Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
A mocsár édesen ocsmány bűze lengte körbe a vidéket. A környezet lepusztult, rothadástól erjedő mivoltja rengeteg élet elvesztéséért felelős. Beláthatatlan ingoványok és mélységbe rántó mocsarak minden felé… és ezt a mindent beborító kénes illóolajok… egyszerűen… IMÁDOM! A halál csarnoka ez nem más, egy természet adta csoda, mi egyszerű kánaán azok számára, akik fogékonyak az ilyesféle „perverziókra”. Egyszerű kincsesbarlang számunkra, kik nem félik összemocskolni a kezüket egy kis bűzös iszappal. Hogy jelenleg mit csinálok? Egyszerű. Egy csontváz segítségével vizsgálom át a fenékgödröket rejtett kincs után nyomozva. Nem ritka, hogy emberek tucatjai süllyedjenek el óvatlan pillanatukba, és hát nem mindegyiküknek van üres zsebe. Alapjáraton se áll távol tőlem a hullák kifosztása, de valamiért ez a féle zsákmány horgászat kifejezetten elszórakoztat, így a semmittevéseim között, bár az tény, hogyha ezzel végzek nagy eséllyel alapos fürdőt kell majd vennem, ha azt akarom, hogy kimenjen a hajamból és a bőrömből ez a kénes bűz. Igazából… engem nem annyira zavar, de azért szeretem megadni a módját a megjelenésemnek. Épp akkortájt bukkant fel ismét a csontvázam koponyája, mikor ismét bele-belemerültem gondolataimba, és előre is nyújtja azt a leszakadt satnya kis erszényt, melyet talált. Sajnos azonban a korlátozott értelmi készségei miatt és nehézkes irányítás végett nem igazán sikerült eredménnyel zárni ezt a merülést, hisz bár erszénnyel tért vissza, ám az erszény maga lyukas volt, így bevételem sajnos még várat magára. Mindenesetre nem tört le ez a féle balsiker, egyszerűen csak egy satnya intéssel hátra arccal szépen visszaküldöm a tömegsírba, hogy keressen még valami finomat. Bár nagy eséllyel egy ideig még úgyse fog találni, de hát egyelőre még nem sietek sehová se.
Quest for Azrael
