Név: Kettensichel / Sarlós Penge
- Típus: Egyénileg módosított fegyver
- Leírás: Az inkvizítor felszerelésének része, a testét körbefogó láncok kisebb kötege. Kézenfekvő módosításnak tűnik, a praktikum és a harci potenciál növelésének érdekében, ezeken valamilyen kiegészítést tenni.
Julius láncainak egy részét úgy módosíttatta, hogy egyik végéhez egy éles, sarlószerű pengét rögzített, egy közel 20 centiméteres bőrrel bevont fémmarkolattal, másik végére pedig egy, szintén alapfelszerelésükhöz tartózó füstölő került. Ez a fegyver, az inkvizítorok képességeivel kiegészülve, igazán veszélyes ellenféllé teszi használóját, ugyanakkor védelmet is nyújt, ha ügyesen forgatja tulajdonosa.
- Ár: 1500 váltó
- Megszerzésének története:
Az egyházszakadás idejében egy félelmetes zsoldos-útonálló banda fosztogatott, az ide-oda vándorló frontvonalak mentén. „Johannes Vérebei” vagy „Johannes Kutyái”, ilyen és ehhez hasonló neveken hozták a romlást az ártatlan falusiakra, kereskedőkre és a kevésbé ártatlan, viszálykodó földesurakra, vagy éppen azok kisebb alakulataira. Johannes, ugyan nem ő volt a legélesebb borotva a fiókban, mégis, néhány évre hadúrként, hírnév, rettegés és hatalom vette körül.
A neve egy időben olyan messzi távolokba is eljutott és az ő csapatába tartozni akkora jutalom reményével kecsegtetett, hogy sok kalandvágyó fiatal és tapasztalt, vén róka is együttesen csatlakozott hozzá, növelve ezzel a magánhadseregét.
Így került a kezdetben pár lelket számláló, nevetségesen jelentéktelen társulás az élvonalba. És így jutott el hozzájuk, az az ismeretlen bérgyilkos is…
Shaun, csak ennyit mondott magáról, mert szerinte a megbízójának csak ennyit kellett tudnia róla, ha azzal tisztában volt, hogy mire képes. Az már a mendemondák része volt, hogy valahonnan a keleti hegyekből mászott alá, még évekkel ezelőtt és azóta is bérgyilkosként tevékenykedik, zsíros pénzekért cserébe.
Julius feladata volt, hogy a báró birtokára bejuttassa Shaunt. A kövér báróval felszínes, de jó viszonyt ápolt az akkor még fiatalabb Julius. Ez a kapzsi zsírgombóc sokszor vette igénybe Johannes és bandájának szolgáltatásait, bátran mondhatjuk, hogy a közös üzleteléseikkel hizlalta fel mindkét fél saját vagyonát. A báró földjei majdhogynem háromszorosára nőttek az elmúlt két év alatt, ügyes intrikálásának köszönhetően. Persze a munka oroszlánrészét Johannesék végezték, sokkal inkább a nyers, brutális erőszak szerzett itt érvényt magának, mint a ravasz cselszövés. Ezért cserébe a báró minden fosztogatásból megszerzett pénzt meghagyott Johanneséknek, a földjein áthaladó karavánokról, utazókról teljesen levette kezét és hagyta, hogy a Kutyák nála verjenek tábort, uradalmi erdőiben kedvükre. A prosperáló együttműködés kezdetén a legjobb Vérebek még a báró személyes testőrségébe is bekerültek. Azonban ez a kapcsolat hamar megromlott, ami talán érthető is…
Most Shaun és Julius dolga volt, hogy a bárót kényszerfogyókúrára fogják és megszabadítsák vagyona terhétől. Ketten mentek csak, Shaun mellett másra nem is volt szükség erőben, Julius pedig, jól ismerte a várat és a bárót is, így hamar kitalálta a pontos módját annak, hogyan is vigyék végbe a férfi meggyilkolását.
Lóháton ért a várhoz, mikor már a nap átbukott a távoli hegyek gerincén és lassan a nappali fény helyet adott az éjszakai holdvilágnak. A csatakos ló – amit előtte majd egy órán keresztül futószáron futtattak, hogy ilyen állapotba kerüljön – és a hátán ülő, nem sokkal frissebb Julius azonnal beeresztést nyert a kapun. A terv szerint elmondta: Johannesék fellázadtak korábbi munkaadójuk ellen és elkezdték felperzselni földjeit, kifosztani falvait. Julius alig bírt feltűnés nélkül eltűnni és idesietni, mikor ezt megtudta. Papként nem hagyhatta, hogy ártatlanokat ilyen módon mészároljanak halomba. A hihetőség kedvéért a távolban Shaun órákkal ezelőtt felgyújtott jónéhány kazlat, az utolsókat éppen akkoriban gyújthatta meg, mikor Julius ezt a báróval közölte az erődítménye udvarán.
Fél órán belül lovasok vágtáztak teljes fegyverzetben a füstoszlopok irányába. A báró három testőrével a lakótermébe vonult, Juliust pedig, gyanútlanul az őrtoronyba küldte. Ekkor kellett volna jelt adnia Shaunnak és utána egy ablakon keresztül beengednie. Ám alighogy a falon meglengette a fehér kendőt, fémes csörrenéssel egy kampó csapódott mellette a falba. A különös formájú penge markolatának végén egy kötél lógott alá, amin már Shaun mászott a falon felfelé. Juliusnak örökre emlékezetébe égett a hasznos fegyver...
- Típus: Egyénileg módosított fegyver
- Leírás: Az inkvizítor felszerelésének része, a testét körbefogó láncok kisebb kötege. Kézenfekvő módosításnak tűnik, a praktikum és a harci potenciál növelésének érdekében, ezeken valamilyen kiegészítést tenni.
Julius láncainak egy részét úgy módosíttatta, hogy egyik végéhez egy éles, sarlószerű pengét rögzített, egy közel 20 centiméteres bőrrel bevont fémmarkolattal, másik végére pedig egy, szintén alapfelszerelésükhöz tartózó füstölő került. Ez a fegyver, az inkvizítorok képességeivel kiegészülve, igazán veszélyes ellenféllé teszi használóját, ugyanakkor védelmet is nyújt, ha ügyesen forgatja tulajdonosa.
- Ár: 1500 váltó
- Megszerzésének története:
Az egyházszakadás idejében egy félelmetes zsoldos-útonálló banda fosztogatott, az ide-oda vándorló frontvonalak mentén. „Johannes Vérebei” vagy „Johannes Kutyái”, ilyen és ehhez hasonló neveken hozták a romlást az ártatlan falusiakra, kereskedőkre és a kevésbé ártatlan, viszálykodó földesurakra, vagy éppen azok kisebb alakulataira. Johannes, ugyan nem ő volt a legélesebb borotva a fiókban, mégis, néhány évre hadúrként, hírnév, rettegés és hatalom vette körül.
A neve egy időben olyan messzi távolokba is eljutott és az ő csapatába tartozni akkora jutalom reményével kecsegtetett, hogy sok kalandvágyó fiatal és tapasztalt, vén róka is együttesen csatlakozott hozzá, növelve ezzel a magánhadseregét.
Így került a kezdetben pár lelket számláló, nevetségesen jelentéktelen társulás az élvonalba. És így jutott el hozzájuk, az az ismeretlen bérgyilkos is…
Shaun, csak ennyit mondott magáról, mert szerinte a megbízójának csak ennyit kellett tudnia róla, ha azzal tisztában volt, hogy mire képes. Az már a mendemondák része volt, hogy valahonnan a keleti hegyekből mászott alá, még évekkel ezelőtt és azóta is bérgyilkosként tevékenykedik, zsíros pénzekért cserébe.
Julius feladata volt, hogy a báró birtokára bejuttassa Shaunt. A kövér báróval felszínes, de jó viszonyt ápolt az akkor még fiatalabb Julius. Ez a kapzsi zsírgombóc sokszor vette igénybe Johannes és bandájának szolgáltatásait, bátran mondhatjuk, hogy a közös üzleteléseikkel hizlalta fel mindkét fél saját vagyonát. A báró földjei majdhogynem háromszorosára nőttek az elmúlt két év alatt, ügyes intrikálásának köszönhetően. Persze a munka oroszlánrészét Johannesék végezték, sokkal inkább a nyers, brutális erőszak szerzett itt érvényt magának, mint a ravasz cselszövés. Ezért cserébe a báró minden fosztogatásból megszerzett pénzt meghagyott Johanneséknek, a földjein áthaladó karavánokról, utazókról teljesen levette kezét és hagyta, hogy a Kutyák nála verjenek tábort, uradalmi erdőiben kedvükre. A prosperáló együttműködés kezdetén a legjobb Vérebek még a báró személyes testőrségébe is bekerültek. Azonban ez a kapcsolat hamar megromlott, ami talán érthető is…
Most Shaun és Julius dolga volt, hogy a bárót kényszerfogyókúrára fogják és megszabadítsák vagyona terhétől. Ketten mentek csak, Shaun mellett másra nem is volt szükség erőben, Julius pedig, jól ismerte a várat és a bárót is, így hamar kitalálta a pontos módját annak, hogyan is vigyék végbe a férfi meggyilkolását.
Lóháton ért a várhoz, mikor már a nap átbukott a távoli hegyek gerincén és lassan a nappali fény helyet adott az éjszakai holdvilágnak. A csatakos ló – amit előtte majd egy órán keresztül futószáron futtattak, hogy ilyen állapotba kerüljön – és a hátán ülő, nem sokkal frissebb Julius azonnal beeresztést nyert a kapun. A terv szerint elmondta: Johannesék fellázadtak korábbi munkaadójuk ellen és elkezdték felperzselni földjeit, kifosztani falvait. Julius alig bírt feltűnés nélkül eltűnni és idesietni, mikor ezt megtudta. Papként nem hagyhatta, hogy ártatlanokat ilyen módon mészároljanak halomba. A hihetőség kedvéért a távolban Shaun órákkal ezelőtt felgyújtott jónéhány kazlat, az utolsókat éppen akkoriban gyújthatta meg, mikor Julius ezt a báróval közölte az erődítménye udvarán.
Fél órán belül lovasok vágtáztak teljes fegyverzetben a füstoszlopok irányába. A báró három testőrével a lakótermébe vonult, Juliust pedig, gyanútlanul az őrtoronyba küldte. Ekkor kellett volna jelt adnia Shaunnak és utána egy ablakon keresztül beengednie. Ám alighogy a falon meglengette a fehér kendőt, fémes csörrenéssel egy kampó csapódott mellette a falba. A különös formájú penge markolatának végén egy kötél lógott alá, amin már Shaun mászott a falon felfelé. Juliusnak örökre emlékezetébe égett a hasznos fegyver...