Johannes Hagen - Aréna 2

Helyszín, ellenfél: mindegy.

A falut hátam mögött hagyva, egy erdőn keresztül folytatódik az utam. Féltem a múltheti esők miatta sártól, ami ugyan az utakon már felszáradt, de ebben a sűrű rengetegben nem igazán volt lehetősége a napnak felszárítani a földet. Nem figyelek eléggé a lábam elé, és egy kifejezetten ingoványos részbe taposok egyenesen bele. Szitkozódások között húzom ki a lábam belőle, amikor észreveszem, hogy ez nem csak sár. Egy nyálkával hozott össze a sors, ami úgy döntött, hogy engem akar prédának. Nem igazán osztom a nézeteit, így lebénítom egy Judica me-vel, mielőtt még feljebb haladna a lábamon - nem volt kedvem lekaparni magamról az undorító váladékot, amit maga után hagy. Majd rögtön ezután, remélhetőleg még ameddig mozgásképtelen, a kardomat kihúzva egyszerűen a lapjával hessegetem le a lábamról a dögöt.

Hiába keresek és kutatok, sehol nem találok forrást, a farkas azonban megjelenik: átveti magát a bokrokon, és csak azt veszem észre hirtelen, hogy előttem áll. Támadni nem támad ugyan, inkább kivár: lehet a társaitól várja a segítséget. Úgy döntök, hogy inkább nem várom meg míg megérkeznek, ha kell akkor nyálkával a lábamon is megküzdök a bestiával. A már oly sokszor bevállt mozdulatsorhoz folyamadom: kitörés előre, Judica me, annak a reményében, hogy a bénulástól képtelen lesz kitérni a támadás elől, amit magassági előnyömet kihasználva fentről indítok, egy egyenest szúrást a nyaka felé.

Várható volt, hogy rám támad, arra azonban nem számítottam, hogy ilyen gyors lesz. Képtelen vagyok bármit is tenni rohama ellen, rám veti magát, és ledönt a lábamról. Szerencsére simán földet érek, azonban a farkas már rajtam is van, épp a vállamba próbál beleharapni. Kétségbeesetten próbálom lebénítani egy Judica me-vel, mielőtt még támadása célt érne, majd szinte ezzel párhuzamosan a kardommal átszúrni a testét. Még ha támadásom betalál sem állok meg, addig döföm belé a kardot, ameddig le nem tudom vele fordítani magamról.

Sajnos elkéstem. A farkas belémkap, mire a képességem hatása érvényesül, a fájdalom miatt pedig csak eléggé esetlen vagyok képes megszúrni. A sérülésem miatt túl sok időmbe kerülne felállni, kénytelen leszek így végezni ellenfelemmel. Enyhén abba az irányba fordulva amerre a farkas fordult le, amilyen gyorsan csak tudok egy haránt irányú vágást intézek, abban a reményben, hogy ez hatásosabb lesz, mint az előző támadásom.

Végre sikerül számottevő kárt okoznom a farkasban, sőt, a vágásom meg is öli. Elégedetten tápászkodok fel, amikor gyors mozgásra leszek figyelmes a fák között. Ideért volna a másik farkas? Ha rám még nem is támadott, nemsokára megteszi. Csak most tudok figyelmet fordítani a nyálkára, ami már a csípőmig jutott. Elindulok tehát az előbbi vízfelszín irányába, hogy valahogy lemossam magamról a dögöt.

A sok hercehurca után végre-valahára sikerül leszednem magamról azt az idegesítő nyálkát. Azonban úgy tűnik túlságosan is elvoltam foglalva a vízbe mártózással, a farkas észrevétlenül a közelembe tudott férkőzni, olyannyira, hogy már csak a fejem felé indított ugrása tűnik fel. Ösztönszerűen húzom el a fejem és suhintok irányába a karddal, ami jobb esetben megvágja, rosszabban pedig tévedek az időzítéssel, és a dög a kezemet kapja meg. Mindkettő jobb, mintha a nyakamat harapná el.

Minden úgy megy ma ahogyan elterveztem. A farkas ugyan még meg tud karcolni, mielőtt kilehelné a lelkét, de szerencsére nem vészesen. Pihenek még kicsit a földön, mielőtt feltápászkodnék, és folytatnám utamat. Hova? Nagy valószínűséggel egy fogadóba. Megérdemlek egy kis pihenést.