Johannes VS Livingstone

Úgy döntöttem, hogy a ma estémet az információszerzésnek áldozom és összegyűjtök néhány pletykát, ami mostanában kering a környéken. Erre mi is lenne jobb terep, mint egy kocsma, ahol nem csak a kellemeset tudom összekötni a hasznossal, de nem is kell túlságosan feltűnően fülelnem ahhoz, hogy megtudjak valamit. Be is tértem hát az egyik helyre, ahol viszonylag gyakran megfordulok, s egy korsó sör társaságában megindultam az egyik sarokban helyet foglaló asztalhoz. Üres volt, ám megszoktam, hogy előbb utóbb hozzácsapódnak az emberhez az ilyen helyen. Nem is kellett sokat várnom, míg jöttek néhányan. Fizettem nekik néhány kört, így maradni is kedvük lett. Nagyjából fél óra elteltével én már csak hátradőlve hallgattam a szaftosabbnál szaftosabb történeteket a főurakról és hálószobatitkaikról, vagy arról, hogy épp kit vertek halálra a város sötétebb negyedében. Nem sokkal ezután csatlakozott az asztalunkhoz egy sötét elf. Egy tálcán jó néhány adag italt is hozott. Gyanús volt számomra, mivel még nem találkoztam vele errefelé, és az italelosztása is teljesen átlátszó volt: elém sört rakott, míg az asztaltársaságomnak csak röviddel szolgált, hogy minél hamarabb elfogyasszák, s kettesben hagyjanak minket. Nyugtalansággal töltött el a dolog. Egyértelmű volt, hogy valamit akar tőlem, arról azonban fogalmam sem volt, hogy barátságos szándékkal jött e, vagy netán ártóval, így nem tartottam bölcs döntésnek azt, hogy ilyen gyorsan kettesben maradjunk. Úgy döntöttem a legegyszerűbb módon akadályozom meg a dolgot, ameddig nem tudok meg valamit róla. Odakiabáltam, majd intettem a csaposnak:
- Egy kört az egész asztalnak, a legjobb sörötökből! – szóltam, s nem sokkal később azok már hozták is. Csak ezután válaszoltam az idegennek.
- Remélem üdvözlés helyett ez is megteszi. – mosolyodtam el, majd egy kis passzív-agresszív magatartást képviselve válaszoltam a kérdésére – nálunk az új fiú szokott először mesélni magáról. Regéld el hát ki vagy. – majd elcserélve a sörömet a szomszédom erősére emeltem poharamat az új fiú egészségére. Persze nem ittam meg, kitudja mit rakott bele, csak a számhoz emeltem, amikor pedig kezemet az asztalra helyeztem volna vissza -amennyire csak tudtam észrevétlenül – kiöntöttem a földre, arcomat pedig grimaszba húztam: ez aztán erős volt.