Livingstone T. Baker

Livingstone T. Baker · 1 Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Hétf. Feb. 19, 2018 12:29 pm

Éjvándor

Hozzászólások száma : 49
Join date : 2018. Feb. 01.
Age : 31
Tartózkodási hely : MMO.

Karakter információ
Kaszt: Bérgyilkos
Szint: 2
Tapasztalat:

(1175/1250)

Üdvözletem! Nézegettem jobbra-balra, kipróbáltam már egy azonnalit is, és úgy érzem szívesen kipróbálnám ezt is. Sosem árthat a berozsdásodott szerepes skillek csiszolása, és a karakter kicsit jobban megismerése.

Rudenz von Hellenburg · 2 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Kedd Feb. 20, 2018 3:54 pm

Rudenz von Hellenburg

Design manager

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2018. Jan. 03.
Age : 24

No akkor csapjunk is bele! Írd le kérlek, milyen lett volna a karakter élete, ha nem szökik meg otthonról.

Livingstone T. Baker · 3 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Szomb. Márc. 03, 2018 5:51 pm

Livingstone T. Baker

Éjvándor

Hozzászólások száma : 49
Join date : 2018. Feb. 01.
Age : 31
Tartózkodási hely : MMO.

Karakter információ
Kaszt: Bérgyilkos
Szint: 2
Tapasztalat:

(1175/1250)

Az élet "itthon" csak az átmenetet képezte a két munka között, sokkal jobban örültem neki, ha volt valami amit csinálhattam, és nem abban a patkányfészekben kellett tölteni a napot. Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, az a húgom volt. Többek között érte tudtam talpon maradni, haladni előre. Látszott rajta, hogy őt is megviseli, de sajnos nem volt erőm ennek véget vetni. Nem mondom meglehetősen nehéz volt úgy felkapaszkodni a ranglétrán, hogy közben egy alacsony profilt tartsak. Szerencsére sok barmot hordott össze a szél. A cél az volt, hogy elérjem a hosszabb munkára való jogot, lehetőséget. Ez persze alacsony profilhoz híven kicsit időigényes, de mivel mindig határidőn belül, és megfelelő módon kezelve lett elvégezve nem volt lehetetlen. Persze így rengeteg szabadidőm lett, amit kegyetlen pontossággal kihasználtam. Kocsmázásra, jó ételekre. Persze ezek közben lehet dolgozni, így egy részét vehetjük annak is, sőt volt, hogy két pofa sör között megvolt a meló is. A lényegre térve viszont, tudtam saját mestert keríteni, aki tovább képzett, és saját melókat vállalni, amivel kicsit egyengetni tudtam magam és a húgom életét, már amennyire titokban lehet. Végső soron nem sokat változott a tervem, mióta ide kerültem. Megszabadulni attól a mocsoktól, bosszút állni a fateron. Mindeközben viszont szem előtt kellett tartanom húgomat, hogy neki legalább neki ne essen bántódása az én hibámból. Meg lehetne szökni, de semmi sem garantálja, hogy sikerül, vagy hogy ne kapnának el előbb-utóbb. Abban az esetben, ha elég erőt szerzek, hogy el tegyem láb alól, és kipucoljam a bandát, majd újra összerakjam. Nos, akkor esély lesz végre elkezdeni élni.
Amivel azonban nem számoltam, az pont az volt, amit a legjobban szem előtt tartottam. Mentségként nem szolgálhat, hogy nem tudtam róla, hisz nem szerezhettem róla tudomást. Olyan dolgokkal kellett szembenéznie húgomnak, amik lassan, de biztosan a megtörés felé sodorták. Míg én őt, ő engem védett.
Egyik este amikor munkám végeztével hazafelé tartottam, két sarokkal arrébb fogadóbizottság várt. Alaposan végigmértem őket. Ezek sem gratulálni jöttek.
-Mégis minek köszönhetem ezt a díszes fogadtatást?
-A főnök azt kéri, hogy vonulj el egy rövid időre pihenni.
Tehát valamilyen okból kifolyólag házi őrizet alá akarnak vetni. Nem tetszik a dolog, nagyon rossz előérzetem van már reggel óta, ami csak egyre erősödött. Fenyegetően ránézek a háttérben álló egyik fickóra, aki leemeli a csuklyáját. Egyike azon keveseknek, akit megtartanék egy esetleges újraépítésnél.
Sajnálom, Selena...
Szólni nem szólt, csak szájáról tudtam leolvasni az üzenetet, majd megingatta a fejét. Ez azt jelenti, hogy a húgommal történt valami. Egy pillanatnál tovább nem habozva hátrálok egyet, s befordulok a sarkon.
-Utána! Ne hagyjátok meglógni!
Eszem ágában sem volt meglógni. Az idióták mellett elsurranva, először a főszájast kapom el, majd szépen az összes többit is a pokolba küldöm. Egy hordó mögül ugrok elő, és felnyársalom a meglepett arcot vágó fejét. Csak nyekkenni tudott, mire az első „gyorsabb” felfogású egyén észbe kapna, és fordul vissza. Őt egy félköríves suhintással vakrandizik, és a halál válassza el őket, engem nem zavar, ha még a földön hörög egy kicsit. A mögötte lévő mellé lép, így elállva a harmadik útját. Bal kezem lendítem, majd ahogy egymáshoz közelednek a pengék kíméletlenül tökön rúgom. Ahogy görnyed előre alaposan meg is fejelem, hogy visszaálljon egyenesbe, s egy szép vízszintes suhintással elmetszhessem a torkát. Persze a gyáva maradék ekkor eredne futásnak, de ilyenkor már kérem hova... Szűk utca, pánikoló célpont háttal, gyakorlatilag tökéletes céltábla a méretes tőrömnek. Miután megbizonyosodtam róla, hogy mindegyik mocsok elpatkolt összegyűjtöm a késem, és letörlöm a vért a fegyvereimről. Egyet azonban megkíméltem, aki döbbenettel az arcán remeg, mégsem hátrál, de nem is jön.
-Mondj el mindent, amit tudsz.
Egy rövid habogás után összeszedte magát, majd beszámolt az eseményekről, miszerint a húgom súlyosan megmérgezte a vezért, amiért az életével fizetett. Nem szabadott volna hagynom, hogy idáig fajuljon a dolog. Előbb észre kellett volna vennem a jeleket. Hogy bánom-e? Nem tudom, keserűséget érzek, és dühös vagyok. Magamra, a mostohaapámra, apámra. A bosszú nem hozza vissza a holtakat, de én elégtételt fogok venni, és nem érdekel, hogy mibe fog kerülni.
-Tűnj el a városból... amilyen gyorsan csak teheted.
Köszönetem jeléül adom neki utolsó tanácsom, s barátian rácsapok a vállára kétszer. Jómagam a másik irányba indulok. A házi őrizet azért kellett volna, hogy az esetleges lázadásom csírájában legyen elfojtva, míg a vezér felépül. Viszont hibázott, és elvétette a lehetőségét. Én pedig ki fogom használni, és porrá rombolom az egészet.
Vérszemet kapva megindultam a bázis felé. Módszeresen először a városban lévő embereinket irtom ki, majd a bázisra szabadulok rá egy kiépített hátsó kapun keresztül beszökve. Egyet elkaptam mikor a kocsmából kilépve a sikátorba lépett. Hátulról, elvéthetetlen torokmetszés az éj csendjében. A következő csak bele akart kötni a botladozó, görnyedt csuklyásba. Aminek köszönhetően véletlen beleesett az éjgyilkomba...A köpenyen keresztül...Háromszor...Meg még kétszer, csak a miheztartás végett. Valamelyest már készültek rám, de én sem voltam felkészületlen. Persze ez nem azt jelenti, hogy holmi utcai részeges késelőkkel volt dolgom. Egy cseszett erődöt pakoltak össze ebből a porfészekből... Az első ember mögött jöttem. Persze ezt onnan tudtam meg, hogy miután sikeresen mögé lopóztam, és eltettem láb alól. Már nem találtam a kijárat felé senkit. Nem szívesen hagytam volna senkit a nyakamban, mert akkor nekem tuti lőttek. Viszont eddig jött be a hátulról elkapósdi. Egy hosszú folyosó jön, melynek a sarkáról egy tükördarabbal nézek be. Semmi kedvem nyílpuskát kapni a képembe. Szerencsére tiszta, így neki is indulok. Már-már végigérek, mikor kilép valaki a sarkon.
-Helló John, megmondaná végre valaki, hogy miért hívattak? Még csak be sem fejeztem a melómat, máris rám sózzátok a következőt?
Tettem fel értetlenkedően a kezemet, de úgy tűnik nem hatotta meg, mivel szinte azonnal a kezébe vette a tőrjeit.
-Miért vagy egyedül?
Hát nem az eszéért szeretik, de sajnos úgy tűnik nem annyira ostoba. Vagy sokkal inkább valaki a szájába rágta a dolgot? Lassan lépek előre egyet, majd még egyet.
-Tudod... Téged mindig is rühelltelek, szóval igazából azt hiszem ezt élvezni fogom.
Bal kezemmel előhúzom az éjgyilkot, s szépen megvártam, míg rám figyel. Ekkor meg hozzávágtam a jobb kezem ügyében lévő kék mintás vázát. Amiben lámpaolaj volt. Beletelt egy kis időbe, mire megtöltöttem három vázát annyira, hogy használható mennyiség legyen bennük. Bár ennek köszönhetően a szerencsétlen barom amikor úgy védte, hogy eltörött rajta, nos... alaposan kapott belőle. Ami pedig egy ilyen vázát szokott követni, az általában a legközelebb álló fáklya a falról. A hülye állat, csak úgy sikoltozott. Tökmindegy, már úgy is tudják, hogy itt vagyok. Ennél beljebb meg már úgy sem kérdeznek ilyeneket, hogy miért vagyok egyedül. Na vajon miért. Ahogy megpróbálná magát a földön fetrengve eloltani hozzávágom a második vázát, s rásegítek, nehogy idő előtt elaludjon, majd a harmadikkal még megöntöm... És utána vágom hozzá, ezúttal fejen találva a s'ögfejet. Felerősítem egy gyorsan oldható kötéssel a köpenyem rejtésében az alkaromra a tőrt. Kissé sajnálom a fazont, aki most jön, de sajnos nincs mit tenni. Ahogy befordulok az utolsó sarkon már érzem a piaszagot. Ócska, semmirevaló selejt... Mármint a pia, amit vedel.
-Teacher?
Szinte egyhangúan kérdezek rá. A valódi nevét nem tudom, lehet már ő sem emlékszik rá. Szembe velem a kezdőket képző, szakács ül. Teljesen nyugodtan veszi a dolgokat, s megvárja, míg a háttérzaj elhalkul.
-Kicsit szomorú ez a mai nap, még a piám is elfogyott. Nos...kölyök?
Szép lassan felkel, s oldalra dobja az üres kulacsot. Nem, mintha kivételezni szeretnék, s vártam meg, hogy összeszedje magát, de maradjunk csak annyiban, hogy volt kitől tanulnom...És őszintén szólva, magamra akkor támadnék a legkevésbé, amikor felkészületlennek tűnök.
Nyíltan esünk egymásnak. Precíz vágások, váratlan kitérések. Ahogy telik az idő szedem magamra a karcolásokat. Még mindig könnyelműen vesz, pedig tudja jól, hogy erősebb vagyok már. Ki akar fárasztani, hogy aztán a megölésem nélkül leteríthessen. Egy adandó pillanatban, amikor hátat fordít, támadás helyett hátrálok egy lépést, s közben meglazítom a tőrt.
-Fáradsz már kölyök? Pedig most volt egy lehetőséged.
-Lehetőség csapdába esni? Vagy esetleg másra gondolsz? Ha valamire lesz lehetőség, akkor azt nem fogom elmulasztani Teacher.
Újra támadásba lendülünk, de ezúttal az éjgyilkot menet közben egy csuklómozdulattal átlendítem a bal kezem felé. Erre a pillanatra várva döf ellenségem, melyet teli tenyérrel fogadok, s hárítok. A meglepetés ereje mindig hatalmas. Jobb kezemmel ráfogok a tőrre, s szíven szúrom fele egykori tanítómat. Tiszteletem és gondosságom jeléül az utolsó pillanatig megfeszülve figyelve. Amikor ezzel végeztem, nem maradt más, mint ellátni a sebeimet, egy gyors égetéssel, és kötözéssel. Jó sok munkája lesz a felcsernek, ha megélem a találkozást. Az utolsó élőholtat már nem kell részletezni, olyan szintű mérget kapott, hogy egy napja sincs hátra folyamatos gondozás nélkül. Én viszont nem adok neki annyit, és a véletlennek esélyének a csírájában vetek véget.
Feltúrtam az összes titkos helyet, kiforgattam az összes fiókot, átfésültem az összes szobát. Iratokat, bizonyítékokat, leveleket, összes lehetséges zsarolási alapot, a földig mocskolásra készültem. Mindezt persze nem csak egy személy részére. Az apámra, de legfőképp az apám családjára, és felesége családjára tekintettel. Ezek után nem volt más teendőm, mint átvágni néhány őr torkát, és besurranni néhány helyre. A mai nap után az egyetlen amitől tartanom kellett, hogy megérzik a közeledtemet az őrök, így Természetesen még mielőtt továbbálltam volna a búvóhelyről lemostam a vért, átöltöztem, és nekiestem a piálásnak. Kellett mind az elmémnek, mind a fájdalomtól feszülő testemnek.
Az apám díszes ágyának tetejéhez rögzítettem egy kardot, ami egyenesen a szeme felett lógott, és beadtam neki egy erős bénítószert, amitől teljesen tehetetlen lesz. Se kiáltani, se mozdulni nem tud. Persze tettem róla, hogy éber legyen.
-Remélem még emlékszel a fiadra, mert én emlékszem rád, és hogy mit műveltél velünk. Most részese lehetsz a mókának.
Megpaskoltam az arcát, majd ott hagytam. Ami még hátra volt, hogy meglátogassam hasonló módon az apját, aki egy magasabb rangú személy, persze ez a jelenlegi állapotomban még több sérülést jelentett, de meg kellett tennem. Az első őrrel gond nélkül végeztem, de a második képébe mustárport kellett szórnom, hogy ne tudjon segítségért kiáltani. Persze, mire legyűrtem, addigra észbe kapott a többi őr is. Egyetlen mázlim volt, hogy valamiért nem tudtak bevinni tiszta találatot. Igaz, nem panaszkodhatnak, hisz nekem is vagy háromszor annyi ideig eltelt, mire leszecskáztam őket. Három őr, öt perc, és újabb számtalan karcolás, egyik-másik kellemetlenül mély. Azonban ha nem gyűr le a vérveszteség, akkor nyertem. Ennyit pedig bekockáztathatok. Az öreg elé tártam az összes bizonyítékot, és a sajátjaival is szembesítettem. Persze ajándék gyanánt megkapta az ostoba apám felesége családjának a mocskait is, hogy ha azok megpróbálnának az útjába állni bőségesen legyen módszere. Mindössze egyetlen dolgot akartam.
-Most pedig a lehető legbrutálisabb módon fogod elintézni először szociálisan, majd végképp a fiadat. Ha pedig úgy döntenél, hogy ellenszegülsz te is süllyedsz velük együtt. Remélem megértettük egymást. Valamint, eszedbe se jusson utánam jönni, a bizonyítékok a következő hét eseményeitől függően rajtam kívül is eljuthatnak felsőbb hatóságokhoz, úgyhogy sok szerencsét kívánok, és talán sosem látjuk egymást újra. Oh, pardon majdnem elfelejtettem. Ha én jövök rá, hogy trükközöl, akkor a szemed láttára kínzom meg egyesével a szeretteidet. Remélem világos voltam, mint az éjközépi telihold.
Az utolsó fenyegetésem inkább volt üres szó, mintsem komoly szándék. Azonban ezt neki nem kell tudnia. Az igazság része benne volt, hisz, ha életben maradok, és valóban trükközik, én magam fogom a gyökereivel együtt megoldani a problémát. Majd beleveszve a sötétben elindultam, hogy megélem-e a holnapot más másodlagos volt, elértem amit akartam.

Rudenz von Hellenburg · 4 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Vas. Márc. 04, 2018 2:05 pm

Rudenz von Hellenburg

Design manager

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2018. Jan. 03.
Age : 24

Nagyon szép, részletes leírások, és teljesen karakterhű, ahogy azt kell. A húgodat azért picit sajnálom, de ilyenek történnek.

A következő helyzeted: Az, akivel te megtévesztetted üldözőidet annak idején, mégis túlélte, és most megtalál. Mi történik?

Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Legutóbbi témák

Livingstone T. Baker - Helyzetjáték

1 Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Hétf. Feb. 19, 2018 12:29 pm

Livingstone T. Baker

2 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Kedd Feb. 20, 2018 3:54 pm

Rudenz von Hellenburg

3 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Szomb. Márc. 03, 2018 5:51 pm

Livingstone T. Baker

4 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték Vas. Márc. 04, 2018 2:05 pm

Rudenz von Hellenburg

5 Re: Livingstone T. Baker - Helyzetjáték

Ajánlott tartalom