Cavett Revengefire - Helyzetjáték

Közeleg a tél, belém hasított a hideg szellő. Egy sikátor mélyében bújtam meg, a macskakövek nyomták oldalam, ahogy dideregtem rongyaimban. Nem bírtam tovább, egyre inkább a rémület és halálfélelem fogott el. Nem akartam meghalni, még nem jött el az én időm. Megsirattam édesanyám köpenyét, az egyetlen emléket, ami tőle maradt el kellett adnom, hogy némi kenyeret kaphassak cserébe. Most nagyon jól jött volna az a köpeny, talán kevésbé fáztam volna ezen a rideg napon. Fölegyenesedtem és elhatároztam magam, az emberek, ők tehetnek mindenről. Ha nem rombolják le falunkat és mészároljál le a családomat, akkor most is békésen élhetnék. Minden ember felelős ezért a szörnyűségért, nem állították meg a falurombolókat, valamint, amikor az emberek falvaiba kényszerültem elüldöztek onnan tünde mivoltom miatt. Rasszista, kegyetlen egy faj, aki másokat nem kímélve lesöpör mindenkit, aki nem tetszik neki.
A sikátor bejárata előtt fényt láttam, utcalámpák világítottak, melynek fényében emberek sétáltak el. Odalopóztam a sarokra, annyira, hogy még ne lássanak és vártam a megfelelő alkalomra. Semmi eszközöm sem volt, mesterem szépséges botját is el kellett adnom. ~ Nem maradt másom, csak a puszta kezem, talán ez is elég lesz, csak egyedül legyen és gyenge. ~ Meg is láttam, egy impozáns fiatal nő közeledett, báli ruhájából ítélve nem is volt olyan szegény. Mikor odaért a bejárathoz, kiugrottam és megragadtam. Egyik kezem a szájára tapasztottam, másikkal a karjait lefogva vonszoltam. Erősebb volt, mint hittem, mert végigkarmolta a kezemet, de ekkor belerúgtam bokájába, amitől lesántult. Bevonszoltam a sikátorba és ütöttem, pofoztam, amíg már nem moccant többé. Csupa vér volt mindenem és a nő is. Nem láttam már benne szépséget, csak a mocskot és a fajgyűlölő szemeit rám merevedve. Gyorsan levettem válláról a táskáját és belenéztem. Szerencsémre megtaláltam, amit kerestem. Selyemsálba csomagolt váltókat találtam nála, annyira elég volt, hogy találjak estére valami megoldást, talán egy menedéket, ennyiért egy éjszakára még egy tündét is elszállásolnának valahol a szegényebbek között, még élelmet is szerezhetnék belőle. Vagy inkább egy ruhát kellett volna vennem, amivel a többi éjszakát is kibírhatnám. Akármi is lett volna a legjobb megoldás a nőt otthagyva kimentem a sikátorból. Először le kellett mosnom magamról a vért, ezért a város szélére mentem, amennyire lehetett igyekeztem feltűnésmentesen kertek alatt kijutni a város menti csermelyhez. Ott gyorsan lecsutakoltam magam, nem törődve azzal, hogy fagyos volt a víz és szinte reszkettem. Immáron tisztán, de vizesen visszatértem a városba és megkerestem a legközelebbi fogadót. Majdnem kidobott a fogadós, amikor felmutattam, mennyi váltóm van.
- Mégis egyezkedhetünk, rosszul mondtam, van egy szobánk ma estére, de busás ára van, annyi pont elég lesz, amennyi önnél van, a vacsora már elfogyott, de reggelit tudunk adni érte.
- Köszönöm uram, sajnos beestem a folyóba, mert megbotlottam, megyek is megszáradni.
A pénzt a kezébe nyomtam, majd felmentem arra, amerre mutatott. A szoba nem volt tágas, de egy ágy és egy kis ablak volt benne. Vizes ruháimat gyorsan lekaptam, a nő sálját megtartottam, hátha jó lesz még valamire, azt is a rongyokra dobtam, majd így meztelenül, vizesen befeküdtem vártam, hogy megszáradjak. Nem volt meleg a fogadóban, de nem is volt olyan hideg, mint odakint, ez nekem bőven elég volt. Mikor már nagyjából megszáradtam, bebújtam az ágyba és a takarót magamhoz ölelve elszundítottam.
Édesanyám láttam, ahogy balta fúródik a fejébe, majd egy hosszú folyosón voltam. Menekültem valami elől, eléggé érezhetően futottam messzi. Ekkor a folyosó végén megláttam a botomat, nagyon megörültem, gyorsabban rohantam, már lihegtem. De a folyosó egyre csak hosszabb és hosszabb lett, nem értem a végére, a botom elhomályosodott. Mikor eltűnt összerogytam és sírni kezdtem. Körülöttem a tér megváltozott egy mezőn voltam, megannyi pillangó vett körül, már azt hittem, megnyugodtam, amikor a pillangókból repülő démonok lettek. Körbetáncoltak és az egyikük elkapott. Felemelt és felröppent velem, nem értettem, mit beszélnek de úgy éreztem, nevetnek rajtam, miközben a talaj egyre csak távolodott alattam. Tehetetlen voltam, próbáltam kiszabadulni, bár ekkor már öngyilkosság lett volna. Ekkor a démon elengedett. Zuhantam és zuhantam, majd a földbe csapódtam.
Felkeltem, még időben, mert utána kopogtattak, hogy reggeli. Kikászálódtam, felvettem megszáradt rongyaim majd kinyitottam az ajtót. Az ajtó előtt nem állt senki, de a földre le volt téve egy tálca rajta valamennyi kenyérrel és egy korsó vízzel. Valószínűleg a fogadós nem akarta, hogy a többiekkel mutatkozzam. Ez még hasznomra is vált, hiszen reggelre lehet, már keresik a tegnap megölt nőt, hiszen elég gazdag volt. A fogadós tudhatta is, sejthette is, hogy én öltem meg. Gyorsan megétkeztem és közben végiggondoltam mit kezdjek az új nappal. ~ Újabb pénzt kell keresnem, ha megint hozok pénzt, talán még egy éjszakát eltölthetek itt, amíg fizetek nem fog feldobni. De lehet inkább odébb kéne állnom. ~ Lementem az előtérbe és feltűnésmentesen kisurrantam az épületből. A fogadó mellett volt egy helyiség lovaknak fenntartva. Benéztem és szerencsém volt, egy alacsonyabb, szelíd szürke ló állt a többi mellett kikötözve. Tudtam, ez most az enyém lesz és odamentem hozzá, megsimogattam, súgtam a fülébe valamit, hogy megnyugtassam és megbízzon bennem, majd eloldoztam és felpattantam rá. Nem törődve, hogy látnak-e elvágtattam a város végébe, el a sikátor és a folyó mellett. Ha nem tévedtem, volt egy szomszéd falu a várostól pár fertályórányi lovaglásra. Megcéloztam azt a falut, hátha találok ott egy menedéket egy napra. A faluban eléggé nehéz lesz elrejtőznöm, de egyelőre jobb, mint megvárni, hogy megtaláljanak. Ha valaki emberfia meglát, megölöm és nem lesz gond. Ott kevesebben vannak és gyengébbek. Megláttam magam előtt a falut, ahogy a kis házikók egymás mellett félszegen álltak. Ha tündefalu lett volna, bizonyára az emberek már rég lerohanták volna. A falu szélén egy parasztgyerek állt és furcsán nézett rám, mintha még nem látott volna tündét azelőtt. Már rohant volna szólni a falubelieknek, hogy egy tünde jött, amit nem engedhettem. Nem akartam úgy járni, mint a családom. A lóval megindultam felé. A srác még fiatal volt, de későn reagált, így a lóval megtapostam. Nem halt még meg, de eléggé legyengült, hogy ne tudjon elmenekülni. Lepattantam a lóról és megfojtottam. A zsebeit átnéztem nem sok váltó volt nála, de volt még mellette egy kis kés. Olyan falusi, amivel a kolbászt lehet szelni. Megfogtam a lovat és beljebb sétáltam az utcán. A falu kihalt volt, bizonyára mindenki más bent melegedett valamelyik kandalló társaságában. Kinéztem magamnak egy egyszerűbb házat pár méterre tőlem. Nem volt nagy, de volt egy verandája és két ablak rajta. Az ajtóhoz léptem és benyitottam. Szerencsére nyitva találtam, valószínűleg nem sejtették, hogy bárki betörne egy ilyen szegényes házba. Beléptem rajta és egy előszobába kerültem, ami két szobába és egy mosdóba nyílt. Az egyik szobából hangok szűrődtek ki, két öregembe hangja. Odalopóztam és betekintettem. Egy öregasszony ült a hintaszékében és egy öregember mellette. Nem tudom, miről beszéltek, de az nem is érdekelt. Szerencsére hallásuk már nem volt a régi, így könnyedén besétáltam és a kést a amit frissen szereztem a férfi felé hajítottam. Az öregembert a torkán találtam vele, aki egyből odakapott, de a szétfolyó vér hol ki, hol tüdejébe folyt. Nem tudott mit tenni és megfulladt. Az asszony fölpattant és sikítani próbált, de nem jött ki semmi hang, idős torkán. Odafutottam hozzá, ő kapkodni kezdett, ezért gyomorszájon vágtam. A nő összecsuklott, de valamit még mondott, mielőtt megfojtottam volna.
- Az Úr irgalmazzon neked, fiam!
Majd többet nem mozdult. Összehúztam egymás mellé a két hullát és letakartam egy lepedővel. Estefele a sötétben kidobtam őket a kert végébe és elástam. A lovat pedig kikötöttem egy a ház takarásában levő fához. Majd bementem és a kamrából néhány élelmet kipakoltam és egy jót vacsoráztam, olyat, amilyet már rég nem volt lehetőségem. Jóllakottan eltettem magam másnapra egy kényelmes puha ágyban és megnyugodva álomba merültem.