Két alak beszélgetett a rogyadozó pult mellett a kocsmában. A kocsmában éppen a szokásos este tíz órás verekedés zaja fedte el a hangjukat.
- Nem akarsz csatlakozni a társas foglalkozáshoz, barátom? - kérdezte az egyik, mire a másik csak legyintett.
- Áh, verekedni bármikor lehet, téged viszont három éve nem láttalak.
Az alak megértően bólintott, végülis nem cáfolhatta meg egyetlen szavát sem.
- Sokat nem is maradok. Északnak megyek, elfele.
- Mi van arra, ami úgy érdekel.
- Micsoda? Te nem is hallottad? Embereket keresnek havat túrni.
- És te oda akarsz menni? - nézett rá a másik elképedve.
- Hát mit csináljak, ha a Füstös Johannt kiengedték? - hörrent fel - Valahova el kell tűnnöm.
- Hülye!
- Azt tudom, de attól még jó nagyot tud ütni.
A másik alak inkább nem is felelt, csak jó nagyot húzott az italába.
- Gyere inkább te is. Azt mondják nevet sem kérdeznek. És szabadon lehet vadászni, ha egyszer feljutsz oda.
Az alak döbbenten nyert félre.
- Micsoda? Szabadon vadászni a király földjein.
- Ja. És bármit találsz ott fent, viheted.
- Hát akkor mire várunk még? - csapott az asztalra, ahogy felállt és az ajtó felé pillantott, melyet éppen eltakart előlük a verekedő tömeg által felkavart por.
- Áh, ne szakítsuk félbe a szokott rutint. - tördelte meg az ökleit a férfi.
A Veroniai Királyság a kontinens legnagyobb, legterebélyesebb országa. Mégis, területének egy jó része teljesen lakatlan. Az Északi Pusztaföld, egy sivár, jéggel és hóval tarkított vidék, ahol épphogy megél a leghitványabb moha is. Mégis, most felkeltette a királyság figyelmét.
A Pusztaföld jó része ugyanis hegyekkel tarkított, ércekben gazdag táj. A királyság, mióta a vámpírokkal elvesztette majd minden kereskedelmi megállapodását igencsak szűkölködött a különféle nyersanyagokban, így expedíciókat indított új lelőhelyek felkutatására. Az első eredmények minden elképzelésen túlmutattak. Tellérek, fenyvesek, jég, prémek várnak mindazokra, aki odamerészkednek szerencsét próbálni. Pénz, dicsőség, kincsek és persze menedék a törvény elől minden arra tévedő jussa.
A királyság amnesztiát ígért mindenkinek, aki hajlandó felutazni oda, s felkutatni az értékes kincseket. Legyen az illető gyilkos, számkivetett, fattyú, eretnek, démon, vámpír, vagy akár nekromanta, ott csendben meghúzhatja magát. A csillagtalan éjszakák alatt összegyűlt földönfutók egész serege indult meg, hogy feléptsék az első telepet a Pusztaföldön. Ám a hírek nem kerülték el a déli vidéket sem. A vámpírok irigy szemekkel figyelték az eseményeket. Hellenburgban pedig már egyenesen arról suttognak, hogy szabotálni próbálja majd a déli város északi testvéreik tervét.
//A küldetés elérhető bármely frakció tagjának. Szintkövetelmény nincs. A kalandra 4-8 fő (+/-1) jelentkezhet. Jelentkezési határidő: 2019.08.18.//
- Nem akarsz csatlakozni a társas foglalkozáshoz, barátom? - kérdezte az egyik, mire a másik csak legyintett.
- Áh, verekedni bármikor lehet, téged viszont három éve nem láttalak.
Az alak megértően bólintott, végülis nem cáfolhatta meg egyetlen szavát sem.
- Sokat nem is maradok. Északnak megyek, elfele.
- Mi van arra, ami úgy érdekel.
- Micsoda? Te nem is hallottad? Embereket keresnek havat túrni.
- És te oda akarsz menni? - nézett rá a másik elképedve.
- Hát mit csináljak, ha a Füstös Johannt kiengedték? - hörrent fel - Valahova el kell tűnnöm.
- Hülye!
- Azt tudom, de attól még jó nagyot tud ütni.
A másik alak inkább nem is felelt, csak jó nagyot húzott az italába.
- Gyere inkább te is. Azt mondják nevet sem kérdeznek. És szabadon lehet vadászni, ha egyszer feljutsz oda.
Az alak döbbenten nyert félre.
- Micsoda? Szabadon vadászni a király földjein.
- Ja. És bármit találsz ott fent, viheted.
- Hát akkor mire várunk még? - csapott az asztalra, ahogy felállt és az ajtó felé pillantott, melyet éppen eltakart előlük a verekedő tömeg által felkavart por.
- Áh, ne szakítsuk félbe a szokott rutint. - tördelte meg az ökleit a férfi.
A Veroniai Királyság a kontinens legnagyobb, legterebélyesebb országa. Mégis, területének egy jó része teljesen lakatlan. Az Északi Pusztaföld, egy sivár, jéggel és hóval tarkított vidék, ahol épphogy megél a leghitványabb moha is. Mégis, most felkeltette a királyság figyelmét.
A Pusztaföld jó része ugyanis hegyekkel tarkított, ércekben gazdag táj. A királyság, mióta a vámpírokkal elvesztette majd minden kereskedelmi megállapodását igencsak szűkölködött a különféle nyersanyagokban, így expedíciókat indított új lelőhelyek felkutatására. Az első eredmények minden elképzelésen túlmutattak. Tellérek, fenyvesek, jég, prémek várnak mindazokra, aki odamerészkednek szerencsét próbálni. Pénz, dicsőség, kincsek és persze menedék a törvény elől minden arra tévedő jussa.
A királyság amnesztiát ígért mindenkinek, aki hajlandó felutazni oda, s felkutatni az értékes kincseket. Legyen az illető gyilkos, számkivetett, fattyú, eretnek, démon, vámpír, vagy akár nekromanta, ott csendben meghúzhatja magát. A csillagtalan éjszakák alatt összegyűlt földönfutók egész serege indult meg, hogy feléptsék az első telepet a Pusztaföldön. Ám a hírek nem kerülték el a déli vidéket sem. A vámpírok irigy szemekkel figyelték az eseményeket. Hellenburgban pedig már egyenesen arról suttognak, hogy szabotálni próbálja majd a déli város északi testvéreik tervét.
//A küldetés elérhető bármely frakció tagjának. Szintkövetelmény nincs. A kalandra 4-8 fő (+/-1) jelentkezhet. Jelentkezési határidő: 2019.08.18.//
A hozzászólást Lothar von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 06, 2019 6:42 pm-kor.