Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Top posting users this month
Alberich Fischer
[MJ; Nor&Tea] All just to be here again 1szava10[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Voting_bar2[MJ; Nor&Tea] All just to be here again 1szava11 


You are not connected. Please login or register

[MJ; Nor&Tea] All just to be here again

2 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Empty [MJ; Nor&Tea] All just to be here again Kedd Ápr. 28, 2020 5:05 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
‒ Anika, szorosabbra! ‒ utasítom a lányt, de úgy kell kipréselnem magamból már most is a szavakat, ahogy előrehajlok, hogy nekidőljek az öltözködőasztalnak.
Ma különleges vendégünk érkezik. Etha legalábbis szentül meg van győződve arról, hogy amennyiben sikerülni az egyház áldását ‒ és ezzel együtt néhány váltóját ‒ megnyernünk, Frankenberg polgárai jóval kevésbé lennének velünk ellenségesek, mint egyébként, s ha már a helyi pappal nem igazán sikerült dűlőre jutni ‒ a valóságban ugyanis úgy tűnik, a papok inkább mennek a nyájuk véleménye után, mint fordítva ‒, Etha a Katedrálisból érkező püspököt kívánja levenni a lábáról.
Ez a valaha megfogalmazott legrosszabb ötlet az összes szörnyű ötlet között, de nem kívántam ezen összevitatkozni vele. Lianénak meghagytuk, hogy a létező legjobb ebédet állítsa elő, Etha pedig alázatos hangvételű levelet küldött ennek a bizonyos Instirois püspöknek. Aki azon túl, hogy a művészet lelkes támogatója, sokkal inkább arról hírhedt, hogy milyen különös kegyetlenségű inkvizítor. Én magam egész eddig életemben egyebet sem tettem, mint az inkvizítorok elől bujkáltam, mígnem minden egyes döntésem oda vezetett, hogy most szorosra húzott fűzőben fogadhatok egyet a szalonban.

Miután Anika segít nekem elkészülni, egyszerű, vajszínű ruhát választok, mely apró virágmintával hímzett ugyan, de semmiképp nem hivalkodó. A hajamat laza kontyba tűzi Anika. Minél kevésbé vagyok feltűnő, annál jobb. Miután elengedem a szobalányt, aki azonnal a ház úrnőjéhez igyekszik, a szalonba igyekszem, itt toporgok idegesen legalább egy órával korábban, mint ahogy Institoris püspök ígérte magát. A tökéletesen fényezett ezüstváza sima felületén fürkészem a torzan visszatükröződő vonásaim. Sápadtabbnak tűnök, mint bármikor, mintha egyszínű lennék a hajammal. Majd egy ideig a költségvetést bújom, de a figyelmem nem tudják lekötni a végeláthatatlan oszlopokban sorakozó számok előttem a sárgás lapokon, s mivel Etha sem csatlakozik hozzám, Lianét félnék megzavarni a lázas készülődésben, végül inkább a szalonba vezető folyosóról a kinti verőfénybe lépek.

Az udvaron ácsorgok akkor is, mikor a püspök végül ‒ legnagyobb meglepetésemre ‒ lóháton megérkezik.

Mivel kizárt dolognak tartom, hogy nem vett észre a jelenlétem, az üdvözlésére indulok, habár súlyosnak érzem a lábaim, ahogy megteszem az első lépést.


_________________

2[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Empty Re: [MJ; Nor&Tea] All just to be here again Szomb. Május 09, 2020 11:36 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
Soha nem jártam még Frankenbergben.
Ezt nem sok helység mondhatja el magáról, legyen Veronia térképe akármilyen hatalmas is: inkvizítorként keresztbe-kasul bejártam számtalan alkalommal, egyes térségeket alaposabban, másokat kevésbé, az azonban bizonyos, hogy összességében nagyon, nagyon sokhelyütt megfordultam annak idején.
Mindig szerettem utazni, s az újdonságok iránti kíváncsiságom évek múltán sem lankadt - Frankenberg magában is érdeklődésre tartott számot részemről, s részben ezért is voltam olyan kellemes a levelében a kegyeimet kereső Etha Kleist úrasszony felé.

A látogatáshoz nem óhajtottam különösebben kiöltözni, arra pedig semmi szükség nem volt, hogy lóhalálában vágtassak. Térd alá érő, merev szárú és kemény talpú lovaglócsizmámba sötétszürke, erős posztónadrág szárát gyűrtem, ezüstszálas zsinórjai illenek bordó ujjú szürke zekém domború ezüstgombjaihoz.
Éppen olyan világiasan festek, amennyire a szóban forgó meghívás igényli. Vagyis teljesen. Valódi státuszomról nem árulkodik más, csak a két pecsétgyűrű, amelyek a kesztyűm takarásában rejtőztek és ott is maradnak egészen addig, amíg - e pillanatban - leugrom a nyeregből, s a háznép elém nem siet üdvözlésre.
Elengedem a lovam kantárját - rézvörös szőrét por fakítja lángsárgára, sörényéből mázsaszám száll mindenfelé, ahogy prüszkölve megrázza elegáns metszésű fejét -, s fesztelen mosollyal fordulok a felém meginduló, korombeli férfi felé. Alighanem ő az istállóért felelős szolga.
- Dicsértessék a Jézus Krisztus! - köszöntöm, s még csak röviden sem pillantok hátra. A lovam díszszemlére képzett állat, egy tapodtat sem moccant tőlem, így könnyedén megfoghatja és elvezetheti. Engedelmes, jó természetű jószág.
Aztán a tekintetem az ajtónál álló nőre téved: déli napsütéstől koronázott szőke fejét büszkén felszegve lépked, sápadtsága semmivel nem áll kontrasztban: minden olyan világos rajta, mint az úri dámákon a parasztok képzeletében.
Az illendőség azt kívánja, hogy ő köszöntsön engem, így nem sietek elébe, ám ha megvárat, azért megteszem. Anélkül, hogy a mosolyom nagyon megrezzenne.

https://goo.gl/PNcR7L

3[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Empty Re: [MJ; Nor&Tea] All just to be here again Vas. Május 10, 2020 11:28 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
Jobb ötletem nem lévén, a szoknyámba törlöm az izzadt tenyereim, végighúzva őket a combom kétoldalán, miközben nézem, ahogy az inkvizítor egy könnyed, már-már kecses mozdulattal leszáll a nyeregből, a ló pedig engedelmesen sétál el Ignatz-cal, aki hirtelen zavarában azt se tudja, hogyan hajbókoljon a férfinak. A hüvelykujjammal forgatom a középső ujjamon lévő opálköves gyűrűt, mígnem teljesen körbe nem fordul, ismét a féldrágakövet mutatva a világ felé. Etha mérget is merne venni rá, hogy az ajándéka kifogástalanul működik, én magam kevésbé vagyok bizakodó, de hamarosan, így vagy úgy, úgyis kiderül, melyikünknek volt igaza.

Néhány elnyújtott lépéssel érek a püspök elé ‒ ő maga hasonló lendülettel igyekezett legyűrni a közöttünk lévő távot, így nem tart sokáig, míg összetalálkozunk.

A tekintetem követi a mozdulataim irányát, ahogy mélyen meghajtom magam, végignézek rajta. Egyáltalán nem így képzeltem el.
Azt hittem, legalább szarva lesz és patája, pikkelyes bőre, vörösen tüzelő szeme: pont, ahogy a déliek leírják. Így közelről azonban teljesen átlagosnak tűnik. Csak egy ember. Csak egy férfi.

‒ Dicsértessék a Jézus Krisztus ‒ köszöntöm, ahogy illik, s még a pecsétgyűrűjét is hajlandó vagyok megcsókolni, ha felkínálja.
Ezután kiegyenesedem, majd ahogy meggyőződés nélküli, udvarias mosolyba ívelnek az ajkaim, féloldalasan hátralépek, jelezve, hogy mutatom befele az irányt.
‒ Remélem, könnyű útja volt. Ha jól tudom, nincs olyan messze tőlünk a katedrális, de azért mégis több annál, mint amennyi időt még kényelmes lóháton vagy akár hintóban tölteni ‒ magyarázom fakó hangon. Ha van egy kis szerencsém, azt fogja gondolni, a megilletődöttség miatt vagyok látható zavarban. Meg a félelem. Norven Kathertől azok is félnek, akik egyébként nem démonok. Ő meg valószínűleg nem olyan bolond, hogy ezt ne tudja. ‒ Kérem, excellenciád, bocsássa meg a modortalanságom ‒ rázok egy aprót a fejemen, ahogy némi színt kényszerítek a hangomba. ‒ Theodora Bergmann. Margaretha kuzinja vagyok. Hamarosan Etha… bocsánat, Margaretha is csatlakozik hozzánk, épp a gyerekével van elfoglalva. Nem hajlandó dadát fogadni, még a cselédlányra se bízza rá, hogy tisztába tegye a kis Gerdát ‒ aprót sóhajtok, megindulva befelé mutatom a házba az utat. ‒ Bocsánat, fecsegek ‒ szabadkozom ezúttal egy szinte teljesen őszinte mosollyal. A bőröm hirtelen melegéből érzem, hogy egy egészen kicsit elpirultam.


_________________

4[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Empty Re: [MJ; Nor&Tea] All just to be here again Hétf. Május 11, 2020 5:40 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
A fehérszőke asszony különösen kivételes szépség.
Nem lehet elvonatkoztatni ettől a ténytől, akármit is tesz: nem csak a mozgása és a hangja vonzó, hanem arca és alakja is. Szerencsém van, hogy egymagában fogadott, mert nem szívesen osztanám meg a figyelmemet közte és akárki más között, s miközben a kesztyűmet lehúzva a gyűrűs kezem ajánlom neki, félig-meddig reménykedem benne, hogy nem más, mint ő az a bizonyos Margaretha Kleist.
- Mindörökké ámen - felelem szándékosan mély, kellemes hangon, finom mosollyal.
Követem őt a házba.

- Eseménytelen, élvezetes utam volt idáig - felelek udvariasan, noha nem nehéz észrevenni, hogy nem szíveli a csendet, amely a társalgás nélkül közénk telepedne, s alighanem ez az oka, hogy egyáltalán megszólal. Nem bánom: szokva vagyok hozzá, hogy az emberek egy része idegessé válik a közelemben. - Örvendek a találkozásnak, Bergmann kisasszony. Kisasszony, ugye? Nem akartam megsérteni.
Nem nehéz elnézni neki a fecsegést, friss levegő és napsütés táplálta jó hangulatom bárki mással szemben is belátóbbá tenne. Az utazás, ha jó körülmények közt zajlik, csodákra képes. Engedelmesen lépek a láthatatlan lábnyomaiba, csizmám a maga keményfa sarkához képest szinte hangtalanul érinti a tisztára mosott padlót. Sanda pillantással mérem fel az épület belsejét, amerre csak elhaladunk, fejben azt számítgatva, mekkora és milyen struktúrájú lehet.
Kíváncsi vagyok, hová vezet végül, bár meg vagyok róla győződve, hogy valamiféle fogadószobába fogunk kilyukadni.

https://goo.gl/PNcR7L

5[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Empty Re: [MJ; Nor&Tea] All just to be here again Szer. Május 27, 2020 5:43 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
Különös erőfeszítést követel most minden, ami egyébként természetesen könnyedén szokott történni. A végtagjaim ólomsúlyúnak érzem, meg kell erőltetnem magam ahhoz, hogy a mozgásom könnyednek, vagy legalábbis amennyire lehet, természetesnek tűnjön.
‒ Nagyszerű ‒ biccentek felé mosolyogva. ‒ A környék igen szép. Még így is… ‒ sóhajtok egy aprót, pillanatnyi időre engedve lehervadni a mosolyt a számról. ‒ Eléggé megszenvedtük a Sötétség Napjait, ez nyomot hagyott mindenen. A kis falvakba nem is költöztek vissza az emberek… Már akik túlélték egyáltalán. Ott meredeznek magányosan a szenes romok. Különösen szomorúak azok a helyek. De a maguk módján igen szépek ‒ lányosan sóhajtva fordulok felé, egy zavart mosollyal siklik végig a tekintetem markáns vonásain. Olyanok vagyunk mind, mint a leégett a falvak. A fölöttünk elszálló idő, a velünk történő események rettenetes nyomokat hagynak rajtunk, bennünk. Aztán már nem lesz senki, aki beköltözne a falaink közé.

‒ Kisasszony, igen ‒ sandítok rá zavartan pilláim árnyékából. Kész szerencse, hogy akiket nem vitt magával a két királyság közötti acsarkodás, azt elragadta a sárkány haragja. Legalább senki nem kéri számon rajtam, miért nem vagyok férjnél.

Bevezetem Institoris püspököt a szalonba.

Ez Etha kedvenc helyiségi a házban, s ez meglátszik rajta. A puha szőnyeg elnyeli a lépések zajait, ahogy az igényesen, drága bútorokkal berendezett szobába lépünk. A szalon csupa világosság, ablakain bőséggel ömlik át a késődélelőtt vakító fénye. A sötét diófabútorok és roskadásig pakolt könyvespolcok magasztos hangulatot adtak a szobának. Szerettem úgy gondolná rá, mint Etha lelkének kivetülése. Csupa rend, szépség, otthonosság.
‒ Kérem, foglaljon helyet ‒ torpanok meg az alacsony asztal mellett, és a körötte lévő kényelmes karosszékek felé intek. Rigolyás embernek tűnik Institoris püspök, majd ha helyet választott magának, ahhoz mérten döntök én is.
‒ A szobalány hamarosan hozza a teát ‒ mosolygok fakón a férfira.

Remélem, nem sokáig leszünk már kettesben.


_________________

6[MJ; Nor&Tea] All just to be here again Empty Re: [MJ; Nor&Tea] All just to be here again Kedd Júl. 14, 2020 4:24 pm

Institoris

Institoris
Klerikus
Klerikus
- Nincs vidék, amely ne nyögné a Sötétség Napjait - felelem barátságosan, s valószínűleg akkor is ezt mondanám, ha nem volna teljesen igaz. A társalgás legősibb szabálya, hogy a kellemesség előbbre való a hitelességnél, nekem pedig nem áll érdekemben kellemetlen helyzetbe hozni a kisasszonyt.
Merthogy az: ez valamiképpen meglátszik rajta kívülről is, a pusztítás pedig túlságosan nagymértékű, a veszteségek túlságosan számosak ahhoz, hogy erre bárki is megjegyzést tegyen. Eszem ágában sincs átlépni a láthatatlan határvonalat, többek között azért sem, mert a hangulata törékenynek tűnik, s mivel nem inkvizítori minőségben vagyok jelen, illetlenség volna a vallatásába fognom.
- Köszönöm.

Szótlanul követem az épület belsejébe, ám ezúttal a csend nem veszedelmes: a szavak hiánya nem érzékelhető, az pedig, hogy nem vesz körül nyugtalanság, jelen esetben egyáltalán nem ébreszt bennem neheztelést. Kivárom a soromat, a ház berendezésének, itt-ott könnyen megfigyelhető építészeti megoldásainak és alkotóelemeinek szentelem a figyelmem, csaknem öntudatlanul. Olyan ember tekintete, aki nem csak keresi a szépséget, de meg is találja.
Legalábbis szeretem ezt képzelni magamról.
- Mm-hmm - dorombolom szavak nélküli beleegyezésem a házikisasszony felé, mielőtt a kínálást elfogadva helyet foglalnék, s a bal lábamat keresztbe vetném a térdemen, csizmám fényesre suvckolt orrát illedelmesen a padló felé billentve. Az út nem volt porlepte. Igazi szerencse.
- Gyakran fogadnak vendégeket teára? - kérdem, már-már meggondolatlanul, csak és kizárólag azért, hogy beszéltessem egy kicsit. Kellemes a hangja. - Remélem, nem tartom fel. Ha a dolga után járna, elkísérhetem.

https://goo.gl/PNcR7L

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.