Egyszer csak kopogást hallok, ami annyira fáj a füleimnek, mintha mellettem dobolna valaki, nagyon kellemetlenül érzem magam tőle, ezért a fejemre húzom a párnámat.
- Noira vendéged van kelj fel! Hallom Freia hangját, ami csak morgok egyet, mert ugyan ki jönne hozzám? Mindenki halott, akit ismertem.
- Szia... Én vagyok az. Hallottam valami érdekeset, kíváncsi vagyok mit gondolsz róla. Ismerős hang… ja igen, a tegnap estéhez köthető, tovább morgolódom és átfordulok a másik oldalamra, de persze nem úszom meg ennyivel. Egy kéz ér hozzám, hogy kirántson az álmaimból, amire csapkodni kezdek a kezeimmel, hogy hagyjon már békén, majd széthasad a fejem és még nem állok készen arra, hogy bárkivel is beszélgessek.
- Gyere le majd hamarosan felkel. Hallom Freiát, hála a megmentőnek, így tovább durmolhatok egy kicsit, aztán majd felkelek. Résnyire kinyitom a szemem és látom, hogy a nap már jócskán felkelt, nem is tudom mikor aludtam ilyen sokáig utoljára. Egy számomra kis idő után csak felülök az ágyon és erőt véve magamon lekászálódom a fejemet fogva a konyhába, ahol hangokat hallok. Ott van Freia meg Nessaris is, valamin nagyon tanácskoznak, de jelen állapotomban annyira nem figyelek oda, csak egy poharat keresek, amiből igatok vizet. Úgy érzem magam, mint akit kifacsartak és kiszáradt.
- Nicsak ki kelt fel! Szia, azt hiszem ő téged keres.- Nem lehetne halkabban, szétszakad a fejem. Rápillantok Nessarisra közben, aki miatt ez az egész van. Őt hibáztatom, mert mondhatta volna, hogy ne igyak olyan sokat és gyorsan meg minden.
- Szia Nessaris. Köszönök neki azért, mert így illik, de annyira nem repdesek az örömtől.
- Szia. Jó reggelt! Épp azt beszéltük, hogy északon van egy ígéretes lehetőség, ilyen kaland, meg kincsek, meg minden, és hogy Freia is szívesen jönne. Mit szólsz hozzá? Kérdezi lelkesen és suttogva, amiért elég hálás vagyok, de a felét alig tudom felfogni annak, amit mond. Erre ment hát ki a tegnapi találkozó, hogy ma már jöjjön egy kaland ígéretével?
- Persze menjünk, de jó lesz! Mondom “kitörő” lelkesedéssel, miközben a pultnak dőlök és lassan kezdem felfogni, hogy Freia meg ez a minden lében kanál férfifaló nő miről is beszélgettek. Vajon mennyit mondhatott el neki Nessaris a tegnap esti kis kalandunkról. El is fehéredek kicsit és elfordulok, hogy szeljek magamnak kenyeret, valamit ennem kellene.
-Hmm lennél szíves nekünk is vágni Noira? - Szuper, akkor már hárman vagyunk. Akkor csak azt kell kitalálni, hogy hogy jutunk oda. Ugye a határon is át kell majd kevergőzni valahogy, ott nem tudom mi lesz, még nem próbálkoztam ilyennel, de addig biztos eljuthatunk valami kereskedő karavánnal, amit Freia is mondott, amíg nem voltál itt. - Jobb ötletem nincs egyenlőre és nem hiszem az északiak kitiltanának egy déli kovácsmestert. - Én nem kérek, köszi, már ettem. Odajön hozzám és odasúgja nekem, hogy igyak sok vizet, majd az segít.
- Ja! Semmi kedvem szeletelni másnak is, de mivel csak Freia kér, így megteszem és állva csámcsogok tovább. Elkezdek tenni venni, mert én nem szoktam leülni az asztalhoz enni, ám mikor fordulok, szinte belefordulok Nessarisba.
~Ő meg mikor került ide?~ Valahogy az érzékeim sem a legjobbak. Csak bólintok neki, hogy oké vettem, ma sok vizet fogok inni.
- Legyen akkor karaván. Válaszolom, miközben egy fatálon Freia elég teszek pár szelet kenyeret.
- Köszi. Nyammogni is kezd, én meg csak próbálok figyelni, mert nagyon be akarnak avatni ebbe a kis lanadba most azonnal, nem várhat későbbre.
- Hát, nem tudom. Hihetik azt, hogy kém vagy... De akkor majd megkérdezzük, hogy hogy szokott ez menni. - Már miért néznének minket kémnek? Nem értem ezt az egész kérdést, de sejtem, hogy biztos rossz valakivel feküdt össze és amiatt aggódhat.
- Nem tudom... nem vagyunk mi kémek nem igaz? Szóval ha ki is hallgatnak is az igazat fogjuk mondani. - Hát jó. Egyezik bele és végre ejthetjük a dolgot.
- Nekem kell egy kis idő, nem érzem magam túl jól. Öntök magamnak jó sok vizet és kortyolgatom a kenyér mellé. Freaia erre jól megnéz magának, de szerencsére nem von kérdőre, hogy mi a baj.
- Semmi baj, majd indulunk amikor jobban leszel. - Persze, először karavánt is kéne találni, meg akarok venni északra meleg ruhákat, meg ilyenek. Vagy, akár pár nap múlva, és akkor addig talán sikerül valamennyire megtanulnom célba lőni. - Én ismerek piacosokat, akik északra is mennek, lesz karavánunk. Legyintek és elindulunk vissza a lépcső felé, hogy a szobámban józanodjak tovább.
- Ó, az jó.- Akkor ez el is dőlt. Noira szervezi a karavánt én szerzek pár ruhát és egy kis útravalót.- Remek, holnapután reggel akkor indulunk! Köszönök el és igyekszem kipihenni a másnapot miahamarabb, mert ma délután még beszélnem kell pár karavánossal.
- Oké, szia. Integet, én meg csak visszaintek neki, felfelé haladva még hallom, hogy belekezd valami mondatba, de gondolom Freiával beszél, mert ha fegyvert szeretne venni, hát azt nem tőlem fog.
A karaván elindul egyenesen észak felé velünk. Kerámiát szállítanak és a kedvenc pékem ajánlotta őket nekem, mikor érdeklődtem, hogy juthatnék el északra. Egyszer csak elérjük a folyót, ahol egy nagy hidat látni a folyamon fából építve, mely a másik oldalra vezet át. A víz alatta kissé le van apadva. A híd körül pedig vagy négy-öt csúcsos hegyű sátrakat szúrhatunk ki. Ahogy közeledünk felé egyetlen lélekkel sem találkozunk és nem is látunk a környéken sem. Kialudt tábortüzeket, szétdobált fegyvereket, törött végű zászlókat látunk mindenütt. A karavánunk azonban tovább halad, s az első szekerek rálépnek a hídra.
- Csendes az utunk… - Lehet, hogy a katonaságnak sikerült áttörnie a határt?- Elég sietősen távozhattak, jobb ha tovább megyünk, nem találkoznék azokkal, akik ezt tették! Húzom el a számat és Nessarisnak dőlök, aki mellett ülök a szekéren. Ahogy ránézek, észreveszem, hogy az íját szorongatja, hát én is a kardom markolatán pihentetem a kezeim, de nem olyan görcsösen, mint ő a sajátján. Freia ránk pillant, amire elmosolyodom, nem tudom mit néz ennyire.
- Nem szakadunk le a karavánról és nem lesz baj remélem...Szokták mondani, hogy híres elszólások, ami az elmúlt pillanatban már a második tündetársam részéről, ugyanis, ahogy rálép a második szekér is a hídra, hirtelen vad üvöltés hallatszik valahonnan a semmiből. Mindenki rémülten torpan meg, ahogy módszeresen dobogni kezd alattunk is a föld, s a híd alól egy gigászi teremtmény bújik elő. Hatalmas, szürkés bőrű, nagy orrú förmedvény, vastag faággal a kezében. Hosszú füle, tömzsi nyaka, hosszú karjai és vastag, hurkás lábai vannak neki, melyeket hosszú lábujjak díszítenek. Két nagy agyarával förmedve ordít a rémült karaván tagjaira és ránk is.
- Elkiabáltam mi? Csak bólintani tudok, hogy bizony igen, ahogy a csendes útnál is.
- Mi a franc szörnyeteg ez? Kérdezem, de nagyon választ nem kapok senkitől.
- Egy ilyen egyedül erősebb, mint egy határőrség? Szerintetek milyen gyorsan fut? Nessaris íjászkodni készül, amire csak megcsóválom a fejem.
- Gyorsan oldozzunk el három lovat és meneküljünk! Súgom oda Freiának a kezemben a kardommal és neki is látok elvágni a hámot, amivel a szekérhez vannak kötve a lovak.
- Jó ötlet, de ne a mi kocsinkról. Segít az oldozásban és csak remélem, hogy az a dög nem ér el hozzánk addig, amíg ezzel bajlódunk.
A bestia, ami történetesen egy troll volt hatalmas ordítással csap az egyik szekér felé, felborítva azt és ledöntve a lovait. Az emberek rajta eszeveszett visítással ugranak le és próbálnak meg menekülni. A többi kocsit kétségbeesetten próbálják megfordítani, ahogy a bestia lassú, hangos léptekkel megindul feléjük.
- Remélem tudsz lovagolni Nessaris! Szólok oda és kiszabadítok lovat magamnak. Én megülöm őt nyereg nélkül is, a többiek meg csak remélem igen, ha nem, ketten is mehetünk egy lovon tőlem.
- Én azt hittem csalinak kell... De így is jó végül is Néz rám Freia, majd felugrik egy lóra, én meg két lovat vezetek magam mellett, hogy Nessarisnak is jusson egy. Ahogy elnézem eléggé beijedt ettől a szörnytől, na de mi másra lennénk, ha nem azért, hogy megvédjük őt.
Azt hiszem menni fog... Olyan gyorsan, amilyen gyorsan ez sétál, még nyereg nélkül is. Persze az egyik embernek a szekéren ez nem tetszik és leugrik mellénk csákányt ragadva és villámló szemekkel néz ránk.
- Hé, mit képzeltek?- Én elállnék előle... Hallom Freiát, aki megindul a lovával.
- Hívunk erősítést, harcolni úgysem tudok. - Hívunk segítséget, addig pedig a felbérelt harcosaitok tartsanak ki! Mondom szinte egyszerre Nessarissal, mintha összebeszéltünk volna.
- Ó igen, a semmi közepén. Morog egyet az ipse, látszólag nem dőlt be nekünk. A csákányos férfi ekkor megelégelve a várakozást Nessa felé csap egyet fentről lefelé. Erre én elengedem a lovat és a kardommal Nessaris védelmére kelek. Terveztem volna még a lábammal hasba rúgni, de túl nagy erővel nehezedik rám, így minden erőmmel azon vagyok, hogy megtartsam magam. Vicsorítok és megpróbálom leköpni, de nekem ez ilyesmi nem megy annyira, pedig annyira menő lett volna. Ismét megemeli a csáklyát, hogy lecsapjon rám, amikor megelégelem a dolgot és kihasználva a gyorsaságom és ügyességem, meg amit tanultam, lecsapok a térdhajlatára, amitől megbillen csóri ember, de megmenekülünk.
- Jobb esélyünk úgy sincs! Noira ti is induljatok most! Ha megüti magának vége! Hallom, ahogy megfenyegeti, de semmi szükség rá, mert elintéztem. Önelégülten mosolyogva indulok meg a ló felé, hogy felpattanjak a hátára.
- Nyomorult tolvaj patkányok! Szitkozódik, majdnem idegen nyelven, de engem nem érdekel annyira. Felzárkózom a többiekhez és elnyargalunk a karavánt hátrahagyva. Aki nincs szokva a szőrén lovagláshoz, azoknak bizonyára kínkeserves az utazás az országútig, ahol kicsit megállunk. Noira azonban sokat lovagol így is és nincs benne semmi kényelmetlen számára, csak hogy közvetlen a ló az ő nadrágjára izzad.
- Ha lesz segítség akkor küldünk valakit. Pillant felén Freia.
- A lovakkal együtt, nekem úgyis ott van Csillag!- Persze. Válaszol tündetársam én meg elpillantok Nessaris felé, aki elég csendes.
- Egyenlőre akkor kövessük tovább az utat, minél fürgébben.Indítja el a lovát és indulunk meg mi is utána.
- Jó ötlet.-Vissza, délre?- Te akartál kalandot nem?- Dehogy! Északnak menjünk, arra előbb fogunk szerintem valakit találni.Az út egyelőre nem vezet másfelé, csak visszafele a folyóhoz, de útközben láttunk egy elágazást, ami kicsit nyugatabbra vitt, de ugyanúgy a folyóhoz.
- Nem megyünk vissza, szóval marad az elágazás. Jelentem ki, mintha nem lenne egyértelmű, majd besorolok Nessaris mellé.
- Amúgy simán elbántunk volna azzal a szörnnyel, csak nem akartam megalázni a kísérőket, akiket fizetnek is ilyesmiért. Fordul Noira Nessaris felé mosolyogva, aki felhúzza a szemöldökét a hallottakra.
- Tényleg? Kérdezi érdeklődve, amire csak még szélesebben mosolygok.
- Ugyan semmiség ahhoz képest, amin átmentünk Freiával! Legyintek és elnevetem magam.
- Igazából lehet segíteni kellett volna nekik, de most már késő ezen gondolkodni nem? Sőt ami azt illeti minket is meg kellett volna védeniük. Igaza van Noirának.- Pontosan, ezért vettünk el három lovat, mert ez biztosabb volt.- Sőt a lovakat megvédtük! Neveti el magát Freia is egy kicsit, majd Nessaris is elmosolyodik a hallottak alapján.
Ahogy megyünk előre, lassan elérjük a kereszteződést. A két irány miatt egy út jező táblát is tettek oda, ez azonban már nem volt meg egy darabban, kidőlve hevert a fűben, a betűk lekoptak róla, valamit egy hatalmas harapásnyomot is felfedezek az egyik útjelző táblán. Ahogy megyünk tovább a másik irányba, szép lassan egy kisebb uradalom bejáratánál kötünk ki. Pár tanyát és egy kis tornyot látunk egymás mellé építve, szép sorban odahányva. Ahogy közeledünk, erőteljes dögszag csapja meg az orrunkat, s azonnal rá is jövünk miért. A kis tanyák lakóit teljesen lemészárolták. Mindenfelé félig eloszlott, néhol már csak csontvázakká vált embereket látunk. A legtöbbjükön karmolás, harapás, vagy valami komolyan ütés nyomát láthatjátok. A szám és orrom elé teszem a kezemet.
- Mi a fene folyik itt? Nem hiszem itt meg kéne állnunk, mit gondoltok? Látom, hogy kicsit kiakad Freia, nem csodálom, én is teljesen oda vagyok, ahogy rám törnek az emlékek.
- Szerintem térjünk le az útról és kerüljünk.- Nem tudom... Mi lehetett ez, farkasok? Vagy másik szörnyeteg?Ahogy lovagolunk az uradalom szélénél, hirtelen egy mozgó alakra leszünk figyelmesek. Nem is élő volt az, hanem az egyik halott. Az egyik ember, kinek fél arca le volt szakítva, nem volt már meg csak egy keze, s másfél lába ott vergődött a házak közt haragos, elnagyolt mozdulatokkal. Az uradalom háta mögött nem mellesleg ott volt a folyó, pontosan olyan, mint amilyennek láttuk a hídnál is.
- Jaj ne megint ilyen élő holtak!- Megint?- Na jó menjünk innen, az tényleg nem jó jel! Ebben nagyon is egyetértek vele, hagyjuk itt ezt az átkozott uradalmat a holtakkal, akik nem bírnak nyugodni és még élőt játszanak itt.
- Vissza haza? Érdeklődöm, mert kezd elegem lenni, nem erről volt szó, hanem kincsekről meg ilyenekről.
- Hát először el innen!- Miért ne tovább előre? Nem értettem a kérdését, nem akar még sokáig élni?
- Inkább vissza oda, ahol még élőknek tudunk szólni, hogy valami nagyon el van cseszve itt északon! Vágom rá, mert ez nagyon nem okés és ha már itt ez vár, ki tudja mit találunk ha beljebb jutunk.
- Egyetértek Noirával, pláne, hogy ahol egy ilyen dög van van sok másik is. Menjünk vissza a karaván felé?- Nem, nem akarok szörnyeteget, inkább az utolsó falu felé, ahol átjöttünk. Javaslom, mert onnan egy kis erősítéssel, akik kifejezetten harcosok, nagyobb sikerrel járnánk.
- Én nem akarok megint arra menni. Akkor már inkább ússzunk át.- Ugye tudod hogy a folyó erős sodrású általában és ha mégsem, ezek a élőholtak simán ott is megtámadhatnak, ha valaki oda beesett és ott van, elkap és leránt. Összerezzenek a gondolatra, elég csúf vég lenne, a megfulladás.
- Valahogy úgy és a folyón nem tudjuk átvinni a lovakat sem.- A lovak azt hittem tudnak úszni.- Ha erős a sodrás, akkor nem tudom okos ötlet-e őket megpróbálni átvinni. Nem értem Nessarist, de örülök, hogy Freiával ketten ugyanazokra gondunk, így könnyebb meggyőzni őt, milyen hülyeségeket beszél.
- Hát ezek idegen lovak, elvileg tudnak, de nem kockáztatnék. Teszem hozzá azért én is a magamét.
- Megborulnak a nagy sodrásban és lehúznának. Kövessük az utat a másik irányba.- Rendben. Egyezik bele, ami nagy megkönnyebbülés mindannyiunk számára.
- Ja, irány visszafelé!Elindulunk visszafelé, s ismét elérjük a kereszteződést. Legnagyobb meglepetésünkre ott találjuk a karavánt is, ahogy éppen a harmadik úton megy dél felé, azon az úton, mely ide vezetett. A karavánból nem sok maradt meg, mindössze három darab szekér, és azt azt kísérő, alig egy tucat szedett vetett- elcsigázott banda. A troll felé vezető út üres, senkit nem látunk rajta.
- Élőholtak vannak arra! Szólal meg velem együtt Freia, bár ő kicsit ijedten, én meg inkább határozottan.
- Erre ne menjetek tovább, a falusiak mind élőholtak lettek!A karavánból az egyik nő határozottan érces, elcsigázott arccal ordít vissza nekünk.
- Szarjatok sünt! Mondta, mielőtt tovább ballagott volna vissza Hellenburg felé.
- Köszönjük, viszont kívánjuk... Mondja hangosan, majd halkabban hozzáteszi még, hogy:
Idióta... Komolyan nem értem mi baja van... kereskedők vagyunk nem harcosok. Ezen csak felkacagok, mert nagyon viccesnek tartom Freiától ezt a szót.
- Segítségért mentünk tényleg és mire vannak a fizetett karavánkísérők? Mi csak segíteni akartunk és vissza jöttünk nem? - Akkor most visszaadjuk a lovakat, vagy hagy irány a szörny, hogy Floinn elintézze? Sutyorog Nessaris Freia felé, de azért én is hallom és cöccenek egyet.
- Azt mondták nekünk.... nos hallottad, szóval én nem adom az enyémet az biztos. Most az a kérdés, hogy mi merre akarunk menni... Noira? - Hát, nem tudom de ha egy szörny volt ott, lehet több is arra, szóval haza? - Nessa? - Én inkább az élőholtakat választanám. Hacsak nem akarunk úszni... - Na az esélytelen, volt velük elég dolgom, azok sosem a jó választás. Bólogatok, én is ezen a véleményen vagyok.
- Biztos nem fogok abba a faluba menni! Mondom nagyobb elhatározással és indulatosan.
- Akkor legyen az óriás, azt mondtad azt egyébként is el tudnád intézni. - Hmm.... akkor marad észak? Néz rám Freia, mert ezek szerint csak én akarok hazamenni. Kénytelen vagyok beadni a derekam duzzogva.
- Ti akartatok kalandozni, nekem mindegy.- Akkor észak. Meg is indítom a lovamat... Elvágtatunk előtte, ha még él. Egészíti ki az indulást, gondolom a szörnyre gondolt, csak nem mondta ki. Tudja egyáltalán valaki, hogy mi az a rémség?
- Jó. Mondom és duzzogok kicsit tovább.Visszamegyünk hát a kihaltnak látszó táborba, ahol minden ugyanúgy van hagyva, mint eddig volt. Leszámítva persze a karaván tagjainak hulláját, a szétütött szekereket, és persze a trollt, ami éppen ott ül az egyik sátor mellett és nagyban csámcsog valamin. Hogy pontosan min, azt nem látom, aminek örülök, mert a vörösre festett szőréből ítélve, nem lehet szép látvány.
- Fúj, szerintem még nem késő hazamenni! Suttogom a többiek felé.
- Megpróbáljam lelőni? Vagy csak vágtassunk el mellette? Suttog Freia is felénk. - Öljük meg? Kérdezem, mert nem tudom eldönteni, hogy most harcba akarunk menni vagy csak elmegyünk mellette.
- Éppen eszik lehet nem is foglalkozna velünk. Folytatjuk a halk megbeszélést.
- Szerintem próbáljunk meg lopakodni.- A lovakkal nem lehet lopakodni, gyalog meg veszélyes lenne.- És ha nem sikerül, akkor gyorsan el innen, nem tűnt túl gyorsnak a múltkor.- De akkor lovagoljunk el mellette rohamosan gyorsan és akkor ennyi. Néz ránk, kiadva az utasításokat. Ő avezér ez egyértelművé vált már biztosan.
- De ha valami balul sül el. Sóhajtok fel, mert nem is akarok belegondolni ebbe inkább.
- Akkor harcolunk, vagy felhúzzuk a nyúlcipőt? - Döntsük el melyik, mert nem örülnék, ha egyedül maradna ott bárki is harcolni. - Akkor nyúlcipő? - Nyugi, én nem akarok vele harcolni, hacsak nem ti is. - Nyúlcipő. - Akkor nyúlcipő. Hangzik el a végítélet egy bólintással és egyszerre indulunk meg a híd felé feltett szándékkal, hogy átkelünk rajta és még tovább is vágtázunk.
Ahogy megindulunk a lovainkon a hídon át, a troll megpillant minket és hatalmas forgással próbál a gallyáért nyúlni.
- Nyúlcipő van megyünk. Szól hátra nekünk, mintha nem lenne egyértelmű.
- Maradjuk a gallyának a távolságán kívül! - Nem feltétlenül kell az úton maradni, ha azzal pont elébe rohanunk, csak a hídon érjünk túl elég gyorsan. Elérjük mindhárman a hidat, ám ekkor a troll felénk hajítja a gallyát. A faág a híd szélét találja el a deszkákat berepesztve. A lovak ijedten nyerítenek, megpróbálva ugrani egyet, erősen megrázva minket a hátukon. Én szorosan a lábam közé szorítom az állatot, mint alapból is szoktam, a sörényébe kapaszkodva ugratok. Régen sokat lovagoltam terepen így, szóval nekem ez nem okoz gondot, de azért kellemetlenül érint kicsit az érkezés, hiszen ez a ló nem ehhez van szokva. Ahogy a többiek felé pillantok, azt látom, hogy Freia hozzám hasonlóan vészelte át, ám Nessaris a ló nyakát ölelgeti. Ám a lényeg, hogy sikeresen megmaradtunk a lovon és átérünk a híd túloldalára. A troll idegességében ugrik egy hatalmasat, amitől alatta a pallók megrepednek, ő pedig jó két arasznyit süllyed fél lábával lelógva át a híd padlózatán. Mi ezzel azonban már nem foglalkozunk, csak haladunk tovább előre észak felé.
Tovább menve aztán jó bő két órát lovagolva szőrén a hátasokon végre elérjük az első lakott települést. Egy kis falucska volt az, cölöpökből emelt fallal körülvéve. Látunk egy kaput, amit egy árok vesz körbe. Egy viseltes, karmolásokkal és vágásokkal tűzdelt kapu választja el a falut és az országutat.
- Helló?! Kopogtat be, mikor közelebb megy a lovával. Ahogy dübörög az ajtón, hirtelen a fal felől három ember bújik elő, íjakkal a kezükben, egyenesen felénk szegezve a nyilakat.
- Ki van ott?! Ordítja az egyikük, egy nagyjából huszonöt éves, fekete hajú nő.
- Egy karavánnal indultunk, de megtámadtak! Egy kis időre megállnánk pihenni ha nem baj. - Arra van egy nagy szőrös... izé! És egy csomó hulla. És... fárasztó így lovagolni. Szerencsétlen Nessaris le is fordul a lóról, még elég szerencsés, hogy nem üti meg magát, talán arra még volt ereje figyelni. Én a részemről hagyom, hogy a felnőttek beszéljenek.
A nő látszólag nem igazán volt meggyőzve, ám valamicskét alább vesz a hangjából.
- Ó igen? Van nálatok fegyver? Mutassátok? Néz le ránk számon kérőn.
-Kérem, már jó pár órája csak menekülünk… Megrázza a hátát, hogy van az íja és tegeze, én pedig felmutatom a kardjaimat. Nessaris felkel a földről és ő is megmutatja az íját. A nő idegesen néz végig rajtunk, végül aztán bólint.
- Engedjétek le... Morogja és a kapu nyílni kezd, miközben az íjászok egyre csak a környező vidéket kémlelik attól tartva, hogy többen lennénk és valahol a susnyásban rejtőznének még páran, akik velünk vannak. Ahogy bemegyünk megnyugodhatnak, hogy tényleg csak hárman vagyunk. Egy meglehetősen leharcolt kis parasztfalu közepén találhatjuk magunkat, több félig leomlott ház, néhol nincsenek épületek sem, csak sátrak. Girbegurba utcák, mindenfelé sár és szeméthegyek és persze az elmaradhatatlan sebtiben vájt csatorna, amiben most is csurgott a szennyvíz kifelé.
- Elnézést, sok a haramia errefelé mostanában. Magyarázza a fekete hajú nő, ahogy eltette a fegyverét, lesétálva hozzánk.
- Honnan keveredtetek ti ide? Kérdezi tőlünk a nő, aki egyébként egy viseltes bőrpáncélt visel, melyen erősen meglátszódtak a közelmúltbéli csaták nyomai. Karcolások, tépett szakadások, vérfoltok és egy hiányzó oldallemez árulkodott róla, ezt bizony rendszeresen próbára tették.
~Nem lehet rossz harcos a bige.~ - Semmi gond, jobb az óvatosság. Mi délről érkeztünk egy karavánnal, hogy itt a környéken találjunk magunknak szerencsét, sajnos egy troll és jó pár élőholtat találtunk csak először. Kezd bele Freia a válaszolásba, amit Nessaris egészít ki, én pedig csak pislogok.
- A híd is beszakadt alatta. A nő a választ hallva ijedten nyúl az oldalához, ahol egy fejsze van egy szíjjal az övéhez kötve.
- Délről?! Ti déliek vagytok?! Ordít ránk, mire a körülötte álló szedett vedett banda mind terpeszbe állva, acélos szemekkel pásztáz minket. Na már csak az kellene, hogy nekünk támadjanak, pedig mi függetlenek vagyunk.
- Nem akarunk semmi rosszat. Csak a jobb megélhetés miatt jöttünk. Fel is emeli a kacsóit megadva magát.
- Délről igen... De nem déliek vagyunk. Mondja higgadtan Freia, nem is értem, hogy tud ilyen nyugodt maradni, én csak feszülten állok, készen arra, hogy a kardomért nyúljak, ha elfajulna a helyzet.
- Innen délebbről? Azt hittem innen délre már minden falut lemészároltak. Néz ránk meglepetten a nő, ami furcsa, mert hát a jelek szerint valami nagyon nincs rendben itt északon.
- Ezt tanúsítom, ott láttunk sok holtat, páran fel is kelhettek közülük. Elhúzom a számat, utálom a feltámadó holtakat.
- Igen, ide is ellátogatott egy nagy rakás. Ez megmagyaráz egy-két dolgot... Közölte idegesen nézve ránk, miközben a nyereg nélküli lovakat nézte, aztán a falu felé mutatott.
- Húzzátok magatok meg, ahogy tetszik. Noha fogadó nincs a városban, de ha szépen néztek, talán egy istállóban elfértek. Sóhajt a mondat közepén egy nagyot megkönnyebbülve, majd eligazít merre szállhatunk meg itt. Szerencsére nem kell aggódnunk ellenségesség miatt, ahogy nekik sem.
- Noira képesség:
Név: Flow (Áramlat)
Típus: Bűbáj (1/2 kör)
Erősség: I.
Felhasználás: Szövetség alapú
Leírás: Az őrző a szél könnyedségével indít egy vágást, ami rendkívül gyorsan halad öt méter távolságig, és a nem mágikus védelmeket áttöri, felszínes sérülést okozva.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
