törődni az időjárási viszonyokkal sem, hőségben és viharban ugyanúgy megtartják az ünnepet a szabad ég alatt – bár a gyakorlatiasság kedvéért olyankor felállítanak egy-egy sátrat is, ahova be lehet húzódni, ha nagyon muszáj, és a résztvevők még vannak olyan állapotban, hogy az eső eljusson a tudatukig. A nemestündék ezen az estén előszeretettel fogyasztanak tudatmódosító szereket, hogy egyetlen éjszakára levetkőzzék civilizált mivoltukat, és visszatérjenek az anyatermészethez. Ezeket többnyire belekeverik az italokba, szinte egyik ital sem mentes tőlük, még a víz sem, de belesütik süteményekbe is. Növénykeverékekkel megtöltött kis zsákocskákat osztogatnak, amit a tűzbe kell szórni, így annak a füstje is bódító hatású lesz. Kevés ruhát viselnek ilyenkor, azok is könnyűek és légiesek, viszont gyakori kiegészítő a virágkoszorú, sok helyen az új vendégeknek kérés nélkül is a fejébe nyomnak egyet. A civilizált viselkedés eltűnésével az erkölcsök is fellazulnak ezen az éjszakán, és nem egy virágbontó estéje fülledt már szemérmetlen orgiába. Az egymással üzekedő párok (vagy csoportok) látványa itt megszokott, ezen az estén igen sok tünde poronty szokott megfoganni, de mindig áldásnak tekintik őket.   A leghíresebb és legnagyobb ünnepség egyébként a Witchglade-i Walpurgis, a környező fogadókban már egy héttel korábban sem nagyon lehet szobát kapni.

Aratás
A bőség ünnepe első sorban. Ekkorra már a tünde erdő minden táján végeztek a gabonafélék betakarításával, az éléskamrák pedig még roskadásig vannak a nyári gyümölcsökkel és zöldségekkel. Az aratás ünnepének reggelén a druidák megáldják a termést, majd a tündék közösen hálát mondanak a Természetnek, hogy az bőségesen ellátta őket élelemmel. A hálaadó ima többnyire énekekből áll, amik mind a természet szépségét és nagyságát dicsérik.  Számos helyen szoktak ilyenkor játékokat rendezni, főleg sportversenyeket, ahol az ifjak összemérhetik a tudásukat és állóképességüket egymással, futás, úszás, íjászat, esetleg ökölvívás mind van a terítéken, akiket pedig nem érdekelnek az ilyen versenyek, azok rendszeresen vadászatokon vesznek részt. A győzteseknek általában jár valami jelképes jutalom, többnyire egy koszorú, amit csupa ehető dologból állítanak össze. Este nagy ünnepség kezdődik, egy hatalmas lakoma, amire mindenki hivatalos. Az asztalok roskadásig vannak megrakva különböző tünde különlegességekkel, az aznap elejtett vadakkal, és a legszebb gyümölcsökkel. Különlegesség, hogy igyekeznek a legpompásabb és legkülönlegesebb színes süteményekkel is előállni ezeken az estéken, amiknek szintén külön versenyt rendeznek. Nem jár valódi díjjal, de mindenképpen nagy dicsőség. Zephyrantesben az aratás ünnepén az uralkodó adja mindig a legfényűzőbb lakomát Veronia-szerte, amire általában a többi faj vezetői és nagykövetei hivatalosak, így az egész egyben egy évente megrendezett diplomáciai esemény is. A hatalmas lakomát elméletileg fogadás követi tánccal és énekléssel, de aggira általában már senki sem tud megmozdulni.  Az ezen a napon megevett gyümölcsök és zöldségek magjait összegyűjtik, majd másnap a druidák megáldják őket és szétszórják a környező erdőben. A tündék hite szerint ezekből a magokból csodálatos növények fognak nőni, némelyiknek a gyümölcse mágikus erővel bírhat. Ezen a napon csak úgy eldobni bármit is nagyon nagy tiszteletlenségnek számít.

Elmúlás
Az utolsó levelek lehullásakor beköszönt a tél a Tünde Erdőbe. A természet pihenni tér, és az elmúlás napját tartják a hosszú vegetációs időszak kezdetének, amikor egy kicsit minden megáll a mozgásban.  Az elmúlás ennek értelmében inkább egy csöndesebb, befelé fordulóbb ünnep, és az egyetlen, amikor a druidák állatáldozatot mutatnak be, a maradványait pedig nem felhasználják, hanem elégetik. Ez a szokás még a legősibb időkre vezethető vissza és számos magyarázata van, többek között hogy a füsttel az állat szelleme is a levegőbe távozik, és azon az éjszakán megvédi majd őket a többi, ártó szándékú szellemtől. Éppen ezért mindig erős testfelépítésű, vadabb természetű áldozati állatot választanak. Ezen a napon a nagyobb családok is próbálnak egy helyre összegyűlni, vannak, akik meglátogatják az őseik sírják, de jellemzőbb, hogy egy közös, egyszerű ebéd után inkább történeteket mesélnek a már elhunyt családtagokról, akkor is, hogyha azok már nem többek mendemondáknál vagy legendáknál. Valamilyen módon megemlékeznek a híres ősökről, a művészibb hajlamúak előszeretettel készítenek ilyenkor festményeket, vagy szedik rímbe a rokon hőstetteit. Ha leszállt az este a családok szigorúan bezárkóznak a házakba a gonosz szellemek elől, ezek a történetek pedig inkább átfordulnak a legendás hősökről mesélésbe, a múlt balladai homályába vesző csatákról és uralkodókról beszélnek ilyenkor, és megemlékeznek a Szakadáskor más világokban rekedt tünde testvéreikről is, késik a természetet, hogy vigyázzanak rájuk is, habár messze sodródtak, más világokba.  Számos embertudós, aki a tündékkel foglalkozik, de még ők maguk is úgy tartják, hogy ez a közös emlékezés segít abban, hogy a tündék ennyire meg tudták őrizni a gyökereiket. Szokás még az ablakokba és az ajtó elég különböző lámpásokat kitenni, hogy az eltévedt lelkek és botor vándorok hazataláljanak. Ha Elmúlás éjjelén egy idegen kopogtat be egy tünde otthonba, azt minden esetben megvendégelik, és megkérik, hogy mesélje el ő is a saját famíliájának vagy hőseinek a történetét, így gyarapítva a közös emlékezetet.

Név: Wanderer's Path / A vándor útja
Típus: Passzív
Ár: 1000 váltó
Erősség: I.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: A tünde képessé válik könnyedén mozogni a fák ágai között, a fák lombjai közt csatázni, megbújni, valamint az egyik fáról a másikra ugrás sem okoz gondot ezentúl neki. Természetesen az ágnak el kell bírnia a tündét!

Név: Tranquility / Nyugalom
Típus: Bűbáj
Erősség: II.
Ár: 2000 váltó
Felhasznlás: Egyszerű pecsét
Leírás: A tündék harmóniában élnek a természettel, annak minden lakójával együtt. 3. szinttől ha maguk is nyugodtak, képesek egy állatot teljesen megnyugtatni, amennyiben az nem mágiával lett megvadítva.

Név: Beast Tongue / Állatnyelv
Típus: Passzív
Erősség: II.
Ár: 3000 váltó
Felhasznlás: Mágiamentes
Leírás: 5. szinttől tünde képessé válik megérteni a körülötte lévő állatok szándékait, érzéseit, egyfajta belső késztetés formájában, s saját érzéseit, szándékait az állatokkal közölni beszéde, valamint testbeszéde által.

Név: Nature's aid / A természet segítsége
Típus: Passzív
Erősség: II.
Ár: 4000 váltó
Felhasznlás: Akarat alapú
Leírás: Nem csak a tündék tisztelik és védik a természetet, hanem maga a vadon is támogatja őket. 7. szinttől a tündék külszíni sebeit lassan, de folyamatosan gyógyítja, és elállítja a vérzést, amennyiben szabadban vannak.

Név: Vital Sense / Életészlelés
Típus: Passzív
Erősség: IV.
Ár: 5000 váltó
Felhasznlás: Akarat alapú
Leírás: Ameddig a tünde bőre érintkezik a földdel, képes lesz maga körül tizenöt méter átmérőjű körben minden élőlény érzékelésére. Nem tud pontos dolgokat meghatározni róluk, csupán a méretüket, és hogy hozzávetőlegesen hol helyezkednek el hozzá képest.


Név: Moonguide / Holdkísérő
Típus: Passzív
Erősség: I.
Ár: 1000 váltó
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: A sötét tündék éjszaka érzik igazán elemükben magukat. Alkonyattól pirkadatig képesek úgy harcolni, mintha egy fokozattal könnyebb páncélt viselnének.

Név: Marsh Treading / Mocsárjárás
Típus: Passzív
Erősség: II.
Ár: 2000 váltó
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás:  A sötét tündék őshazája mocsaras terület, így megszokták, fürgén kell mozogjanak. 3. szinttől a sötét tündék képesek reflexszerűen elugrani lábuk alatt elrejtett csapdák, megbúvó ellenségek elől, valamint instabil talajon (természetes vagy mágikus eredetű) is tökéletesen képesek mozogni.

Név: Moonbreeze / Holdszellő
Típus: Bűbáj
Erősség: II.
Ár: 3000 váltó
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: 5. szinttől minden sötét tünde el tudja sajátítani népe különleges, jellegzetes búgó hangú éjjeli dallamát, ezt használva suttogással üzenni a dallamot ismerő fajtársainak, melyet csak ők képesek meghallani. A sötét tündék hallása különösen éles.

Név: Dark side of the Moon/A Hold sötét oldala
Típus: Mágia
Erősség: III.
Ár: 4000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: 7. szinttől minden sötét bőrszínnel született sötét tünde képes lesz a testével elnyelni tűz és fény alapú varázslatokat és entitásokat. A sötét tündék bőre remekül nyeli el a fényt(vigyázat, többszöri használata levertséggel jár).

Név: Eyes of the Moon/A Hold Szemei
Típus: Mágia
Erősség: III.
Ár: 4000 váltó
Felhasználás:Akarat alapú
Leírás: 7. szinttől minden világos bőrszínnel született sötét tünde képes lesz a hold fényét a szemébe koncentrálni, így kétszeresére növelve az éjszakai látás hatásfokát, valamint minden csepp, egy óránál nem régebbi kiontott vért foszforeszkáló fehér színben lát egy egyeztetés erejéig.

Név: Reingnited course/Újragyújtott átok
Típus: Mágia
Erősség: IV.
Ár: 5000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A sötét tündék átka gyengébb, mint más árnyékba kényszerített fajoké. A tanult sötét tündék 10. szinttől képesek ezt az átkot felszínre hozni, s segítségével 10 körre immunisak lesznek minden szövetség alapú mágiára.

Név: A tündék kelta eredetű nép, mely bár mára az angolt beszéli a névadásban még fellelhetőek az ősi nyelv nyomai. Neveik így jellemzően angol, vagy ókelta eredetűek, családnevük pedig általában valamilyen természethez köthető szóösszetétel (Sageblood, Wildwind, Fairlight...)
Faj: Tünde vagy Sötét tünde
Frakció: A kivonulás után sok tünde csatlakozott a Hellenburg Királyi Szövetséghez, mások viszont igyekeztek megőrizni függetlenségüket. Itt az a kérdés, hogy a karakter mely frakcióhoz hű
Kaszt: A karakter választott kasztja
Nem: A karakter neme (Férfi vagy Nő, fiatal karaktereknél a Fiú vagy Lány is elfogadható)
Kor: A karakter tényleges kora.

Kinézet: A karakter külső leírása, szemszín, hajszín, testmagasság, öltözködés.

Jellem: A karakter jellemének leírása. Miket szeret, miket nem szeret, hogyan viselkedik a mindennapokban, hogyan veszélyben vagy ingerülten. Mi motiválja, mi tántorítja el.

Előtörténet: Legalább 1000 szavas történet, amely bemutatja a karakter életét azelőtt, hogy a játék elkezdődne számára. A tünde előtörténetnek mindenképp tartalmaznia kell az alábbi elemeket:

• V.I.Sz. 819.-ben Abaddón szent küldetésképp csapást mért Veroniára és annak kétharmadát felégette. A sárkány alakban tomboló arkangyalt napok után végül a legendákból ismert Azrael kardja állította meg, miután Veronia lakosságának egyharmada a lángokba veszett, másik egyharmada pedig megsérült vagy megnyomorodott. A lángok nem kímélték a Tünde erdőt sem, sok fa, állat falu és élet veszett oda, főleg az erdő északi és nyugati felén.
  
  
• V.I.Sz. 820.-ban a tündék királynője Amelie Fairbranch és a sötét tündék hercege Armin Fairlight úgy döntttek, hogy a népük számára Veronia már nem tartogathat semmi jót. Kapcsolatba léptek a tündék őshazájának, Alfheim vagy a saját nyelvükön Annwn képviselőivel a Tuathákkal, és a Tövislény és számos portál segítségével az egész erdőt annak minden településével és lakójával együtt átvitték Alfheimbe. Azonban voltak akik önként maradtak Veronián, megint mások véletlenül maradtak le a nagy utazásról.