Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» Küldetés: Vadász, vagy préda? (V.I.SZ. 821. Tél)
by Wilhelmina von Nachtraben Today at 8:13 pm

» Fun facts...
by Sigrun Hjörnson Today at 11:58 am

» Küldetés: Gott mit Uns!
by Lothar von Nebelturm Csüt. Jún. 04, 2020 1:00 pm

» Küldetés: Gott mit Uns!
by Lothar von Nebelturm Csüt. Jún. 04, 2020 12:59 pm

» Magánküldetés: Kicsi világ idegen mindenüve
by Lothar von Nebelturm Csüt. Jún. 04, 2020 10:29 am

» Magánküldetés: Havon át és jégen át...
by Lothar von Nebelturm Csüt. Jún. 04, 2020 9:59 am

» Májusi havi aktivitás
by Hilde von Nebelturm Szer. Jún. 03, 2020 9:26 pm

» Küldetés: Inthronizatio
by Iudex Hétf. Jún. 01, 2020 9:47 pm

» 'We borrow freedom'
by Jozef Strandgut Vas. Május 31, 2020 5:30 pm


You are not connected. Please login or register

'We borrow freedom'

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Kedd Ápr. 21, 2020 4:31 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Azt gondoltam, hogy ezzel a tőlem szokatlan, felnőttes beszéddel, majd jól meglepem az atyát, de már megszokhattam, hogy ahhoz előbb kell nekem felkelnem. Vagy tényleg jobban ismer, még ennyi idő elteltével is, amit külön töltöttünk, ahogy én magamat, vagy jobban tudja álcázni a vonásait, mint amire én valaha képes leszek.
Furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy rábíztam a lovam kiválasztását, ő mégis rám hagyta, hogy a magam feje után menjek és most sem próbált rábeszélni, hogy ne döntsek az első megérzésemre hallgatva, ha már rám szánta az idejét.
Szavaira azért kifújtam egy kis izgatottan visszatartott levegőt és rávigyorogtam a nyakamba szuszogó Bársonyra.
- Látod, sikerült meggyőznöd még egy papi főrendet is. Ügyes vagy!
Megkönnyebbültem. Most, hogy eldőlt és az atya sem emelt kifogást, már nem éreztem kételkedést. Igen, Bársony az én lovam…..AZ ÉN LOVAM!
- Rendben. – bólintottam boldogan. – Addig kicsit odébb megnézem azt az almaárust. – böktem a hátam mögé, hiszen kedveskedni akartam új társamnak, na meg Tintapacára is gondolnom kell, imádja az almát.
Volt még pár váltóm, így gondtalan léptekkel értem az árushoz, hogy vegyek párat a mosolygós gyümölcsből, mikor megszólalt valaki a hátam mögött.
- Na nézd csak, hogy felvitte az Isten a kormos dolgát!
Hiába telt el egy évtized is már, ezt a hangot sosem fogom elfelejteni, de az lehetetlen, hogy ő legyen.
Le sem tagadható döbbenettel fordultam meg.
- Eric?????
- Csak nem……szellemeket látsz? – vicsorgott rám három izmos haverjával az oldalán, akik minden irányba elzárták az utamat.
Bár egyelőre mozdulni sem tudtam, a lábam a földbe gyökerezett. Csak pár perc után jutott eszembe, hogy csak egy szalonnázó bicska van nálam, hiszen nem harcra készültem.
- Most velünk jössz és lerendezzük a mi kis dolgunkat…..mindörökre. – intett a vásártéren túlra.
Szerencsére sikerült leráznom magamról a bénultságot és későbbre halasztottam annak vizsgálatát, hogy miként lehet itt.
- Álmodj csak! – szisszentem fel, azzal az első alma már csattant is az elégedett arcán, aztán nem haboztam folytatni a többiekkel, már felugorva az asztalra, miközben az árus felháborodottan kezdett kiáltozni és egyre több szem fordult felénk…….reményeim szerint egy engem féltő püspöké is.
Mert ugyan lovagnak tanulok, de azért négy izomaggyal, akik közül egy a véremre szomjazik, nem gondolom, hogy elbánnék.
~ Atyám, most ez tényleg nem az én hibám! ~


27'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Szer. Ápr. 22, 2020 5:06 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
A lókupec pimasz és kapzsi, mint a legtöbb kereskedő általában, nekem azonban nem kell túlzottan sokat üzletelnem vele, mert a gyűrűm elárul: hétköznapi árusok aligha tudnák értelmezni az egyházi rangjelzést ilyen csekély formájában, a fickó azonban mégiscsak olyasvalaki, aki rendszeresen fordul meg a carolusburgi vásárban. Ügyfelei között sok főméltóság megfordul, ha mást nem, hát a lovászmesterek, intézők és egyéb háznépek által. Van szeme az effélére, másfelől pedig kevés az oka az aggodalomra: nem szokásom megkárosítani senkit csak úgy, különösen, ha egyébiránt elégedett vagyok a portékával.

Éppen nyélbe ütjük az üzletet, amikor a hátunk mögött nem messze hangzavar nyomja el a vásár alapzaját: hátrapillantok én is a vállam felett, ahogy a környéken tébláboló, ügyes-bajos dolgaikat intéző vásárlátogatók is.
Első ránézésre egyszerű csetepaténak tűnik, ami kitört az almaárus asztalánál, Jozef azonban arra indult, s talán a bajba keveredési képességeit mégsem nőtte ki olyannyira, mint sejtettem. Jobb lesz utánajárni.
Könyékkel török utat magamnak a bámészkodók nem túl ritka gyűrűjén: valószínűleg elboldogulnék nélküle is, de ahhoz túlzottan élvezem az ilyesmit. És persze közelebb érve meg is pillantom Jozefet, amint teljes odaadással hadakozik négy korabeli fiúval.
Számomra egyikük sem ismerős.
- Abbahagyni! Most!
Nem csak azért érné meg végrehajtaniuk ezt az utasítást, mert tőlem hangzik el: a városban is szolgálatot tévő carolusburgi őrség tart rendet a vásárban. Akármelyik pillanatban itt lehetnek, és aki ezt nem tudja, az vagy oktalan kölyök, vagy csak túlságosan elragadtatta magát.

https://goo.gl/PNcR7L

28'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Pént. Ápr. 24, 2020 5:09 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Szerencsére az árus készlete az almákból szinte kifogyhatatlan, főként mivel akad még ott sok más gyümölcs és zöldség, aztán a legnagyobb elégedettségemre még pár tálca tojás is a kezembe akad, amivel sokkal szórakoztatóbb harcolni.
Na persze csak akkor, ha meg tudom akadályozni, hogy ne kerüljenek kéznyújtásnyi közelségbe, mert akkor semmire sem megyek már a „távolsági fegyvereimmel”, artról már nem is beszélve, hogy jócskán erőfölényben vannak és jó pár kilónyi izomzattal többel is rendelkeznek.
Azt sem hiszem, hogy megelégednének csak pár ökölcsapással, mivel Eric folyamatosan hergeli őket, amiben az a legkevesebb, hogy a megnyúzásommal és kibelezésemmel fenyegetőzik.
Szerintem komolyan gondolja!
Persze jól tudom, hogy nem tudom a végtelenségig távol tartani őket és hamarosan tapasztalhatom is, hogy ketten is feltalálják magukat az egyikük egy ládát borít ki és emeli maga elé pajzsként, a másikuk egy vödörrel védi magát.
Aztán meggondolja magát és a nehéz favödröt meglendíti a lábam felé. Még időben ugrom fel, hogy ne törje el a csontomat, de a leérkezés nem a legszerencsésebb. Az asztal megbillen alattam és én belezuhanok a gyümölcsök és zöldségek halmába, a következő pillanatban már valaki megragadja a kezem és szinte kirepülök ragacsos „ágyamból”.
Hatalmas megkönnyebbülésként ér atyám felcsendülő , erélyes parancsa, ami most megváltásként hangzik, de ez nem akadályozza meg Ericet, akinek a karjaiban kötök ki, hogy a nyakam köré fonja vaskos karjait és maga elé rántson.
- Jobb lenne, ha engedelmeskednél Eric és elengednél, biztos emlékszel Norven inkvizítor atyára, tudod, hogy nem tréfál. Ráadásul már püspök, így jobban tennéd, ha gyorsan letérdelsz előtte, hogy a kegyelmét kérd. – nyögtem levegő után kapkodva. – Látod én is teszem amit mond. – engedtem el a még markomban tartott tojásokat, amik véletlenül Eric csizmáján landoltak.
~ Hupsz! ~
- Nem bántunk senkit! – kiáltott fel vöröslő fejjel Eric, bár a cimborái láthatóan elbizonytalanodva húzódtak csak közelebb. – De vele  – ránt egyet a karján a nyakamon, - lerendezni való dolgom van, tartozik nekem egy …..élettel.

29'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Hétf. Ápr. 27, 2020 2:10 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
A megtermett fiatalember  - az arcából látszik, hogy Jozef korabeli lehet - magához rántja az ifjú kormost, s mire odaérek, éppen nekigyürkőznének megfojtani egymást. Társai vödröt és ládát szorongatnak, alighanem a szerencsétlen árus tulajdonát; megkapják a magukét az őrségtől, ha még akkor is így ácsorognak majd, amikor azok ideérnek.
Lopásért nem sok jóra számíthatnak még a gyerekek sem, ezek az ifjak azonban már igazi büntetést fognak kapni. Mert mi mást is mondana a felbőszített kereskedő, mint hogy éppen meglopták? Nem lennék a helyükben.

Hát erről van szó!
A név ismerősen cseng, s a kölyök megrettent, dühös pillantásával együtt már ráismerek Ericre. A fiúra, aki a leendő fiam mögött ült azon a leckén, amikor be találtam sodródni a folyosóról. Már akkor is túlságosan nagy volt a szája, ennyi idő alatt azonban megtermett férfivá cseperedett, csakúgy, mint maga Jozef: ha amaz nem nevezi a nevén, soha rá nem ismertem volna.
Így azonban már emlékszem. Emlékszem arra is, hogy rettegett a büntetése alatt a tömlöcben a kínpad mellett, tintát fröcskölve szanaszét a jegyzőkönyvén, ahogy recsegve nyomta rá a tollát, míg tetőtől talpig csilingelő szélhárfaként rázta a hideg.
- Engedd el! - parancsolok rá. - Akkor talán megmondom az őröknek, hogy a kezed ne vágják le. És mert tudom, hogy ti ketten messzire nyúltok vissza, meghallgatom a panaszod rá, Eric. És meghallgatja ő is. Nemde, Jozef? Itt az ideje, hogy lerójátok végre egymásnak ezt a nevetséges adósságot. Nem telhet ezzel az egész életetek.

https://goo.gl/PNcR7L

30'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Szer. Ápr. 29, 2020 4:27 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Talán én voltam a naiv, hogy azt gondoltam, egy inkvizítor emlegetése még mindig hideg zuhanyként hat Eric-re, de mivel a nyakamat átkaroló izmos kar szorítása egy fikarcnyit sem enyhült, rá jöttem hamar, hogy talán ebben az esetben tévedtem.
Fogalmam sem volt, hogy Eric-kel mi történt az eltelt esztendőkben, akár megveszekedett haramia is válhatott belőle, ha már a legnagyobb szerencsétlenségemre ennyi idő után felbukkant itt…..és……nem felejtett sajnos.
A haverjai azonban nem voltak ennyire elszántak és amennyire szorongatott helyzetemben ki tudtam venni, a bizonytalanságuk csak nőttön nőtt, végül győzött a józan eszük és a félelmük, mindent elhajigálva, a körénk gyűlő embereket félrelökdösve, beleolvadtak a piac névtelen homályába.
- Menjetek csak! – ordította utánuk Eric, amibe majd belesüketültem. – Majd megoldom magam! – hörögte dühtől fröcsögve.
Tudtam, hogy hamarosan az őrség is megérkezik, így ha nem volt a fiúnál késféle, akkor már túl sok kárt nem tehet bennem, főként, hogy még ott áll méregtől eltelve Norven atya, aki sejtésem szerint amúgy is megakadályozná, hogy rosszra forduljanak a dolgok, mármint ennél rosszabbra, hiszen atyám szavait hallgatva, ami próbált a fiú józan eszére hatni, az én kedvem és rohamosan romlik.
- Neeeem! – taposok rá teljes erőmből a sarkammal a lábfejére, aztán hirtelen lefelé, a földfelé ereszkedem, mintha fenékre akarnék ülni, így kicsúszom a meglazult szorításából, miközben felfelé és hátra rántom a könyököm, amivel remélhetőleg hosszú időre megszabadítom az utódnemzés gondolatától.
Aztán gyorsan felpattanok és két felemelt ököllel, vöröslő arccal, villogó szemekkel fordulok szembe ellenfelemmel.
- Nem akarok semmiféle magyarázatot hallani tőle atyám, csak tűnjön el! – rázom a fejem, hiszen nem haragudhat rám ennyire az Úr, hogy pont ezt a napot válassza arra, hogy romba döntse az életemet.
Nem akarok mindent elveszíteni egy nyomorult idióta miatt!
- Miért hinne nekem! - nyögött fel Eric, akinek a tekintete ölni tudott volna.
- Csak hagy menjen...... - néztem most már esdeklő tekintettel az atyára.

31'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Szomb. Május 09, 2020 1:06 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
Cseppet sem bánom, hogy a kölyök cimborái kereket oldanak. Nem vagyok én senki jótevője, hogy rendbontókat csípjek fülön a vásárban, s ha nem Ericről volna szó, akinek az élete jószerével olyan szorosan fűződik Jozeféhez, akár kanócban a szálak, azzal is megelégednék, ha egyszerűen odalökhetném az őrségnek.
Vagy kitekerném a nyakát magam.

Ámde ez a fiú más. Elég ideje ismerem Jozefet, hogy tudjam, soha nem volt jámbor természet, harciasságát alighanem szolgálatba állította kettejük hosszú évek óta dúló háborújában: cseppnyi kétségem sincs afelől, hogy nem csak ő lett zúzódásokkal és sérelmekkel gazdagabb, de legalább annyit osztott is.
Ennek a helyes következtetésemnek tanújelét adja most is, mert vadul támad, kapva az alkalmon, hogy ellenfele figyelmét kénytelen kettőnk közt megosztani. A helyzet könyörtelen kihasználásában saját magamra ismerek, s ha most fegyveres harcban álltak volna, a megtermett suhanc búcsút is vehetne az életétől ezért a hibáért. Hanem szerencséje van: Jozef egy kissé elsiette a mozdulatát, s bár kiszabadult, a könyökütését egy cseppet elmérte. A hasára mért döféstől Eric hétrét görnyed, én pedig néhány hosszú lépéssel termek mellette, hogy megragadjam a gallérján.
- Csendet! - parancsolok rá a fiamra, amint megszokott tiltakozó litániájába kezd.
Akkor szokta megütni ezt a hangot, amikor úgy érzi, az elöljárói épp túlzó igazságtalanságot készülnek rámérni, vagyis igen gyakran. Engem azonban soha nem tudott meghatni, s nem is most lesz az első alkalma ennek.

Ericnek, ha igazán komolyan ellenem fordulna, nem volnék ellenfél. A két fiatalember közé keveredni a számomra leginkább olyan volna, mint küzdő szarvasbikák agancsai közé cseppenni, én azonban soha nem hátráltam meg az erőfölény előtt, ha ilyesmiről volt szó. No nem azért, mert határtalanul bátor ember lennék.
Mindannyian tudjuk, hogy ha a jelenlevők akármelyike kezet emel rám, még a vecsernye előtt felkötik érte. Vagy rosszabb.
Annak biztos tudatában rázom meg Eric grabancát, hogy moccanni sem mer majd.
- Ismerhetnél annyira, hogy tudd, nem az álláspontod érdekel, Jozef...!
A tekintetemben örökké ott lappangó türelmetlen erőszakosság teret nyer ezúttal, maga mögé utasítva a fiamnak fenntartott őszinte ragaszkodást. Ügyet sem vetek az eredeti elképzelésemre, hogy a mai napon félreteszem a rám olyannyira jellemző szigort, s mind a ketten pontosan érezhetik, hogy bár hosszú idő telt el, mégsem vagyunk kényelmes távolságban attól az órától, amikor először vágtam rendet közöttük a Katedrálisban.
- Mozgás, fiaim. Elmondjátok, mi ez az egész, vagy nagyon megbánjátok.
Egyértelmű, hogy a piac széle felé kell megindulni, ahol a szekerek mellett érdektelen elhagyatottságban lehet majd társalogni.

https://goo.gl/PNcR7L

32'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Vas. Május 10, 2020 4:36 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Nagyot csalódtam, amikor az ütésem kissé félremegy, mert amit kapott végül az semmi egy lábközé kapott ütés fájdalmához képest és hamarabb is kikászálódhat belőle Eric, mint amit kívánatosnak tartanék a sok megaláztatásért. Meg aztán jobb lett volna, ha a szava is elakad, úgy……….jó esetben az …….örökké valóságig.
Mivel elhallgattatnom így nem nagyon sikerült, kész voltam a fogait is kiverni az ügy érdekében, de atyám – természetesen – nem hagyta annyiban. A két meglógott haramiával most már nem kellett törődnie és gondolom eléggé felhergeltük, hogy most már kíváncsi legyen a részletekre.
~ Ó Uram, már olyan rég óta nem vétkeztem, miért sújtasz le rám most? ~ háborogtam, miközben Norven atya éles parancsára leeresztettem az ökleimet és makacsul összeszorítottam a szám, csak magamban fortyogtam tovább. Sosem voltam jó az érzelmeim elrejtésében, főleg nem az előtt, aki kis korom óta ismert.
De dacolni vele csak így mertem, Eric pedig – bár a termeténél fogva megtehette volna – meg sem mert moccanni, úgy lógott atyám kezében, mint valami ázott macska.
Bármennyire is reménykedtem, hogy az atya most az egyszer enged a kérésemnek, hiszen az én napom van ma, a következő szavai már esélyt sem adnak ennek a reménynek. Tudtam, hogy már a szigorú, érzelmektől mentes inkvizítor van jelen, aki, ha kell kivereti belőlünk az igazat, vagyis igazából most én vagyok a szorultabb helyzetben, nem Eric…….
Ezért aztán nem csodálkozhat senki, ha nem repestem a boldogságtól és a lelkesedéstől, ahogy elkísér minket a szekerek rejtette csendesebb helyre. Nem igazán tudtam, hogy adjam elő, azt ami történt, hogy ne dőljön össze körülöttem a világ……
Mielőtt azonban megszólalhattam volna, Eric egy percig sem habozott.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fogja elhinni nekem, de nem én vagyok itt a bűnös, hanem ő. – mutatott rám gyilkos szemekkel. – Nem rajta múlt, hogy évekkel ezelőtt túléltem a támadását. Elvesztettem az emlékezetemet és az csak nem régen tért vissza, különben már régebben megkerestem volna. Egy gyilkost melenget a keblén!
Hát igen! Kimondatott! A torkom összeszorult és egy szót sem tudtam kinyögni, hiszen végül is igazat szólt.



33'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Hétf. Május 11, 2020 5:52 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
Jozef elkámpicsorodottnak tűnik, mint mindig, ha nem kapja meg maradéktalanul, amit akar. Bánata a legkevésbé sem hat meg, különösen, hogy én magam is érzem, valami turpisság van a dolog mögött: az ifjú sötételfnek soha nem volt egyszerű dolga a Katedrális emberei közt, akik mindig is elsöprő többségben voltak s különösen az Erichez hasonló kortársai nehezítették meg az életét.
Egyáltalán nem kétlem, hogy hasonló történet fog kibontakozni, ha nem halogathatják tovább a színvallást.

A nagyra nőtt kölyök képes meglepni engem: Jozeffel kevés közös vonásunk van, s ahhoz már öreg vagyok, hogy ilyen előítéletekkel éljek, mégsem vártam egyenességet ettől a buta képű meláktól. A szavaiban azonban nemcsak meglepő lélekjelenlétet, hanem igazságot is érzek.
Már ha egyáltalán hinni lehet az ilyen megérzéseknek.
- Nem fogom rejtelmes vádaskodással beérni - figyelmeztetem arra az esetre, ha esetleg elfeledte volna, miféle válaszokat követelek meg általában. - Ki vele, fiúk, mert nem foglak benneteket elengedni, amíg mindent, amire kíváncsi vagyok, apróra el nem mondotok nekem. Tudjátok, hogy igaz. Jól ismertek, úgyhogy kíméljetek meg a felesleges próbálkozásoktól. Azt, hogy melyikőtök kezdi, eldönthetitek egymás közt... ha képesek vagytok rá. Mindent meghallgatok mindkettőtöktől. Ebben biztosak lehettek.
És ami azt illeti, nyugodtan vehetik fenyegetésnek.

https://goo.gl/PNcR7L

34'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Kedd Május 12, 2020 4:03 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Lázasan töröm a fejem, hogy mit mondjak atyámnak, ami egyelőre nagyon is nehezemre esik. Már magam mögött hagytam a múltban átélt megaláztatásokat, legalábbis ezt gondoltam az elmúlt percig, amikor Eric vádaskodására felélénkültek a képek és úgy törtek rám, mintha csak tegnap történt volna, pedig már hosszú évek teltek el, ha jól számolom öt vagy hat is.
Azóta sok minden történt velem és szeretném azt mondani, hogy azóta jobbá váltam, de ahogy visszaemlékeztem, csak egy valamit tettem volna másként………., de a többit nem bántam meg, bár nem is vagyok büszke rá.
És ez eldöntötte tulajdonképpen a dolgot, hogy mit mondjak Norven atyának, mert tudtam, hogy igazat mond és addig nem megyünk sehová, amíg meg nem tudja, hogy mi történt azon a napon.
Láttam, hogy Eric nagy levegőt vesz és már készül a saját szempontjából elmondani az eseményeket, de most én akartam lenni az, aki vallomást tesz, mert atyámnak nem akartam hazudni. Ha valakinek el kell ítélni a tetteimet, akkor ő tegye meg.
- Igaza van Eric-nek atyám, bár, mivel itt áll előttünk aligha lehetek a gyilkosa, de ebben a mai napig nem lehettem biztos. És nem állt szándékomban elvenni az életét….
- Persze, mosdasd csak magad! – csattant fel ellenségem, de én nem hagytam kizökkenteni magam, most már végigmondom, legalább a lelkiismeretem is megszabadul.
- Igazat mondok! Te legalább olyan bűnös vagy az események alakulásában, mint én. – meredtem rá vöröslő tekintettel, ami beléfojtotta a szót, még ha sejtettem, hogy nem sokáig. – Az egyik piaci napon történt, amikor kimenőt kaptunk a felügyelő atyától. Nem ügyeltem kellően és Eric és bandája beszorítottak egy zsákutcába, ahol alaposan elagyabugyáltak. Öten voltak ellenem és bár nem adtam könnyen a bőröm, legyűrtek. Azt hittem ott fogom végezni, addig ütöttek, míg el nem veszítettem az eszméletemet. Nem tudom meddig hevertem ott, arra eszméltem, hogy valaki közeledik felém. Nem voltam teljesen magamnál, de felismertem Eric-et. Azt hittem azért jött vissza, hogy végezzen velem. – a pír elöntötte a képemet, ahogy láttam magam összeverve, rettegve… - A kezembe akadt egy elhajított husáng és………..minden maradék erőmmel lecsaptam.
Nagy levegőt vettem, ahogy elém vetítődött a fiú haján végigcsorgó vér.
- Elesett és beverte a fejét egy falnak támasztott kocsikerékbe. – mondtam halkan. – Aztán nem mozdult. Azt hittem, hogy ott vannak a többiek is és vártam, hogy bevégezzék a dolgot, de……Eric egyedül volt. Nem voltam teljesen magamnál, de feltápászkodtam és elvonszoltam magam egy kútig, ahol megmosakodtam. Rosszul voltam és nem bántam volna, ha Eric meghalt volna, de aztán másnap csak visszamentem, hogy segítséget hívjak hozzá, de már nem volt ott………..
- És ezt el is higyjem, mi? – kérdezte gúnyosan. – Ebben az egészben csak egy igaz dolog volt, hogy örültél, hogy meghaltam! – mozdult felém vicsorogva.
- Sosem hazudnék az atyának! - álltam a tekintetét. - Akár meg is esküszöm rá! - fordultam nyílt tekintettel a püspök felé.

35'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Pént. Május 29, 2020 5:49 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
Hirtelen megjuhászodnak.
Várakozón bámulok rájuk, olyan arckifejezéssel, mely egyértelművé teszi, hogy nincs helye további halogatásnak. Én hallani akarom, mi folyik itt, ők pedig nem akarják elmondani, de azért el fogják.

A civakodásukra összeszalad a szemöldököm, de nem vágok a szavukba. Egyelőre nem. Jól is teszem, mert egymás között nem veszítik el a fonalat - alighanem ők maguk is tudják, nem érdemes hosszan kukoricázni velem.
Egyetlen szó nélkül hallgatom őket, csak a legvégén horkanok föl bosszúsan.
- Ne esküdözz! - mordulok Jozefre, de a rendreutasításban nincs valódi harag.
Töprengő pillantással méregetem őket, egyiküket a másik után.
- Tehát - fogok bele nyugodtan, s ezegyszer a hangszín mögött nem bujkál semmi igazán veszedelmes - Verekedtetek. Így volt? S először Jozef, aztán Eric maradt alul. Te is így emlékszel, Eric?

Talán meglepődnek ezen, de az én felfogásom szerint ez nem gyilkosság. Már ha így volt egyáltalán. S ennél is fontosabb, hogy végre ők is végighallgassák egymást ahelyett, hogy a maguk igazát kiabálják egyre.

https://goo.gl/PNcR7L

36'We borrow freedom' - Page 2 Empty Re: 'We borrow freedom' on Vas. Május 31, 2020 5:30 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Norven atya felcsattanására csak durcásan a nyelvembe harapok, hogy most ne rontsam el a dolgot és ne hergeljem fel a kelleténél jobban, mert hiába vagyok néha felelőtlen és hamari, na meg makacs, azért egy jó ideje már azon dolgozom, hogy felnőttként fogadjanak el, ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy ha valakit gyilkossággal vádolnak, az nem játék és atyám sem veheti félvállról.
Ezért aztán most sunyítok, miközben néha Eric dühös arcára pislantok, nem mintha nem lennék vele tisztában, hogy egy szavamat is elhitte, ahogy azt nyilvánvalóvá is tette egy-egy beleszólása alkalmával.
Azért igyekeztem leplezni a csodálkozásom, amikor nevelőapám nem nézett a történet hallatán azonnal az őrség után, vagy nem folyamodott bármilyen más büntetéshez, sőt egészen nyugodtan kérdezett tovább, mintha nem tartotta volna olyan nagy bűnnek a tettemet.
Már nyitottam a számat, hogy tovább mentsem, ami menthető, de egyértelművé tette, hogy most Eric véleményére kíváncsi, de persze ez nem akadályozott meg, hogy most én szúrjam be, ami ki kívánkozott belőlem.
- Verés, az verés volt……nem verekedés………
Eric azonban nem tűnt kompromisszumkésznek.
- Nem! Mi ……mi csak szórakoztunk vele, sosem akartuk megölni, csak azt akartuk, hogy tűnjön el! Semmi keresnivalója nem volt közöttünk, hiszen csak egy…..kormos fattyú. – most sem hangzott jobban a szájából, mint akkor és az én arcomat is elsötétítette – már amennyire látszott – a düh, hiszen már nem voltam valami védtelen, névtelen kölyök, fegyvernök voltam!
Azonban éreztem magamon az atya tekintetének súlyát, így nem mozdultam.
- De ő… - fröcsögött rám, - fejbevágott egy husánggal, amikor meg akartam nézni, hogy megmarad-e! Aztán meg ott hagyott megdögleni! Mint később megtudtam, néhány paraszt talált rám és mivel nem tudták ki vagyok, magukkal vittek a tanyájukra. Csak nem rég kezdett visszatérni az emlékezetem. Lehet, hogy nem haltam meg szó szerint, de elvette az életemet! Már azóta pap lehetnék! – izzott fel a tekintete ismét.
Hiába nem volt szándékos a tettem, a bűntudat most mégis rám telepedett, hiszen nagyon is örültem, amikor Eric eltűnt az életemből.
Mindezek ellenére makacsul összeszorított szájjal vontam vállat és néztem az atya csizmájának orrát.
Ami történt megtörtént.


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.