Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Üdv! Szeretnék pályázni erre:
Név: Mesterség - Fegyverkészítés
Ár: 1000-3000 váltó
Tanulás: 800 szó
Leírás: A különféle harcászati eszközök és a hozzájuk tartozó bűvigék készítésének művészete, melyek a veroniai kovácsok és fegyverkészítők adnak tovább generációról generációra.
Története:
Sosem hittem volna, hogy szükségem lesz valaha a vadászaton kívül más mesterséget is megtanulnom. Hogy miért?
Mert sajnos arra lettem figyelmes, hogy a vadászat nem hoz elég pénzt. Na meg, meg kell jegyeznem, hogy egy íjász sajna sosem tud elég nyilat magánál tartani. Így találtam ki, hogy mi lenne ha magamnak kezdeném el készíteni ezeket a dolgokat.
Egyik reggel arra keltem fel, hogy aznap nem lesz vadászat. Így alkalmasnak találtam az alkalmat arra, hogy elmenjek egy mestert megtanulni. Persze nem is talpig páncélban felfegyverkezve indultam el, hanem azon a napon egy laza felsőt és egy nadrágot húztam csak magamra. Elindultam a városba és keresni kezdtem, míg nem találtam egy kovácsműhelyt egy felhívással:
„Segítőt keresünk”
Ez volt a felhívás arra, hogy jó helyen járok. Benyitottam és arcon csapott a sötét helyből kitörő szén és grafit szaga. A mester éppen az egyik hevítőnél dolgozott valamin mikor kormos arcával rám nézett.
-Miben segíthetek kisasszony, egy tőrt esetleg rövid kardot keres? Talán valami mást?-állt fel a munkája elől és törölte meg kezeit, majd arcát egy nedves kendővel.
-Szeretnék megtanulni fegyvereket készíteni.-mondtam neki egyszerűen. Először felnevetett a figura, de látva arcomon a komolyságot hamar abbahagyta:
-Nézze el nekem kisasszony, ugyanis ez nem épp egy női munka… tudja elég mocskos és nehéz.
-Tudom, ugyanakkor szeretném megismerni a fortélyait a fegyverek készítésének, így megtisztelne, ha megtanítana, persze nem ingyen.-Hintettem el neki a fizetséget is, amire megköszörülte a torkát és mellém sétált jobbját nyújtva.
-Rendben legyen, Henrich vagyok, te pedig?-váltott hirtelen tegeződésre. Persze nincs ellenemre a dolog, hiszen egyszerűbb lesz így kommunikálni vele.
-Freia vagyok örvendek!-ragadtam meg a jobbját, megegyezve vele. Nem is telt el sok idő mire elkezdte nekem Henrich magyarázni az alapokat. Persze neki közben volt dolga, de a kötény felvétele után az egyik apródhoz küldött, aki az alapanyagokat kezdte el magyarázni nekem.
-Ez itt sima vas, ez meg bronz-Mutogatott egyik másik fém tömbre, majd elkezdte mesélni hogy miért más az egyik a másikhoz képest. Megtudtam, hogy a réz könnyen formálható anyag, akárcsak a bronz is, így a helyi mérnökök szokták kedvelni a kis kecses cuccaikhoz, ugyanakkor pár háztáji szerszám is készül belőle, mert olcsóbb a vasnál, nem kell annyira felhevíteni, mellette könnyebben megmunkálható és még sok egyéb miatt is. Aztán az ifijonc aki sokkal többet tudott nálam erről elvezetett a fa raktárhoz. Itt elkezdte magyarázni, hogy a fákat miben használják fel. Markolatok, pajzsok alapanyaga főleg, meg íjakat nyilakat csinálnak nagy mennyiségben belőle. Persze azt talán nem is kell említenem, hogy van pár különbség fa és fa között is, van amelyik puhább, van amelyik keményebb attól függően, hogy milyen fajta, meg hogy mivel volt kezelve.
Nekem persze először nem engedték, hogy a fémeket munkáljam meg először. Pár napig markolatokat és nyilakat készítettem, azoknak is csak a vessző részét és a tollazatot. Elég egyszerű feladatnak tűnik, de valójában nem az. Ha nem jó fát választok ki akkor a görcsös része miatt nem lehet belőle semmit csinálni, sőt olyanból nyílvesszőt, szinte biztosan nem. A markolat annyiból jobb, hogy ha szépen le van kezelve és egyenesre, szálkanélkülire van készítve akkor látványos lehet. Aztán pár napig ezek után el tudtam készíteni dárdákat is már, ami nagyon hosszú és sima felület elkészítését igényelte, meg a végébe egy hegy beletűzést kellett még megcsinálnom, azt jól lerögzíteni és így tovább.
Aztán már mikor pár hete ott tanultam akkor hívott a mester oda magához megint. Azt mondta, hogy jól dolgozom és ideje megpróbálnom a köszörüléseket, meg a kovácsolást magát. Így adott nekem egy apró fém darabot, amiből azt mondta tőrt kell készítenem:
-Freia itt az ideje, hogy megnézzük mire vagy képes magadtól. Szerintem elégszer láttad, hogy megpróbáld, készíts nekem egy tőrt ebből itt.-Majd ahogyan átvettem a darabot először a hevítőhöz mentem, hogy felolvasszam a fémet. Elég sok idő kell neki mire szobahőmérsékletről, azaz inkább egy kellemes 50 fokos melegről felhevül 1600 fok környékére. De azt a jó pár órát megérte, hiszen utána a tőr alap formájába beleöntöttem a fémet és vártam, hogy megszilárduljon. Ezután következett a fém kovácsolása.
Miért is kell kovácsolni a fémet?
Mert amikor kiöntik akkor törékeny lesz, hiszen a számára „kényelmesen” foglalja el magát… Azaz ezt mondta a mester nekem egyszer. A lényege, hogy az anyag tömörebb és strapabíróbb legyen. Így jó pár órán át kell püfölni a vasdarabot, hogy jó legyen. Ha a kovácsolás kész van, akkor lehet menni, elkészíteni a markolatot hozzá, már ezt is tudom, hiszen elég sokat készítettem belőlük. Hamar készen is lett és azután össze is raktam. Már kezdett úgy kinézni, mint egy igazi tőr, rajtam meg a verejték és a szén, korom egyvelege hevert centis vastagságban, arról nem is beszélve, hogy karjaim fájtak a sok megerőltetéstől. De ezután jött a végső fázis: Az élezés.
Ez már nem volt nehéz annyira, az élező kőhöz kellett vinni és ahhoz jó szögben odatartva élezgetni, amíg a ráhulló levelet el nem vágta. Erről jutott eszembe, hogy a tündéknek volt pár legendás fegyvere. Remélem egyszer majd találok egy tünde mestert, aki megtanít nekem azt is készíteni.
De most egyelőre a fontos nekem az, hogy a tőr jó éles legyen. Úgy 3-5 órát köszörültem, amikor úgy éreztem, hogy készen van. Odavittem a mesterhez nagy fáradtan mielőtt ő is pihenni ment és megmutattam neki. Az öreg csak mosolygott egyet és annyit mondott, hogy „Szép munka!” Majd a kezembe nyomta az első általam elkészített tőrt. Büszke voltam magamra, hogy alig két és fél hét alatt eltudtam készíteni egy darab fából és egy darab fémből. Az első igazi alkotásom.
Remélem tetszik az írásom
Név: Mesterség - Fegyverkészítés
Ár: 1000-3000 váltó
Tanulás: 800 szó
Leírás: A különféle harcászati eszközök és a hozzájuk tartozó bűvigék készítésének művészete, melyek a veroniai kovácsok és fegyverkészítők adnak tovább generációról generációra.
Története:
Sosem hittem volna, hogy szükségem lesz valaha a vadászaton kívül más mesterséget is megtanulnom. Hogy miért?
Mert sajnos arra lettem figyelmes, hogy a vadászat nem hoz elég pénzt. Na meg, meg kell jegyeznem, hogy egy íjász sajna sosem tud elég nyilat magánál tartani. Így találtam ki, hogy mi lenne ha magamnak kezdeném el készíteni ezeket a dolgokat.
Egyik reggel arra keltem fel, hogy aznap nem lesz vadászat. Így alkalmasnak találtam az alkalmat arra, hogy elmenjek egy mestert megtanulni. Persze nem is talpig páncélban felfegyverkezve indultam el, hanem azon a napon egy laza felsőt és egy nadrágot húztam csak magamra. Elindultam a városba és keresni kezdtem, míg nem találtam egy kovácsműhelyt egy felhívással:
„Segítőt keresünk”
Ez volt a felhívás arra, hogy jó helyen járok. Benyitottam és arcon csapott a sötét helyből kitörő szén és grafit szaga. A mester éppen az egyik hevítőnél dolgozott valamin mikor kormos arcával rám nézett.
-Miben segíthetek kisasszony, egy tőrt esetleg rövid kardot keres? Talán valami mást?-állt fel a munkája elől és törölte meg kezeit, majd arcát egy nedves kendővel.
-Szeretnék megtanulni fegyvereket készíteni.-mondtam neki egyszerűen. Először felnevetett a figura, de látva arcomon a komolyságot hamar abbahagyta:
-Nézze el nekem kisasszony, ugyanis ez nem épp egy női munka… tudja elég mocskos és nehéz.
-Tudom, ugyanakkor szeretném megismerni a fortélyait a fegyverek készítésének, így megtisztelne, ha megtanítana, persze nem ingyen.-Hintettem el neki a fizetséget is, amire megköszörülte a torkát és mellém sétált jobbját nyújtva.
-Rendben legyen, Henrich vagyok, te pedig?-váltott hirtelen tegeződésre. Persze nincs ellenemre a dolog, hiszen egyszerűbb lesz így kommunikálni vele.
-Freia vagyok örvendek!-ragadtam meg a jobbját, megegyezve vele. Nem is telt el sok idő mire elkezdte nekem Henrich magyarázni az alapokat. Persze neki közben volt dolga, de a kötény felvétele után az egyik apródhoz küldött, aki az alapanyagokat kezdte el magyarázni nekem.
-Ez itt sima vas, ez meg bronz-Mutogatott egyik másik fém tömbre, majd elkezdte mesélni hogy miért más az egyik a másikhoz képest. Megtudtam, hogy a réz könnyen formálható anyag, akárcsak a bronz is, így a helyi mérnökök szokták kedvelni a kis kecses cuccaikhoz, ugyanakkor pár háztáji szerszám is készül belőle, mert olcsóbb a vasnál, nem kell annyira felhevíteni, mellette könnyebben megmunkálható és még sok egyéb miatt is. Aztán az ifijonc aki sokkal többet tudott nálam erről elvezetett a fa raktárhoz. Itt elkezdte magyarázni, hogy a fákat miben használják fel. Markolatok, pajzsok alapanyaga főleg, meg íjakat nyilakat csinálnak nagy mennyiségben belőle. Persze azt talán nem is kell említenem, hogy van pár különbség fa és fa között is, van amelyik puhább, van amelyik keményebb attól függően, hogy milyen fajta, meg hogy mivel volt kezelve.
Nekem persze először nem engedték, hogy a fémeket munkáljam meg először. Pár napig markolatokat és nyilakat készítettem, azoknak is csak a vessző részét és a tollazatot. Elég egyszerű feladatnak tűnik, de valójában nem az. Ha nem jó fát választok ki akkor a görcsös része miatt nem lehet belőle semmit csinálni, sőt olyanból nyílvesszőt, szinte biztosan nem. A markolat annyiból jobb, hogy ha szépen le van kezelve és egyenesre, szálkanélkülire van készítve akkor látványos lehet. Aztán pár napig ezek után el tudtam készíteni dárdákat is már, ami nagyon hosszú és sima felület elkészítését igényelte, meg a végébe egy hegy beletűzést kellett még megcsinálnom, azt jól lerögzíteni és így tovább.
Aztán már mikor pár hete ott tanultam akkor hívott a mester oda magához megint. Azt mondta, hogy jól dolgozom és ideje megpróbálnom a köszörüléseket, meg a kovácsolást magát. Így adott nekem egy apró fém darabot, amiből azt mondta tőrt kell készítenem:
-Freia itt az ideje, hogy megnézzük mire vagy képes magadtól. Szerintem elégszer láttad, hogy megpróbáld, készíts nekem egy tőrt ebből itt.-Majd ahogyan átvettem a darabot először a hevítőhöz mentem, hogy felolvasszam a fémet. Elég sok idő kell neki mire szobahőmérsékletről, azaz inkább egy kellemes 50 fokos melegről felhevül 1600 fok környékére. De azt a jó pár órát megérte, hiszen utána a tőr alap formájába beleöntöttem a fémet és vártam, hogy megszilárduljon. Ezután következett a fém kovácsolása.
Miért is kell kovácsolni a fémet?
Mert amikor kiöntik akkor törékeny lesz, hiszen a számára „kényelmesen” foglalja el magát… Azaz ezt mondta a mester nekem egyszer. A lényege, hogy az anyag tömörebb és strapabíróbb legyen. Így jó pár órán át kell püfölni a vasdarabot, hogy jó legyen. Ha a kovácsolás kész van, akkor lehet menni, elkészíteni a markolatot hozzá, már ezt is tudom, hiszen elég sokat készítettem belőlük. Hamar készen is lett és azután össze is raktam. Már kezdett úgy kinézni, mint egy igazi tőr, rajtam meg a verejték és a szén, korom egyvelege hevert centis vastagságban, arról nem is beszélve, hogy karjaim fájtak a sok megerőltetéstől. De ezután jött a végső fázis: Az élezés.
Ez már nem volt nehéz annyira, az élező kőhöz kellett vinni és ahhoz jó szögben odatartva élezgetni, amíg a ráhulló levelet el nem vágta. Erről jutott eszembe, hogy a tündéknek volt pár legendás fegyvere. Remélem egyszer majd találok egy tünde mestert, aki megtanít nekem azt is készíteni.
De most egyelőre a fontos nekem az, hogy a tőr jó éles legyen. Úgy 3-5 órát köszörültem, amikor úgy éreztem, hogy készen van. Odavittem a mesterhez nagy fáradtan mielőtt ő is pihenni ment és megmutattam neki. Az öreg csak mosolygott egyet és annyit mondott, hogy „Szép munka!” Majd a kezembe nyomta az első általam elkészített tőrt. Büszke voltam magamra, hogy alig két és fél hét alatt eltudtam készíteni egy darab fából és egy darab fémből. Az első igazi alkotásom.
Remélem tetszik az írásom
