Küldetés: Nebel der Stadt

Már lassan egy éve, hogy a két hadakozó királyság fegyverszünetet kötött. Egyesek élvezik a nyugalmat, mások készülnek a következő viharra, megint mások a szárnyaikat feszegetik, új határok után kutatva. Nincs ez másképp a világ egyik legzajosabb városában, Eichenschildben sem. Ahogy a kardok szép lassan a porba hullottak, úgy kelt új életre a már eddig is zajos, nyüzsgő város. Mindenki élvezi a békét...de valóban béke ez? Senki sem tudja, mindenki csak találgat. De a rossz nyelvek egy fenyegetésről mesélnek. Egy sötétben bújkáló, ismeretlen fenyegetésről, ami úgy furakodik a békés, boldok mindennapokba, hogy észre sem veszed.



//Amire lehet számítani: kémkedés, merénylet, hátbaszúrás, ármánykodás, mindenféle alantas eszköz használata a szent, vagy kevésbé szent cél érdekében. Pénz, pénz, és egyéb nemes célok, no meg persze bármi, ami egy vitéz lovagot elriaszt.//

Készen állsz, hogy meglátogasd a város sötét oldalát? Csak vicceltem...nem állsz készen!

Jelentkezési határidő: 2017. Október 20.

Én szeretnék ármánykodni és hátbaszúrni

Egy hosszú út után, megszállok ebben a virágzó városban, hogy kipihenhessem a fáradalmakat.

Yrsil fáradtan, karikás szemekkel üldögélt az ablak mellett. Teljes csendben kortyolgatta a kellemesen gőzölgő almateáját, ahogyan a kedvenc takarójába burkolózva a kinti szürke fellegekből szemerkélő esőt nézte. Valahogy megnyugtatta a feje felett cserépnek ütköző vízcseppek dala, amely mintha újra álomba próbálta volna ringatni. Aludni szeretett volna még egy kicsit. Csak egy szemhunyásnyit, mielőtt nekiáll bárminek...
Újra belekortyolt a teájába, amellyel a két kezét melengette, és szórakozottan csavargatni kezdte az ujját díszítő karikagyűrűjét. Már régen volt, hogy utoljára felhúzta. Nagyon, nagyon régen. A haja kócosan omlott a vállára, onnan pedig a földre lógva havas tájjá varázsolta a padlót. A lába mellett heverő papírgalacsin árválkodva nézett fel rá, remélve hogy újra elolvassák a tartalmát.
Nehéz pillantást vetett a papírgalacsinra, majd újra kinézett az ablakon. A város ezúttal csendes volt. Ritka pillanat volt ez, hiszen az örökmozgó, folyamatosan nyüzsgő tömeg fedezékbe húzódott az égből aláhulló kövér esőcseppek elől, szinte teljesen üressé változtatva a máskor élettel teli Eichenschild utcáit.
Szemeit lehunyva gondolt az utolsó feladatára. Egy utolsó, minden lezáró munkára, amely végeztével örökre elhagyja ezt a várost. Vajon hiányozni fog neki ? Az esőcseppek csendesen dübörögtek a tetőn, ahogyan a fáradt démon egyre inkább engedett a csábításnak. A halk altatódal kellemes álomba ringatta, s mire a következő gondolatához ért volna...csendesen elszunnyadt...


Természetesen jövök, még egy utolsó melóra, mielőtt elköltözöm \o/ lássuk miféle hírek terjengenek a városban

Erre tessék, urak-hölgyek...no persze csak ha van merszetek: (jó ég, micsoda rímmester vagyok)
Küldetés: Nebel der Stadt

Kicsit lemaradva érkezem, remélem nem haragszotok érte, hogy ide pofátlankodom  a késésért cserébe valaki használhat élő pajzsnak