Alexander Schwarz

Név: Alexander Schwarz

Faj: Ember

Frakció: Lovag (Fővárosi Királyi Palota)

Nem: Férfi

Kor: 24


Kinézet: Átlagos testalkatúnak mondható, 185 cm magas és 80 kg, izmos felépítésű. Általánosságban elmondható, hogy kinézete a harcban edzett katonákéhoz hasonlítható. Arcát kisebb szakáll borítja, markáns erőteljes arcvonalakkal rendelkezik, szeme sötétkék, haja félhosszú és barna színű. Kisugárzása távolságtartó, de hátsó szándékoktól mentes. Szereti az igényes és erős páncélokat amiket nem félt a csatákban sem. Inkább jár ,,vasban" mint selyemben.

Kinézet teljes páncélzatban:



Jellem: Komolynak és távolságtartónak tartják az idegenek. Jó kapcsolatteremtő, viszont sokszor bizalmatlan és gyanakvó másokkal szemben. Szereti a jó társaságot, ennek ellenére nem szereti az üres, semmitmondó beszélgetéseket. Barátaiért, családjáért bármit megtenne, akár az élete árán is. Taktikus, szeret előre tervezni, minden eshetőleges szituációra gondol. Bár ezek alapján egy egyszerű katona-stratégának tűnik, igazi szívember, az érzései miatt viszont néha meggondolatlan, elkapkodott döntéseket hoz.

Előtörténet:

24 évvel ezelőtt egy borongós, viharos napon, ha nem is látta meg a napvilágot, de megszületett. Apja és anyja elmondása szerint mindig is nyugodt gyermek volt, két bátyjához képest, egy hangtalan nyugalmas alak. Keveset sírt, és halkan élvezte az élet akkori örömeit gyermeki fejjel.
Családja nemesi származása hosszú időkre visszanyúlt a történelembe, viszont a korok problémái, és leginkább az Ítélet megtépázta annak szilárdságát. Az Ítélet után a családi könyvek úgy tartották, hogy a házuk háttérbe szorult, viszont a név továbbra is megmaradt. Amilyen szinten van a családjuk most, az több generáció kemény munkájából tevődött össze. Népes, szerteágazó családfának köszönhetően a Schwarz-család sok katonát adott és ad a Királyi Főváros hadseregébe. Egyik híresebb harcolt a démonok elleni háborúban, Martin Scharz lovasság egyik (el)ismert vezetője volt korai haláláig. Ennek ellenére nem csak a háborúskodás volt a család kenyere, diplomaták és az egyházi szolgálók is kerültek ki a rokoni körből.
Alexander családja nem volt egyiknek sem a keményvonalas követője: legidősebb testvére Johann diplomata, a másik bátyja inkvizítor volt. Alexandert viszont apjuk katonai pályára szánta, így gyerekkorától annak is nevelték a fiút. A mindennapos vívóleckék és történelemórák megtették hatásukat, és apródból daliás lovag lett. Szeretett küzdeni, és bebizonyítani, hogy ő a legjobb. Természetesen ez nem mindig jött neki össze, ezért folyamatosan élesíti tudását. Családjának zászlaja alatt többször kísérte apját felderítő, esetlegesen járőröző útjain, ilyenkor sokat tanult a tájról és végre gyakorlatba is beültethette a földrajzi tudását, emiatt a tájékozódása is egyre jobban élesedett. Ezeken az utakon apja rengeteg anekdotát mesélt el neki, amik persze nem mindig voltak igazak, viszont egy már gyerekkora óta foglalkoztatta: a Fény Pörölye. Ez egy családi legenda volt, miszerint ez a harci fegyver egyszer fényt árasztott magából és még a gonosz lelkeket is megrezzentette legbelül. A feljegyzések szerint használója Daniel Schwarz volt, akinek rejtélyes halálával a pöröly is eltűnt. Halála előtt annyit mondott, hogy: ,,Csak az igaz lelkek érzik eme tárgynak súlyát..” Ez több feljegyzésben is megtalálható, viszont a helye sokáig ismeretlen volt. Az egyik őrjárat során ez a beszélgetés zajlott le:
- Apám, a legutolsó szavait itt mondhatta el a Nagy Daniel a feljegyzések alapján- morfondírozott, majd eltette az útinaplóját, amiben összegyűjtötte a legfontosabb dolgokat ezzel kapcsolatban.
- Úgy gondolod, csak te akartad megtalálni? Ki tudja, lehet azóta már rég eladták egy messzi tájon, vagy beolvasztották!- válaszolt, bár tudta, hogy ezzel megbánthatja Alexandert, aki még hitt a családi pöröly megtalálásában.
- Aki eddig nem találta meg, annak biztosan nem volt elég kitartása!- mondta kicsit sértődötten, majd elhagyta kicsit apja csatalovát.
Apja beszéde és hitetlensége bár nem törte meg, egy kis kétsége támadt a saját sikerében. Viszont dacból már csak azért is meg akarta találni az ereklyét. Ahogyan egy barlang mellett haladtak el. Ezt a barlangot általában medvecsaládok népesítik be, viszont megfigyelték, hogy 1-2 éve már nem járnak oda. Talán kevés az élelem? Vagy nem véd eléggé télen? Ahogy Alexander haladt elől észrevette, hogy érdekes fények gyúltak odabent. Olyan mintha a legbelsőbb része lángokban állna. Jelezvén ezt, leszálltak a lóról és együtt közelítették meg a barlangot. Az uralkodó nem szerette volna a fosztogatók elterjedését, ezért az ilyen rejtett védett helyeken mindig ellenőrizni kellett a gyanús tevékenységeket. Lehet, hogy csak valami hajléktalan vette ki ennek a „fogadónak” az egyik szobáját, de lehet, hogy ténylegesen egy búvóhely és rablókkal van teli.
Ahogy egyre bentebb mentek egy fura érzés fogta el a katonákat: a félelem. Valami nem e világi járt ott és ezt érezték is: egy démon volt az, aki éppen egy nem messze lévő falubelit kínzott. Az már nem volt magánál, viszont ki volt feszítve, a bőrén vágás illetve egyéb fizikai bántalmazások nyoma volt. Szerencsére még nem vette észre a kisebb létszámú csoportot, amikor eldöntötték, hogy visszaküldik a bestiát oda ahova való. A támadást Alexander apja vezette mögötte katonáival és fiával. A démon bár nem lepődött meg, de azért a nem várt támadás kizökkentette egy pillanatra. Feléjük fordítva falrengető kiáltással iramodott meg az őrjárat irányába. Ekkor többen is visszahőköltek, csak az ifjú zsoldos és az apja nem:
- Ne féljétek a gonoszt, a fény irányítsa pengéitek!- kiáltotta a Schwarz-ház családfője.
Erre ismét megiramodtak és egyre bentebb tudták űzni a démont. Erre várt igazából a démon, a túlerő ellen a természeti adottságokat kihasználva ellentámadást indított. Gyors és annál halálosabb volt: egyre több páncélost mészárolt le, és félemlített meg. Többen eldobták kardjukat és szaladni próbáltak, de a démon még hamarabb elkapta őket, mint akik ellenálltak. Az elkeseredett harcban már csak Alexander és az apja maradt, akik hősiesen harcoltak, amikor is a démon mellkason vágta az ifjú lovagot, aki falnak vágódott és elejtette kardját. Annyit látott, hogy az apját a nyakánál fogva felemeli a démon, viszont az apja még utolsó erejével hasba szúrja. Ezután már csak a vért látta mindenhol, egyszerűen kettétépték a veterán lovagot. Amikor eldobta elindult Alexander irányába aki a földön ülve elkezdett gyorsan hátrálni a kardja irányába.
- Hiba volt idejönnötök ember! – förmedt rá és egyre gyorsabban közelített, és futásnak is eredt. Alexander úgy gondolta, hogy itt fogja lelni a halálát, amikor is oldalra nézve egy fényesen csillogó tárgyat vett észre: a Fény Pörölyét! Amikor a démont egészen közel ért, azt úgy arcon vágta, hogy az menten lefordult a lábáról. Nem tudta, hogy meghalt-e vagy csak elájult, minden esetre jobbnak látta elhagyni a helyet, így sebesülten, fájdalmak között felemelte apjának hatalmas kétkezes kardját és igyekezett a kijárat irányába. Eközben a pöröly fényessége kihunyt. Nem tudta, hogy milyen varázslat járhatja át a fegyvert, viszont azt tudta, hogy nem ő irányítja. Nem sokat tudott foglalkozni vele, hiszen a lovára is alig tudott felülni, úgy indult vissza a birtokukra, mikor odaért le is fordult a lováról. Több hét kellett a teljes testi felépüléséhez, de közben sem tétlenkedett, a pörölyt próbálta tanulmányozni, ami azóta csak „egyszerű” pörölyként funkcionált. Erre a mai napig sem jött rá. A csata után, habár megtalálta a családi ereklyét, nagyobb „vadra” fájt a foga: Azrael kardjára. Ha megszerezné, talán végre békét hozhatna a világba, viszont hatalmas felelősséget is kellene vállaljon. Nem beszélve, hogy nem mindenki a békére törekedne a karddal. Már abba is belegondolt, hogy apját is megbosszulhatná vele, viszont ezt túl kicsinyesnek tartja, de szívében mélyen ott lapul a bosszúvágy.. Így hát elindult felfedezőútjára, ahol elsődleges célja a megfelelő társak megtalálása, és velük együtt a kard felkutatása.

Fasza kis történet lett, akad itt-ott egy-egy kis szóismétlés, de semmi jelentős probléma. Emellett tetszett, hogy volt benne mészárlás dögivel. De sok Északi lett hirtelen, azt se tudom, mit kezdjek így magammal! 


Felszerelés: Pajzs, egykezes pöröly

Név: Zerbrechen / Törés
Szint: 1.
Ár: Lovagok kezdéskor megkapják ingyen, 1000 váltó
Leírás: A lovag pajzsával mér jókora ütést ellenfelére. Könnyen páncélozott egységek nem fogják szeretni ezt a képességet, mivel elegendő védelem nélkül csontot is törhet, de a gyorsabb karakterek nevetve kitérnek előle.


Személyes passzív: Hammer des Lichts (Hivatalosan németül kapod, mert úgy király)

Leírás: Alex családi pörölye, mely mágikus természetű, s csakis azoknak jelenik meg, akik érdemesek rá (Ha elveszik tőled, attól még ugyanúgy beverhetik vele a fejed, de mégis jól hangzik így, nem?). Egyenlőre nem túl erős, hiszen még csak most jutott hozzá, ám pályázatok útján fejleszthető. Törhetetlen fegyver.