Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Összetörve s meggyötörve,
Magányba taszítva magát örökre.
Mindig követte álmát,
Reménnyel telve bontogatja törött szárnyát.
Engedi hogy néha fájjon,
De nem féli a halált semmi áron!
A sötétségben született de boldogan él,
Reméli egyszer lelke a fényre ér.
Magányba taszítva magát örökre.
Mindig követte álmát,
Reménnyel telve bontogatja törött szárnyát.
Engedi hogy néha fájjon,
De nem féli a halált semmi áron!
A sötétségben született de boldogan él,
Reméli egyszer lelke a fényre ér.
