Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Akae Morrison
Faj:sötét elf
Frakció: Tünde Királyság-Sötét elf
Kaszt: Bérgyilkos
Nem: nő
Kor: 13
Kinézet: Hosszú fehér haja van, sárga szemei. Elég alacsony hisz mindössze 140 cm. Az átlagos sötét elfeknél sötétebb bőre van.
Jellem: Aranyos, mindig vidám, de ha munkáról van szó a helyzethez illó hidegvérrel tudja az teljesíteni. Sehova nem megy a macija nélkül hisz ez az ami emlékezteti őt céljára. Számár az a kis játék felér egy családtag életével és ha azt valaki el akarja venni tőle azt kíméletlenül a lehető legfájdalmasabb módon eliminálja. Ettől eltekintve igen csak békeszerető és nagyon szereti az állatokat.
E.T.:
Akae a Morrison klán becses és egyetlen leánygyermeke. A Morrison klán hírneve a bérgyilkosaiktól ered, hisz már születésükkor bérgyilkosnak képzik gyermekiket. Ezek a sötét tündék máshoz nem is nagyon értettek csak a gyilkoláshoz és évezredek óta nem született leány a családba így kisseb csodaként tisztelték Akaet. Fehér hajjal születte, az átlagosnál egy picit sötétebb bőrrel. Szokatlan volt mindenki számára ez az apróság így kezdett kicsit széthúzni a klán. A csöppség még az egy éves kort sem érte meg mielőtt először próbálták meggyilkolni, ezt szerencséjére meghiúsult és a tettest kivégezték. Ezt követően kicsit alábbhagyott a klánon belüli agresszió hisz senki nem akart feleslegesen meghalni, annál büszkébbek voltak az elért hírnevükre. A csöppség cseperedett és szépen lassan elérte a másfél éves kort, nagyon szerette a zöld fákat és a vadabbnál vadabb álatokat. Elég vidám kislány volt és úgy tűnt az ellenszenv iránta lankadni kezdett a faluban, ám ez csak a látszat volt. Egy kis csoport minden holdtöltekor összegyűlt titokban hogy megtervezhessék hogyan is fogják elvenni az erről mit sem sejtő kislány életét. Eljött hát a nap a sötétben rejtőzködő kis csapat ismét összegyűlt... Az éj leple alatt támadták meg az a két őrt aki Akae álmát vigyázta, és csendben bérgyilkoshoz méltóan le vadászták azokat. Benyitottak az ajtón, de meglepetésükre nem csak a kislány volt bent hanem édesapja is, aki éberen örködött.
- Ti mit kerestek itt, és hová tűnt Algar és Alfred?
Kérdezte tőlük indulatosan. A Kis Akae apukája nem más volt mint a klán legerősseb bérgyilkosa Rey Morrison, akit sokan már csak a néma halálnak becéztek.
- Hát... mi... csak... Mit is akarok titkolni előtted.... a lányodért jöttünk.... Nem normális hogy egy lány éljen a falunkba. Még az asszonyaink sem élhetnek itt akkor ez a torszülött miért?
Indulatos hangnemben egyre felzaklatottba hangnemben beszélt, majd tőrt rántott és elindult a békésen szunyókáló Akae felé.
- Ott állj meg...
Jelentette ki Rey, majd a falon pihenő rövid kardjáért nyúlt, levette és kihúzta hüvelyéből.
- Ugyan miért tenném? Már közel sem vagy az a nagy harcos aki egykoron voltál... Elgyengültél az évek alatt.
Rey tekintete egy pillanatra üregessé vált, mintha nem is ő lett volna. Egyetlen gyors vágással elválasztotta a fejét nyakától.
- Szerintem a technikám nem változott azóta sem...
Jelentette ki rideg tekintettel. A többi harcos ott ált meredten hisz szinte fel sem bírták fogni mi is történt. A kísérlet meghiúsult és szépen lassan eltűntek az ellenszenves tündék a faluból. Akae életben maradt és nem sokkal később betöltötte a 2 éves kort. Megtanult járni és néha még túl sokat is gyakorolta ezzel menve szülei eszére. Egyre szorosabb kapcsolatot tartott az állatokkal akik a környezetében éltek, szerette őket ahogyan a fákat és a falu lakóit is. A második szülinapjára Reytől kapott egy bolyhos plüssmacit ami majdnem akkora volt mint ő maga. A maci fekete szeme még illett is Akae sárga íriszéhez. Telt az idő de a faluba béke honolt így Akae is nyugodt családias körülmények között érte el a 4 éves kor mikor megkezdte az edzéseket. Apukájához méltóan nagyon ügyesen bánt a tőrökkel és a kardokkal, de fiatal kora és játékos ösztönei még mindig elő-elő bukkantak. A tanítása nagyon gyorsan haladt hisz egy kész tehetség volt. Öt éves korára elérte azt a szintet hogy már akár önállóan is elmehetett vadászin, persze a messzi távólból egy vagy két bérgyilkos figyelte hogy ne eshessen baja. Ahogy cseperedett egyre ügyesebb és erősebb lett, ugyan a faluban még mindig volt egy két olyan lakó aki megvetve nézett rá, de a többség elfogadta a tény hogy ez a kislány is az ő népük leszármazottja. Tel múlt az idő és eljött a vizsga napja és a kis Akae már alig várta hogy vajon mi lesz az ő feladata. Előtte még pár kis harcos is átesett a nagy beavatáson, de többnyire csak egy-egy állatot kellet levadászniuk. A kislánynak ez picit rosszul eset hisz az erdő lakóit barátijainak tekintette és nagyon remélte hogy neki nem kell megölni egyet sem belőlük, leszámítva azt az egy fajt amire vadászin szokott. A vizsgázók fogytak és lassan Akaera került a sor, majd mikor szólították kilépett és lelkessesen, de mégis egy kis félelemmel az arcán várta hogy vajon neki mit is kell csinálnia.
- Akae! A te feladatod közel sem lesz olyan egyszerű mit a társaidé volt... Még mindig sokan vannak akik nem hiszik el hogy alkalmas lehetsz bérgyilkosnak így a te feladatod a következő lesz.
Rey leránt egy nagy kendőt valami rácsos cella szerű dologról amiben egy sötét tünde ül.
- A feladatod nem lesz más mint hogy ezt a bűnözőt kivégezd....
Reynek nagyon nem esett jól hogy a saját lányával kell ezt a kegyetlen feladatot elvégeztetnie, de nem volt más választása hisz a klán így is eléggé széthúzott amióta Akae megjelent közöttük.
Akae kicsit ledöbbent mikor megmondták neki mi is lesz a feladata és hirtelen abba sem volt biztos hogy ő tényleg bérgyilkos akar-e lenni, de nem nagyon volt választása hisz büszkévé akarta tenni az apukáját s eközben bizonyitani akarta a hitetleneknek hogy ő igenis ugyan olyan jó bérgyilkos lesz mint akárki más. A kezébe fogta az előkészített tőrt és nyelt egy nagyot miközben szépen lassan közelített a célponthoz.
- Sajnálom...
Jelentette ki majd ahogyan azt tanulta fájdalom mentesen megölte a célpontot. Ezt követően térdre rogyott és pityeregni kezdett. Mindenki próbált odaférkőzni hozzá hogy megvigasztalja hisz mostantól teljesjogú tagja volta családnak.
Pár évvel később Akae elindult az első önálló küldetésére, a még kiskorában kapott macija társaságában. A küldetés sikerrel teljesítette is, de mire visszaért a faluba ott minden lángokban ált és mindenhol csak élettelen testek hevertek. Minden fel volt dúlva és mindenki halott volt. El sem bírta képzelni kinek volt elég ereje ahhoz hogy egy ilyen erős klánt nyom nélkül eltüntessen. Egyedül a könyvtárnak nem volt baja, ahova Akae be is ment hogy körbe nézzen hátha talál valamit hogy vajon ki is tehette ezt a szörnyűséget. De a könyvtárban egyetlen könyv marad csak ami egy régi mese volt egy kardról ami felruházza a forgatóját közel korlátlan hatalommal. Egészen idáig a kis Akae nem is hitte el hogy ez a kard egyáltalán létezhet, de most a remény hogy ezzel feltámaszthatja családját elhitette vele ennek a csodálatos fegyvernek a létezését. Egyetlen célja maradt a világban mégpedig hogy megtalálja ezt a kardot és feltámassza a családját.
Faj:sötét elf
Frakció: Tünde Királyság-Sötét elf
Kaszt: Bérgyilkos
Nem: nő
Kor: 13
Kinézet: Hosszú fehér haja van, sárga szemei. Elég alacsony hisz mindössze 140 cm. Az átlagos sötét elfeknél sötétebb bőre van.
Jellem: Aranyos, mindig vidám, de ha munkáról van szó a helyzethez illó hidegvérrel tudja az teljesíteni. Sehova nem megy a macija nélkül hisz ez az ami emlékezteti őt céljára. Számár az a kis játék felér egy családtag életével és ha azt valaki el akarja venni tőle azt kíméletlenül a lehető legfájdalmasabb módon eliminálja. Ettől eltekintve igen csak békeszerető és nagyon szereti az állatokat.
E.T.:
Akae a Morrison klán becses és egyetlen leánygyermeke. A Morrison klán hírneve a bérgyilkosaiktól ered, hisz már születésükkor bérgyilkosnak képzik gyermekiket. Ezek a sötét tündék máshoz nem is nagyon értettek csak a gyilkoláshoz és évezredek óta nem született leány a családba így kisseb csodaként tisztelték Akaet. Fehér hajjal születte, az átlagosnál egy picit sötétebb bőrrel. Szokatlan volt mindenki számára ez az apróság így kezdett kicsit széthúzni a klán. A csöppség még az egy éves kort sem érte meg mielőtt először próbálták meggyilkolni, ezt szerencséjére meghiúsult és a tettest kivégezték. Ezt követően kicsit alábbhagyott a klánon belüli agresszió hisz senki nem akart feleslegesen meghalni, annál büszkébbek voltak az elért hírnevükre. A csöppség cseperedett és szépen lassan elérte a másfél éves kort, nagyon szerette a zöld fákat és a vadabbnál vadabb álatokat. Elég vidám kislány volt és úgy tűnt az ellenszenv iránta lankadni kezdett a faluban, ám ez csak a látszat volt. Egy kis csoport minden holdtöltekor összegyűlt titokban hogy megtervezhessék hogyan is fogják elvenni az erről mit sem sejtő kislány életét. Eljött hát a nap a sötétben rejtőzködő kis csapat ismét összegyűlt... Az éj leple alatt támadták meg az a két őrt aki Akae álmát vigyázta, és csendben bérgyilkoshoz méltóan le vadászták azokat. Benyitottak az ajtón, de meglepetésükre nem csak a kislány volt bent hanem édesapja is, aki éberen örködött.
- Ti mit kerestek itt, és hová tűnt Algar és Alfred?
Kérdezte tőlük indulatosan. A Kis Akae apukája nem más volt mint a klán legerősseb bérgyilkosa Rey Morrison, akit sokan már csak a néma halálnak becéztek.
- Hát... mi... csak... Mit is akarok titkolni előtted.... a lányodért jöttünk.... Nem normális hogy egy lány éljen a falunkba. Még az asszonyaink sem élhetnek itt akkor ez a torszülött miért?
Indulatos hangnemben egyre felzaklatottba hangnemben beszélt, majd tőrt rántott és elindult a békésen szunyókáló Akae felé.
- Ott állj meg...
Jelentette ki Rey, majd a falon pihenő rövid kardjáért nyúlt, levette és kihúzta hüvelyéből.
- Ugyan miért tenném? Már közel sem vagy az a nagy harcos aki egykoron voltál... Elgyengültél az évek alatt.
Rey tekintete egy pillanatra üregessé vált, mintha nem is ő lett volna. Egyetlen gyors vágással elválasztotta a fejét nyakától.
- Szerintem a technikám nem változott azóta sem...
Jelentette ki rideg tekintettel. A többi harcos ott ált meredten hisz szinte fel sem bírták fogni mi is történt. A kísérlet meghiúsult és szépen lassan eltűntek az ellenszenves tündék a faluból. Akae életben maradt és nem sokkal később betöltötte a 2 éves kort. Megtanult járni és néha még túl sokat is gyakorolta ezzel menve szülei eszére. Egyre szorosabb kapcsolatot tartott az állatokkal akik a környezetében éltek, szerette őket ahogyan a fákat és a falu lakóit is. A második szülinapjára Reytől kapott egy bolyhos plüssmacit ami majdnem akkora volt mint ő maga. A maci fekete szeme még illett is Akae sárga íriszéhez. Telt az idő de a faluba béke honolt így Akae is nyugodt családias körülmények között érte el a 4 éves kor mikor megkezdte az edzéseket. Apukájához méltóan nagyon ügyesen bánt a tőrökkel és a kardokkal, de fiatal kora és játékos ösztönei még mindig elő-elő bukkantak. A tanítása nagyon gyorsan haladt hisz egy kész tehetség volt. Öt éves korára elérte azt a szintet hogy már akár önállóan is elmehetett vadászin, persze a messzi távólból egy vagy két bérgyilkos figyelte hogy ne eshessen baja. Ahogy cseperedett egyre ügyesebb és erősebb lett, ugyan a faluban még mindig volt egy két olyan lakó aki megvetve nézett rá, de a többség elfogadta a tény hogy ez a kislány is az ő népük leszármazottja. Tel múlt az idő és eljött a vizsga napja és a kis Akae már alig várta hogy vajon mi lesz az ő feladata. Előtte még pár kis harcos is átesett a nagy beavatáson, de többnyire csak egy-egy állatot kellet levadászniuk. A kislánynak ez picit rosszul eset hisz az erdő lakóit barátijainak tekintette és nagyon remélte hogy neki nem kell megölni egyet sem belőlük, leszámítva azt az egy fajt amire vadászin szokott. A vizsgázók fogytak és lassan Akaera került a sor, majd mikor szólították kilépett és lelkessesen, de mégis egy kis félelemmel az arcán várta hogy vajon neki mit is kell csinálnia.
- Akae! A te feladatod közel sem lesz olyan egyszerű mit a társaidé volt... Még mindig sokan vannak akik nem hiszik el hogy alkalmas lehetsz bérgyilkosnak így a te feladatod a következő lesz.
Rey leránt egy nagy kendőt valami rácsos cella szerű dologról amiben egy sötét tünde ül.
- A feladatod nem lesz más mint hogy ezt a bűnözőt kivégezd....
Reynek nagyon nem esett jól hogy a saját lányával kell ezt a kegyetlen feladatot elvégeztetnie, de nem volt más választása hisz a klán így is eléggé széthúzott amióta Akae megjelent közöttük.
Akae kicsit ledöbbent mikor megmondták neki mi is lesz a feladata és hirtelen abba sem volt biztos hogy ő tényleg bérgyilkos akar-e lenni, de nem nagyon volt választása hisz büszkévé akarta tenni az apukáját s eközben bizonyitani akarta a hitetleneknek hogy ő igenis ugyan olyan jó bérgyilkos lesz mint akárki más. A kezébe fogta az előkészített tőrt és nyelt egy nagyot miközben szépen lassan közelített a célponthoz.
- Sajnálom...
Jelentette ki majd ahogyan azt tanulta fájdalom mentesen megölte a célpontot. Ezt követően térdre rogyott és pityeregni kezdett. Mindenki próbált odaférkőzni hozzá hogy megvigasztalja hisz mostantól teljesjogú tagja volta családnak.
Pár évvel később Akae elindult az első önálló küldetésére, a még kiskorában kapott macija társaságában. A küldetés sikerrel teljesítette is, de mire visszaért a faluba ott minden lángokban ált és mindenhol csak élettelen testek hevertek. Minden fel volt dúlva és mindenki halott volt. El sem bírta képzelni kinek volt elég ereje ahhoz hogy egy ilyen erős klánt nyom nélkül eltüntessen. Egyedül a könyvtárnak nem volt baja, ahova Akae be is ment hogy körbe nézzen hátha talál valamit hogy vajon ki is tehette ezt a szörnyűséget. De a könyvtárban egyetlen könyv marad csak ami egy régi mese volt egy kardról ami felruházza a forgatóját közel korlátlan hatalommal. Egészen idáig a kis Akae nem is hitte el hogy ez a kard egyáltalán létezhet, de most a remény hogy ezzel feltámaszthatja családját elhitette vele ennek a csodálatos fegyvernek a létezését. Egyetlen célja maradt a világban mégpedig hogy megtalálja ezt a kardot és feltámassza a családját.
A hozzászólást Akae összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 09, 2015 8:11 pm-kor.
