Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Livingstone T. Baker
Faj: Sötét TündeFrakció: [ ]
Kaszt: Bérgyilkos
Nem: Férfi
Kor: 19
- Jellem:
- Két lábon járó káosz. Egy könnyelmű, szórakozott Troll. Imádja a tréfákat, ha megjön az ihlete, akkor szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyja a `TPO`-t.(time-place-occasion). Az életet magát nem becsüli, különösebben nem rasszista mindenkit egyformán utál. Ennek kicsit ellentmondhat, hogy azért saját életét eredeti csomagolásában és helyzethez mérten a lehető legsérülésmentesebb állapotában kívánja megtartani magának. Akkor is, ha az rendelkezik ön és külső forrásból használható javítási lehetőségekkel. Általában véve nem kedveli, ha ő van a tréfa másik végén, azonban az igazán brilliánsakat mindig értékeli. (Tréfától függően a másik életével, vagy akár egy piálással). A fontossági listán az alkohol a hold és természet után a 4. helyet foglalja el. Az elsőn általában ő áll, vagy a következő tréfája. Mindezt leszámítva komolyan is tudja venni a dolgokat, nem őrült, és a legkevésbé sem ostoba, csak... flúgos. Hogy mennyire utál mindenki mást? Alapjában véve eléggé, hogy egyfajta "távolságot" tartson tőlük. Persze szórakozottságát figyelembe véve a személyek pozíciója könnyen és gyorsan változik. A nehezebben megszerezhetőek között van a Haver, és nagyon megválogatja kit nevez barátnak, méginkább akiben meg nagy mértékben megbízik. Nem riad vissza a harcoktól, de előszeretettel gondol az esélyeire, és ezek meglehetősen negatív létekor könnyen meggyőzhető a taktikai visszavonulásról. Nem veti meg a drogokat, de igyekszik elég tisztán tartani a fejét ahhoz, hogy ne származzon belőle baja.
- Kinézet:
- 170cm magas, sportos alkattal rendelkező sötétebb ezüstös bőrszínű elf. Haja középhosszú, világosabb ezüst színben fénylik, mely általában nem fedi el hátorozottan felfelé ívelő fülét, erről gondoskodik kedvenc tollas kalapja. Első ránézésre lila szemét sokszor összetéveszthetik egy sötétebb kék színnel. Kalap nélkül haját általában összeköti. Ruhatára a sötét több színét is használja, ám inkább a fekete felé húz szíve. Általában egy könnyed mozgást biztosító hosszú nadrágban, lazán lógó ingben, és puha cipőben jár, természetesen kalapját, és elegáns térd alá érő börköpenyét nem elfeledve. Munka közben általában kalap nélkül csuklyás köpenyben mászkál.
Előtörténet
Livingstone T. Baker. Fura név, fura alak. Mégis ki ez? Fura kérdés, és fura válasz. Több ember hatalmas tévedésének véletlen egybeeséséből származó igencsak súlyos következménye.
Anyám egy Sötét Tünde, míg apám egy "nevesebb" Tünde. Legalábbis helyileg. Nos, ebből is észrevehető a probléma, miszerint nekem az én esélyeim a kezdetektől fogva meglehetősen csekélyek voltak. Nem tudom minek lehetne ezt nevezni kis köret nélkül, tehát jöjjön a bónusz. Mint sokan sejthették ez nem éppen egy szerelmes történet, mely happy end-el végződik. Anyám szajha volt, apám meg egy ügyes surranó, hogy ennyiszer sikeresen meglépett a felesége és házabeliek elől. Meg kell hagyni remek ötlet, senki sem gondolná, hogy pont egy Sötét Tündével fekszik össze, a meglepetéscsomag érkezésének esélye közel nulla. Azonban szerencsétlen baromnak csak összejött. No és ilyenkor mi a megoldás? Hívjuk az ügyfélszolgálatot, és nemtetszésünket kihangsúlyozva kérjük a hiba elhárítását a rendszerből való kitörléssel.
A második hiba. Sose térj el a tervektől, és semmiképp se vidd haza magadnak a célpontot. Főleg ne a fiával, és végképp ne neveld fel, de ha mégis ennyire hazárdjátékos vagy se tanítsad meg a szakma trükkjeire, vagy ha igen, legalább légy biztos benne, hogy eléggé kedvel téged. Ám ha mindezeket figyelmen kívül hagyva megteremtenéd a legjobban és speciálisan magad ellen képzett ellenséged magabiztosságodban, hogy úgy sem tud bántani, mert nem erősebb vagy. Nos, akkor legalább ne adj neki tökéletes célpontot az imádott lányod személyében, aki nem mellesleg a néhai anyja lánya.
Mit ne mondjak sok mindent láttam az elmúlt 10 évben, de ezt überelni... szándékosan sem lehetne. Azonban ott vannak az apróságok, amik egy gyermek életét rettentő gyorsan, és kétségbeejtő mértékig megkeseríthetik. Ilyen például az állandóan részeg tehetségtelen szakács. Nem elég, hogy a piáját sem lehet meginni, mert bűn rossz, de még az ételei is nagyrészt ehetetlenek. Minden jóindulatot beleölve talán elviselhető lett volna, ha legalább hagyott volna főzni. Majdnem a kezem veszítettem a mocsok miatt, amikor megpróbáltam. Csontozó baltával csapott a kés mögé, amit éppen fogtam. Ez azonban a pokolnak csak a fele. Nem tudom, hogy csinálta. Kizárt dolognak tartom, hogy az az ócska szesz ekkora mennyiségű fogyasztása mellett az agyi kapacitásának több, mint egy ezred százalékát képes volt használni. Mégis...mégis... mindent tudott a főzésről, regéket mesélt a jobbnál jobb ételekről, bármikor eldarálta, hogyan kell a legjobb piákat főzni, és olyan főzési technikákat mutatott, amelyektől leesik az ember álla. A végeredmény viszont... iszonyat. Az összes pénzem, amit nehezen összemaszekoltam magamnak iható piára ment, hogy el lehessen viselni az otthon történő dolgokat, és vacsora után se kínozzon a rémálom.
A harmadik hiba. Ha valakit nem csak őrizned kell, de meg is kell védened... Légy benne biztos, hogy elég erős vagy hozzá. Amennyiben magabiztos vagy, ráadásul társad is van, már jó úton járnál, ha nem kezdenél el inni, kártyázni, és szundítanál be. Rossz szokásai ellenére az ilyen posztba osztott emberek egy része még így is veszélyes, kivéve, ha képtelenek előrelátni néhány dolgot. A már-már túl szép eseményeket illik nem figyelmen kívül hagyni. Mindezek ellenére, a barmoknak nem esett le a tantusz, hogy miért is vittem nekik finom piát suttyomban, vagy miért kérdeztem meg, kik vannak váltásban az alagsorban, és hogy vigyek-e nekik is piát. Persze a válaszon meg nem lepődve, vidáman tovább indulva. Igazából nem tudom mit vártak, hisz sajnálatos módon ezek még arról is tudtak, hogy én egy helyi alkimistához el szoktam járkálni „szabadidőmben”. Jobban belegondolva pont ezért választottam őket. Kicsit idegőrlő volt kivárni ezt a kombinációt, de van amit nem szabad erőltetni, s hiába vagyok jó tanuló, és szorgos gyakorló egy bérgyilkos vállalkozásnál. Az ittenieket alaposan és kemény fából faragta ki a főnök, egyik másik még volt katona, vagy vadász. Minden esetre mire végeztem a dologgal, már hatnia kellene a kábszernek amit kaptak, remélem jó szokásukat megtartva mindketten eleget ittak. Szeretem a kihívásokat, de nem vagyok az öngyilkos fajta. Minden tudásomat bevetve teljes felszerelésemben megindultam mostoha húgom szobája felé.
Huss, egy torok. Kedveltem Bob-ot, jó társ volt, de meg kell hagyni kegyetlen nagy seggfej. Huss, tump... mellé. A nyomorult ex-vad(ász) állat veszélyérzéke még bedrogozott alvó állapotba is beütött. Mit ne mondjak, ez cseszett kellemetlen. Azonban az elhamarkodottság csak a sírba vinne, így gyorsan két lépést hátrálok. Szakadt ruhámmal nincs időm foglalkozni, de legalább a jó döntést hoztam. A francért van nála tőr, nem láttam még azt használni. A hideg veríték nem a legkellemesebb, de hasznos velejárója az adrenalin roham. Pár pengeváltás után látóterén kívül kezet cserél a tőröm, s a következő szúrás az üres kezemmel mindössze elterelésként szolgál az egy pillanattal később induló tőrnek. Szabad kezemmel elhárítom támadását, ami még így is megvág, de ennyi áldozat elfér a halálos seb ejtéséért. Észbe kapva kiáltani próbálna, de állon rúgásomnak köszönhetően inkább csak egy hangos nyekkenés hallatszik. Jelen pillanatban nem szégyen, ha egy haldokló, mérgezett ellenfelemet mocskos támadással küldöm földre. Az lenne az, ha így sem tudnám megölni. Tehát nincs más hátra, mint előre. Egy levágott ruhadarabbal elkötöm a sebemet, majd benyitok a szobába. Katarina már készen áll arra, amit most következni fog.
Üveg csörömpölés, nagy puffanás. Az óra hangos ketyegésnek indul, és repeszt, mintha muszáj lenne. Rohanó léptek, a lenti őrök örök álomba segítése, és futás. Miután kijutottam, a város szélén egy sikátorban találkozóm van, így kénytelen vagyok megjelenni. Miután megbizonyosodtam róla, hogy az agyhalott aki velem üzletet kötött betartotta ígéretét a sötétből előtör egy penge, s elmetszi a torkát. Nagy hiba olyannal üzletet kötni, akinek a hátterét nem ismered. Főleg effélét. Sajnálatos módon a családja már nem él. Egyik áldozata lett volna munkásságomnak családjával együtt, azonban őt életben hagytam a mai nap érdekében. Elég bosszúvággyal halott feleségéért, és reménnyel talán élő lányáért az öregem ellen. Macerás volt ennyire hasonló sötételfet keríteni, és elintézni, hogy pont olyan sérülésekkel haljon meg, mint akit kihajítottak a harmadikról, minden véletlenségéből felismerhetetlenségig zúzva magát. Öreg hiba volt a részéről, fél bosszú, dupla veszteség, hisz a lánya sem él már. A sötétből előlépő alakra elmosolyodom.
-Gratulálok újjászületésedhez Lady Karina.
-Köszönöm bátyám.
Ellenben dupla nyereség nekem. Meglépek otthonról, és a húgomat is megmenekítem, nem is beszélve arról, hogy ezzel jó eséllyel megpályáztam annak a nyomorultnak a halálát agyvérzés által. Azonban ha nem pusztulna bele az az állat, legalább élete végéig fájni fog a feje ettől. Persze nem felejtettem el üzenetet hagyni neki, melyben azt állítom, hogy vér szerinti apám azt üzeni, hogy a feltételek be nem tartása következményekkel jár. Ha mázlim van akkor megölik egymást.
Egy apróságról viszont nem szabad megfeledkezni. Nagyon is jól ismerem a felépítését a szervezetnek, és pont az ilyesféle helyzetekre van két nem alábecsülendő ember, akik a világ végéig is a nyomomban lesznek, míg meg nem döglök. Szerencsére nem felejtettem el hozni magammal elég váltót egy hosszabb meneküléshez. Ezt persze megosztottam húgommal, s külön utakon elindultunk, hogy ne szúrjunk szemet, mert akik valószínűleg a nyomomba erednek meglehetősen képzett követők. Abban nem is reménykedem, hogy le tudom őket rázni. Az irány pedig egyenesen a kősivatag. Ezt a tervet nem tegnap szőttem, hanem már régóta tervezem, kicsit ugyan necces, de a legbiztosabb módja annak, hogy mind a ketten örökre eltűnhessünk.
Minden szép és jó volt, azonban a terv szépséghibája, hogy az 1-2 nap amit a kősivatagban kellett töltenem meglehetősen durva volt. Míg én a sivatagban haladtam, és időről időre kilopóztam egy faluba, húgocskám a sivatag szélén vadászott. Kicsit szerencsejáték az egész, de remélhetőleg bejön. Egy hozzám hasonló alkatú sötételfet keresünk, akivel megjátszhatom a halálomat. Persze ehhez elégszer el kell játszanom az egeret üldözőim előtt. Lassan két hónapja üldöznek, és jó néhányszor megszívattam őket. Sajnos megölni akkor se ölhetném őket, ha képes lennék rá. Annyit érnék el vele, hogy küldenek valaki mást, biztosnak kell lenniük benne, hogy meghaltam. Ehhez pedig a legjobb út, ha fáradtak, tele a tökük, és valami nagyon meggyőző trükköt látnak. A legutóbbi alkalommal már 4 napot voltam benn, és majdnem elkaptak. Sajnálatos módon én is fáradok, és a sivatag megvisel, még akkor is, ha felkészülök rá. Szerencsére azonban megvan az illető, és elő is lett készítve számomra. A szokásos két napos kint maradásom ezúttal elmarad, így a túl méretes csomagommal visszaindulok. Ezzel egy napnyi előnyt szereztem. Ez alatt az idő alatt kellett előkészítenem a színpadot, melyen meghalok. Egy kis pihenésre alkalmas barlang, a magaslaton, ahol idegőrlő a közlekedés köszönhetően a keskeny és omladozó talajnak. A megfelelő pillanat várása még rosszabb volt, mint a menekülés, ráadásul fáradt is voltam. Több csomag, plusz egy embert is vinnem kellett. Mikor az egyetlen úton ami ide vezet látom megjelenni őket óvatosan és remélhetőleg észrevétlenül visszamászok a barlangba. Felpofozom a szerencsétlen áldozatot, és megértetem vele, hogy ha nem teszi pontosan azt, amire utasítom, akkor rosszabb vár rá, mint a halál. Így amikor lassú léptekkel kisétál a kiszögellésre jól fogják látni, de még elég messziről. Az én testalkatom, a hordott ruháim, és az én bőrszínem, frizurám, amit a menekülésem óta használtam. A gondosan előkészített tervben szerepelt a kiszögellés meggyengítése, mely meglehetősen problémás volt, hogy ne látszódjon. Természetesen azért küldtem ki, hogy nézzen körül, s mikor meglátta, hogy jönnek, s menekült volna vissza a barlangba adta meg magát a szikla széle. Beomlott, s ugyan hiába kapta el a szélét zuhanás közben, nem volt ereje felhúzni magát, hosszú ideje kiszáradt torkával nem tudott kiáltani, sem. Kicsit keserű ízt éreztem a számban, de nem értem rá ezzel foglalkozni. Innen csak két út vezet, és messzire belátható mindkettő. Az idő nagy része, amit nyertem szokásom megszakításával arra ment, hogy egy titkos helyet építsek ki, amit nem lehet észrevenni egy felületes vizsgálással. Integettem egyet, s mikor láttam, hogy feladta nekiálltam elbújni. Persze egy utolsó pillantással még megbizonyosodtam róla, hogy elfogadta a végét. Fél órával később hangokat hallottam. Kétséget kizáróan azoké, akik eddig üldöztek. Civakodtak egy darabig, hogy ki menjen le megnézni a holttestet, de elvetették a dolgot. Ilyen magasról semmi sem élhette túl, ráadásul itt a barlangban vannak még a cuccok. Étel, ital, minden. Miután az első kettőt kivéve leszórták a szikláról mindent felpakoltak, és még egyszer ellenőrizve, hogy senki sehová nem menekülhetett innen elindultak. Természetesen nálam még volt valamennyi. Pont elég ahhoz, hogyha éjszaka elindulok a másik úton kiérjek két faluval arrébb. Hibázni csak az nem hibázik, aki semmit sem csinál. Ők elvétették az esélyüket arra, hogy elkapjanak, én meg elszámoltam a sebességemet. Kis híján odavesztem, mire kiértem a sivatagból, de szerencsére várt valaki, aki befogadott, és kéretlen szemek elől elrejtett, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Ennek is köszönhetően míg én őt neveztem el, ő nekem adott nevet. „Living-stone”.
Már eltelt egy nap. Újra este, de ennyi kellett is, megérdemeltem. A biztonság kedvéért külön utakon megyünk tovább, és ha a sors is úgy akarja, majd újra találkozunk. Természetesen én is tovább álltam. Falbwich-hez közeli kisvárosban telepedtem le. Ugyanezen okból kifolyólag a szakmát is hanyagolni kellene. Egy jött ment bérgyilkos ilyen hamar ilyen közel, még a végén megütné az éles fülét annak a két balféknek. Ami viszont azt illeti az anyagiak egy jó részét már feléltem, de szállásra még van, és egy ideig bőségesen élhetek. Szóval ezen holnap ráérek gondolkodni, egyelőre jöhet az első és igazi... Nem első, és valószínűleg nem is annyira hatalmas, de ivászat! Igen, már legalább egy napja nem ittam alkoholt, és a sivatagozás miatt is kevesebbet, mert hülye azért nem vagyok. A gondolatok lendületével tehát megindulok a fogadó alsó szintje felé. Nos, igen a zajokból ítélve nem véletlen olcsó a szállás, remélhetőleg tartós is a jókedv. Egyelőre egy kupa bor bemelegítésnek megfelel, míg körbenézek. Egyik kedvelt időtöltésem a pletykák hallgatása, még akkor is, ha némelyiket igencsak halkan mondják, vagy egyenesen a szájukról kell leolvasni, már amennyire megy. Egy-két emberhez odamegyek, persze potya sörrel. Iszunk mellé még egy kört, s hallgatok pár történetet mellette. Amikor ezt már negyedszerre játszom el és kellőképp este van, illetve meglehetősen lerészegedett a társaság java eljött az én időm.
-Ki akar részt venni egy piaversenyen?! Aki veszít fizet! Aki nyer ingyen piált!
Persze nem minden kihívót fogadok el, egyrészt akkora mennyiségű folyadékot én sem tudok meginni, másfelől meg kell nekik néha sikerélmény is, hogy kellően hosszú legyen az este. Persze a mai költségek meglehetősen alacsony szintjéért majd holnap reggel fizetem meg az árat, de egy kis másnaposságot ki nem vészelt még át?
Nos, ez így reggel már kevésbé tűnik jó ötletnek, és szenvedélyesen hörgök a fejfájástól. Miféle szar piát tartanak ezek? Minden nap tanul az ember, főleg a hibáiból... Ma egy másik kocsmát kell kipróbálni... Ezek után persze egy fél órába beletelt, mire összekapartam magam, és leszenvedtem a pult elé reggelizni. Amit meglepő módon ajándéknak számolták a tegnapi forgalomnövelés köszöneteként. Most viszont irány a piac! Persze szép óvatosan az árnyékban. Nem, mintha félnék a napfénytől, de nagyon gonosz és fáj. Nos az első amit keresnem kell az egy italos. Kerüld a másnaposságot, maradj részeg! Ismert a mondás, ámde a kocsmában nem maradt egy csepp pia sem a tegnapi után, így reggel hiába reménykedtem a megváltásban. Persze pia mellé dukál valami harapnivaló is nappal, így egy-két helyről pár kérdés mellett beszerzek azt is. S egyre jobban megbizonyosodik bennem, hogy a céljaim másodlagosak, még ha lennének is. Mert ahhoz, hogy a kívánt minőségben, élvezni lehessen az életet először jó pia, utána meg jó kaja kellene. Azonban elsietni sem szabad a dolgokat. Mindezekhez pedig tudás kell, ami valamennyire már van, de pénz is kellene.
Három napnyi tivornyázás u... akarom mondani, három napnyi helyiekkel ismerkedés után... Szóval végre sikerült megtalálnom azt a helyet amit kerestem. Tiszta pénzkeresési lehetőség, nem sok ugyan, de jó eséllyel tanulhatok is. Ez pedig nem más, mint egy helyi alkimista alatt tanonckodni. Ugyan volt már közöm ilyenhez, de azt inkább mondanám méregkeverés és kezelés gyorstalpalónak. Ráadásul egy fertály óra alatt teljesen megvett az öregasszony. Egyáltalán nem olyan értelemben... Jesszuu...Holdam... A lényeg, hogy tanoncot keres, ezt az is tudja, aki nem akarja a környéken. Azt viszont már kevésbé, hogy a személyisége egy kicsit nehezen kezelhetősége ellenére igencsak rendes tud lenni. Mikor szépen rávett arra, hogy először úgy is semmirekellő vagyok, takarítok, rendet rakok, főzök. Nem, mintha főzési tudományomat szerettem volna gyakorlatba ültetni, vagy az eszközöket akartam volna jobban felmérni, esetleg üres időben a könyvek asztalról helyéig jutásának idejében elolvasni ezt-azt. A feleslegbe megmaradt alapanyagokból meg félretenni, és kísérletezni.
Persze a szabadidőt is el kell tölteni valahogy, és sajnálatos módon legügyesebb formában sem tudtam sötétedéstől késő hajnalig itatni magam másokkal, főleg, hogy az elején még nem isznak annyira, a végén meg már nem maradnak sokan. Ideje volt beleártani magam az alvilágba. Bemutatkozunk, hogy itt vagyok, semmi személyeskedés természetesen, csak nem szeretném, ha azt hinnék, hogy bármiféle olyat csinálnék, ami számukra ártalmas lenne, illetve ha kívánják szívesen vállalok munkát. Persze a tagokat kicsit körüljárni észrevétlenül, pletykákkal társalogni. Szeretem, mikor egymagukban beszélnek, elmondanak valamit, kérdeznek, és kis rávezetéssel igazából saját maguk meg is válaszolják, ahogy akarják.
Én hülye barom... Mit ne mondjak sok hibát felsoroltam már, de akad nekem is bőven. Kaptam egy csábító ajánlatot, amit le is informáltam magamnak. Mindössze egy üzenetet kell átadnom úgy, hogy azt meg is értse az illető. Ez mind szép és jó, meg csak ketten vannak, viszont meglehetősen problémás a dolog. Az egyik egy nagypofájú, aki eléggé őrült, mármint úgy teljesen kattant a csávó, nos ráadás vele kellene szót érteni. A másik aprócska bökkenő a bumburnyák fogdmegje. Amennyire ostoba annyira nagydarab. Az erejét valahogy nincs kedvem megismerni. Ami azt illeti van három napom erre a melóra, szóval azt hiszem ivással kezdem, ennyire alacsony alkoholszinten valahogy nem működöm megfelelően.
Valamit azt hiszem most is tanultam... Sose igyál szinttel és mértékkel olyannal, akinek még dolga lenne, főleg ne a bárddal. Miért is? Mert nem marad aki a hőbörgésbe színt vigyen. Nem értem én az embereket, úgy kell mindegyiknek megtanítani, hogy a mérték a vödör a szint meg az asztal alatt van! Azonban meglepően tehetséges tanulók. Közben megejtek egy fogadást. Biztosra nem illik, tehát megteszem a két bunyóból a közelebbi esélyekkel rendelkező párra.
-Hé hé! Szerintem a kicsi egy ütésből szétkapja a nagyot. Két sört rá!
Böködtem meg a mellettem ülő vállát. Kaptam egy nagy röhögést, és rákapott az ingyen sör szavára. Nem kellett sokat várni, burult a szék, röpült az asztal, az alacsony emberkének meg az ökle süvített. Ejj, remélem azért megmarad a nagy darab, jó húst árul. Ja igen, biztosra nem fogadunk, de majdnem biztosra már örömmel. Mellesleg az apró foglalkozása kovács, általában nem nézni ki belőle az ember, de nagyon sok agresszió, és még több erő szorult beléje. A hentesnek kb 15% esélye volt. Örömmel kezdek neki az ingyen piának, miközben a random emberke vállára csapok kettőt részvétem kinyilvánítása révén. Csattanás. A törpe is a földön, de úgy tűnik, csak túl sok volt neki az utolsó feles. Ooops, akkor a meláknak vagy 70% esélye volt, mert az tuti nem volt ennyire részeg, ez közel volt, túl közel. Valahogy a sörnek jobb íze lett. Egy fura figura lép be a kocsmába. Fura, mert még nem láttam az elmúlt hetekben, mármint alaposan lerészegedni semmiképp. Most is csak válogat magának egy olcsó üveg bort, aztán elindul kifelé... Zugivók, bár valakinek annak is kell lennie. Az ablakon kinézve viszont meglátom a melákot, aki a nemrég említett célpontjaim közé tartozik. Forognak a kerekek a fejemben, minek hatására megindulok. Kis életet pofozok a bárdba, majd a kezébe nyomom az egyik ingyen söröm.
-De aztán jó hangosan!
Lehúzom a maradék sörömet, és megindulok kifelé. Csattanás. Ez biza a borosüveg volt. Már kezdek sejteni valamit. Kilépek, és keresem a nagy fickót. Épp befordul egy sarkon kezében azzal a zsákocskával, ami előbb még ennél a térdelő szerencsétlennél volt.
-Szebb estét jó uram. Netán segíthetek valamiben?
Megnyerő mosoly, játszadozó hangnem a végén.
Ahogy öklendezett egy kicsit a gyomron vágástól, valaki mellé lépett. Felegyenesedett, majd egy újabb köhögőroham után savanyúan odaszólt.
- Tippeljen.
Kellemetlen hozzáállás, faragatlan modor, de határozott.
-Nincs rá pénzed.
Vágom a képébe ugyanolyan nyers hangnemben.
-A tippem, de nem feltétlenül kell mindig váltóban fizetni... Ésnemazamiregondolsz.
Egy kicsit magasabb lappal osztott modorral próbálkozom, de a végére csak elhadarok egy oda nem illő dolgot, már csak a biztonság kedvéért.
- Hanem?
Kérdezi végül kelletlen arckifejezéssel, látszik rajta, hogy nincs jó kedvében.
-Ahogy hallottam a földhöz vágtak egy borosüveget, ami magában már elég ok, hogy alaposan megjárják. Ami meg azt illeti egy magadfajta, tartja a szavát nem? Szemet szemét, szívességet szívességért. Engem is megtalálhat a balszerencse, amikor kell valaki.
- Hát hallotta...
Mondja, ahogy végül méltósággal teli testtartását felveszi. Persze, hogy hallottam, ilyen pazarlást nehéz figyelmen kívül hagyni, legalább itták volna meg, ha nem adják nekem.
- Igaz. Mit javasol?
Kérdezni, s még egyszer alaposan végignézem, majd hozzávágok egy flaskát.
-Hogy ebből nagyot húzzál, és ne szagold meg előtte.
Az egyik tesztfőzetem. Kegyetlen, mármint van ereje, a szaga csíp, és az ember háta is borsózik tőle, de nem annyira üt ki, mint inkább felturbóz. Nem mondanám csodaszernek, de arra elég, hogy a kába fejét egyenesbe tegye. Kizárt dolognak tartom, hogy az a nagydarab segg el tudná intézni, ha minden rendben lenne vele.
-A nagydarab fazonnak úgy is van tartozásod, mit szolnál hozzá, ha jó polgár létedre ezt visszafizetnéd... mondjuk hozzájuk méltó módon... uzsorás kamattal.
Beleszagol, meg is bánja rögtön. Bizonytalanul ránéz a flaskára, majd arra, akitől kapta, de végül meghúzza. Köhög is tőle egy sort, de aztán megemeli, és visszaadja. Ez sem tudja, hogy kell inni az erőset.
- Nemrossz...
Majd megrázza a fejét, és immár tiszta fejjel rátekint Livingstonera.
- Tetszik az ötlet. De ne öljük meg őket rögtön, a pénzüket is tartják valahol, jó lenne tudni, hol.
Vigyorodik el. Amire egy kegyetlenül őszinte, és kárörvendő vigyort kap válaszul.
-Valóban nem rossz, egyenesen kegyetlen. Viszont használ.
Elteszem a flaskát, megdörzsölöm az állam. Nos, azt hiszem, akkor bele is kezdhetünk, különben az ivászat rovására fog menni.
-Egyetértek, nem kellene megölni őket, viszont a pénzükből nem kérek. Kicsit helyre kell rakni a viselkedésüket és hozzáállásukat, azonban a többi rajtad múlik, én nem tudok ilyesmiről.
Szórakozottan megvonom a vállam a végén jelezve, hogy azt csinál utána amit akar, én nem ártom magam bele se innen, se onnan.
- Biztos nincs itt valami trükk?
Vonja fel szemöldökét.
-Trükk? Az nincs, viszont a vak is látja, hogy itt nekem jöttél kapóra, és még te fogsz lógni nekem eggyel ezért. Nyahaha~
Miért is ne alapon az arcába vágom a helyzetet. Kockára teszi, hogy belemegy-e, de ha igen, akkor tuti benne van, és dupla haszon, semmi veszteség... Kivéve a bort... Szegény bor... Intek a kezemmel, hogy jöjjön, és megindulok a jó irányba.
Sóhajt egyet, majd elkezdi követni. Mi többet veszthet...
Két sarokkal arrébb megállok, és hátraszólok neki.
-Oh, a nagyfiú a tiéd, azt csinálsz amit akarsz vele. Egy lehetőséged lesz, ne szúrd el. A másik miatt ne fájjon a fejed. Harminchét lépés innen a sarok, ne siesd el.
Kacsintok egyet, majd azzal a lendülettel befordulok az egyik sikátorba, s a sötétbe veszve sietősen megindulok. Fene tudja, hogy vette-e a lapot, miszerint harminchét lépés, és pontosan ennyi másodperc kell hozzá, hogy kényelmesen a másik mögé tudjak lopózni, már ha a szerencsétlen baromja a szokásához híven trónol.
Elkezdi vakarni a tarkóját. Mit akar ez a mitugrász? Mindenesetre elindul.
-Mi a fasz?? Hát ez tényleg eljött a verésért! Adj neki akkor!
Amikor épp az őrült nevetése jött volna viszont hallatszott a nagyfiú dobbanó lépése a csenden.
-Nagyfiú, én a helyedben először megnézném mi van mögötted!
Szólalok meg tőrt szorítva a nagypofájú torkához, s mikor az idióta megfordul akkor válaszolok neki, mert nem úgy tűnik, hogy felfogta volna.
-Figyelemelterelés...
Gonosz és vidám hanglejtés, pont ahogy szeretem, ezzel jelt is adva a zsoldosnak, hogy most jött el a pillanata.
A kardja markolatához kap, azt kirántja, majd a markolatgombjával rásóz egyet a melák fejére. //zsoldos kettes skill//
- Kell ez neked?
Kérdezi, majd a gallérját hátulról megfogva lerántja a földre, és fölé áll.
Óvatos tőrigazítással jelzem szándékomat, miszerint kérem a kést, amit épp a kezébe csempészett az áldozatom, majd oda is tartom a veséjéhez.
-Csak semmi trükközés, mert a végén véletlenül csúnyábban sül el a dolog, mint kellene.
Miközben biztosítottam a foglyomat előttem kibontakozik egy igazán látványos dolog. Biztos, ami biztos azért beszállok, mert úgy tűnik kicsit magához tért a melák, ahogy földön csattant.
-MELÁK! Mit képzelsz mit csinálsz? Meg akarod öletni a főnököt!
Zavarodjon csak meg a gondolkodni valótól. Nos, amíg az újdonsült társam lerója tartozását, addig nekem is van elintéznivalóm. Halkan beszélek a nagypofájúhoz, így maximum azt veheti más észre, hogy beszélek hozzá.
-Valaki, aki megengedheti, hogy figyelmeztetést küldjön neked, bár szerintem sejted kiről van szó... Azt üzeni, hogy ideje visszább venni. Nem akar túl sok problémát az utcán, és elege van az értelmetlen játszadozásodból. Oh, majd elfelejtettem.... Az esélyeidet eljátszottad, és nincs második figyelmeztetés...
Meglepődik az ideiglenes társa kiáltásán.
- Halkabban, meghallják.
Szúrja oda epésen, mielőtt fejbe rúgja a szolgát oldalról. Megölni nem akarja, reméli, hogy ettől veszteg marad egy ideig, majd odalép a sutyorgó pároshoz.
- Itt mi a helyzet?
Kevésbé vicces figurát fogtam ki, mint sejtettem. Túl gyorsan elintézte a nagy darabot, nem mintha észt lehetne bele verni, de nem árt neki, ennél hülyébb úgy sem lesz.
-Ugyan kérlek, a kocsma zaja miatt a legtöbben inkább azzal próbálkozzanak, hogy ne halljanak semmit. Ráadásul ilyenbe nem sokat ártanák magukat, az itteni járőrök meg éppen isznak... Még úgy egy órán keresztül. Ami meg azt illeti... Én csak egy üzenetet hoztam nagyképű uraságnak, és úgy tűnik átvette...
Különben sem voltam olyan hangos, és az őrök meg ott vannak a kocsmában ahol beindítottam a bárdot. Elhajítom a kését, a sajátomat meg elteszem köpeny alá. Alaposan meglapogatom a vállát a baromarcúnak.
-Egyéb kérdés? ... Remek! Akkor én mentem is. Bye~bye
Kis hatásszünetet tartottam, de ez egy költői kérdés volt, és egy biztosítás, hogy érezze a törődést. Kis bónusz a mostani kuncsaftomnak, de egye fene a Karmának is fizetni kell néha.. Kezemet magasba emelve integetek, ahogy szépen lassan eltűnök. Persze még volt hátra bőven az estéből, így visszamentem inni.
Senki sem szereti, ha korán zargatják, így én is inkább késő délelőttig alszom. Különben is, aki éjjel legény, az nappal alszik. Viszont valamikor azért illene jelenteni, hogy végeztem a feladatommal, és átvenném a béremet. Persze valószínűleg már úgy is tud róla, folyamatosan olyan érzésem volt, mintha valaki követne, amikor nem a kocsmában vagyok. Ellenkező esetben túlbecsülöm a megbízómat, nem tudom melyiknek örülnék jobban. Kicsit kellemetlenül érzem magam a túlságosan is bebiztosított „bázison”, de ez van, ha más terepen dolgozik az ember. Persze kérdezték hogy ment, én meg készségesen elmeséltem nekik mindent, amit tudniuk kellett. Persze sehol nem lepődött meg, ami vagy az iménti gondolatomat támasztja alá, vagy a pókerarc képességeit mutatja meg. Mindenesetre kifizettek, és egyelőre ennyi is volt a történet. Nem nagy pénz, már amihez képest, de elég szép egy ilyen kis apróságért. Ami pedig a jutalmamat illeti, nem iszunk előre a medve bőrére, de semmi sem gátol meg benne, hogy mindent előkészítsünk hozzá. Persze el lehet rabolni valakit, fel lehet szedni egy csajt, meg lehet látogatni néhányakat, de ha igazi otthoni kényeztetést keres az ember, az megint más. Biztos forrásból, valaki megfelelőnek a szolgálatát igénybe venni nem túl szokatlan, csak költséges, amit most épp megengedhetek. Persze fél óra után a Madamnak a türelme kegyetlenül fogyott, de ez van, ha nem jó sorrendbe küldöd a lányaidat. Próbálkozhatsz nyerészkedni rajtam, de akkor legalább jól csinálnád. No meg lehet, hogy én vagyok válogatós ilyen helyzetben.
-Túl öreg... Valaki formásabbat keresek... Wohohoh, najó ennyire azért nem nézek ki gazdagnak... Pedofilnak nézel?...Nem bírja az alkoholt... hmm. Najó, nem...
Persze a végén örültem a fejemnek, hogy nem vettem túl komolyan a dolgot, így csak sikerült beletrafálnom abba a valakibe, aki igencsak ígéretesnek tűnik, és nem is annyira drága. Késő délutánra kértem a szobámba, de meghagytam, hogy rejtőzzön el, mert előfordulhat, hogy még társasággal megyek fel. Ugyanis épp egy kereskedővel kellett üzletelnem a tanonchelyem alapanyag ellátásáról. Nem árt több helyen is érdeklődni, jóba lenni, vagy megbeszélést folytatni, hátha sikerül valami pluszt szerezni. Szerencsére sikerült két sör közben megbeszélni, és nem kellett odáig menni, hogy privát tárgyalást tartunk. Már-már sötétedett, mikor felértem a szobámba, és alig vártam, hogy nekifoghassunk az estének. Nagy lendülettel nyitottam ki a szekrényajtót, s azzal is csaptam vissza. Pislogtam kettőt, majd újra kinyitottam, ezúttal már kisebb lendülettel, és reménykedve, hogy csak káprázott a szemem.
-Mi van nem láttál még molylepkét?
Határozott hang... üdvözölt? Mindenesetre egyet hátra, egyet oldalra lépve válaszoltam.
-Hát ilyet még nem, de én azokat irtom..., biztos vagy benne?
A csuklyás maszkos alak megrázza a fejét, s kimért léptekkel kisétált a szobámból. Azt a félbetört holdját, még is mi a jó édes sajt volt ez! Ekkor bukik ki egy fejecske az ágy alól.
-A szekrény foglalt volt, most már előjöhetek?
Kérdezte aranyosan. Istenem de cuki vagy... De kicsit aggódom, hogy miért nem találta furának, és fogadta el a szekrényben álló Csuklyás, Maszkos Fazont! Molylepkének nézte?
-Azt hiszem először inni szeretnék, ez most így sok volt...
Szerencsére hamar megfeledkeztem a dologról, mit sem sejtve arról, hogy talán ez volt életem egyik legjobb döntése.
Másnap reggel felfrissülve kicsit jobban forgott az agyam, mint ahogy szokott. Természetesen a két feles között nem felejtettem el tartani egy sör szünetet. Így utólag átgondolva a dolgokat, munkába magánügyet nem keverünk, mert olyan könnyen és mély szarba kerülni máshogy nem is lehet, de annak a zsoldosnak pénz kellett. Aki keres az talál, biztos van pár jobb ötlete is, mint suttyóktól elvenni, főleg ha először nekik futott kört érte. Különben sem árthat, ha magam mellett tudom azt, aki lóg nekem egy szívességgel. Véletlen sem azért, mert könnyű hasznot akarok, és zavar, hogy másokhoz képest meglehetősen hidegen kezelt. Az a legjobb, ha mindenkinek a haverja vagyok, de én megválogatom a barátaimat. Hisz az, hogy meghívsz egy sörre még nem jelenti azt, hogy két perc múlva nem lesz tőr a hátadban, viszont egy barátot nem szúrunk hátba, még szemből sem. A végén még ő lesz az első.
Anyám egy Sötét Tünde, míg apám egy "nevesebb" Tünde. Legalábbis helyileg. Nos, ebből is észrevehető a probléma, miszerint nekem az én esélyeim a kezdetektől fogva meglehetősen csekélyek voltak. Nem tudom minek lehetne ezt nevezni kis köret nélkül, tehát jöjjön a bónusz. Mint sokan sejthették ez nem éppen egy szerelmes történet, mely happy end-el végződik. Anyám szajha volt, apám meg egy ügyes surranó, hogy ennyiszer sikeresen meglépett a felesége és házabeliek elől. Meg kell hagyni remek ötlet, senki sem gondolná, hogy pont egy Sötét Tündével fekszik össze, a meglepetéscsomag érkezésének esélye közel nulla. Azonban szerencsétlen baromnak csak összejött. No és ilyenkor mi a megoldás? Hívjuk az ügyfélszolgálatot, és nemtetszésünket kihangsúlyozva kérjük a hiba elhárítását a rendszerből való kitörléssel.
A második hiba. Sose térj el a tervektől, és semmiképp se vidd haza magadnak a célpontot. Főleg ne a fiával, és végképp ne neveld fel, de ha mégis ennyire hazárdjátékos vagy se tanítsad meg a szakma trükkjeire, vagy ha igen, legalább légy biztos benne, hogy eléggé kedvel téged. Ám ha mindezeket figyelmen kívül hagyva megteremtenéd a legjobban és speciálisan magad ellen képzett ellenséged magabiztosságodban, hogy úgy sem tud bántani, mert nem erősebb vagy. Nos, akkor legalább ne adj neki tökéletes célpontot az imádott lányod személyében, aki nem mellesleg a néhai anyja lánya.
Mit ne mondjak sok mindent láttam az elmúlt 10 évben, de ezt überelni... szándékosan sem lehetne. Azonban ott vannak az apróságok, amik egy gyermek életét rettentő gyorsan, és kétségbeejtő mértékig megkeseríthetik. Ilyen például az állandóan részeg tehetségtelen szakács. Nem elég, hogy a piáját sem lehet meginni, mert bűn rossz, de még az ételei is nagyrészt ehetetlenek. Minden jóindulatot beleölve talán elviselhető lett volna, ha legalább hagyott volna főzni. Majdnem a kezem veszítettem a mocsok miatt, amikor megpróbáltam. Csontozó baltával csapott a kés mögé, amit éppen fogtam. Ez azonban a pokolnak csak a fele. Nem tudom, hogy csinálta. Kizárt dolognak tartom, hogy az az ócska szesz ekkora mennyiségű fogyasztása mellett az agyi kapacitásának több, mint egy ezred százalékát képes volt használni. Mégis...mégis... mindent tudott a főzésről, regéket mesélt a jobbnál jobb ételekről, bármikor eldarálta, hogyan kell a legjobb piákat főzni, és olyan főzési technikákat mutatott, amelyektől leesik az ember álla. A végeredmény viszont... iszonyat. Az összes pénzem, amit nehezen összemaszekoltam magamnak iható piára ment, hogy el lehessen viselni az otthon történő dolgokat, és vacsora után se kínozzon a rémálom.
A harmadik hiba. Ha valakit nem csak őrizned kell, de meg is kell védened... Légy benne biztos, hogy elég erős vagy hozzá. Amennyiben magabiztos vagy, ráadásul társad is van, már jó úton járnál, ha nem kezdenél el inni, kártyázni, és szundítanál be. Rossz szokásai ellenére az ilyen posztba osztott emberek egy része még így is veszélyes, kivéve, ha képtelenek előrelátni néhány dolgot. A már-már túl szép eseményeket illik nem figyelmen kívül hagyni. Mindezek ellenére, a barmoknak nem esett le a tantusz, hogy miért is vittem nekik finom piát suttyomban, vagy miért kérdeztem meg, kik vannak váltásban az alagsorban, és hogy vigyek-e nekik is piát. Persze a válaszon meg nem lepődve, vidáman tovább indulva. Igazából nem tudom mit vártak, hisz sajnálatos módon ezek még arról is tudtak, hogy én egy helyi alkimistához el szoktam járkálni „szabadidőmben”. Jobban belegondolva pont ezért választottam őket. Kicsit idegőrlő volt kivárni ezt a kombinációt, de van amit nem szabad erőltetni, s hiába vagyok jó tanuló, és szorgos gyakorló egy bérgyilkos vállalkozásnál. Az ittenieket alaposan és kemény fából faragta ki a főnök, egyik másik még volt katona, vagy vadász. Minden esetre mire végeztem a dologgal, már hatnia kellene a kábszernek amit kaptak, remélem jó szokásukat megtartva mindketten eleget ittak. Szeretem a kihívásokat, de nem vagyok az öngyilkos fajta. Minden tudásomat bevetve teljes felszerelésemben megindultam mostoha húgom szobája felé.
Huss, egy torok. Kedveltem Bob-ot, jó társ volt, de meg kell hagyni kegyetlen nagy seggfej. Huss, tump... mellé. A nyomorult ex-vad(ász) állat veszélyérzéke még bedrogozott alvó állapotba is beütött. Mit ne mondjak, ez cseszett kellemetlen. Azonban az elhamarkodottság csak a sírba vinne, így gyorsan két lépést hátrálok. Szakadt ruhámmal nincs időm foglalkozni, de legalább a jó döntést hoztam. A francért van nála tőr, nem láttam még azt használni. A hideg veríték nem a legkellemesebb, de hasznos velejárója az adrenalin roham. Pár pengeváltás után látóterén kívül kezet cserél a tőröm, s a következő szúrás az üres kezemmel mindössze elterelésként szolgál az egy pillanattal később induló tőrnek. Szabad kezemmel elhárítom támadását, ami még így is megvág, de ennyi áldozat elfér a halálos seb ejtéséért. Észbe kapva kiáltani próbálna, de állon rúgásomnak köszönhetően inkább csak egy hangos nyekkenés hallatszik. Jelen pillanatban nem szégyen, ha egy haldokló, mérgezett ellenfelemet mocskos támadással küldöm földre. Az lenne az, ha így sem tudnám megölni. Tehát nincs más hátra, mint előre. Egy levágott ruhadarabbal elkötöm a sebemet, majd benyitok a szobába. Katarina már készen áll arra, amit most következni fog.
Üveg csörömpölés, nagy puffanás. Az óra hangos ketyegésnek indul, és repeszt, mintha muszáj lenne. Rohanó léptek, a lenti őrök örök álomba segítése, és futás. Miután kijutottam, a város szélén egy sikátorban találkozóm van, így kénytelen vagyok megjelenni. Miután megbizonyosodtam róla, hogy az agyhalott aki velem üzletet kötött betartotta ígéretét a sötétből előtör egy penge, s elmetszi a torkát. Nagy hiba olyannal üzletet kötni, akinek a hátterét nem ismered. Főleg effélét. Sajnálatos módon a családja már nem él. Egyik áldozata lett volna munkásságomnak családjával együtt, azonban őt életben hagytam a mai nap érdekében. Elég bosszúvággyal halott feleségéért, és reménnyel talán élő lányáért az öregem ellen. Macerás volt ennyire hasonló sötételfet keríteni, és elintézni, hogy pont olyan sérülésekkel haljon meg, mint akit kihajítottak a harmadikról, minden véletlenségéből felismerhetetlenségig zúzva magát. Öreg hiba volt a részéről, fél bosszú, dupla veszteség, hisz a lánya sem él már. A sötétből előlépő alakra elmosolyodom.
-Gratulálok újjászületésedhez Lady Karina.
-Köszönöm bátyám.
Ellenben dupla nyereség nekem. Meglépek otthonról, és a húgomat is megmenekítem, nem is beszélve arról, hogy ezzel jó eséllyel megpályáztam annak a nyomorultnak a halálát agyvérzés által. Azonban ha nem pusztulna bele az az állat, legalább élete végéig fájni fog a feje ettől. Persze nem felejtettem el üzenetet hagyni neki, melyben azt állítom, hogy vér szerinti apám azt üzeni, hogy a feltételek be nem tartása következményekkel jár. Ha mázlim van akkor megölik egymást.
Egy apróságról viszont nem szabad megfeledkezni. Nagyon is jól ismerem a felépítését a szervezetnek, és pont az ilyesféle helyzetekre van két nem alábecsülendő ember, akik a világ végéig is a nyomomban lesznek, míg meg nem döglök. Szerencsére nem felejtettem el hozni magammal elég váltót egy hosszabb meneküléshez. Ezt persze megosztottam húgommal, s külön utakon elindultunk, hogy ne szúrjunk szemet, mert akik valószínűleg a nyomomba erednek meglehetősen képzett követők. Abban nem is reménykedem, hogy le tudom őket rázni. Az irány pedig egyenesen a kősivatag. Ezt a tervet nem tegnap szőttem, hanem már régóta tervezem, kicsit ugyan necces, de a legbiztosabb módja annak, hogy mind a ketten örökre eltűnhessünk.
Minden szép és jó volt, azonban a terv szépséghibája, hogy az 1-2 nap amit a kősivatagban kellett töltenem meglehetősen durva volt. Míg én a sivatagban haladtam, és időről időre kilopóztam egy faluba, húgocskám a sivatag szélén vadászott. Kicsit szerencsejáték az egész, de remélhetőleg bejön. Egy hozzám hasonló alkatú sötételfet keresünk, akivel megjátszhatom a halálomat. Persze ehhez elégszer el kell játszanom az egeret üldözőim előtt. Lassan két hónapja üldöznek, és jó néhányszor megszívattam őket. Sajnos megölni akkor se ölhetném őket, ha képes lennék rá. Annyit érnék el vele, hogy küldenek valaki mást, biztosnak kell lenniük benne, hogy meghaltam. Ehhez pedig a legjobb út, ha fáradtak, tele a tökük, és valami nagyon meggyőző trükköt látnak. A legutóbbi alkalommal már 4 napot voltam benn, és majdnem elkaptak. Sajnálatos módon én is fáradok, és a sivatag megvisel, még akkor is, ha felkészülök rá. Szerencsére azonban megvan az illető, és elő is lett készítve számomra. A szokásos két napos kint maradásom ezúttal elmarad, így a túl méretes csomagommal visszaindulok. Ezzel egy napnyi előnyt szereztem. Ez alatt az idő alatt kellett előkészítenem a színpadot, melyen meghalok. Egy kis pihenésre alkalmas barlang, a magaslaton, ahol idegőrlő a közlekedés köszönhetően a keskeny és omladozó talajnak. A megfelelő pillanat várása még rosszabb volt, mint a menekülés, ráadásul fáradt is voltam. Több csomag, plusz egy embert is vinnem kellett. Mikor az egyetlen úton ami ide vezet látom megjelenni őket óvatosan és remélhetőleg észrevétlenül visszamászok a barlangba. Felpofozom a szerencsétlen áldozatot, és megértetem vele, hogy ha nem teszi pontosan azt, amire utasítom, akkor rosszabb vár rá, mint a halál. Így amikor lassú léptekkel kisétál a kiszögellésre jól fogják látni, de még elég messziről. Az én testalkatom, a hordott ruháim, és az én bőrszínem, frizurám, amit a menekülésem óta használtam. A gondosan előkészített tervben szerepelt a kiszögellés meggyengítése, mely meglehetősen problémás volt, hogy ne látszódjon. Természetesen azért küldtem ki, hogy nézzen körül, s mikor meglátta, hogy jönnek, s menekült volna vissza a barlangba adta meg magát a szikla széle. Beomlott, s ugyan hiába kapta el a szélét zuhanás közben, nem volt ereje felhúzni magát, hosszú ideje kiszáradt torkával nem tudott kiáltani, sem. Kicsit keserű ízt éreztem a számban, de nem értem rá ezzel foglalkozni. Innen csak két út vezet, és messzire belátható mindkettő. Az idő nagy része, amit nyertem szokásom megszakításával arra ment, hogy egy titkos helyet építsek ki, amit nem lehet észrevenni egy felületes vizsgálással. Integettem egyet, s mikor láttam, hogy feladta nekiálltam elbújni. Persze egy utolsó pillantással még megbizonyosodtam róla, hogy elfogadta a végét. Fél órával később hangokat hallottam. Kétséget kizáróan azoké, akik eddig üldöztek. Civakodtak egy darabig, hogy ki menjen le megnézni a holttestet, de elvetették a dolgot. Ilyen magasról semmi sem élhette túl, ráadásul itt a barlangban vannak még a cuccok. Étel, ital, minden. Miután az első kettőt kivéve leszórták a szikláról mindent felpakoltak, és még egyszer ellenőrizve, hogy senki sehová nem menekülhetett innen elindultak. Természetesen nálam még volt valamennyi. Pont elég ahhoz, hogyha éjszaka elindulok a másik úton kiérjek két faluval arrébb. Hibázni csak az nem hibázik, aki semmit sem csinál. Ők elvétették az esélyüket arra, hogy elkapjanak, én meg elszámoltam a sebességemet. Kis híján odavesztem, mire kiértem a sivatagból, de szerencsére várt valaki, aki befogadott, és kéretlen szemek elől elrejtett, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Ennek is köszönhetően míg én őt neveztem el, ő nekem adott nevet. „Living-stone”.
Már eltelt egy nap. Újra este, de ennyi kellett is, megérdemeltem. A biztonság kedvéért külön utakon megyünk tovább, és ha a sors is úgy akarja, majd újra találkozunk. Természetesen én is tovább álltam. Falbwich-hez közeli kisvárosban telepedtem le. Ugyanezen okból kifolyólag a szakmát is hanyagolni kellene. Egy jött ment bérgyilkos ilyen hamar ilyen közel, még a végén megütné az éles fülét annak a két balféknek. Ami viszont azt illeti az anyagiak egy jó részét már feléltem, de szállásra még van, és egy ideig bőségesen élhetek. Szóval ezen holnap ráérek gondolkodni, egyelőre jöhet az első és igazi... Nem első, és valószínűleg nem is annyira hatalmas, de ivászat! Igen, már legalább egy napja nem ittam alkoholt, és a sivatagozás miatt is kevesebbet, mert hülye azért nem vagyok. A gondolatok lendületével tehát megindulok a fogadó alsó szintje felé. Nos, igen a zajokból ítélve nem véletlen olcsó a szállás, remélhetőleg tartós is a jókedv. Egyelőre egy kupa bor bemelegítésnek megfelel, míg körbenézek. Egyik kedvelt időtöltésem a pletykák hallgatása, még akkor is, ha némelyiket igencsak halkan mondják, vagy egyenesen a szájukról kell leolvasni, már amennyire megy. Egy-két emberhez odamegyek, persze potya sörrel. Iszunk mellé még egy kört, s hallgatok pár történetet mellette. Amikor ezt már negyedszerre játszom el és kellőképp este van, illetve meglehetősen lerészegedett a társaság java eljött az én időm.
-Ki akar részt venni egy piaversenyen?! Aki veszít fizet! Aki nyer ingyen piált!
Persze nem minden kihívót fogadok el, egyrészt akkora mennyiségű folyadékot én sem tudok meginni, másfelől meg kell nekik néha sikerélmény is, hogy kellően hosszú legyen az este. Persze a mai költségek meglehetősen alacsony szintjéért majd holnap reggel fizetem meg az árat, de egy kis másnaposságot ki nem vészelt még át?
Nos, ez így reggel már kevésbé tűnik jó ötletnek, és szenvedélyesen hörgök a fejfájástól. Miféle szar piát tartanak ezek? Minden nap tanul az ember, főleg a hibáiból... Ma egy másik kocsmát kell kipróbálni... Ezek után persze egy fél órába beletelt, mire összekapartam magam, és leszenvedtem a pult elé reggelizni. Amit meglepő módon ajándéknak számolták a tegnapi forgalomnövelés köszöneteként. Most viszont irány a piac! Persze szép óvatosan az árnyékban. Nem, mintha félnék a napfénytől, de nagyon gonosz és fáj. Nos az első amit keresnem kell az egy italos. Kerüld a másnaposságot, maradj részeg! Ismert a mondás, ámde a kocsmában nem maradt egy csepp pia sem a tegnapi után, így reggel hiába reménykedtem a megváltásban. Persze pia mellé dukál valami harapnivaló is nappal, így egy-két helyről pár kérdés mellett beszerzek azt is. S egyre jobban megbizonyosodik bennem, hogy a céljaim másodlagosak, még ha lennének is. Mert ahhoz, hogy a kívánt minőségben, élvezni lehessen az életet először jó pia, utána meg jó kaja kellene. Azonban elsietni sem szabad a dolgokat. Mindezekhez pedig tudás kell, ami valamennyire már van, de pénz is kellene.
Három napnyi tivornyázás u... akarom mondani, három napnyi helyiekkel ismerkedés után... Szóval végre sikerült megtalálnom azt a helyet amit kerestem. Tiszta pénzkeresési lehetőség, nem sok ugyan, de jó eséllyel tanulhatok is. Ez pedig nem más, mint egy helyi alkimista alatt tanonckodni. Ugyan volt már közöm ilyenhez, de azt inkább mondanám méregkeverés és kezelés gyorstalpalónak. Ráadásul egy fertály óra alatt teljesen megvett az öregasszony. Egyáltalán nem olyan értelemben... Jesszuu...Holdam... A lényeg, hogy tanoncot keres, ezt az is tudja, aki nem akarja a környéken. Azt viszont már kevésbé, hogy a személyisége egy kicsit nehezen kezelhetősége ellenére igencsak rendes tud lenni. Mikor szépen rávett arra, hogy először úgy is semmirekellő vagyok, takarítok, rendet rakok, főzök. Nem, mintha főzési tudományomat szerettem volna gyakorlatba ültetni, vagy az eszközöket akartam volna jobban felmérni, esetleg üres időben a könyvek asztalról helyéig jutásának idejében elolvasni ezt-azt. A feleslegbe megmaradt alapanyagokból meg félretenni, és kísérletezni.
Persze a szabadidőt is el kell tölteni valahogy, és sajnálatos módon legügyesebb formában sem tudtam sötétedéstől késő hajnalig itatni magam másokkal, főleg, hogy az elején még nem isznak annyira, a végén meg már nem maradnak sokan. Ideje volt beleártani magam az alvilágba. Bemutatkozunk, hogy itt vagyok, semmi személyeskedés természetesen, csak nem szeretném, ha azt hinnék, hogy bármiféle olyat csinálnék, ami számukra ártalmas lenne, illetve ha kívánják szívesen vállalok munkát. Persze a tagokat kicsit körüljárni észrevétlenül, pletykákkal társalogni. Szeretem, mikor egymagukban beszélnek, elmondanak valamit, kérdeznek, és kis rávezetéssel igazából saját maguk meg is válaszolják, ahogy akarják.
Én hülye barom... Mit ne mondjak sok hibát felsoroltam már, de akad nekem is bőven. Kaptam egy csábító ajánlatot, amit le is informáltam magamnak. Mindössze egy üzenetet kell átadnom úgy, hogy azt meg is értse az illető. Ez mind szép és jó, meg csak ketten vannak, viszont meglehetősen problémás a dolog. Az egyik egy nagypofájú, aki eléggé őrült, mármint úgy teljesen kattant a csávó, nos ráadás vele kellene szót érteni. A másik aprócska bökkenő a bumburnyák fogdmegje. Amennyire ostoba annyira nagydarab. Az erejét valahogy nincs kedvem megismerni. Ami azt illeti van három napom erre a melóra, szóval azt hiszem ivással kezdem, ennyire alacsony alkoholszinten valahogy nem működöm megfelelően.
Valamit azt hiszem most is tanultam... Sose igyál szinttel és mértékkel olyannal, akinek még dolga lenne, főleg ne a bárddal. Miért is? Mert nem marad aki a hőbörgésbe színt vigyen. Nem értem én az embereket, úgy kell mindegyiknek megtanítani, hogy a mérték a vödör a szint meg az asztal alatt van! Azonban meglepően tehetséges tanulók. Közben megejtek egy fogadást. Biztosra nem illik, tehát megteszem a két bunyóból a közelebbi esélyekkel rendelkező párra.
-Hé hé! Szerintem a kicsi egy ütésből szétkapja a nagyot. Két sört rá!
Böködtem meg a mellettem ülő vállát. Kaptam egy nagy röhögést, és rákapott az ingyen sör szavára. Nem kellett sokat várni, burult a szék, röpült az asztal, az alacsony emberkének meg az ökle süvített. Ejj, remélem azért megmarad a nagy darab, jó húst árul. Ja igen, biztosra nem fogadunk, de majdnem biztosra már örömmel. Mellesleg az apró foglalkozása kovács, általában nem nézni ki belőle az ember, de nagyon sok agresszió, és még több erő szorult beléje. A hentesnek kb 15% esélye volt. Örömmel kezdek neki az ingyen piának, miközben a random emberke vállára csapok kettőt részvétem kinyilvánítása révén. Csattanás. A törpe is a földön, de úgy tűnik, csak túl sok volt neki az utolsó feles. Ooops, akkor a meláknak vagy 70% esélye volt, mert az tuti nem volt ennyire részeg, ez közel volt, túl közel. Valahogy a sörnek jobb íze lett. Egy fura figura lép be a kocsmába. Fura, mert még nem láttam az elmúlt hetekben, mármint alaposan lerészegedni semmiképp. Most is csak válogat magának egy olcsó üveg bort, aztán elindul kifelé... Zugivók, bár valakinek annak is kell lennie. Az ablakon kinézve viszont meglátom a melákot, aki a nemrég említett célpontjaim közé tartozik. Forognak a kerekek a fejemben, minek hatására megindulok. Kis életet pofozok a bárdba, majd a kezébe nyomom az egyik ingyen söröm.
-De aztán jó hangosan!
Lehúzom a maradék sörömet, és megindulok kifelé. Csattanás. Ez biza a borosüveg volt. Már kezdek sejteni valamit. Kilépek, és keresem a nagy fickót. Épp befordul egy sarkon kezében azzal a zsákocskával, ami előbb még ennél a térdelő szerencsétlennél volt.
-Szebb estét jó uram. Netán segíthetek valamiben?
Megnyerő mosoly, játszadozó hangnem a végén.
Ahogy öklendezett egy kicsit a gyomron vágástól, valaki mellé lépett. Felegyenesedett, majd egy újabb köhögőroham után savanyúan odaszólt.
- Tippeljen.
Kellemetlen hozzáállás, faragatlan modor, de határozott.
-Nincs rá pénzed.
Vágom a képébe ugyanolyan nyers hangnemben.
-A tippem, de nem feltétlenül kell mindig váltóban fizetni... Ésnemazamiregondolsz.
Egy kicsit magasabb lappal osztott modorral próbálkozom, de a végére csak elhadarok egy oda nem illő dolgot, már csak a biztonság kedvéért.
- Hanem?
Kérdezi végül kelletlen arckifejezéssel, látszik rajta, hogy nincs jó kedvében.
-Ahogy hallottam a földhöz vágtak egy borosüveget, ami magában már elég ok, hogy alaposan megjárják. Ami meg azt illeti egy magadfajta, tartja a szavát nem? Szemet szemét, szívességet szívességért. Engem is megtalálhat a balszerencse, amikor kell valaki.
- Hát hallotta...
Mondja, ahogy végül méltósággal teli testtartását felveszi. Persze, hogy hallottam, ilyen pazarlást nehéz figyelmen kívül hagyni, legalább itták volna meg, ha nem adják nekem.
- Igaz. Mit javasol?
Kérdezni, s még egyszer alaposan végignézem, majd hozzávágok egy flaskát.
-Hogy ebből nagyot húzzál, és ne szagold meg előtte.
Az egyik tesztfőzetem. Kegyetlen, mármint van ereje, a szaga csíp, és az ember háta is borsózik tőle, de nem annyira üt ki, mint inkább felturbóz. Nem mondanám csodaszernek, de arra elég, hogy a kába fejét egyenesbe tegye. Kizárt dolognak tartom, hogy az a nagydarab segg el tudná intézni, ha minden rendben lenne vele.
-A nagydarab fazonnak úgy is van tartozásod, mit szolnál hozzá, ha jó polgár létedre ezt visszafizetnéd... mondjuk hozzájuk méltó módon... uzsorás kamattal.
Beleszagol, meg is bánja rögtön. Bizonytalanul ránéz a flaskára, majd arra, akitől kapta, de végül meghúzza. Köhög is tőle egy sort, de aztán megemeli, és visszaadja. Ez sem tudja, hogy kell inni az erőset.
- Nemrossz...
Majd megrázza a fejét, és immár tiszta fejjel rátekint Livingstonera.
- Tetszik az ötlet. De ne öljük meg őket rögtön, a pénzüket is tartják valahol, jó lenne tudni, hol.
Vigyorodik el. Amire egy kegyetlenül őszinte, és kárörvendő vigyort kap válaszul.
-Valóban nem rossz, egyenesen kegyetlen. Viszont használ.
Elteszem a flaskát, megdörzsölöm az állam. Nos, azt hiszem, akkor bele is kezdhetünk, különben az ivászat rovására fog menni.
-Egyetértek, nem kellene megölni őket, viszont a pénzükből nem kérek. Kicsit helyre kell rakni a viselkedésüket és hozzáállásukat, azonban a többi rajtad múlik, én nem tudok ilyesmiről.
Szórakozottan megvonom a vállam a végén jelezve, hogy azt csinál utána amit akar, én nem ártom magam bele se innen, se onnan.
- Biztos nincs itt valami trükk?
Vonja fel szemöldökét.
-Trükk? Az nincs, viszont a vak is látja, hogy itt nekem jöttél kapóra, és még te fogsz lógni nekem eggyel ezért. Nyahaha~
Miért is ne alapon az arcába vágom a helyzetet. Kockára teszi, hogy belemegy-e, de ha igen, akkor tuti benne van, és dupla haszon, semmi veszteség... Kivéve a bort... Szegény bor... Intek a kezemmel, hogy jöjjön, és megindulok a jó irányba.
Sóhajt egyet, majd elkezdi követni. Mi többet veszthet...
Két sarokkal arrébb megállok, és hátraszólok neki.
-Oh, a nagyfiú a tiéd, azt csinálsz amit akarsz vele. Egy lehetőséged lesz, ne szúrd el. A másik miatt ne fájjon a fejed. Harminchét lépés innen a sarok, ne siesd el.
Kacsintok egyet, majd azzal a lendülettel befordulok az egyik sikátorba, s a sötétbe veszve sietősen megindulok. Fene tudja, hogy vette-e a lapot, miszerint harminchét lépés, és pontosan ennyi másodperc kell hozzá, hogy kényelmesen a másik mögé tudjak lopózni, már ha a szerencsétlen baromja a szokásához híven trónol.
Elkezdi vakarni a tarkóját. Mit akar ez a mitugrász? Mindenesetre elindul.
-Mi a fasz?? Hát ez tényleg eljött a verésért! Adj neki akkor!
Amikor épp az őrült nevetése jött volna viszont hallatszott a nagyfiú dobbanó lépése a csenden.
-Nagyfiú, én a helyedben először megnézném mi van mögötted!
Szólalok meg tőrt szorítva a nagypofájú torkához, s mikor az idióta megfordul akkor válaszolok neki, mert nem úgy tűnik, hogy felfogta volna.
-Figyelemelterelés...
Gonosz és vidám hanglejtés, pont ahogy szeretem, ezzel jelt is adva a zsoldosnak, hogy most jött el a pillanata.
A kardja markolatához kap, azt kirántja, majd a markolatgombjával rásóz egyet a melák fejére. //zsoldos kettes skill//
- Kell ez neked?
Kérdezi, majd a gallérját hátulról megfogva lerántja a földre, és fölé áll.
Óvatos tőrigazítással jelzem szándékomat, miszerint kérem a kést, amit épp a kezébe csempészett az áldozatom, majd oda is tartom a veséjéhez.
-Csak semmi trükközés, mert a végén véletlenül csúnyábban sül el a dolog, mint kellene.
Miközben biztosítottam a foglyomat előttem kibontakozik egy igazán látványos dolog. Biztos, ami biztos azért beszállok, mert úgy tűnik kicsit magához tért a melák, ahogy földön csattant.
-MELÁK! Mit képzelsz mit csinálsz? Meg akarod öletni a főnököt!
Zavarodjon csak meg a gondolkodni valótól. Nos, amíg az újdonsült társam lerója tartozását, addig nekem is van elintéznivalóm. Halkan beszélek a nagypofájúhoz, így maximum azt veheti más észre, hogy beszélek hozzá.
-Valaki, aki megengedheti, hogy figyelmeztetést küldjön neked, bár szerintem sejted kiről van szó... Azt üzeni, hogy ideje visszább venni. Nem akar túl sok problémát az utcán, és elege van az értelmetlen játszadozásodból. Oh, majd elfelejtettem.... Az esélyeidet eljátszottad, és nincs második figyelmeztetés...
Meglepődik az ideiglenes társa kiáltásán.
- Halkabban, meghallják.
Szúrja oda epésen, mielőtt fejbe rúgja a szolgát oldalról. Megölni nem akarja, reméli, hogy ettől veszteg marad egy ideig, majd odalép a sutyorgó pároshoz.
- Itt mi a helyzet?
Kevésbé vicces figurát fogtam ki, mint sejtettem. Túl gyorsan elintézte a nagy darabot, nem mintha észt lehetne bele verni, de nem árt neki, ennél hülyébb úgy sem lesz.
-Ugyan kérlek, a kocsma zaja miatt a legtöbben inkább azzal próbálkozzanak, hogy ne halljanak semmit. Ráadásul ilyenbe nem sokat ártanák magukat, az itteni járőrök meg éppen isznak... Még úgy egy órán keresztül. Ami meg azt illeti... Én csak egy üzenetet hoztam nagyképű uraságnak, és úgy tűnik átvette...
Különben sem voltam olyan hangos, és az őrök meg ott vannak a kocsmában ahol beindítottam a bárdot. Elhajítom a kését, a sajátomat meg elteszem köpeny alá. Alaposan meglapogatom a vállát a baromarcúnak.
-Egyéb kérdés? ... Remek! Akkor én mentem is. Bye~bye
Kis hatásszünetet tartottam, de ez egy költői kérdés volt, és egy biztosítás, hogy érezze a törődést. Kis bónusz a mostani kuncsaftomnak, de egye fene a Karmának is fizetni kell néha.. Kezemet magasba emelve integetek, ahogy szépen lassan eltűnök. Persze még volt hátra bőven az estéből, így visszamentem inni.
Senki sem szereti, ha korán zargatják, így én is inkább késő délelőttig alszom. Különben is, aki éjjel legény, az nappal alszik. Viszont valamikor azért illene jelenteni, hogy végeztem a feladatommal, és átvenném a béremet. Persze valószínűleg már úgy is tud róla, folyamatosan olyan érzésem volt, mintha valaki követne, amikor nem a kocsmában vagyok. Ellenkező esetben túlbecsülöm a megbízómat, nem tudom melyiknek örülnék jobban. Kicsit kellemetlenül érzem magam a túlságosan is bebiztosított „bázison”, de ez van, ha más terepen dolgozik az ember. Persze kérdezték hogy ment, én meg készségesen elmeséltem nekik mindent, amit tudniuk kellett. Persze sehol nem lepődött meg, ami vagy az iménti gondolatomat támasztja alá, vagy a pókerarc képességeit mutatja meg. Mindenesetre kifizettek, és egyelőre ennyi is volt a történet. Nem nagy pénz, már amihez képest, de elég szép egy ilyen kis apróságért. Ami pedig a jutalmamat illeti, nem iszunk előre a medve bőrére, de semmi sem gátol meg benne, hogy mindent előkészítsünk hozzá. Persze el lehet rabolni valakit, fel lehet szedni egy csajt, meg lehet látogatni néhányakat, de ha igazi otthoni kényeztetést keres az ember, az megint más. Biztos forrásból, valaki megfelelőnek a szolgálatát igénybe venni nem túl szokatlan, csak költséges, amit most épp megengedhetek. Persze fél óra után a Madamnak a türelme kegyetlenül fogyott, de ez van, ha nem jó sorrendbe küldöd a lányaidat. Próbálkozhatsz nyerészkedni rajtam, de akkor legalább jól csinálnád. No meg lehet, hogy én vagyok válogatós ilyen helyzetben.
-Túl öreg... Valaki formásabbat keresek... Wohohoh, najó ennyire azért nem nézek ki gazdagnak... Pedofilnak nézel?...Nem bírja az alkoholt... hmm. Najó, nem...
Persze a végén örültem a fejemnek, hogy nem vettem túl komolyan a dolgot, így csak sikerült beletrafálnom abba a valakibe, aki igencsak ígéretesnek tűnik, és nem is annyira drága. Késő délutánra kértem a szobámba, de meghagytam, hogy rejtőzzön el, mert előfordulhat, hogy még társasággal megyek fel. Ugyanis épp egy kereskedővel kellett üzletelnem a tanonchelyem alapanyag ellátásáról. Nem árt több helyen is érdeklődni, jóba lenni, vagy megbeszélést folytatni, hátha sikerül valami pluszt szerezni. Szerencsére sikerült két sör közben megbeszélni, és nem kellett odáig menni, hogy privát tárgyalást tartunk. Már-már sötétedett, mikor felértem a szobámba, és alig vártam, hogy nekifoghassunk az estének. Nagy lendülettel nyitottam ki a szekrényajtót, s azzal is csaptam vissza. Pislogtam kettőt, majd újra kinyitottam, ezúttal már kisebb lendülettel, és reménykedve, hogy csak káprázott a szemem.
-Mi van nem láttál még molylepkét?
Határozott hang... üdvözölt? Mindenesetre egyet hátra, egyet oldalra lépve válaszoltam.
-Hát ilyet még nem, de én azokat irtom..., biztos vagy benne?
A csuklyás maszkos alak megrázza a fejét, s kimért léptekkel kisétált a szobámból. Azt a félbetört holdját, még is mi a jó édes sajt volt ez! Ekkor bukik ki egy fejecske az ágy alól.
-A szekrény foglalt volt, most már előjöhetek?
Kérdezte aranyosan. Istenem de cuki vagy... De kicsit aggódom, hogy miért nem találta furának, és fogadta el a szekrényben álló Csuklyás, Maszkos Fazont! Molylepkének nézte?
-Azt hiszem először inni szeretnék, ez most így sok volt...
Szerencsére hamar megfeledkeztem a dologról, mit sem sejtve arról, hogy talán ez volt életem egyik legjobb döntése.
Másnap reggel felfrissülve kicsit jobban forgott az agyam, mint ahogy szokott. Természetesen a két feles között nem felejtettem el tartani egy sör szünetet. Így utólag átgondolva a dolgokat, munkába magánügyet nem keverünk, mert olyan könnyen és mély szarba kerülni máshogy nem is lehet, de annak a zsoldosnak pénz kellett. Aki keres az talál, biztos van pár jobb ötlete is, mint suttyóktól elvenni, főleg ha először nekik futott kört érte. Különben sem árthat, ha magam mellett tudom azt, aki lóg nekem egy szívességgel. Véletlen sem azért, mert könnyű hasznot akarok, és zavar, hogy másokhoz képest meglehetősen hidegen kezelt. Az a legjobb, ha mindenkinek a haverja vagyok, de én megválogatom a barátaimat. Hisz az, hogy meghívsz egy sörre még nem jelenti azt, hogy két perc múlva nem lesz tőr a hátadban, viszont egy barátot nem szúrunk hátba, még szemből sem. A végén még ő lesz az első.
A hozzászólást Livingstone T. Baker összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 12, 2018 8:54 pm-kor.
az előtörténetedet természetesen ELFOGADOM, az adatlapod és a karakterlapod elkészítése után el is kezdheted a játékot. Ja, ezeket meg csak úgy itt hagyom:
